bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

18001   II,  1883    |                     meg Rónay János. - Kár, hogy a hangja kicsi.~- Furcsa! -
18002   II,  1883    |               Egyszer csak körülnéz, látja, hogy vannak vagy kétezeren. Nosza,
18003   II,  1883    |             keresztények közti házasságról.~Hogy meglesz a javaslatnak ott
18004   II,  1883    |                   Minek azt megakadályozni, hogy a föld visszaszaladjon alátok?~
18005   II,  1883    |                egész kormány. A fõdolog az, hogy már az adók meg vannak szavazva.
18006   II,  1883    |                   tiszteletre méltó olvasó, hogy Podmaniczky Frigyest itt
18007   II,  1883    |                   az ottani színtársulatra, hogy »igen meg van vele elégedve«.
18008   II,  1883    |                     fogja itt elmondani ma, hogy »igen meg van elégedve az
18009   II,  1883    |                    megparancsolta inasának, hogy korán költse fel, mert reggelre
18010   II,  1883    |                    lepedõs kísértetekkel.~S hogy táncoltak ezek a kísértetek,
18011   II,  1883    |                     hangosan.~Oly hangosan, hogy az inas bejött és felköltötte:~-
18012   II,  1883    |                    szekírozta meg Hegedüst, hogy már 2000 cikket írt Magyarország
18013   II,  1883    |        család-affért emlegették, elmondván, hogy a bárói ház kis pudli kutyái
18014   II,  1883    |             alkalmazta a kutya paragrafust, hogy amely kutyának száj­kosara
18015   II,  1883    |                      A cselédek azt hitték, hogy ez vitézség. (Én magam is
18016   II,  1883    |                  hatóság azonban azt hitte, hogy ez kihágás. S e véleménykülönbség
18017   II,  1883    |                 újságok felfújtak, ahelyett hogy kedélyesen vennék a dolgot...~
18018   II,  1883    |                    végén Komjáthyt szidják, hogy miért vállalta el az Olay
18019   II,  1883    |                     a folyosókon, - s most, hogy már túl vannak az adóemelésen -
18020   II,  1883    |                   Gróf Bánffy Béla beszéli, hogy õnáluk Erdélyben éhen halnak
18021   II,  1883    |                     Nagyobb dolog az jóval, hogy Magyarország miniszterelnöke
18022   II,  1883    |                    borbélyra. Innen van az, hogy némely helyütt hosszabbak
18023   II,  1883    |                Zemplénbõl. Neki az mindegy, hogy már nem képviselõ, õ azért
18024   II,  1883    |                 legnagyobb mérvét az jelzi, hogy már Kemény Gábort is egészen
18025   II,  1883    |                    szava sem volt az ellen, hogy a Mikulás adóemelést hozott.
18026   II,  1883    |                  fiatal kedélye nem engedi, hogy az öregség hozzá lopódzék (
18027   II,  1883    |                     egyik:~- Hja, sok kell, hogy a mamelukok fényben éljenek.~-
18028   II,  1883    |                     se volna, azt mondanám, hogy gróf vagyok!~Bent a tanácskozó
18029   II,  1883    |                  azt lehetne következtetni, hogy megbukott.~Keresztülment
18030   II,  1883    |           miniszteri székek felé, s látván, hogy azok még épségben vannak,
18031   II,  1883    |                     fõrendiház? Lehetetlen, hogy kiheverje Tisza ezt a bukást.
18032   II,  1883    |                ördögbe is, ha meggondoljuk, hogy Tiszát szavazták le, ha
18033   II,  1883    |                  szemeihez, úgy kacag azon, hogy a fõrendiház mit csinált
18034   II,  1883    |                 egész rívásig kacagtató az: hogy leszavazta a fõrendiház
18035   II,  1883    |                    a dolog azzal végzõdött, hogy Almássy megfogta Polónyit,
18036   II,  1883    |               jelentette jó palóc szavával, hogy a fõrendiház tegnap tartott
18037   II,  1883    |                fekete felhõ vonul. Mi lesz, hogy lesz, ha az a szerencsétlen
18038   II,  1883    |                      Ne tessék csodálkozni, hogy elhagyom a t. betût! Azazhogy
18039   II,  1883    |                    e nap óta, s csodálatos, hogy mégis a kiforratlan részük
18040   II,  1883    |                     nem emlékszem ki volt), hogy örült rajta az elsõ napon.~-
18041   II,  1883    |               Mégiscsak jó dolog - mondá -, hogy egyszer valahára a mágnások
18042   II,  1883    |                   második nap aztán kisült, hogy mégis legjobb, ha a mágnások
18043   II,  1883    |                  pokolból, Bergen­góciából, hogy a helybeli fõispán meg ellenünk
18044   II,  1883    |               ellenünk adja be a voksát? És hogy az itt ficsúrkodó unokaöcséink
18045   II,  1883    |                     vagyunk mi zászlósurak, hogy elbukni lássuk a zászlót?~
18046   II,  1883    |                  gép egyik kerekérõl kisül, hogy megállíthatja a másik kerék.~
18047   II,  1883    |                   kelt legott egy kis eset; hogy valami Gyárfás nevû titkárja
18048   II,  1883    |          megszekírozza.~Egyszer az történt, hogy Gyárfásnak megtagadta a
18049   II,  1883    |              beszédet készítõ Gyárfásnak.~- Hogy van, Gyárfás? (Már ti. hogy
18050   II,  1883    |                 Hogy van, Gyárfás? (Már ti. hogy van tovább a beszéd.)~-
18051   II,  1883    |               alássan, nagyon jól. (Már ti. hogy Gyárfás érzi magát nagyon
18052   II,  1883    |                  volna az egyetlen alkalom, hogy kigyönyörködhesse magát
18053   II,  1883    |                   elvégezve a csillagokban, hogy az ellenzéken esik nagy
18054   II,  1883    |               pártját fogván, fölemlítette, hogy a Svarcz anyja javára gyûjtött
18055   II,  1883    |                   sietett a mérlegre tenni, hogy mekkora sértés ez! Hallatlan!~
18056   II,  1883    |                annak a kis nyelvecskéjében, hogy mégis megállította azt a
18057   II,  1883    |                      s megfenyegette azzal, hogy a mondott szó bele nem jut
18058   II,  1883    |                     Manója iránti figyelem: hogy az ne találja ott meg, s
18059   II,  1883    |                felszólalása után ért véget, hogy a folyosón, majd pedig a
18060   II,  1883    |                 történhetik egyéb, mint az, hogy még egyszer szereznek vele
18061   II,  1883    |               PEZSGŐJE~Abból az alkalomból, hogy most Beksics Gusztáv becses
18062   II,  1883    |             Zsigmond nemcsak azt tartották, hogy pompás ízû legyen az, ami
