bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

13001   II,  1882    |                  Gyenge mentség mindenkire, hogy más is botlott.~APRÓSÁGOK
13002   II,  1882    |                nélküli múlttal mutatta meg, hogy a magyarság s jelesül a
13003   II,  1882    |                     nem gyanúsítható azzal, hogy - amivel az Irányi javaslatát
13004   II,  1882    |                     melyet napok elõtt tõn, hogy az erkölcsöknek nyilvános
13005   II,  1882    |                  ugyan Tréfort annyit tesz, hogy »fortissimus«.~Herman Ottó
13006   II,  1882    |                csakugyan az-e? Úgy találta, hogy most az egyszer a név jelentése
13007   II,  1882    |                     azt tudja talán felõle, hogy a tudományok népszerûsítése
13008   II,  1882    |                amely nem akadályozza abban, hogy mindenfelé kiterjessze látkörét
13009   II,  1882    |                  tandíjak olyatén szedését, hogy azok az egyetem pénztára
13010   II,  1882    |               sötétet. Kétséget se szenved, hogy ellenségeink ki fogják azt
13011   II,  1882    |                  bennünket is a szentlélek, hogy segíteni igyekezzünk a bajon.~*~
13012   II,  1882    |                      De ne higgye ám senki, hogy ily messzire valami könnyû
13013   II,  1882    |                     nem teszi lehetetlenné, hogy az egynémely felekezet kebelében
13014   II,  1882    |                  nem szabad ám elfelejteni, hogy lutheránusok voltak ám a
13015   II,  1882    |              biztosította az elõtte szólót, hogy Bocskai, Bethlen azért voltak
13016   II,  1882    |                      mert úgy tapasztaltuk, hogy itt még sokan vannak olyanok,
13017   II,  1882    |                    nagyságát abban keresik, hogy harcolni mertek és gyõzni
13018   II,  1882    |                    gyõzni tudtak, ahelyett, hogy megalkudtak volna a körülményekkel,
13019   II,  1882    |                  lehetetlen azt föltennünk, hogy egy ökölcsapással a szívére
13020   II,  1882    |                   ugyan: de az is bizonyos, hogy nem kárára, de javára vált
13021   II,  1882    |                tenni enyhébbé a hangulatot, hogy mint apát olyan csapás érte,
13022   II,  1882    |                  erre Tisza s kijelentette, hogy óhajtaná, ha Steinacker
13023   II,  1882    |               szóbeszéd az; tökéletes igaz, hogy annak a Szapárynak bolond
13024   II,  1882    |                  agyarkodik az egész világ, hogy jön a budget, akkor lesz
13025   II,  1882    |                   uramfia, mi történik? Az, hogy õexcellenciája kényelmesen
13026   II,  1882    |       bársonyszékben s kedélyesen mosolyog, hogy nem az õ, hanem az egymás
13027   II,  1882    |                   is nem vesszük valaminek, hogy Csernátonynak is sikerült
13028   II,  1882    |                    olvasni a kassza fölött, hogy »minden belépti jegy elfogyott«,
13029   II,  1882    |                     jött elõ annyi honatya, hogy csaknem egymás ölébe kellett
13030   II,  1882    |                 jutna most eszébe Munkácsy, hogy az is valaki Budapesten?
13031   II,  1882    |                magát pózba, mint aki tudja, hogy minden szem õreá tekint.
13032   II,  1882    |                vonásig, tulajdonítsa annak, hogy egy oldal karzat képezte
13033   II,  1882    |                   jellegû fejek halmazával, hogy minduntalan arra tévedt
13034   II,  1882    |             beszélnie. Most azért jött elõ, hogy õt Istóczy kényelmesen megostorozhassa.
13035   II,  1882    |                   papoknak azt a kérvényét, hogy a ház vesse el a törvényjavaslatot
13036   II,  1882    |                    s Gyõzõ beszélni kezd.~*~Hogy mit mondott? Annak elárulását
13037   II,  1882    |                  mely úgy fölfalta egymást, hogy csak a két farka maradt -
13038   II,  1882    |                  figyel­mez­tette a szólót, hogy ne izéljen. És ha mégis
13039   II,  1882    |                     rá szavaz. Már bizonyos hogy elfogadják.~Sõt több, mint
13040   II,  1882    |                belekapaszkodik a kabátjába, hogy csak ne beszéljen. De nem
13041   II,  1882    |          agyonzúgják: hát ez sem elég jele, hogy Istóczy-gondolkozású az
13042   II,  1882    |             parlament? Hogyne volna biztos, hogy Gyõzõ gyõzni fog?!~*~De
13043   II,  1882    |                    Abonyi Emil s kijelenti, hogy Istóczy javaslatának õ csak
13044   II,  1882    |                  Rohonczy Gida s kijelenti, hogy õ csak tévedésbõl írta alá.
13045   II,  1882    |                    folyosón el is végezték, hogy Móricz Pál küldetik ki Varsóba -
13046   II,  1882    |                     Olyan kitanult demagóg, hogy még Miletics Szvetozár bátyánkat
13047   II,  1882    |                    Gellérié és Zichy Jenõé: hogy õróla sokat beszéljenek.~
13048   II,  1882    |                  megszüntetni.~Szerencséje, hogy nem hozta elõre nyilvánosságra,
13049   II,  1882    |                     mégis szörnyûség lenne, hogy az öregasszonyoktól, kiknek
13050   II,  1882    |                    azt a jogot is elvegyék, hogy álmodhassanak - s álmaikat
13051   II,  1882    |                     sokszor mondja magáról, hogy õ a számok embere.~Nem lehetett
13052   II,  1882    |                   pók éppen csak arra való, hogy ha 90, papírszeletekre jegyzett
13053   II,  1882    |                     löllei konferencia óta.~Hogy aszongya azt a sót, amit
13054   II,  1882    |                    Ez aztán olyan igazság - hogy még a löllei embert is legyõzi.~*~
13055   II,  1882    |                    a doktor azt magyarázza, hogy ezt a sok költséget azért
13056   II,  1882    |              költséget azért kell megtenni, hogy az embernek meg legyen nyugtatva
13057   II,  1882    |                magyar államférfiú tömérdek »hogy«-jait és »miszerint«-jeit
13058   II,  1882    |                 szomorú tudattal ment haza, hogy õneki mégis el kellett felejtenie
13059   II,  1882    |             Munkácsy hamar távozott, dacára hogy egész udvar alakult körüle
13060   II,  1882    |                     már másodszor történik, hogy mikor nagy dolgokban döntenek,
13061   II,  1882    |                  igen tapintatos volt tõle, hogy a »Ház« diszkréciójára hivatkozott.~
13062   II,  1882    |                  tudom én.~Hanem annyi áll, hogy az a másik Hunyadi László,
