bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

48501  III,  1892    |                   követik, akik azt hiszik, hogy az egy lámpásos ember. De e
48502  III,  1892    |                          a plasztikát, a humort, az ötletbõséget, a nyelvének
48503  III,  1892    |                végighömpölyög a tetszésmoraj, de az Apponyi gránicnál megáll.
48504  III,  1892    |                  helyeslés viharzik fel a balon. Az elnök csendért csenget.
48505  III,  1892    |                        kezdenek észrevenni, hogy az ország címerérõl az elnök
48506  III,  1892    |                         hogy az ország címerérõl az elnök háta mögül eltûnt
48507  III,  1892    |                         és a felirat a »bizalmam az õsi erényben« és hogy a
48508  III,  1892    |                         fejti ki a kérdést arról az oldalról, amint ez a Házban
48509  III,  1892    |                          hiszen éppen azért lesz az a koszorú nagyjelentõségû.
48510  III,  1892    |                      utánról), hiába rázta fejét az eleven Hentaller magyar
48511  III,  1892    |                     Hentaller magyar szívvel van az átérezve, amit Szapáry mondott,
48512  III,  1892    |                          ajánlván aztán a Háznak az egyszerû »tudomásul vételt«.~
48513  III,  1892    |                       fel, felriadó tapsok közt. Az egész Ház hullámzani kezdett.~
48514  III,  1892    |                       körülszimatolta.~Még arról az oldalról is belekukkantott,
48515  III,  1892    |                 Tapogatta a kormány pulzusát, de az érverésen nem tudott eligazodni.~
48516  III,  1892    |                        akar ebben Apponyi, hanem az idõ nem veszett kárba, mert
48517  III,  1892    |                          nem veszett kárba, mert az emberiség két nagy mondattal
48518  III,  1892    |                    koszorúval mi történjék. Csak az arcán látszott az a tudat,
48519  III,  1892    |                           Csak az arcán látszott az a tudat, hogy az egyik legalább
48520  III,  1892    |                        látszott az a tudat, hogy az egyik legalább õt illeti
48521  III,  1892    |                        érvekkel, átmelegítve még az ellenzéket is, elementáris
48522  III,  1892    |                          tetszés minden rétegbe. Az öreg honvéd alakja megnõtt
48523  III,  1892    |                bölcsességét véltük hallani ebben az egy szózatban.~Frenetikus
48524  III,  1892    |                          követték a beszédet. De az elõbbi maliciózus száj most
48525  III,  1892    |                        Gábort kétszer utasította az elnök rendre s hogy ez elnökbe
48526  III,  1892    |                         rendre s hogy ez elnökbe az egész ülés alatt senki sem
48527  III,  1892    |                         virgács is a szavai közt az éretlenkedõk számára. Mély
48528  III,  1892    |                          tisztelettel hallgatták az öreg honvédet, már a másodikat
48529  III,  1892    |                      Menjen vissza intendánsnak!~Az õsz dzsentleman akit a »
48530  III,  1892    |                         felületesen nézi meg, de az ismerõs szem sok nüanszát
48531  III,  1892    |                     ingvállát szagolta meg, mely az üde friss test kipárolgását
48532  III,  1892    |                          minisztereknek. Szemben az ellenzéki szónok titáni
48533  III,  1892    |                     igaza!... Mi volt azelõtt ez az ember?... No, ez mégis szörnyûség.
48534  III,  1892    |                        vonultak. Ezeknek legjobb az utolsó pad; verõfény oda
48535  III,  1892    |                      most veszem észre, hogy míg az olvasónak a szabadelvû pártot
48536  III,  1892    |                          A legfontosabb jelenete az ülésnek azon nyilvános dialóg
48537  III,  1892    |                         felszólalása miatt, hogy az Apponyi által beadott javaslathoz
48538  III,  1892    |                        Öt perc szünet! - szólott az elnök és lejött a lépcsõkön.~
48539  III,  1892    |                        bejött, már újra megnyílt az ülés, s Apponyi felállt,
48540  III,  1892    |                           arra kérte, fogadja el az indítványát. Olyan szépen
48541  III,  1892    |                         Olyan szépen kérte, hogy az ember szinte megsajnálta,
48542  III,  1892    |                          csak nem fogadta el azt az indítványt. Mire aztán Apponyi
48543  III,  1892    |                         azonban hozzá van szokva az Apponyi hadüzeneteihez.
48544  III,  1892    |                    látván a mamelukság, megszûnt az ijedelem. Egész nyugodtan
48545  III,  1892    |                álláspontját s nagy hatást ért el az ellenzéki oldalon. De még
48546  III,  1892    |                 nyilakkal de ezeknek mindenikére az van írva »Szapárynak« még
48547  III,  1892    |                         Amily komolyan kezdõdött az ülés, épp oly mulatságos
48548  III,  1892    |                          se akarta hallani, mert az idõ már elõrehaladott volt,
48549  III,  1892    |                      nézett körül. Ki beszél itt az én hangommal?~Végre az elnök
48550  III,  1892    |                       itt az én hangommal?~Végre az elnök jött segítségére,
48551  III,  1892    |                           hirtelen felfüggesztve az ülést öt percre. Az elnökbe
48552  III,  1892    |                felfüggesztve az ülést öt percre. Az elnökbe egyébiránt ma sem
48553  III,  1892    |                         el nem mondott beszéde«. Az az oráció ez, melyet tegnap
48554  III,  1892    |                         nem mondott beszéde«. Az az oráció ez, melyet tegnap
48555  III,  1892    |                         oráció ez, melyet tegnap az ülés végén a pártja ádázul
48556  III,  1892    |             reprodukálhatlan közbeszólás. Kvitt.~Az ülés elsõ részén egyenesen
48557  III,  1892    |                         egyenesen átgázolhatnánk az Ugron beszédéig. Ez volt
48558  III,  1892    |                  ítéleteket és impressziókat.~De az ülés elején volt egy kis
48559  III,  1892    |                    honvéd, hát nem elégedett meg az egyszeri sikerrel, hanem
48560  III,  1892    |                          kedveskedések röpdöstek az érdemes író feje körül,
