bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

    1    I,  1869    |                    kettő közötti különbség, hogy míg az egyik a nevetségest,
    2    I,  1869    |               mondani az egyszeri olasszal, hogy »tutto mondo e fatto come
    3    I,  1869    |                 egyformán szeretik, dacára, hogy minden népnél annak vérmérsékletéhez,
    4    I,  1869    |                     kell különösen ügyelni, hogy ne legyen pórias; azaz ne
    5    I,  1869    |                  divatozván, leginkább kell hogy a női szobák gyöngéd köréhez
    6    I,  1869    |                állít oda az igaz tárgy elé, hogy a nézőt meglephesse. Pl.
    7    I,  1869    |                   Általános tapasztalat az, hogy az élces emberek a társaságnak
    8    I,  1869    |              Vigyázzunk még mindenekfelett, hogy az élc ne fajuljon hóbortossággá,
    9    I,  1870    |                cselédek hibáiról beszélünk, hogy hova is lettek hát azok
   10    I,  1870    |            körülményeket, miszerint lássuk, hogy itt nincs analógia.~A régi
   11    I,  1870    |                      rosszul, de mégis úgy, hogy jövedelmök elég gondot adott
   12    I,  1870    |                    pazarlása is olyan volt, hogy mai nap beillenék takarékossági
   13    I,  1870    |             legtöbbnyire arra volt fogadva, hogy a gazda brillirozhassék
   14    I,  1870    |               léhűtő hemzsegett, elannyira, hogy a jó magyar ember már nevet
   15    I,  1870    |                  Ezt csak azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam, mennyire
   16    I,  1870    |                  egyszersmind észrevesszük, hogy az akkori cselédség jó volt
   17    I,  1870    |         Statisztikailag ki lehetne mutatni, hogy Magyarországban (a terméshez
   18    I,  1870    |                  nagy hátrány. Kétségtelen, hogy a napszám (nem értem a nagyobb
   19    I,  1870    |                 természetesebb tehát annál, hogy míg télen jó szóért is kapható
   20    I,  1870    |                   innen magyarázható tehát, hogy az ember nemcsak könnyen
   21    I,  1870    |                   gazdában elég flegma van, hogy el nem kergeti, maga hagyja
   22    I,  1870    |              köszönet, alig várja az estét, hogy ki nem érdemlett nagy bérét
   23    I,  1870    |                    ellenök, mert szerencse, hogy még ilyen napszámosokat
   24    I,  1870    |                  itt-ott ismétlődő esetnek, hogy a cseléd »rosszhiszeműleg«
   25    I,  1870    |                 ártani törekszik, ahelyett, hogy mint kellene, kölcsönös
   26    I,  1870    |                     mely szükségessé teszi, hogy a törvényhozás figyelme
   27    I,  1870    |                     törvényesen igényelhet.~Hogy mi lenne itt a fő irányadó
   28    I,  1870    |            Legszükségesebb volna kimondani, hogy főbenjáró ok nélkül sem
   29    I,  1870    |              állapíthatja meg.~Nagy baj az, hogy a cseléd és gazda között
   30    I,  1870    |                 lehet kényszeríteni erővel, hogy szolgálja. Ez általános
   31    I,  1870    |                  egyik fél kívánja, nemcsak hogy lehet a másik félt kényszeríteni,
   32    I,  1870    |        cselédjavításnak, s mint ilyen kell, hogy különös figyelemben részesüljön
   33    I,  1870    |               Teljesen meg vagyok győződve, hogy ez biztos lendületet adna
   34    I,  1870    |                     ott maradásra, de arra, hogy azután ne durcáskodjék s
   35    I,  1870    |                  úgy lesz, biztosan hiszem.~Hogy a cseléd bére mindig pontosan
   36    I,  1870    |                    csak azért is ajánlható, hogy ne csigázhassa azt fel,
   37    I,  1870    |                     ne csigázhassa azt fel, hogy lelkiismeretlenül (mint
   38    I,  1870    |               szokásban), kivált ha látják, hogy a gazda meg van szorulva),
   39    I,  1870    |                  Országszerte divatban van, hogy a cselédség már a nyár derekán
   40    I,  1870    |             előpénzt s más helyre alkuszik, hogy két hét múlva megint harmadik
   41    I,  1870    |              ugyancsak izzadni kezd a feje, hogy hol vesz cselédet, pedig
   42    I,  1870    |                    érdeme mindig megmaradt, hogy a szavának »ura« szokott
   43    I,  1870    |                    nyúlt, engedelmet kérek, hogy a cselédjavítás tárgyában
   44    I,  1870    |                    szög, csavar; elannyira, hogy e nagy gépben minden lénynek
   45    I,  1870    |                 választanom. Ebből látszik, hogy a sváb elhullasztott szilvamagja
   46    I,  1870    |                  tudóssal s nem ösmerem el, hogy minden ember minden csele­
   47    I,  1870    |                 minden lépést, melyet tesz, hogy az a társadalom határain,
   48    I,  1870    |                    odább tolni egy számmal, hogy a társadalomra azt mondhassam,
   49    I,  1870    |                   une fois... (Kemény sors, hogy itt e földön többször is
   50    I,  1870    |                 utána jegyzi mindannyiszor, hogy az eszme megmaradt régi
   51    I,  1870    |                 Ebbõl is kétségtelen tehát, hogy szentek és nagyszerûek ez
   52    I,  1870    |                   mindamellett nem tagadom, hogy vannak sebei is a társadalomnak,
   53    I,  1870    |                     író, én meg azt mondom, hogy a jellem az ember. A jellemnek
   54    I,  1870    |                alatt, mind azt bizonyítják, hogy ami oly közel vívé õket
   55    I,  1870    |               összefüggésbe és azt állítja, hogy az emberi természet, illetõleg
   56    I,  1870    |                    vergõdni jellemre, mire, hogy messze ne menjünk, a két
   57    I,  1870    |                    határozatlan ember volt, hogy midõn néha komornyikja reggeli
   58    I,  1870    |                 abbeli határozatlanságában, hogy melyiket vegye fel magára
   59    I,  1870    |                    Ebbõl tehát kétségtelen, hogy e két vérmérsékletbõl igen
   60    I,  1870    |                     éppen el lehet mondani, hogy amennyi ember, annyi vérmérséklet,
   61    I,  1870    |                     is - mert annak dacára, hogy a nõ gyöngébb teremtmény
   62    I,  1870    |              korlátolt elmetehetségû ember? Hogy a nõkben is egész a legnagyobb