13063   II,  1882    |                     mondogatták az irigyei, hogy a beszédjeinek szerkezete
13064   II,  1882    |                  paraszt explikálni kezdte, hogy õ penorámot is látott, azt
13065   II,  1882    |                  mint a másikon. Szerencse, hogy az arcokat otthonról örökli
13066   II,  1882    |                    én mindig amondó voltam, hogy a világ vége, az örök káosz,
13067   II,  1882    |             leleményessége mindent elkövet, hogy ez okvetlenül bekövetkezõ
13068   II,  1882    |               némely kirakatokban látható), hogy a kalapbélésekbe a legkifogástalanabb
13069   II,  1882    |                    ominózus figyelmeztetés, hogy «uram, ön téved»; s az emberiség
13070   II,  1882    |                 akinek a bélésén nincs ott, hogy »uram, ön téved«. Egyet,
13071   II,  1882    |            közönséges s aki végre igazolja, hogy nem tévedtek azok, akik
13072   II,  1882    |                      akinek foga van.~Igaz, hogy fekete fog... hanem lehet
13073   II,  1882    |                       Hiszen szomorú dolog, hogy már valaki ilyen fiatalon
13074   II,  1882    |                   viszont igen természetes, hogy valaki fiatalon okkupálni
13075   II,  1882    |                  Mert ennek annyi esze van, hogy köztünk is megélne.~*~A
13076   II,  1882    |                    Hát nem elég jutalom az, hogy megtelik vele az esti lapja?
13077   II,  1882    |                     látod, mégis szép tõle, hogy ilyen okos argumentumokkal
13078   II,  1882    |               strikte meghatározni sem azt, hogy mi, sem azt, hogy miért.~
13079   II,  1882    |                  sem azt, hogy mi, sem azt, hogy miért.~Az egész hasonlat
13080   II,  1882    |                   exordiumul e karcolathoz, hogy demonstrálva legyen az olvasó
13081   II,  1882    |                       de az a meggyõzõdése, hogy õ semmihez sem ért - s hogy
13082   II,  1882    |                 hogy õ semmihez sem ért - s hogy õbenne csak Tisza Kálmán
13083   II,  1882    |              képviselõket, akik azt hitték, hogy a lábuk üvegbõl van, - s
13084   II,  1882    |                     s sohasem mertek lépni, hogy össze ne törjék, - de ilyen
13085   II,  1882    |                     a livrée-é.~Gõgös arra, hogy Tisza nagy ember. S ha néha
13086   II,  1882    |                     ha néha kezd kitudódni, hogy õneki is talentuma van,
13087   II,  1882    |                   mindig kifelejtenek; azt, hogy a tehets­égeket föleszi,
13088   II,  1882    |                     szándékosan keresné ki, hogy azt csináljon mindenik,
13089   II,  1882    |                    Hát nem örökös vétek az, hogy Horváth Gyulával csináltatnak
13090   II,  1882    |               többen. Azt mondhatnók róluk, hogy nagyon rossz szónokok és
13091   II,  1882    |               egy-egy anekdota, alig várta, hogy vége legyen az ülésnek,
13092   II,  1882    |                igazán nem svindli az, fiúk, hogy azzal a Tiszával sehogy
13093   II,  1882    |                    se bírtok?~- Hát persze, hogy nem bírunk.~- Adok én akkor
13094   II,  1882    |                 pedig kettõ következik. Az, hogy a demokratikus elem vagy
13095   II,  1882    |                  még bizony megtörténhetik, hogy az ellenzéki is a kormány
13096   II,  1882    |                búcsúzott tõle, azt tartván, hogy gr. Károlyi Sándor után
13097   II,  1882    |                      A jegyzõ nem hallotta, hogy az ülés be van rekesztve
13098   II,  1882    |                   akart szétoszlani, várta, hogy hátha visszatér még János
13099   II,  1882    |              gyürekeznek Herman Ottó ellen, hogy tudományos voltából kiforgassák.~
13100   II,  1882    |               egymással azon kérdés fölött, hogy melyikük az okosabb ember.~*~
13101   II,  1882    |                      XIV. Lajos azt mondta, hogy õ az állam.~Szalay Imrus
13102   II,  1882    |                    Szalay Imrus azt mondja, hogy addig nem lesz boldog az
13103   II,  1882    |                   Ottó akarja jobban tudni, hogy a fukszin milyen színûre
13104   II,  1882    |                    legfeljebb azt tudhatja, hogy a bor milyen színûre festi
13105   II,  1882    |               kétszer.~Ordódynak az a baja, hogy Hieronymiban van túlságos
13106   II,  1882    |                    Gábort meg az veszti el, hogy önmagában is bízik.~*~Eddig
13107   II,  1882    |                     lépett a minisztériumba hogy: »No, most mindjárt az lesz
13108   II,  1882    |                     az lesz az elsõ dolgom, hogy elküldöm Hieronymit. «~És
13109   II,  1882    |                lehet érv, - azt bizonyítva, hogy a miniszterek változók,
13110   II,  1882    |                 örök.~De még sincs kizárva, hogy Ordódy fogja magát egyszer,
13111   II,  1882    |                  sütni rá palam et publice, hogy nem ért a vegytanhoz.~Hiszen
13112   II,  1882    |                   védelmezte.~Megjegyzendõ, hogy senki sem támadta meg.~SZEGED
13113   II,  1882    |                egyetemi tanároknak szokása, hogy vannak bizonyos ötleteik,
13114   II,  1882    |                   beszédek csak arra valók, hogy a Kállay Albert (miniszteri
13115   II,  1882    |                    be nem látja egyszeribe, hogy nekik még ott kell maradniok.~
13116   II,  1882    |                Teleírnának minden újságot - hogy csak visszahozzák.~Mert
13117   II,  1882    |                   beváltja valóságra.~Igaz, hogy akad némi ellenzék is, de
13118   II,  1882    |                    de ez is olyan ellenzék, hogy csak beszél - mint az egyszeri
13119   II,  1882    |                      Fogadást tett magában, hogy ha meg talál gyógyulni,
13120   II,  1882    |                     ám oda a tehenet.~- Hát hogy a kakas?~- A kakas? Száz
13121   II,  1882    |              megéneklésre, márcsak azért is hogy legyen már egyszer egy politikai
13122   II,  1882    |                  bizottságot, az azt hiszi, hogy az valami pokolbeli katlan,
13123   II,  1882    |                 valaki azt találja mondani, hogy mivel mulat a fõvárosban,
13124   II,  1882    |               mulatságokra? Annyi a dolgom, hogy az eszemet se tudom.~- De
13125   II,  1882    |              miniszter vallásos is annyira, hogy akképp cselekedjék, mint