48561  III,  1892    |                        más, oly gyorsan elkopott az a kis anyag, ami fölött
48562  III,  1892    |                          maga esik bele és ebben az összes pártok megható módon
48563  III,  1892    |                          bevonultak a képviselõk az ülésterembe, hogy meghallgassák
48564  III,  1892    |                          a franciákkal trafikál, az árbócra akasztatott.~Rettenetes
48565  III,  1892    |                akasztatott.~Rettenetes történet. Az egész Ház borzadozva hallgatta
48566  III,  1892    |                    szinte látta, mint húzzák föl az admirálist arra az árbócra,
48567  III,  1892    |                    húzzák föl az admirálist arra az árbócra, mint emelkedik
48568  III,  1892    |                        fejezte be Beöthy a képet az ellenzék tapsai közt.~Szegény
48569  III,  1892    |                      következõ szónokaitól, mint az üveges szemû márkitól. Ezektõl
48570  III,  1892    |                         a tömött folyosókon, még az ülés megnyílta elõtt:~-
48571  III,  1892    |                       megnyílta elõtt:~- Megjött az Ivánka levele.~Volt fejcsóválás,
48572  III,  1892    |                     Gondnokság alá kellene venni az összes öreg honvédeket!~
48573  III,  1892    |                          ámbátor inkább hinné el az ember, hogy a Gyöngytyúk
48574  III,  1892    |                       magatokat?~Bent megkondult az elnök kezében a lélekharang.
48575  III,  1892    |                         fedelérõl nézte.~Betódul az egész folyosó dübörögve;
48576  III,  1892    |                     templomi csendben jelenti be az elnök Hieronymi kinevezését.
48577  III,  1892    |                     kettõ; egyik a távozó, másik az érkezõ, éljen zúg fel mindenikre.
48578  III,  1892    |                        átveszi Josipovich jegyzõ az Ivánka levelét és felolvassa.~
48579  III,  1892    |                       Gödöllõre utazott, Wekerle az új koronákat olvassa odahaza.
48580  III,  1892    |                       közbekiált: »Mehet haza!«. Az elnök mosolyog a trónuson.
48581  III,  1892    |                   helyeknél. A delírium fogja el az embereket. A mamelukság
48582  III,  1892    |                üvegrózsát vitte Athénbe, mellyel az istenek kegye együtt járt,
48583  III,  1892    |                       istenek kegye együtt járt, az athéni suhancok megkövezték.~
48584  III,  1892    |                      rózsát találták, összetört. Az athéniek azzal vigasztalták
48585  III,  1892    |                         inkább örökké, hogy most az egyszer okos voltál.~Szapáry
48586  III,  1892    |                        hogy azért nem fogadta el az Apponyi határozati javaslatát,
48587  III,  1892    |                      határozati javaslatát, mert az nem volt õszinte, jobbra-balra
48588  III,  1892    |                    Szapáry beszéde után föltette az elnök a kérdést:~- Akik
48589  III,  1892    |                          óhajtják, álljanak föl.~Az egész Ház suhogva emelkedett
48590  III,  1892    |                          suhogva emelkedett fel, az utolsó emberig mindenki.~-
48591  III,  1892    |                    teljes béke.~Még egyet kondul az elnök csengõje. A szolgák
48592  III,  1892    |                        DELEGÁCIÓ~A kis parlament az õ tömérdek titkos fiókjaival,
48593  III,  1892    |                     Pulszky Ágost pörlekedni fog az ellenzékkel, valamelyik
48594  III,  1892    |                        elömölve, mint valósággal az a Moloch, amilyennek a hadügyminisztereket
48595  III,  1892    |                  simasággal cselekszik meg, hogy az már valóságos mesterség.
48596  III,  1892    |                         már valóságos mesterség. Az ember szinte látja az aranygalléros
48597  III,  1892    |                 mesterség. Az ember szinte látja az aranygalléros szónok arcán
48598  III,  1892    |                       közönséget nem villanyozta az sem föl, hogy Ugron Gábor
48599  III,  1892    |                         és tengerész-tisztekkel, az információkat azonban rendesen
48600  III,  1892    |                     Nyíri Sándor adta meg neki. (Az õrnagy az ismert fõvárosi
48601  III,  1892    |                        adta meg neki. (Az õrnagy az ismert fõvárosi Nyíri-család
48602  III,  1892    |                 fõrendiház üléstermében vagyunk) az ellenzék: Apponyi, Ábrányi,
48603  III,  1892    |                       kezdte meg, aki kibontotta az önálló magyar hadsereg lobogóját,
48604  III,  1892    |                     zászló, szépen zengett hozzá az Ugron kürt­hangja, de a
48605  III,  1892    |               Rákóczi-induló utolsó tárogatói is az Ugron beszédében, és áttért
48606  III,  1892    |                      Ugron beszédében, és áttért az apróbb bajokra, valamint
48607  III,  1892    |                         apróbb bajokra, valamint az õ saját stratégiai reformjaira.~
48608  III,  1892    |                    Apponyi Albert gróf volt, aki az ujoncjutalék dolgában szólt.
48609  III,  1892    |                  Ábrányira került a szólás sora, az szinte magából kikelve tiltakozott
48610  III,  1892    |                      magából kikelve tiltakozott az ellen, hogy az ellenzéki
48611  III,  1892    |                       tiltakozott az ellen, hogy az ellenzéki szónokok ellen
48612  III,  1892    |                      diskurzusokkal tüntessenek.~Az elnök, Tisza Lajos gróf,
48613  III,  1892    |                      Egyéb baj nem történt, csak az, hogy az ellenzék apprehendál
48614  III,  1892    |                       nem történt, csak az, hogy az ellenzék apprehendál s Apponyi
48615  III,  1892    |                        többé nem szólal fel (ezt az ígéretét meg is tartotta),
48616  III,  1892    |                    Kálmánnal is csaknem megesett az a malõr, hogy az ellenzékkel
48617  III,  1892    |                        megesett az a malõr, hogy az ellenzékkel szavazott. Mikor
48618  III,  1892    |                     hirtelen leguggolt a földre. Az õsz államférfiú ebben a
48619  III,  1892    |                       csak a mi lapjaink (fõképp az ellenzékiek) értek közel
