bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

 4501    I,  1878    |                 istennek, elsõnek állítani, hogy a nemzeteket egyes adomáik
 4502    I,  1878    |               angollal. Nem merem állítani, hogy mindazon adomák, mik gyûjteményeinkben
 4503    I,  1878    |            kizárólag magyarok; kétségtelen, hogy sokat kölcsönöztünk a szomszédoktól
 4504    I,  1878    |                  azt bátran lehet állítani, hogy leszámítva az átidomított
 4505    I,  1878    |                     könnyed, a magyaré meg, hogy úgy mondjam, paprikás és
 4506    I,  1878    |                bunkója18 olyat nem csattan, hogy szinte hátba üti az embert
 4507    I,  1878    |                adomának oly közvetlenséget, hogy belõle tisztán lehozhassam
 4508    I,  1878    |             természetesnek látszik elõttem, hogy nem azon síriratokról lehet
 4509    I,  1878    |                 legföljebb azt bizonyítják, hogy a helyesíráshoz és a verscsináláshoz
 4510    I,  1878    |        mesterkéltsége azon gyanúra ad okot, hogy csak alkalmi megnevettetésre
 4511    I,  1878    |                  egy-egy mélyedés hagyatik, hogy az abban összegyûlt víz
 4512    I,  1878(18)|                    illusztrálja ízlésünket, hogy az adoma epigrammai élét
 4513    I,  1878    |                  nagyobb világosság okáért, hogy az angyal szemeibõl akkora
 4514    I,  1878    |                pengéjû kaszát nyom markába, hogy azzal vegye ki közülünk
 4515    I,  1878    |                  mibõl szintén az tûnik ki, hogy a halál sem nem vészangyal,
 4516    I,  1878    |                közmondás a köhögõ emberrõl, hogy a halál kutyája ugat belõle.~
 4517    I,  1878    |                   is eszünk köszörûse vala, hogy utoljára még kedvünk szerint
 4518    I,  1878    |                      Dicséretünkre szolgál, hogy nálunk sehol sem akadhatni
 4519    I,  1878    |                       Hát biz az úgy esett, hogy H. Márton cséplõ 1873-ban
 4520    I,  1878    |                   Némi utánjárással kisûlt, hogy Lestén e fönti napokban
 4521    I,  1878    |                    vonta le a nemes tanács, hogy a veszélyes miazmát, a halál
 4522    I,  1878    |               fekszik itt. Jó kőfaragó vólt~Hogy miért fekszik itt? Csak
 4523    I,  1878    |              faragta~Miért? Mert nem tudta, hogy ő lesz alatta.~Sok humor
 4524    I,  1878    |                    utolsó dolog egyébiránt, hogy a varbóki nemesember még
 4525    I,  1878    |                      mert hát dukált volna, hogy mint elõkelõ perszóna, ne
 4526    I,  1878    |                      Ki protestál az ellen, hogy a pap nem en-~gedte a kereszt
 4527    I,  1878    |                 arra az igazságra vezet le, hogy könnyû nekünk most ezeket
 4528    I,  1878    |                 nagy Magyar­országon azzal, hogy nyomtatásban beszélem ki
 4529    I,  1878    |                    azt akarnám bizonyítani, hogy a magyar népnek még a gúnyolódásában
 4530    I,  1878    |                  élét. Az olyan enyelgések, hogy a német megfordítva húzta
 4531    I,  1878    |                húzta föl a magyar nadrágot, hogy a tót nem ember, s hogy
 4532    I,  1878    |                     hogy a tót nem ember, s hogy a cseh bundadarabnak nézte
 4533    I,  1878    |                   mindenüvé szivárog annyi, hogy a legegyügyûbb gondolatát
 4534    I,  1878    |               jutott az a szomorú dicsõség, hogy csövestül történjenek bennök
 4535    I,  1878    |                    csigán a község bikáját, hogy a templom tetejérõl lelegelje
 4536    I,  1878    |                    nagy köd idejében a nép, hogy keresse a templom tornyát,
 4537    I,  1878    |                    inkább, mint azon tudat, hogy másutt sem ették ám kalánnal
 4538    I,  1878    |                 iványiakkal meg az történt, hogy egy jókora szél kerekedtével
 4539    I,  1878    |                  építették meg a templomot, hogy elfeledtek rajta ablakot
 4540    I,  1878    |                 segíteni másként, mint úgy, hogy a bíró vasárnap kierendelte
 4541    I,  1878    |                  bent a templomban kirázni. Hogy aztán lõn-e világosság benn,
 4542    I,  1878    |                    természete van a bornak, hogy télen megfagy s a borkereskedõ
 4543    I,  1878(19)|               javára döntött azon indokból, hogy a felekezeti temetőben joga
 4544    I,  1878    |                 Igazi szatíra a fokiakra,20 hogy amikor egy elhullatott szõlõszemet
 4545    I,  1878    |                 tárgy: végre is kisütötték, hogy az krokodilus s cséplõkkel
 4546    I,  1878    |              összeolvasták egymást, kisült, hogy kilenc fõnyire olvadtak,
 4547    I,  1878    |                olvadtak, mibõl nyilvánvaló, hogy egy igali ember be is fúlt.~
 4548    I,  1878    |              szerecsenjét azon indoklással, hogy jó lesz a patikába.~Az úton
 4549    I,  1878    |                  góbék a bölcs szentenciát, hogy az a ketyegõ fene; agyon
 4550    I,  1878    |                     is nekik számítandó be, hogy mikor a megdagadt folyam
 4551    I,  1878    |                   sokból csak azt említeni, hogy a létrát keresztbe vitték
 4552    I,  1878    |                 volna, mintha hallanám még, hogy suhan el a gyík a buja fû
 4553    I,  1878    |                 nagy betűkkel kell odaírni, hogy itt helyben íratott, mert
 4554    I,  1878    |                    helyi lesz benne, mint - hogy nagyon találó példával éljek -
 4555    I,  1878    |                  éppen elegendő arra nézve, hogy ne legyen a kinézéséről
 4556    I,  1878    |                     Ha csak azt nem veszem, hogy Budapesten magyarul gondolkozik
 4557    I,  1878    |             kérdések zaja hirdeti hajnalig, hogy Árpád vitéz ivadékai még
 4558    I,  1878    |                 magyar is mind német! Azaz, hogy nem is annyira német, mint
 4559    I,  1878    |                    még most is; lehetetlen, hogy végképp magva szakadt volna.~
 4560    I,  1878    |                    kértem tegnap barátomat, hogy ösmertessen most meg mindezekkel
 4561    I,  1878    |                   kenyérbõl és halászlébõl.~Hogy semmi vágyam ne maradjon
 4562    I,  1878    |                   néztük. Hanem az is igaz, hogy nem volt benne köszönet.