13126   II,  1882    |                  tán nazarénus is!~Így lõn, hogy egyetlenegyszer, tegnap
13127   II,  1882    |        bebizonyosodván azon régi közmondás, hogy aki a kabátján rosszul gombolja
13128   II,  1882    |                   meséjét.~Hát úgy volt az, hogy Baross Gábornak, a bizottság
13129   II,  1882    |                     foganatja. Nyilvánvaló, hogy nélkülem is meg fog bukni.
13130   II,  1882    |                    száradni azt a szégyent, hogy én valaha valamit helyeseltem.
13131   II,  1882    |                      ujjaikon számítgatták, hogy áll a javaslat sorsa s mi
13132   II,  1882    |                  bizonyult be csak egészen, hogy a látszat mennyire csal.~
13133   II,  1882    |                 csal.~Kovács Albert látván, hogy nélküle nem fog megbukni
13134   II,  1882    |                megbukni a javaslat, dacára, hogy mellette szólt, azt mondja
13135   II,  1882    |                  nem!«~Mednyánszky megijed, hogy kissé nagyon is sebesen
13136   II,  1882    |               szavazzon Treforttal.~Kisült, hogy mind a kettõ az öregebb.~
13137   II,  1882    |                      Mert az a nagy botlás, hogy engem kinevezett, okvetlenül
13138   II,  1882    |               világos tudatára ébred annak, hogy mi történt azalatt! Hogy
13139   II,  1882    |                    hogy mi történt azalatt! Hogy talán egy fordulópontot
13140   II,  1882    |                  Nem kell hozzá egyéb, csak hogy úgy folyjon tovább a dolog,
13141   II,  1882    |                     fohászkodással szokott.~Hogy pedig a delegáció nagy munkát
13142   II,  1882    |                     nagy munkát végezett, s hogy az országgyûlés most nagy
13143   II,  1882    |                     elolvasta olyan hangon, hogy a szúnyogdöngés mennydörgés
13144   II,  1882    |               Kutyabajuk. Nem látni rajtuk, hogy szerecsenek, olyan mórok,
13145   II,  1882    |               Szegénynek, most nagyon kell, hogy fõjön a feje. Nem elég,
13146   II,  1882    |                     fõjön a feje. Nem elég, hogy 40-50 milliónyi hézag van
13147   II,  1882    |                  dokumentumra azt írták rá, hogy bizottságot legközelebb »
13148   II,  1882    |                    Kisütötték volna belõle, hogy Fiume közjogi állását tisztázatlannak
13149   II,  1882    |            félistenek« helyett azt szedték, hogy »filisterek«.~*~Herman Ottó
13150   II,  1882    |                    elnöki szék háta mögött, hogy majd õ felszólal: egy udvarias
13151   II,  1882    |                  május 4.~Manó hitte volna, hogy még az olyan ülés is lehessen
13152   II,  1882    |            asztalára nyomtatott formulárét, hogy mikor kibontottuk, hosszabbnak
13153   II,  1882    |                  szolgáinak; csoda-e aztán, hogy tisztességesen igazságot
13154   II,  1882    |                  idejök?«~Abból is látszik, hogy Veszter Imre jól ért beszédei
13155   II,  1882    |                    Úgy áll ugyanis a dolog, hogy 26 milliónyi váltsági összeg
13156   II,  1882    |                  között, s így esett aztán, hogy 2-300 forint váltság­összeggel
13157   II,  1882    |          következése lett e bölcs taksának, hogy az így megterhelt szõlõ
13158   II,  1882    |                    a váltságdíj hátralékát. Hogy megvegye valaki, csak nem
13159   II,  1882    |                      A következés aztán az, hogy az ilyen restanciákkal terhelt
13160   II,  1882    |            fityingje sem, s a vége az lesz, hogy az állam, mely a szõlõdézsmaváltsági
13161   II,  1882    |           viszonyokat, s ott, ahol kiderül, hogy a váltság objektuma a hátrálékot
13162   II,  1882    |                megterhelve.~Bocsánatot kér, hogy mindjárt elsõ szónoklatát
13163   II,  1882    |                 tehet róla, ha nem tûrheti, hogy itt a házban így korteskedjenek
13164   II,  1882    |                    kötelessége kijelenteni, hogy a szõlõdézsma-váltságból
13165   II,  1882    |             nyomorult ember, aki elpusztul, hogy nyomorúságának ez vagy egy
13166   II,  1882    |                  kormány-e az oka? A fõ az, hogy elveszik, ha ér valamit,
13167   II,  1882    |                  nem ez a fõ. Neki az a fõ, hogy a kormány, melyet támogat,
13168   II,  1882    |                     beszédre Herman Ottó -, hogy valakinek magasabb rangú
13169   II,  1882    |                     beszéde, mint õ maga.~- Hogy - hogy?~- Hát úgy, hogy
13170   II,  1882    |              beszéde, mint õ maga.~- Hogy - hogy?~- Hát úgy, hogy amit ez
13171   II,  1882    |                     Hogy - hogy?~- Hát úgy, hogy amit ez az úr most itt összevissza
13172   II,  1882    |           legkomikusabb a dologban az volt, hogy a pénzügyminiszter, akit
13173   II,  1882    |                adott Veszternek, beismerte, hogy csakugyan nagy a baj, -
13174   II,  1882    |                 noha isten látja lelkünket, hogy nem kívánjuk kárát az osztrák
13175   II,  1882    |                nemzetgazdasági tudománynak, hogy minden kétoldalú ügylet
13176   II,  1882    |                   van, ugyanannyi kára kell hogy legyen, a másik félnek.
13177   II,  1882    |                  úgy szeretik ebédre hívni, hogy Magyarország legyen - az
13178   II,  1882    |                sírás és fogak csikorgatása, hogy így meg amúgy meg vannak
13179   II,  1882    |                  Hát Hisz akkor lehetetlen, hogy jó ne legyen! Akkor eo ipso,
13180   II,  1882    |                   eo ipso, elõnyös mireánk! Hogy ne fogadnók hát el?! Persze,
13181   II,  1882    |                   fogadnók hát el?! Persze, hogy elfogadjuk! Ide vele!~És
13182   II,  1882    |                 mameluk-ész már nem gondol, hogy hiszen taktika is lehet
13183   II,  1882    |                 Mert nem kell ám azt hinni, hogy ez az új tarifarendezés
13184   II,  1882    |                 auch gefahren, Herr Vetter.~Hogy némi mérsékelt fináncvámokra
13185   II,  1882    |                   versenyét, mint a magyar.~Hogy pedig a külföldrõl behozott
13186   II,  1882    |                  szükség bizonyítani annak, hogy osztrák ipar, az van, magyar
13187   II,  1882    |                     és Hegedüs Sándor. Mert hogy ezentúl még drágábban élünk,
13188   II,  1882    |                 deficit.~Ha azt mondhatnók, hogy elenyészteti a deficitet:
13189   II,  1882    |             deficitet: az volna valami. De, hogy kisebb lesz! Mennyivel?
13190   II,  1882    |                      ami pedig abszurdum -, hogy tíz millióval. Hiszen még
13191   II,  1882    |                  deficit marad, éppen elég, hogy megöljön.~De még az se bizonyos,
13192   II,  1882    |                      De még az se bizonyos, hogy kisebb lesz a deficit.~Ott
13193   II,  1882    |                   mi lett az erdedmény? Az, hogy azonnyomban két és fél millióval
13194   II,  1882    |                    tartozik s beérte azzal, hogy visszautasítá azt a sok
13195   II,  1882    |               részére, melyben bebizonyítá, hogy a delegációk ezúttal a beruházásokra
13196   II,  1882    |                   törvényes hatáskörüket, s hogy törvény szerint nem minden
13197   II,  1882    |                    volo sie jubeo«-jánál.~*~Hogy kivált a függetlenségi párton
13198   II,  1882    |                      legjobban jellemzi az, hogy a parlamenti vitatkozásokban
13199   II,  1882    |                 méltatja; el van határozva, hogy hallgat és szavaz.~Nem csoda,
13200   II,  1882    |                 kelt föl helyébõl, elõadva, hogy ily maga­tartással szemben
13201   II,  1882    |                   Eötvös ama megjegyzésére, hogy a bosnyák politika becstelen,
13202   II,  1882    |                 bírhatta rá, hacsak az nem, hogy az idézetbõl csak a »száraz
13203   II,  1882    |                abban a véleményben vagyunk, hogy kedélyes modorú megbeszélésre
13204   II,  1882    |                tudja csoportosítani érveit, hogy gondolkozóba ejti hallgatóit.
13205   II,  1882    |             fölszólalásainak, mint csak az, hogy õ mondja, kit folyton gyanú
13206   II,  1882    |              Kálmánt, aki nagyon jól tudja, hogy, mint Sámsonnak a hajában,
13207   II,  1882    |                     a többi közt azt mondá, hogy a délszlávok, semhogy osztrák
13208   II,  1882    |             komolyan.~Tisza Kálmán fölhozá, hogy õ Bécsben a királlyal szemben
13209   II,  1882    |                     azonban ne várják tõle, hogy õ ott a mások véleményének
13210   II,  1882    |            vesztegetett sok szót Boszniára. Hogy õ azok közé tartozik, akik
13211   II,  1882    |             tartozik, akik igenis óhajtják, hogy addig tartana a lázadás,
13212   II,  1882    |                     közbe is szólt egyszer, hogy mi köze mindezeknek a dolgoknak
13213   II,  1882    |                 dolgoknak Boszniához.~- Az, hogy így derül ki, hogyan készül
13214   II,  1882    |                    május 19.~Aki azt hiszi, hogy Boszniát és Hercegovinát
13215   II,  1882    |                   folyó ülésére s meglátja, hogy tévedett. Itt a zöld asztal
13216   II,  1882    |                megunta a Cordélia szerepét, hogy csak hallgasson és szeressen,
13217   II,  1882    |                     egymás után az arénába, hogy megdöntsék a most igazán »
13218   II,  1882    |                    indítvánnyal állott elõ, hogy szép szavai meghallgatása
13219   II,  1882    |                  mameluknak természete már, hogy mindig éhes legyen, - azért
13220   II,  1882    |                   Hiába, õneki már végzete, hogy nemzetének nevelõ dajkája
13221   II,  1882    |                  csak az az egy hibája van, hogy elfelejtett megjelenni.~
13222   II,  1882    |                 abból hitelesen állíthatja, hogy az egész keleti bonyodalom,
13223   II,  1882    |                közös kormánytól arra nézve, hogy mi lesz Boszniával, Hercegovinával.
13224   II,  1882    |              vagyunk vele, mint az ablakfa, hogy se ki, se be. Így egyszer
13225   II,  1882    |                  virradhat a közös kormány, hogy nemcsak a pénzünk fogy el,
13226   II,  1882    |                törvénykönyvbõl megérthetik, hogy az »occupation«, melyre
13227   II,  1882    |             eltagadottaknak lehetett hinni. Hogy senki se akarta az okkupációt.
13228   II,  1882    |                    a nagyon ritka jelenség, hogy a két zászlós ház körül
13229   II,  1882    |                 Kálmán se tudja fölmutatni, hogy õt meghallgatni minden ember
13230   II,  1882    |     tekintélyesebbje azon kezdte beszédjét, hogy kimutassa, hogy az okkupáció
13231   II,  1882    |                  beszédjét, hogy kimutassa, hogy az okkupáció s az adminisztráció,
13232   II,  1882    |                     egymásba forr, annyira, hogy azt veszedelmes fikció nélkül
13233   II,  1882    |                    ki, bizonyította be azt, hogy a delegációk a beruházási
13234   II,  1882    |                    hivatkozik s fölolvassa, hogy hát az mit mond az okkupációról
13235   II,  1882    |                    õ maga sem állhatta meg, hogy jóízûen ne mosolyogjon az
13236   II,  1882    |                     sietett is kijelenteni, hogy õ ezt a filológiai értekezést
13237   II,  1882    |                  csak illusztrálni kívánta, hogy mi értéke van az ily szótárakkal
13238   II,  1882    |                    tanulmánnyal. Kimutatta, hogy a berlini szerzõdés az okkupációval
13239   II,  1882    |               találó volt, midõn kimutatta, hogy a tisztán hadi akció biztosítására
13240   II,  1882    |                     szükséges teendõk igaz, hogy nem tartoznak a parlamentek
13241   II,  1882    |               szaladgál a parlamentek után, hogy kinyerje rá beleegyezésüket:
13242   II,  1882    |             hadjárat, mert most is igaz az, hogy Roma deliberante Saguntum
13243   II,  1882    |                 közti eltérésre, s kihozta, hogy akár Andrássynak, akár Szlávynak
13244   II,  1882    |                  beszéde e részét [látjuk], hogy Apponyi az aulikus család
13245   II,  1882    |                   ivadéka is odajutott már, hogy - Kossuth Lajosnak adjon
13246   II,  1882    |         vezérférfiai között, s nem hisszük, hogy az oly éles látású ember
13247   II,  1882    |               beszélni fognak róla a lapok, hogy aztán az öregasszonyok szájában
13248   II,  1882    |                  sóvárog, de nincsen pénze, hogy megvegye.~Az újfalusi zsidó
13249   II,  1882    |                    zsidó saktert is látták, hogy beszélget vele, de hát ki
13250   II,  1882    |                   Híre is ment a környéken, hogy egy kisleány elveszett az
13251   II,  1882    |                  juthatott eszébe senkinek, hogy a kisleányka vérét a zsidók
