Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|                    maga áll a hadsereg »homlokára«.~[......]~*~Azt írják ugyan
 2    I,  1878|     békeokmányra nyomnak rá, a nemzetek homlokára sütött szégyen­bélyeg, mely
 3    I,  1878|             húzta, vagy kijjebb tolta a homlokára, amint a kilátás emelkedett
 4    I,  1878|              nekünk, hogy e pecsét az õ homlokára is kiütõdött lemoshatatlan
 5    I,  1879|                 a hazafiúi harag; hol a homlokára ült ki, hol az erein nyargalt
 6    I,  1880|          tûnõdve helyezte a mutatóujját homlokára.~»Ma elfogtak, mert rossz
 7    I,  1880|              aggodalmas felhõk gyûlének homlokára, mert a szerepkiosztó bírálgatói
 8    I,  1880|                 helyezte a mutató ujját homlokára.~»... Ma elfogtak, mert
 9    I,  1880|                 a hazafiúi harag; hol a homlokára ült ki, hol az erein nyargalt
10   II,  1881|                 magában, mutató ujját a homlokára nyomva...~Egy fiákert váltott,
11   II,  1882|           megjelenik a klub termeiben s homlokára mindig oda van írva a tûnõdés,
12   II,  1882|                 az egész fényes termet, homlokára le volt rajzolva a küzdelem
13   II,  1882|                  mikor a bélyeget a bûn homlokára sütheti.~*~Elõbb azonban
14   II,  1883|        miniszterelnök pápaszeme, mely a homlokára tolódik föl, szivárványszínekben
15   II,  1883|              kár, hogy rá nem festeti a homlokára a szlavóniai birtokainak
16   II,  1883|           arcizmai fölött. Nagy, kopasz homlokára egy pillanat alatt ül ki
17   II,  1883|            nézett ki, mint egy lelkész, homlokára ájtatosság ült ki, kezeit
18   II,  1883|            tenyerével dühösen csapott a homlokára.~- Vesszek meg, ha nem igaz...
19   II,  1883|                 fogja.~A levelezõ tag a homlokára ütött...~- Igen, igen, emlékszem
20   II,  1883|           bográcsok felaggatva a kunyhó homlokára.~A tûz is ott lobogott mindenik
21   II,  1883|            pedig egy tincs lecsúszott a homlokára, s úgy nézett ki ott, mint
22   II,  1883|               meg akarná enni.~Kemény a homlokára üt.~- Hát persze, ni...
23   II,  1883|             egyéniség kidugja az épület homlokára a zászlót. A teremszolgák
24   II,  1884|            nyakán a gyöngyös gallérját.~Homlokára komoly felhõk gyûltek. (
25   II,  1885|             király sincs.~Mutatóujját a homlokára teszi tûnõdve.~- S ahol
26   II,  1885|       Töprenkedve tapasztá nagy ujját a homlokára: »Honnan jön vajon ide a
27   II,  1885|                alakban van két oldalt a homlokára simítva.~Közel ül egymáshoz
28  III,  1886|                 komolyság ült ki ráncos homlokára s elkezdett dorgáló tanácsokat
29  III,  1886|           mindjárt megtörik, bodor haja homlokára omlik és kezével mellére
30  III,  1886|                máskor a vitát.~Az elnök homlokára ütött.~Tyü! Persze, persze!~
31  III,  1887|               jut kenyér, babért kell a homlokára tenni.~De a babérerdõket
32  III,  1888|         hosszúkás magyaros arcán, hol a homlokára tolta fel pápaszemét, hol
33  III,  1888|                Sárkány legyen?~Molnár a homlokára ütött, s örömtelten kiáltá:~-
34  III,  1888|               fiatalnak.~Hófehér gödrös homlokára csalóka ráncokat rakott
35  III,  1888|               szomorúfûzfa-bajusszal, a homlokára lelógó, katlan színû üstökkel,
36  III,  1889| figyelmeztetõkre, szinte rá volt írva a homlokára:~- Hiszen csak fel nem akaszthatom
37  III,  1891|           rokonszenves magyaros arcára, homlokára kiült az elégedettség minden
38  III,  1893|                mérgesen szaladtak fel a homlokára. Már szinte megijedtem,
39  III,  1894|             kötött nõi harisnya volna a homlokára húzva.~De ezek mind csak
40  III,  1895|                 jelentõleg rántja fel a homlokára.~- Az csak tõled függ -
41  III,  1895|         berojtozott ég nem von árnyékot homlokára. Kis fekete selyem sapkája
42  III,  1895|             barátot, rezes pápaszemét a homlokára tolva, pihenni jött ide
43  III,  1896|                álmatagon ejted halandók homlokára a dicsõség koszorúját -