Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1879| nyugdíjtételénél haragosan kiáltotta: »Ez sok!« Szende Béla igyekezett
2 I, 1880| a levélhordó, s vidáman kiáltotta be anyámat a kertbõl.~-
3 II, 1881| párt nagy lelkesedettséggel kiáltotta ki jelöltnek, s a tíz bizalmi
4 II, 1882| rekesztve s harsány hangon kiáltotta ki a következõ szónok nevét.~
5 II, 1883| Nem átall idejönni! - kiáltotta több hang.~- Ez már mindent
6 II, 1883| ugyan, hogy valaki nevét kiáltotta, de hogy ki volt az, nem
7 II, 1883| ambicionálom, mint Teleszky - kiáltotta közbe Lükõ.~Ennélfogva Pauler
8 II, 1883| Hagyjuk kibeszélni - kiáltotta közbe egy paprikajancsi
9 II, 1883| jegyzõ ezalatt: »Jókai Mór«-t kiáltotta. Vége lett Timoleonnak és
10 II, 1884| Bizony elég jutányos! - kiáltotta közbe keserûen egy kormánypárti.~
11 II, 1884| örülni fog Nagykõrös! - kiáltotta közbe gúnyosan Szalay Imre,
12 II, 1885| ablakokat.~- Megfúlunk! - kiáltotta az öreg Lázár Ádám.~Ebben
13 II, 1885| nem, õ még akkor is azt kiáltotta:~- Ezt nem jól mûködte a
14 II, 1885| sáros idõben hajdan még azt kiáltotta a szolgaszemélyzetnek a
15 III, 1886| megrovástól?~Még Angliában is azt kiáltotta a megrovással fenyegetõzõ
16 III, 1886| tetszett?~Egyetlen hang kiáltotta nehányszor »Úgy van«, »Igaz«.~
17 III, 1887| jegyzõ a Szalay Károly nevét kiáltotta, de szerencsére nem tette,
18 III, 1887| Eötvös után »Perlaky Elek«-et kiáltotta a jegyzõ.~- Menjünk ki!~
19 III, 1888| vagyunk önre kíváncsiak! - kiáltotta feléje Polónyi.~(Ez volt
20 III, 1888| öreg.~De bizony ezt már nem kiáltotta vissza a vén sün, hanem
21 III, 1888| államférfi, mint önök - kiáltotta Polónyi.~- Nagyobb bizony
22 III, 1888| testvériséget, s valószínûleg együtt kiáltotta a készülõ Eiffel-torony
23 III, 1888| teremben. Jelentéktelen ember kiáltotta, de a tömegnek nem volt
24 III, 1888| tart.~Öt perc múlva azt kiáltotta a jegyzõ: »Szilágyi Dezsõ!«
25 III, 1888| helyén, s mély, síri csöndben kiáltotta ki Beöthy Algernon a neveket:
26 III, 1889| egyiket, sem a másikat nem kiáltotta a jobboldalon senki.~A MULATSÁGOS
27 III, 1889| ceruzáikat. Maga Tisza Kálmán azt kiáltotta: »Helyre, helyre!« Tisza
28 III, 1890| után, kinek beszédjébe azt kiáltotta egy ellenzéki hang: »Íme
29 III, 1891| Uraságoktól levetett elveket! - kiáltotta közbe rekedtes hangon a
30 III, 1891| gesztusára és rikácsolva kiáltotta:~- Ne mutogasson mindig
31 III, 1891| választónak. Az atyafi azt kiáltotta a programbeszédébe: Mégis
32 III, 1892| István.~- Száz esztendõ múlva kiáltotta vissza Ábrányi Kornél.~E
33 III, 1892| serege!) Csak Ábrányi Kornél kiáltotta át.~- Ne beszéljenek Hentzirõl
34 III, 1893| fõurakat. Vagy nem-e Olay kiáltotta Mária Teréziának Pozsonyban,
35 III, 1894| mire a jobboldal élénken kiáltotta:~- Igaza van! Igaza van!~
36 III, 1894| kompromisszumról s ebbe kiáltotta bele Károlyi Gábor »abcúg
37 III, 1896| ragadta föl és lelkesen kiáltotta:~- Éljen a keresztény Magyarország!
38 III, 1896| Mikor ez a lelkes csapat így kiáltotta a független Magyarországot,
39 III, 1896| tekintettel, szokás szerint azt kiáltotta, hogy - holnap.~A kettõs
40 III, 1896| legugocsaibb makacssággal kiáltotta:~- Ha negyedmagammal maradok,
41 III, 1896| szerepeket. Az egyik rész azt kiáltotta:~- Éljen Apponyi!~A másik
42 III, 1896| Apponyi!~A másik rész gúnyosan kiáltotta:~- Halljuk Bánffyt!~Mert
|