 4563    I,  1878    |                patakzó róna megszépítésére, hogy az asszonyokról egészen
 4564    I,  1878    |              emberem éppen nem mutatta azt, hogy meg akar enni. Szelíden
 4565    I,  1878    |                     urak! Van benne valami, hogy csúnyák ezek a mi vászoncselédeink.
 4566    I,  1878    |                    Ki vele, földi!~- Látom, hogy az urak, megkövetem alásan,
 4567    I,  1878    |                  csak azt mondom én osztég, hogy amit magunk közt beismerünk,
 4568    I,  1878    |                odaát. Ne tudja meg a nímet, hogy olyan csúnya itt a fehérnép.
 4569    I,  1878    |                     örömében, midõn láttam, hogy itt milyen mélyen és milyen
 4570    I,  1878    |              tartozik ide, csupán annyiból, hogy illusztrálja kellemes csalódásomat,
 4571    I,  1878    |                boszorkányok! Éppen olyanok, hogy angyaloknak is mondhatnám.~
 4572    I,  1878    |                   én íme most azzal kezdem, hogy leteszem eddigi meggyõzõdésemet,
 4573    I,  1878    |                     bár másrészt beismerem, hogy a szegedi boszorkányok a
 4574    I,  1878    |                    volna, eszébe juttatták, hogy Szeged ma választja meg
 4575    I,  1878    |                  megítélni pusztán szemmel, hogy a szinte derék számú simonyistákkal
 4576    I,  1878    |                 szavazás kezdetét, anélkül, hogy csak legkisebb zavar is
 4577    I,  1878    |               nagyobb mértékben nõttek úgy, hogy pont 12 órakor Simonyi Ernõnek
 4578    I,  1878    |            ólálkodott, s midõn meghallotta, hogy »Simonyi ügye jól áll«,
 4579    I,  1878    |                  egy: »Erõs bizodalmam van, hogy derekasan elverik rajtunk
 4580    I,  1878    |                 Õszintén be kell vallanunk, hogy a török ifjúság küldötteinek
 4581    I,  1878    |                  megvolt az a tulajdonsága, hogy ha valami valószínû és lehetetlen
 4582    I,  1878    |                gubernátornak. - Annyi tény, hogy Andrássyt azóta nem gátolta
 4583    I,  1878    |                engedték volna meg azt neki, hogy magát vezérnek képzelje.
 4584    I,  1878    |                     ön azonnal a plébánost, hogy én múlt héten elmúlt születésnapom
 4585    I,  1878    |                történni?~- Az fog történni, hogy mindjárt holnap elküldi
 4586    I,  1878    |                    forintot. - Azt mondjuk, hogy a többi büntetésül itt marad,
 4587    I,  1878    |              világosan ki lehetett mutatni, hogy a Rothschildokat koldusbotra
 4588    I,  1878    |                 mérnök bebizonyította neki, hogy annak a bányának a rétege
 4589    I,  1878    |            bosszantotta a bácsit a puccsal, hogy végre is egészen nekimelegedett
 4590    I,  1878    |                     azt híresztelte a fáma, hogy - Baldácsit is rendõrök
 4591    I,  1878    |                 semmi baj; hiszen tudhatja, hogy a rendõrség sohasem járhat
 4592    I,  1878    |              neheztelt azért a dicsõségért, hogy jobban kompromittáltatott
 4593    I,  1878    |                     miszerint azzal felelt, hogy: bizony, Somogy vármegye.~
 4594    I,  1878    |                     értett a »haza bölcse«, hogy Zala megyébõl nagyon jól
 4595    I,  1878    |                     volnék, mint az öregúr, hogy: ha Szegedet együtt akarod
 4596    I,  1878    |                  Amit én viszont úgy értek, hogy a szegedi Népkert már Torontál
 4597    I,  1878    |                  való a nemes magisztrátus, hogy amit a gondviselés rosszul
 4598    I,  1878    |                hiszi, míg a végihez nem ér, hogy még csak ezután fog valahol
 4599    I,  1878    |                  mondja el hatszázadikszor, hogy mihelyt úgy fordul a dolgok
 4600    I,  1878    |                  úgy fordul a dolgok sorja, hogy egy kis mûhelyt kanyarít
 4601    I,  1878    |                istenem, arra való a patika, hogy visszapótolja, amit a természet
 4602    I,  1878    |                     vidék népies etikettje, hogy az ilyesmit módosan lehet
 4603    I,  1878    |          patikárus-fajta. Menten eltalálja, hogy fehérítõrül és pirosítórul
 4604    I,  1878    |                   mindenki. Olyan bizonyos, hogy itt minden rendû és rangú
 4605    I,  1878    |                 miszerint el lehet mondani, hogy a szegedi ifjúságnak folytonos
 4606    I,  1878    |               hozományt kap, s most kisült, hogy csak stafírungot kapott.
 4607    I,  1878    |               rakott a ruhájára, azt hiszi, hogy a világot tévútra vezeti,
 4608    I,  1878    |                 veri meg a feleségét. Igaz, hogy megérdemli az az asszony,
 4609    I,  1878    |                    Aztán meg kell gondolni, hogy mindenét ennek az asszonynak
 4610    I,  1878    |                    Hallottam róla. Mondják, hogy szörnyû neveletlen ember.~-
 4611    I,  1878    |               dehogy... azt akarom mondani, hogy én nem bírtam végighallgatni,
 4612    I,  1878    |                    õket. Mert attól féltem, hogy nemcsak a múltamat s jelenemet,
 4613    I,  1878    |               Szeged meg van gyõzõdve róla, hogy jól mulatott künn a Népkertben.~
 4614    I,  1878    |             Népkertben.~De ha megkérdeznék, hogy tulajdonképpen miért mulatott
 4615    I,  1878    |                    annak azon kell kezdeni, hogy legelõször is egy szomorú
 4616    I,  1878    |                     meg. Egy szomorú lapot, hogy õ meghalt.~Horváth Mihály
 4617    I,  1878    |                   nem vihette többre. Igaz, hogy püspöki állását visszanyerte,
 4618    I,  1878    |                    szájról-szájra szállott, hogy neki kellene elfoglalni
 4619    I,  1878    |                     A korona jóvátette azt, hogy mellõzte; a trónörökös tanítójául
 4620    I,  1878    |                gondolat záródott be örökre, hogy azt nem olvashatja el senki
 4621    I,  1878    |                többé!~Nem sírhatunk annyit, hogy sok legyen érte. Ha megszoktuk
 4622    I,  1878    |             ASSZONYOK!~Bolondok a királyok, hogy le nem teszik koronájukat
 4623    I,  1878    |                  rövidlátóknak látszik úgy, hogy a királyok és miniszterek
 4624    I,  1878    |                 bírt rá e tárca megírására, hogy ne merjek ám írni a szegedi
