bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

49001  III,  1892    |                         holnapi számban ott lesz az én felszólalásom kritikája
49002  III,  1892    |                            Hát bizony furcsa ez! Az ember szónok akar lenni
49003  III,  1892    |                          Ma két nagy beszéd volt az Apponyié és a Wekerléé.~
49004  III,  1892    |                      Egypár szóval le lehet írni az egész képét.~Tele karzat...
49005  III,  1892    |                      való ne akadjon rajtuk, még az öltözködésben is mindig
49006  III,  1892    |                    királyhoz való viszonyáról és az egész pártot megrázta) a
49007  III,  1892    |                          Semmi se bizonyos. Csak az a bizonyos, hogy a költségvetés
49008  III,  1893    |                 jubileumára könnyû találni témát az íróknak. Hiszen mindnyájunkon
49009  III,  1893    |                    mindnyájunkat látott felnõni (az õ nyesegetései közt), látott
49010  III,  1893    |                         elég oknak a jubileumra, az csak egy közbejött mozzanat,
49011  III,  1893    |                           a tollát le nem teszi. Az egész dolog hát voltaképpen
49012  III,  1893    |                      hogy koccintsunk vele egyet az õ egészségére útközben.~
49013  III,  1893    |                  asztaloknál mozgalom indult meg az információk beszüntetése
49014  III,  1893    |                          is vakmerõ, urak), hogy az ügyvédi praxis inkompatibilisnek
49015  III,  1893    |                         elvenni a javaikat, mint az ügyvédek szájából a kalácsot.
49016  III,  1893    |                          a kalácsot. Vannak, kik az egyetemi tanárokra fenekednek,
49017  III,  1893    |                      vért szül a Ház tagjai közt az a látszat, hogy a parlamenti
49018  III,  1893    |                        egy jeles angol író, hogy az inkább használ az embereknek,
49019  III,  1893    |                           hogy az inkább használ az embereknek, mint árt, mert
49020  III,  1893    |                    hatását - figyelmesekké tévén az embereket, a tisztaságra.~
49021  III,  1893    |                      Persze messze van még ennek az ideje. A fehér asztaloktól
49022  III,  1893    |                  ellenállása és ravaszsága.~Hja, az egy külön tudomány. Kevés
49023  III,  1893    |                         a macskát a hajdankoriak az istenekhez hasonlították,
49024  III,  1893    |                        képviselõkkel. Bethlennek az a fortélya van, hogyha valakit
49025  III,  1893    |                         erdészgyakornoknak ajánl az ember és kidicséri, õ kapni
49026  III,  1893    |                       kidicséri, õ kapni látszik az alkalmon, fellelkesül az
49027  III,  1893    |                         az alkalmon, fellelkesül az ajánlott páratlan tulajdonságain,
49028  III,  1893    |                   Köszönöm, hogy fölfedezted ezt az embert. Éppen ilyent keresek.
49029  III,  1893    |                       Isten ments, hogy azt erre az igénytelen helyre dugjuk.~
49030  III,  1893    |                          képviselõnek:~- Írd fel az illetõ nevét egy papirosra!~
49031  III,  1893    |                       mintegy generalizálva van. Az egyes esetek azonban különbözõk;
49032  III,  1893    |               kerületembeli írnokot protezsáltam az igazságügy-minisztériumban.~
49033  III,  1893    |                      igazságügy-minisztériumban.~Az államtitkár nyájasan fogadott.~-
49034  III,  1893    |                          fogadott.~- Hogy hívják az írnokot?~- Bokor Jánosnak.~-
49035  III,  1893    |                        tizenöt éve.~- Hm - szólt az államtitkár -, hát nézessük
49036  III,  1893    |                             Csak? - kiáltott fel az államtitkár vidáman. - No,
49037  III,  1893    |                       államtitkár vidáman. - No, az kellene még! Tíz-tizenkét
49038  III,  1893    |                          még csak hét éve írnok. Az pedig kölyök idõ ebben az
49039  III,  1893    |                        Az pedig kölyök idõ ebben az állásban.~Nosza, jött vissza
49040  III,  1893    |                         megsürgették, s én végre az államtitkárhoz kerültem
49041  III,  1893    |                         elmúlt vagy félesztendõ.~Az államtitkár nyájasan fogadott.~-
49042  III,  1893    |                          a tizenhat esztendõnek.~Az államtitkár összecsapta
49043  III,  1893    |                        nem a szegény Bokor János az oka, hanem egy másik eset.~
49044  III,  1893    |                   kegyelmes uram, eleve értesíts az eredményrõl, hogy én sürgönyözhessem
49045  III,  1893    |                   Mindenesetre.~A Majzik-esetnek az a nagy bibéje volt, hogy
49046  III,  1893    |                        lelkes tósztokkal. A fele az én egészségemre szólt.~Csak
49047  III,  1893    |                         hogy ez is nagy élvezet.~AZ ORSZÁGOS NŐKÉPZŐ EGYESÜLET
49048  III,  1893    |                        éppen ezen a napon, ebben az órában, huszonöt évvel ezelõtt
49049  III,  1893    |                         Veres Pálné fejében járt az a gondolat, hogy a nõket
49050  III,  1893    |                          a két hölgy vezérkedett az elsõ ülésen, aki most elnököl
49051  III,  1893    |                   jubileum díszülésén. Ugyanezek az arcvonások, melyek szelíden
49052  III,  1893    |                          bárcsak megállott volna az idõ! Mert oly hasznosan
49053  III,  1893    |                          kezdet nem volt könnyû. Az alkotmány mézesheteit éltük
49054  III,  1893    |                   ujjakkal el lehet majd vezetni az egész nemzetet - a koporsójába.
49055  III,  1893    |                        annyi esze legyen, hogyha az esõ esik, tudja, hogy az
