bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

12001   II,  1881    |                    én ebbõl azt vezetni le, hogy Herman Ottóból a fentebbi
12002   II,  1881    |                   azt akarom ebbõl kihozni, hogy az ember - kivált az író
12003   II,  1881    |                     aki behunyná a szemeit, hogy ne lássa, és bedugná a füleit,
12004   II,  1881    |                 lássa, és bedugná a füleit, hogy ne hallja.~Hugo Viktor is
12005   II,  1881    |                  szerzõdésnél mondá Herman, hogy »a népeknek fönn kell tartaniok
12006   II,  1881    |                     kell tartaniok a jogot, hogy a zsarnokokat magukról lerázhassák«.~
12007   II,  1881    |                   igazi dühhel szólalt fel, hogy az mégis csak gyalázat,
12008   II,  1881    |                     az mégis csak gyalázat, hogy ilyet lehessen itt mondani...~-
12009   II,  1881    |             pressziót kovácsolt arra nézve, hogy most már okvetlenül a kormányi
12010   II,  1881    |                    erõvel rá akarván sütni, hogy õ is a királyok ellen van.~
12011   II,  1881    |                   nézve nyersen jegyzé meg: hogy Tisza a Pilátus, aki hét
12012   II,  1881    |                    hét esztendeig hazudott, hogy hat esztendeig csaljon.~
12013   II,  1881    |                 magasra hajigálják a sarat, hogy abból Tisza arcába is vágódott
12014   II,  1881    |                     ez a Németh Berci! Kár, hogy már nincs meg az a tüzes
12015   II,  1881    |                     az volt az »imputarem«, hogy minden szikra nélkül, minden
12016   II,  1881    |                 pedig az volt az imputarem, hogy dacára a tegnapi skandalumnak,
12017   II,  1881    |                 akarna...~A kérdés csak az, hogy mi fog történni?~Alkalmasint
12018   II,  1881    |                 Körülbelül olyan angolosan, hogy jó Péchy Tamás a rakoncátlankodó
12019   II,  1881    |                     szándékában intézkedni, hogy a német kárán tanuljon a
12020   II,  1881    |                    intézkedjék a miniszter, hogy a magyar színházakban megtétessenek
12021   II,  1881    |                     sorok között, s látták, hogy milyen tömegekben tanácskoztak
12022   II,  1881    |                     el: azok észrevehették, hogy készül valami.~A miniszterelnök
12023   II,  1881    |                   hagyhatja magán száradni, hogy hét esztendeig hazudott
12024   II,  1881    |                  esztendeig hazudott azért, hogy hat esztendeig csaljon.~
12025   II,  1881    |                Hiszen az egész világ tudja, hogy a mi parlamenti férfiaink
12026   II,  1881    |                   karzatra. Mert híre volt, hogy megjelenik. És az új seprûre
12027   II,  1881    |             szerencséje volt a javaslatnak, hogy éppen a tárgyalás közben
12028   II,  1881    |                     odatódult körüle nézni, hogy, a jó Patay Pista bácsi
12029   II,  1881    |               szólalt föl a javaslat ellen, hogy a saját pártja sokkal lelkesebben
12030   II,  1881    |                  Miskolcra. Hiszen az igaz, hogy az õ hangja, de milyen?~
12031   II,  1881    |                    a »legmagasabb ház«-tól, hogy akinek csak egy csöpp érzéke
12032   II,  1881    |                Olvastunk már olyan levelet, hogy az elõfizetõ azt kívánja
12033   II,  1881    |                 Volt már olyan kívánság is, hogy valaki beállított az újságkiadó
12034   II,  1881    |                   akarja vinni - úgymond -, hogy aztán vasárnap délután,
12035   II,  1881    |                     Pécs városa odáig ment, hogy a polgárokkal rakoncátlankodó
12036   II,  1881    |               levegõt.~Herman azt óhajtaná, hogy a törvények szentesítés
12037   II,  1881    |                 elfogadott javaslat mondja, hogy egy ülésszak alatt hozott
12038   II,  1881    |                   engedheti Tisza Kálmán, s hogy a hozzá közelebb álló Horváth
12039   II,  1881    |          módosítását helyesli.~Herman Ottó, hogy egy percig se legyen kénytelen
12040   II,  1881    |               módosítása azon módosítással, hogy egyik legközelebbi ülésen
12041   II,  1881    |                 bejelentve. Ami azért kell, hogy a ház tagjai azonnal tudhassák -
12042   II,  1881    |                    Kimondatván hallgatólag, hogy miután kedden vakáció volt,
12043   II,  1882    |                   van egyengetve a pálya?~- Hogy fogjuk mondani az új évadban: »
12044   II,  1882    |            toaletted, kedves Emma? Ah, kár, hogy elment a cher Muki, aki
12045   II,  1882    |                    bálba, azt vettem észre, hogy az a kis fogalmazó érdeklõdik
12046   II,  1882    |                     kutatott, míg megtudta, hogy neked nincs több a fizetésednél« -
12047   II,  1882    |           jókívánatokkal és gratulációkkal, hogy bizony a tánckedv magától
12048   II,  1882    |                látott, dühösen parancsolta, hogy csinálják meg, mert hátha
12049   II,  1882    |           közigazgatásnak az õ elégtétele - hogy a Sztupa Gyuri stílusában
12050   II,  1882    |             kutyáknak van egy nagy elõnyük, hogy nem választók - s így meg
12051   II,  1882    |                     mégis nagyon restellem, hogy a legharapósabb ember címerében
12052   II,  1882    |               bántani?~- Tetessük magunkat, hogy meg vagyunk veszve, s bezzeg
12053   II,  1882    |                      s bezzeg úgy elszalad, hogy nem éri a lába a földet.~
12054   II,  1882    |              legyünk reálisak. Nem találod, hogy milyen gyáván szaladt el
12055   II,  1882    |                   bajból.~- Nagyobb baj az, hogy a »konc«-ra, ami századok
12056   II,  1882    |                  forradalmat.~- Csináljunk! Hogy gondolod?~- Én megyeista
12057   II,  1882    |              tegnapi kánikula a városházán.~Hogy volt, hogy nem volt, titok
12058   II,  1882    |                    a városházán.~Hogy volt, hogy nem volt, titok fátyla fedi
12059   II,  1882    |                   fürkészi, annyi bizonyos, hogy egyszerre csak irtóztató
12060   II,  1882    |              vonítva. - Azt indítványozzák, hogy ne kapjunk szájkosarat,
12061   II,  1882    |        történelemben.~Múltkor fejtettük ki, hogy egy munkás, közügyekben
12062   II,  1882    |                köteteket lehetne róla írni, hogy csak egy kicsit is elevenné
