Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1879|              is virág,~Egy kéz letép gyöngéden, édesem...~Szebb tájra visz;
 2    I,  1879|              mindig be szokta zárni.~Gyöngéden kopogtattam.~- Ki az? -
 3    I,  1879|         megtapodott hangyafészket, s gyöngéden egyengeti körmeivel a szétrugott
 4    I,  1880|            csillogó ruháik fodraival gyöngéden játszadozék a déli szellõ.
 5    I,  1880|          vezércikkbõl csöppent oda!)~Gyöngéden megfogta mind a két kezemet,
 6    I,  1880|       természetes, mert amiért õ oly gyöngéden szereti Szegedet, éppen
 7   II,  1891|              a »Miriám« név néz rád, gyöngéden, delejesen, a plakátok betûibõl,
 8   II,  1881|             rendkívül becsülte még s gyöngéden szerette báró Eötvös Józsefet.~
 9   II,  1881|            nagy alvót«, neki adja, s gyöngéden a kezeibe helyezte.~Az alvó
10   II,  1882|   Temesváryné asszony Deborahban pl. gyöngéden szeretõ nõbõl bosszúálló
11   II,  1882|           jön gróf Apponyi Albert, s gyöngéden oldalba döf.~- Mirõl fog
12   II,  1883|         fészkelõdõ Ónodynál.~Elnök: (gyöngéden) Ne ess zavarba, Móric!
13   II,  1883|              ágyába, és betakargatta gyöngéden.~Ha nem játszott is kiválóbb
14   II,  1883|       gúnyosan mosolyog, Szederkényi gyöngéden megveregeti Hentaller orcáját,
15   II,  1883|              rájött a turpisságra, s gyöngéden meglökte;~- Eltévesztetted
16   II,  1883|             Bélára.~Erre Lukács Béla gyöngéden elpirult.~E kritikus pillanatban
17   II,  1884|          hozzám jön Pulszky Ágost, s gyöngéden oldalba döf:~- Mirõl fog
18   II,  1885|     pihenjenek szegények.~A szónokok gyöngéden összebeszéltek, hogy »no,
19   II,  1885|           érsek Samassa, kinek szeme gyöngéden pihen a baloldali fejeken.
20   II,  1885|             csak azután tette vissza gyöngéden a helyükre.~Szíve repesett
21   II,  1885|             valamelyik piros székbe. Gyöngéden nézett rá Szirmay Pál, irigykedve
22   II,  1885|          felfogás szerint -, aki oly gyöngéden szereti a kerületét, hogy
23  III,  1886|          vethetsz.~Idomtalan kezével gyöngéden simogatta meg a fejemet
24  III,  1886|           összekunkorodott tepertõk!~Gyöngéden néztem, hosszan elmerengve
25  III,  1886|        elõkelõ levelet és rám nyomta gyöngéden a hontszántói bélyeget.~-
26  III,  1887|        kálnak a padokban. Az egyiket gyöngéden löki meg társa: Ébredj,
27  III,  1887|            sem érte - végzé Róth Pál gyöngéden.~
28  III,  1891|           általánosságban elfogadta, gyöngéden meg is dicsérte, de a felekezeti
29  III,  1891|      többletek, melyeket a miniszter gyöngéden megsimogat s atyai örömmel
30  III,  1892|             a lándzsáját, de szépen, gyöngéden, lovag módra: vigyázott
31  III,  1893|       költõje. Igazabban egy mélyen, gyöngéden érzõ szív benyomását teszi,
32  III,  1893|          tábornok csak mosolygott, s gyöngéden szorongatta kezében atyai
33  III,  1893| kérdezõsködött az egészségem után, s gyöngéden mondá egy ízben:~- Csak
34  III,  1893|       keblébõl.~- Itt hordom - szólt gyöngéden elpirulva, s szemeit ájtatosan
35  III,  1894|        eleresztette a fülemet, aztán gyöngéden mondá el a nézetét.~- Mamlasz
36  III,  1894|             hozta a hóna alatt olyan gyöngéden, szeretettel, mint ahogy
37  III,  1894|             egyikkel, hol a másikkal gyöngéden magyarázta a dolgok állását
38  III,  1895|            üres zsöllyébe, s átfogta gyöngéden, hízelkedõn a nyakamat.~-
39  III,  1896|             kezét is és kihurcolták. Gyöngéden, óvatosan, mint egy makrancos