49056  III,  1893    |                         az esõ esik, tudja, hogy az eresz alá kell menni«. De
49057  III,  1893    |                valóságosan be kellett taszigálni az eresz alá, nem egyszer-kétszer.
49058  III,  1893    |                      Veres Pálné nem csüggedt, s az elsõ évben összetoborzott
49059  III,  1893    |                       fehér márványtábla, melyen az alapítónõk aranybetûs nevei
49060  III,  1893    |                         alatt. Akkor megelevenül az egész ház. Suhognak a selyemszoknyák,
49061  III,  1893    |                        strucctollak kalapjaikon.~Az asztalfõn a két elnök ül:
49062  III,  1893    |                       finomított alakban! Ah, ez az illedelem! Szép, szép a
49063  III,  1893    |                         kis palota is, de ha ezt az illedelmet megvehetné a
49064  III,  1893    |                  illedelmet megvehetné a kormány az országgyûlés számára, milliomokat
49065  III,  1893    |                          Ez itt a »mennydörgés«. Az általános tetszést vagy
49066  III,  1893    |                          mindjárt visszaváltozik az báránynak.~A zöld asztalnál
49067  III,  1893    |                     tagok ülnek és még a jegyzõ, az egyetlen szakállas és bajuszos
49068  III,  1893    |                        serdülõ deli leánykák. Ez az országgyûlési ifjúság, az
49069  III,  1893    |                        az országgyûlési ifjúság, az iskola növendékei. Nagy
49070  III,  1893    |                        Nagy áhítattal hallgatják az öregeket - bocsánat - az
49071  III,  1893    |                         az öregeket - bocsánat - az elõrehaladottabb korúakat.~
49072  III,  1893    |                      korúakat.~Istenem, hogy fut az idõ! Mire a »Vasárnapi Újság«
49073  III,  1893    |                      Újság« új huszonöt év múlva az ötvenéves jubileumra ugyanezeket
49074  III,  1893    |                   képekbõl csak kettõ marad meg: az a két kép, mely ma még az
49075  III,  1893    |                        az a két kép, mely ma még az élõ eredetiekre tekint alá
49076  III,  1893    |                         kimenni innen e terembõl az országba, magyar anyák leányai
49077  III,  1893    |                        mindig meg fog elevenedni az emlékekben, a tisztelet
49078  III,  1893    |                         Itt voltunk, ott voltunk az öregúrral, ezt vagy azt
49079  III,  1893    |                   hanyagul veté oda:~- Nem járok az öreghez többé.~- Ugyan?
49080  III,  1893    |                       magam is képviselõ lettem, az a politikus pedig kimaradt
49081  III,  1893    |                    ejtettek el engem?~- Egyszerû az egész - feleltem, visszaemlékezve
49082  III,  1893    |                      lenni. A hívei elmaradoznak az egykor ünnepelt ember mellõl,
49083  III,  1893    |                     fölséges orr! - mondják. Ah, az a csodálatos, megbecsülhetetlen
49084  III,  1893    |                     szagos, se szagolni nem tud, az menjen innen a pokolba -
49085  III,  1893    |                          a szagok is különfélék, az orrok is - és csakis ezért
49086  III,  1893    |                       szürcsölték orrukkal, mint az ambróziát.~S mekkora variáció
49087  III,  1893    |                   kerekedik fel kedvenc szagnak! Az élelmes orosz illatszerész
49088  III,  1893    |                      festik, csakhogy nem szokta az ingét levetni.~A mi politikusaink
49089  III,  1893    |                    ugyanazon illattal megérni, s az orgonavirág sohase szagolhat
49090  III,  1893    |                          szagával sem sújthatják az istenek.~Egészen más az
49091  III,  1893    |                          az istenek.~Egészen más az ember. Tetszés szerint csereberélhet
49092  III,  1893    |              megmenekedni. De mégsem lehetetlen. Az esetek csodálatosak. Hogy
49093  III,  1893    |                        népszerûtlen testet, hogy az újra kellemes legyen, mélységes
49094  III,  1893    |                          támad akkor a jó illat? Az is magától? Vagy a rossz
49095  III,  1893    |                       egymásután szakadoztak le. Az utolsó gombnál megrázkódott
49096  III,  1893    |                         illat van rajta. Hogy mi az oka, nem értette. Talán,
49097  III,  1893    |                         hogy igaza van.~De ebben az õ igazságában hiányzik a
49098  III,  1893    |                      szaga, s éppen akkor, midõn az a láb gyõzelmi ütemre lépkedett?
49099  III,  1893    |                       gyõzelmi ütemre lépkedett? Az csak nem vehetõ indoknak,
49100  III,  1893    |                      Érezte, hogy vége van, mint az emberevõk közé került misszionárius,
49101  III,  1893    |                          vítõreiket behajigálták az emberek a szögletekbe, s
49102  III,  1893    |                        Gyorsan, pazarul koptatja az embereket - amíg újakat
49103  III,  1893    |                   takarékos lesz szegény feje és az egész ócskákból csinál magának
49104  III,  1893    |                        Wekerle beszélte el nekem az esetet, amit például a Murai
49105  III,  1893    |                         volt, sorba tanácskozott az idevaló professzor-doktorokkal,
49106  III,  1893    |                          hámozni-hímezni:~- Hja, az orvos is csak ember, kegyelmes
49107  III,  1893    |                         bajokhoz. A siker mindég az isten kezében van.~A beteg
49108  III,  1893    |                        meg:~- Akkor hát köszönöm az urak érdeklõdését. Engedelmeskedjem
49109  III,  1893    |                        lett mondva:~- Ön ezentúl az én doktorom, ön gyógyít
49110  III,  1893    |                    türelmetlenül vágott közbe:~- Az mindegy. Ön gyógyít s egyszersmind
49111  III,  1893    |                     miniszterelnök két hét alatt az akkori bajából, s az csak
