Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|           midõn ily körülmények közt szólította fel a bécsi polgármester
 2    I,  1879|              pillantása. Csak ritkán szólította meg valaki. A legyeket vigyáztam:
 3    I,  1880|           öcsémnek« vagy »bátyámnak« szólította.~...Ím, elmondtam a szegedi
 4    I,  1880|      folyosóján »kegyelmes uram«-nak szólította.~Mire az szemét sem hunyorítva
 5    I,  1880|           nemzet bölcse, Deák Ferenc szólította meg a nemzetet.~De már eddig
 6    I,  1880|              A GRÓSZIKA~Ezen a néven szólította az egész város, a királyi
 7    I,  1880|       biztost is nem »édes fiam«-nak szólította.~De bizony nem botlott meg
 8    I,  1880|      folyosóján »kegyelmes uram«-nak szólította.~Mire az szemét sem hunyorítva
 9    I,  1880|             S ezen a napon senki sem szólította szokott nevén: Pálfy Ferkónak.~*~
10    I,  1880|           öcsémnek« vagy »bátyámnak« szólította.~...Ím’ elmondtam a szegedi
11   II,  1881|             csapnak ki...~Izgatottan szólította be felséges nejét.~- Nézd
12   II,  1881| puskaropogtatásról, Bécsben kevélyen szólította meg magát a tükörben!~»Kálmán,
13   II,  1881|             kapu elõtt feszesen, azt szólította meg Lándzsa Imre magyarul.~-
14   II,  1882|        hûtelen leányt.~Eddig sohasem szólította meg a színházban, csak egy
15   II,  1882|              véres elégtétel-adására szólította volna föl a képviselõház
16   II,  1883|           Párizsban létekor ekképpen szólította meg Gambettát az utcán:~-
17   II,  1883|        egyébként. Tisza Lajos meg is szólította, amint a folyosón elhelyezkedett,
18   II,  1883|            segédei által elégtételre szólította fel Szeyffertet, s csak
19   II,  1883|          lenni.~Utána Szalay Károlyt szólította fel az elnök.~Szalay Károly
20   II,  1883|             negyedik országgyûlésrõl szólította el a halál.~A tél végén
21   II,  1883|             Majd Csuri János halászt szólította meg.~Figyelmesen, nagy érdeklõdéssel
22   II,  1883|           fordulván, éppen a tanítót szólította meg.~- Ön a tanító?~- Igenis
23   II,  1883|          szót fogadni.~Valaki meg is szólította az öreget ma gúnyosan az
24   II,  1884|          járt vele. Már ti. a király szólította cousinnak az aranygyapjast.
25   II,  1884|            Valaki még egyszer meg is szólította az öltözetén végignézve: »
26  III,  1886|          másik betegért.~Egymás után szólította õket sorompóba a jegyzõ,
27  III,  1886|              alispán kijött és nevén szólította valamennyit. - No mi baj,
28  III,  1887|        találkozott, okvetlenül azzal szólította meg egymást:~- Nos? Látta
29  III,  1887|       indóházba, a herceg izgatottan szólította be Dobnert:~- Hajoljon ön
30  III,  1887|         kedélyes jogi professzor így szólította meg a tanítványokat:~- »
31  III,  1888|              Az öreg Vilmost magához szólította, s Mackenzie rögtön aláírta
32  III,  1888|              oráció.~Linder Györgyöt szólította a jegyzõ.~Linder György
33  III,  1892|             mézesheteit élte, évõdve szólította meg a folyosón:~- Mikor
34  III,  1892|              így a miniszterelnök õt szólította föl az elnökség elfoglalására.
35  III,  1894|          szaporodtak.~Az Úr a varjút szólította ezután maga elé. A szürke
36  III,  1895|          szokatlan nagyuraknál, maga szólította meg Hieronymit a mostani
37  III,  1815|    választókerületek. Egyetlenegy se szólította föl. Mészáros Károlyért,
38  III,  1815|          különben is. Mindjárt pertu szólította.~- Megleszel. (Az mindig
39  III,  1896|              lévén jelen, Janicsáryt szólította föl az elnöki szék elfoglalására.~-