48620  III,  1892    |                          olvastunk össze-vissza.~Az elsõ kommüniké az volt,
48621  III,  1892    |                  össze-vissza.~Az elsõ kommüniké az volt, hogy a kormány kebelében
48622  III,  1892    |                          is csomagolja. (Ez volt az elsõ beismerés, hogy Szilágyi
48623  III,  1892    |                    Szilágyi mennek.~Sõt kirepült az a sötét gyanú is a napfényre,
48624  III,  1892    |                        Hogy a király fog dönteni az elkeresztelési kérdésben;
48625  III,  1892    |                          egyetértés van, de csak az elõterjesztésre. A királynak
48626  III,  1892    |                          Új hír jött, hogy mégis az egész kabinet le fog köszönni. »
48627  III,  1892    |                        új hír: Igaz, hogy le fog az egész kabinet köszönni,
48628  III,  1892    |                     akarja a polgári házasságot, az volt az utolsó morzsa. Olyan
48629  III,  1892    |                      polgári házasságot, az volt az utolsó morzsa. Olyan kombinációt,
48630  III,  1892    |                        szólt valamelyik valamit, az még csak jobban félrevezette
48631  III,  1892    |                        változtatott a káoszon de az entrefilet-ék eldugott zsilipjeit
48632  III,  1892    |                  vezércikkek demonstrálták. Mert az nem is lehet másképp.~Majd
48633  III,  1892    |                  ilyenkor makacsok, megrögzöttek az újságíró kollégák. Nekik
48634  III,  1892    |                     akkor Josipovich haragszik.«~Az országon keresztül-kasul
48635  III,  1892    |                     érsek. Haragszik és megválik az állásától. Lemondása bevégzett
48636  III,  1892    |                    Josipovich kijelentette, hogy az egész hírlelés alaptalan
48637  III,  1892    |                       következõ reggelig, amikor az a hír jön, hogy a kabinet
48638  III,  1892    |                   esténkint a szabadelvû körben.~Az összes hírekbõl ez bizonyára
48639  III,  1892    |              végelgyengülés. Több már nem jöhet, az ijesztõ fenevadak után a
48640  III,  1892    |                       volt, felejtsük el. Hiszen az egészben csak az a borzasztó,
48641  III,  1892    |                          Hiszen az egészben csak az a borzasztó, hogy mialatt
48642  III,  1892    |                          fertõtlenítve van!«~***~Az ördögre könnyebb dolgot
48643  III,  1892    |                   könnyed tárcastílusban, mi hát az igaz azokból a kósza hírekbõl?
48644  III,  1892    |                       mák szürke, a köles sárga, az ördög könnyen ráismert,
48645  III,  1892    |                       szeretnek öltözködni, mint az igazak. Hanem iszen az csak
48646  III,  1892    |                      mint az igazak. Hanem iszen az csak ördög volt. Egy újságírótól
48647  III,  1892    |                 elválasztani a szoborkoszorúzást az elkeresztelési kérdéstõl.
48648  III,  1892    |                       volna, ha valaki azzal lép az ország elé: »A németek el
48649  III,  1892    |                        lovakat a kodifikátorok.)~Az elkeresztelési konfliktus,
48650  III,  1892    |             elkeresztelési konfliktus, illetõleg az egyházpolitikai kérdések
48651  III,  1892    |                      fognak modus vivendit, hogy az egyház se durcáskodjék és
48652  III,  1892    |                        volt egyszersmind megadva az alkalom õfelségének, hogy
48653  III,  1892    |                       azok se jelentékenyek.~... Az én lelkem rajta, ha most
48654  III,  1892    |                       Egy azonban bizonyos. Hogy az eredmény nem lesz olyan
48655  III,  1892    |                       lesz oly csekély sem, hogy az egész kabinet visszalépését
48656  III,  1892    |                        kihúzták), Szapáryban azt az államférfiút látja, most
48657  III,  1892    |                         duzzogásával találkozik, az egyszerû pech.~Minden jel
48658  III,  1892    |                  természetesen azt jelenti, hogy az egyházi reform nem lesz
48659  III,  1892    |                          S mindig ott lesz nekik az a vigasztaló tudat, hogy~»
48660  III,  1892    |                      ismét a házban terpeszkedik az új krízis. A múlt képei
48661  III,  1892    |                          feszítenek, dicsekednek az ellenzékiek közt:~- No,
48662  III,  1892    |                          szóltok a válságunkhoz? Az öreg Toldi Miklós megrázta
48663  III,  1892    |                       ülés, csak bevezetõ hozzá. Az ellenzék ki akarta kopogtatni
48664  III,  1892    |                         hogy kicsikarják belõlük az »igent«:~- Igen, van válság!
48665  III,  1892    |                   válságba keveredett!) Wekerle, az örökké derült pénzügyminiszter,
48666  III,  1892    |                     viszonyokkal.~Eötvös ezúttal az Irányi hangját vette föl.
48667  III,  1892    |                      amíg a válság elmúlik. Akár az egyikre felel a kormány,
48668  III,  1892    |                     részérõl Lukács Béla felelt. Az ellenzéken derültség hullámzott
48669  III,  1892    |                 derültség hullámzott át. Ez volt az új miniszter nagyobb debutje
48670  III,  1892    |                          Azt nem ellenezte, hogy az õ napirenden levõ javaslata
48671  III,  1892    |                       még elvitáznak. Polónyi és az igazságügyminiszter, de
48672  III,  1892    |                         harckészen: Helfy Ignác. Az öreg szintén meg akar vívni
48673  III,  1892    |                         pártelnökségért. Õ arról az oldalról támadta meg a kormányt,
48674  III,  1892    |                    tagadjuk meg a miniszterektõl az utolsó kérésüket!~Ezzel
48675  III,  1892    |                        röviden tartott, de azért az ellenzék nem eresztette
48676  III,  1892    |                        egy mérgezett hegyû nyila az ellenzékrõl.~Most azt akarták,
48677  III,  1892    |                         nyilatkozatot! szólt oda az ellenzéknek Szilágyi nagy
48678  III,  1892    |                       nem fogott rajtuk.~Apponyi az egész ülés alatt hallgatott.
48679  III,  1892    |                      utolsó árnyéka is és eltûnt az ajtók mögött. Már csak Beksics