13252   II,  1882    |                     gyermeke.~Ez elmesélte, hogy a papa egy keresztény lánykát
13253   II,  1882    |                    a száját bedugta a papa, hogy ne sírhasson.~Hogy aztán
13254   II,  1882    |                    papa, hogy ne sírhasson.~Hogy aztán mi történt, azt nem
13255   II,  1882    |                  arra meg már tanúk vannak, hogy segélykiáltások hallatszottak
13256   II,  1882    |                     ez ügyben.~Félünk tõle, hogy az derül ki abból a vizsgálatból,
13257   II,  1882    |                     éppen megfizethetetlen, hogy... az izgalmas bosnyák beszédek
13258   II,  1882    |                 élclapok is arra vicceltek, hogy a képviselők »hazabeszélnek«.
13259   II,  1882    |                   meg az éljenordítás. Kár, hogy a fáklyák már elfogytak
13260   II,  1882    |                    a maga specialitása: az, hogy minden embernek kijut a -
13261   II,  1882    |                    aztán joggal mondhatjuk, hogy a képviselõjük színt vallott.~*~
13262   II,  1882    |                     le a józan választó is, hogy hát iszen csakugyan nem
13263   II,  1882    |                     hanem ilyenkor látszik, hogy mennyire tökéletlen.~*~A
13264   II,  1882    |               találta ki azt a ravaszságot, hogy ha rossz fát tesz a tûzre,
13265   II,  1882    |               könnyei az elérzékenyüléstõl, hogy mennyit kell szenvedniök
13266   II,  1882    |               Hiszen valami természetes az, hogy könnyebb volna nekik is
13267   II,  1882    |                    folyosón szóba kerülhet, hogy ki tudott nagyobbat füllenteni,
13268   II,  1882    |                     kérdezte tõlem Blaháné, hogy milyen szerepe lesz neki
13269   II,  1882    |                 csak késõbb jutott eszembe, hogy Blaháné csupa lelkiismeretességbõl
13270   II,  1882    |               Székesfehérváron elbeszéltem, hogy tréfásan mit mondtam Blahánénak.
13271   II,  1882    |                   szerepben és mikor látja, hogy bizony nincsen Jucikának
13272   II,  1882    |                  hiszen mindig azt mondják, hogy »Blaháné folyton csak Blahánét
13273   II,  1882    |             Blahánéra, csak azon tûnõdtünk, hogy lehetett õt felismerni. -
13274   II,  1882    |               mindig csak azt hangoztatták, hogy Blaháné egyoldalú színésznõ.~
13275   II,  1882    |                      Csevegés)~Azt mondják, hogy bálból sohasem megy férjhez
13276   II,  1882    |                    melyek arra ösztönöznek, hogy az ifjú, ha tisztességes
13277   II,  1882    |                   nem ér rá?) kiszámította, hogy négyszer több házasság köttetett
13278   II,  1882    |           gázcsillárok fénye mellett.~Igaz, hogy a mi közmondásunk szerint
13279   II,  1882    |                bálokból, kevés vigasztalás, hogy a majálisokról aztán négyszer
13280   II,  1882    |             szorosan venni. Annyi bizonyos, hogy a lampionok fénye bizalmat
13281   II,  1882    |                    1864. évben jött Pestre, hogy a politikai pályának szentelje
13282   II,  1882    |              elsajátította a szerb nyelvet, hogy már az 1865. év tavaszán
13283   II,  1882    |                     és az eredmény az lett, hogy kikiáltották képviselõjelöltnek.~
13284   II,  1882    |                    belõle, megkeresztelik, »hogy mindig gondoljon azokra,
13285   II,  1882    |                     senki sem gondolt arra, hogy ez a keresztelõ meg fogja
13286   II,  1882    |                    van róla a nép gyõzõdve, hogy Kállay csakis a szerb keresztelõ
13287   II,  1882    |                keresztelõ miatt bukott meg.~Hogy Kállay nem örömest emlékszik
13288   II,  1882    |                vegyül sehova.~Innen van az, hogy az ide tapasztalást szerezni
13289   II,  1882    |           lassankint annyira lekopik róluk, hogy éppen úgy lehetnének bécsiek,
13290   II,  1882    |               megvan, és az természetes is, hogy legszívesebben egymás közt
13291   II,  1882    |                    is azért hozzuk ezt fel, hogy ezen változtatni szeretnénk,
13292   II,  1882    |               változtatni szeretnénk, hanem hogy az olvasó megértse, milyen
13293   II,  1882    |                  fagylaltot a kis kanálról, hogy ezt ugyan hercegnõk se tehetnék
13294   II,  1882    |                     olyan messzire tesznek, hogy a »canaille« meg se hallja
13295   II,  1882    |               érezné a keserûséget afölött, hogy az új úr csak nemrég licitáltatta
13296   II,  1882    |                     itt erõsödik meg abban, hogy »vanitatum vanitas« minden,
13297   II,  1882    |               hölgycsoportokon, itt jön rá, hogy mégis szép az élet.~A kellnerek
13298   II,  1882    |                  csak a tárcaíró hallhatja, hogy mit beszélnek az asztaloknál.~
13299   II,  1882    |              Kitalálhatja azonban mindenki, hogy a tiszaeszlári kislány van
13300   II,  1882    |                kevés. Ennyiért nem érdemes, hogy bajba keveredjék valaki,
13301   II,  1882    |                antiszemiták úgy fogják fel, hogy rituális gyilkosság is történhetett.
13302   II,  1882    |                   feljegyezve a krónikában, hogy a pizai tornyon tulajdonképpen
13303   II,  1882    |                     de a babona azt tartja, hogy csak az lát hármat, aki
13304   II,  1882    |                   azért mindenik elfogadja, hogy négyet lát: ne tartsák természetes
13305   II,  1882    |                kávéházban.~S így éltük meg, hogy van egy hely, ahol összejön
13306   II,  1882    |        valláskülönbség nélkül s még nemcsak hogy együtt van, hanem egy dolog
13307   II,  1882    |                megegyeznek abban az egyben, hogy a rózsának kellemes illata
13308   II,  1882    |                   újságolta már Salamonnak, hogy meg is kezdte a nagy munkát,
13309   II,  1882    |                    elõhozta a darabot, azaz hogy elõ se hozta többé. Salamon
13310   II,  1882    |                  elsõ jelenetben egymással, hogy abszolute nem tudnak egymástól
13311   II,  1882    |                    s így persze lehetetlen, hogy a cselekvény elõre haladhasson.~
13312   II,  1882    |                   annyira szeretik egymást, hogy sohase válnak el, hanem
13313   II,  1882    |                színkör különben megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Csodálatos
