Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|         bácsinak a »méltóságos« címre fájt a foga. Hanem azért õ mégis
 2    I,  1874|        lovagnak ez a kifejezés nagyon fájt, fogta magát s megindítá
 3    I,  1877|        tíz-tizenkét éves suszterinas. Fájt a szíve, hogy ezeket a megéljenzett
 4    I,  1877|               s mégis a sarki kofának fájt legjobban. Sírt, átkozódott
 5    I,  1877|          utazgatott, olyan átkozottul fájt a szeme, - s ennek gyógyítgatása
 6    I,  1877|           ember, mint Thaisz Elek úr.~Fájt neki, hogy nélküle döntik
 7    I,  1878|              ami fáj ma, amint tegnap fájt és holnap is fájni fog.~
 8    I,  1879|            gondolkozott.~Különösen az fájt neki nagyon, hogy az irodalomból
 9    I,  1879|           vonhatja ki magát, és mégis fájt a szíve a kínos gondolattól,
10    I,  1879|          Szegedért hozhat. Végtelenül fájt az a szegedieknek, hogy
11    I,  1879|             inget? A seb, mely tegnap fájt, gyönyört okoz ma? Vagy
12    I,  1879|           keresztül.~Lemondatták; nem fájt neki annyira.~Elvették hatáskörét,
13    I,  1880|           emelték ki. A fiatal írónak fájt a bírálat, mely alig foglalkozott
14    I,  1880|               a Kaszinóból. E kizárás fájt a fõúrnak legjobban.~Visszavonult
15    I,  1880|              volt, kemény is volt, ha fájt is, ahová ütött, de a nemes
16    I,  1880|           keresztül.~Lemondatták; nem fájt neki annyira.~Elvették hatáskörét,
17   II,  1887|              önökkel évekig, s együtt fájt nekünk a közös baj, melyet
18   II,  1903|        királynõje!«~De az anyának úgy fájt most ez a szépség, és mégsem
19   II,  1881|             megye diplomatáinak mégis fájt az, hogy a közbizalmat még
20   II,  1882|            türelem ösvényén.~Nekik is fájt, ami nekünk, poétáink és
21   II,  1883| látványosságról, s nem jött el. Talán fájt is az a Móricnak.~Az elnök
22   II,  1883|           minden ember. Egynek a foga fájt, a másik keresztkomának
23   II,  1883|              az egész Ház. Minden szó fájt valahol.~A nagy »közbeszólók«,
24   II,  1884|         ingerülten, és fölébredett...~Fájt neki az ébredés. Hogyne,
25  III,  1886|            kötelesség, kérem alássan. Fájt nekem a kötelesség, de hiába...
26  III,  1886|           toaszt, mely itthon annyira fájt, tulajdonképpen nem is volt
27  III,  1887|              Füzesséry Géza.~Az akkor fájt neki... Nem jut-e eszébe,
28  III,  1888|             megtegyük. (A régensségre fájt a foga õfõméltóságának.)~
29  III,  1888|              Nem, csak egy fülemilére fájt a foga. Még éppen ez hiányzik
30  III,  1888|           fölött. Neki magának jobban fájt, mint Széchenyinek.~Hanem
31  III,  1890|             haza e nagy küzdõ fiainak fájt ugyan a német távirat, vérzett
32  III,  1891|           bácsi), bizony az én szívem fájt értük a legjobban.~Nem,
33  III,  1892|             nem kereste fel többé. Az fájt volna neki.~De ott a szép,
34  III,  1892|               Sõt Vadnai Károlyért is fájt a szívem. Kivel évelõdném
35  III,  1892|       gúnyosan súgott össze:~- Mindig fájt a szívem - mondá egyikük -,
36  III,  1893|               lanyhán vette a dolgát. Fájt neki ez a kimaradás, s bár
37  III,  1893|           mérges nedvet...~Egy kicsit fájt is neki, de érezte, hogy
38  III,  1893|         kérdezted a Gyuritól: »Nagyon fájt?« Nagyon. »És hol ütött
39  III,  1893|            liberális részének, a foga fájt. Éspedig nagyon fájt.~A
40  III,  1893|             foga fájt. Éspedig nagyon fájt.~A füzeteket kihúzta (nemhogy
41  III,  1893|             szebben, mikor a foga nem fájt. Önérzetes volt, de nem
42  III,  1894|       voltaképpen esztétikus volt. Ez fájt egy kicsit, de viszont megvigasztalt