bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

19501   II,  1884    |                     az tetézi még a malõrt, hogy a beszédnek éppen annál
19502   II,  1884    |                magának helyet.~Meghallotta, hogy Pesten van Sennyei, hogy
19503   II,  1884    |                    hogy Pesten van Sennyei, hogy a királyhoz készül audienciára,
19504   II,  1884    |             tisztelendõ képviselõ úr? Szép, hogy régi barátaim még eljönnek.~
19505   II,  1884    |                 óhajtanám megtudni, igaz-e, hogy excellenciád lesz a felsõház
19506   II,  1884    |              felsõház elnöke.~- Azt tartom, hogy alkalmasint - jegyzé még
19507   II,  1884    |                        Hogyhogy?~- Hát úgy, hogy engem eddig a kerületem
19508   II,  1884    |                   bátya kedvéért megteszem, hogy más miniszterelnököt nevezek
19509   II,  1884    |                    meg a miniszterelnöknek, hogy ha még egyszer megrázza
19510   II,  1884    |               kiáltani, mint Róbert Károly, hogy: »fiam, Rakovszky!«, már
19511   II,  1884    |                     fújták szét az unalmat.~Hogy a vita a mai ízlés szerint
19512   II,  1884    |               legyen, ahhoz kettõ kell: az, hogy antiszemiták beszéljenek,
19513   II,  1884    |                antiszemiták beszéljenek, és hogy tanárok ne beszéljenek.~
19514   II,  1884    |              csábított a politikai pályára, hogy nem lehet tõlük szóhoz jutni,
19515   II,  1884    |                jukszot engedte meg magának, hogy megéljenezte, mikor odáig
19516   II,  1884    |                 odáig jutott szónoklatában, hogy: »Most pedig t. Ház, bevégzem
19517   II,  1884    |             visszaadta õt Angliának.~Jó is, hogy így történt, mert Péchy
19518   II,  1884    |                   és szavak után kapkodott, hogy miért provokáljuk már megint
19519   II,  1884    |               Gyönyörûség lett volna nézni, hogy kullog vissza az öreg a »
19520   II,  1884    |                   már nem mondta meg õ sem, hogy mi lesz Lesskó Istvánnal?
19521   II,  1884    |                    még talán a király sem), hogy a feliratok közül melyiket
19522   II,  1884    |              beleszeretett abba a szerepbe, hogy mindent és mindenkit védelmezzen.~
19523   II,  1884    |                szélesíté ki az elnök arcát, hogy alig bírta föltenni a kérdést.
19524   II,  1884    |                     menjek?~Nem megyek! Már hogy mennék? Eddig sohasem mentem.
19525   II,  1884    |                     vigyenek. Pedig biztos, hogy kellek nekik! Azazhogy ez
19526   II,  1884    |           gondolkozni kezdett.~»Az világos, hogy a kormánynak nincs rám többé
19527   II,  1884    |            töprengéseit:~»De az is világos, hogy nekem meg szükségem van
19528   II,  1884    |                   Olyan naivok nem vagyunk, hogy ilyesmit föl lehessen tenni.
19529   II,  1884    |                   úgy kombinálták a dolgot, hogy Csatárt akarják kirekeszteni,
19530   II,  1884    |                     akarják kirekeszteni, s hogy ne legyen emiatt neheztelés
19531   II,  1884    |                   elrendelt vizsgálat okát, hogy a kormánynál divatos »kerület-csaklizás«-
19532   II,  1884    |                  csak »móka«, és arra való, hogy azokat a képviselõket, akiket
19533   II,  1884    |                   olyan nagy lehetetlenség, hogy ennek a taktikának miatta
19534   II,  1884    |                    keresnek, aki beösmerje, hogy tíz forintért szavazott
19535   II,  1884    |   kérdezõsködéseirõl), még mindig haboznak, hogy vajon csakugyan vesztegetett-e