49112  III,  1893    |                       alatt az akkori bajából, s az csak megerõsíté zsarnoki
49113  III,  1893    |                     metódusában.~Azóta gyakoriak az ilyen jelenetek beteg és
49114  III,  1893    |                    néhány nap múlva nux vomicát.~Az orvos ijedten csapja össze
49115  III,  1893    |                          nux vomica kell. Érzem.~Az orvos a fejét csóválja s
49116  III,  1893    |                      bocsánatot kell kérni, hogy az én hangommal felolvasni
49117  III,  1893    |                        hát nincs-e rá mentségem? Az, hogy Magyarországon minden
49118  III,  1893    |                     Nemzeti szokás ez már.~Éppen az ebédnél mentegetõztem ma
49119  III,  1893    |                        minden fája átverte magát az élet több benyomásain, s
49120  III,  1893    |                        koptattak rajta.~Meglátom az akkori arcokat. Azaz hol
49121  III,  1893    |                        vannak már azok? Csak itt az emlékezetemben. Valójában
49122  III,  1893    |                   Ezekkel kóstoltam elõször bele az irodalomba. Talán õ tett
49123  III,  1893    |                          õ tett engem íróvá - és az egészen mindegy. A Helikon
49124  III,  1893    |                        nevekkel volt benépesülve az irodalmi mezõ.~Micsoda változás
49125  III,  1893    |                     akkor a kis íróasztal, amely az egyik szögletében állt,
49126  III,  1893    |                          régi pajtás, de azoknak az arcát is milyen furára pingálta
49127  III,  1893    |                         furára pingálta át azóta az idõ, ez a szorgalmas, bolondos
49128  III,  1893    |                     szõke, barna leányok, akiket az akkori nagy diákok nézegettek?~
49129  III,  1893    |                          is jobb szerettem volna az Apponyi hangját hozni magammal
49130  III,  1893    |                      hozni magammal kölcsön erre az alkalomra, de mi maradt
49131  III,  1893    |                         de mi maradt volna akkor az ellenzéknek?~Egyszerû kénytelenségbõl
49132  III,  1893    |                   nyulakra. Hogy, hogy nem, elég az hozzá, hogy egy fölhajszolt
49133  III,  1893    |                      tudott, mint a gazdája, azt az is bizonyítja, hogy a gróf
49134  III,  1893    |                          Egyszer Gyárfás valamit az orrába vett, elkezdett konyítani
49135  III,  1893    |                  megegyeztek és Pákh hozzáfogott az elsõ felvonás elsõ jelenetéhez,
49136  III,  1893    |                       nem lett a darabból semmi.~AZ ALELNÖKSÉG~Nagy, magas,
49137  III,  1893    |                           mint egy õzikéé. De ez az ártatlan tekintet, inkább
49138  III,  1893    |                      hajszál híja volt, hogy nem az elnökibe.~Hogy mi volt ez
49139  III,  1893    |                          szabadelvû párt szónoka az újévi beszédbe belesült
49140  III,  1893    |                          szerencse útján ez volt az elsõ kõ, mely elébe tévedt.
49141  III,  1893    |                         egy kis kavics, de mégis az volt az elsõ.~Ez a felsülés
49142  III,  1893    |                         kavics, de mégis az volt az elsõ.~Ez a felsülés volt-e
49143  III,  1893    |                        nem tudjuk. De tény, hogy az új országgyûlésen az irányadó
49144  III,  1893    |                        hogy az új országgyûlésen az irányadó körök, miután már
49145  III,  1893    |                       két évig nevelték Bokrosst az elnökségbe, új elnököt kezdtek
49146  III,  1893    |                          próbálták Tisza grófot, az hallani sem akart róla,
49147  III,  1893    |                        bár befolyását nem mindig az igaz ügy mérlegére vetette. -
49148  III,  1893    |                         ügy mérlegére vetette. - Az úgynevezett »vakondok-politika«
49149  III,  1893    |                          iskolájához tartozott s az elvekért való küzdelem iránt
49150  III,  1893    |                      följelentés.~S itt kezdõdik az õ nagy hibája, mely végzetessé
49151  III,  1893    |                        érdemelte.~Hanem a végzet az volt, hogy nem mondott le
49152  III,  1893    |                        volt, hogy nem mondott le az elnökségrõl. Az a hideg,
49153  III,  1893    |                       mondott le az elnökségrõl. Az a hideg, okos, számító ember
49154  III,  1893    |                        kezdett. Mit, nem mond le az elnökségrõl? Ez nem járja!
49155  III,  1893    |                          Bokrossnak eltávolítása az alelnöki székbõl.~Dübörögve
49156  III,  1893    |                  Dübörögve közeledett a Nemezis.~Az erõs, ruganyos férfiú, mikor
49157  III,  1893    |                       vég. Ha így kell megválnia az alelnökségtõl, szégyenletesen,
49158  III,  1893    |                         A felelet bizonyára csak az lehetett, hogy »nem«.~Az
49159  III,  1893    |                         az lehetett, hogy »nem«.~Az alelnökség, mit õ erõs vértnek
49160  III,  1893    |                      stréberség katasztrófája ez az eset. Tanulság mindenkire.~
49161  III,  1893    |                        KI LESZ A MOSONI FŐISPÁN?~Az »Angol királynõ«-ben lakott
49162  III,  1893    |                       Angol királynõ«-ben lakott az öreg Deák, s azóta az Angol
49163  III,  1893    |                     lakott az öreg Deák, s azóta az Angol királynõ a nagyfejû
49164  III,  1893    |                          is ott üldögélnek annál az asztalnál, ahol az öregúr
49165  III,  1893    |                         annál az asztalnál, ahol az öregúr prezideált. Egyebet
49166  III,  1893    |                  tartottak meg Deákból, mint ezt az asztalt.~Ott üldögélnek
49167  III,  1893    |                         évek óta: nem éppen azok az emberek, azok kihaltak,