12063   II,  1882    |         abszolutizmus igája alatt belátván, hogy a közügyekben nem szerepelhet
12064   II,  1882    |            egyetemre s elvégezte a medikát, hogy embertársainak testét gyógyítgassa,
12065   II,  1882    |                   tábori biztos minõségben, hogy aztán egészen visszavonuljon.~
12066   II,  1882    |                    olyanforma kifogásokkal, hogy õ már megfutotta pályáját.~
12067   II,  1882    |                 intézkedéssel. Az õ érdeme, hogy egyebeket ne említsünk,
12068   II,  1882    |                    egyszer visszaemlékezve, hogy Szentkirályi hét hónapra
12069   II,  1882    |            mellékelt a levélhez, meghagyva, hogy a temetési költség semmi
12070   II,  1882    |                    megérdemli a dicséretet, hogy belefogott - ha nem találna
12071   II,  1882    |                 irthatták ki, dacára annak, hogy van már vagy száz miniszteri
12072   II,  1882    |             csináljunk szemrehányást azért, hogy eddig semmi sem történt,
12073   II,  1882    |                     meg, de annyi bizonyos, hogy a ponyvairodalmat csak két
12074   II,  1882    |                 Amibõl pedig az a tanulság, hogy a legkiválóbb íróknak kellene
12075   II,  1882    |                  tudjon leszállni a néphez, hogy egészen kicsiny legyen,
12076   II,  1882    |                     egészen kicsiny legyen, hogy a nép magához hasonlónak,
12077   II,  1882    |                  Helyesen mondta Lamartine, hogy »a népnek a legjobb olvasmány
12078   II,  1882    |                  története)~Kétségtelen az, hogy a mi nagy mûvésznõnknek,
12079   II,  1882    |           ugyanannyi ideig õ adta a mintát, hogy milyennek kell lenni az
12080   II,  1882    |               asszonyt köteleztem le azzal, hogy úgy odavetõleg megjegyzém: »
12081   II,  1882    |                    Csak az vigasztal engem, hogy Blaháné még az én feleségem
12082   II,  1882    |                   külön Blaháné« eszméjébe, hogy immár a vége felé az volt
12083   II,  1882    |                 másolat.~Mondanom sem kell, hogy a »külön Blaháné« korcsmárosleány
12084   II,  1882    |          sürög-forog a vendégek közt - azaz hogy ott sürgött-forgott egy
12085   II,  1882    |                    napon azt hitte magáról, hogy õ csakugyan Blaháné.~Egy
12086   II,  1882    |                    dicsõségre dolgozott, de hogy aztán õ is megösmerte ennek
12087   II,  1882    |                     el, amikor felemlegeti, hogy ezelõtt két évvel Blahánéhoz
12088   II,  1882    |                    ha Blaháné játszik; illõ hogy õ is végignézze egyszer
12089   II,  1882    |                     ez, ha nem azt vesszük, hogy Jókai mit beszél, hanem
12090   II,  1882    |                Jókai mit beszél, hanem azt, hogy miképp beszél.~Olyan õ (
12091   II,  1882    |                     hanem mit beszélünk mi, hogy Blaháné hallgatott. Tud
12092   II,  1882    |                írnak a poéták szerepet.~*~- Hogy ez a Herman Ottó milyen
12093   II,  1882    |             hallgassa csak éppen azt ígéri, hogy nem alapít családot az átkos
12094   II,  1882    |                     valami.~- Mert az igaz, hogy az olyan ember, aki irtózik
12095   II,  1882    |                    akár regényeiben.~- Nos, hogy tetszik Jókai beszéde?~-
12096   II,  1882    |                   maholnap már ott leszünk, hogy az emberek elfelejtenek
12097   II,  1882    |                  olyan szép, nem is hiszem, hogy nem valami színpadi országgyûlésen
12098   II,  1882    |                     ezt annyira elképzelem, hogy önkéntelenül mindig azt
12099   II,  1882    |              önkéntelenül mindig azt nézem, hogy hol is van tulajdonképpen
12100   II,  1882    |                   is jön most paran­csolat, hogy indulni kell, s még ha nem
12101   II,  1882    |                    tanácskozának egymással, hogy miként kerítsék meg.~- Várjuk
12102   II,  1882    |                  tudom, mondogatják megint, hogy:~- Nagy baj van! El akarják
12103   II,  1882    |                     hitelesen a feleségire, hogy el ne vihessék - szólnak
12104   II,  1882    |                ellen)~Sokszor panaszkodunk, hogy a régi udvarok és nagy urak
12105   II,  1882    |                   mamelukok szóról szóra -, hogy mikor Andrássy Gyula az
12106   II,  1882    |                    csak fekete hálátlanság, hogy õt nem vették be a lisztába,
12107   II,  1882    |                  toppant Andrássy a klubba, hogy: »Megvan a minisztérium;
12108   II,  1882    |                   az összes kandidátusokat, hogy este pakoljanak be, a legközelebbi
12109   II,  1882    |               Gorove... Az úgyis haragszik, hogy be nem vetted.~- Gorove?
12110   II,  1882    |                 megállj csak, hát gondolod, hogy jó lenne?~- Körülbelül.
12111   II,  1882    |               melyrõl még akkor azt hittük, hogy a nemesi elõnevét is megtartja,
12112   II,  1882    |                 elõnevét is megtartja, azt, hogy »független«.~- Hát uraim,
12113   II,  1882    |                Wenckheim, Mikó és Gorove, - hogy mint igazi miniszterek térjenek
12114   II,  1882    |                    is ott állott tétovázva, hogy felvegye-e kabátját õ is,
12115   II,  1882    |                   lehet, annyi azonban áll, hogy nem felelt s búcsút intve
12116   II,  1882    |                     oda van írva a tûnõdés, hogy:~»Hát velem mi lesz?«~De
12117   II,  1882    |                 lesz?«~De a legfurcsább az, hogy ezt az írást csak egy idõ
12118   II,  1882    |                verkli, s akik azt remélték, hogy amint arra épül a fényes
12119   II,  1882    |                egészen a helyhez van kötve, hogy a verklis, a komédiás, a
12120   II,  1882    |                  volt a tanácskozás tárgya, hogy miként elégítsék ki a hallgatni
12121   II,  1882    |           közönséget. Abban állapodtak meg, hogy a színházi elõadás három
12122   II,  1882    |                   kacsint velök.~Kérdeztük, hogy volt-e már valaha szerelmes.~-
12123   II,  1882    |                   Aztán beszélje el, kérem, hogy szeretett bele?~- Hogy?
12124   II,  1882    |                      hogy szeretett bele?~- Hogy? Hát nagyító üvegen át.~-
12125   II,  1882    |                    kiépítetlen ház kapuján, hogy »pénz becsületszóra«, s