 4625    I,  1878    |                   elzárva a férfi-világtól, hogy a velencei »tízek« hajdani
 4626    I,  1878    |                    olyan gordiuszi csomóvá, hogy azt ugyan ketté nem tudná
 4627    I,  1878    |                     meg a határozatok, úgy, hogy nekünk nem marad egyéb hátra,
 4628    I,  1878    |                     marad egyéb hátra, mint hogy tisztelettel levegyük a
 4629    I,  1878    |                 róluk, amit látunk; dacára, hogy jogunk lenne arról is írni,
 4630    I,  1878    |                 fordul. Csak az kell hozzá, hogy adjuk át az uralkodást végképp
 4631    I,  1878    |                   politikusnak az az elvem, hogy »hosszú haj, rövid ész,
 4632    I,  1878    |                     õszintén, dacára annak, hogy tiszteljük a jótékonyságot;
 4633    I,  1878    |                 tiszteljük a jótékonyságot; hogy ez a védegylet nagyon lábatlankodik
 4634    I,  1878    |                  amit Boszniába vesztettek.~Hogy csak egy dolgot vegyünk
 4635    I,  1878    |                 férjét.~Mit gondolnak önök, hogy fogják nekik ezeket a hölgyeink
 4636    I,  1878    |                     Én sejtem, hogyan.~Úgy, hogy aláírják jótékony célra
 4637    I,  1878    |                    különösen az a tanulság, hogy minden szem másképp s mást
 4638    I,  1878    |                 arról mégis számot adhatok, hogy milyen benyomások elé vezettük
 4639    I,  1878    |         visszatértünk Szõregrõl, arra kért, hogy mutogassam meg neki, ami
 4640    I,  1878    |                   annyira már mégis vittem, hogy ami a legszebb Szegeden,
 4641    I,  1878    |              Természetesen. Itt az a divat, hogy az intelligens fiatalság
 4642    I,  1878    |                   elé, mint megannyi cövek, hogy az istentisztelet múltával
 4643    I,  1878    |               idegen. Jó dogma, megérdemli, hogy elterjedjen... Tehát menjünk
 4644    I,  1878    |               szórakozottságában azt hitte, hogy fotografus, s hat darabot
 4645    I,  1878    |                        Hát azt miért teszi, hogy megszámozza?~- Csupa babonaságból
 4646    I,  1878    |                     Ezek után elhatároztuk, hogy midõn 4-én visszatér Temesvárról,
 4647    I,  1878    |                     Végre kifejezte óhaját, hogy szeretne valamely gyárat
 4648    I,  1878    |                 olyat mutatok a Népkertben, hogy még az angol találmányokat
 4649    I,  1878    |              belepletykázik a szendergésbe, hogy megédesítse...~A vacsoránál
 4650    I,  1878    |                 három forintnál, - az igaz, hogy jobb is, a kenyér árát azonban
 4651    I,  1878    |            sokallotta. Csodálkozva kérdezé, hogy ez hát az a híres Bánát,
 4652    I,  1878    |                terem egy-egy szántóföldben, hogy Bernát Gazsi bátyánk szerint
 4653    I,  1878    |                nótára gyújtott rá a cigány, hogy csak azt hallgattuk, édes
 4654    I,  1878    |              alássan, mert hát...~- Hát már hogy ne tudnád?~- Vigyen el a
 4655    I,  1878    |                    s miután megmagyaráztam, hogy a »les tziganes«-ek nem
 4656    I,  1878    |                   csak azt említem még meg, hogy vacsora után egy népies
 4657    I,  1878    |              polgártárs megkérdezte tõlünk, hogy kicsoda az az idegen arcú
 4658    I,  1878    |                  azért jött Magyarországra, hogy a Hortobágyot lássa... Most
 4659    I,  1878    |                  Most oda megy Szegedrõl.~- Hogy híják?~A szellemes író megértette
 4660    I,  1878    |                     presszió egy patkányra, hogy a saját faja pusztulását
 4661    I,  1878    |                  Hitte volna-e akkor Jókai, hogy a negyedik oldal patkánya
 4662    I,  1878    |                      Azonban meg kell adni, hogy a patkány többet használt
 4663    I,  1878    |                 marad meg; éppen elég arra, hogy csak minket szeressen.~Nagy
 4664    I,  1878    |               veszteni egy birodalom felét, hogy a király szíve egészen az
 4665    I,  1878    |                    egy nemzettõl azt hinni, hogy a király szeretete boldogabbá
 4666    I,  1878    |                    meggyõzõdve lenni arról, hogy egy ország hatalmasabbá
 4667    I,  1878    |                 cipeli Bosznia ékes mezõin, hogy szép dolog az a hadiláb,
 4668    I,  1878    |                pedig azon a véleményen van, hogy szûk a világ, sok az ember,
 4669    I,  1878    |             ritkítani. Igen helyén van hát, hogy Phillippovichot borotválják
 4670    I,  1878    |               teljesen föl van háborodva, - hogy az õ befolyása nélkül halnak
 4671    I,  1878    |                   fél õfelsége a királyunk, hogy a birodalmait elveszi a
 4672    I,  1878    |                 alatt s pihenik ki magukat, hogy tavaszkor újult erõvel hozzálássanak
 4673    I,  1878    |                    Mr. Hawkinsról beszélik, hogy sok dolga lett volna Mr.
 4674    I,  1878    |                    börtönbe s rendelkezzék, hogy holnap reggeli 9 órára készen
 4675    I,  1878    |                   elég oka van kevélykedni, hogy a Rózsa Sándor cellájába
 4676    I,  1878    |             Egykedvûen bólintott a fejével, hogy: igen; szólni restellt;
 4677    I,  1878    |                   három felbérelt emberrel. Hogy hát már ilyen bagatell dologért
 4678    I,  1878    |                  azt, mint Szeged vármegye, hogy õfelsége ugyan nem hagy
 4679    I,  1878    |                    senkit kivégezni, azóta, hogy a mekszikánusok a tulajdon
 4680    I,  1878    |             panaszuk? « - uniszónó felelik, hogy »nincsen«, e hangnak van
 4681    I,  1878    |                 szíveket, s jól esik nekik, hogy van mégis valaki a világon,
 4682    I,  1878    |                   város - a börtönben.~Kár, hogy nem társadalmi cikket kell
 4683    I,  1878    |                csodákat mûvel. Itt nemcsak, hogy visszaadatnak a fegyencek
 4684    I,  1878    |                    a meg­drótozott fazekak, hogy ismét csakhamar lyuk támadjon
 4685    I,  1878    |                 igaza lehetne Széchenyinek, hogy »Magyarország - lesz«.~Valódi
 4686    I,  1878    |                      nem vették figyelembe, hogy nem szerette. Pedig de nagy
 4687    I,  1878    |                     azt oly nagy mértékben, hogy feszítené lantja húrjait.
