Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|         mintha a megkötött kezû embertõl azt kívánnánk, hogy saját
 2    I,  1874|         teremteni a világot - s embertõl emberfölöttit várni nem
 3    I,  1874| rovására a tõkének, amit magyar embertõl, ki hazája viszonyait ismeri,
 4    I,  1877|  Andrássynak is, hogy egy olyan embertõl, mint az öreg Pulszky, ki
 5    I,  1877|   kezességet nem vállal, bolond embertõl pedig el nem fogadja a kormány,
 6    I,  1878|      elmegyengeség egy horpácsi embertõl!~*~Igaz, hogy minden jó
 7    I,  1878|    kínálta meg, mikor elõbb tíz embertõl kapott kosarat.~S akkor
 8    I,  1878|   ugyanazon napon egy ugyanazon embertõl egy ellenzéki és egy kormánypárti
 9    I,  1879|      sem vélte elfogadhatni élõ embertõl. A német alkotmánynak nincs
10    I,  1879|         át a beszéd.~- Ettõl az embertõl sokat várok - szólt s a
11    I,  1879|   kárbunkulus ellopása. Szegedi embertõl ugyan nemigen kérdezték,
12    I,  1880|          Kétségbeesve szaladunk embertõl emberhez, izgatottan ütjük
13    I,  1880|         bölcsesség egyetlen egy embertõl.«~Bakay Nándor úr legújabban
14   II,  1909|      játszadozva. Hát egy ilyen embertõl nem lehet azt rossz néven
15   II,  1910|      begyûlt summa-summárom két embertõl kétszáz osztrák értékû forint.~
16   II,  1881| tréfadolog... Ez is csak magyar embertõl telik ki.~Alszunk mi néha »
17   II,  1881|       magyar ember nem fél ezer embertõl sem, de ti nem vagytok magyar
18   II,  1882|        Munkácsy; ha csak magyar embertõl, Gyömbér Jánostól telt ki
19   II,  1882|        aludt, az is csak magyar embertõl telhetik ki, hogy tíz napig
20   II,  1882|         hitte: jó lesz ettõl az embertõl óvakodni, mert ez legalább
21   II,  1882|          Elnevettem magam. Váci embertõl kitelik. Az bizony Garibaldit
22   II,  1882|         Már a hódmezõvásárhelyi embertõl szinte irigyli. Jó annak
23   II,  1883|     Mért tagadjuk meg a szegény embertõl - kiált fel érzékenyen,
24   II,  1883|       gondolat: »Ez már sok egy embertõl!«~Mivelhogy a karzatról
25   II,  1883|    Ennyi virtus is csak nógrádi embertõl telhetik ki!~Ha nem mondanám
26   II,  1883|   vártam volna meg éppen jogász embertõl.~Komjáthynak kínos volt
27   II,  1883|       gyereket.~Csupán egyetlen embertõl hall nyájas szót, szelíd
28   II,  1883|       az - kérdem egy szabolcsi embertõl -, ha a kutya megcsóválj
29   II,  1883|        természetû, hogy az okos embertõl szívesebben veszi a pofont,
30   II,  1883|   kiálthat fel: »Ez már sok egy embertõl!«~Pedig egy ember csinálta
31   II,  1883|     értettem Irányit.~Huszonhat embertõl kellett megkérdeznem, hogy
32   II,  1884|      odahaza maguk közt, de más embertõl nagyon a szívükre vették.~
33   II,  1885|         improvizálva, csak nagy embertõl telik.~Hogy a beszéd mennyire
34   II,  1885|        mai szónoknak is. (Budai embertõl elég szép volt az õ beszéde.)
35  III,  1886|        hogy azt kérte a szegény embertõl, amirõl az nem tud s kapott
36  III,  1886|      most egy védelmi szó olyan embertõl, aki már holt volt.~Értem
37  III,  1886|         fogod megkapni attól az embertõl!~- Én is kezdem már hinni... -
38  III,  1886|        elég egy Trencsén megyei embertõl ennyi is.~
39  III,  1887|    kérdezte egy fekete arcszínû embertõl:~- Ön nemde szerecsen?~-
40  III,  1887|       húsa. Itt azt kívánják az embertõl, hogy legyen esze és tudjon
41  III,  1888|      etetem, itatom, macskától, embertõl útközben megvédem.~Mire
42  III,  1890|          Egyébiránt mi az ilyen embertõl...~Az »ilyen ember« szóra
43  III,  1891|       már lopok, a leggazdagabb embertõl lopok.~Azért hát kérlek,
44  III,  1894|  beösmeri azt mindenki, az elsõ embertõl kezdve az utolsóig (de én
45  III,  1896|     kitüntetés volt ez a kemény embertõl. Azt hitte, egész Pest nézi