18063   II,  1883    |                    Hanem azon jár az eszem, hogy lehetne már egy kis potya-pezsgõt
18064   II,  1883    |                     én neked olyan pezsgõt, hogy még a nemzetséged sem ivott
18065   II,  1883    |                Miksáné mindjárt belevágott, hogy az minél elõbb legyen meg,
18066   II,  1883    |                   pedig ott állt világosan, hogy »Veuve Cliquot«. Ennél pedig
18067   II,  1883    |                     igaz, most jut eszembe, hogy még nem mondtam meg miképp
18068   II,  1883    |               rekkenõ hõségben a szomjúság, hogy alig várom míg a Maria-Hilfbe
18069   II,  1883    |               bocsássatok meg, megittam. De hogy mégse jöjjek üres kézzel,
18070   II,  1883    |                    kézzel, megparancsoltam, hogy töltsék meg valamivel. Így
18071   II,  1883    |                     no, de bolond vagyok... hogy ezt mindjárt el nem mondtam
18072   II,  1883    |                      Most még azt hiszitek, hogy pezsgõnek akartam kiadni.
18073   II,  1883    |                  bizonyosan merem állítani, hogy kiittam.~Ilyen volt akkoriban
18074   II,  1883    |                   volt Mailáth. Arra nézve, hogy az õ gondol­k­ozásmódja
18075   II,  1883    |                 jellemzõ az a nyilatkozata, hogy õ szívesen megengedné a
18076   II,  1883    |               reménytelensége okozta, tény, hogy oly hazafiak, mint Mailáth,
18077   II,  1883    |                     viszonyok átalakításán. Hogy mily sikerrel járt ez akció,
18078   II,  1883    |                  tanácsolta az uralkodónak, hogy a kiegyezés érdekében hívja
18079   II,  1883    |                     írnak a lapok még most, hogy mi csak vázlatosan kívánjuk
18080   II,  1883    |                adatok csak azt bizonyítják, hogy mi volt a politikában, s
18081   II,  1883    |                  rendíthetetlen, s amellett hogy lojális volt, a hazáját
18082   II,  1883    |                  hazáját is szerette, igaz, hogy más módon, mint a legtöbben,
18083   II,  1883    |                  így élt, az nem érdemelte, hogy úgy haljon meg. De megérdemli,
18084   II,  1883    |                  haljon meg. De megérdemli, hogy emléke hosszú ideig tartó
18085   II,  1883    |                 Zágrábot, úgy akar kimúlni, hogy a halálos ágyán már semmi
18086   II,  1883    |             fáradtan, elgyengülve, anélkül, hogy utolsó szempillantása izgatott
18087   II,  1883    |               lanokra.~Hanem történik néha, hogy selyem, bársonypólyákban
18088   II,  1883    |              csemetének elég rossz lehelet, hogy elfagyassza, az öreg fát
18089   II,  1883    |                     bemutatásnál elmondani, hogy õk bátrak. Ami jótulajdonság
18090   II,  1883    |                   embert kidobnák az ajtón, hogy meg van bolondulva, ha így
18091   II,  1883    |                  szerkesztõ tehát úgy lesz, hogy egy »életrevaló ideája«
18092   II,  1883    |                 támad, már ti. õ hiszi azt, hogy életrevaló, a »nagyszerû«
18093   II,  1883    |                    mert természetedben van, hogy jobban szereted a régi kipróbált
18094   II,  1883    |                     levélhordót, ha látnád, hogy pirosodik ki arca az elsõ...
18095   II,  1883    |            Teringette, mégiscsak valami az, hogy már a tengerentúlról is
18096   II,  1883    |                  Mondja nekem aztán valaki, hogy nem jó hazafiak! Mikor még
18097   II,  1884    |             megmarad még az emlékezetekben, hogy vagy kétszáz év múlva aztán
18098   II,  1884    |                     a népnek. Igazán csoda, hogy annak a fehér báránynak,
18099   II,  1884    |              annyira izolálva érezte magát, hogy elfeledte címereit, predikátumait,
18100   II,  1884    |                   Alig lehetett elképzelni, hogy egy igazi nagyúr s amellé
18101   II,  1884    |                     kedvében járt a népnek, hogy székét megtarthassa, minden
18102   II,  1884    |                aztán olyan végletekre ment, hogy egyszer látván a városházán
18103   II,  1884    |                  Úgy csinálja meg valahogy, hogy ha Tisza Kálmán olvassa,
18104   II,  1884    |        színdarabokban, mikor a kürt harsan, hogy a király jön, s lassan hosszadalmasan
18105   II,  1884    |                     izgatva és kifinomodva, hogy mikor a következõ napon
18106   II,  1884    |                minden ember azt találta ki, hogy Horváth Gyula lesz a fõispán
18107   II,  1884    |                   aki nem tudta elképzelni, hogy nõtt õ meg huszonnégy óra
18108   II,  1884    |                   idegen városban.~Lõn hát, hogy a biztosi hatalomnak csak
18109   II,  1884    |                tanácstag is arra való volt, hogy a külsõ fényt neveljék.
18110   II,  1884    |               közönybe burkolóztak az elõl, hogy mi történik a városházán,
18111   II,  1884    |                 tanács még arra is jó volt, hogy a királyi biztosnak legyen
18112   II,  1884    |                    mindig két-két szegedit, hogy lassankint jöjjenek bele
18113   II,  1884    |             bálványozásig megszerették? Az, hogy mindig csak jó és kedvezõ
18114   II,  1884    |                  Mindössze egyszer történt, hogy két biztosi tanácsos, Komjáthy
18115   II,  1884    |                    Tisza, kinek feltûnt az, hogy így egyszerre mennek a jó
18116   II,  1884    |                  fiatalember, panaszkodott, hogy az idevaló levegõ árt neki,
18117   II,  1884    |                    idevaló levegõ árt neki, hogy napról napra fogy. Meránba
18118   II,  1884    |                 mérveket vesz nála a hízás, hogy valami komolyabb bajtól
18119   II,  1884    |                    egymásnak, az egyik azt, hogy a tavalyi frakkja hogy lötyög
18120   II,  1884    |                      hogy a tavalyi frakkja hogy lötyög rajta, a másik meg
18121   II,  1884    |                     rajta, a másik meg azt, hogy az övé a hátát se volna
18122   II,  1884    |                 visszacserélte. Hát látjuk, hogy egészen ránk illenek.~Így
18123   II,  1884    |                  durroghatnak a pisztolyok.~Hogy divat lenne az öngyilkosság,
18124   II,  1884    |                     valamikor a városbírón, hogy a kertjében minden héten
18125   II,  1884    |                   figyelmeztette a fõbírót, hogy mint magisztratuális perszónának