 4688    I,  1878    |                     igazi verve. Szerencse, hogy Endrõdi lírai költõ, s a
 4689    I,  1878    |                   sivatagban arra gondolok, hogy~Ily sivataggá tetted lelkemet,~
 4690    I,  1878    |                Lapunk szûk tere nem engedi, hogy jobban elemezzük állításainkat.
 4691    I,  1878    |                lépett az irodalom fórumára, hogy már ismeretlenül is várva-várt
 4692    I,  1878    |                annyira megvan már beszélve, hogy kivonatolásával fölösleges
 4693    I,  1878    |               unióra térni, mely megengedi, hogy magunk rendezzük háztartásunkat
 4694    I,  1878    |                Beustról például azt mondja, hogy szellemdús, de szerencsétlen
 4695    I,  1878    |                   diplomaták azt tartották, hogy kitûnõ játékos, csakhogy
 4696    I,  1878    |                humorral. Itt jegyezzük meg, hogy Csiky Gergelyt mindamellett
 4697    I,  1878    |                     színmû olyan két dolog, hogy csak az egyiket csinálhatja
 4698    I,  1878    |                    és nem volt még rá eset, hogy valaki mind a kettõt, mert
 4699    I,  1878    |                    elsõ pillanatra kitûnik, hogy Bodnár Zsigmond - mennyire
 4700    I,  1878    |            állította össze az elsõ füzetet, hogy melegen és õszintén kell »
 4701    I,  1878    |                  Általában óhajtandó lenne, hogy a sok felburjánzott hírlap
 4702    I,  1878    |                     gondosan össze anélkül, hogy a nagy költõ képét kidomborította
 4703    I,  1878    |                    egyrészt azt bizonyítja, hogy a derék írónknak csak igen
 4704    I,  1878    |                 nekem teszi kötelességemmé, hogy mindazon apróságokat, amire
 4705    I,  1878    |                  intett az András hajdúnak, hogy hívja vissza azt a szegény
 4706    I,  1878    |                      annak nagy bámulatára, hogy köszöni szépen, de nem szokott
 4707    I,  1878    |                     azon óhajtás táplálást, hogy milyen jó lenne nyerni.~
 4708    I,  1878    |               világon...~- Mindössze annyi, hogy megreggeliztem és megebédeltem
 4709    I,  1878    |                 átvirrasztotta, csak azért, hogy ne kelljen aludnia. Itt
 4710    I,  1878    |                Árnyképeimben« megírtam már, hogy a politikában Kossuthot
 4711    I,  1878    |                     nagyon valószínû tehát, hogy Deákkal nem rokonszenvezhetett
 4712    I,  1878    |                      lett. Tóthnak feltûnt, hogy annak a lajblija nincs valami
 4713    I,  1878    |                     ez azon ötletet szülte, hogy színésztársai közt hatosával
 4714    I,  1878    |                  lehetetlen volt elkerülni, hogy e nép közt járva-kelve,
 4715    I,  1878    |               kiemelésre méltónak, s ez az, hogy Tóth Ede, bár most fényesen
 4716    I,  1878    |                   tekintélyét »en famille«.~Hogy mennyire megbízható embernek
 4717    I,  1878    |             embernek tartották, mutatja az, hogy többnyire a színigazgatók
 4718    I,  1878    |                   emléke volt az indító ok, hogy Tóth a »Falu rosszát« s
 4719    I,  1878    |                Kintornás családot« megírja. Hogy aztán a darab írása közben
 4720    I,  1878    |                  alakjaikból és eszméikbõl, hogy öt »Falu rosszával« is felérne -
 4721    I,  1878    |               ártott meg neki. Meg-megállt, hogy kiköhögje magát. És az borzasztó
 4722    I,  1878    |                   azt hitte volna az ember, hogy a lelkét köhögi ki.~A »Vas-utcába«
 4723    I,  1878    |                     ha fölébred s meglátja, hogy pénze van.~S a rutinírozott
 4724    I,  1878    |                  öntudatlanul is megérezte, hogy pénz csiklandozza; a hatosok
 4725    I,  1878    |              ajtómra volt felírva krétával, hogy »Mak! Mak! Mak!«22 vagy
 4726    I,  1878    |               jelenlétemben úgy megtréfált, hogy midõn az édesdeden aludt,
 4727    I,  1878    |                  ideér, annak adom.~Persze, hogy a szegény Béni fölriadása
 4728    I,  1878    |                     a gondolattal halt meg, hogy õ nagy színész volt, de
 4729    I,  1878    |                     Azt mondták, úgy illik, hogy a szerzõ tiszteletét tegye
 4730    I,  1878    |                egymásba a szavakat anélkül, hogy tulajdonképpen valamit mondottunk
 4731    I,  1878    |            feszeskedjünk? Most jut eszembe, hogy hiszen maga is csak olyan
 4732    I,  1878    |                   ha a fõsegéd megesküszik, hogy három napig mindig igazat
 4733    I,  1878    |                     igazság kijelentésével, hogy itt csak hamisított csipkék
 4734    I,  1878    |                 Gyula, az északsarki utazó, hogy a pólusoknál, ahol semmi
 4735    I,  1878    |             csúfolnak, mégiscsak azt hiszi, hogy élvez. A festett életnek
 4736    I,  1878    |                     elõnye az igazi fölött, hogy sokkal mulatságosabb.~Aztán
 4737    I,  1878    |                különben is relatív fogalom, hogy mi mulattatja az embert.
 4738    I,  1878    |                  napon elszöktem otthonról, hogy elbujdossam a nagyvilágba,
 4739    I,  1878    |                  Brunszvik király. Az igaz, hogy gyermeki elhatározásomra
 4740    I,  1878    |                gyakorolt azon körülmény is, hogy otthon eltörtem az anyám
 4741    I,  1878    |                    csak a mesékben van úgy, hogy a gyerekek legyõzik a királyokat
 4742    I,  1878    |                eszközölte bent az anyámnál, hogy semmi bántódásom ne essék
 4743    I,  1878    |                szaladni.~De most nem azért, hogy címert keressek, mint hajdan
 4744    I,  1878    |              Brunszvik király, hanem azért, hogy Feuillet, Sardou és Offenbach
 4745    I,  1878    |             kosztümömbõl, be kell vallanom, hogy minden hiányok dacára is
 4746    I,  1878    |                 hiányok dacára is jó mégis, hogy van egy hely, ahol esténként
 4747    I,  1878    |                 lehet. És higgyék meg önök, hogy egy bizonyos fokig az unalom
 4748    I,  1878    |                     beszélte egyszer nekem, hogy mikor a kufsteini börtönben
 4749    I,  1878    |                 vizitjét annyira megszokta, hogy amikor egy napon aztán ki
