Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|           bájdús szavait Kunigunda felém valami felvidéki bundás
 2    I,  1873|   Magyarország tündérarca mosolyog felém. A jövõ Magyar­országé.
 3    I,  1878|        ménkõ nagy épületet, azután felém settenkedett, tüzet kért
 4    I,  1878|            az országot!«~Egy ízben felém jött, megfogta a kabátom
 5    I,  1879|         Ifjú, vén egykép hálót vet felém;~Minden nőt kerűlök és megvetek,~
 6   II,  1888|         vagyok, a jövõ nem integet felém biztatón, a múlt nem hívogat
 7   II,  1882|        szólt az, udvariasan lejtve felém.~- Nézzen meg jól, barátom.~
 8   II,  1882|          Deák pedig a kezét nyújtá felém szorításra.~Tiszteletteljesen
 9   II,  1882|            a pipát agyarai közül s felém fordulva, gúnyosan mondá:~-
10   II,  1882|           a Polónyi széles arca is felém van fordulva, mint a nap
11   II,  1882|      lettem valahányszor a teremõr felém jött, nem-e akar kivezetni?
12   II,  1884|           a boldoggá tett ifjút, s felém fordult, hogy mit kívánok.~-
13   II,  1884| megrezzenve valahányszor a teremõr felém jött; nem-e akar kivezetni?
14   II,  1885|    tuszkolva maga elõtt.~Egyenesen felém tartott, sovány kicserzett
15   II,  1885|          jét, s mosolyogva fordult felém :~- Bocsánat, de az ember
16   II,  1885|            ki egy másik sorsjegy s felém röpült.~- Vegye meg ezt
17   II,  1885|           vagyok honatya.~Tisza is felém nézett egy percig, de õ
18  III,  1886|         aztán vége volt a misének, felém tolongtak a népek a kezemet
19  III,  1886|          könyökére támasztva. Majd felém hajolt s lázasan suttogta:~-
20  III,  1886|         derék ember, - mondá, majd felém fordult: - És ön mit tart
21  III,  1886|      pillantott meg egy asztalnál.~Felém jött és a vállamra tette
22  III,  1888|        sátáni gúnymosoly villogott felém mindenünnét. No, de nem
23  III,  1888|         tisztáson, s duzzogva jött felém:~- Ej, hát nincs nekem becsületes
24  III,  1888|          erre a gondolatra.~Azután felém fordult.~- A szõlõt csak
25  III,  1891|          harangot, amely lehetõleg felém hozza a jégesõt és mennyköveket.~
26  III,  1892|           irigy pillantást lövellt felém:~- De te természetesen menj
27  III,  1892|          Csak Pulszky Ágoston siet felém vidáman, nyájasan:~- Ne
28  III,  1893|         virágpadok közt, egyenesen felém, hûs, rejtelmes szellõt
29  III,  1893|       látomány egyre közelebb jött felém, s ez a látomány a vállamra
30  III,  1894|       kedvetlenül, midõn egyszerre felém jön Lukács Béla. Szívem
31  III,  1895|     jelentõségteljesen hunyorított felém.~- Csinos kis macska. Hm.
32  III,  1895|       akadt. (Nyájasan hunyorított felém a szemével.) És végre is,
33  III,  1895|           habtól tajtékos kanállal felém hagyintott kedveskedve,
34  III,  1815|           ha valami közbeszólással felém találnak suhintani. Az összes