12126   II,  1882    |             mosolyog rá a ruhakereskedésen, hogy: »itt ócska ruhákért újakat
12127   II,  1882    |                 ezek az ellenzéki újságírók hogy Tisza Kálmán alatt nincsen
12128   II,  1882    |                   mindig elménckedett azon, hogy õ ilyen kétkulacsos lutheránus,
12129   II,  1882    |                  emlékezetessé tette azzal, hogy õ indítványozta legelõször
12130   II,  1882    |               életkorúak közül a legtöbben, hogy ne kelljen színt vallania;
12131   II,  1882    |                   ember, ki nem is álmodta, hogy még egy új pályát kell befutnia.~
12132   II,  1882    |                    Itt történt meg vele az, hogy kérvény adatván be választása
12133   II,  1882    |             képviselõk nem akarták engedni, hogy székérõl távozzék.~- Mi
12134   II,  1882    |          Visszavonult Ung megyei birtokára, hogy szeretett rokonai körében
12135   II,  1882    |                  tette hozzá:~- Milyen kár, hogy nem Budárul vagy Visegrádrul
12136   II,  1882    |                    Engem csak az vigasztal, hogy német ember a szerzõje.
12137   II,  1882    |                     még ritkábban nevetnek, hogy a »profanum vulgus« észre
12138   II,  1882    |            gourmand-ok sem érik fel ésszel, hogy a toaletteknek néha különb
12139   II,  1882    |                szokott a színházakba járni, hogy mikor megkérdezik otthon,
12140   II,  1882    |                     a címe, hát azt mondja, hogy:~- Bizony elfelejtettem
12141   II,  1882    |                   Arankával csókolózott. De hogy mit beszéltek hozzá, nem
12142   II,  1882    |           premiereké, azzal a különbséggel, hogy néhány bakfis is látható
12143   II,  1882    |                   elõtt ingerelhetné.~Azaz, hogy mikor Csatai Zsófi kulcsot
12144   II,  1882    |                  kulcsot kínál Solymosinak, hogy az bejuthasson a Hegyi Aranka
12145   II,  1882    |                 ennyi sem kell hozzá.~- Ni, hogy tud ez a csepp haragudni -
12146   II,  1882    |                  begombolása közben.~- Nos, hogy mulattál, János? - kérdi
12147   II,  1882    |                      ki arról is nevezetes, hogy a legnagyobb tisztelettel
12148   II,  1882    |                    egyszer arra kérték meg, hogy egy 70 évet élt és végelgyen­
12149   II,  1882    |                humanizmusa és demokráciája. Hogy lehetett ez? Az idõ, mely
12150   II,  1882    |                     e nagy alakkal, érezte, hogy kétszáz évet késett, s fogta
12151   II,  1882    |                    aggodalmas ábrázattal.~- Hogy didereg, hogy fázik!...
12152   II,  1882    |                 ábrázattal.~- Hogy didereg, hogy fázik!... No, majd megmelegszel
12153   II,  1882    |                 hangok a sajtóban az ellen, hogy miért közlik a lapok oly
12154   II,  1882    |              melyeket úgy elszaporított az, hogy a lapok kiírják a segédek
12155   II,  1882    |                   sztereotip nyilatkozatát, hogy »X. és Y. urak közt a fennforgó
12156   II,  1882    |              játszanak el a »Karc-lovagok«, hogy megmutassák ismerõseiknek,
12157   II,  1882    |                    érdemes érte megengedni, hogy a bõrét egy kicsit fölhorzsolják
12158   II,  1882    |                     az a legkellemetlenebb, hogy hajnalban kell felkelni.
12159   II,  1882    |                    felkelni. De az is igaz, hogy egészen biztos szer az emlegetésre.~
12160   II,  1882    |                 egyszer a sajtó megfogadná, hogy a párbajokról nem emlékezik
12161   II,  1882    |                 melyet egy laptársunk tett, hogy csak a véres kimenetelû
12162   II,  1882    |                  ízléséhez alkalmazkodott - hogy tessék. Nem azt nézte, hogy
12163   II,  1882    |                 hogy tessék. Nem azt nézte, hogy milyen olvasmányt szerettessen
12164   II,  1882    |                    meg a közönséggel, hanem hogy milyent szeret az most.~
12165   II,  1882    |                 dolog volna az emberiségre, hogy ez elvetemedett gonoszok
12166   II,  1882    |               szorulnak most azzal szemben, hogy Hoszter úr mit beszél, mit
12167   II,  1882    |                  kirõl elég volna, megírni, hogy ölt ekkor és ekkor, felakasztották
12168   II,  1882    |                 morál? Hiszen odajutottunk, hogy semmivel sem lehet már oly
12169   II,  1882    |                    hiúság vegyül, az tudja, hogy micsoda megmételyezõ lehet
12170   II,  1882    |                    se, amelyik be ne látná, hogy ez nem járja, hogy ez rosszra
12171   II,  1882    |                   látná, hogy ez nem járja, hogy ez rosszra vezet, de mégis
12172   II,  1882    |         diplomatákra«.~Csáktornyáról írják, hogy ott pillangók röpködnek
12173   II,  1882    |           argumentumnak.~*~Mert úgy van az, hogy mikor a telivér delegátus
12174   II,  1882    |                   azt fundálta ki útközben, hogy meg fog ugyan szavazni mindent,
12175   II,  1882    |                     hanem az mégis botrány, hogy ilyen váratlanul érte a
12176   II,  1882    |                   Monarchiát ez a zavargás. Hogy lehetett az ilyet észre
12177   II,  1882    |               alkalommal. Az volt a jelszó, hogy »csitt, pszt!«~Ez a titokteljes »
12178   II,  1882    |                     csak arról híresült el, hogy eljár a nyelve. Nem kell
12179   II,  1882    |            hírlapírókat, amennyi szükséges, hogy tudjanak.~Így is lett.~Ha
12180   II,  1882    |                  lesz: könnyû demonstrálni, hogy iszen Jókai csak mesélt.~*~
12181   II,  1882    |                 rebellis kérdést föltették: hogy miért hagyta magát a kormány
12182   II,  1882    |          meggyõzõdés õszinte hangján mondá, hogy olyan pontos tudomásuk volt,
12183   II,  1882    |                    ki tudhatta volna elõre, hogy olyan enyhe idõjárás lesz
12184   II,  1882    |                   kezdett sajnálkozni azon, hogy báró Kemény Gábor még nem
12185   II,  1882    |                    mondani.~*~Az is kitûnt, hogy milyen poétikus nemzet vagyunk.
12186   II,  1882    |                  hanem mikor aztán elmondá, hogy csak nem engedhettük meg
12187   II,  1882    |                    nem engedhettük meg azt, hogy tél idején száz esztendõs