48680  III,  1892    |                         Schvarcz Gyula pengettek az utolsó években némely olyan
48681  III,  1892    |                   házasságból nem lehet engedni.~Az Andrássy grófok fölvillanyozva
48682  III,  1892    |                        alá a lemondási okmányt.~»Az életben nem voltunk, legyünk
48683  III,  1892    |                       derekasan viselte magát és az õfelsége személyes elnöklete
48684  III,  1892    |                      ilyen férfiak kormányoznak, az egészséges ország lehet.~...
48685  III,  1892    |                     egészséges ország lehet.~... Az egyes beszélgetõ csoportokban,
48686  III,  1892    |                       házasság egyszerû háziügye az országnak. Nem olyan kérdés
48687  III,  1892    |                          nagy zajjal proklamálja az új miniszterelnököket, s
48688  III,  1892    |                          holnapután a királynak. Az öreg Tisza ma abbahagyta
48689  III,  1892    |                          galamb nyájas szemeiben az események miatt, s igen
48690  III,  1892    |                        õket csukni a skatulyába.~AZ EPILÓG~(A t. Házból)~Zsúfolt
48691  III,  1892    |                         ház, zsúfolt karzat, még az utcán is csoportosulás van
48692  III,  1892    |             minisztereket is. Zajos hahotát kelt az Ábrányi Kornél ötlete:~-
48693  III,  1892    |                   tartózkodni.~- Mire való lenne az?~- Mert akkor a király állandóan
48694  III,  1892    |                      jelenti, hogy a Ház átesett az apró-cseprõ jelentéseken
48695  III,  1892    |                          arra kéri a Házat, hogy az új kormányig napolja el
48696  III,  1892    |                          új kormányig napolja el az üléseit.~Hát ezt az utolsó
48697  III,  1892    |                   napolja el az üléseit.~Hát ezt az utolsó kérelmet miért nem
48698  III,  1892    |                    kormányt kész támogatni, mely az õ pártjából kerül ki.~A
48699  III,  1892    |                     részletekrõl, amibõl azonban az ellenzékiek nem sokkal lettek
48700  III,  1892    |                        lettek okosabbak. S ezzel az ülés véget ért. Szapáry
48701  III,  1892    |                   lépteivel, végigment a termen. Az ajtó bezáródott utána. Ide
48702  III,  1892    |                           Ott legott megkezdõdik az ülés.~Keleties lassúsággal
48703  III,  1892    |                       kegyelmes urak megindultak az egyik temetõbõl a másikba.
48704  III,  1892    |                    tükrözõdött és morajlott csak az imént, itt teljesen hiányzik.~
48705  III,  1892    |                       fegyverletétel megtörtént. Az a magas alak, aki most halad
48706  III,  1892    |                    rendõrök sorfalat vernek neki az ácsorgók közt nem miniszterelnök
48707  III,  1892    |                megcsörren Szlávy koronaõr kardja az ajtóban, s az elõterembõl
48708  III,  1892    |                    koronaõr kardja az ajtóban, s az elõterembõl behúzódnak a
48709  III,  1892    |                   Hogyhogy?~- Nem látjátok, hogy az egyház elmaradt a minisztérium
48710  III,  1892    |                      érdekes õsz feje megjelenik az elnöki trónusban, az ülés
48711  III,  1892    |                  megjelenik az elnöki trónusban, az ülés meg van nyitva, s mély
48712  III,  1892    |                          üvegszeme szívja magába az ülés és lemondó kormány
48713  III,  1892    |                     fényképezõ üveg felé fordul.~Az utókor ebbõl a képbõl megtudja,
48714  III,  1892    |                    csapja be utoljára a gépjét), az elnök kimondja a határozatot,
48715  III,  1892    |                     karzat népe fölemelkednek... Az ülésnek vége.~WEKERLE SÁNDOR~
48716  III,  1892    |                     miniszterelnök legyen. Ebben az országban, ahol mindig egy
48717  III,  1892    |                        tárhattak a király elé és az igazi férfit nevezték meg,
48718  III,  1892    |                          rokonszenves volt.~Csak az öreg Helfynek volt kifogása:~-
48719  III,  1892    |                       nem vesszük, hogy Szilágyi az õ arany napjaiban (mert
48720  III,  1892    |                        vonalon a reformokat, s õ az eredete ennek a liberális
48721  III,  1892    |                     Örömben úsznak a pártklubok, az utca és a mágnás kaszinó.
48722  III,  1892    |                     hosszú idõkig fognak mesélni az anyák a fiaiknak, az egyszerû
48723  III,  1892    |                     mesélni az anyák a fiaiknak, az egyszerû udvaraházak fedele
48724  III,  1892    |                      annak volt egy fia...«~Csak az a kár, hogy ezt a legendát
48725  III,  1892    |                         nov. 22.]~Van már vezére az országnak... Mert miniszterelnököt
48726  III,  1892    |                       magát a miniszterelnök.~Ma az lett Wekerle Sándor. A második
48727  III,  1892    |                      tizenkét órakor nyílott meg az ülés. Megelevenedett a Sándor
48728  III,  1892    |                         a Sándor utca. Nyüzsgött az országház kapuja elõtt a
48729  III,  1892    |                         villa: kétszer örül neki az ember; mikor új, és mikor
48730  III,  1892    |                         Harangszóláskor belépett az elnök nagy ünnepélyesen,
48731  III,  1892    |                         Ákosaival és megnyitotta az ülést.~A képviselõk hallgatagon
48732  III,  1892    |                  szelíden nézte a pápaszeme alól az események folyását. Jönnek,
48733  III,  1892    |                          fejjel, vidám mosollyal az arcán, fiatal tûztõl ragyogó
48734  III,  1892    |                           villogó karzaton, mely az opál minden színében játszott,
48735  III,  1892    |                         királyfi jönne álruhában az udvari kíséretével, hogy (
48736  III,  1892    |                       Utána gnsemarschban jönnek az egyes reszort-miniszterek;
48737  III,  1892    |                       sebbel-lobbal a teremtiszt az elnöki székhez és felnyújtja.~
48738  III,  1892    |                          gyilkos eszköz. Egy tõr az, vagy mi? Nem, biz az egy
48739  III,  1892    |                        tõr az, vagy mi? Nem, biz az egy olló, az ország ollója.
