Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| A Zsedényi ingéhez.~- Csitt te! megneheztel...~- Kicsoda?
2 I, 1877| szívérõl nehéz követ emelt le. Csitt, magyarok! Most már nyugodtan
3 I, 1877| felbontatja a postán.~- Csitt az isten szerelméért...
4 I, 1877| miniszterelnöknek néztem.~- Csitt! Megneheztel...~- Kicsoda?
5 I, 1877| adózási képességünket.~- Csitt, te. Erre megy Széll...~
6 I, 1878| Ha a mostani fennakad?~- Csitt te! közel van.~- Mi? A fennakadása?~-
7 I, 1878| belgrádi.~- Nem sok kü...~- Csitt!~17. sz., január 17.~Bodenstedt~
8 I, 1878| magunk közt beismerünk, csitt legyen az odaát. Ne tudja
9 I, 1878| ijedten néz a nyílt ajtóra.~- Csitt... pszt! Lábujjhegyen jöjj,
10 I, 1879| Egészen ijedt arcot vágsz...~- Csitt - mondja hozzám hajolva -,
11 II, 1881| szekundáns túlgömbölyû.~*~De csitt a párbajokról.~Mert párbajokat
12 II, 1882| vagyunk nyomva, gyerekek.~- Csitt! Egy rendõr járkál itt,
13 II, 1882| nem érti a nyelvünket.~- Csitt, szamár! Van is a világon
14 II, 1882| Az volt a jelszó, hogy »csitt, pszt!«~Ez a titokteljes »
15 II, 1883| És azon snepfet!~- Csitt, te! - hajlik hátra szemérmes
16 II, 1883| Aztán a feleségem elõtt csitt!~Sok rendkívüli történet,
17 II, 1883| fõtisztelendõ képviselõ.~- Csitt. Aki így beszél itt az emeleten,
18 II, 1883| jár többé be traccsra.~De csitt! Fenyvessy Ferenc olvassa
19 II, 1883| azért az »éljen«-ért.~De csitt... a történelmi pillanat
20 III, 1886| összeesküvõk volnának.~De csitt! A habarékpárt óriása fölemelkedik,
21 III, 1886| a nyáron emésztette.~De csitt, a csöngettyû megszólal.
22 III, 1889| kútra, míg el nem törik«.~- Csitt, gyerekek! Ne bolondozzatok!
23 III, 1890| kántorék lucernásában... de csitt... Ez nem adatik tudtára
24 III, 1890| kinyitogatta a zárakat.~- Csitt, csett, csitt, csett - hangzott
25 III, 1890| zárakat.~- Csitt, csett, csitt, csett - hangzott vidáman.~
26 III, 1890| állam költségén éri el...~- Csitt, csett! - hangzott harmadszor
27 III, 1892| öregek közbekiáltottak:~- Csitt, csitt! Napirendre térünk.~
28 III, 1892| közbekiáltottak:~- Csitt, csitt! Napirendre térünk.~A miniszterelnök
29 III, 1892| ülést.~Szilágyi mosolyog... Csitt, csatt... (a fotografus
30 III, 1892| szemébõl kialszik a tûz...~De csitt! Feláll beszélni. Elég egy-két
31 III, 1894| már valaki az erdõnek: »Csitt, erdõ, ne úgy zúgj, ahogy
32 III, 1894| mogyorófa pálcákkal... de csitt, mert a tekintetes alispán,
33 III, 1895| rajta, mint a haját... De csitt, hiszen a »Vasárnapi Újság«-
34 III, 1815| belõle vagy száz forintot.~*~Csitt! Egy szót se szólj többet,
35 III, 1896| egyhuzomra államférfiúnak.~Csitt, ne szóljatok közbe, ti
36 III, 1896| uraim, ott a szélsõbalon: csitt! csöndesen!~Vagy ahogy az
37 III, 1896| hasították a levegõt.~- Csitt! Megjött a históriai pillanat! -
38 III, 1896| sietett át Bánffy a folyosón. Csitt! - hangzott valami sziszegés.
|