12188   II,  1882    |                  fát kivágjanak csak azért, hogy a kecske gyenge csúcsait
12189   II,  1882    |                  fejeiket bólintgatni.~Kár, hogy ezt a poétikus hatást aztán
12190   II,  1882    |                  találta megzabolázandónak, hogy ott a fiatal házasok egy
12191   II,  1882    |                     fontoskodásukkal arról, hogy miként kell a virágmagot
12192   II,  1882    |           virágmagot kikeleszteni, hát úgy, hogy meleg földbe ülteti az ember.~
12193   II,  1882    |              határozottan ki lehet mondani, hogy az kitûnõen oldatott meg,
12194   II,  1882    |                     most csodálkozom rajta, hogy Tisza Lajosnak nem zavarták
12195   II,  1882    |                     Szegedet újjáteremteni, hogy azt ne lehessen józan ésszel
12196   II,  1882    |                 olvasta egy-egy csatájáról, hogy micsoda hatalmas lángészt
12197   II,  1882    |           eszközöket, melyekkel célt érhet, hogy igazán bámulok rajta, hogy
12198   II,  1882    |                  hogy igazán bámulok rajta, hogy õ olyan alul kereste azokat.~
12199   II,  1882    |                abban néha kétkedtünk, kell, hogy most mi legyünk az elsõk,
12200   II,  1882    |                     elõtt tisztelettel kell hogy emeljen kalapot minden magyar
12201   II,  1882    |                   többet érdemelne: azt is, hogy igazi színében mutogassák.~
12202   II,  1882    |                Tisza szerencsés keze alatt, hogy aki rövid idõközökben is
12203   II,  1882    |              mondotta szégyenkezve. Láttam, hogy restelli, hát a jövõ-menõ
12204   II,  1882    |                    A derék szegediek látva, hogy mi minden történik érdekükben,
12205   II,  1882    |                  azon aggodalom merült fel, hogy nagyon leszáll a lakások
12206   II,  1882    |                  szaporodása folytán, jele, hogy illõ arányban szaporodik
12207   II,  1882    |              ideiglenes épületeket, nemcsak hogy ez nagy lökést ad az építkezéseknek,
12208   II,  1882    |                      de tessék meggondolni, hogy csak hatvan pengõs lovaink
12209   II,  1882    |                     ám.~- Hát mit bánom én, hogy hány pengõsök?~- Csak azért
12210   II,  1882    |                mondom, kérem alásan... mert hogy ím, bajos lesz ezekkel nekünk
12211   II,  1882    |                    gyûjtés. Minden mutatja, hogy milyen szegények vagyunk!
12212   II,  1882    |                     mond ragyogó szemekkel, hogy »láttam«. Senki sem kérdezi,
12213   II,  1882    |                 magyar olyan magasra száll, hogy lehozza a fotográfiáját
12214   II,  1882    |                     a vér, ha meggondoljuk, hogy magyar emlõkbõl szítta a
12215   II,  1882    |                    világdöntõ diadala után, hogy »vajon mit beszélhetnek
12216   II,  1882    |              hallhatja most, láthatja most, hogy mit beszélünk róla s hogy
12217   II,  1882    |                   hogy mit beszélünk róla s hogy gondolkozunk felõle. Az
12218   II,  1882    |                széltében híreszteli rólunk, hogy nincs hivatásunk a magasabb
12219   II,  1882    |               vágjanak õk ki ilyen tromfot!~Hogy Munkácsy jó magyar-e? Ha
12220   II,  1882    |                   Ha nem bizonyítaná is az, hogy iszen semmi más nyelvet
12221   II,  1882    |               haragosan emelkedett az ökle, hogy az alvidék elesett, beborult
12222   II,  1882    |                     golyócska van meghagyva hogy csörögjön.~A gyerekemlék
12223   II,  1882    |             megbotránkozva figyelmeztették, hogy az isten szerelméért: tegye
12224   II,  1882    |                 Munkácsyné odanyilatkozott, hogy ha a most kiállított képet
12225   II,  1882    |                  képet illetõleg azon lesz, hogy az a mûvész hazájáé legyen.~
12226   II,  1882    |                   megvan az a lehetõség is, hogy a kép megvétele meghiúsul.
12227   II,  1882    |               elárulni. Mert én megengedem, hogy szegénység. Ha meggondoljuk,
12228   II,  1882    |                szegénység. Ha meggondoljuk, hogy a nagy népszerûségû Petõfi
12229   II,  1882    |                      hajlandó vagyok hinni, hogy magángyûjtés útján a Munkácsy
12230   II,  1882    |                 világon. A király arravaló, hogy a miniszterek propozícióit
12231   II,  1882    |                     miniszterek arra valók, hogy legyen kit dehonesztálni
12232   II,  1882    |                     népnek, a nép arravaló, hogy legyen kin szántani a minisztereknek.
12233   II,  1882    |                     Ez amikorra azt mondta, hogy február lesz, hát február
12234   II,  1882    |                   kormány megcsinálja. Mert hogy ezeknek a »megszavazásoknak«
12235   II,  1882    |          bekövetkezett böjti epochát.~Igaz, hogy a pajzán herceg modern úr
12236   II,  1882    |                    azon kezdünk elmélkedni, hogy vajon érdemes volt-e az
12237   II,  1882    |                     te csúf ember... Tudom, hogy nem szerelembõl vettél el.
12238   II,  1882    |                   Hiszek neked. S jutalmul, hogy kivallattalak, megcsinálom
12239   II,  1882    |                    a gondolaton elmélkedve, hogy minden csak füst, füst és
12240   II,  1882    |                lehetne adni e tudósításnak, hogy »Munkácsy otthon«, mert
12241   II,  1882    |                     mulatott, dacára annak, hogy a kimerültség ott ül rajta
12242   II,  1882    |                  Nagy virtus is kell ahhoz, hogy valaki végigszenvedje azt
12243   II,  1882    |                Gyömbér Jánostól telt ki az, hogy hetven napig aludt, az is
12244   II,  1882    |                magyar embertõl telhetik ki, hogy tíz napig folyton talpon
12245   II,  1882    |              francia vér!~Párizs egy báléj!~Hogy kik voltak az estélyen Munkácsyékon
12246   II,  1882    |               hatást; óhajtását fejezte ki, hogy minél elõbb eljöjjön az
12247   II,  1882    |                       a fiúk között.~- Nos, hogy érzed magad a dicsõségben,
12248   II,  1882    |                   önöknek arra a kérdésére, hogy miképp érzi magát.~- Azt
12249   II,  1882    |                   érzi magát.~- Azt mondta, hogy úgy, mint Krisztus Pilátus
12250   II,  1882    |             keltegetõket.~Még arra is ráér, hogy énbelém bolonduljon.~- Hol
