Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|       egészen szolgái az embernek. Hányszor hazudtolja meg a nyugodt,
 2    I,  1870|            haragosan villogó szem, Hányszor árulja el az ember haragját
 3    I,  1874|            szerzői zsenialitás. És hányszor nem marad el, hányszor nem
 4    I,  1874|          És hányszor nem marad el, hányszor nem jut az írónak helyébe
 5    I,  1879|        elrontotta a darab sikerét. Hányszor kell már mondanunk, hogy
 6    I,  1879|            komédiák is közönyösek. Hányszor köszönt le Várady, s hányszor
 7    I,  1879|      Hányszor köszönt le Várady, s hányszor választják meg újra?~Más
 8    I,  1880|           a legközelebbi múltakba.~Hányszor vétettek már kormányok nagyobbakat,
 9    I,  1880|            volt, nézzük meg elõbb, hányszor volt türelmes.~*~Aki annak
10    I,  1880|     kritika a királyi biztosságra.~Hányszor utasítottak el bennünket
11    I,  1880|         minek kopogtattak önök?«~S hányszor vetették szemünkre: »Miért
12    I,  1880|            bízik az ember,~S mégis hányszor csal meg az,~Lakást olcsón
13   II,  1907|         virágok illata mámorítóbb.~Hányszor álmodták meg a szécsényi
14   II,  1907|  tornyaival, andalító tájké­pével, hányszor a büszke folyamot, a Dunát,
15   II,  1881|         szólította-e még a jegyzõ. Hányszor jut eszébe ilyenkor a csizmadiainas
16   II,  1882|           angolleckét, s azonfelül hányszor mondjam, hogy megfázik.~-
17   II,  1882|           belõle az idõk folyását. Hányszor takargatta bele édesanyánk
18   II,  1882|      szeret a legjobban.~Farizeus! Hányszor megrugdosott azelõtt!~Az
19   II,  1882|            teremniök a virágoknak?~Hányszor hangzott fel a szemrehányás,
20   II,  1883|            azokról, hiszen mióta s hányszor kellett már neki mindezt
21   II,  1883|            nevezi: »Gyerek az még, hányszor megpacskoltam fiatalabb
22   II,  1884|          koptattak el a vaspennák?~Hányszor kellett összeveszni a faktorral
23   II,  1884|            ezt szereti, másik azt.~Hányszor hallottam panaszképpen felhozni,
24   II,  1884|            mégis... ki tudja, hisz hányszor férges belül a legpirosabb
25   II,  1885|            kedves Jókai, pedig már hányszor volt eszemben, hogy amennyiben
26   II,  1885|           az sem érdektelen dolog. Hányszor látjuk õket, amint itt az
27   II,  1885|      kicsinyke korlát a válaszfal! Hányszor álmodják magokat oda...~
28  III,  1886|            sem kellene rájok, mert hányszor van az kérem, hogy egészséges
29  III,  1886|           sósabb volt« õszerintük.~Hányszor hallottam öreguraktól, hogy »
30  III,  1886|        eset is azok közülvaló.)~De hányszor nem szólaltak fel olyan
31  III,  1886|            szerette az én anyámat. Hányszor ringatott téged az én anyám
32  III,  1890|     Matuska:~- Nem tesz az semmit. Hányszor volt már a kezetekben a »
33  III,  1892|        szabóm van a Fejérváryval s hányszor mondtam már neki, hogy szakasztott
34  III,  1893|      Mindent el fogok követni.~Oh, hányszor hallottam ezt a mondatot
35  III,  1894|         nagy kincstár, de a szeme? Hányszor ír le olyat, amit látnia,
36  III,  1894|        sohasem akartátok elérteni, hányszor vetetted fel a kérdést: »
37  III,  1895| kicsinyeltük a Tisza minisztereit. Hányszor mondtuk a miniszteri padsorokra
38  III,  1895|   pszichológia adná meg a választ.~Hányszor esik meg, hogy akinek kevés
39  III,  1896|        csak azután a hivatalnokok. Hányszor van az, hogy egy összetartozó
40  III,  1896|            õ téged reggel és este! Hányszor maradt ébren, hogy mások