 4750    I,  1878    |                hajlamaimnak szinte jólesik, hogy ez az egész színházi élvezet
 4751    I,  1878    |           amelyiknek az a tulajdonsága van, hogy sokkal homályosabbak, kisebbek
 4752    I,  1878    |                  kezdi az ember minden nap, hogy végignézi nagy izgatottsággal
 4753    I,  1878    |                 lapban - maga is azt hiszi, hogy rosszul játszottak. S õk
 4754    I,  1878    |                sohasem jut eszébe senkinek, hogy ebbõl az egész darabból
 4755    I,  1878    |                     sok volt - arról tudom, hogy - jól ment az elõadás. Igaz!
 4756    I,  1878    |               valamivel, amirõl tudni való, hogy vesztét okozza, a karzati
 4757    I,  1878    |                    okoskodjék az úr; látja, hogy mérges.~És azonfölül is
 4758    I,  1878    |                     vannak összekomponálva, hogy kisvártatva meg a férjekre
 4759    I,  1878    |               menyecske s úgy oldalba döfi, hogy szinte meging bele...~...
 4760    I,  1878    |                    gregoriánus kalendárium, hogy a halottaknak is legyen
 4761    I,  1878    |                  némán, és mégis világosan: hogy ottan nincsen semmi. Hogy
 4762    I,  1878    |                   hogy ottan nincsen semmi. Hogy a temetõ egész a fenekéig
 4763    I,  1878    |                 fenekéig föld és semmi más; hogy a poklot itt hagyták s hogy
 4764    I,  1878    |                 hogy a poklot itt hagyták s hogy a mennyországot nem vitték
 4765    I,  1878    |                     nem vitték el magukkal. Hogy ott igaz minden, amint hazugság
 4766    I,  1878    |                    biztató szó is hazugság, hogy »feltámadunk«. Az igazság
 4767    I,  1878    |                   és sose beszélnek felõle; hogy melyiknek a hullája volt
 4768    I,  1878    |              ceruzával a festetlen fejfára, hogy »A becsület«. Rokonai, ismerõsei
 4769    I,  1878    |                juxból állított neki fejfát. Hogy még erre is ráért!~A másik
 4770    I,  1878    |                    Hazafiság!«~Milyen gúny, hogy éppen ilyen színû koporsóba
 4771    I,  1878    |                      Sokan azt rebesgették, hogy nem is halt meg, hogy csak
 4772    I,  1878    |          rebesgették, hogy nem is halt meg, hogy csak tetszhalott. A lelketlenek
 4773    I,  1878    |                 agyonütötték még egyszer... hogy soha többé fel ne támadhasson.~
 4774    I,  1878    |                     tenni? Ki halt meg itt, hogy olyan óriási sír kell neki?
 4775    I,  1878    |                sehogy sem bírtam elhitetni, hogy én nem vagyok »doktor«.
 4776    I,  1878    |                     Hiába magyaráztam neki, hogy mi Nógrád megyeiek belemegyünk
 4777    I,  1878    |                   maradni, az is csak azért hogy tulajdonképpen legyek valami.
 4778    I,  1878    |                   le - Pulszkyra.~Képzelem, hogy mennyire meg van elégedve
 4779    I,  1878    |                    életemben, kedves öcsém, hogy nem házasodtam meg, amikorra
 4780    I,  1878    |               Mindössze azt kérdeztem tõle, hogy hát olyan rosszul állunk-e
 4781    I,  1878    |                    a hatalom. A hatalom az, hogy például egy atyának és anyának
 4782    I,  1878    |                  nem bír fölhozni amellett, hogy õ is nemes ember. Bizony
 4783    I,  1878    |                    mondja erre Hugó Viktor, hogy... izé... Milyen talentum
 4784    I,  1878    |                     a követválasztást. Azaz hogy mégse úgy tegyen, mert akkor
 4785    I,  1878    |               egyszerû, - minden érdeme az, hogy egyszersmind praktikus.~
 4786    I,  1878    |                     közé azon meghagyással, hogy dicsérjék ott a jelöltjük
 4787    I,  1878    |              politikának! Hüm, hüm. Persze, hogy gyõztünk. Ne menjek sürgönyözni
 4788    I,  1878    |                    esetben elmégy Aradihoz, hogy öltöztessen föl neked 6
 4789    I,  1878    |           hirtelenesen hét embert. Mondtam, hogy gyûjtsék össze a legismertebb
 4790    I,  1878    |             fölhasználni.~- Önök azonfelül, hogy dicsõítésre méltó bravúrstiklit
 4791    I,  1878    |             retorikai fogásokban adván elõ, hogy hajdan fejedelmek is öltének: (
 4792    I,  1878    |             balfelül: »de nem fináncruhát«) hogy a cél szentesíti az eszközöket
 4793    I,  1878    |                    még vállalkoztunk volna, hogy fináncok legyünk - hanem
 4794    I,  1878    |                    fináncok legyünk - hanem hogy tetejébe még Bakayt is dicsérjük
 4795    I,  1878(23)|               elfelejtettem meg­magyarázni, hogy a puska kié volt. Mai napig
 4796    I,  1878    |                 birodalom másik felének is, hogy Tisza Kálmán nem a nemzet
 4797    I,  1878    |                    hozzá elég vastag bőrük, hogy kiállnak a félrevezetett
 4798    I,  1878    |                    a háromszínű zászló alá, hogy a bizalmat provokálják,
 4799    I,  1878    |              megtörténni. - Leszámítva azt, hogy Tisza debreceni bukása már
 4800    I,  1878    |              kétszeresen vált azzá azáltal, hogy a választások első napján
 4801    I,  1878    |                     ki az eltemetett tûz... hogy meggyulladjon tõle valamennyi.
 4802    I,  1878    |                  Kálmán elég, hamuvá válik, hogy sohasem legyen belõle fõnix,
 4803    I,  1878    |                sohasem legyen belõle fõnix, hogy sohasem legyen föltámadása -
 4804    I,  1878    |                    kapaszkodnék a küllõibe, hogy azoknak tetszés szerinti
 4805    I,  1878    |                   Nagyon természetes tehát, hogy nem bízunk abban, miszerint
 4806    I,  1878    |                     különben is megmutatta, hogy akaratának nem bír, nem
 4807    I,  1878    |              vétkezni fog. Semmi kétségünk, hogy Tisza mamelukhada, ha megfogyva
 4808    I,  1878    |                   alkatrészeiben annak kell hogy lássék e párt, mi ezelõtt
 4809    I,  1878    |       tulajdonképpen mégis úgy áll a dolog, hogy Sámson haja le van nyírva:
 4810    I,  1878    |               fejlõdik; elég konstatálnunk, hogy az valóban létezik, elég
 4811    I,  1878    |                 létezik, elég hozzátennünk, hogy az gyógyíthatatlan, és akkor
 4812    I,  1878    |                akkor már azt is megmondtuk, hogy ennélfogva okvetlenül ki