12251   II,  1882    |                kérdezek tõle semmit, tudom, hogy már nagyon ki lehet fogyva
12252   II,  1882    |               amibõl aztán világosan látom, hogy nem találta alkalmasnak
12253   II,  1882    |             Annyiszor olvasom nyomtatásban, hogy nem csoda, ha már ráuntam
12254   II,  1882    |                   Hát azért jöttem én haza, hogy a Párizsban hagyott szakácsném
12255   II,  1882    |                  eledeltõl. Meg se érezném, hogy itthon eszem, ha nem volna
12256   II,  1882    |                 amaz állításom igazolására, hogy miért volt fõleg legérdekesebb
12257   II,  1882    |                EMLÉKEK~(Karcolat)~Olvastuk, hogy Munkácsy a kis Vadnay Margit
12258   II,  1882    |                    Üstökös« közöl.~Denique, hogy mégiscsak nagy csodákat
12259   II,  1882    |                 élünk meg! Ez az Üstökös is hogy megjavult, mióta a »Hon«-
12260   II,  1882    |                     lapja, még megélhetjük, hogy az utolsók lesznek elsõkké.~
12261   II,  1882    |               eleibe tolta a vendégkönyvet, hogy írja bele a nevét.~- Barátom -
12262   II,  1882    |                    Ebbõl világosan látszik, hogy se Prém, se Zichy Jenõ nem
12263   II,  1882    |                  egészen kifogástalan, azaz hogy igazi kis remekmû. Nemcsak
12264   II,  1882    |                  volt benne annyi figyelem, hogy másnap mindjárt megírta
12265   II,  1882    |                  általános lett a vélemény, hogy oda kell adni a mûvésznek.~
12266   II,  1882    |                 nõtt meg a bojár kertjében, hogy elhatározta, hogy odaadja
12267   II,  1882    |                kertjében, hogy elhatározta, hogy odaadja a szultánnak, de
12268   II,  1882    |                    odaadja a szultánnak, de hogy üresen ne küldje, tele töltötte
12269   II,  1882    |                     azzal a parancsolattal, hogy viselje. Viselte is, de
12270   II,  1882    |                 mégis nevetséges lenne így!~Hogy üres kézzel ne menjünk,
12271   II,  1882    |                  bevonva olyan hímzésekkel, hogy olyat a piktor se csinál:
12272   II,  1882    |            fáradsággal azzal a föltevéssel, hogy ezeket a király fiának ajándékozza,
12273   II,  1882    |                   mester fogadásában, t. i. hogy ha a királyfi felesége barna
12274   II,  1882    |                   két ilyen széket rendelt, hogy egy egész garnitúra legyen
12275   II,  1882    |              feleség közt az a casus belli, hogy melyiköknek a lakosztályában
12276   II,  1882    |                     el a váci küldöttséget, hogy útközben, ha idejük engedi,
12277   II,  1882    |            folytatták a kedélyes évelõdést, hogy kié lesz a magyar szoba?~
12278   II,  1882    |                     a kellemes izgatottság, hogy ki jön, ki nem jön: egészen
12279   II,  1882    |                   Mert úgy van az ilyenkor, hogy sokan ígérkeznek, de kevesen
12280   II,  1882    |                 Biztos nem volt senki. Azaz hogy mégis, az öreg Teleki Sándor
12281   II,  1882    |               adomájával. Ne adja az isten, hogy ezek egy kupéba kerüljenek
12282   II,  1882    |              kifejlõdött abbeli túlhajtását hogy belemennek az olyan fajtájú
12283   II,  1882    |                      mert még azt mondanák, hogy rossz lábon állok veled.~
12284   II,  1882    |                   egy tíz év elõtti inasom, hogy aszongya szerezzek neki
12285   II,  1882    |            lehunytam szemeimet azon hitben, hogy álmodom.~De nem volt álom,
12286   II,  1882    |                   éljenzé Munkácsyt. Ejnye, hogy nem átallják az embert felkölteni.
12287   II,  1882    |                  deputáció, amint megtudta, hogy alszanak, azontúl lábujjhegyen
12288   II,  1882    |                Munkácsra nem érünk... Azaz, hogy ott lesz aztán a haddelhadd.~
12289   II,  1882    |                    elhiteti velök télen is, hogy már tavasz van - s ha friss
12290   II,  1882    |                 virágokat. S honnan van az, hogy egyszer csak a mezõn vagy
12291   II,  1882    |                    bizonyosan csodálkoznék, hogy az idén hova lettek a virágok?~...
12292   II,  1882    |              elvitte Munkácsyné. Szerencse, hogy a tavasz kezdete van - mert
12293   II,  1882    |               rásütött, abban a tévedésben, hogy a délöv alatt vannak, olyan
12294   II,  1882    |                 elbolondítják az embereket, hogy már tavasz van.~S ezen a
12295   II,  1882    |            magasztalják, azok azt beszélik, hogy valamikor a cukor is édesebb
12296   II,  1882    |           hanyatlást, hanem annyi bizonyos, hogy a szép virágárus-lányok
12297   II,  1882    |                   Semmit, te szamár. Mondd, hogy egy úr küldi, aki az imént
12298   II,  1882    |                      melyik a legszebb vagy hogy milyen az ízlésed. Ha jól
12299   II,  1882    |                   csupán üzleti élelmesség, hogy az ibolyacsokrot még egyszer
12300   II,  1882    |                   mienk.~S õ is érezte azt, hogy ragaszkodunk hozzá, egy
12301   II,  1882    |                   folyton éreztetve velünk, hogy mi milyen kicsinyek vagyunk
12302   II,  1882    |                 nyájas szavának is anélkül, hogy eszébe jutna panaszkodni,
12303   II,  1882    |                   eszébe jutna panaszkodni, hogy az egész szeretetére joga
12304   II,  1882    |                  hallgatott és nem hirdette hogy õ magyar, míg a fáradságos
12305   II,  1882    |                 annál hangosabban vallotta, hogy magyar.~Munkácsy a mienk.
12306   II,  1882    |                falusi házakban mesélgetnek, hogy a szegény fiú elindult világot
12307   II,  1882    |                     öröm az õ eljövetelére, hogy olyan dáridót csaptanak,
12308   II,  1882    |                világ feneke Magyarországon? Hogy lehet az, hogy nemes és
12309   II,  1882    |              Magyarországon? Hogy lehet az, hogy nemes és nemzetes uraimék,
12310   II,  1882    |                       hanem hát az történt, hogy minden magyar ember úgy
12311   II,  1882    |                  gazdagok és a szegények, s hogy teljes legyen a diadalünnepély:
12312   II,  1882    |                     impozáns nyilvánulását.~Hogy volt-e benne túlság, nem