   63    I,  1870    |                  egyik nemzetbõl a másikba, hogy megjelölésében és osztályo­
   64    I,  1870    |             jellemérõl van szó, lehetetlen, hogy eszébe ne jusson az embernek
   65    I,  1870    |                   hol azután arról értesül, hogy a két millió forint megvan
   66    I,  1870    |                  védbeszédében a legjobban, hogy a gyilkos éppen akkor lõtt
   67    I,  1870    |                     A legborzasztóbb benne, hogy õt akkor támadják meg, amikor
   68    I,  1870    |                   amit az is eléggé igazol, hogy a világ legpatetikusabb
   69    I,  1870    |                   is olyan valaminõ komoly, hogy szinte kirí belõle az az
   70    I,  1870    |                  elegendõleg megszilárdult, hogy belsõ uralmát érvényesítse,
   71    I,  1870    |                   mondja talán Jules Favre, hogy »a jellem létra, mely a
   72    I,  1870    |                    bátran ki lehet mondani, hogy az emberrel veleszületett
   73    I,  1870    |                     nem más, mint éppen az, hogy munkásságot fejtsünk ki.~
   74    I,  1870    |                    De valamint a növénynek, hogy kicsírázhassék, felnõhessen,
   75    I,  1870    |                harmat: úgy az ösztönnek is, hogy az jó iránylatú cselekvõségi
   76    I,  1870    |                 Hiába tagadnók, meglátszik, hogy az emberben is van állati
   77    I,  1870    |                      aki azt merte mondani, hogy »az ember két lábú tollatlan
   78    I,  1870    |                      Akik tehát azt hiszik, hogy az ember és az állat közt
   79    I,  1870    |           legelõször is azt bizonyítsák be, hogy az emberben nincs érzéki
   80    I,  1870    |                  életállapotban.~Azt pedig, hogy nincs, nem lehet bebizonyítani.~
   81    I,  1870    |                     miszerint bebizonyítom, hogy az érzéki ösztön annyira
   82    I,  1870    |              ösztönnek.~Kinek nem tûnt fel, hogy meglát valahol egy embert,
   83    I,  1870    |               háttérbe szorítja, elannyira, hogy az végképpen megzsibbadni
   84    I,  1870    |                 törõdve feltett akaratával, hogy éhen hal. Nem kevésbé fejlett
   85    I,  1870    |                  ajk; s milyen jelenség az, hogy a pajkos gyermek a nagyapa
   86    I,  1870    |              húzódik félre? Honnan tudja õ, hogy az a veszekedés, amit hallott,
   87    I,  1870    |                 természete? S honnan tudja, hogy az a komoly, szótalan arc
   88    I,  1870    |              jellemezni azon tulajdonságát, hogy nem elõzi meg tudata és
   89    I,  1870    |               ezáltal annyira kifejti õket, hogy azok egészen más jelleget
   90    I,  1870    |                       Egybehangzó vélemény, hogy az élet egyetlen percében
   91    I,  1870    |                     csodálatra méltó tényt, hogy valami magát éppen változtatásában
   92    I,  1870    |               függõvé.~Ebbõl világos az is, hogy az ösztön, a szellemi fejlettség
   93    I,  1870    |               ösztönrõl - meg nem állhatom, hogy ne kiáltsak: milyen remeke
   94    I,  1870    |                    nem adott talán mindent, hogy neked is legyen mit szerezni;
   95    I,  1870    |                     is legyen mit szerezni; hogy neked is legyen szervezetednek
   96    I,  1873    |                 bácsi csak annak a mondója, hogy ez megintelen semmi egyéb,
   97    I,  1873    |                    pillanatra« a korcsmába, hogy egy »hétig« lesz ott; mit
   98    I,  1873    |                  teremtve az árnyékvilágra; hogy legyenek akiket õ szerethessen
   99    I,  1873    |                  révén, a »ki olyan újság«, hogy ha már egyéb nem tanúskodnék
  100    I,  1873    |                mellette, untig elég »abbó«, hogy Mezei bácsi két éve járatja
  101    I,  1873    |                telegrafos úrnak« lehetetlen hogy ne a legrosszabb eset történjék,
  102    I,  1873    |                     eset történjék, már ti. hogy a Pista kellner megtaszítja
  103    I,  1873    |                       s bizony nem tudom én hogy végzõdnék most mindjárt
  104    I,  1873    |          élesztgetni. Aztán meg is érdemli, hogy némi figyelemmel viseltessék
  105    I,  1873    |                 hozták az »aufschreiben«-t, hogy ha néha nagy ritkán akad
  106    I,  1873    |           excentrikus, aki elkiáltja magát, hogy »zahlen«, az egész »Balassa«
  107    I,  1873    |               okáért üres zsebbel távoznak, hogy holnap újra kezdjék.~II.
  108    I,  1873    |                egyenkint annyi rabszolgája, hogy Deutsch papa sohasem kénytelen
  109    I,  1873    |                  tapasztalattal kelnek fel, hogy mindenikök vesztett. Ostobaság
  110    I,  1873    |                  embernek nem az a hivatása hogy »takarékpénztárrá« váljék.
  111    I,  1873    |                    az úr azért muzsikáltat, hogy mulasson, a cigány is azért
  112    I,  1873    |                   cigány is azért muzsikál, hogy mulasson utána. Elég baj
  113    I,  1873    |                  utána. Elég baj már az is, hogy mikor az urak mulatnak,
  114    I,  1873    |                 akkorra egy úr sem látható, hogy hadd õ muzsikálna nekik.
  115    I,  1873    |                    is csak az jár eszökben, hogy ezeken a fránya honvédeken
  116    I,  1873    |                    verezs nadrág«...~Persze hogy a tekintetes vármegye is
  117    I,  1873    |                felmerül a kérdések kérdése, hogy szabad e az utolsónak is »
  118    I,  1873    |                     okot, míg elkiálthatja, hogy »akciót neki!«~Az akció
  119    I,  1873    |             lefolyását. Sajnálja rettentõn, hogy vége lett. Az igaz, hogy
  120    I,  1873    |                    hogy vége lett. Az igaz, hogy nem rajta múlt a folytatása.
  121    I,  1873    |                  cukrász nem hagyhatja úgy, hogy a patikáriusnak ne kontradikáljon,
  122    I,  1873    |                   Király utcai Török János, hogy rá célozzon, hirdette szanaszét
  123    I,  1873    |              hirdette szanaszét a lapokban, hogy »nincs többé kopaszfej«,
  124    I,  1873    |                  úgy hirdette a gefrorenest hogy: »nincs többé melegség«.~
  125    I,  1873    |               Bhernáth« bácsit és restelli, hogy izraelita létére a lipótvárosi