18126   II,  1884    |                     városi hajdú kidobolta, hogy a fõbíró uram jövõ szombaton
18127   II,  1884    |                   divatból senki sem teszi, hogy meghaljon, már csak azért
18128   II,  1884    |                      Tagadhatatlan azonban, hogy erre az effektusra majd
18129   II,  1884    |                     szerelmespár elrendeli, hogy egy közös sírba temessék
18130   II,  1884    |                 kivált ha még hozzátesszük, hogy a szülõk annyira nem fogadtak
18131   II,  1884    |                    nem fogadtak nekik szót, hogy külön-külön temetõbe vitték
18132   II,  1884    |                     jut eszébe megjegyezni, hogy kegyetlen gyermekek, kik
18133   II,  1884    |               összes halálsóhajuk. Érezzük, hogy bizonyos beteges regényesség
18134   II,  1884    |                   mi érdekük ezeknek abban, hogy az itt hagyott világban
18135   II,  1884    |            legritkább esetek közé tartozik, hogy a mi öngyilkosaink ridegen,
18136   II,  1884    |            szerencsétlen lények azt hinnék, hogy valami rendkívüli hõsi dolgot
18137   II,  1884    |                  bensejükben úgy olvad fel, hogy a társadalom a hibás, s
18138   II,  1884    |                    e borzasztó lépésnél is, hogy eszembe jut egy anya, aki
18139   II,  1884    |                szomorúan -, mert valószínû, hogy elájulok a temetésen.~De
18140   II,  1884    |                miképp is tételezhetnõk fel, hogy egyszerûen, természetesen
18141   II,  1884    |                    az öngyilkosságban. Mert hogy ezeknek is van részük benne -
18142   II,  1884    |               napság már nem is képzelhetõ, hogy az embernek az egy forintosát
18143   II,  1884    |               csínyhez kellett folyamodnom, hogy végig ütöttem a fazekasok
18144   II,  1884    |                   neki a forintot nyájasan, hogy: »adja ki a többit«. Az
18145   II,  1884    |               papirost, mint a rezet. Igaz, hogy kemény tallér és húszas
18146   II,  1884    |              öregapáink rá voltak szorulva, hogy amikor bevásárolni mentek
18147   II,  1884    |                belátta ennek következtében, hogy ezeket a terhes tarisznyákat
18148   II,  1884    |                 káromkodnak az aggastyánok, hogy ez a bankó egy reggelen
18149   II,  1884    |                    szépen megkötötte magát, hogy õ feladja a szolgálatot,
18150   II,  1884    |                     a korból való az adoma, hogy a losonci vásárról hazajött
18151   II,  1884    |                  vettem érte neked.~- Ugyan hogy volt?~- Kilencszáz forint.~-
18152   II,  1884    |                    Szent mennyei szüzecske! Hogy hozzuk haza azt a sok almát?~-
18153   II,  1884    |                  volt rajta. A nép ráfogta, hogy az Erzsébet királyné képe.
18154   II,  1884    |                     azt (mint a t. Háznál), hogy »tisztelt«.~- Tudjuk, tudjuk -
18155   II,  1884    |                       a t. itt azt jelenti, hogy »tudós«.~- Dehogy, dehogy,
18156   II,  1884    |                     dehogy, azt jelenti az, hogy »tüzes«.~Mert az Akadémia
18157   II,  1884    |                 arról volt nevezetes eddig, hogy Európa minden pontja közül
18158   II,  1884    |                     kívánta az eszme-menet, hogy egy kicsit megcsipkedje
18159   II,  1884    |                     íziben észre nem venné, hogy ennél a dolognál föl lehetne
18160   II,  1884    |                      Sok ember aztán olyan, hogy ha éljent hall, az õ szája
18161   II,  1884    |                   hátra fejét Ipolyi mögül, hogy »mi ez, mi?« Talán álmodik.~
18162   II,  1884    |                       Úgy történt az egész, hogy a nagyváradi rabbi, Kohut
18163   II,  1884    |                Felolvassák a levelét. Írja, hogy a francia és a bécsi akadémia
18164   II,  1884    |                   melegen beszélt mellette, hogy az ember azt hitte volna,
18165   II,  1884    |                   az ember azt hitte volna, hogy ettõl függ az ország jóléte.
18166   II,  1884    |            hátranézett, s látta az arcokon, hogy nincs egyedül.~- Most mindjárt
18167   II,  1884    |                  Thaly felkel, s kijelenti, hogy nem magyar nyelvû munkának
18168   II,  1884    |                 persze te ugye azt akarnád, hogy csak magad beszélhess. Hanem
18169   II,  1884    |                     különbség csak az lett, hogy most már mind a kettõ renegát.~
18170   II,  1884    |          kombinációk tenyésztek arra nézve, hogy hol legyen ezentúl a fuzionális
18171   II,  1884    |                  kapacitálni a deákistákat, hogy egy semleges hely kellene.~
18172   II,  1884    |                 maguk adták be a derekukat, hogy isten neki, mégiscsak jó
18173   II,  1884    |                 nagyon kapacitálni senkit), hogy most meg már õk követelték
18174   II,  1884    |                    követelték az új helyet, hogy ami egyszer el van határozva,
18175   II,  1884    |                     maradandó lesz: dacára, hogy nem az egyetlen, ki ide
18176   II,  1884    |                    ide, azt kellene hinnie, hogy õ kormányozza Magyarországot.~
18177   II,  1884    |                    és szerencse kell hozzá, hogy valaki eléje férhessen.
18178   II,  1884    |              unalmas neked, kegyelmes uram, hogy úgy zaklatnak, macerálnak?~-
18179   II,  1884    |               felelem, amit a göthös ember, hogy hagyjátok el, hiszen addig
18180   II,  1884    |             Érdekfeszítõ parti folyik, vagy hogy »vulpes« van valamelyik
18181   II,  1884    |                      Azt hiszik a börzéken, hogy válság van. Hát mit telegrafírozzunk?~-
18182   II,  1884    |                   mondja a fõember... - Hát hogy mit? Az ördög tudná...~-
18183   II,  1884    |                    fontos az államra nézve, hogy mit sürgönyözzünk.~- Nagyon
18184   II,  1884    |              hanyatlik a külföldi börzéken. Hogy mit kellene sürgönyözni?~
18185   II,  1884    |          megbiztatja az újság-reportereket, hogy intézzék el az ország pénzügyi
18186   II,  1884    |             felállított mintából megláttam, hogy a Deák Ferenc alakja háttal
18187   II,  1884    |                    abban van a jelentõsége, hogy tökéletesen igaznak látszik.~
