Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| lett mindenki. Már csak azt vártam, hogy egyszer a törvényszék
2 I, 1877| sajtót, s szántszándékkal vártam egész e pillanatig, hogy
3 I, 1878| dühhel): - Nem ezt nem ezt vártam...~(Egy félóra múlva elhaló,
4 I, 1878| haza, s én addig a kapunál vártam dobogó szívvel, míg ki nem
5 I, 1879| kézbesítse. Nyugtalanul vártam eljövetelét.~- Jelentem
6 I, 1880| levél elment, szívdobogva vártam, mi lesz a foganatja. Az
7 II, 1898| megérkezett Budapestre. Én nehezen vártam a fölakasztott nemesleány
8 II, 1881| ami nem éppen úgy történt. Vártam a démentit. Nem jött. Felvilágosítottak
9 II, 1881| mosolygott, én pedig alig vártam, hogy a Gyopároshoz érjünk.
10 II, 1882| nyújtom, õ is elolvasta. Vártam, mit szól majd, most se
11 II, 1883| interpellációban. Bizony nem vártam volna meg éppen jogász embertõl.~
12 II, 1883| másképp is.~Én pedig alig vártam, hogy elõkaphassam a »tárgyilagos
13 II, 1883| kirándulás eszméje: alig vártam már, hogy megszabaduljak
14 II, 1883| trotoárján.~Persze hogy nem vártam, de minek is? Hiszen az
15 II, 1884| kezébe csúsztatott.~Alig vártam, hogy lemenjünk, és megnézzem,
16 II, 1885| történettel alkalmasabb idõre.~Vártam is egy darabig, hogy tán
17 II, 1885| támadhatott itt...~Alig vártam, hogy az elõadó befejezze,
18 III, 1886| különös ez cseppet sem. Én ezt vártam. Így szokott ez mindig kisülni.~*~
19 III, 1886| a »vad toasztok« mennek.~Vártam is a bankett végén a vad
20 III, 1886| el is küldtem a levelet, vártam a szobámban egész délig,
21 III, 1886| átkozottul éhes.~Egész nap vártam a meghívást a szállodában.
22 III, 1888| még az életrajzírástól. Vártam, míg egy olyan ember kerül,
23 III, 1891| õfelségeik ajtaján.~Napokig vártam aggódva a lapban, hogy nem
24 III, 1892| bravissimo! No, én nem vártam tõled ennyit!~Ellankasztva
25 III, 1893| országgyûlés õsszel, már egyre vártam, hogy lássam a bihari alispánt,
26 III, 1893| tagja vagyok), bíráltam és vártam. Istenem, hisz annyi várnivalónk
27 III, 1893| No, már erre aztán nem is vártam, hogy õ menjen, hanem én
28 III, 1893| elavult tartalmú levelet, vártam egy napot, hátha még kisül
29 III, 1893| van a polgári házasság.~Vártam, vártam, no most. No, most
30 III, 1893| polgári házasság.~Vártam, vártam, no most. No, most már eljön
31 III, 1895| tanulta meg a nyelvet.~Alig vártam, hogy ismét találkozzam
32 III, 1895| kultuszminiszter is ajánlott azoknak.~Vártam egy ilyen támadást. Mert
33 III, 1895| se csíp? Pedig idegesen vártam a támadást, de semmi. Mi
34 III, 1895| Isten hozta tanügyi bácsi! Vártam már. Így legalább átesünk
|