Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|    védelmére, de egy tekintet az édesen alvó állatra egyszerre megfagyasztá
 2    I,  1878|         örök vánkosán pihenve... édesen.~A NÉPKERTBEN~Az öreg Deák
 3    I,  1878|  imádottját, - suttognak lágyan, édesen. Ez a hatszázadik vasárnap
 4    I,  1879|      gyermekarcok mosolyogtak... édesen, boldogan.~Mily végtelenség
 5    I,  1879|          a puha hazai rögök közt édesen álmodja ragyogó valóságnak
 6    I,  1879|       gondolatba.~Egy szép leány édesen mosolyog vizavíjára, s két
 7    I,  1879|        arcokat, s ez üde levegõt édesen szívja be a tüdõ.~A nép
 8    I,  1879|          ringatja õket szelíden, édesen...~Sehol sem lehet ma olyan
 9   II,  1900|     laxenburgi kastély parkjában édesen énekelhetnek most a csalogányok,
10   II,  1882|    hazamegy kifáradva s ledõl és édesen alszik sátorában az ágyon.
11   II,  1882|           Bocsássa meg, de olyan édesen aludt s valószínûleg olyan
12   II,  1882|           Zöld lombok integetnek édesen, valódi fák árnyéka üdíti
13   II,  1882|        szellõ meglebegteti õket, édesen érzem simogatásukat hátamon.~
14   II,  1882|        kerül a sor, Németh Berci édesen hunyorítgat szemeivel.~-
15   II,  1883|      most utólagosan elmereng, s édesen mosolyog egy-egy emléken
16   II,  1883|  gyönyört fejeznek ki. Tekintete édesen pihen meg a kérelmezõ alakján.~»
17   II,  1883| lesütötték szemeiket, a szemiták édesen vigyorogtak.~Eötvös egy
18   II,  1883|        sziszeg, hogy Herman Ottó édesen elmereng rajta, s álmodozón
19   II,  1883|  kurtanyakú Apor (ki tegnapelõtt édesen hallgatta ükapjának, Laczkfi-Apornak
20   II,  1883|        amikor még Éles Henrik is édesen meghallgatott orátor. Vannak
21   II,  1884|   rébuszt kitalál.~APÁK ÉS FIAIK~Édesen mosolyog az ember, ha az
22   II,  1884|       vigasztalódni keres fel, s édesen merengve nyugszik rajtunk
23   II,  1883|          a csodát. A nagy magyar édesen mosolyog, és ügyetlenül
24   II,  1883|          kidülledt bámuló szemei édesen, büszkeséggel tapadtak rá.
25   II,  1884|           mondá Munkácsy, s õ is édesen merengett rajtok.~Gouzien
26   II,  1885|        Pedig az sohasem nevetett édesen a szeme közé.~Minden út
27   II,  1885|         az egészet.~Egypár ember édesen szundikált a padokban. Csupa
28   II,  1885|     tenyerével volt betapasztva) édesen csiklandozta meg ez a helyes
29   II,  1885|  legszebb zászló, melynek selyme édesen suhog.~A célt tudják, hanem
30  III,  1887|   harmatos arcú fehérnép, amiken édesen pihen az Odescalchy Gyula
31  III,  1887|         az egész tárgyalás alatt édesen aludt - de mindegy, azért
32  III,  1890|     fölingerelve, de voltaképpen édesen megelégedve, leült a szélbal
33  III,  1892|          selyemszoknyák suhogása édesen csiklandozta most is a sok
34  III,  1894|      beszél, folyékonyan, szinte édesen. Ha idegen hallgatná a karzatról,
35  III,  1895|         lenni.~Egy picula! Ó, be édesen hangzott most ez a szó:
36  III,  1895|       innen, fehér hóbunda alatt édesen alszik a kövér torontáli