Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| a téli szezonra!?~II. AZ ALVÓ VILÁGTÖRTÉNET~Aki Bécsbe
2 I, 1873| koporsó egymás mellett. Egy alvó világtörténet. Századok
3 I, 1874| mindig: az jól eshetik az alvó hõsöknek odalenn, mert mi
4 I, 1877| de egy tekintet az édesen alvó állatra egyszerre megfagyasztá
5 I, 1877| sággal, ami az ilyenkor még alvó vagy a bürók csendes odúiba
6 I, 1877| sebességgel kezdi dobálni az alvó miniszterelnök melléhez,
7 I, 1877| Andrássytól - felelé hörögve az alvó, és nem ébred fel, hanem
8 I, 1877| démonarcú alakhoz, kiben az alvó saját magára ösmer... A
9 I, 1877| tart a kezében, melyet az alvó miniszterelnök fejének visz,
10 I, 1878| ott a hitelezõ soha ki nem alvó emlékezetében.~Ritkán akad
11 I, 1878| zsebébõl öt hatost és az alvó tót atyafi markába tette.~-
12 I, 1878| 23.~AZ ÉBREDÕ ORSZÁG~Az alvó óriás megrázza magát és
13 I, 1878| Töviseket szurkál testébe, s az alvó ördögi kaján arcával visszamosolyog
14 I, 1878| Te vagy az, Kálmán!~Az alvó arcán a hideg verejtékgyöngyök
15 I, 1878| hatalmas keze görcsösen nyúl az alvó felé, hogy azt lelökje a
16 I, 1879| dörgése riasztotta föl Szeged alvó népét.~A Tisza átvágta Petresnél
17 I, 1880| uralkodik a Kiss-ház kapujában alvó boltõr jóízû hortyogása.~
18 I, 1880| tudós úr rettenetes mély alvó volt.~Egyszer midõn legédesebben
19 I, 1880| akkor megkopogtatjuk az alvó hõsök sírját és szólítani
20 I, 1880| küzdelmei, a soha ki nem alvó hazaszeretet, mely szárnyakat
21 I, 1880| téglákat és a szabad ég alatt alvó digók köpenyeit, mindinkább
22 I, 1880| tudós úr rettenetes mély alvó volt.~Egyszer midõn legédesebben
23 II, 1912| mindjárt! Hol az a háromszáz alvó emberke, majd felköltöm
24 II, 1912| kurjongatásaikkal az egész alvó városrészt.~
25 II, 1881| Gyömbér orra alá: mire az alvó elkezdett mosolyogni, mint
26 II, 1881| gyöngéden a kezeibe helyezte.~Az alvó megint mosolygott, s ajkai
27 II, 1881| persze magyarul, mire az alvó halkan mondá:~- Ne znám
28 II, 1881| s most már nem a »nagy alvó« a neve, hanem a »nagy hallgató«,
29 II, 1882| kezében a fölemelt tõr az alvó fölött: »no, most moccanj,
30 II, 1882| valahányszor egy-egy nagy alvó esete merül fel az újságlapokban.
31 II, 1882| párizsi Beaujon kórházban most alvó nõ mély szenderét is mesének
32 II, 1882| bölcsessége; kivették alólunk az alvó párnánkat: a tekintetes
33 II, 1883| ébresztgesse bennük azokat az alvó ösztönöket, melyek azt diktálják,
34 II, 1884| alá rejtett bögrével. Az alvó fiúcskát (mert az a virtus,
35 II, 1885| volt a rendes neve: a »nagy alvó«.~Most már aztán kialudhatja
36 III, 1886| lappangó Göndöcs észreveszi az alvó Pulszkyt, s gúnyosan vigyorogva
37 III, 1886| fölébresztette bennük az alvó tigrist. Zajos napokra virradunk
38 III, 1889| kivált amint egy csomó alvó embert pillant meg hátul
39 III, 1889| kicsiholnia a kovából az alvó szikrát.~Szalay Imre ajkán
40 III, 1890| szónok elõtt elaludt. Az alvó Móricz Pál, s a fölötte
41 III, 1892| ebbõl az élclapból csak alvó állapotban ismer a közönség,
42 III, 1893| rá a lélek, hogy szegény alvó embereket megbillogoztasson.~
43 III, 1895| házban több szoba? Valami alvó kamra?~- Télen nincs, de
44 III, 1896| kikaparja belõle a legmélyebben alvó jó tulajdonságokat. Amint
|