18188   II,  1884    |                  felséges cár, ha megtudja, hogy az õ personálisát kétszer
18189   II,  1884    |                    még ennél is nagyobb az, hogy Zweibuckelig volt a vezetékneve,
18190   II,  1884    |                     erre Zweibuckelig uram, hogy felment a cár elé panaszra,
18191   II,  1884    |                 felment a cár elé panaszra, hogy õ túl nem éli ezt a csúfságot,
18192   II,  1884    |               szellemesnek találja I. Pált.~HOGY KELL SZÁZ ARANYAT NYERNI~(
18193   II,  1884    |                   Pulszky Károly megígérte, hogy megmutogat mindent, de nem
18194   II,  1884    |                   Nem tetszik tudni, kérem, hogy a zálogház is állított-e
18195   II,  1884    |                       minden van! - Azután, hogy mégis lebecsmérelje a kiállítást,
18196   II,  1884    |               pszichológia.~Vegyük azonban, hogy olyan mû akad a kritikus
18197   II,  1884    |                   Aztán nagyokat fúj utána, hogy õ milyen vitézséget cselekedett.~
18198   II,  1884    |                helyet foglalnak el, s mégis hogy nekik esnek nagy pallosukkal
18199   II,  1884    |                 akkor az a szeszélye támad, hogy neki regény kellene.~Csakhogy
18200   II,  1884    |                bevezetõ szó csak arra való, hogy az én Sziklay barátomat
18201   II,  1884    |              egyszóval az a divat van most, hogy mindig csak azt kellene
18202   II,  1884    |                    a kiemelésre legméltóbb, hogy míg más ember csak leírja
18203   II,  1884    |                 arra való volna a kritikus, hogy siessen elmondani az íróról,
18204   II,  1884    |                siessen elmondani az íróról, hogy még messze van a harmincon
18205   II,  1884    |                    van a harmincon innen, s hogy az õszinte, nyílt természetet
18206   II,  1884    |                olyan belsõ, amely (anélkül, hogy Kerkapolyt idézném) a külsõt
18207   II,  1884    |            mûformáktól.~Mert jók ezek arra, hogy az ember Kisfaludy társasági
18208   II,  1884    |                     velök, de nem jók arra, hogy a publikum megvegye a könyveit,
18209   II,  1884    |                    dolog lenne azt kívánni, hogy Csumik Borbálának a Székely
18210   II,  1884    |               Székely Klára arca adatódjék, hogy akadémiai szóval éljek.~
18211   II,  1884    |                   nekem beszélgetés közben, hogy egy regényt szeretne írni.~-
18212   II,  1884    |                    nem lehet úgy elrontani, hogy nyerhessen vele.~Csodálkozva
18213   II,  1884    |                    megtalálja ön a kezdést, hogy »Szép verõfényes délutáni
18214   II,  1884    |                  hasznom lenne ebbõl?~- Az, hogy önnek ezen kitûnõ regény
18215   II,  1884    |                  közt is arról sopánkodott, hogy: de hamutartójuk mégse volt
18216   II,  1884    |                   közt van meg az a szokás, hogy mindég öreg tanuló mellé
18217   II,  1884    |                    szinte le lehet olvasni, hogy:~»Most mi dirigáljuk az
18218   II,  1884    |           korteseszközök ma már annyifélék, hogy lehetetlen volna elszámlálni.
18219   II,  1884    |                   hát persze ahhoz az kell, hogy a jelöltnek szomszédos domíniuma
18220   II,  1884    |              megválasztat«. Tudják a kópék, hogy kellenek!~Csak a habarékpárti
18221   II,  1884    |                    az ember azt hitte róla, hogy nem is él már. Hanem ilyenkor
18222   II,  1884    |                   lyukból, mint a vakondok.~Hogy ugyan hol tartózkodnak három
18223   II,  1884    |               sohasem lehet látni.~Halljuk, hogy élnek, de nem látjuk. Tudjuk,
18224   II,  1884    |                      de nem látjuk. Tudjuk, hogy szubvencionálja õket a kormány,
18225   II,  1884    |              kormány, de nem vesszük észre, hogy miért.~Homályos dolgok ezek
18226   II,  1884    |                dolgok ezek nagyon.~Mesélik, hogy egyszer valaki föltette
18227   II,  1884    |                    valaki föltette magában, hogy prenumerál egy ilyen lapra,
18228   II,  1884    |                        Én azt hiszem, uram, hogy az nem a kegyed számára
18229   II,  1884    |                    önnek, mondjon le arról, hogy az én lapomat járassa.~-
18230   II,  1884    |              kívánságával. Tudja meg, uram, hogy az a lap csak egyetlen egyszer
18231   II,  1884    |             versekben. Mélyen megható volt, hogy a kis Jézuskát hogy melengették
18232   II,  1884    |                   volt, hogy a kis Jézuskát hogy melengették leheletükkel
18233   II,  1884    |                    kíváncsian tudakozódnak, hogy most ugyan ki született.~-
18234   II,  1884    |                   nézik a »fölfeszítést«, s hogy villognak szemeik, mikor
18235   II,  1884    |                   szombat este a halleluja, hogy az »Üdvözítõ föltámadott«.~
18236   II,  1884    |                   az ember olyan jól lakik, hogy se ülni, se állni, se lefeküdni
18237   II,  1884    |                   még nem volt olyan régen, hogy meg ne maradt volna a pincében
18238   II,  1884    |             Mégiscsak azt mondom én, sógor, hogy nem bolond ember az a Tiszai
18239   II,  1884    |                baliak. Erõsködnek, úgymond, hogy õk jobban tudnák...~- Sok
18240   II,  1884    |                    az egyet mégse engedném, hogy a vasabroncsot levegyék
18241   II,  1884    |             helyetted«. Nem bolond az erdõ, hogy félre menjen!~Ilyen szép
18242   II,  1884    |                     iddogálás közben. Igaz, hogy egyik se lesz bölcsebb belõle,
18243   II,  1884    |               ösmeri fel a leány napközben, hogy az õ virágát tûzte-e fel
18244   II,  1884    |                     szolgálna.~Természetes, hogy az általános jókedvben megereszkedik
18245   II,  1884    |                     rágalmat komponálta ki, hogy én egy vígjátékon dolgozom.~
18246   II,  1884    |                     szegény dramaturgoknak: hogy hová tették a vígjátékomat,
18247   II,  1884    |                    inkább most jelentem ki, hogy nem írok semmi színdarabot,
18248   II,  1884    |                  egész hírbõl csak az igaz, hogy egyszer a Kisfaludy Társaság
18249   II,  1884    |                   meg a jó ismerõsei közül, hogy egy kis befõzöttet küldhessen
18250   II,  1884    |                     volt semmi kilátása rá, hogy a befõzöttjében részeltessen. »