48740  III,  1892    |                        mi? Nem, biz az egy olló, az ország ollója. Remegõ kezekkel
48741  III,  1892    |                     hirdeti ki tartalmát, de már az elsõ szavába, hogy »kelt
48742  III,  1892    |                         legérdekesebb. Ebben van az egyes miniszterek kinevezése;
48743  III,  1892    |                  Szilágyi éljenei közé belezuhog az ellenzék éles, gúnyos kacagása.~
48744  III,  1892    |                         ösmerünk Apponyira!~Csak az öregebb mamelukok ingatták
48745  III,  1892    |                    félórája türelmetlenül vártak az új miniszterekre.~Hírnökök
48746  III,  1892    |                elszökdösni.~- Annál jobb felelte az egyik polgárminiszter. Elment-e
48747  III,  1892    |                     Elment-e már Zichy Nándor?~- Az még ott van.~- No, hát nem
48748  III,  1892    |                     Ugronnal kell megbirkóznunk. Az se hagyja a maga vezéri
48749  III,  1892    |                   mimiattunk.~De mégis fölmerült az az udvarias eszme, hogy
48750  III,  1892    |                mimiattunk.~De mégis fölmerült az az udvarias eszme, hogy talán
48751  III,  1892    |                        beszédét?~De nem is Ugron az egyedüli akadály. A kormány
48752  III,  1892    |                         egész testével ment bele az ütközetbe a meglapult, mindig
48753  III,  1892    |                        hallom, mintha mi volnánk az ellenzék.~Hangjának meggyõzõdéstõl
48754  III,  1892    |                      mézes napja, örömnapja volt az elsõ nap. De ez a kormány
48755  III,  1892    |                    szerencsésebb a többinél mert az õ elsõ napja gyõzelmi nap
48756  III,  1892    |                          ahogy vesszük, mert már az elsõ napon is megrohanták;
48757  III,  1892    |                beavatkozásáról.~De meg is szúrta az Tódor Józsefet, a kormánypárt
48758  III,  1892    |                         nem volt ott Péchy Tamás az elnöki széken, aki õrködött
48759  III,  1892    |                    szélsõbal a vicevezért küldte az ütközetbe, Apponyi is házi
48760  III,  1892    |                 káplánját, Horánszkyt ereszté rá az indemnity javaslatra.~A
48761  III,  1892    |                         hanem rengõ tapsviharok. Az emelkedett helyeknél még
48762  III,  1892    |                         emelkedett helyeknél még az ellenzék is elfeledte a
48763  III,  1892    |                      Hiszen ott ül a háta mögött az öreg!~(Tiszát értette alatta.)~
48764  III,  1892    |              zavartalanul vágott vissza:~- Éppen az a megnyugtató rám nézve,
48765  III,  1892    |                     befolyását?~Mire közbevágott az egyik, a leghiggadtabb köztük:~-
48766  III,  1892    |                       megütközéssel:~- Nini ezek az emberek!~Eddig a tetszészaj
48767  III,  1892    |                      Most ez is megszûnt. Tombol az egész jobb mezõ. Egy-egy
48768  III,  1892    |                      magadat.~- Aztán mitõl lesz az jó?~- Hát csak azért, fiam,
48769  III,  1892    |                        differenciát a mostani és az akkori ábrázatod között.~
48770  III,  1892    |                    vágást osztott vele ide, oda. Az ellenzék ma is megpróbálta
48771  III,  1892    |                          helyreállt a komolyság. Az erõ, a nagy elmék kipárolgása
48772  III,  1892    |                         este karonfogva sétáltak az utcán, érezték részegítõ
48773  III,  1892    |                          illatát, sõt túl vannak az elsõ csókon akárhogy csinálja
48774  III,  1892    |                        Béla báró a »park-klubot« az ilyen könnyelmûségek ellen.~
48775  III,  1892    |                          ellen.~Komjáthy Béla ma az elsõ szónok az indemnity-vitában.
48776  III,  1892    |                  Komjáthy Béla ma az elsõ szónok az indemnity-vitában. Csinosan
48777  III,  1892    |                       ezen is mulatott. Öregszik az is. (Kivált mióta Irányi
48778  III,  1892    |                       szemeit.)~Komjáthy Béla ma az elsõ matador az indemnity-vitában.
48779  III,  1892    |                          Béla ma az elsõ matador az indemnity-vitában. Csinosan
48780  III,  1892    |                       szólásra. Ez is hadat üzen az »erkölcs nevében« a liberalizmusnak,
48781  III,  1892    |                      szólva, azt említette, hogy az apai örömök nem nemtelenek,
48782  III,  1892    |                          csintalan mosoly ült ki az ajkakra.~- Hohó, tisztelendõ
48783  III,  1892    |                            Hohó, tisztelendõ úr, az ember nem lehet mindenben
48784  III,  1892    |                           Hosszú, nagy beszédben az új kormány valamennyi tagját »
48785  III,  1892    |                           akkor édelgett Polónyi az õ élettörténetén), Lukács
48786  III,  1892    |                  történetét ásta ki a por alul), az igazságügy-miniszter pedig
48787  III,  1892    |                      Leszólta a nagy erkölcsbíró az egész kormánypártot feléjük
48788  III,  1892    |                korrupciót meg akarta szüntetni. (Az ellenzéki nekrológok bezzeg
48789  III,  1892    |                       családjuk közt osztják ki, az egyik a protestánsok mentora
48790  III,  1892    |               protestánsok mentora lett, a másik az anyagi téren gyûjt össze
48791  III,  1892    |                   azonban mégis elérte azt, hogy az egész kormány megmozdult
48792  III,  1892    |                         ellene. Azazhogy elõször az »öt percet« csikarták ki
48793  III,  1892    |                        jó emberei.~A szünet után az egész Ház beözönlött a folyosókról.
48794  III,  1892    |                       hangulat lengett a Házban, az elnöki pódium elõtt ismét
48795  III,  1892    |                    hidegen felelt Polónyinak, ki az õ képességeit vonta kétségbe.
48796  III,  1892    |                          legjobban fölharagítani az ellenzéket, mindjárt azzal
48797  III,  1892    |                          róla mondott.~Végezetül az igazságügy-miniszter beszélt.
48798  III,  1892    |                     verssorával jellemezte:~»Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak.
