Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|      alussza örök álmait a zöldellõ fû alatt. Csak egy kövön van
 2    I,  1877|             haragszom.~Vilma.~U. i. Fû, fa sírna, ha tudná sorsomat.
 3    I,  1878|     átvonult, elpusztult a vetés, a fû. Ezer esztendõ óta átjött
 4    I,  1878|             anyaföldtõl a cserje, a fû és a koronás tölgy.~Érdekes
 5    I,  1878|         hogy suhan el a gyík a buja fû között, mintha a távolban
 6    I,  1878|   föl-föltünedeznek... a letaposott fû is kedves emlék, ha az õ
 7    I,  1878|             fûnek új sarja támad... fû mindig lesz.~De vannak halottaink,
 8    I,  1879|             a sírok? Tavasszal zöld fû növi be, s piros virágok
 9    I,  1879|           melegíti a nemzetet.~Zöld fû nõtte be a csatatéreket
10    I,  1879|         aztán, amin nem zöldül ki a fû sohasem...~S én csak sajnálom
11    I,  1879|             lassankint; kizöldült a fû az iszapos mezõn, s a hangyaraj
12    I,  1879| termõföldekké váltak a jégmezõk is, fû nõtt fölöttük, virág fakadt
13    I,  1879|        ugyannannyiszor megszáradt a fû a néma hantokon, s fehér
14    I,  1879|              lába nyomán kiszárad a fû, leheletébõl méreg keveredik
15    I,  1879|           azon soha ki nem zöldül a fû...~Ennek be is kell következni.
16    I,  1879|           suttognák e szomorú hírt, fû, virág beszélne róla...
17    I,  1879|           beszélne róla... ha lomb, fû, virág lenne...~De minthogy
18    I,  1879|             De minthogy nincs lomb, fû, virág, én súgom meg a szomorú
19    I,  1880|          látja csak, miként nõ ki a fû az elhervadott gyökereibõl...~
20    I,  1880|              De minek nõjön akkor a fû, ha a bárányok már rég kivesztek?~
21    I,  1880| növényeiddel.~Megújítod magadat, új fû nõ a tavalyi helyett, új
22    I,  1880|         aztán, amin nem zöldül ki a fû sohasem...~S én csak sajnálom
23    I,  1880|              Meglehet -, de minek a fû már, ha a bárányok kivesztek?~*~
24   II,  1885|             a rög, virágok sejtsék, fû érezze, hogy a szerelem
25   II,  1907|            üdébb a patak, zöldebb a fû, virágok illata mámorítóbb.~
26   II,  1882|              mert minek már akkor a fû, ha a lovak kivesztek?~De,
27   II,  1882|         marmancsvirágot tépett ki a fû közül.~»Nézzétek ezt a marmancsot.
28   II,  1883|          hogy meghallja, mikor nõ a fû - ahogy mondani szokás -,
29   II,  1883|      penészes haraszt alatt nõ a jó fû.~Pauler azonban egyéb szert
30   II,  1883|            hogy meg lehet hallani a fû növését a Steinacker fejében.
31   II,  1883|       Bojthos. Fák lombja és a buja fû ott rothad meg évrõl évre.
32   II,  1884|          ugyan?~Az ördögnek nõjön a fû, ha a bárányok már kivesznek!~
33  III,  1886|     szeptemberben játszik s akkor a fû már nem haragoszöld, hanem
34  III,  1886|        szakíthatják le, akik a buja fû között ráakadnak.~Milyen
35  III,  1888|                olyat, mint ház, fa, fû, fej. Egyszóval, amire csak
36  III,  1888|             ördögnek nõ már akkor a fû, ha a bárányok kivesztek?
37  III,  1890|           most csak egy van. Billió fû nõtt az aradi mezõkön, s
38  III,  1890|        ahova lépnek ott nem terem a fû.~A vita villásreggelijét
39  III,  1893|           Ma jártam arra, kerestem. Fû terem ott s burján. A füvek
40  III,  1895|             van-e vagy csak tengeri fû?~*~Milyen érdekes kép ez