13314   II,  1882    |                direktorokra.~Én azt hiszem, hogy a pille ezerszer megújuló
13315   II,  1882    |                  lapokba az az érdekes hír, hogy a budai színkör primadonnája
13316   II,  1882    |                   merjük biztosan állítani, hogy ez lesz az az elsõ kövér
13317   II,  1882    |                     bizony megtörtén­hetik, hogy sok igen derült estét él
13318   II,  1882    |                   Politikus szatócs«. Mert, hogy egészen derült estéket éljen
13319   II,  1882    |             harmadik felvonás felé s látja, hogy dacára annak, miszerint
13320   II,  1882    |                 kopasz emberek törekszenek, hogy meg ne látszassék hajfolytonossági
13321   II,  1882    |                szólva, meg kell említenünk, hogy eléggé csinosan ki van tatarozva
13322   II,  1882    |                     mindenkit figyelmeztet, hogy »tessék letenni a szivart«.~
13323   II,  1882    |                  így letett szivart persze, hogy aztán õ akvirálja, ha ugyan
13324   II,  1882    |                     a cím t.i. azt jelenti, hogy amikor a legtöbb uborka
13325   II,  1882    |            fizonómiáját s abból találja ki, hogy jó vagy rossz hírek jöttek-e
13326   II,  1882    |                 nagy emberek lenni, dacára, hogy õk a komornyikjai a redakciónak.
13327   II,  1882    |                     úgy szeretném valahogy, hogy mikor Bécsben olvassák,
13328   II,  1882    |               kérdést igyekeznek megoldani, hogy lehetne úgy írni meg az
13329   II,  1882    |                     úgy írni meg az igazat, hogy a szemiták maguk mellett,
13330   II,  1882    |                 távirat arra késztet engem, hogy lapjukat, mely eddig kedvencem
13331   II,  1882    |            Tekintetes szerkesztõ úr! Látom, hogy az ön lapja is zsidólap.
13332   II,  1882    |          megfordítva.~Azt nem lehet elérni, hogy mindenkinek tessék egy és
13333   II,  1882    |                   hanem oda el lehet jutni, hogy senkinek se tessék. S ez
13334   II,  1882    |                  ingyen. Bizony attól függ, hogy fogtok mulatni, hogy miképp
13335   II,  1882    |                  függ, hogy fogtok mulatni, hogy miképp teszitek le az exament.~
13336   II,  1882    |                 gondot ér, a homlokán - jó, hogy eltakarják az aranyszõke
13337   II,  1882    |                felhõ borong, mert ki tudja, hogy lesz, mint lesz?~Jaj, hogy
13338   II,  1882    |                  hogy lesz, mint lesz?~Jaj, hogy inkább évközben nem tanult
13339   II,  1882    |                   két nap. Apától kérdezte, hogy mitevõ legyen? Az azt tanácsolta,
13340   II,  1882    |                   mama azt a sok tudományt, hogy olyan jól tudja, - mikor
13341   II,  1882    |                 akik a betûket feltalálták, hogy nem különböztették meg õket
13342   II,  1882    |             különböztették meg õket jobban, hogy taréja legyen az egyiknek,
13343   II,  1882    |                   megsegítse a vizsgálaton, hogy a mamának szégyent ne hozzon
13344   II,  1882    |                    lánc is lesz rajta. Kár, hogy a kulcs iránt még nem szerzett
13345   II,  1882    |                   mit tehetne egyebet, mint hogy megvigasztalja õket.~- No
13346   II,  1882    |                tanító úr. Biz isten még jó, hogy examen van és nem közönséges
13347   II,  1882    |                   biztató is arcuk, szavuk, hogy Micu és Vilma felbátorodva,
13348   II,  1882    |                   Az idõ olyan hamar röpül, hogy szinte sajnálják, mikor
13349   II,  1882    |             ezüstórát!~Lajos, dacára annak, hogy fiatalabb, sokkal izmosabb
13350   II,  1882    |               bizonyítja be okoskodásaival, hogy én feküdtem alul. És nekem
13351   II,  1882    |                  nagy virtus kell ám ahhoz, hogy egy miniszterelnök, a kinek
13352   II,  1882    |                 tudta mélyen rejteni.~Igaz, hogy ez kötelessége is egy miniszterelnöknek,
13353   II,  1882    |                 szerencsésen viselte magát, hogy most õ a legnépszerûbb ember
13354   II,  1882    |                    meg aztat a kalendárium, hogy mikor van az excellencnek
13355   II,  1882    |                       Imádkozni fogok érte, hogy isten sokáig szabadítsa
13356   II,  1882    |             ráparancsolta a keresztényekre, hogy meg ne moccanjanak, mert
13357   II,  1882    |                 tartja a jeplüt a lovaival, hogy nem fölfordulja a szekér;
13358   II,  1882    |                     olyan úr az a Falstaff, hogy mikor még nincs ellenség,
13359   II,  1882    |               erõsen hadonász jobbra-balra, hogy így-amúgy teszi tönkre õket.~-
13360   II,  1882    |               ellenség, akkor is hadonázik, hogy pozdorjává töri. Hadd vesszen
13361   II,  1882    |                mikor ott van az ellenség?~- Hogy akkor? Õ akkor bemegy, komám, -
13362   II,  1882    |                     a tréfával, annyi tény, hogy a magyar miniszterelnök
13363   II,  1882    |                  pedig elég komolynak arra, hogy azt ne kamatoztassa pártjának
13364   II,  1882    |                 fenyegette meg az országot, hogy jaj lesz annak, aki a törvényt
13365   II,  1882    |                  törvényt meg fogja szegni!~Hogy mire való volt ezen eljárás
13366   II,  1882    |                  egyébre, ha csak nem arra, hogy az ország miniszterelnökének
13367   II,  1882    |                 magoktól is a municipiumok, hogy mit kelljen cselekedni,
13368   II,  1882    |                     folyt a nibelungi harc, hogy tartozik-e Erdélyi Marietta
13369   II,  1882    |                színésznõ többé - úgymond -, hogy örökös mûkedvelõ lehessen.~
13370   II,  1882    |                    azt hittem - magamról.~*~Hogy Csóka szereti a fényeset,
13371   II,  1882    |                  azt nem lehet csodálni.~De hogy Erdélyi Marietta meghallgatása
13372   II,  1882    |                 egészben az ér a legtöbbet, hogy akadt olyan színház is már -
13373   II,  1882    |                     sürögnek-forognak most, hogy egy negyedóra múlva helyt
13374   II,  1882    |               Mariska nyíltan kijelentette, hogy õ bizony nem irtózik a csóktól,
13375   II,  1882    |               nemzedék nincs arra teremtve, hogy enyelegjen, érzelegjen,