48799  III,  1892    |                leskelõdnek. A szegény fõispánok, az új kor páriái, akik kerülnek
48800  III,  1892    |                      fõispán tesz, akármit tesz, az mind gáncsolni való. A kinevezéstõl
48801  III,  1892    |                    Beöthy beszédje után, mellyel az új kormány iránti bizalmatlanságát
48802  III,  1892    |                    beszédjében, bármily rövid is az, mindig van valami becses
48803  III,  1892    |                      adóst perelnek önök - mondá az ellenzéknek -, aki többet
48804  III,  1892    |                       hasonlat a jobbpártnak, de az ellenzék zajgott: »Hiszen
48805  III,  1892    |                 jászberényi kürt. Volt ott abban az aeol hárfákból is valami
48806  III,  1892    |                        Hát azok a lábikrák! Azok az ingerlõ idomok. (Vajon mi
48807  III,  1892    |                          idomok. (Vajon mi ebben az igazi?)~Ami azonban a beszédnek
48808  III,  1892    |                    papokhoz szóló részét illeti, az egy nemes államférfiú gondolkozásának
48809  III,  1892    |                  gondolkozásának fennkölt része, az ékesszólás fönséges ruhájába
48810  III,  1892    |                        hogy nem személyének szól az animozitás a szabadelvû
48811  III,  1892    |                       hanem ingadozásának. Mikor az igazi hangot üti meg, a
48812  III,  1892    |                  csatához.~A MAI ÜLÉS~[nov. 29.]~Az ülés elején elsiratták a
48813  III,  1892    |                       mert könnyen halt meg. Még az utolsó szava is szombaton
48814  III,  1892    |                    dolgai felett sopánkodának.~- Az Atzél-féle mozgalmaktól
48815  III,  1892    |                   benneteket. Sokkal nagyobb baj az a pártra, gyerekek, hogy
48816  III,  1892    |                      után Szalay Imre állott fel az indemnity ellen. Természetesen
48817  III,  1892    |                      volt a beszédjében. A mûbor az örök seb. Kipusztultak már
48818  III,  1892    |                         Kipusztultak már mellõle az összes harcosok, Zalay István,
48819  III,  1892    |                       újra a mienk!~S elkezdenek az egész vonalon örülni Krajtsiknak,
48820  III,  1892    |                      elhagyva Eötvös Károlyt, ha az nem lenne vele.~De Eötvöst
48821  III,  1892    |                        nem vesszük, amibe Vajay (az új felbukkanó csillag) egypár
48822  III,  1892    |                       után végre megszavaztatott az indemnity, felállván az
48823  III,  1892    |                          az indemnity, felállván az egész kormánypárt, a KobekKrajtsik
48824  III,  1892    |                    együtt. Mert szép úrias dolog az, hogy Wekerlének két pártja
48825  III,  1892    |                         éppúgy, mint a hétfõinek az volt a speciális karaktere,
48826  III,  1892    |                    mandátumokhoz. Hahaha. Hát ez az a választások tisztasága?
48827  III,  1892    |                      választások tisztasága? Még az angyalok is nevettek a Bánffy
48828  III,  1892    |                szamaritánus szívû Horváth Gyula, az árvák és ügyefogyottak gyámolítója,
48829  III,  1892    |                       dolgokban harácsolódott el az egész ülés, melynek azonban
48830  III,  1892    |                       beszédjét a Házban. Jobbat az elsõnél. Pedig Miklósnak
48831  III,  1892    |                         elsõnél. Pedig Miklósnak az elsõ beszédje is úgy nézett
48832  III,  1892    |                          ki, mint más embereknél az utolsó. Érettség látszik
48833  III,  1892    |                         egérré változhatnék, aki az ajtó mögött bebújhat és
48834  III,  1892    |                         amit különben észrevehet az olvasó, mert akkor entrefilet
48835  III,  1892    |              Vajay-interpellációról referálni, s az nem bolondság. Vajay kezdi
48836  III,  1892    |                     Vajay kezdi magát kinõni. De az szükséges is. A kormány­
48837  III,  1892    |                       saját papja. Sõt valamikor az Ugron párt is szert tehet
48838  III,  1892    |                          ilyenre de persze elõbb az eklézsia legyen nagyobb.~
48839  III,  1892    |                         arcán elõre hánykolódnak az ajkán kiröpülendõ mondások.~
48840  III,  1892    |                      volt ma a pièce resistance. Az ásítozó képviselõ urak,
48841  III,  1892    |                        Mi történhetnék most már? Az ellenzéki lapok szép szivárványos
48842  III,  1892    |                       mert azzal biztattak, hogy az új pártban mi ketten Bobulával
48843  III,  1892    |                   sipkások« elleni gyûlölet vitt az új pártba bele.~Amit meghallott
48844  III,  1892    |                       akkor vesztettem el, mikor az Atzélékhoz beléptem magamat.
48845  III,  1892    |                         is a többi kollégáin.~De az ördög vigye el most az egyszer
48846  III,  1892    |                        De az ördög vigye el most az egyszer õexcellenciáját.
48847  III,  1892    |                    egyszer õexcellenciáját. Elég az hozzá, hogy a pártviszály
48848  III,  1892    |                         a kálvinista zsinatról), az is igaz, hogy a fúzió nem
48849  III,  1892    |                         fúzió nem jött létre, de az is mind csak véletlen; sõt
48850  III,  1892    |                       Bolond szcénákat szõ össze az a pajkos csintalan véletlen.~
48851  III,  1892    |                       csend magyarázza meg, hogy az összes érdeklõdést mára
48852  III,  1892    |                lobogtatva, minden szembõl kiment az álom.~- Halljuk, halljuk!~-
48853  III,  1892    |                       Zajos derültség öntötte el az arcokat.~Vajay aztán a komáromi
48854  III,  1892    |                      piszkálódni, felzúg jobbról az ellentmondások harcias mormogása,
48855  III,  1892    |                       lesz egy oldalvágást adni (az ember nem tudhassa, melyiktõl
48856  III,  1892    |                       diszkvalifikálva van, hogy az egyház fiának tartassék.~-
48857  III,  1892    |                       végtõl végig. Utoljára már az egész Ház beszélt, s Vajay
48858  III,  1892    |                     országgyûlésnek.~Milyen lesz az új ülésszak, nehéz elõre
48859  III,  1892    |                         ilyen csendes maradna ez az ülésszak véges végig.~Nem
48860  III,  1892    |                   említésre méltó, kivévén, hogy az elnök bejelentette Gróf
48861  III,  1892    |                          két jegyzõi stallummal. Az eddigi hat jegyzõ képtelen
48862  III,  1892    |                         hat jegyzõ képtelen volt az óriási munkát végezni.~-
48863  III,  1892    |                          szidják a kormánypártot az úgynevezett húsos fazekak
48864  III,  1892    |                       hírek keletkezõben vannak. Az természetes. Új kormány,
48865  III,  1892    |                     Wekerle nem akarja... - véli az egyik.~- Nem lehet, mert