 4813    I,  1878    |                  nemezis nem akarhatja azt, hogy Tisza Kálmán a parlamentáris
 4814    I,  1878    |                  büntetés kell. Õrá az vár; hogy a saját emberei buktassák
 4815    I,  1878    |               hivatva arra a nagy szerepre, hogy a parlamentben a »nemzet
 4816    I,  1878    |                ellenzékrõl?~Kétségtelen az, hogy a magyar népnek rendesen
 4817    I,  1878    |            hallgatjuk itt is, s nem félünk, hogy harmoniátlanul túl fogja
 4818    I,  1878    |                   pecsétjét. Mit ér nekünk, hogy e pecsét az õ homlokára
 4819    I,  1878    |                   törékeny, markolata izzó. Hogy a magyar fiúknak kell e
 4820    I,  1878    |                     félnek az intézõ körök, hogy a haldoklók iszonyú dolgokat
 4821    I,  1878    |                  beszélni. S ez intézkedés, hogy csukva tartsa a szájakat
 4822    I,  1878    |                    õsfantázia.~Nem hisszük, hogy a fõváros bevétele - mint
 4823    I,  1878    |                   ha már nem tudhatjuk azt, hogy »miért« haltak el a saját
 4824    I,  1878    |                 legalább azt tudhassuk már, hogy »mikor« és »kik« haltak
 4825    I,  1878    |                  Ezt kérjük: de tudjuk jól, hogy követelhetjük is.~21. sz.,
 4826    I,  1878    |                     szava mennydörgés.~Kár, hogy e mennydörgés most már a
 4827    I,  1878    |             hömpölyöghet végig az országon, hogy villámokat szedjen magába.~
 4828    I,  1878    |             villámokat szedjen magába.~Kár, hogy csak egy arculütéssé zsugorodik
 4829    I,  1878    |                      Az õ kezében, anélkül, hogy mérsékelhetné valaki, míg
 4830    I,  1878    |             körülmény ösztönözte pártunkat, hogy ma egyik vezére Ürményi
 4831    I,  1878    |                   kérve a miniszterelnököt, hogy e nehéz idõkben hívja össze
 4832    I,  1878    |              kétszázezernyi hadsereg? Arra, hogy Boszniába menjen?~Nem, ez
 4833    I,  1878    |                    a vitéz Philippovichnak, hogy minden bosnyák mellé két
 4834    I,  1878    |               lehetetlenséget demonstrálná, hogy a folyam vize fölfelé folyik.
 4835    I,  1878    |                     egyedül jogosultsággal, hogy Ausztria - ami elõször esik
 4836    I,  1878    |                     azt kellene jelentenie, hogy háborúra készülnek, bosszuló,
 4837    I,  1878    |              tanácsot.~Nem is említjük azt, hogy Ausztria ékes ábrázatja
 4838    I,  1878    |      cselekedeteinek rugói más indokok kell hogy legyenek.~Az egyszeri pap
 4839    I,  1878    |                      Hát mi is azt mondjuk, hogy ha már valakinek olyan gusztusa
 4840    I,  1878    |                 rekedt a sárgaszemû lidérc, hogy csak holtan szabadulhatott
 4841    I,  1878    |                  végre. Semmi kétség többé, hogy kicsoda Tisza Kálmán.~Vége-hossza
 4842    I,  1878    |                     karjában kéjelgett úgy, hogy elundorodott tõle a becsület;
 4843    I,  1878    |                  mindenki meg van gyõzõdve, hogy Földváry az alkotmány szelleméhez
 4844    I,  1878    |                     méltólag cselekedett, s hogy eljárása teljesen megfelel
 4845    I,  1878    |                     körülírt jogához nyúlt, hogy elõbb megkérdez­hesse a
 4846    I,  1878    |                 gyújtogatás szenvedélyében, hogy saját házát is felgyújtotta.
 4847    I,  1878    |              annyira ment a jogtiprásban, - hogy mikor már semmi feladni
 4848    I,  1878    |         szolgálatokról szól. De tudjuk már, hogy Tisza Kálmán szava mennyit
 4849    I,  1878    |            szavaztatták meg a delegációval, hogy az nem szolgáland Bosznia
 4850    I,  1878    |        érvényesítésére? Nem-e proklamálták, hogy Bosznia elfoglalása békés
 4851    I,  1878    |                    Ki lehetne oly elfogult, hogy hihetne még Tisza Kálmán
 4852    I,  1878    |                     eret vágnak a nemzeten, hogy szabadságszeretete és önállóságának
 4853    I,  1878    |                    fog e nemzetben maradni, hogy ha másképp nem, dicsõségben
 4854    I,  1878    |                     az üdvös következménye, hogy beismerték a pléhgallérosok
 4855    I,  1878    |                 talán belátták már azok is, hogy õk a nép kedvéért és nem
 4856    I,  1878    |                  azon pléhgalléros uraknak, hogy zubbonyban és rongyosan
 4857    I,  1878    |                   zsoldosokat; megmutattuk, hogy mi itt, ezen hazában nem
 4858    I,  1878    |                szentesített szabadságunkat, hogy azon belül kardcsörtetéstõl
 4859    I,  1878    |            elõõrseit; csupán azért tesszük, hogy lássa a közönség, mit merészelhetnek
 4860    I,  1878    |                természetes alapon nyugszik, hogy törvény sem kell szentesítésére:
 4861    I,  1878    |                  után - megelégedett azzal, hogy a belügyminiszterhez az
 4862    I,  1878    |                föltartóztatni, és ahelyett, hogy néma megadásban engedelmes­
 4863    I,  1878    |                  harag ragad meg bennünket, hogy ilyesmit kellett megérnünk,
 4864    I,  1878    |            temesvári katonai parancsnokság, hogy a szükséges fuvarkocsikat
 4865    I,  1878    |                    bocsájtott ki, ahelyett, hogy egyszerûen rendeletileg
 4866    I,  1878    |                  érzelmeit, de azt hisszük, hogy míg a kard a kezükben van,
 4867    I,  1878    |                igazán azt kellene kívánjuk, hogy egy új Haynau támadjon,
 4868    I,  1878    |                  Bizony kíváncsiak vagyunk, hogy mily büntetést fognak diktálni
 4869    I,  1878    |             tartozik azzal kifejezést adni, hogy a granicsár kamarilla céljainak
 4870    I,  1878    |           muzsikálnak.~A nyomorult terv az, hogy az államfõ lefõzi, zavarba
 4871    I,  1878    |                   hozza a nemzetet azáltal, hogy a szeptenátus telte elõtt
 4872    I,  1878    |                   cinkosok arra számítanak, hogy a Mac-Mahon leköszön, a
 4873    I,  1878    |           hazaszeretetére«, s kérni fogják, hogy viselje tovább hatalmát.
 4874    I,  1878    |                 megszabni ügyes griffekkel, hogy milyen módon vállalkozik
 4875    I,  1878    |                  napfényre, - mert tény az, hogy a francia köztársasági párt,