49168  III,  1893    |                       emberek, azok kihaltak, de az mindegy, éppen olyanok.
49169  III,  1893    |                          emlõin nõttek naggyá. - Az ördög hinné, hogy ezekben
49170  III,  1893    |                        ördög hinné, hogy ezekben az emlõkben tej is van.~Susogva,
49171  III,  1893    |                         ugyanerrõl beszélt ebben az órában azon a helyen. E
49172  III,  1893    |                         véleményt mondani - mert az prejudikálhatna a kormánynak
49173  III,  1893    |                  prejudikálhatna a kormánynak és az nem helyes, legfeljebb köztudomású
49174  III,  1893    |                          a szegény Béla« de arra az eshetõségre gondolva, hogy
49175  III,  1893    |                        egy-egy excellenciás úr - az orvosom állítása szerint.~
49176  III,  1893    |                       csörren... Ez itt a zaj. S az öreg óra ketyeg a falon,
49177  III,  1893    |                    beszélgetés, sõt vita is van. Az öregek hallgatnak és mosolyognak,
49178  III,  1893    |                             Juventus, ventus. Mi az ördögnek disputáltok? Hát
49179  III,  1893    |                     ördögnek disputáltok? Hát ér az valamit, ha valakinek igaza
49180  III,  1893    |                   festett e sorok szerény írója, az elmondandó jelentéktelen
49181  III,  1893    |                    napokban egy idegen úr lépett az asztalhoz, bemutatta magát,
49182  III,  1893    |                        iparkodott oda nem nézni.~Az ismeretlen úr csak azt tudván,
49183  III,  1893    |                       megyei fõispán?~Hallatlan! Az egész asztal összerezzent.
49184  III,  1893    |                           nem szolgálhatok vele.~Az idegen úr egy bifszteket
49185  III,  1893    |                         szomszédjához fordult:~- Az újságok valami Daunt, valami
49186  III,  1893    |                        grófocskát emlegetnek. Ki az kérem?~- Az én vagyok -
49187  III,  1893    |                       emlegetnek. Ki az kérem?~- Az én vagyok - felelte Daun
49188  III,  1893    |                       nem leszek.~- Úgy? - szólt az idegen úr és kezdte magát
49189  III,  1893    |                         csak mikor aztán felkelt az egész társaság, akkor útközben
49190  III,  1893    |                           felelte a szürke alak.~Az idegen úrnak megnyúlt a
49191  III,  1893    |                         úrnak megnyúlt a képe.~- Az elég baj, az elég baj nekem.
49192  III,  1893    |                  megnyúlt a képe.~- Az elég baj, az elég baj nekem. Tessék elhinni...~-
49193  III,  1893    |                          után el nem árulhatom. (Az olvasónak azonban szabad
49194  III,  1893    |                     Talán pletyka, léha fecsegés az egész?~De mert beszélik
49195  III,  1893    |                          egész?~De mert beszélik az emberek, hát mi is elbeszéltük.
49196  III,  1893    |                         Végre is hadd reszkessen az Akadémia, legalább mégis
49197  III,  1893    |                          nap alatt mutassátok be az alapszabályaitokat, mert
49198  III,  1893    |                      szúrhatnál be engem is abba az új Társaságba? Apropó, mennyi
49199  III,  1893    |                   fizetnek?«~Ami engem illet, én az újdonság megjelenése óta
49200  III,  1893    |                 dolgozzam most, mikor úgy lehet, az örök pihenésre vagyok már
49201  III,  1893    |                  Könyvelõ, pénztárnok ajánlkozik az új Mikszáth-Társasághoz. (
49202  III,  1893    |                pénztárnok csakugyan ránk férne.)~Az is a lét mellett bizonyít,
49203  III,  1893    |                           Hát már neked nem elég az Akadémia? Pedig látod olyan
49204  III,  1893    |                      látod olyan derék intézmény az. És annyira szükséges. Szükséges
49205  III,  1893    |                     Szükséges mondom, hogy ebben az országban, ahol egy díjnokságra
49206  III,  1893    |                  Kálmán-Társaság a világon? Csak az egy Zichy Jenõ gróf versenyezhetne
49207  III,  1893    |                         nem bírom ki tovább, ezt az unalmat, azt a nagyságot -
49208  III,  1893    |                    nagyságot - vegyétek le rólam az átkot, helyet adván e démentinek,
49209  III,  1893    |                         a Mikszáth-Társaság csak az illetõ újdonság írónak a
49210  III,  1893    |                        van egy »Mikszáth-asztal« az »István fõherceg« szállodában,
49211  III,  1893    |                       ketten szoktunk vacsorálni az én t. képviselõtársammal,
49212  III,  1893    |                      gróf Pongrácz számûzetik, s az asztalt kilenc legkedvesebb
49213  III,  1893    |                legkedvesebb pajtásom foglalja el az írói világból.~Ezek közt
49214  III,  1893    |                        mindig összerezzen bennem az akadémiai tag.) Itt ül a
49215  III,  1893    |                      lelkû Sebõk, nógatja vizavi az olasz borok nagy protektora
49216  III,  1893    |                   pihenteti szemeit Wolfner. (Ez az egyetlen terület, ahol Singer
49217  III,  1893    |                         messze járt a valóságtól az az újdonság író, aki úgy
49218  III,  1893    |                      messze járt a valóságtól az az újdonság író, aki úgy adta
49219  III,  1893    |                        elõ, mintha ez a kompánia az én udvaromat képezné. Hiszen
49220  III,  1893    |                     vétett, egyre történik tehát az a csoda, hogy itt tíz embert
49221  III,  1893    |                          hogy minden lap megtesz az ország nyakára a maga munkatársai
49222  III,  1893    |                      mint a ferbliben a sántát). Az ország csak úgy turkálhat
49223  III,  1893    |                     vethet, amekkora lombja van.~AZ EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA.