  126    I,  1873    |                 huszonharmadikszor kel fel, hogy - úgymond - hazamenjen errõl
  127    I,  1873    |                     is könnyen megeshetnék, hogy a kis Betty, amilyen gonosz
  128    I,  1873    |                   ifjusága?~...Már az igaz, hogy furcsa dolgokat írt az a
  129    I,  1873    |                    a régi tudós könyvekben, hogy »Trencsiny országban« egyszer
  130    I,  1873    |                   csúfságra vetemedik tõle, hogy egy cilinder bort ereszt
  131    I,  1873    |                  szegény jámbor hontiaknak, hogy egészen belepirulnak ettõl
  132    I,  1873    |                     nekünk pecsovicsoknak), hogy mi is elmondhatjuk valakinek
  133    I,  1873    |                     pedig azon gondolkozik, hogy mivel hibázta el tegnap
  134    I,  1873    |                    mintha az járna eszében, hogy milyen érdemes derék férfiú
  135    I,  1873    |                  azt, eddig az jár eszében, hogy ugyan mibõl fizeti ki a
  136    I,  1873    |                    melyért úgy fáj a szíve, hogy önmagának kell elnyúzni...,
  137    I,  1873    |                       és elindul a »körbe«, hogy ott is bevégezze »nyilvántartási
  138    I,  1873    |                     járóföld. No, de jó is, hogy ily sebesen jött, mert már
  139    I,  1873    |                annyira száraz volt a torka, hogy amint a Zichy kapujában
  140    I,  1873    |                    vízzel Edos pajtásunkat, hogy zicher belehalt volna -
  141    I,  1873    |                  tüzesen a szõke szobalány, hogy nyomban megszáradt.~Hanem
  142    I,  1873    |                      Ötvenedik indítványt«, hogy »igyunk meg még egy messzely
  143    I,  1873    |                 súlyát annak a gondolatnak, hogy õ csak baka volt önkéntes
  144    I,  1873    |                  mégis jólesik elbeszélnie, hogy mikor egy ízben õfelsége
  145    I,  1873    |                   Aztán a vége rendesen az, hogy kellemetlen náthát okozó
  146    I,  1873    |                  Írod-é már a tárcát?~- Már hogy írnám? Korán volna még.~
  147    I,  1873    |        pedantizmusról, és megígéri szentül, hogy reggelre minden jól lesz,
  148    I,  1873    |                      annyi sajtóhibát hágy, hogy az ember a maga művét is
  149    I,  1873    |              Dömötör vidám arcot vág, örül, hogy nem lesz mit szedni, és
  150    I,  1873    |                     eltávozik. Elhatározom, hogy dolgozni fogok; hanem tudj’
  151    I,  1873    |             mindjárt nem akaródzik. Az igaz hogy akkor sem akaródzik, ha
  152    I,  1873    |                      Mindenik azt követeli, hogy Erzsikét őhozzá adjam nőül.
  153    I,  1873    |                szigorú kötelesség érzetére, hogy végre nagy vajudások után
  154    I,  1873    |                      Én a kolerának bíztam, hogy legalább a »gyászhírek«
  155    I,  1873    |                   kitelik az az eredetiség, hogy amikor nem fütyörész, akkor
  156    I,  1873    |                  kiáltja el magát az utcán, hogy »ablakot csináltassanak«!~
  157    I,  1873    |                 micsoda szemtelenség is az, hogy az ablakcsinálást egészen
  158    I,  1873    |                    joga van ahhoz a tótnak, hogy világosságot eszközöljön?
  159    I,  1873    |                szabadsághoz? Nem elég neki, hogy a »közös ügyes kenyeret«
  160    I,  1873    |           kételkedni magamban s azt tartom, hogy Jules Janin alighanem jobb
  161    I,  1873    |                   megjelenik a lap.~Persze, hogy tetszik mind a kettõnknek.~
  162    I,  1873    |                 vele, mint én a Marcsámmal, hogy még a hibáit is gyönyörûségnek
  163    I,  1873    |                  Lexi nagyszerûnek találja, hogy »Ninive története« be van
  164    I,  1873    |                   figyelmembe.~Természetes, hogy mind a kettõnek »igaza«
  165    I,  1873    |                    megdícséri a mai számot, hogy pompás, nagyszerûen sikerült,
  166    I,  1873    |                aztán valaki arra vetemedik, hogy ezt gyengébb számnak merje
  167    I,  1873    |                 perióduson arról a témáról, hogy az õ csûre végében is olyan
  168    I,  1873    |                   gyûltek össze az emberek, hogy bókokat mondjanak, ma »sotizok«-
  169    I,  1873    |            hazafiság között az a különbség, hogy az egyik olyan tettetés,
  170    I,  1873    |                      amirõl mindenki tudja, hogy az, míg ellenben a másik
  171    I,  1873    |                  miszerint senki sem tudja, hogy az.~Ez ugyan Kerkápolyi-féle
  172    I,  1873    |                 utolsók«, jól esik hinniök, hogy itt »elsõk«. Meg is látszik
  173    I,  1873    |                sincs az embernek, ha látja, hogy Nagy György meg Bakcsi Feri
  174    I,  1873    |               diskurálhatnak, dacára annak, hogy nekik minden út jó, ha mandátumhoz
  175    I,  1873    |                     opponálni fog az ellen, hogy a vármegye kölcsönt vegyen
  176    I,  1873    |                ezüst, biztos reményünk van, hogy útaink ezüstbõl fognak készülni.~
  177    I,  1873    |                   meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ha a múlt gyûlést írnám,
  178    I,  1873    |                  tag, aki szeretné mutatni, hogy agarászat közben is ragadt
  179    I,  1873    |                 olyan önelégült fizonómiát, hogy szinte hajlandó volna rá
  180    I,  1873    |                     rá megesküdni az ember, hogy ez együtt szerkesztette
  181    I,  1873    |                     az is talán csak azért, hogy elhomályosítsa elõttök a
  182    I,  1873    |                   miknek éppen az a hibája, hogy nem elvek.~Vannak jámbor
  183    I,  1873    |           mosolyogva nézi abban a tudatban, hogy úgyis a bölcsõben fog meghalni
  184    I,  1873    |            inparlamentáris lármát idéz fel, hogy az ember azt hinné, miszerint
  185    I,  1873    |                  annyival vagyunk különbek, hogy nálunk nincsenek ugyan eszmék,
  186    I,  1873    |                   feszélyezheti egy kicsit, hogy néha egy-egy ilyen pezsgõvel
  187    I,  1873    |                  svihákság volna elmondani, hogy:~Kiábrándultam.~GALANTERIÁK~
  188    I,  1873    |          megrendeltem a »Borsszem Jankó«-t, hogy tanulja meg belõle a mi
