Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|            csalódott örökös, s egész egykedvûen utazik vissza ahonnan jött:
 2    I,  1875|      mondanivalójukat. A miniszterek egykedvûen, unalmasan húzzák a napi
 3    I,  1878|              Megkérdeztük, ha lát-e? Egykedvûen bólintott a fejével, hogy:
 4    I,  1878|         ugyan jól kezdõdik az élete! Egykedvûen néz körül a börtönszobában,
 5    I,  1879|            föld népénél; egy paraszt egykedvûen kérdezte:~- A töltésen innen,
 6    I,  1879|              hömpölygette. A lakosok egykedvûen nézték, nem is találgatták, »
 7    I,  1880|              vagy szenderegtek, vagy egykedvûen törülgették az izzadtságot
 8   II,  1889|           lövések - felelé a paraszt egykedvûen. - A királyék megint itthon
 9   II,  1881|        vágtató lovas csapatot, egész egykedvûen mondja:~- Nini! A királyék
10   II,  1883|              másik hõse, Herman Ottó egykedvûen morfondírozott, szokott
11   II,  1883|      csodálkozással, kopott kalapját egykedvûen forgatva a kezében.~- Igen
12   II,  1883|           Apponyi Albert.~Ott járkál egykedvûen az öreg Lázár Ádám is elmondandó
13   II,  1883|      dicsõségbõl, hatalmas talpaival egykedvûen kaparja meg:~- Mit akarsz
14   II,  1883|         ember. A törvényszék emberei egykedvûen ülnek a cukrászda elõtt,
15   II,  1883|             jegyzõkönyvbe.~Az apa is egykedvûen nézte a fiát.~Kínos várakozásban
16   II,  1883|               szólt a tiszteletes úr egykedvûen. - 1V agyon régiek és kopottak
17   II,  1883|          Csak Tisza Kálmán hallgatja egykedvûen, s a Pauler arcán van ott
18   II,  1884|            tudom is én! - mond Tisza egykedvûen. - Egyébiránt kérdezd meg
19   II,  1884|            festeni Szeged fölött.~Az egykedvûen pipázgató kéményekrõl eszembe
20   II,  1885|              öregebb honvéd magánál?~Egykedvûen vont vállat:~- Hát csak
21   II,  1885|        töltök, lövök, puff, elterül; egykedvûen ballagok egy cserjés felé,
22   II,  1885|              országos népszerûséget, egykedvûen kopogtatja az ablaküveget,
23  III,  1886|              aki úgy ül ott a székén egykedvûen; mint egy medvebocs, élénken
24  III,  1886|              élvezet«-tõl kimerülve, egykedvûen sütkérezik a hármas ablakon
25  III,  1886|         pipáját, kicsihol, rágyújt s egykedvûen eregeti a füstöt, mert hát
26  III,  1886|              arca meg nem változott. Egykedvûen vett a világon mindent.
27  III,  1888|             a kis gonosznak.~Szapáry egykedvûen hallgatja a Tisza mögötti
28  III,  1888|             az - mondá Eötvös Károly egykedvûen a folyosón. - Most majd
29  III,  1888|          utána semmit - ellenveté az egykedvûen.~- Hát maga, Józsi bácsi,
30  III,  1889|              füle mellett, emészt, s egykedvûen mereng maga elé, mintha
31  III,  1892|             ebédelõ mágnás könyökölt egykedvûen a hátulsó padokban. Ucsu
32  III,  1892|            se sajnált, vállat vontak egykedvûen:~- Hja... a hóhért akasztják!~
33  III,  1893|            unalmas szónoklatok alatt egykedvûen morzsolgatják.~Éppen sárga-fekete
34  III,  1894|             Esterházy Kálmán olvasta egykedvûen, harsány hangjával a neveket.~
35  III,  1896| elaggottságával, köszvényes lábaival egykedvûen odább vánszorog, s az oldalnyilallásokat