Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878|   nyilatkozatot a másik fölséges urunk, a cár, meg Bismarck barátom
 2    I,  1878|       Lábujjhegyen jöjj, Aldzsi! Urunk alszik.~Aldzsi lábujjhegyen
 3    I,  1880|     abból az indokból, hogy a mi urunk, a közvélemény, azt mondja
 4    I,  1880|    lehetett az az öt hal, amibõl urunk Jézus Krisztus háromezer
 5   II,  1882|         egyik ellopta a Krisztus urunk palástját és bevágta. Mire
 6   II,  1883|       azt a jóízû adomát, hogyha Urunk Jézus Krisztus, a királyi
 7   II,  1883|         s tátott szájjal nyelte »Urunk« ajkairól a mézédességû
 8   II,  1883|    csenget odabenn. Úgy látszik, Urunk kezd szólni. Menjünk be,
 9   II,  1883|        ország. Dicsértessék a mi urunk Tisza Kálmán!«~»ŐFELSÉGE
10   II,  1883|   felségesen beszélt a kegyelmes Urunk!~A T. HÁZBÓL [okt. 9.]~Vannak
11   II,  1883|  magatartásával dicsekedik:~- Ha Urunk akkor rám hallgat, ma vígan
12   II,  1883|          arcán a bajóslatú hír: »Urunk Bécsbe megy«.~Egy vidám
13   II,  1883|        mekkora nagy hatalom a mi urunk.~Ahogy felkelt, mindenki
14   II,  1883|        öreg Szitányi (klubnéven »Urunk«) ül közömbösen a székin;
15   II,  1884|        öreg Szitányi (klubnevén: Urunk) egy árkus papirosból csinál
16   II,  1884|   rendjeleket?« Mire feleli a mi urunk, Tisza Kálmán:~»Dehogynem -
17   II,  1885|    fohász: »Üdvözlégy, kegyelmes urunk!«~De ah, borzasztó, észreveszik,
18   II,  1885|   istenem, de okos ember ez a mi urunk! De kár, hogy az ilyen ember
19   II,  1885|       engedne ebben a pontban az urunk!~Oh, szállj, szállj le reá
20   II,  1885|      éltedet az isten, kegyelmes urunk, mert már te úgyis rövidre
21   II,  1885|     legjobb ötletét :~- Krisztus urunk egy szegény ácsmester fia
22   II,  1885|     guggolt le a padba.~Krisztus urunk ekképp vonatván bele az
23   II,  1885|     Szitányi Bernát (klub nevén »Urunk«) éppen most szorít kezet
24  III,  1886|       járta vitéz Rákóczi Ferenc urunk idejében, azt verték egymásnak
25  III,  1887|          valótlanságát.~Krisztus urunk megmondta ugyan, hogy aki
26  III,  1888|        maradna többségben.~1889~»URUNK«~Kubicza nagy és hatalmas
27  III,  1888|     akkori követek közönségesen »Urunk«-nak szólították a leghatalmasabbat
28  III,  1888| Kubiczához jutott a jogar, s az »urunk« csak mint üres cím figurált.~
29  III,  1888|         Ebbe annyira beleszokott Urunk, hogy amikor nem jöhetett
30  III,  1888|           méltóságteljesen végzé Urunk szerepét.~Sok mosoly tárgya
31  III,  1891|     népszínházban pedig Krisztus urunk születését, föltámadását
32  III,  1892|      kell diurnum!~Mire fenséges urunk kimondá a határozatot, hogy
33  III,  1893|          ügyét (szegény fölséges urunk maholnap úgy lesz velünk,
34  III,  1894|         lesz annak, hogy a mi jó urunk, Ferenc József, szegény
35  III,  1895|       engem mindjárt elcsapna az urunk a szolgálatból.~- Csak tán