  189    I,  1873    |                     lap«-ot, természetesen, hogy én meg abból tanuljam meg
  190    I,  1873    |                melynek semmi reménye ahhoz, hogy valaha elérje ama magasságot,
  191    I,  1873    |                Magyar Újság azt kombinálja, hogy a középbal kalupirender
  192    I,  1873    |                 Pedig annak csak az az oka, hogy Tisza Kálmán nem él oly
  193    I,  1873    |                      Az ember nem is hinné, hogy az Ellenőrre ezreket költ! -
  194    I,  1873    |                   kitömve - de tapasztaltam hogy egy cseppet sem talmi, hanem
  195    I,  1873    |                 hanem valódi láb. Sajnálom, hogy csak franciául tud, különben
  196    I,  1873    |         személy-adója? Megmondom Bakcsinak, hogy interpellálja meg Kerkápolyit.
  197    I,  1873    |                  magyarázva Streisingernek, hogy milyen pompás, hibátlan
  198    I,  1873    |                    a jeles nógrádi erkölcs, hogy senkinek sem akar kitérni
  199    I,  1873    |                  Váci utcában, azon hitben, hogy ez is csak olyan, mint a
  200    I,  1873    |                  neki a király azt mondaná, hogy kérjen valamit kedve-szíve
  201    I,  1873    |                    kérne egyebet, mint azt, hogy engedtessék meg neki olyan
  202    I,  1873    |                    állnának ki körös-körül, hogy őneki nagy helye legyen,
  203    I,  1873    |            elhúzatjuk Bunkóval azt a nótát, hogy »jaj, de huncut a német!«,
  204    I,  1873    |                   jaj, de huncut a német!«, hogy még Mezei bácsinak is feláll
  205    I,  1873    |               hamvát, mintha azon tűnődnék, hogy ugyan hol lehet »az a másik«?~
  206    I,  1873    |                  mikor mások germanizálnak, hogy legalább ne lássuk. És ez
  207    I,  1873    |                   szorítjuk a németet.~Azaz hogy a »gyepen« is mi szorítottuk.
  208    I,  1873    |                   pályadíjakat el. Az igaz, hogy német sportmanok jóformán
  209    I,  1873    |                    valaki azt is mondhatná, hogy ahol magunk vagyunk, ott
  210    I,  1873    |                  Rosszul eshetett szívének, hogy a »Verbéná«-t fel nem rendjelezhette.
  211    I,  1873    |                   tanúsítani a dámák iránt, hogy leültesse õket - ahelyett,
  212    I,  1873    |                  leültesse õket - ahelyett, hogy rendesen »felülteti«.~A
  213    I,  1873    |                   típust.~Megengedtem neki, hogy az a lapos, szegletes, formátlan
  214    I,  1873    |                     Mlle Satan. Azt hittem, hogy a Szent Gellért hegyen vagyok,
  215    I,  1873    |                   csak azon törtem a fejem, hogy hát ugyan miképpen is juthattam
  216    I,  1873    |                     idõt, észre sem vettük, hogy a hátam mögött egy abaposztóba
  217    I,  1873    |                sérteném.~Hátrapillantottam, hogy lássam a megszólítót. Becsületes,
  218    I,  1873    |                     Tökéletesen igazuk van, hogy itt rútabb az asszony, mint
  219    I,  1873    |              ültetni.~- Bagatelle... Tudta, hogy anélkül is festenek magoknak.~-
  220    I,  1873    |                      Látom a ruházatjokról, hogy az urak...már engedjék meg,
  221    I,  1873    |                     az volna az én kérésem, hogy ott azt kell ám aztán mondani,
  222    I,  1873    |                  azt kell ám aztán mondani, hogy a magyar nõ mind szép egytõl
  223    I,  1873    |                 vezérei.~A sors úgy akarta, hogy reá nehány napra Bécsbe
  224    I,  1873    |                     én is azért mentem fel, hogy az esküvõt és a ceremóniát
  225    I,  1873    |          hirtelenében elterjedt hír felett, hogy a magyar miniszterekkel
  226    I,  1873    |                  meggyõzõdéssé vált bennem, hogy maga a meghozott közösügyi
  227    I,  1873    |            közösügyi törvény nem elég arra, hogy miszerint összekapcsolja,
  228    I,  1873    |                    ez ránk nézve.~Meglehet, hogy a népek szívében gyökerezõ
  229    I,  1873    |               kénytelen atyafisághoz.~Igaz, hogy az osztrákok sem különbek.
  230    I,  1873    |                 Hacsak azért mennek Bécsbe, hogy ott gorombaságot nyeljenek,
  231    I,  1873    |               fordul az egyes személyeknek, hogy az elvnek árthasson.~Nemes
  232    I,  1873    |                   még meg annyira, mint az, hogy a Schullerstrasszén egy
  233    I,  1873    |               schönste Augen.«~...Sajnálom, hogy nem volt velem az én vitéz
  234    I,  1873    |                     apám nem kel fel többé, hogy disputáljunk az állampolitikáról,
  235    I,  1873    |           királyokat, mégis büszke volt rá, hogy egy évben született III.
  236    I,  1873    |               jutott ideje büszkének lenni, hogy egy évben is halt meg vele.
  237    I,  1873    |                    sors olyan nagy paraszt, hogy ha már beleköt valakibe,
  238    I,  1873    |                  nem lehet, legalább lássa, hogy engem sem lehet. Kvitt!~
  239    I,  1873    |                    õnagysága panaszolja el, hogy a Pityókiék szoaréján szaccos
  240    I,  1873    |            mosolygással felvilá­gosíttatik, hogy az inas részeg volt, a szakács
  241    I,  1873    |                    kudarcaink elé.~Az igaz, hogy az egy kissé kellemetlen,
  242    I,  1873    |           mindenesetre még nem olyan dolog, hogy az országgyûlés - mint nagy
  243    I,  1873    |                     tenné magát a ház. Mert hogy a magyar nemzet háborút
  244    I,  1873    |                 nagyobb dehonesztáció, mint hogy valami pajkos suszterinas
  245    I,  1873    |                   is csak az isten õrzötte, hogy a harmadik rendjelt is meg
  246    I,  1873    |                    ember szinte megbámulja, hogy hát ez hol lehetett, mikor
  247    I,  1873    |            osztogatták? Jól tudják Bécsben, hogy mi kell a magyarnak? Úgy
  248    I,  1873    |                     az isten is pecspovics! hogy ezt meg engedi érni. Magyarok
  249    I,  1873    |                 három órán tartó beszédben, hogy milyen méregdrágák a nápolyi
  250    I,  1873    |                   szépek, s eltekintve azt, hogy nem festik magokat más színûre,