 4876    I,  1878    |                    iránt s elhatározhatják, hogy hét évre választják az új
 4877    I,  1878    |                  herceg pedig gondolja meg, hogy Franciaországban emelkedett
 4878    I,  1878    |                      Bebizonyította nekünk, hogy alaptalanok az aggodalmaink,
 4879    I,  1878    |                alaptalanok az aggodalmaink, hogy még van valamink, ami értékkel
 4880    I,  1878    |                  kedves a szívünknek. Igaz, hogy ezt azzal bizonyította be,
 4881    I,  1878    |                  ezt azzal bizonyította be, hogy - elvitte.~Elvitte vagy
 4882    I,  1878    |                leszorít a pokoli akna felé, hogy minket találjon a fölrobbanás
 4883    I,  1878    |                      növekvõ szégyenpírral, hogy már nincs semmink. Végtelen
 4884    I,  1878    |              ugyanannyi az lefelé is.~Igaz, hogy nagyokat taszított Tisza
 4885    I,  1878    |                     kormányait arra bírták, hogy szerényeknek érezzék magukat
 4886    I,  1878    |                  saját nemzetükkel szemben, hogy terhesnek érezzék a felelõsség
 4887    I,  1878    |                érezzék a felelõsség súlyát; hogy igazságosnak találják átruházni
 4888    I,  1878    |                     a mennykövekkel.~Miért? Hogy visszaéljen azokkal.~Ezért
 4889    I,  1878    |                  hát mi történik akkor!~Az, hogy a király és nemzet egy szolgája
 4890    I,  1878    |                    az kívül-belül.~Hisszük, hogy a mameluk parlament otthon
 4891    I,  1878    |                ragadniok azt a bûnös kezet, hogy többé ne tehesse, és meg
 4892    I,  1878    |          alkotmányunk vagy nincs.~Ha van -, hogy merte azt megszegni; ha
 4893    I,  1878    |                    azt megszegni; ha nincs, hogy merte azt feladni?~Meg akarjuk
 4894    I,  1878    |                  tudni, mi ösztönözte arra, hogy bûnös játékot ûzzön velünk,
 4895    I,  1878    |                 bûnös játékot ûzzön velünk, hogy a mi akaratunkat hamisítsa
 4896    I,  1878    |               hamisítsa meg a trón elõtt, s hogy a trón akaratát hazug színekben
 4897    I,  1878    |                    kérni azon vakmerõséget, hogy egy egész lételünket veszélyeztetõ
 4898    I,  1878    |                     s mégis midõn megértük, hogy a fõvárosban megtartandó
 4899    I,  1878    |                     lehetetlen megállanunk, hogy megbeszélés tárgyává ne
 4900    I,  1878    |             fõvárosi népgyûlésben; hisszük, hogy annak határozatát visszhangozni
 4901    I,  1878    |                  alá helyeztetnek.~S ez az, hogy akkor védelmezniök kell
 4902    I,  1878    |             közepette anélkül oszlott szét, hogy Ausztria politikája és a
 4903    I,  1878    |                   politikát elõkészítették, hogy ha egy-egy magyar minisztériumot
 4904    I,  1878    |                    összehozott többségének, hogy íme, elfordított arccal
 4905    I,  1878    |                 meddig mutassa magát a nép, hogy hódíthasson és ne keltsen
 4906    I,  1878    |               minden...~Õszintén kimondjuk, hogy nem helyeselhetjük a népgyûlés
 4907    I,  1878    |                közül Törökország. Márpedig, hogy Törökországnak csakugyan
 4908    I,  1878    |                   Kíváncsiak vagyunk tehát, hogy ha - tegyük föl - Ausztriát
 4909    I,  1878    |                     nekik.~Kívánatos lenne, hogy a holnapi népgyûlés ne essék
 4910    I,  1878    |                 kezét - csupán azért tegye, hogy arcul üsse õket vele.~Minden
 4911    I,  1878    |                    közös kiáltásba gyûljön: hogy mindenekelõtt vegyék le
 4912    I,  1878    |               gyakorolni az országgyûlésre, hogy tegye félre a személyes
 4913    I,  1878    |            pártállást, s nyilatkoztassa ki, hogy a hadsereg visszahívását
 4914    I,  1878    |                     bukását is.~Jól tudjuk, hogy az országgyûlés nem fogja
 4915    I,  1878    |                 mameluknak az a természete, hogy a hatalomtól nem fél, ha
 4916    I,  1878    |                elõreláthatólag nem az lesz, hogy Andrássyt, Tiszát és a keleti
 4917    I,  1878    |             vagypedig anélkül bosszankodni, hogy az ament rámondaná.~Ha így
 4918    I,  1878    |               kapitulálása után, remélhetõ, hogy Boszniával végeztünk.~Azaz
 4919    I,  1878    |            Németországnak azt az állapotát, hogy Elzász és Lotaringiája van,
 4920    I,  1878    |                   alapos kilátást nyújtják; hogy hadseregünk megpihenhet.~
 4921    I,  1878    |           hadseregünk megpihenhet.~Örülünk, hogy az utóbbi napok fegyvereinknek
 4922    I,  1878    |                   vannak verve és szorítva, hogy rendezettebb, jelenté­kenyebb
 4923    I,  1878    |               politika jellemzésére annyit, hogy még mindig szõnyegen forog
 4924    I,  1878    |                      Éspedig az a jellemzõ, hogy fölülrõl. Amibõl világosan
 4925    I,  1878    |                Amibõl világosan következik, hogy még nem elég muszka.~Az
 4926    I,  1878    |                helyzetét pedig az jellemzi, hogy még Tiszáék is vonakodnak
 4927    I,  1878    |                      s mely arra igyekszik; hogy a nemzet elõtt a Tisza-kormányt,
 4928    I,  1878    |                 csupán egyet bizonyít, azt, hogy még folyton félrevezetni
 4929    I,  1878    |            kombinációnak vet alapot: annak, hogy a boszniai okkupációra még
 4930    I,  1878    |                    hisz jól tudja mindenki, hogy Tisza Kálmán soha sem fogja
 4931    I,  1878    |                  fog valószínûleg végzõdni, hogy a minisztérium támasza és
 4932    I,  1878    |                     s kétezer éve lesz már, hogy minden évben meggyászolja.~
 4933    I,  1878    |                    lett nekünk.~Lehetetlen, hogy ne hozza meg kalászát. Az
 4934    I,  1878    |                 ember megfordul egy percre, hogy gúnymosolyát ne lássák,
 4935    I,  1878    |               nyomban rávallana.~Kijelenti, hogy a kormányzásba még bele
 4936    I,  1878    |                    és régen meg is mondtuk, hogy Tiszának nincs ereje a hatalomtól
 4937    I,  1878    |                   bizonyos elõrelátás arra, hogy mielõtt elesnék, már elõre
 4938    I,  1878    |                 lett fejezve azon kívánság, hogy a delegáció megválasztása