13376   II,  1882    |                   közben, kivált, ha tudja, hogy oly közel érik, vagy kéjelegve
13377   II,  1882    |                    kilátást nyújtanak arra, hogy rövid idõ alatt kedvence
13378   II,  1882    |                  országúton, nem is sejtve, hogy micsoda keserves lagzi várja.~
13379   II,  1882    |                     a bírósághoz, s kitûnt, hogy Szekeres Gusztávnak hívják,
13380   II,  1882    |               Szekeres Gusztávnak hívják, s hogy keresztény szûrszabó-legény.~-
13381   II,  1882    |                       Pedig azt veri a hír, hogy vérét veszik a keresztényeknek...~
13382   II,  1882    |                   korán kelt, megpillantja, hogy egy ember elõbb óvatosan
13383   II,  1882    |                semmit...~A boltos, ahelyett hogy leszakította volna az izgató
13384   II,  1882    |               Bárcsak németül írhatnám meg, hogy azok olvasnák, akiknek szól.
13385   II,  1882    |                 tanítás, úgy lehet.~Furcsa, hogy egy zsidó a hõse e történetnek
13386   II,  1882    |                     enyhítõ körülmény arra, hogy a magyarság gyûlöletében
13387   II,  1882    |                kikél benne.~Rákóczi mondta, hogy egyetlen ere sem húz a magyarokhoz,
13388   II,  1882    |              nehezítették a kiegyezést. Oh, hogy tombolt kéjittasan az én
13389   II,  1882    |                 Jakabom lelke, mikor látta, hogy a fullánkot érzik, mélyen
13390   II,  1882    |                   ön már arra, fiatalember, hogy minden embernek kell szeretnie
13391   II,  1882    |                  világon?~Jakab úgy érezte, hogy ezek a szavak végigsüvítenek
13392   II,  1882    |                    kezével intett már neki, hogy »elmehet«.~De azért ezek
13393   II,  1882    |                     ország iránt s kivitte, hogy tegyék el valami nagyobb
13394   II,  1882    |            Hiányzott neki valami: talán az, hogy nem gyûlölte õket, nem volt
13395   II,  1882    |                     jövõjükrõl, emlegették, hogy ez vagy az mikor és hogy
13396   II,  1882    |                    hogy ez vagy az mikor és hogy történt, dicsekedtek valamijükkel,
13397   II,  1882    |                    megmérhetetlen hiány az, hogy õneki nincs egy szava, amivel
13398   II,  1882    |                    magát. Kezdte már hinni, hogy van mégis hazaszeretet,
13399   II,  1882    |               képének, s lekanyarítják úgy, hogy meg lehessen ösmerni.~A
13400   II,  1882    |                midõn kiszállottam a parton, hogy miféle módon akadok össze
13401   II,  1882    |                partot.~Hát egyszerre látom, hogy egy markos palóc-legény
13402   II,  1882    |                vagyok, megkövetem alásan.~- Hogy ösmert rám?~- Hát csak úgy,
13403   II,  1882    |                     csak úgy, kérem alásan, hogy mappa van nálam a tekintetes
13404   II,  1882    |                palóc, alig bírtam odavinni, hogy a hosszú út unalmában néha
13405   II,  1882    |                    sablonszerû szavakhoz.~- Hogy hívják kendet?~- Nagy Mihály
13406   II,  1882    |                 szólt meggyõzõdéssel.~- Már hogy az ördögbe ne teremne? Csakhogy
13407   II,  1882    |                     Ez aztán annyit jelent, hogy ahelyett, miszerint beborult
13408   II,  1882    |                     legdivatosabbra:~- Nos, hogy vannak kendtek odahaza a
13409   II,  1882    |                kérem alásan, de úgy hallom, hogy a király és a fia közt esett
13410   II,  1882    |                 gazdagok?~- Nem mondhatnám, hogy valami fertelmes gazdagok
13411   II,  1882    |                     hát lehet benne valami. Hogy is van csak? Beszélje el
13412   II,  1882    |                    nekem is.~- Úgy volt az, hogy a király fia megharagudott
13413   II,  1882    |                     s megmondta az apjának, hogy ki akarja õket az országból
13414   II,  1882    |                      hát nem emlékszel már, hogy a zsidók aranybölcsõt hoztak
13415   II,  1882    |                   egyszer szent igaz, uram, hogy nálunk még eddig semmi bajuk.
13416   II,  1882    |                  nélkül is rájöttünk volna, hogy micsoda hatalmat képviselnek
13417   II,  1882    |                   azt mondta Kákay Aranyos, hogy ha ezek a nyelvek kefe volnának
13418   II,  1882    |                  már mindenki kitalálhatta, hogy ezek a rossz nyelvek.~Mint
13419   II,  1882    |                egész sereg ember abból élt, hogy füle volt, amellyel hallgatódzott,
13420   II,  1882    |                 Joggal beszélik az emberek, hogy aki pipázni szokott, az
13421   II,  1882    |             összetörtek, mikor azt mondták, hogy tavasz lesz, mosolyogni
13422   II,  1882    |                      Mikor meg azt mondták, hogy vihar lesz, fekete felhõk
13423   II,  1882    |                beavatott ember tudja errõl, hogy mennyit tesz ki a dolog.~
13424   II,  1882    |                   csinálta az angol flotta, hogy a tiszaeszlári ügyrõl elvonja
13425   II,  1882    |             ismeretes szó a tárca homlokán, hogy »Az angyalcsinálók«.~Ma
13426   II,  1882    |                   különbözõ ágazatai iránt, hogy az immár senki elõtt sem
13427   II,  1882    |                  angyalcsinálók«-nak.~Ugye, hogy kezdek már értelmesebben
13428   II,  1882    |                     azért a budai színkört, hogy új, eredeti darabokat adat
13429   II,  1882    |               darabokat adat elõ, ahelyett, hogy a régi jóízû, a pesti repertoárokról
13430   II,  1882    |               termetû kisdedeket, úgy kell, hogy nekünk is legyen egy helyünk,
13431   II,  1882    |                     kell hát kétségbe esni, hogy egyetlen darab sem arat
13432   II,  1882    |                  igazgatót és a társulatot, hogy minek adták elõ.~A társulat
13433   II,  1882    |                  Talán ösztönszerûleg érzi, hogy az õ feladata kijózanítani
13434   II,  1882    |                     adni, az ne zsenirozza, hogy kevesen nézik meg. Természetes
13435   II,  1882    |                emberek.~De ki mondja azért, hogy a temetések nem szükségesek?~
13436   II,  1882    |                   elõ valaha a históriában, hogy például a szabók azt állították
13437   II,  1882    |                szabók azt állították volna, hogy õk csizmadiák?~Nem, ilyesmi
13438   II,  1882    |                     az is megtörténik vala, hogy a csizmadiák kereken megtagadták
