Rész, Esztendo/Fejezet
1 II, 1916| Szegedre?~- Persze, persze.~- Nono, attól tartok, megint csalódnak
2 II, 1883| szenzációt tett a folyosókon.~Nono... nem kell megijedni, keresztények...
3 II, 1883| kegyelmes uram, a Gregarina.~- Nono - mondá a herceg -, jobban
4 II, 1883| tetted, kedves barátom.~- Nono, no... még nem köszöntem
5 II, 1883| szerencséd, hogy találkozunk.~- Nono, mi baj van, Repka pajtás?~-
6 II, 1884| kiáltanak fel aggodalommal.~Nono, lassan ezzel az okoskodással
7 II, 1885| Megtapogattam magamat.~Nono, hiszen nem vagyok a Házban,
8 III, 1886| iszapos halotti ágyba.~Nono, valljuk be, tudom, hol
9 III, 1886| töprengtek a negyedik percben.~- Nono! - vetették oda félvállról
10 III, 1886| adjak? - kacagtam fel.~- Nono... hiszen nem ingyen kértem...
11 III, 1886| Persze.~- Ejnye... ejnye! Nono... ne búsulj azért. Él még
12 III, 1886| nem is tudja bizonyosan?~- Nono - makogta kedvetlenül, de
13 III, 1887| koplalunk, koplalunk«.~Nono, nem kell megijedni: Prileszky
14 III, 1887| kezdenek a fiatal képviselõk.~- Nono - magyarázza Beöthy Algernon -,
15 III, 1887| õfelsége mosolyogva kérdé:~- Nono! Talán kissé nehéz álláspontot
16 III, 1888| Istenem, hogy forog... nono, nem õ - hanem a világ!~
17 III, 1888| helyen sem marad sokáig.~Nono, nem azért..., hanem csak
18 III, 1888| kedvetlenül vakargatta a fejét:~- Nono. Mi az már? Hát többet ér
19 III, 1888| bizony még önöknél is.~- Nono - morogta Polónyi sértõdve.~-
20 III, 1888| elcsúszik csodálatosan.~- Nono, nem hiszem.~- És kövess
21 III, 1888| a Hírnév istennõjének: »Nono, vigyázzon szép asszon«,
22 III, 1890| Megnézte a pacienst.~- Nono - mondá -, hiszen már elevenebben
23 III, 1891| gyermekei körében is...~- Nono! Még kisül, hogy Tisza István
24 III, 1892| vág egyet a szemével:~- Nono, nagyságos úr... az a negyvennyolc
25 III, 1892| valami szakadást beépíteni.~- Nono - dünnyögi Bánó Józsi elmenõben
26 III, 1892| visszafordul baljóslatú hangon: Nono, urak.~Alighogy Bánó elmegy,
27 III, 1893| mi elmehetünk sétálni...~NONO~- Beszélgetés Tisza Kálmánnal -~
28 III, 1893| látszott a hallottak felett:~- Nono - szólt aztán. - Nono! -
29 III, 1893| Nono - szólt aztán. - Nono! - ismételte újra s fölvevén
30 III, 1893| azt se mondta most, hogy: »nono«.~Hanem mi mindnyájan ott
31 III, 1894| van panaszkodék Kossuth.~- Nono hagyta helyben Magyarország
32 III, 1894| kedvét Horváth Gyula:~- Nono, mégiscsak jobb szeretem
33 III, 1895| megbíztatott engem is:~- Nono, majd csak kinézek valamit
34 III, 1895| mint egy valóságos ördög.~- Nono, fiatal barátom, ha én mondom...
35 III, 1895| mégis megriadt Rózer úr:~- Nono! Mi akar ez lenni?~A rokonok,
36 III, 1895| de aztán hozzáteszi:~- Nono, ne hidd, hisz csak tréfálok.~
37 III, 1815| gyáva vagy, mit bánom én.~- Nono (s egy percre nekibátorodott,
38 III, 1896| ragadt meg az elméjében.)~- Nono - biztatta Szapáry -, azokkal
39 III, 1896| kérdezi tõle tapogatózva.~- Nono... - hangzik a mélyértelmû
40 III, 1896| éppen õt szállotta meg? Nono. Mégsem múlik el minden
|