  251    I,  1873    |                   aminõk, eltekintve attól, hogy odakacsintanak ahova vágynak,
  252    I,  1873    |                  ahova vágynak, eltekintve, hogy azt beszélik, amit éreznek,
  253    I,  1873    |                 Herczeg kiírta a polkájára, hogy »ismerlek, szép maszk«,
  254    I,  1873    |                 állunk. Hol vagy, Madarász, hogy vezess a nagy maszkenbálba.
  255    I,  1873    |                bocsánat! Most veszem észre, hogy a »Nógrádi Lapok«-ba írok,
  256    I,  1873    |            sopánkodni arról a régi témáról, hogy nincs pénz, megdöglött pénz,
  257    I,  1873    |                   azt is könnyen elhihetné, hogy a zajos tekintetes vármegyét
  258    I,  1873    |                     a csúfság történt vele, hogy a pezsgõtõl... Pedig hát
  259    I,  1873    |                  azért issza a drága italt, hogy benne maradjon. No, de vigasztalhatja
  260    I,  1873    |                  vigasztalhatja az a tudat, hogy összes kiadott mûvei között
  261    I,  1873    |                     mint kuriózumot közlik, hogy miben lelte örömét a XIX.
  262    I,  1873    |                   is az lévén rendeltetése, hogy elfedje a füstöt: csakhogy
  263    I,  1873    |                   nagy a nemzeti szomjúság, hogy kétszáz év sem olthatta
  264    I,  1873    |                     olthatta el. Valószínû, hogy én is a Harmos ünnepére
  265    I,  1873    |                    nagy tüzesen magyarázza, hogy mennyivel elõbbre vagyunk
  266    I,  1873    |              csakhogy kissé komót. Mondják, hogy ez az oka amiért taval beadta
  267    I,  1873    |              különösen mikor annyi a pénze, hogy a bécsi banknak is kölcsönöz.
  268    I,  1873    |                      No, de ki tehet arról, hogy olyan fösvény belügyminiszterünk
  269    I,  1873    |                    valakit a lelkiismerete, hogy az »Ipoly« nevû b.-gyarmati
  270    I,  1873    |                  megragadó élc!) Kálmánnak, hogy az a b.-gyarmati békés polgárokat
  271    I,  1873    |               megolvasta, találná kérdezni, hogy ugyan mit válaszolnék én
  272    I,  1873    |         Garaboncásnak, ha lenne annyi idõm, hogy az ilyen beszédre még feleljek
  273    I,  1873    |                 Mert én õszintén megvallom, hogy amikor maguknak írok, én
  274    I,  1873    |                  kis emberek vagyunk ahhoz, hogy nagy eseményeket mozgassunk,
  275    I,  1873    |                     eseményeket mozgassunk, hogy nagy társadalmi eszmék szikráját
  276    I,  1873    |           megbuktatni, mert attól borzadok, hogy nyomban ön ül a székébe.
  277    I,  1873    |                köztünk csak az a különbség, hogy míg én olyan tárgyakról
  278    I,  1873    |                  ért.~Ami pedig azt illeti, hogy én a gyarmati famíliák nyugalmát
  279    I,  1873    |                     válasszal szolgálhatok, hogy mért nem mennek hát Kõvárra
  280    I,  1873    |             állítást, azt proponálom önnek, hogy ha nekem mutat vagy megnevez
  281    I,  1873    |                     ünnepélyesen beismerem, hogy önben nincs ugyan tehetség
  282    I,  1873    |                   nem bír fogalommal arról, hogy a sajtó és író nem azért
  283    I,  1873    |                 sajtó és író nem azért van, hogy kedves egészségére kívánja
  284    I,  1873    |                 nézzen inkább utána otthon, hogy a tengeri kikeljen.~De még
  285    I,  1873    |                  szó nélkül. Ön azt mondja, hogy V. Kálmán boldogult atyja
  286    I,  1873    |               annyira sértve érzem magamat, hogy nem találok szavakat magam,
  287    I,  1873    |          tapintatlanságot, aminõvel hitték, hogy a gyermek fájdalmát nevelni
  288    I,  1873    |                   méltatlankodom, aki szid, hogy minek írok egyszerû, békés
  289    I,  1873    |               érdemet. Fenntartom magamnak, hogy ha találkozunk, azért szapulási
  290    I,  1873    |                   ebbõl az lenne a tanúság, hogy Garabonciás szerint a gyarmati
  291    I,  1873    |                   Most már kíváncsi vagyok, hogy mirõl írjak, ha mind a kettõnek
  292    I,  1873    |               eszembe az a humoros kázusom, hogy mikor legelõször találkoztam
  293    I,  1873    |                  Bizony sosem hittem volna, hogy önnek, aki azokat a kedélyes
  294    I,  1873    |                       Ejnye, nem képzeltem, hogy a felolvasás írójának ilyen
  295    I,  1873    |                  pedig megint az a tanúság, hogy ha én mások szava után indulok,
  296    I,  1873    |                     azt nem fogom megtudni, hogy mirõl írjak, melyik a helyes
  297    I,  1873    |                 nélkül is, mit kell írni és hogy kell írni. Azt is tudom,
  298    I,  1873    |                    kell írni. Azt is tudom, hogy mennyit ér az. Meg vagyok
  299    I,  1873    |                   Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy mûveim nem ugyan valami
  300    I,  1873    |                      aminõvel megérdemelné, hogy önt kifizessem.~...Maradjon
  301    I,  1873    |               kisámfáztatják a majszterral, hogy gavallérosabban álljon,
  302    I,  1873    |            kovácsnál, mi mind annak a jele, hogy megyegyûlés lesz.~Igenis
  303    I,  1873    |                 megyegyûlés is közbe-közbe, hogy az ember belebeszélje magát
  304    I,  1873    |           belebeszélje magát a jó étvágyba.~Hogy mik lesznek e fõispáni ebéd
  305    I,  1873    |            kinevezését: ami azért történik, hogy méltóztassanak különösen
  306    I,  1873    |                embernek szinte fáj a szíve, hogy egy pompás témától meg kell
  307    I,  1873    |                  megmaradt a tanfelügyelõ - hogy nem csinál semmit. Itt van
  308    I,  1873    |                  félvén a predestinációtól, hogy »veres ember egy sem jó«,
  309    I,  1873    |                       azért is elhatározta, hogy engedelmes, szófogadó, túlságig
  310    I,  1873    |                  veres hajú!« - - Meglehet, hogy mi, pecsovicsok is csak
  311    I,  1873    |                      s ezzel arra ösztönöz, hogy különb hazafiak legyünk
  312    I,  1873    |                      elõször kipuhatolandó, hogy kik lennének ezen hatodik
  313    I,  1873    |                    nézve, mert az bizonyos, hogy ha az Ipolyt nem szabályozzák,