13439   II,  1882    |                  kereken megtagadták volna, hogy a »kecskék« is csizmadiák!~
13440   II,  1882    |               folyik már a vita a lapokban, hogy az írók utaznak-e valóban,
13441   II,  1882    |                     írók utaznak-e valóban, hogy írók-e az elutazók s több
13442   II,  1882    |                  határozottan azt állítják, hogy õk írók - s az ilyet mégis
13443   II,  1882    |                    legjobban -, vegyük úgy, hogy isten neki, az írók utaztak
13444   II,  1882    |                    Már a hajó címe mutatta, hogy nagy diplomata az öreg Pulszky,
13445   II,  1882    |                   gyerekek, mibe fogadjunk, hogy a »papa« rendjelet hoz onnan...~
13446   II,  1882    |                együtt.~Az egyszer bizonyos, hogy furcsa tucat volt így együtt...
13447   II,  1882    |                     akkor aztán az történt, hogy egy-egy jelesünk meg talált
13448   II,  1882    |                 egyedüli tünetei. Azért is, hogy aki meghal, az bizonyosan
13449   II,  1882    |                akkor ezekben a muzsikákban, hogy még az asszonyoknak is kijutott
13450   II,  1882    |                   férj kihajolt az ablakon, hogy: »Egy szót, uraim! Nekem
13451   II,  1882    |                      az ablakok alatt.~Kár, hogy olyan nagyon hosszan tartott,
13452   II,  1882    |                     tartott, olyan hosszan, hogy a fáklyák füstjétõl megint
13453   II,  1882    |                     ahol voltunk.~Beláttuk, hogy »vanitatum vanitas« volt
13454   II,  1882    |                   beszéd. Mert az meglehet, hogy megbûnhõdte már e nép a
13455   II,  1882    |                   hanem hát az a nagy hiba, hogy úgy látszik, a jelent kell
13456   II,  1882    |                    meg a falusi kapuk.~Azaz hogy hova beszélünk? Az irodalom
13457   II,  1882    |                   sem törõdtünk soha azzal, hogy milyen politika, milyen
13458   II,  1882    |                  intézkedés az üdvös, hanem hogy milyen ember vezeti az ügyeket.
13459   II,  1882    |                 íróval, így válik lehetõvé, hogy olyan íróink is vannak,
13460   II,  1882    |                    csak örülni tudok annak, hogy õket ünnepélyesen fogadják
13461   II,  1882    |             mindenfelé, mert látszik ebbõl, hogy a nemzetben él homályosan
13462   II,  1882    |                  ahol örömmel tapasztaltam, hogy némileg kitüntetik bennem
13463   II,  1882    |                Kincskeresõk«-et, elmondván, hogy az milyen pompás és szépségekben
13464   II,  1882    |                    Emilt. Míg végre kisült, hogy én vagyok az a jelenlevõ
13465   II,  1882    |              kelleni odaírni a nevek mellé, hogy N. N. író és bankhivatalnok,
13466   II,  1882    |        beteljesedett Chambord gróf jóslata, hogy egyszer õ is meg lesz törve.~-
13467   II,  1882    |                  herceg egy hírlapírónak -, hogy akit mindig mennydörögni
13468   II,  1882    |                   szemben.~Mikor híre ment, hogy az írók Kecskeméten kiszállnak
13469   II,  1882    |                  városházára, tanácskozván, hogy mitévõk legyenek?~- Egyetlen
13470   II,  1882    |                    már évek óta arra nézve, hogy a kiránduló magyar írók
13471   II,  1882    |               Bocsánat, uram! De nem értem, hogy ön miért haragudott meg.
13472   II,  1882    |                    úr! Ön persze azt hitte, hogy én két sárga csikót, két
13473   II,  1882    |                     azonnal vizitkártyákat, hogy »Vizvári Gyula mûvész és
13474   II,  1882    |                 ülnie elébb a mesés ködnek, hogy egész szépségében láthassuk.~
13475   II,  1882    |               szabad látni a forradalomból, hogy egészen látható legyen.~
13476   II,  1882    |                    de azok tudták, érezték, hogy egy »nagy ember« utazik
13477   II,  1882    |                     A kormány, mikor látta, hogy semmije sem maradt, a mehádiai
13478   II,  1882    |                     fogadta el, azt mondta, hogy õ csak verekedni tudott,
13479   II,  1882    |                   szegényesen. Talán jó is, hogy már meghalt. Ne rontsa õ
13480   II,  1882    |                     nem volt elég pénze rá, hogy gyógyíttatta volna magát.~...
13481   II,  1882    |               átugorni vagy húsz esztendõt, hogy ne lássuk, ami még következni
13482   II,  1882    |                     a fényes, dicsõ alakok, hogy mindig az élõk temetése
13483   II,  1882    |                   beszélte nekem. Sajnálom, hogy nem emlékszem a dolog históriai
13484   II,  1882    |                     az nem fog csodálkozni, hogy a tábornokok (különben is
13485   II,  1882    |                    képeket és hasonlatokat, hogy azokkal stratégiai és taktikai
13486   II,  1882    |               emiatt, mert látniok kellett, hogy nemegyszer követnek el nagy
13487   II,  1882    |                  közben egyszer azt mondja, hogy õneki megvan az utolsó mameluk
13488   II,  1882    |                 Blätter!.« Úgy kell lennie, hogy átaludtam vagy kétszáz esztendõt,
13489   II,  1882    |                vesztek ki mind a mamelukok, hogy ma már az utolsónak csutorája
13490   II,  1882    |                     az örömömet, elárulván, hogy az egyiptomi mamelukokat
13491   II,  1882    |                      De mi az ahhoz képest, hogy a mieink - kipusztíthatatlanok.
13492   II,  1882    |              krajcárért?~- Kevesli kérem?~- Hogy mit? Az összeget? Vagy az
13493   II,  1882    |                 álló hölgyek a nagy sikert, hogy a bárónak rövidre van nyírva
13494   II,  1882    |                    eljárási mód követtetik, hogy azok ne legyenek holmi haszontalan
13495   II,  1882    |                     mindegy, de beláthatja, hogy mindenki bírni akar a jegyekbõl
13496   II,  1882    |                     az apprehenzió ellenem, hogy isten a megmondhatója. Tíz
13497   II,  1882    |                     keményen rámparancsolt, hogy tíznél többet a világ minden
13498   II,  1882    |                     a szegényebbek.~Persze, hogy az illetõ vásárló aztán
13499   II,  1882    |                     már azt is megbámulják, hogy lehetett ezeket a rengeteg
13500   II,  1882    |                 arról nem is álmodik senki, hogy ez a program be legyen tartva.