Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|          hímen? Szemtelenül csendes idõket élünk, pajtás. Egy valamirevaló
 2    I,  1873| hasonlítanak hozzám.~Bizony szomorú idõket élünk. Mióta Herczeg kiírta
 3    I,  1873|          hallom húzatni. Tüneményes idõket élünk, doktor úr!~- Meghiszem
 4    I,  1875|            pedig ugyancsak válságos idõket élünk, ezeket fel kellene
 5    I,  1877|   kombinálta ki: »hogy bizony nehéz idõket élünk; legjobb lenne, ha
 6    I,  1878|              mint éppen most.~Nehéz idõket élünk. Benn zavar, künn
 7    I,  1879|    KÖZERKÖLCSISÉG HANYATLÁSA~»Rossz idõket élünk, rossz csillagok járnak«,
 8    I,  1879|             olvassuk. Valóban rossz idõket élünk! Oda jutottunk már,
 9    I,  1880|           folyvást, s várjuk a jobb idõket, amelyek nem jöhetnek el
10   II,  1921|       Szóljuk a kormányt, a mostoha idõket, panaszkodunk kis jövedelmeink
11   II,  1921|         közösügy«, majd hogy »nehéz idõket élünk«.~Nálunk a kétszáz
12   II,  1921|             sóhajtozva várva a jobb idõket - de vajon honnan, miféle
13   II,  1881|   zsemlyéket.~Éltünk már mindenféle idõket a tejjel és liszttel patakzó
14   II,  1881|   tapintatos tud lenni.~Uraim! Nagy idõket élünk! Önök, akik mentéket
15   II,  1882|             virágok is.~Akik a régi idõket magasztalják, azok azt beszélik,
16   II,  1882|            Hanem iszen nem a daliás idõket keressük most. Az én piktorom
17   II,  1882|            ez jellemzi szomorúan az idõket s fõleg a T. Házat.~Ma mégis
18   II,  1883|          Istenem, milyen tüneményes idõket élünk! Micsoda szánalmas
19   II,  1883|           napokat jegyezzük, nem az idõket, s azokban is csak azt,
20   II,  1883|          vagy soha.~Mert csodálatos idõket élünk.~Egy mameluk, Szontagh
21   II,  1885|      bányába, mert olyan gyalázatos idõket élünk, hogy a kormány még
22  III,  1886|            erényeket, melyek a régi idõket bearanyozzák, mind örökölte
23  III,  1886|      szívesen dicsérik a Deák-párti idõket: de ezek többnyire ama vissza­
24  III,  1886|           Hm, hja. Nem élünk komoly idõket!~Csalódva sétálok odébb;
25  III,  1886|        milliók! Szó ami szó! Komoly idõket élünk...~S ezzel õ is megkér,
26  III,  1886|             azt mondta, hogy komoly idõket élünk, a másik meg azt mondta,
27  III,  1886|       mondta, hogy nem élünk komoly idõket.~(Hát tessék már most ebbõl
28  III,  1886|             ebbõl eldönteni, milyen idõket élünk.)~Hanem azért el nem
29  III,  1886|             Vegyük csak a legutóbbi idõket. Megéljenezték két évtized
30  III,  1887|        hagyjuk -, nem akarom a múlt idõket szidni, amelyek mindig szebbeknek
31  III,  1888|           ÜLÉS [máj. 6.]~Forradalmi idõket élünk. Erre most némi jelek
32  III,  1889|         kapósak lehettek. Az meg az idõket jellemzi, hogy az effélékhez
33  III,  1890|             te immár anticipálva az idõket, le is írtad az õ bevonulásukat
34  III,  1893|         ilyesmi.~Õ nyilvánvalóan az idõket tévesztette el, a második
35  III,  1894|  vármegyeház kapuja alatt s nézi az idõket csendes flegmával szortyogtatva
36  III,  1894|             Az öregúr, ki még ilyen idõket nem élt, megcsóválta a fejét.
37  III,  1815|          szomorúság nélkül lehet az idõket megfigyelni. Eddig csak