18251   II,  1884    |                    irigykedve arra a hírre, hogy szegedi paprikánk van. Csodálták,
18252   II,  1884    |                     furcsa is az a betûnél, hogy ha így áll a lábán, hát
18253   II,  1884    |                     volt.~Azért jöttem ide, hogy egy konkurrens lapot csináljak
18254   II,  1884    |            rontjátok ti egymást -, örülünk, hogy két ilyen erõs fickónk van;
18255   II,  1884    |                      Én azzal ijesztgettem, hogy megírom a biográfiáját a »
18256   II,  1884    |            megesküdött a kálvinista hitére, hogy akkor leírja az én biográfiámat
18257   II,  1884    |                 liter bort, s elhatároztam, hogy végtelenül goromba leszek.~
18258   II,  1884    |                 népképviselõ megszokta már, hogy negyven liter bor nem nagy
18259   II,  1884    |                     Minélfogva elhatározta, hogy végtelenül szelíd lesz.~
18260   II,  1884    |                 szándékkal írta meg cikkét, hogy én nyerjek, s én azzal a
18261   II,  1884    |                    s én azzal a szándékkal, hogy õ veszítsen.~Õ szelíd volt,
18262   II,  1884    |                     egyhangúan döntötte el, hogy még így is Komjáthy nyert.~
18263   II,  1884    |                     megítélheti... nem azt, hogy Komjáthy milyen goromba
18264   II,  1884    |                   goromba ember, hanem azt, hogy én milyen szelíd voltam
18265   II,  1884    |              öregeknek!~Mindez azt jelenti, hogy: dupla lénung, nincs parlament!~
18266   II,  1884    |                      siet élni vele. Tudja, hogy nem sokáig tart.~Az, amit
18267   II,  1884    |                    háziúr a konferencián -, hogy melyiket nem akarom a kettõ
18268   II,  1884    |                 pápa-féle bûnbocsánat volt: hogy egész élethossziglan azokra
18269   II,  1884    |                    pártelnök is azt mondta, hogy elég volt már Bús-bakból.
18270   II,  1884    |                    üli meg a nyerget.~Igaz, hogy õ jobban szeretne egyebet
18271   II,  1884    |           aggasztják Németh Albertet; hanem hogy a kerületében elhíresztelték
18272   II,  1884    |               visszaemlékezni minden ember, hogy a solferinói csatát Gyulai
18273   II,  1884    |                 csatát Gyulai vesztette el. Hogy az egy másik Gyulai lehetne,
18274   II,  1884    |             Ellenség!~Bercsényi észreveszi, hogy rossz helyen jár, és szót
18275   II,  1884    |              tíz-tizenöt jelenlevõ polgárt, hogy némelyiknek könnybe lábadt
18276   II,  1884    |               mondják, olyanok a viszonyok, hogy a szegény ellenzéki jelölt
18277   II,  1884    |            Mindenütt beszövik a beszédekbe, hogy az ellenjelölt egy udvaron
18278   II,  1884    |                   Albrecht fõherceggel. Hát hogy lehetne megválasztani?~S
18279   II,  1884    |                 ebben van is annyi igazság, hogy a Pallavicini-palota csakugyan
18280   II,  1884    |                tárcacikkét, melyben leírja, hogy mint nevelik tudós mecénások
18281   II,  1884    |                     gondolja a jó Agricola, hogy csak fáradságos szolgálattal
18282   II,  1884    |                    az akadémikust? Látszik, hogy nem ismeri a könnyebb módokat,
18283   II,  1884    |                   hangon hirdeti önmagáról, hogy õ nagy tudós.~Szakmájául
18284   II,  1884    |                  kiírnak. Ki fogja keresni, hogy honnét van ez vagy amaz
18285   II,  1884    |                 vannak, s oly sok a dolguk, hogy bizony nem érnek rá a sok
18286   II,  1884    |                    utazott Quinquendoniába, hogy az ottani levéltárt átkutassa« -
18287   II,  1884    |                 sokáig törte rajta a fejét, hogy vajon mit jelenthet a rejtélyes
18288   II,  1884    |                    egyéb a magyar embernek, hogy egészen kihozza sodrából.~
18289   II,  1884    |               jellemzõ ónja alól került ki, hogy még a kortestoll is másképpen
18290   II,  1884    |                  pártra: ne mondja a világ, hogy a zsidók nem tartanak a
18291   II,  1884    |                 választásoknál - nem csoda, hogy megfordított világ van -
18292   II,  1884    |                 keményedve, mint a márvány, hogy még a golyó is lepattan
18293   II,  1884    |          mindenkinek joga van belenyúlni.~- Hogy szavazhatnak magok olyan
18294   II,  1884    |             választási nap. Nagy baj ugyan, hogy most az egyszer »péntek«.
18295   II,  1884    |                     úgy rendezi a fõkortes, hogy minél szegényesebbnek látszassék.
18296   II,  1884    |                   úgy tünteti fel a pártot, hogy az óriási többségben van,
18297   II,  1884    |                      s ha néha úgy látszik, hogy a fel s alá nyargalászó
18298   II,  1884    |                    elkezdték szívére kötni, hogy mindenekelõtt a földrõl
18299   II,  1884    |               történt egy másik kerületben, hogy egyik barátjának az ellenjelöltjét (
18300   II,  1884    |                Szomorúan esik konstatálnom, hogy az adomák atyja nem adomázott,
18301   II,  1884    |                mesterei az adomáknak, illõ, hogy õk uralkodjanak velök.~Ezért
18302   II,  1884    |                    elveim nem parancsolnák, hogy küzdjek mellettök. Nem lépnék
18303   II,  1884    |                   futótûz terjedt a rémhír, hogy Kármánnak penziót kell majd
18304   II,  1884    |                     népkegy szilárdságában, hogy utána sem nézett a kerületének (
18305   II,  1884    |             elnöktársától, Szontagh Páltól, hogy az ember sohase fárassza
18306   II,  1884    |                  kedvetlenül és izgatottan, hogy valamit fel nem foghat,
18307   II,  1884    |                elsápadva.~- Mi van benne?~- Hogy aszongya, Haller lett megválasztva
18308   II,  1884    |                   az asszonyi nemnél látja, hogy a kis mama hajdani bábui
18309   II,  1884    |                     férfinemnél, ha látjuk, hogy az apák, ha felnõnek fiaik,
18310   II,  1884    |               azonban elvárhatná az ország, hogy erejét, tevékenységét tovább
18311   II,  1884    |                   azért hozza be Jenõ fiát, hogy legyen egy bámulója. S ennek
18312   II,  1884    |                    Mert azt mindenki tudja, hogy egy Ordódynak vagy Andrássynak