48866  III,  1892    |               közvélemény akarja, és végre is ez az úr állítja a harmadik. Súlyos
48867  III,  1892    |                  parlamenti béke megköveteli ezt az áldozatot a parlamenti béke
48868  III,  1892    |                    csinálva?~- Hiszen persze! ez az, amit nem lehet tudni.~Most
48869  III,  1892    |                      lehet tudni.~Most már ebben az irányban fajzott el a disputa,
48870  III,  1892    |                       odaért apró húsos lábaival az öreg Feri bácsi, akinek
48871  III,  1892    |                        már sok vitát döntött el.~Az öreg dohogott, morgott valamit,
48872  III,  1892    |                        fúzió esetén? Értek is én az effélékhez! Aztán álmos,
48873  III,  1892    |                      esett?~- Tegnap jöttem este az erdélyi vonattal s új, ismeretlen
48874  III,  1892    |                         statárialiter kivégeztem az apró gonosztevõkbõl vagy
48875  III,  1892    |                     gyûlnek) is ki kellett húzni az idõt, s ez idõt húzó izgoncok (
48876  III,  1892    |                          kár volt fölállni. Mert az efféle politikai diskurzust
48877  III,  1892    |                        lebilincselte a figyelmet az Apponyi Albert szónoklata,
48878  III,  1892    |                        gyenge részei is, péládul az, hogy a kormányban és programjában
48879  III,  1892    |                        ha bizonyosan tudná, hogy az Apponyi-kormány jön, az
48880  III,  1892    |                          az Apponyi-kormány jön, az neki sokkal kényelmesebb
48881  III,  1892    |                        bokrétát udvarlásul, mint az indemnity-vitánál.~A több
48882  III,  1892    |                     ecsetelte polemikus modorban az ország pénzügyi politikáját,
48883  III,  1892    |                         mely rögtönzés, jobbadán az Apponyi imént elmondott
48884  III,  1892    |                        el. Inkább elrúgta a tõrt az útból, mintsem átlépte volna,
48885  III,  1892    |                          ki-kitört viharosan. De az ellenzéken is megrázó hatást
48886  III,  1892    |                    barátai.~És meglehet, hogy ez az alvás még tíz esztendeig
48887  III,  1892    |                          államtitkári állásától. Az államtitkár egész idáig
48888  III,  1892    |                          egy ideig ketyeg és jár az óra... míg végre az is megáll.~
48889  III,  1892    |                          jár az óra... míg végre az is megáll.~A büdzsé vitát
48890  III,  1892    |                        nagyon öregúr meglátszott az észjárásán. Beszédjébõl
48891  III,  1892    |                       tudtuk meg, mikor virágzik az almafa s nála láttuk, mi
48892  III,  1892    |                    almafa s nála láttuk, mi lesz az almafából, mikor már semmi
48893  III,  1892    |                   tipikus alakja jelent meg vele az országház deszkáin.~Tele
48894  III,  1892    |                   eszményekkel, álmokkal, amiket az õ romlatlan, jámbor városrésze
48895  III,  1892    |                     már-már azon a mezsgyén járt az atyuska, ahol a parlamenti
48896  III,  1892    |                     illem határa megszûnik, csak az egy Miklós Gyula mozdult
48897  III,  1892    |                    mozdult meg ingerülten:~- Hát az elnök úrnak nincs szava?~
48898  III,  1892    |                      elnök úrnak nincs szava?~De az elnök igazán nem volt hibás,
48899  III,  1892    |                          Szilágyi nem volt jelen az ülésen de a miniszterelnökre
48900  III,  1892    |                    láthatón rossz benyomást tett az a modor, mely miután immár
48901  III,  1892    |                    üldözési rendszernek mondható az ország ezen kimagasló államférfia
48902  III,  1892    |                      udvarához (Hej puszta udvar az!) nagy tehetség, amit eddig
48903  III,  1892    |                       tehetség, amit eddig tett, az csak használt a hazájának,
48904  III,  1892    |                        nem elég nyájas ember.~De az ilyenekért még I. László
48905  III,  1892    |                  agyonütni.~Hanem iszen nagy baj az; régi szokás, hogy mikor
48906  III,  1892    |                    magyar ember disputál, s veri az asztalt a kezével mindig
48907  III,  1892    |                         asztalt a kezével mindig az arany pecsétgyûrûjét üti.~
48908  III,  1892    |                         hamis teória csúszott be az emberi elmékbe: nem is teória,
48909  III,  1892    |                           S mi következik ebbõl?~Az, hogy nincs hát ezeknek
48910  III,  1892    |                          Néha nagyon csökönyösek az anyák és nem szülnek. Nékem
48911  III,  1892    |                      anyák és nem szülnek. Nékem az a nézetem, hogyha nem volna
48912  III,  1892    |                szenvedett.~Azért szomorú látvány az a hajsza, úgyszólván sport,
48913  III,  1892    |                        van-e ez vagy önkéntelen, az mindegy a kérdés csak az,
48914  III,  1892    |                         az mindegy a kérdés csak az, hogy indokolt-e?~Hiszen
48915  III,  1892    |                         nálunk is egyre tart még az izgalom, a sok mindenféle
48916  III,  1892    |                befeketítési manõver Tisza ellen; az se szép dolog de legalább
48917  III,  1892    |                        se szép dolog de legalább az országnak nem árt, mert
48918  III,  1892    |                  mindenfélét írnak róla a lapok, az õsz államférfiú semmit sem
48919  III,  1892    |                       ezt fel sem veszi? - kérdé az meglepetve.~Tisza szelíden
48920  III,  1892    |                       dacára is elég egészséges?~Az istenek megadták neki a
48921  III,  1892    |                bõszültség gõze lövell ki; szívét az indulatok marcangolják,
48922  III,  1892    |                          a démon számára is mert az ott lakik, ott él õbenne.~
48923  III,  1892    |                       ott él õbenne.~De mit tesz az, hogy a nagy embernek minden
48924  III,  1892    |                   mondjátok.~Természetesen, mert az elefánt is csak hosszú évek
48925  III,  1892    |                        ott van Urbanovszky Ernõ, az már csak elég csendes.~Megindul
48926  III,  1892    |                       egyre szövik, egyre fonják az új köteleket.~Sámson összeszisszen,
48927  III,  1892    |                       nemzet lelkiismerete: hogy az isten ritka jókedvében ajándékozott
48928  III,  1892    |                          hahotát:~- Ni, ott megy az elgyengült Sámson. Hej meddig
48929  III,  1892    |                         amely országban megeszik az öregeket (van ilyen szokás
48930  III,  1892    |                     büdzsé mellett. (Hogy botlik az ember nyelve!)~Azután a »
48931  III,  1892    |                          úgy képzeli Sághy, hogy az István téri piacon folyjon
48932  III,  1892    |                         le a kormányválság, mint az oberamergaui passiójáték.
48933  III,  1892    |                   oberamergaui passiójáték. Csak az a kérdés, hogy zeneszóval-e,