19536   II,  1884    |               valószínûleg ki fogják sütni, hogy nem vesztegetett.~Egy csúnya
19537   II,  1884    |                   Literátyt:~Az tudniillik, hogy némelyik szentendrei lakosnak
19538   II,  1884    |                  Hanem hát az történt vele, hogy újra ott látja tipegni-topogni
19539   II,  1884    |                azért nevezek itt öregeknek, hogy valami rosszat, valami nekik
19540   II,  1884    |               egyébért ült oda, mint azért, hogy Csanádyt haragíthassa, akirõl
19541   II,  1884    |                  számában a »Függetlenség«, hogy õ is éppen olyan hitehagyott,
19542   II,  1884    |                 volt az egész tárgyalásban, hogy hol Hegedüs Sándor, hol
19543   II,  1884    |                  Emich tett a választóival, hogy:~- Uraim! Én vagyok emõkei
19544   II,  1884    |                  elég. Ma arra számítottak, hogy a számok bekergetik a képviselõket.
19545   II,  1884    |                    a hivatalos kötelessége, hogy unatkozzék, egészen másképp
19546   II,  1884    |               akinek csak az a kötelessége, hogy szavazzon és beszéljen.~
19547   II,  1884    |              költségvetését a boncasztalra, hogy jönnek sorba a penicilusaikkal,
19548   II,  1884    |                   Imre ijedten veszi észre, hogy mindjárt jön a sor. Nosza,
19549   II,  1884    |                    meg ijedten veszi észre, hogy most meg a beszédjét hagyta
19550   II,  1884    |                  egész! Az az egy bizonyos, hogy bele nem halsz.~- Látod
19551   II,  1884    |                     a világkiállítás alatt, hogy mikor Wenckheim Krisztina
19552   II,  1884    |                   beszédét, elmondva benne, hogy az lesz a gyõztes az európai
19553   II,  1884    |                    ha volt valami baja, az, hogy elsõ beszédnek nagy keretben
19554   II,  1884    |                 Most állt fel Beksics. »No, hogy fog ez most mindjárt megakadni.
19555   II,  1884    |                bennünket. Elhitette velünk, hogy fél. Most meg kitûnt, hogy
19556   II,  1884    |                  hogy fél. Most meg kitûnt, hogy egy raffiniert szónokkal
19557   II,  1884    |                   mint V. Sixtus pápa!~Kár, hogy a beszédje, melyben a szláv
19558   II,  1884    |                     lám, mindég azt hittem, hogy a nagyon tudós ember nem
19559   II,  1884    |             Egyszóval olyan kezdet volt ez, hogy megjárná befejezésnek is
19560   II,  1884    |                 Tisza Lajost azzal vádolja, hogy Szegeden az állami épületekre
19561   II,  1884    |                 Tisza gróf azzal védekezik, hogy minden nagyszabású építkezésnél
19562   II,  1884    |            konverzálnak egymással) rázúgja, hogy állami dolgon senkinek a
19563   II,  1884    |                nyugodt, higgadt elõadásban, hogy lehet a fûzfából aranyat
19564   II,  1884    |            kiereszti az ostort, csak azért, hogy nagyot csattan­jon, Szentkirályi
19565   II,  1884    |                    sohasem áll fel anélkül, hogy valami olyat ne mondjon,
19566   II,  1884    |                     okvetlenül szükség van, hogy elmondassék. Majd minden
19567   II,  1884    |            egynémelyik: Ejnye még megérjük, hogy nekünk is tanulni kell,
19568   II,  1884    |                     örülök, mert látom már, hogy az unokámnak is lesz még
19569   II,  1884    |                  fiatalnak nézik.~(Az igaz, hogy eddig se nagyon haragudott.)~
19570   II,  1884    |                     különben nem hiszik el, hogy jó hazafi.~A karzaton kedves
19571   II,  1884    |            asszonykát, aki exkuzálja magát, hogy mi mindent tud õ produkálni
19572   II,  1884    |                    Arany János tölgyei alá, hogy:~Itt üldögélt sok esztendeig~