18313   II,  1884    |                   utasnak a kérdezõsködése, hogy »szabad-e ebben a faluban
18314   II,  1884    |               váltó-képviselõ«-vel történt, hogy mikor belekezdett egy faluban
18315   II,  1884    |                   Fickók!~Eljöttem közétek, hogy megmondjam nektek, hogy
18316   II,  1884    |                     hogy megmondjam nektek, hogy szeretlek mindnyájatokat,
18317   II,  1884    |                szeretlek mindnyájatokat, és hogy ki nem állhatom a zsidókat.~
18318   II,  1884    |                 kinyilatkoztatom elõttetek, hogy ezek csak amolyan kis ágyúcskák.
18319   II,  1884    |                    Sokan csodálkoznak azon, hogy a derék Csatár miként képes
18320   II,  1884    |                      Borzasztó az, barátim, hogy még ezt a kis hitvány jószágot,
18321   II,  1884    |             ellenfeleink, a kormánypártiak, hogy így meg amúgy, olyan embert
18322   II,  1884    |           kormánypártit akarnak választani! Hogy tán majd az eszközöl ki
18323   II,  1884    |                     az eszközöl ki valamit, hogy szerencsésebb. De édes fiam,
18324   II,  1884    |                    olvasva, örülni kezdünk, hogy íme már ember is eljut ilyen
18325   II,  1884    |                   föl a lapok által, kisül, hogy Szécsen Antal horvát származású.
18326   II,  1884    |                   ember ült a Reichsratban.~Hogy minek ezt itt fölemlegetni? -
18327   II,  1884    |                  ember ám...~- Tudom, fiam, hogy okos ember - felelt élénken
18328   II,  1884    |                pisszegtünk neki arra nézve, hogy Bécsben tárt karokkal fogadják.~
18329   II,  1884    |                   nem tagadhatjuk meg tõle, hogy okos ember és nagy mûveltséggel
18330   II,  1884    |                    nagy mûveltséggel bír. S hogy mint politikai karakter,
18331   II,  1884    |                     abbeli meggyõzõdésemet, hogy azok a »halhatatlan és remek«
18332   II,  1884    |                     fölfedezni soha; lehet, hogy hajdan a Reichsratban igen
18333   II,  1884    |                volna oly nagy baj, mint az, hogy onnan veszi el ezeket az »
18334   II,  1884    |                     sem vethet reá követ.~S hogy ím most igazán odaült a »
18335   II,  1884    |                  még azt tudtuk volna róla, hogy horvát!~Mert horvátnak valóságos
18336   II,  1884    |                 falusi gyerek azzal nõ fel, hogy van itt egy szép város:
18337   II,  1884    |                  arról lehetne tanácskozni, hogy mikor lészen célerányosan
18338   II,  1884    |                  már tud minden ember róla, hogy a regényes Balaton partján
18339   II,  1884    |                  Balaton partján fekszik, s hogy a hullámzó Balaton az igazi
18340   II,  1884    |                  részemrõl nagyon sajnálom, hogy megnéztem, jobb szerettem
18341   II,  1884    |                  kevés, csak arra nézve is, hogy Mehádiát utólérjék.~Hátha
18342   II,  1884    |                      Hátha még elgondoljuk, hogy az egyetlen európai kinézésû
18343   II,  1884    |                  igazán csodálkoznunk kell, hogy mit szerettek meg itt annyira
18344   II,  1884    |                   voltam miért szidják; az, hogy szidják nem lepett meg.
18345   II,  1884    |              trónörökös könyvéért. Szidják, hogy minek ír annyit. És szidják
18346   II,  1884    |                annyit. És szidják azért is, hogy minek foglalkozik politikával,
18347   II,  1884    |                   el.~- De hát mit csinált, hogy olyan nagyot esett?~- Fákat
18348   II,  1884    |                    hallotta már azt valaki, hogy okos ember ilyet tegyen?
18349   II,  1884    |               építve. S az is egy nagy baj, hogy a fürdõigazgatóság nem gondoskodott
18350   II,  1884    |                  hiányairól, amik gátolják, hogy világfürdõvé legyen, de
18351   II,  1884    |                     felhangzó bús sóhajtás, hogy miért nem jönnek oda a külföldiek.~
18352   II,  1884    |                    akikrõl föl lehet tenni, hogy az írónak pártját fogják,
18353   II,  1884    |                  csak azért is ellene lesz, hogy Jókainak ne legyen igaza.~
18354   II,  1884    |                  midõn valaki fölemlítette, hogy vért köp szegény, részvétlenül
18355   II,  1884    |                 maradt fenn egyéb, csak az, hogy õ az égen puhatolózzék.~
18356   II,  1884    |                majdnem úgy látszik újabban, hogy az államfõknek nem is igen
18357   II,  1884    |                    annak is az a programja: hogy õfelsége legyen a köztársasági
18358   II,  1884    |                     még azt se kívánhatjuk, hogy a fia különb legyen az apjánál.
18359   II,  1884    |               nagyobb örömet semmivel, mint hogy könyvet ír és szerkeszt.~
18360   II,  1884    |                 spiritiszták leálcázásával, hogy boszorkányok nincsenek.
18361   II,  1884    |                 most egyszer az esik Budán, hogy a király írja le a népeit.~
18362   II,  1884    |                     ember, aki örült ugyan, hogy a leendõ király korához
18363   II,  1884    |                   vették annak lehetõségét, hogy a munkából az fog kitetszeni,
18364   II,  1884    |                     gondolni a külföld.) És hogy erre a közös kalapra nem
18365   II,  1884    |                     amennyit nekik tetszik, hogy a lojalitás ferdíteni fog
18366   II,  1884    |                  bajusz, van mégis rá eset, hogy nem szívesen látjuk. Tudnillik,
18367   II,  1884    |                    arra mégsem vállalkozik, hogy a nõi bajusz elfogadására
18368   II,  1884    |                      csaknem azt mondottuk, hogy »megnõsült«), de férje nem
18369   II,  1884    |                  sem bajuszt. Azt találták, hogy elég ebbõl egy példány a
18370   II,  1884    |                     özvegy tûnt ki azáltal, hogy versenyezhetett férfias
18371   II,  1884    |                frigyüket, föltette magában, hogy ezentúl istennek szenteli
18372   II,  1884    |                   azzal kezdték fenyegetni, hogy szakálla növekedik, ha özvegységre
18373   II,  1884    |                  vérû volt. De távol attól, hogy ilyen világi tekinteteknek
18374   II,  1884    |               félelem kedvéért, megérdemli, hogy legendába szõjék életét.~
18375   II,  1884    |                     szavakban kérte istent, hogy vegye el szépségét, vagy