 4939    I,  1878    |                  tény gyanánt vehetõ tehát, hogy a parlament ki fog játszani
 4940    I,  1878    |           nyilatkozata csak arra való volt, hogy magát elõre sem arra, sem
 4941    I,  1878    |                     erre le ne kötelezze, s hogy azon esetre, ha a mameluk-had
 4942    I,  1878    |                    lenne oka attól tartani, hogy az okkupáció feletti vitának
 4943    I,  1878    |                 bármit mondott is Tisza ma, hogy megint le fogja fõzni a
 4944    I,  1878    |                  görbe utat, mert bizonyos, hogy ilyenen indul meg a hajdani »
 4945    I,  1878    |           legmagasabb fokon. Mindenki érzi, hogy a tizenkettedik óra utolsó
 4946    I,  1878    |               megválni a hatalomtól, tudta, hogy azt rosszra használja föl,
 4947    I,  1878    |                     mégpedig olyan alakban, hogy fölülrõl-alulról becsületesnek
 4948    I,  1878    |                  parlament is. Tudnia kell, hogy az így van. Kell, hogy tisztán
 4949    I,  1878    |                      hogy az így van. Kell, hogy tisztán álljon elõtte az,
 4950    I,  1878    |            parlamentárizmushoz viszonyítva, hogy a parlament úgy áll ott
 4951    I,  1878    |                    annyira megfagyasztotta, hogy ha azzal üt; neki magának
 4952    I,  1878    |                  külföldre s bebizonyul az, hogy a mi szavunk vagy üres levegõ,
 4953    I,  1878    |                    egyes ember lehet olyan, hogy mást beszél, mást tesz,
 4954    I,  1878    |                     szoktuk mondani felõle, hogy jellemtelen ember, s azért
 4955    I,  1878    |              világba azon célzatos ráfogás, hogy nincs meg benne a politikai
 4956    I,  1878    |                      nem azt bizonyítja be, hogy nem akarta megbuktatni,
 4957    I,  1878    |                     megbuktatni, hanem azt, hogy tehetetlen arra, azt, hogy
 4958    I,  1878    |                  hogy tehetetlen arra, azt, hogy nem is parlament, s azt,
 4959    I,  1878    |                    nem is parlament, s azt, hogy Magyarország és a parlamentárizmus
 4960    I,  1878    |                     maradása annyit jelent, hogy »eljátszottuk gyermekjátékainkat«.~
 4961    I,  1878    |                azzal szerettünk dicsekedni, hogy az alkotmányhoz hozzá vagyunk
 4962    I,  1878    |                   Nagyon természetes dolog, hogy az osztrák frakciók és Herbst
 4963    I,  1878    |                     ha meg kell gondolnunk, hogy ezúttal - talán elõször,
 4964    I,  1878    |              magyarok leszünk gátjai annak, hogy Ausztria népei szuverenitási
 4965    I,  1878    |                illetve a népekkel. Látszik, hogy egy kézben kovácsoltatnak
 4966    I,  1878    |                kokett hölgy, elég hiú arra, hogy még egyszer megpróbálja
 4967    I,  1878    |                      ami világosan mutatja, hogy Ausztriában is éppúgy, mint
 4968    I,  1878    |                   magában van bent a káosz.~Hogy Ausztriában mire készülnek
 4969    I,  1878    |                   Tisza ellen fog szavazni. Hogy mi az, még nem lehet tudni.
 4970    I,  1878    |                    mint az osztrákokkal.~De hogy nem fognak visszarettenni
 4971    I,  1878    |                  nem szenved.~Úgy képzelik, hogy az alkotmány olyan, mint
 4972    I,  1878    |                    szerint.~És az meglehet, hogy úgy is van az osztrákokkal
 4973    I,  1878    |                     Kedvencünk volt; tudta, hogy neki sok szabad. - Mindent
 4974    I,  1878    |               leheletétõl és megbukott úgy, hogy azt föltámasztani is isten
 4975    I,  1878    |                     A válság abban fekszik, hogy tudjuk, kik az ellenségeink,
 4976    I,  1878    |                  senki, mert azért csaltak, hogy a saját népüknek használjanak, -
 4977    I,  1878    |               szedte rá a monarchia népeit, hogy a muszkának használjon.~
 4978    I,  1878    |                 Vegyük az enyhítõbb esetet, hogy tudtán kívül ütött ki ilyennek
 4979    I,  1878    |              melegíteni fog örökké.~...Kár, hogy olyan messzirõl teszi azt
 4980    I,  1878    |             lobogtak.~Ki hitte volna akkor, hogy a bujdosó hõs, kit itthon
 4981    I,  1878    |                általa vezetett politikában, hogy undorodva kell visszahökkennünk
 4982    I,  1878    |            kifejezést adunk azon hitünknek, hogy e memorandum nem bír a nagyfontosságú
 4983    I,  1878    |                     valószínûtlen; anélkül, hogy valahol bizonyítana valamit,
 4984    I,  1878    |                   azon körülményben rejlik, hogy Kossuth hiszi a tartalmát.~
 4985    I,  1878    |                     nem süllyedhet annyira, hogy mindez igaz lehessen) sok
 4986    I,  1878    |                    adókat, melyek ahelyett, hogy fogynának, folyton szaporodnak
 4987    I,  1878    |                     komolysággal kijelenti, hogy a kormánytól elvárja, miszerint
 4988    I,  1878    |                     minden: mintha éreznék, hogy nem valók egyébre, mint
 4989    I,  1878    |                     nem valók egyébre, mint hogy ha a kormány el találja
 4990    I,  1878    |                    mindinkább elõtérbe kell hogy hozza a fõrendiház reformját,
 4991    I,  1878    |              dobogtatják; kik hidegek arra, hogy érezzenek, tehetetlenek
 4992    I,  1878    |               érezzenek, tehetetlenek arra, hogy gondolkozzanak és bátortalanok
 4993    I,  1878    |        gondolkozzanak és bátortalanok arra, hogy cselekedjenek.~Tudjuk, hogy
 4994    I,  1878    |                 hogy cselekedjenek.~Tudjuk, hogy e javaslat el fog fogadtatni,
 4995    I,  1878    |                  magáét, de hisszük azt is, hogy nagy oppozíciója lesz annak
 4996    I,  1878    |                   nemzetet, s kik belátják, hogy vannak kérdések, amelyekben,
 4997    I,  1878    |             szavaztatnék is meg, azon tény, hogy akadt egy magyar törvényhozó
 4998    I,  1878    |                  állítja például a kormány, hogy az okkupációt mostmár a »
 4999    I,  1878    |                átengedte?~Fölhozzák azt is, hogy az eddig folytatott politika
 5000    I,  1878    |                legalább arra lett volna jó, hogy a bonyodalmak két fészke,