48934  III,  1892    |                          hirdették a folyosókon. Az öreg sok titkot tud, azokat
48935  III,  1892    |                         csak egy titkot árult el az öregúr: hogy milyen gyenge
48936  III,  1892    |                          megírta róla Móricz Pál az egykori Ellenõrben életrajz
48937  III,  1892    |          Fidzsi-szigeteken beszéljünk udvariasan az öregúrról. Hiszen csakugyan
48938  III,  1892    |                       mutatkozott nagy jóakarat. Az öregúr egy idõ óta szívesen
48939  III,  1892    |                      mama kedvence, e titulust: »Az ellenzék kedvence«.~Péchynek,
48940  III,  1892    |                       ugrál és repes a tapsokra, az éljenekre, szelíd, jó arca
48941  III,  1892    |                          pompás helyek is, mikor az udvarról beszélt, amely
48942  III,  1892    |                     mintha memoárjait mondaná el az õ unokáinak, az õ szemüvegén
48943  III,  1892    |                       mondaná el az õ unokáinak, az õ szemüvegén át látottakat.
48944  III,  1892    |                      látottakat. És amit látott, az mind igaz is volt, csak
48945  III,  1892    |                          mind igaz is volt, csak az volt ferde, amit a látottakból
48946  III,  1892    |                  kiokoskodott.~Régi szenvedélye, az európai potentátok megvédelmezése
48947  III,  1892    |                    aggastyán kiöntötte a szívét. Az õ házában, ahol élt, ahol
48948  III,  1892    |                        ahol élt, ahol dolgozott, az õ ismerõsei elõtt. Itt élt,
48949  III,  1892    |                          rá a verõfény, itt érte az alkony. S ezen a hosszú
48950  III,  1892    |                      magát, pedig itt képviselõ, az egyetemen pedig képviselõre
48951  III,  1892    |                          csak alkalma van, kilép az ultramontánizmus zászlajával,
48952  III,  1892    |                  fecseg-locsog, Károlyi Gábor és az öreg Madarász pedig ministrál
48953  III,  1892    |                         valami maskarad szerepet az Orfeumban.~A Tiszáné-féle
48954  III,  1892    |              elhallgattak. Konsternáció látszott az arcukon, amit mindenki észrevett,
48955  III,  1892    |                          Azazhogy nem õróla csak az értelme vág ki Szilágyira.
48956  III,  1892    |                      községet kell rávenni, hogy az szolgáltassa ki õket.~El
48957  III,  1892    |                        lép veletek; hanem azokat az urakat adjátok ide.~A községbeliek
48958  III,  1892    |                 kívánságát, annál inkább úgy jön az elibém, mintha a farkasok
48959  III,  1892    |                        adjuk Szilágyit.~Belülrõl az elnöki csengettyû riadozott.
48960  III,  1892    |                          hellyel-hellyel, s maga az ellenzék is csendesen hallgatta
48961  III,  1892    |                        szent elõttük, mint a pap az oltáránál.~E szavak lágyan,
48962  III,  1892    |                          ORSZÁGGYŰLÉS~[dec. 20.]~Az általános büdzsévita ma
48963  III,  1892    |                          Vörös József) zárták be az egy hétig tartó hadjáratot
48964  III,  1892    |                         bevezetõ beszédei. Semmi az, hogy huszan-harmincan beszéltek
48965  III,  1892    |                      csak közbül lehet beszélni. Az a mesebeli tarisznya neki
48966  III,  1892    |                     Pázmándy Dénes kalandozta be az országot, s nyalábra szedvén
48967  III,  1892    |                          szavazásra« inti s hogy az elnöki tribünt ne hagyják
48968  III,  1892    |                    elnöki tribünt ne hagyják el. Az ellenzék zajos derültségbe
48969  III,  1892    |                         derék lelkû Dini, akinek az a hivatása van, ami Mikulásnak,
48970  III,  1892    |                        Mikulásnak, hogy bejárván az egész országot a rossz gyermekeket
48971  III,  1892    |                         a csizmáikba... nem, ezt az utóbbit másra bízza; nos
48972  III,  1892    |                     szóval. Kijelentve, hogy nem az intenciók, hanem mindig
48973  III,  1892    |                           Engedelmet kérek, hogy az elõttem szólott t. képviselõ
48974  III,  1892    |                   megelégedve sem a szászok, sem az oláhok, csak éppen a magyarok. (
48975  III,  1892    |                      vagy a magyar állameszmének az ellensége, ezt nem tudom
48976  III,  1892    |                       teljesen egyöntetû, nehogy az történjék, hogy a megyei
48977  III,  1892    |                       Nem terjeszkedem ki azokra az apró torzsalkodásokra, amelyek
48978  III,  1892    |                      valakit megsértettem, de ez az én meggyõzõdésem. (Mozgás
48979  III,  1892    |                hangulattal indul másnap a Házba. Az ismerõseim már mindnyájan
48980  III,  1892    |                       Hja... a hóhért akasztják!~Az ember érzi bûnös voltát.
48981  III,  1892    |                      bûnös voltát. A múzeumi fák az úton fázékonyan zörrentik
48982  III,  1892    |                         mikor már észre nem vett az a bántó gondolat támad benned,
48983  III,  1892    |                          hiszen engem sem szeret az ellenzék. (S ragyogó arccal
48984  III,  1892    |                          Rónay János megveregeti az ember vállát:~- Ami azt
48985  III,  1892    |                        illeti, kezdetnek elég jó az.~Még Tisza Kálmán is így
48986  III,  1892    |                         is kietlen, kellemetlen. Az elnök gyanakodva néz reám
48987  III,  1892    |                         van valami mondanivalóm. Az egyik miniszter átható,
48988  III,  1892    |                             Hát aztán, hogy megy az efféle beszéd?~(Végigborzongott
48989  III,  1892    |                          hátam. Huh, éppen ezért az »efféle beszédért« jött
48990  III,  1892    |                      beszédért« jött rám méregbe az ellenzék!)~- Hát egyszerû
48991  III,  1892    |                        ellenzék!)~- Hát egyszerû az egész. Az ember csak arra
48992  III,  1892    |                           Hát egyszerû az egész. Az ember csak arra vigyázzon,
48993  III,  1892    |                         jól esik abban a percben az embernek, mikor idege él,
48994  III,  1892    |                      Beöthy Ákos zsebében hallja az óra ketyegését. És különösen
48995  III,  1892    |                        valahogy. Mert északon ül az öreg Ucsu, aki, ha valamit
48996  III,  1892    |                 tagadólag, ami igen rosszul esik az embernek abban a percben,
48997  III,  1892    |                         beszélhetsz a tolladdal: az volna nekünk rossz.~- Nagy
48998  III,  1892    |                    lábaddal szoktál közbeszólni; az volna nekünk jó.~Neuszidler
48999  III,  1892    |                        tovább állni, átmenekülök az ellenzéki gránicra: ott
49000  III,  1892    |                           Miféle igazságtalanság az tõled, hogy mikor mi beszélünk,