18376   II,  1884    |                     határozottan kijelenté, hogy nem lesz soha bálványimádó
18377   II,  1884    |              karjait. A leány attól tartva, hogy nem állja ki sokáig a szenvedést,
18378   II,  1884    |                   imában kérte védszentjét, hogy ez szakállat növesszen arcán.
18379   II,  1884    |             merénylet annyira kétségbeejté, hogy lemondott minden további
18380   II,  1884    |                   ajkait díszítõ bajusztól, hogy köszönõlevél kíséretében
18381   II,  1884    |                érték nehány év óta.~Egy az, hogy sok ember jár már oda be
18382   II,  1884    |                      hova lettetek?~Más az, hogy a Széchenyi poharát még
18383   II,  1884    |                   csöndes...~A harmadik az, hogy az arisztokrácia elvesztette
18384   II,  1884    |                    A negyedik kalamitás az, hogy a dzsentri kaszinó támadt.
18385   II,  1884    |                    dzsentri kaszinó támadt. Hogy kitalálták talmi ezüstbõl
18386   II,  1884    |                   is tudott csinálni. Igaz, hogy rossz politikát, de azt
18387   II,  1884    |                    csak azt akarom kisütni, hogy arisztokratának lenni jó
18388   II,  1884    |          Marschallnál, egész más vére kell, hogy legyen, mint a másik nemzetségnek,
18389   II,  1884    |                   az a nevezetes engedmény, hogy a mi arisztokratáink is
18390   II,  1884    |                  lapokban külföldi híreket, hogy X vagy Y úr hazánkfia ott
18391   II,  1884    |                    vizsgálódva utána nézni, hogy Kricsi mi módon jutott be
18392   II,  1884    |              kedveért meg kell magyaráznom, hogy az isten az emberek teremtésénél
18393   II,  1884    |                     lesz nálam, ígérje meg, hogy eljön.~- Elmegyek, uram!~-
18394   II,  1884    |                  vacsora után felszólítják, hogy csaholjon ki.~Természetesen
18395   II,  1884    |                 jámbor hazánkfia azt hiszi, hogy az otthoni szilvák árnyéka
18396   II,  1884    |                 megmondani õméltóságaiknak, hogy õk szerepelnek ugyan még
18397   II,  1884    |                  még mindig a világban - de hogy?~És fognak is még szerepelni -
18398   II,  1884    |                     megesik az újságírókon, hogy Budapesten íróasztaluknál
18399   II,  1884    |               pontos jegyzet a cikk fölött, hogy »Zágráb, júl. 10.«~- Hátha
18400   II,  1884    |                        kiált fel az olvasó.~Hogy ilyen alapos gyanúnak ki
18401   II,  1884    |                    inkább elõre kijelentem, hogy én sohasem láttam életemben
18402   II,  1884    |                   közepét. Igenis bevallom, hogy egészen itthonról írom ezt
18403   II,  1884    |                    én ösmerem a közönséget (hogy mennyire nem hisz el nekünk
18404   II,  1884    |                     õt önöknek közvetíteni.~Hogy néz ki egy horvát képviselõ? -
18405   II,  1884    |                 értem - faggattam tovább -, hogy mert ön öreg Starcsevicsnek
18406   II,  1884    |                    Olyan »zsivió«-t kapott, hogy még olyat nem hallott a
18407   II,  1884    |               magyar. A Házban isten ments, hogy magyarul halljanak beszélgetni
18408   II,  1884    |                    mindjárt azzal kezdõdik, hogy »kegyelmes uram, te providenciális
18409   II,  1884    |                   úgymond oda vitte dolgát, hogy utánad csak a vízözönt lehet
18410   II,  1884    |                  foglalkozik, megállapítja, hogy Tisza csakugyan »nagy taktikus«,
18411   II,  1884    |                   és hadvezéri értelemében, hogy továbbá az »üsd a zsidót«
18412   II,  1884    |                ellenben igenis félni lehet, hogy politikai és társadalmi
18413   II,  1884    |                      Nyílt titkot képezett, hogy a lázítás a központról intéztetett,
18414   II,  1884    |              melyben a kir. tábla kimondta, hogy Szeyffert fenyegetve volt
18415   II,  1884    |                 arról vádolt, kegyelmes úr, hogy a bíróságok kortes-szolgálatokat
18416   II,  1884    |                     körül azon ürügy alatt, hogy a kormány az igazságszolgáltatásba
18417   II,  1884    |                  idején elhitette veled is, hogy neki nincs hatalma Barytól
18418   II,  1884    |                     volt éveken át anélkül, hogy egyik vagy másik kénytelen
18419   II,  1884    |             igazságügyünk élén, oda jutunk, hogy revízió alá kell vennünk
18420   II,  1884    |                    De arról is szól a fáma, hogy kabinetedet nagyobb mérvben
18421   II,  1884    |                feltétlenül szükséges. Igaz, hogy csak egy magasabb szellem
18422   II,  1884    |                    újságíró dolgozni. Igaz, hogy nappal meg jóízûen alszik,
18423   II,  1884    |                    dolgozik. És az is igaz, hogy neki dolgozik a többi ember.~
18424   II,  1884    |                    meg, vigasztal az a hit, hogy a lap nem hal meg soha.~
18425   II,  1884    |              vehetjük hát neki rossz néven, hogy még piros nyakkendõt visel.)~
18426   II,  1884    |                   közt, mert lélekemelõ az, hogy egy holnapi lap kilenc tegnapi
18427   II,  1884    |                    tegnapi lapot eszik meg, hogy megújulhasson... Egy szörny,
18428   II,  1884    |           belediktálja egy árkus papirosba, hogy az ordítsa tele némán, hatalmasan
18429   II,  1884    |          minisztereken sok hús van. (Tudom, hogy erre azt fogják kérdezni:
18430   II,  1884    |            hallottam panaszképpen felhozni, hogy »hej, csak ne volna a lap
18431   II,  1884    |              keresztény redakció létetekre, hogy lehettek olyan filoszemiták?«~
18432   II,  1884    |                 ember vagyok, azt tartotta, hogy az egész lapot elejétõl
18433   II,  1884    |                 bámult a két pókos lábú ló, hogy hát mi az ördögöt kötözi
18434   II,  1884    |                    Csak tán nem azt akarja, hogy azt õk húzzák.~Jelentették
18435   II,  1884    |                   jét, azt is megmondhatom, hogy hol. A »B« betûben, a Bánffyak
18436   II,  1884    |              hasznát venni!~De az a furcsa, hogy ez nem az antiszemitáknak
18437   II,  1884    |               beállt zsidónak, s gondolván, hogy a kereszténységének most