12313   II,  1882    |                   kell jegyeznünk, s ez az, hogy Munkácsyra nagy feladatokat
12314   II,  1882    |                     ahol kell, ne feledjük, hogy van egy nagy, nagyon nagy
12315   II,  1882    |                     a külföld is megértene, hogy õt bevezetésképpen megkoszorúzná,
12316   II,  1882    |               utolsó emléke a közönségtõl - hogy beverték a Stációutcai ablakait.~
12317   II,  1882    |                   van. Harmincnégy éve már, hogy megszületett s még most
12318   II,  1882    |                 olyan terebélyes fává lesz, hogy a jövõ generációk kényelmesen
12319   II,  1882    |                   langyos fuvallat hirdeti, hogy halottaiból fölébredett.
12320   II,  1882    |              ügyelne az olyan csekélységre, hogy a természet leveti a szokott
12321   II,  1882    |                  csók mámoros és részegítõ.~Hogy is volt csak, idézzük vissza
12322   II,  1882    |        szegényekházában nyomorog, tengõdik. Hogy is hítták csak? Ezer ember
12323   II,  1882    |              kíváncsiak egyébre, mint arra, hogy ki nyeri el a száz aranyat?~
12324   II,  1882    |                  ideérsz, mert észreveszed, hogy az Olympuson vagy.~A »Kávéforrás«
12325   II,  1882    |                      Amilyen szent igaz az, hogy a lúd kukoricától hízik,
12326   II,  1882    |               tejtõl nõ, olyan bizonyos az, hogy naggyá csak a kapuciner
12327   II,  1882    |              lehetne az a tárgy, ha nem az, hogy ki nyeri el a Teleki-féle
12328   II,  1882    |                  gróf; akképpen okoskodván, hogy inkább az õ akaratából adja
12329   II,  1882    |                    Lám a Karácsonyi kolléga hogy elhibázta!~Durazzói Károly
12330   II,  1882    |                     vagy a Madame?~*~Persze hogy nagy az izgatottság, amit
12331   II,  1882    |                 értenek.~*~A titokzatosság, hogy ki írta a két kiváló darabot,
12332   II,  1882    |                pláne azon kezdi találgatni, hogy »ki nem írta?«~S azt újságolja,
12333   II,  1882    |                     írta?«~S azt újságolja, hogy Dóczi Lajos nem írta.~Hiszen
12334   II,  1882    |                  vagy anélkül?~- Valószínû, hogy a szégyen-paragrafussal.~-
12335   II,  1882    |                    úgy megszégyellné magát, hogy ott hagyná az aranyakat?~
12336   II,  1882    |                      nincs, nincs!~*~Hanem, hogy egy kis komoly szó is vegyüljön
12337   II,  1882    |          találgatják s fölfedni igyekeznek, hogy az emlegetett darabnak ki
12338   II,  1882    |                határozottan biztosíthatjuk, hogy a darabot más írta, de már
12339   II,  1882    |                 támad egy nagy ember.~Igaz, hogy a zsidóknak ez az elveszett
12340   II,  1882    |                     megkerül, s az is igaz, hogy az a mi nagy emberünk aztán
12341   II,  1882    |                    ebben különböznek.~Igaz, hogy itt aztán vannak mindenféle
12342   II,  1882    |                   behajtani az adót akként, hogy az adófizetõ közönség meg
12343   II,  1882    |                  Biz ez nagy dolog, lássuk, hogy fog hozzá Szapáry!~*~Hát
12344   II,  1882    |                kezemben van s éppen itt áll hogy ön még 20 forinttal tartozik.~-
12345   II,  1882    |                iránt kérdezték csodálkozva, hogy miért nem változtatja meg
12346   II,  1882    |                     énrólam nem is képzeli, hogy még mindig a régi nevet
12347   II,  1882    |                  mindenki meg van gyõzõdve, hogy a Bocskay, Károlyi és Rákóczy
12348   II,  1882    |                  fejét az adóhivatal.~Azaz, hogy mégis csoda - mert már eleitõl
12349   II,  1882    |                rendesen azzal revansírozta, hogy visszacsúfolt: »Maga meg
12350   II,  1882    |                     Pesti Hirlap«-ot.~- Hát hogy tetszik magának, kis csorba,
12351   II,  1882    |                    de tudja, a Béla végett, hogy a Béla is ír a lapba.~-
12352   II,  1882    |                elõbb nem lehetne?~- Persze, hogy nem, ha csak akkor nem,
12353   II,  1882    |                      elvitte magával.~Igaz, hogy nagy szomorúságot, mély
12354   II,  1882    |                  Searron bácsinak is azzal, hogy elment - de a mennyben bizonyosan
12355   II,  1882    |                    barátunkat.~Azt mondják, hogy mihelyt hazaért, a cár azonnal
12356   II,  1882    |                   harmadik variáció is van, hogy Skobeleff részt vett egy
12357   II,  1882    |                 port és az elõszobába ment, hogy bejelentsék.~A szolgálattevõ
12358   II,  1882    |                     a közvélemény vagyok.~- Hogy mert ön akkor ide jönni?
12359   II,  1882    |                  cár kevés vártatva. - Azt, hogy bocsássa be Skebeleffet?
12360   II,  1882    |                        Igaz, de nem akarom, hogy engem a magyar lapok megtámadjanak.
12361   II,  1882    |                  vagy! Azért fogattalak el, hogy kiírják az elfogatást az
12362   II,  1882    |                    meg.~Így történt az meg, hogy Skobeleffet elcsukatta,
12363   II,  1882    |                 fogják kérdezni az olvasók.~Hogy Bárány, az még hagyján...
12364   II,  1882    |                Bárány, az még hagyján... de hogy Ignác is még e mellett!~
12365   II,  1882    |                egyéniség. Vérbõl és húsból (hogy pontosan mennyibõl, majd
12366   II,  1882    |                     akkor sem tehet õ róla, hogy nem mindég csak Kemény Gábor
12367   II,  1882    |                   Hát úgy esett ez az eset, hogy van egy »Magyar Paedagógiai
12368   II,  1882    |                   még azzal is foglalkozik, hogy a kiválóbb tanférfiak arcképét
12369   II,  1882    |              arcképét közli, olyaténképpen, hogy az illetõ tanférfiak maguk
12370   II,  1882    |                    Hja, hát ki tehet arról, hogy annyi sok mindenféle nevezetes
12371   II,  1882    |                    tanulságosnak tartottuk, hogy feleslegesnek véltük elvi
12372   II,  1882    |               csakhogy olyan tanulságosnak, hogy nemcsak bevezetést írunk
12373   II,  1882    |                    hozzá, de epilógot is.~*~Hogy pedig ezt tehessük, elõbb
12374   II,  1882    |                     Ignác.«~ ~*~Nos, kérem, hogy tetszik kegyeteknek, nyájas
12375   II,  1882    |                  szerencsés lesz az utókor, hogy tudni fogja szögrül végrõl