  314    I,  1873    |               látnám célszerûnek határozni, hogy semmi sem kell határozni.
  315    I,  1873    |                     a bolondság is egyszer, hogy a sok hal mind kimászik
  316    I,  1873    |                  majd megmondja Csizmaffy - hogy mit fognak.~A legfontosabb
  317    I,  1873    |                  érdekel. Állataink nemcsak hogy nincsenek, hanem e tekintetben
  318    I,  1873    |                 nyájas olvasó. Isten õrizz! hogy a patkányok kivesszenek
  319    I,  1873    |            patkányunk okos állat, s nemcsak hogy jól jövedelmez, hanem még
  320    I,  1873    |                    ritkák, s így nem csoda, hogy nekem is e helyek egyikét
  321    I,  1873    |                 terelni, s meggyőzni arról, hogy a változatosság kedvelése
  322    I,  1873    |                    venné tőlem rossz néven, hogy nem akarok felületes lenni
  323    I,  1873    |            fölénnyel kortársai felett, mint hogy diplomával igazolhatja azt,
  324    I,  1873    |                serdülők seregével, anélkül, hogy a rég felserdülteket tovaragadnák,
  325    I,  1873    |                     a nem-gyermekek körébe, hogy annál több ideig legyen
  326    I,  1873    |                 volt, alig okozza más, mint hogy akkor széles szalma­kalapot
  327    I,  1873    |                hálás leple alatt. Elmondta, hogy két év előtt szerelmes volt
  328    I,  1873    |              ismeretlen erő átváltoztatott, hogy ne tartsam többé puszta
  329    I,  1873    |                     Most pedig odajutottam, hogy bocsánatot kell kérnem azoktól
  330    I,  1873    |                   Az ember azt hitte volna, hogy nagy poéta lesz belőle.
  331    I,  1873    |                   hirtelen megnőtt derekát. Hogy nem bírt a sudaráig felnőni,
  332    I,  1873    |                   felnőni, annak az az oka, hogy kevesebb eső érte az árnyékban,
  333    I,  1873    |                      ami a nagy embereknek, hogy abban szereti magát tartani
  334    I,  1873    |                   úriemberrel« stb. Persze, hogy imitt-amott kizökken a kerékvágásból,
  335    I,  1873    |                    Az ember megesküdnék rá, hogy nem egy kéz munkája.~No,
  336    I,  1873    |                    rossz tulajdonságaimmal, hogy ti. nem bírok megválni tõlük.
  337    I,  1873    |                egymásba szerettünk.~Persze, hogy nem érdemli meg az olvasóközönségtõl
  338    I,  1873    |              világot. Egyszer azt mozgatta, hogy ne csináljunk luxust a dohányzással,
  339    I,  1873    |            negyedszer pedig lelkünkre köti, hogy ne füllentsünk. Boldog isten!
  340    I,  1873    |                      hát gondoskodott róla, hogy egy millió fölösleges fogat
  341    I,  1873    |                      mintha arra számítana, hogy úgysem olvassa senki. És
  342    I,  1873    |                  olvassa senki. És az igaz, hogy jól is számít. Egyetlen
  343    I,  1873    |                   annyira megszokottá vált, hogy mikor a minap új ruhát mérettem
  344    I,  1873    |                  mert bizony olyan idõ van: hogy nem a ruha kopik le az emberrõl,
  345    I,  1873    |             mulatságos oldalai. Teszem azt, hogy kegyetlenül germanizálja
  346    I,  1873    |           félelmetes vendég, mint azelõtt - hogy sokat nem mondjak - a végrehajtó.
  347    I,  1873    |               leleményessége bírta bevágni, hogy ti. ha a lábába jött, összekötötte
  348    I,  1873    |                    a fájó részét madzaggal, hogy az akasztófáravaló feljebb
  349    I,  1873    |                   azon a vérmes gondolaton, hogy mennyi sok haláleset felvétele
  350    I,  1873    |                azzal bizonyítok be nyomban, hogy egy olyan hatalmas emberbe
  351    I,  1873    |                   akkor az én feladatom az, hogy hallgassak róla. De mivel
  352    I,  1873    |                    róla írnom.~Azon kezdem, hogy nekem nagyon mulatságos
  353    I,  1873    |                harangszótól. Mindenki érzi, hogy »por« és egyéb semmi. Szegény
  354    I,  1873    |                     téns úrnak megemlíteni, hogy ha talán még szüksége lenne, -
  355    I,  1873    |                mégis.~- Köszönöm. Meglehet, hogy még magamnak elkel. De hátha
  356    I,  1873    |                   lássa, mégiscsak különös, hogy valaki a »tavali köpõládájában«
  357    I,  1873    |              mindenki. Már csak azt vártam, hogy egyszer a törvényszék ilyenformán
  358    I,  1873    |                     Ipoly«-ban Gáspár Imre, hogy neki állítsa elõ ez a nyomorult
  359    I,  1873    |                   egyszersmind azt állítja, hogy a Nógrádi Lapok munkatársai,
  360    I,  1873    |                     alulesnek azon a nívón, hogy a Szlatkovics költeményeit
  361    I,  1873    |                     und krach.«~Azt hittem, hogy felszólal valaki, mert semmi
  362    I,  1873    |                     úr, az bizony meglehet, hogy mi sem vagyunk képesek megérteni
  363    I,  1873    |                   csak azt a tanácsot adom, hogy ha önnek kicsiny ez a publikum,
  364    I,  1873    |                   Úgyis azt mondja Vámbéry, hogy vannak még valahol magyarok
  365    I,  1873    |                 nézve csak azt jegyzem meg, hogy láttam azt az öt sort, amit
  366    I,  1873    |                  könnyen megeshetett volna, hogy ha más polemizál és az állatországból
  367    I,  1873    |                     bolondság történik meg, hogy szaporodnak. Az öreg Bécs
  368    I,  1873    |                rotunda nyugati bejárásánál, hogy »tessék kiszállni«, a Great
  369    I,  1873    |                    bretagne-i parasztleány, hogy végy valamit galanterie-áruiból;
  370    I,  1873    |               jólesik tetejébe a lelkednek, hogy az egyiptomi khedive pavillonját
  371    I,  1873    |                asszony annyira találva van, hogy még az ötgaras ára pálinka
  372    I,  1873    |      krumpliültetményrõl nyomban eltalálná, hogy ez a »Székely ház«.~Az eszterhéj
  373    I,  1873    |                  félkevély mosolya mutatta, hogy szõre mentén szóltam.~-
  374    I,  1873    |                  vendégek közé?~- Vagyigen, hogy beírta.~S ezzel elém vágta