18438   II,  1884    |                      Ezer forint szép pénz! Hogy - azt mondja ez a levél -
18439   II,  1884    |                   esztendõ... Bizony ötven! Hogy elfolynak az évek! Nekem
18440   II,  1884    |                     annak az Áron zsidónak, hogy a regále árendáját leszállítom
18441   II,  1884(47)|                 Mert az olvasók azt hiszik, hogy egy lap csak ártatlan manuscriptumokkal
18442   II,  1884(47)|                     él, és nem jut eszükbe, hogy azonfelül a legkegyetlenebb
18443   II,  1883    |                pezsgõ teremben, oly furcsa, hogy a nép mit keres. Sohase
18444   II,  1883    |              együttvéve oly pompás látvány, hogy Rakovszky István beleszédül,
18445   II,  1883    |                     igazi indignációt kelt, hogy Rakovszky megakadt: ott
18446   II,  1883    |                 lenne ebbõl. Ki akarja azt, hogy fiaink ne születhessenek
18447   II,  1883    |                     különféle észrevételek (hogy mégiscsak szép dolog ez
18448   II,  1883    |                 rozsdás gépezet csikorogva, hogy mitevõk legyenek a visszaküldött
18449   II,  1883    |         státusférfiúnak is nehéz kitalálni, hogy miért? Hacsak nem a kiéheztetéstõl
18450   II,  1883    |                  abban találta kevélységét, hogy három erõs pad van tele
18451   II,  1883    |                    aztán levelet írt nekik, hogy ne bolondozzanak. Egy se
18452   II,  1883    |               szavazásra kellett bocsátani, hogy elmenjen-e a javaslat a
18453   II,  1883    |                    nagyúri felületességgel, hogy az egyik azt sütötte ki,
18454   II,  1883    |                  vannak többen, akik ülnek.~Hogy ebbõl csak az egyik eset
18455   II,  1883    |                 elnök. Az ellenzék gyõzött. Hogy hány szavazattal, az örök
18456   II,  1883    |                 tudja, hátha csak politika, hogy Tisza ne tudja biztosan,
18457   II,  1883    |                     aztán az volt a kérdés, hogy mikor tárgyalják a javaslatot.~
18458   II,  1883    |                 fordult az eminenciák felé, hogy az istenért szólaljanak
18459   II,  1883    |                    nem ül hátunkon a tatár, hogy úgy siessünk.~De Haynald
18460   II,  1883    |             emberelte meg magát, kimondván, hogy szombaton lesz a tárgyalás.~
18461   II,  1883    |                     még azon panaszkodtunk, hogy mágnásaink a külföldhöz
18462   II,  1883    |                   egykor úgy térnek vissza, hogy még a külföldi mágnásokat
18463   II,  1883    |                     mágnásokat is elhozzák. Hogy azoknak is úgy megtetszik
18464   II,  1883    |               alkotmány...~Mert annyi tény, hogy itt vannak. Eljönnek-e holnap
18465   II,  1883    |                     sujtások« vitézkedését, hogy aztán elmesélhessék otthon
18466   II,  1883    |        elmesélhessék otthon mint szemtanúk, hogy a »gyerekek« itt milyen
18467   II,  1883    |                     mindjárt meggyõz arról, hogy itt vannak. Valóságos ismerkedési
18468   II,  1883    |              látogatást tesznek mindenfelé, hogy kedves ajkaikkal még egyszer
18469   II,  1883    |              ejtették a nyalka teremõröket, hogy õk is törvényt fognak itt
18470   II,  1883    |               fognak itt hozni.~Csodálatos, hogy a fõrendiházról nem akkor
18471   II,  1883    |            hadnagykán nagyon is meglátszik, hogy a tiszti atillájuk nagyon
18472   II,  1883    |            falpárkányzatra s úgy odatapadt, hogy késsel fog kelleni lefeszegetni
18473   II,  1883    |                     is. Ki is tudhatná azt, hogy mikor lesz ennek vége?~A
18474   II,  1883    |                   komolyan vennék a dolgot, hogy õk most ide jöttek megmenteni
18475   II,  1883    |                    rossz hangulatot csinál, hogy Coburg eljött, s Andrássy
18476   II,  1883    |                csengõ szavakban jelenté ki, hogy õ és püspök társai ma is
18477   II,  1883    |                   napra való üdvös taktika, hogy semmit se kell beszélni:
18478   II,  1883    |               Tiszát a konzervatívek látván hogy ideges, elkezdték még jobban
18479   II,  1883    |                    megtehetnék a kedvedért, hogy lemondanának. Oda könnyen
18480   II,  1883    |                    mindig meglátszik rajta, hogy katona volt valaha. Hetykén
18481   II,  1883    |                fõispánt, akinek köszönhetõ, hogy a szabolcsi nép higgadt
18482   II,  1883    |                  fel az ellenzéki padokról, hogy az egyik fõispán a másikat
18483   II,  1883    |                     Gyürky kifejti továbbá, hogy a bizalmi feliratokban nemigen
18484   II,  1883    |                    de csinos ember is. Kár, hogy háttal volt fordulva a hölgykarzatnak.
18485   II,  1883    |                  fölött, olyan sûrû, nehéz, hogy az öreg podagrás urakat
18486   II,  1883    |                hiszen be kell bizonyítania, hogy mért volt kandidálva miniszternek.~
18487   II,  1883    |               uralkodása alatt történt meg, hogy mindnyájan kifogytak a szóból,
18488   II,  1883    |                    többen hiányoztak (jele, hogy Tisza nem fejtett ki oly
18489   II,  1883    |                  oly rosszul kezdett menni, hogy a kormánypárt számai lettek
18490   II,  1883    |                  leolvadt az ötven többség, hogy alig maradt belõle négy.
18491   II,  1883    |             kimondott igenekre disputáltak, hogy azok nemek és viszont. Vécsey
18492   II,  1883    |                      et elzengte, ráfogták, hogy nincs ott, s személyesen
18493   II,  1883    |                     megjelennie a mediumra, hogy õ ott van, de akkor se akart
18494   II,  1883    |                okosat kigondolni a számára, hogy mi történjék azzal a megdagadt
18495   II,  1883    |                 Gyula, akirõl meg van írva, hogy olyan ügyesen tudja gruppírozni
18496   II,  1883    |                 Béla nagy panaszkodásokkal: hogy õ lévén a fõrendi szavazásnál
18497   II,  1883    |                 kabátokkal. Tudván ugyanis, hogy a kormánynak biztos százkilencvenegy
18498   II,  1883    |                    gondolhatott volna arra, hogy tizenegy olyan fõrend is
18499   II,  1883    |                   sorba maga elõtt, érezte, hogy még nincs egyedül.~Itt jön
18500   II,  1883    |                 nõkarzatról. (Már bizonyos, hogy egy fõrendi tagnak kell