12376   II,  1882    |         Hazafi-Veray Jánosnak is vannak, de hogy Göndöcs Benedeknek is lehessenek,
12377   II,  1882    |            gondoltuk -, azzal szerzi hírét, hogy agyonalussza Gyömbér Jánost.~
12378   II,  1882    |                Ébren volt - mert õ beszélt.~Hogy a Ház mért szendergett?
12379   II,  1882    |                 eredetiben! Mert tudnivaló, hogy a tökéletlen újságírók,
12380   II,  1882    |                     hatást bírta elõidézni, hogy beleringatta a gyulaiakat
12381   II,  1882    |                    gyulaiakat abba a hitbe, hogy Bonedek úr monumentális
12382   II,  1882    |         monumentális szónoklatot tartott, s hogy ezt meg kell valahogy ünnepelni.~
12383   II,  1882    |                     Az apát erre megígérte, hogy a hazáért ezután is meg
12384   II,  1882    |                    fog tenni mindent. (Lám, hogy kiérezte az a Széchenyi,
12385   II,  1882    |                    kiérezte az a Széchenyi, hogy Magyarország még csak ezentúl
12386   II,  1882    |                      A tömeg igen megörült, hogy Göndöcs mindent meg fog
12387   II,  1882    |                    esve, mikor meghallotta, hogy az õ egyetlen napja két
12388   II,  1882    |                     kitölteni s megmutatni, hogy csakugyan a kabátokkal is
12389   II,  1882    |                    kívántatik; az egyik az, hogy megválasszák, a másik az,
12390   II,  1882    |                   megválasszák, a másik az, hogy frakkja legyen, - mert frakk
12391   II,  1882    |                    fátum úgy hozta magával, hogy napokig nem volt rá szükségük.
12392   II,  1882    |                    ordrét a házi szolgának, hogy vigye a frakkokat és a cilindereket
12393   II,  1882    |                 kevesebbet; még lehetséges, hogy megél. Vagy pedig menjen
12394   II,  1882    |                      Mi baja önnek, uram?~- Hogy mi bajom? Odavagyok kedves
12395   II,  1882    |                 panaszkodtak ismerõseiknek, hogy egészségük helyreállítása
12396   II,  1882    |            megparancsolták a háziszolgának, hogy pakolja be holmijokat és
12397   II,  1882    |                 Miska.~- Hadd hallom.~- Az, hogy hátha az a gazember, a háziszolga,
12398   II,  1882    |                      Az istenúgyse! Persze, hogy nekem szûk volt a te frakkod,
12399   II,  1882    |                   az enyim.~- Ezer mennykõ! Hogy mi akkor arra rá nem jöttünk!~-
12400   II,  1882    |                   óta kellett õt féltenünk, hogy egyszer csak ágyhoz szegezi
12401   II,  1882    |               Útközben azonban meghallotta, hogy Vayt már elseperte Forgách
12402   II,  1882    |                     már elseperte Forgách s hogy a kiegyezés már lehetetlen,
12403   II,  1882    |                     népszerûsége elannyira, hogy már az utóbbi években az
12404   II,  1882    |                 ÁBRÁZATOMRÓL~Furcsa szokás, hogy a »Koszorú« t. szerkesztõje
12405   II,  1882    |                  iszen még csak az kellene, hogy én magam tálaljam ki a viselt
12406   II,  1882    |                  azt csakugyan észrevettem, hogy sokszor gyönyörködött bennem.~
12407   II,  1882    |                 behatóbb bírálat alá kerül: hogy vajon szép halott volt-e
12408   II,  1882    |                   világgal, s dacára annak, hogy egészen semleges személy
12409   II,  1882    |                  szerkesztõje kijelentette, hogy lefestet az újságába, mivelhogy
12410   II,  1882    |                   az arcképét országszerte, hogy minden ember megösmerje
12411   II,  1882    |          kiereszteni a keze alul. Addig is, hogy ne unjam magam, elbeszélte,
12412   II,  1882    |                    unjam magam, elbeszélte, hogy õ többre becsüli a szõke
12413   II,  1882    |                     mindenféle pozitúrában, hogy mi módon mutatnék többet.
12414   II,  1882    |               azután elhelyezte a kezeimet, hogy, mint mondá, bizonyos kerekdedsége
12415   II,  1882    |                     feljebb a becses fejét, hogy valami nyaka is legyen.~-
12416   II,  1882    |                  úgy ráfogták a kollégámra, hogy Hoszter, a várpalotai rablógyilkos.
12417   II,  1882    |                        Mi hasznom belõle?~- Hogy mi haszna? - gyulladt ki
12418   II,  1882    |                 láthatják: milyen vagyok. S hogy ilyen is vagyok, isten után
12419   II,  1882    |              mondókával állít be szüleinél, hogy immár kiszemelt magának
12420   II,  1882    |                  Hát õ bizony azt gondolná, hogy új borra új asszonyt hoz
12421   II,  1882    |               mellékes - de mégis elmondja, hogy az apja két ekével szánt,
12422   II,  1882    |              bérmálásról való keresztapját, hogy meghányják-vessék a dolgok
12423   II,  1882    |             mindenütt tudják a ruházatáról, hogy mi járatban van.~Ha igenlõ
12424   II,  1882    |                    engem postául küldöttek, hogy szárnyuk alatt lévõ magzatjuk
12425   II,  1882    |                    felszólítja a võlegényt, hogy kövesse nyomon, ahova vezetni
12426   II,  1882    |                  jókedv úgy elszilajosodik, hogy csak a hajnal vet neki véget.
12427   II,  1882    |              leveszik, varkocsát kibontják, hogy sohase legyen többé ez életben
12428   II,  1882    |                    ágyban. Mert attól függ, hogy a menyecske hû lesz-e az
12429   II,  1882    |                 ajtót félig nyitva hagyják, hogy a võlegény észrevétlenül
12430   II,  1882    |                    Nem olyan rossz téma az, hogy egészen ki kellene küszöbölni
12431   II,  1882    |                   repertoárból.~Iszen igaz, hogy 50 hosszú esztendeig minden
12432   II,  1882    |                    úgysem vehetjük el.~Mert hogy az idõjárás nagyobb szerepet
12433   II,  1882    |                   szegény húsvéti bárányok, hogy nem maradtak elevenen, mert
12434   II,  1882    |                 Figaro« volnánk, azt írnók, hogy az emberek odafagytak az
12435   II,  1882    |                   idõbe, igazán csodálatos, hogy éppen egy ilyen, az egeknek
12436   II,  1882    |                elõször kezdett csodálkozni, hogy »mégis furcsa dolog, hogy
12437   II,  1882    |                   hogy »mégis furcsa dolog, hogy az Isten is éppen a saját
