Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|         Amiért a víz és a rozsda elvitte harapnivalónkat, hát gondoskodott
 2    I,  1874|  kártyára, mely majd mindenünket elvitte.~Igen, most már világosan
 3    I,  1874|           Azaz hogy mégis. Taval elvitte a magyar gõzhajózási társulatot.~-
 4    I,  1878|          év múlva ráfogtuk, hogy elvitte kincseinket, nyomorba taszította
 5    I,  1878|         mikor a megdagadt folyam elvitte a gyalog-hídjukat, csáklyás
 6    I,  1878|          bizonyította be, hogy - elvitte.~Elvitte vagy segítette
 7    I,  1878| bizonyította be, hogy - elvitte.~Elvitte vagy segítette elvinni véreinket
 8    I,  1879|      szóba állhatnánk azzal, aki elvitte. Ha szóba állhatnánk?~Fölépül
 9    I,  1879|       posthumus makulatúrákat is elvitte és fölolvasta a »ház«-nak.~...................~
10    I,  1879|       Beust grófot mérgében majd elvitte az ördög. (Aminthogy bárcsak
11    I,  1880|          Trefort minisztert Dáni elvitte Dobóhoz is, s édes mázos
12    I,  1880|       szárnyát fölötte.~Az árvíz elvitte a házakat, fölépítették.~
13    I,  1880|      fölépítették.~A kisajátítás elvitte az apai tûzhelyeket. Újakat
14   II,  1882|       Hát igaz is... hiszen mind elvitte Munkácsyné. Szerencse, hogy
15   II,  1882|          nem akarta itt hagyni - elvitte magával.~Igaz, hogy nagy
16   II,  1882|          Néha az egész klasszist elvitte magával a délutáni lecke
17   II,  1882|        nem ül. Nincs már kanapé. Elvitte a Szapáry finánca, ha ugyan
18   II,  1882|   nagynak. A holt költõ, aki már elvitte mindenkijét, de itthagyta
19   II,  1882|      Mikor most Nagy Gyuri komám elvitte õket Pancsovára, hát meghagyta
20   II,  1882|     Gyuri?~- Hát azt tette, hogy elvitte õket a Dunához, ahol a Duna-partot
21   II,  1883|         gyûlés után Herman ismét elvitte a mai tárgyalások hírét
22   II,  1883|   fiókjából százezer forintot, s elvitte Albrecht fõhercegnek, hogy
23   II,  1882|  fölösleges, aki az egyik tagnak elvitte a fogasról a télikabátját.~
24   II,  1883|         egy almáriumot. Az ördög elvitte azt a házat, ahol örökös
25   II,  1884|           hogy foganatja legyen.~Elvitte a »Pesti Napló« szerkesztõségébe.
26  III,  1886|      keresni (valaki azonban már elvitte volt a szegrõl az õ palástját
27  III,  1886|        hogy Merkur nem volt ott (elvitte az már az utolsó pénzes
28  III,  1886|        elszólta magát Erdélyben, elvitte a fejét épségre Magyarországba,
29  III,  1886|        úgyis eleget láttam vele!~Elvitte Bismarckhoz. Hátha az megvenné.
30  III,  1887|    sisakját, Komjáthy Béla pedig elvitte friss babérait Karcagra. (
31  III,  1887|        hunyorított a szemével, s elvitte a lapot az elsõ padsorba,
32  III,  1888|           mégis meghalt. A halál elvitte a szegény öreget, és nem
33  III,  1888|  toasztnál el nem mondott, hanem elvitte az olaszoknak.~A másik dolga:
34  III,  1888|        esernyõmet!~- Az esernyõt elvitte a szakácsné a piacra. Várd
35  III,  1890|         is van a könyvtárban, de elvitte Szilágyi Dezsõ, és vissza
36  III,  1890|      ellopták. Mert az ördög már elvitte egyszer úgy a szegény mesebeli
37  III,  1892|        csakugyan megbarátkoztak, elvitte, és soha többé vissza nem
38  III,  1892|         jó deklamáló Baloghot is elvitte messze tájékokra a pegazus,
39  III,  1893|         a Ház. Mintha egy tündér elvitte volna a marakodók feje felõl...
40  III,  1893|          Ház asztalára (azazhogy elvitte a teremõr), s ezzel vége
41  III,  1894|         is rajzolta becsülettel, elvitte a kiadónak, a kiadó elküldte
42  III,  1894|      amelyiket éppen szolgálta), elvitte a stafétás levelet, ahová
43  III,  1895|          s minden nyári vasárnap elvitte a feleségét a Margit szigetre