  375    I,  1873    |                   ceruzával körülvonalazta, hogy a többi paraszt-névvel össze
  376    I,  1873    |                     mindenik lapja mutatja, hogy mi is »vagyunk«.~És ez nekünk
  377    I,  1873    |                     gazdag itt veszi észre, hogy szegény, a mûvész, hogy
  378    I,  1873    |                     hogy szegény, a mûvész, hogy kontár, s még maga a koronás
  379    I,  1873    |                    láthatta az Samu bácsit, hogy úgy csúffá tette?...Legalább
  380    I,  1873    |               oldalára faragtatta volna ki, hogy úgy a portréja rangjához
  381    I,  1873    |              lehetne hagyni testamentomban, hogy az eredetit a másolat mellé
  382    I,  1873    |            megapprehendáltam Striegel úrra, hogy miért éppen magyar embereket
  383    I,  1873    |             kedveért s olyan híven történt, hogy sok urambátyám saját tekintetes
  384    I,  1873    |                 ábrázatja a csodálkozástól, hogy a magyar király egy olyan
  385    I,  1873    |                   indolencia őfelségeiktől, hogy »durchgang«-nak engedik
  386    I,  1873    |               engedné a Herko Páternek sem, hogy az ő portájára idegen emberfia
  387    I,  1873    |                   van! Megesnék, ha alszik, hogy az ő udvarán ne lábujjhegyen
  388    I,  1873    |                     mégis szükséges tudnia, hogy nagyságos Tuhutum urnak
  389    I,  1873    |                     koronát teszünk fejére, hogy ő viselje, de »nekünk« ragyogjon,
  390    I,  1873    |                   gyertya, az ő hiúsága az, hogy a mi gyertyánkat tartja. -
  391    I,  1873    |                    közönség, aki azt hiszi, hogy ti vagytok az urai.~A bécsi
  392    I,  1873    |                barát kész volna megesküdni, hogy ő nagyon szellemdús ember,
  393    I,  1873    |                  kellemetlenséget szerezte, hogy száznégy koporsó helyett
  394    I,  1873    |                     mécsesével a lépcsőkön, hogy a látogatókat kivezesse.~
  395    I,  1873    |                   Keresi, de ki tehet róla, hogy sohasem bírja megtalálni.~-
  396    I,  1873    |                   sóhajtott:~- Hm. Az igaz, hogy itt is pincében lakom, de...
  397    I,  1873    |                 kompanyistának. Úgy híjják, hogy Sramko fiskális. Tudományos
  398    I,  1873    |                      és csak annyit mondok, hogy a trónnál sokkal többet
  399    I,  1873    |                  nem volna meg az a hibája, hogy »megürül«. Mert mi lesz
  400    I,  1873    |                    rabszolgája. Illõ tehát, hogy hódoljunk elõtte... Üdvözlöm
  401    I,  1873    |                  elpirulok azon gondolatra, hogy Fr. Babette és Fr. Susette
  402    I,  1873    |                 mások elõtt. Ajánlom tehát, hogy ezt a históriát akkor olvassa
  403    I,  1873    |                     tehát egyéb hátra, mint hogy még a múzsáktól kérjek bocsánatot,
  404    I,  1873    |                múzsáktól kérjek bocsánatot, hogy a frivolságot az õ paraplijuk
  405    I,  1873    |                    kivált mert bebizonyult, hogy õk sem sokat törõdnek a
  406    I,  1873    |               mellõzni.~Azt hiszi az ember, hogy a paradicsomban van, mikor
  407    I,  1873    |               ereszted el akárhol, anélkül, hogy helyére vezetnéd. Neki nincs
  408    I,  1873    |                    dobog szívem az örömtõl, hogy egy magyart látok. Isten
  409    I,  1873    |              embernek olyan nagyon jólesik, hogy a honszeretet virága még
  410    I,  1873    |                 lépsz be, és elcsodálkozol, hogy haza vagy varázsolva.~Ott
  411    I,  1873    |                     az utóbbié talán azért, hogy ebben a szerencsésen keresztülvitt
  412    I,  1873    |                Büszke vagyok rá - mondám -, hogy az isten meghagyta élnem
  413    I,  1873    |               félelem sem borzongatja õket, hogy mikor sötétében lefelé ballagnak
  414    I,  1873    |             szögletén ott lesi õket Szlávy, hogy valamelyiket elfoghassa
  415    I,  1873    |                     uram­bátyám. Disznóság, hogy a gabona ára kezd leszállni.
  416    I,  1873    |                     De még az sem tréfa ám, hogy Deák Ferenc beteg. Ah! egy
  417    I,  1873    |                    azok a léhûtõ újságírók, hogy rémítgessék vele a publikumot
  418    I,  1873    |                   múlva annyi pénzünk lesz, hogy még mi kölcsönözhetünk a
  419    I,  1873    |               kölcsönözhetünk a burkusnak - hogy üssön bele abba is a »krach«!~
  420    I,  1873    |                     igaz. Például ráfogták, hogy inkognitó cikkeket ír az »
  421    I,  1873    |                   jó gondolat a kormánytól, hogy elõfizetési felhívást bocsát
  422    I,  1873    |                     Aztán még panaszkodunk, hogy nincs pénz, mikor ennyit
  423    I,  1873    |                 nemzeti vagyonosodás ellen, hogy a kiadómnak megengedtem
  424    I,  1873    |                     lesznek kárhoztatandók, hogy két kötet históriát nemcsak
  425    I,  1873    |                     vegyenek.~Tudtam ugyan, hogy a könyvet az ördög sem veszi (
  426    I,  1873    |                   olyan vastagon írtam oda, hogy »baloldali elbeszélések«,
  427    I,  1873    |                  komponálva.~...Lehetetlen, hogy ez is elõ ne fizessen.~A
  428    I,  1873    |                 Lonkay kézírása. Felszólít, hogy adjak azokból a könyvekbõl
  429    I,  1874    |                Eddig mindenki észrevehette, hogy mostani politikai helyzetünk
  430    I,  1874    |            bevételeire, kétségbeesve látja: hogy nemcsak az erszénye üres,
  431    I,  1874    |                   iki kiegyezésnek azáltal, hogy elfogadta azon elveket,
  432    I,  1874    |                     sikerül-e Ghiczy terve, hogy ti. hozzája csatlakozván
  433    I,  1874    |                   asztalfeletti regulákban, hogy az ember csak akkor nyúljon
  434    I,  1874    |                   időben sokan találgatták, hogy tehát voltaképpen mi lehet
  435    I,  1874    |                     tudott ütni, már aztán, hogy a szemük volt-e rossz, vagy
  436    I,  1874    |                 tudjuk; az azonban világos, hogy nem találták el, pedig oly
  437    I,  1874    |                hozzájuk bajaink kútforrása, hogy a félig vak is észrevehette