12438   II,  1882    |             gondolunk, amikor azt találjuk, hogy rosszabb hangulatot szült
12439   II,  1882    |                   HÚSVÉTI ÁLOM~Tegnap este, hogy az a cudar esõs idõ volt,
12440   II,  1882    |                    megborzongtam s éreztem, hogy az ajtó megnyílott.~Vajon
12441   II,  1882    |                percig sem haboztam, tudtam, hogy õ áll mellettem.~- Mi újság
12442   II,  1882    |                  folyamodványt az Istenhez, hogy a paradicsomban adjanak
12443   II,  1882    |               területet és azt falazzák el, hogy közénk ne jöhessenek.~-
12444   II,  1882    |                        Az én véleményem az, hogy az igazságot kell támogatni.~-
12445   II,  1882    |                     kérem, úgy áll a dolog, hogy az egyik párt, amelynek
12446   II,  1882    |    dohány-monopólium ellen dalolgatni, mint hogy fölzavarják lelketlen izgatók
12447   II,  1882    |                     ez a vágy sírt.~S most, hogy le van rázva az idegen járom, -
12448   II,  1882    |                     az már aztán öreg hiba, hogy a nótának magyarázói is
12449   II,  1882    |                    már az úgy tud beszélni, hogy lehetetlen el nem hinni
12450   II,  1882    |                    vagyok, tekintetbe véve, hogy tulajdonképpen novellát
12451   II,  1882    |                    minden jó-ízlésû olvasó, hogy ne kapkodjam el a vezércikkíró
12452   II,  1882    |         parasztgazda egy felvidéki faluban.~Hogy honnan ismerem én Hunyák
12453   II,  1882    |                  Hunyák Pált onnan ösmerem, hogy mikor a nagybátyámnál voltam
12454   II,  1882    |                  útközben sem gondoltam rá, hogy én valaha nekrológot fogok
12455   II,  1882    |                    Hunyák Pálról, sem arra, hogy novellát (nem úgy nézett
12456   II,  1882    |             visszaemlékszem mind a kétszer, hogy mirõl beszélgettünk. Van
12457   II,  1882    |                    neki sehogy se tetszett, hogy én nem találtam most másformának.~-
12458   II,  1882    |                másformának.~- Nos, remélem, hogy magvar szóra adja a gyereket -
12459   II,  1882    |                   Aztán gondolja meg az úr, hogy a tót négyszer annyi erõvel,
12460   II,  1882    |                     vágtam közbe nevetve -, hogy az Isten is a magyarokkal
12461   II,  1882    |                     csak ide hátul írom ki, hogy: Utazás Oroszország felé.~
12462   II,  1882    |                magyarok országa olyan nagy, hogy az egész világnak éppen
12463   II,  1882    |                 amelynek olyan sûrû a vize, hogy a hajó keresztül nem megy
12464   II,  1882    |                    hát hidat kellene verni, hogy átjöhessenek.~Verik is a
12465   II,  1882    |                    de olyan széles a folyó, hogy mire a közepéig érnek a
12466   II,  1882    |                  levélben üzenet van onnan, hogy a munka hogyan folyik, s
12467   II,  1882    |                    világ reszket tõlük, nem hogy kifoghatna rajtuk, de a
12468   II,  1882    |                     istenük, akit lehíttak, hogy új országukat neki megmutassák.~
12469   II,  1882    |                  tavasz hét tél kell ahhoz, hogy egy fordulót csináljon az
12470   II,  1882    |                     a magyarok egyhangúlag, hogy a felbõszült istent kiengeszteljék.~-
12471   II,  1882    |               leheletemmel a nagy folyamot, hogy át ne úszhassatok rajta
12472   II,  1882    |                   nézte volna belõle senki, hogy ez pónálta valamikor szekundába
12473   II,  1882    |                    csak az övé maradt fenn, hogy el nem ismerte. Mégiscsak
12474   II,  1882    |                 tudhattam még én azt akkor, hogy azok úgy a legboldogabbak,
12475   II,  1882    |                    Sehogy se ment a fejébe, hogy miért dicsõítjük annyira.
12476   II,  1882    |           dicsõítjük annyira. Hát mit tett, hogy olyan nagyra vannak vele?
12477   II,  1882    |                     egyszer huszár korában, hogy húsz ember közül szabadította
12478   II,  1882    |                  ahogy a juhász a birkáira, hogy az a csulya, az a kajla
12479   II,  1882    |              emlékezett vissza Petrovichra, hogy a »savanyúképû«.~Már õ csak
12480   II,  1882    |                 csak így nevezte. Elmondta, hogy olyan komédiás hajlamú fiú
12481   II,  1882    |                    az volt a legelsõ dolga, hogy kifúrta vele a Szurináné
12482   II,  1882    |                János. Csak arra emlékezett, hogy már akkor is versifikátor
12483   II,  1882    |                tudott még többet is; tudta, hogy kihez írta Petõfi ezt a
12484   II,  1882    |                    számára; annyi bizonyos, hogy el nem veszett belõle egy
12485   II,  1882    |                   ez magyarázza meg azt is, hogy a két rokonlélek közt e
12486   II,  1882    |              színházban, ruháit eladogatta, hogy a színházba mehessen, sõt
12487   II,  1882    |                  napon azt a hírt hallotta, hogy S - a Mariska el van jegyezve
12488   II,  1882    |                        Ön azt mondta nekem, hogy senkit sem szeret és sóhajtott.
12489   II,  1882    |                   sóhajtott. Ön megengedte, hogy ezt a sóhajt én magam mellett
12490   II,  1882    |                hûtelenhez«. Mindenki tudta, hogy az a Mariskának szólt, s
12491   II,  1882    |              nyomtalanul eltûnt a városból, hogy soha oda vissza ne térjen.~
12492   II,  1882    |                tudni; hanem annyi bizonyos, hogy a Mariska mindig megtartotta
12493   II,  1882    |                    éppen az volt szõnyegen, hogy Petõfi meghalt-e vagy nem? (
12494   II,  1882    |                     óta az a rögeszmém van, hogy én, egyedül csak én lelhetem
12495   II,  1882    |                    képre s azonnal érezzük, hogy fürdõn vagyunk.~A bájos
12496   II,  1882    |                kicsike azt mondja makacsul, hogy nem megy.~Hogyan? Megtagadja
12497   II,  1882    |               tulajdonképpen az embereknek, hogy meggyógyuljanak, ha betegek;
12498   II,  1882    |                  lányok pedig azért mennek, hogy megbetegedjenek, ha a szerelem
12499   II,  1882    |                 azonfelül hányszor mondjam, hogy megfázik.~- Hiszen olyan
12500   II,  1882    |                     szemeit.~A miss figyel, hogy Eveline mit fog tenni.~Az