49224  III,  1893    |                       környékén. Alattunk feküdt az óriási város meglapult házfedeleivel,
49225  III,  1893    |                         Elfogadja-e a fõrendiház az egyházjogi reformokat?~Valaki
49226  III,  1893    |                         szöcskék a fûben. Lesz-e az idén bor? Terem-e sok könyv?
49227  III,  1893    |                         meddig él Wekerle?«~Majd az Akadémia plagizátoraira
49228  III,  1893    |                        pillanatban a gyalogúton, az erdõ felõl egy gyönyörû
49229  III,  1893    |                        barátaim. - Elsápadtál.~- Az az átkozott kökörcsin. Jaj,
49230  III,  1893    |                     barátaim. - Elsápadtál.~- Az az átkozott kökörcsin. Jaj,
49231  III,  1893    |                           Most már el van rontva az egész napom.~- Miért haragszol
49232  III,  1893    |                       jelvénye Singer-Wolfnernek az õszi kökörcsin. Adott szavam
49233  III,  1893    |                    kötelez évrõl-évre, hogy mire az elsõ õszi kökörcsin kiereszti
49234  III,  1893    |                      virágját, beliferálom nekik az elõszót az Almanachhoz.
49235  III,  1893    |                     beliferálom nekik az elõszót az Almanachhoz. Az elsõ kökörcsin
49236  III,  1893    |                          elõszót az Almanachhoz. Az elsõ kökörcsin íme kinyílt,
49237  III,  1893    |                          minden gondolatomat, mi az Almanachra alkalmazható.~-
49238  III,  1893    |                        Igen, igen a méhek... No, az meglehet, hogy a méhek.~———————————————————~
49239  III,  1893    |                       méhek.~———————————————————~Az asztalnál még emlegették
49240  III,  1893    |                          is nagy segítség, abban az esetben, ha a méhek makacskodnának.~
49241  III,  1893    |                         a kényelmes szalmaágyon. Az átható levegõ úgy tapadt
49242  III,  1893    |                       döngtek, hozván csápjaikon az arany hímet. De az én széteresztett
49243  III,  1893    |                    csápjaikon az arany hímet. De az én széteresztett tervezõ
49244  III,  1893    |                          jöttek sorban a divatok az elbeszélõ iroda­lomban.
49245  III,  1893    |                          írni. Úgy van, csakhogy az esztétikai kérdés, és még
49246  III,  1893    |               kritikusnak akarok átcsapni. Pedig az én famíliámban még nem volt
49247  III,  1893    |                       viszonyt színezem ki, mely az Almanach és az olvasóközönség
49248  III,  1893    |                          ki, mely az Almanach és az olvasóközönség között fejlõdött
49249  III,  1893    |                       szólt gúnyosan.~- Talán ön az? - kérdém zavartan.~- Nem
49250  III,  1893    |                      alkalommal szelíd mosollyal az ajkán jelent meg az udvaromon: »
49251  III,  1893    |                    mosollyal az ajkán jelent meg az udvaromon: »Asszonyom, kérem
49252  III,  1893    |                            Harmadszor bekiáltott az ablakon: »Boriska, nyiss
49253  III,  1893    |                             kérdém önkéntelenül.~Az asszonyka elpirult, szemérmetesen
49254  III,  1893    |                          mondott? Ah, tudom már. Az Elõszóhoz segített. Világos
49255  III,  1893    |                         szép asszony és mi egyéb az Almanach, mint egyik szerencsés
49256  III,  1893    |                      Singer-Wolfnernak:~- Uraim, az Almanachnak a zsebében egy
49257  III,  1893    |                szimpátiákból meg nem élek, nekem az antipátiákra is szükségem
49258  III,  1893    |                        nem lehet tudni, mi teszi az embert emlegetetté: az-e,
49259  III,  1893    |                        biztos dolgot tagad, vagy az, ha valami hihetetlent állít.~
49260  III,  1893    |             teremtményeket pusztítanak. A macska az egereket pusztítja és hasznos
49261  III,  1893    |                  pusztítja és hasznos háziállat; az, hogy a tejfölt is pusztítja,
49262  III,  1893    |                  fülemilére és a kanárira, mikor az egérhúst megunta. De én
49263  III,  1893    |                        röptét, méltányolni tudni az új formákat, felõsmerni
49264  III,  1893    |                          új formákat, felõsmerni az új hangokat és megérezni
49265  III,  1893    |                         új hangokat és megérezni az új zamatokat. Õ valószínûleg
49266  III,  1893    |                        mégsem hallgatom el, hogy az efféle mesterséges ezüst
49267  III,  1893    |               igazságtalanul került is felszínre az irodalom jelesei közé, nagyon
49268  III,  1893    |                Társaságnak, egyik osztálytitkára az Akadémiának, tagja a fõrendiháznak
49269  III,  1893    |               Akadémiának, tagja a fõrendiháznak az irodalmi auktoritás révén
49270  III,  1893    |                          révén s vezérszerepvivõ az irodalmi ügyekben általában.
49271  III,  1893    |                      bennünket.~Nem igazságos õ; az Akadémiát is, a Kisfaludy
49272  III,  1893    |               féltékenyen, vigyáz rájok, elmarja az ellenséget, s belül is vigyáz
49273  III,  1893    |                 becsületre s igyekszik megõrizni az írói erkölcsöket (õ maga
49274  III,  1893    |                 szûziességben, zománcban, melyet az irodalmi atyák: Eötvösék,
49275  III,  1893    |                reputációja?~Gyulai Pál eltalálta az igaz utat. Ott van õ mint
49276  III,  1893    |                    kézirat­nyalábjával végigmegy az utcákon s utána susogják: »
49277  III,  1893    |                        Oh, hogy dagadhat a szíve az arasznyi lajbi alatt s milyen
49278  III,  1893    |                       elgyengült állapotban. Fél az ember hozzányúlni, hogy
49279  III,  1893    |                        padlásán.~Most látja csak az ember, hogy Gyulai Pál igazán
49280  III,  1893    |                        Pál igazán közepes poéta. Az elsõ kötet, melyben az elsõ
49281  III,  1893    |                           Az elsõ kötet, melyben az elsõ lapon a költõ rokonszenves
49282  III,  1893    |                       rokonszenves arca látható, az 1864-ig terjedõ költészetét
49283  III,  1893    |                     jobbik kötet. Ami belõle jó, az ismeretes a szavaló-könyvecskékbõl
49284  III,  1893    |                        szavaló-könyvecskékbõl és az olvasó­könyvek­bõl, melyek
49285  III,  1893    |                        elõtt; ami nem ismeretes, az mind rossz, tehát nem is
49286  III,  1893    |                        vezércikk, van bordal (de az olvasónak úgy rémlik, hogy
49287  III,  1893    |                    ezekben szerencsétlen Gyulai, az õ Mátyás királya úgy néz
49288  III,  1893    |                          közt gyönyörûek is - de az olvasó elkedvet­lenedik,
49289  III,  1893    |                       Gyulai, csak a III. és IV. az õ leleménye. Sajátságos
49290  III,  1893    |                          Sajátságos malõr! Éppen az a kettõ, amelyikben nincs
49291  III,  1893    |                         Azt a benyomást teszi ez az elsõ kötet, mint ama kosarak,
49292  III,  1893    |                           mandzsetta, harisnya s az ember önkéntelenül felsóhajt: »