  438    I,  1874    |              melynek az lesz nagy feladata, hogy bajaink kútforrását kipuhatolja,
  439    I,  1874    |                  fizetésre.~Íme, rájöttünk, hogy bajunk fő kútforrása nem
  440    I,  1874    |              kútforrása nem egyéb, mint az, hogy az adófizetők nincsenek
  441    I,  1874    |                      mert kormányunk lehet, hogy minden egyebet megtett,
  442    I,  1874    |                   búzatermelésben, annyira, hogy nemcsak hanyatlott gabna-kivitelünk,
  443    I,  1874    |      képviselőházunk elvben kimondta ugyan, hogy káros, de törvényt azért
  444    I,  1874    |        megerőtetésbe kerülne honatyáinknak, hogy meggyőződést szerezzenek,
  445    I,  1874    |                    dohányt, tehát amellett, hogy az államnak jövedelmez,
  446    I,  1874    |                dohánytermelést, úgyannyira, hogy ebbeli saját szükségletünk
  447    I,  1874    |                 kell beszereznünk ahelyett, hogy mezei gazdálkodásunk eme
  448    I,  1874    |                     s hogyan várhassuk azt, hogy valamely rendkívüli eszközök
  449    I,  1874    |                   lenni, mutassa meg azzal, hogy első­sorban a regálék s
  450    I,  1874    |                 ember legyen, ha eltalálja, hogy melyik párthoz tartozik »
  451    I,  1874    |                    a jelent csak arra nézi, hogy »kicsinyelje«.~E kettő között:
  452    I,  1874    |                  föld nem akarja elfogadni.~Hogy ez a közviszonyokra kártékony
  453    I,  1874    |               nélkül bírálnák meg a pártok, hogy Ghiczy mit akar.~Ghiczy
  454    I,  1874    |               követésre méltó program. Mert hogy a mostani állapotok nem
  455    I,  1874    |                   megköti a kormány kezeit, hogy célszerû hasznos törvények
  456    I,  1874    |                  kell keresztülcsempésznie, hogy a mindennek rossz oldalát
  457    I,  1874    |                 Kétséget nem szenved tehát, hogy ezen segíteni kell.~Ezt
  458    I,  1874    |                akarja Ghiczy és lehetetlen, hogy ne akarja minden magyar!~
  459    I,  1874    |                 mindennapi kenyere« (de nem hogy eleméssze, hanem hogy dolgozzék
  460    I,  1874    |                   nem hogy eleméssze, hanem hogy dolgozzék érte).~Mesterséges,
  461    I,  1874    |                    megkötve a kormány keze, hogy azt tegye, amit jónak és
  462    I,  1874    |                 lesz kénytelen szövetkezni, hogy saját fennállását biztosítsa
  463    I,  1874    |            hozzájõni): lebeg, dacára annak, hogy a jobboldal és Ghiczy között
  464    I,  1874    |               érdemes; lebeg, dacára annak, hogy a baloldal folyvást verdeste
  465    I,  1874    |                   folyvást verdeste mellét, hogy õ így meg amúgy lelkesedik
  466    I,  1874    |                    minden dolguk abban áll, hogy a bérletekre felügyeljenek,
  467    I,  1874    |                minek szomorú következménye, hogy dacára a tetemes elengedéseknek,
  468    I,  1874    |                     egyre alább; rámutatni, hogy mi a baj, s mint lehet segíteni
  469    I,  1874    |                     még arról folyt a vita, hogy határoztassék meg a módozat,
  470    I,  1874    |          Természetesen az lett a határozat, hogy az országgyûlés kebelébõl
  471    I,  1874    |                  kézzel foghatólag tisztán, hogy mink van, azaz inkább: mink
  472    I,  1874    |                 volt alkalmunk tapasztalni, hogy a nagy horderejû célra ott
  473    I,  1874    |               bizonyítására elég felhoznom, hogy még Sennyey és Zsedényi
  474    I,  1874    |                    centralizáció, hanem az, hogy nincs annyi jövedelmünk,
  475    I,  1874    |                    Ez pedig olyan nagy baj, hogy akármit határoz is a 21-
  476    I,  1874    |                   rajta segíteni. Vagy úgy, hogy megkevesbítjük kiadásainkat,
  477    I,  1874    |                     kiadásainkat, vagy úgy, hogy megnöveljük jövedelmeinket.~
  478    I,  1874    |                     már most is olyan nagy, hogy fizetését a nép nem bírja.~
  479    I,  1874    |                    vagyok gyõzõdve azonban, hogy ezen is segít némileg a
  480    I,  1874    |                lévén szó, mindenki belátta, hogy a megyék önkormányzatát
  481    I,  1874    |               miként lenne ez kivihetõ úgy, hogy ezáltal a felelõs kormánnyal
  482    I,  1874    |                 hasznukat sem vesszük; mert hogy a kormány akaratának végrehajtó
  483    I,  1874    |                 szabályozó közgyûléseikkel; hogy pedig önmaguk igazgassák,
  484    I,  1874    |                     embertõl azt kívánnánk, hogy saját maga emelje a terhet.~
  485    I,  1874    |                  önálló hatáskörrel bírtak, hogy az egész országot nem lehetett
  486    I,  1874    |                   nézeteit emelni érvényre, hogy a most egy ember (az alispán)
  487    I,  1874    |                      Ezen intézmény nemcsak hogy gyökeresen átváltoztatná
  488    I,  1874    |                 lehetnének. Mert azonkívül, hogy a megyei jogszolgáltatás
  489    I,  1874    |                   elérnénk egyúttal azt is, hogy a megye igazgatási hatalma
  490    I,  1874    |                     megválnunk azon jogtól, hogy a megyei tisztviselõket
  491    I,  1874    |           pártcsoportokra van szétoszolva - hogy nem tud, nem tudhat az igényekhez
  492    I,  1874    |                 nagy zûrzavarban járt híre, hogy új országgyûlés fog összehívatni,
  493    I,  1874    |                  midõn elfogadtatott. Igaz, hogy különösen most, mikor legszegényebbek
  494    I,  1874    |            valakiért; de ha felvesszük azt, hogy ezen összeg csak elõleg,
  495    I,  1874    |              kamatozhat, s ha meggondoljuk, hogy ezen teher elvállalására
  496    I,  1874    |               lehetetlen nem nyugodni bele, hogy ezen kérdés így és nem másképp
  497    I,  1874    |                látványos ingyen vígjátékot, hogy vannak pillanatok, mikor
  498    I,  1874    |              látszik is. Szlávy után lehet, hogy Ghiczy következik, de lehet,
  499    I,  1874    |                Ghiczy következik, de lehet, hogy - Sennyey; mert zilált állapotban
  500    I,  1874    |                     azt szereti róla tudni, hogy ki osztotta s milyen kártyán