49293  III,  1893    |                        simítás a szembetûnõ, nem az anyag. Gyulai Pál keveset
49294  III,  1893    |                      Harminc év nagy idõ! S csak az efféléken múlik. Ha azt
49295  III,  1893    |                      hetven év elõttre tehetnõk, az ország nagy költõi közé
49296  III,  1893    |                       bagatell, csak idõ kérdése az ilyesmi.~Õ nyilvánvalóan
49297  III,  1893    |                         ilyesmi.~Õ nyilvánvalóan az idõket tévesztette el, a
49298  III,  1893    |                     kellett volna megírnia, mint az elsõt, s mind a kettõt elõbb
49299  III,  1893    |                      pillanatai is. Ilyen gyöngy az »Éji látogatás«. Egy nagy
49300  III,  1893    |                          jól kigyalult képecske. Az úgynevezett erõ sehol se
49301  III,  1893    |                        érzésünk másokra fest.~De az ilyfajta mélyebb megjegyzés
49302  III,  1893    |                       nincsenek is gondolatai, s az ember nem találja meg azt
49303  III,  1893    |                        támaszt Gyulai Pálnak, ki az ötvenes évekbeli úgynevezett »
49304  III,  1893    |                          egyik képviselõje. Azok az ócska képek, sablonok, a
49305  III,  1893    |                          poétában van egy érdem, az, hogy õszinte. (Kár, hogy
49306  III,  1893    |                         hogy õszinte. (Kár, hogy az õszinteség még nem költészet.)
49307  III,  1893    |                     olyat érez, amit nem érdemes az emberiségnek tudtul adni.
49308  III,  1893    |                          és érzi ezek szépségét, az még nem olyan dolog, ami
49309  III,  1893    |                     gondolat vagy forma adná meg az igazi jogosultságot ezeknek
49310  III,  1893    |                     Gyulai Pálban. S ami van is, az se a saját melege. Olyan,
49311  III,  1893    |                          kicsit hosszúra nyúltam az általánosságokban, engedje
49312  III,  1893    |                        meg a szíves olvasó, hogy az akasztást a mai napra felfüggesszem (
49313  III,  1893    |                     politika. S mire megöregszik az ember, úgy kiokosodik belõle
49314  III,  1893    |                      Honban, mint vezércikkíró s az Üstökösben fölséges humorú
49315  III,  1893    |                          Zebulonjával részt vett az aktuális politikai szóharcokban
49316  III,  1893    |                         mindinkább elhallgatott. Az Üstökössel elenyészett a
49317  III,  1893    |                  ravaszságával sokszor megmondta az igazat, a Honnál pedig végképp
49318  III,  1893    |                          tarka-barka meséket szõ az ellenzéki szónokok beszéde
49319  III,  1893    |                        mikor látja, hogy pártja (az a bizonyos erdõ) feláll,
49320  III,  1893    |                        foglalkoztatják, amennyit az ottani trécselésekbõl elméjében
49321  III,  1893    |                        is politikus. Annyira nem az, hogy a lapok politikai
49322  III,  1893    |                         csak elvétve olvassa el. Az apró cselszövények, személyi
49323  III,  1893    |                        ételhez savanyú arcot, de az asztaltársak kedvéért õ
49324  III,  1893    |          regényfolytatást adja át (melyet otthon az ülés elõtt megírt) azután
49325  III,  1893    |                 barátságos, egyszerû, szerény. Õ az egyetlen ember, akinek nincsen
49326  III,  1893    |                     nyolcszor kelljen elbeszélni az álmaimat reggelenként? Egyszer
49327  III,  1893    |                       Apage satanas!«~Boldog, ha az ülésekrõl a végük elõtt
49328  III,  1893    |                          csodálatos látást adott az isteni végzés. Van annak
49329  III,  1893    |                         néma megadással várja be az ülés végét.~- No, hála istennek -
49330  III,  1893    |                      újra odaül abba a karszékbe az íróasztala mellé, mely megrázkódik,
49331  III,  1893    |                         bölcsek és olyan elmések az emberek - de amint a vén
49332  III,  1893    |                         de amint a vén óra elüti az ötöt, egyszerre csökönyös
49333  III,  1893    |                        ott a padlón, rákacsingat az üvegszemeivel, mintha integetne,
49334  III,  1893    |                     mintha küldözgetné: Úgy-úgy. Az ötöt elütötte már. A pajtások
49335  III,  1893    |                         tarokk partihoz. A skíz, az a csodálatos gonosz skíz
49336  III,  1893    |                    frissen érkeznek a partnerek, az örök csata vívói. Tegnap
49337  III,  1893    |                         a húsz forintomat.~- Hát az én öt forintom? - szólal
49338  III,  1893    |                     katona - haragítja Tisza, ha az elsõ kártyánál megállapodik.~-
49339  III,  1893    |                  Nedetzky.~Élénk örömzaj tör fel az asztalnál, ha Sváb Károlyt
49340  III,  1893    |                     gibicek egész hada üli körül az asztalt, hol a magyar közélet
49341  III,  1893    |                          ha útközben elfogják is az ismerõsök nem gyötrik egyházpolitikai
49342  III,  1893    |                        egy tekintély.~- Ki lehet az? - kérdeztem egyszer. -
49343  III,  1893    |                         a klubba, Tiszát is csak az ellenzéki lapok vezércikkeibõl
49344  III,  1893    |                        tizenöt évig õ kormányoz, az örökös tartományokat is
49345  III,  1893    |                         érezte magát, mint mikor az a bizonyos három tengerpart
49346  III,  1893    |                  bizonyos három tengerpart mosta az országot I. Lajos alatt.
49347  III,  1893    |                  Bismarcknak tartották. Magukban az udvari körökben is úgy tûnt
49348  III,  1893    |                         mostani kormány, ez csak az igazi Sobri-minisztérium.)~
49349  III,  1893    |                    hittem, a haj csak magától nõ az emberi testen, vagy sehogy,
49350  III,  1893    |                     növeszteni mesterségesen is, az csakhamar sejthetõvé lett,
49351  III,  1893    |                         arra mindre esett valami az õ nagy nimbuszából.~Egy
49352  III,  1893    |                    választási elnökének!~Ezekben az idõkben esett meg a Jansky-interpelláció
49353  III,  1893    |                          bankárismerõsöm, akivel az erdõben találkoztam, közölte
49354  III,  1893    |                      bankár vállat vont:~- Nekem az a benyomásom, hogy Tisza
49355  III,  1893    |                    fogott el s a vér felszökkent az arcomba.~- No hallja, akkor
49356  III,  1893    |                        akkor nem is Tisza Kálmán az én elõttem többé, hanem
49357  III,  1893    |                         Hogyhogy?~- Úgy látszik, az udvar fog engedni.~- Úgy?
49358  III,  1893    |                         Istennek! Igen, de akkor az udvar lesz a Kohn Móric -
49359  III,  1893    |                      felelte mosolyogva.~- Semmi az. Hisz egynek okvetlenül
49360  III,  1893    |                       Kohn Móricnak kell lennie.~Az ischli levél még csak jobban
49361  III,  1893    |                     nagyságát s mikor megnyílott az országgyûlés õsszel, már
49362  III,  1893    |                         forintért, ha láthatnám. Az lehet még csak nagy, hatalmas
49363  III,  1893    |                         sietve megy, majdnem fut az érkezõ kezeit megrázni s
49364  III,  1893    |                     csodálatos volt mindez!~Mint az ezeregyéjszaka Aladdin történetében
49365  III,  1893    |                        Nem kellett kérdeznem, ki az.~A klubban szájról-szájra
49366  III,  1893    |                         ott álltak egymás elõtt: az erõteljes masszív alakon,
49367  III,  1893    |                      szinte látszott, hogy õ nem az ország nagy miniszterelnökével
49368  III,  1893    |         miniszterelnökével beszélget most, hanem az õ általa küldött népképviselõk
49369  III,  1893    |                      dobogott. Megremegtem annak az embernek a tekintetétõl,
49370  III,  1893    |                       Kálmánt. Ohó! Hát hol volt az én szemem, eszem ezelõtt?
49371  III,  1893    |                          Bihar megyére gondolok, az elsõ, ami szemembe ötlik,
49372  III,  1893    |                   egyforma nagyságban, mivelhogy az egyik Bihar vármegyét kormányozta,
49373  III,  1893    |                      mikor még savót reggelizett az ellenzék. A »Púrosz«-ok
49374  III,  1893    |                       Mór ingatta fejét. Ez volt az elsõ parlamenti akciója),
49375  III,  1893    |                     akarják. Beksicsnek kiderült az arca s észrevévén, hogy
49376  III,  1893    |                          arca s észrevévén, hogy az Apponyi helye üres, átment
49377  III,  1893    |                       túlsó pártra és elfoglalta az ellenzéki vezér székét.
49378  III,  1893    |                           hanem hogy mit akartak az ellenzékiek? Nos, sok mindent
49379  III,  1893    |                  reformját. Föl lett vetve, hogy az ülések délután két órától
49380  III,  1893    |                         És in ultima analysi, ha az igazság csakugyan a borban
49381  III,  1893    |                        amiket ráhajigáltak. Mert az Asbóth népszerûtlensége
49382  III,  1893    |                         népszerûtlensége, amiben az fürödni szokott. Asbóth
49383  III,  1893    |                           Pulszky Ágoston látván az Asbóth népszerûtlenségét,
49384  III,  1893    |                        is pályáznak. Tessék, már az Asbóth is benne van nyakig.
49385  III,  1893    |                     Eötvös is, Bujanovics is azt az észrevételt tette:~- Nini,
49386  III,  1893    |                    észrevételt tette:~- Nini, ez az én beszédemnek a folytatása.
49387  III,  1893    |                   tetszéssel fogadott úgyszólván az egész Ház. Ma is bebizonyította
49388  III,  1893    |                         apródonkint érkezik - de az ellenzék serényebb. Az ostrom
49389  III,  1893    |                        de az ellenzék serényebb. Az ostrom mégis lanyha. Ha
49390  III,  1893    |                         Szilágyi nemigen jár be: az ördög fürdõzzék ilyenkor.~
49391  III,  1893    |                        ördög fürdõzzék ilyenkor.~Az államtitkárok is csak nagy
49392  III,  1893    |                       csendesen surrannak odább.~Az arisztokrácia még alszik
49393  III,  1893    |                     vadászkalandok, két óra felé az ülés kritikája.~Legjobb
49394  III,  1893    |                          Kelemen kezdte a vitát. Az utolsó Kelemen a XIX-ik
49395  III,  1893    |                          beszélt a hazafiságról.~Az is szóba kerül, hogy Prileszky
49396  III,  1893    |                            De olyan szépet, hogy az ellenzék híni kezdte: »Jöjjön
49397  III,  1893    |                      csak egy cukros kitarcétlit az ellenzéknek, de nem hallgat
49398  III,  1893    |                         helyeslések közt cáfolta az ellenzék érveit, védvén
49399  III,  1893    |                        államtitkárát (akik közül az egyik még csak egynapos).
49400  III,  1893    |                         Diszkvalifikált emberek!~Az elnöki tribünön gróf Andrássy
49401  III,  1893    |                 felhõsebbre tornyosodott. Kivált az ülés végén, az interpelláció-válaszoknál
49402  III,  1893    |              tornyosodott. Kivált az ülés végén, az interpelláció-válaszoknál
49403  III,  1893    |                        mégis be találja nyújtani az egy paragrafusos javaslatot:~»
49404  III,  1893    |                 pengetett. Különösen találó volt az a megjegyzése, mellyel a
49405  III,  1893    |                          borzadályt gerjesztett. Az elmék megtermékenyültek
49406  III,  1893    |                   ingerült lett. Szerencse, hogy az öreg Pulszky nincs ma a
49407  III,  1893    |                        okos ember a kettõ közül. Az egyik kérdez, a másik felel,
49408  III,  1893    |                     kérdez, a másik felel, mikor az egyik belekezd egy mondatba,
49409  III,  1893    |                         definit in piscem), hogy az egész Ház derültségben tör
49410  III,  1893    |                        tör ki.~E két ember közül az egyik a Polónyi táborához
49411  III,  1893    |                         Ivánkovicsot üldözi, meg az elkeresztelési rendeletet.
49412  III,  1893    |                      rendeletet. E háromról szól az interpellációja.~Csáky természetesen
49413  III,  1893    |                          püspök levelét, melyben az Ivánkovicsot ajánlotta,
49414  III,  1893    |                        Vajay.~Nagy hahota támad. Az ember sokat tanul a Házban.
49415  III,  1893    |                        már leül Vajay, hogy vége az ülésnek és az összes nevetõ
49416  III,  1893    |                          hogy vége az ülésnek és az összes nevetõ páriák, medvebõr
49417  III,  1893    |                         Nagy derültséget keltett az a mondása, hogy még hagyján,
49418  III,  1893    |                          székhelyén, nekik éppen az a bajuk, hogy fõispánjuk
49419  III,  1893    |                füstfelhõket fúj a levegõbe.~Csak az arca török; beszédjébõl
49420  III,  1893    |                    részén.~Egy kicsit kacér volt az ellenzékkel szemben (de
49421  III,  1893    |                  zördüljön; ennek azonban a papa az oka, aki öreg napjaira kezd
49422  III,  1893    |                 figyelemmel hallgatott beszédet. Az ördög hitte volna, hogy
49423  III,  1893    |                          felvidéki állapotokról.~Az a mondása, hogy a balközép-gárda
49424  III,  1893    |                          Pázmándy hozakodott elõ az ismeretes nagyváradi asszonyháborúval.
49425  III,  1893    |                          asszonyháborúval. Ezzel az aprólékos dologgal, melyet
49426  III,  1893    |                         melyet már egyesek egész az undorig kihasználtak, elcsépeltek.
49427  III,  1893    |                         nyomást akart gyakorolni az elnöknõre, hogy a karzat
49428  III,  1893    |                   hullámzás, mozgás keletkezett.~Az ellenzék is zsibongani,
49429  III,  1893    |                         de siècle páriái. Valaha az omnibusz lovakra röpítették
49430  III,  1893    |                          a gúny nyilait, ez volt az uralkodó divat, aztán a
49431  III,  1893    |                   bonbonok vannak a t. Házban. S az is vajmi kevés.~De azért
49432  III,  1893    |                  mindenki jól beszélt, s ez volt az ülés megölõ betûje. Mert
49433  III,  1893    |                          beszélt.~De nekünk csak az Ugron Ákos beszédje kell.
49434  III,  1893    |                      volt, okos volt, szép volt. Az emberek végre is nyolc osztályt
49435  III,  1893    |                        Gyuláktól tanulnak, tehát az eszük a végén többé-kevésbé
49436  III,  1893    |                       semmi csodálatos.~De mégis az Ugron beszédjét érte a szerencse,
49437  III,  1893    |                        kis epizód fûzõdik hozzá; az is jelentéktelen, annyira
49438  III,  1893    |                     Apponyit? Hogy visszafutott! Az egész Ház hogy nevetett!~
49439  III,  1893    |                         egész Ház hogy nevetett!~Az ember azt hihetné, hogy
49440  III,  1893    |                       ragyog a mosoly! Nem lehet az kicsi dolog, amit ezek a
49441  III,  1893    |                      historikusok. De körülbelül az történt, hogy Apponyi az
49442  III,  1893    |                         az történt, hogy Apponyi az Ugron beszédje alatt fölkelt
49443  III,  1893    |                 Ilyenforma gondolatok kavarogtak az unatkozó táborok õrszemeinél,
49444  III,  1893    |                   ilyképpen szólva:~- Elérkezett az utolsó perc. Ajánlom a miniszterelnök
49445  III,  1893    |                      lett. Mintha egy szem lenne az egész Ház s az feléjök szegzõdnék.~-
49446  III,  1893    |                        szem lenne az egész Ház s az feléjök szegzõdnék.~- Mi
49447  III,  1893    |                         feléjök szegzõdnék.~- Mi az? - rezzent fel Apponyi és
49448  III,  1893    |                     Beöthy izgatottan petyegette az ujjait.~S Apponyi ijedten,
49449  III,  1893    |                          Ház unatkozott.~És hogy az eltévedt kis Albert hazament.~
49450  III,  1893    |                     eresztik otthonról. Mert még az idõ hûvös neki...~Ez volt
49451  III,  1893    |                          beszélt. Ebbõl láthatja az olvasó, milyen nehéz valamit
49452  III,  1893    |                       valamit híven leírni, amit az ember lát.~Egy azonban bizonyos,
49453  III,  1893    |                         akár nem hítták, Apponyi az ülés végén, mikor én bementem,
49454  III,  1893    |                     Ugron Ákos valamit proponál, az elõl bajos kitérni.~AZ ELSŐ
49455  III,  1893    |                           az elõl bajos kitérni.~AZ ELSŐ JELENSÉG~(A képviselõházból)~
49456  III,  1893    |                          igen ügyesen kritizálva az intendánst, amint ez már
49457  III,  1893    |                         S ha már egyszer ott van az illetõ szónok, én istenem,
49458  III,  1893    |                      bajait takarta el.~Mindjárt az ülés elején az Atzél Béla
49459  III,  1893    |                          Mindjárt az ülés elején az Atzél Béla báró mandátumáról
49460  III,  1893    |                   bejelentette ma a Házban, hogy az Atzél mandátuma ügyében
49461  III,  1893    |               lajstromban.~A jelentés után, mert az effajta jelentések voltaképpen
49462  III,  1893    |                         bizottság eljárását azon az alapon, mert a kérvényezéshez
49463  III,  1893    |                   választó aláírása szükséges, s az Atzél elleni kérvény beadói
49464  III,  1893    |                   ugyanis, de háromnak idõközben az a gondolata támadt, hogy
49465  III,  1893    |                  lelkiismeretüknek felelõsek.~De az Ugron nézetének helyeslõi
49466  III,  1893    |                         Ház tagjai beszélhetnek.~Az elnök is hiába próbálta
49467  III,  1893    |                 ugyancsak hiába függesztette fel az ülést öt percre, az ingerültség
49468  III,  1893    |                          fel az ülést öt percre, az ingerültség le nem lohadt.
49469  III,  1893    |                        Jenõ gróf, ki bár szintén az ellenzék mellett foglalt
49470  III,  1893    |                     álláspontját nagyon ügyesen.~Az ellenzék eközben név szerinti
49471  III,  1893    |                          gyorsan tudta megnyerni az ellenzék rokonszenvét, anélkül,
49472  III,  1893    |                     mégiscsak föltette a kérdést az elnök (alighanem hibásan),
49473  III,  1893    |                          a párt ellen szavaztak. Az eredmény tehát kétes volt
49474  III,  1893    |                      tehát kétes volt mindvégig. Az elsõ szavazásnál egyenlõ
49475  III,  1893    |                        nem sokat árt, bizonyítja az, hogy odaajándékozták gróf
49476  III,  1893    |                         amit lehetett, felhozván az Atzél üggyel kapcsolatban
49477  III,  1893    |                    kapcsolatban a napirend elõtt az 1848-iki országgyûlés egyik
49478  III,  1893    |                  határozatát.~Hm, gondolta volna az ember, mégis igaza lehet
49479  III,  1893    |                         ember, mégis igaza lehet az ellenzéknek.~De fölkelt
49480  III,  1893    |                        lefaragta éleit, kiszedte az álfogait.~- Az akkor egyszerû
49481  III,  1893    |                          kiszedte az álfogait.~- Az akkor egyszerû megkeresés
49482  III,  1893    |                          pedig egy bírói ítélet.~Az ellenzék izgatottan szakította
49483  III,  1893    |                     majdnem szelíden bontotta ki az egész kérdést azzal a vaslogikával,
49484  III,  1893    |                          ha máshoz került volna.~Az egész fürdõkádban egy szem
49485  III,  1893    |                          Hát még a házszabályok? Az Alkorán szövevénye, rejtélyes
49486  III,  1893    |                      tudna csinálni.~Szerencsére az elnök közbeszólt, hogy miután
49487  III,  1893    |                      kellene térni a napirendre.~Az, hogy az elnök olyan pompásan
49488  III,  1893    |                     térni a napirendre.~Az, hogy az elnök olyan pompásan és
49489  III,  1893    |                     teendõ, annyira meglepõ volt az ellenzékre, hogy zavarukban
49490  III,  1893    |                           mert ez a legokosabb.«~Az ülés végét Kovács József
49491  III,  1893    |                          júniusban. Többet is ér az Gerlóczynál!~A kormánypadokon
49492  III,  1893    |                         hogy õ csak nézõ - pedig az egyik harcoló fél volt.
49493  III,  1893    |                     közbejöttek más körülmények? Az egyházjogi reformok, a nagyobb
49494  III,  1893    |              felszabadulása a Tisza-uralom alól. Az ördögbe is, egy képzelt
49495  III,  1893    |                    lerázni, mint egy igazit.~Nem az én dolgom az okokat fürkészni.
49496  III,  1893    |                         igazit.~Nem az én dolgom az okokat fürkészni. De nekem
49497  III,  1893    |                      haza a halál torkából: »No, az ugyan mohón élvezi ki a
49498  III,  1893    |                      szemvakító ellentétet képez az óriási füstfátyollal, mely
49499  III,  1893    |                     imitt-amott, amelynek mindig az a refrénje:~- Végre is mi
49500  III,  1893    |                         Szétmegy a párt - mondja az egyik.~- Fúzió lesz - véli