19573   II,  1884    |          Szentkirályit? Nem vette ön észre, hogy Enyedi kopasz (ilyet nevez
19574   II,  1884    |                    nevez ön fiatalnak?), és hogy Szentkirályi már legalább
19575   II,  1884    |                   okmányt, legott beláttam, hogy erre felelnem kell, és minthogy
19576   II,  1884    |                     ez éppen arra való idõ, hogy az ember mentséget koncipiáljon.~
19577   II,  1884    |                azzal biztatni a közönséget, hogy õ jó beszédeket mond? Énnekem
19578   II,  1884    |                     etikettet mindenki tud, hogy Grünwaldot mégiscsak meg
19579   II,  1884    |                  hát neki az az elégtétele, hogy az én karcolatomban meg
19580   II,  1884    |                  Keményt sem lehet... azaz, hogy Keményt már okvetlenül lehet.~
19581   II,  1884    |                  vágott ki, bebizonyította, hogy nemcsak ambíciókat hozott
19582   II,  1884    |                    mondják, akik hallották, hogy az is szép volt. Meglehet,
19583   II,  1884    |                     is szép volt. Meglehet, hogy szép volt, de az már lehetetlen,
19584   II,  1884    |                 volt, de az már lehetetlen, hogy hallották volna - a gyenge
19585   II,  1884    |                politikámat sötét kamrában), hogy ha Pált dicsérem, akkor
19586   II,  1884    |               Pétert szidom, mondjuk tehát, hogy ennélfogva Gruber beszéde
19587   II,  1884    |                   kínáltak~Igen ritka eset, hogy a miniszterelnök valami
19588   II,  1884    |                      vagy ha azt mondja is, hogy »de cudar idõ van ma odakünn«,
19589   II,  1884    |               mégiscsak Tiszával esett meg, hogy már egyszer pénzzel kínálták.~
19590   II,  1884    |                  sem utasítottak vissza. De hogy mindenikre teljék, sohasem
19591   II,  1884    |                   ellen szavazunk, s látom, hogy a báró erõsen szunnyadozik
19592   II,  1884    |            nagyszabású beszédeket« tartani, hogy akinek nincs a zsebében
19593   II,  1884    |              jeleket a nyakán a gége körül, hogy »itt a bibe, itt«.~A karzat
19594   II,  1884    |                    beszélhet vajon odabent, hogy minden élet odagyûlt?~Ah
19595   II,  1884    |                     azt mondtam Ábrányiról, hogy ha kilenc rossz beszédet
19596   II,  1884    |                    fogja várni a parlament, hogy hátha az egy szép beszéd
19597   II,  1884    |             tizediket.~Semmin sem látszott, hogy elsõ beszéd. Nyugalommal,
19598   II,  1884    |            csakugyan nem jutott a dzsentri, hogy víz mellett szidja a kormányt.)~
19599   II,  1884    |                    a poharat, de nem azért, hogy igyék belõle, hanem hogy
19600   II,  1884    |                    hogy igyék belõle, hanem hogy gesztikuláljon vele. Minthogy
19601   II,  1884    |                     nektárt is szûrt, igaz, hogy mint Hatvani professzor -
19602   II,  1884    |                     1796-ból szóló krónika, hogy ott abban az évben egy bizonyos
19603   II,  1884    |                    után Berzeviczy Irnák -, hogy az észnek nagyon le fog
19604   II,  1884    |                mintha afölött sajnálkoznék, hogy a húsnak vagy valamely más
19605   II,  1884    |             elkezdte fejtegetni a folyosón, hogy könnyû most beszélni, mikor
19606   II,  1884    |               Lihegõ galopinok híresztelik, hogy még ez mind csak semmi.
19607   II,  1884    |                     is annyian vagyunk már, hogy így kiálthatunk fel: Add,
19608   II,  1884    |                 kiálthatunk fel: Add, uram, hogy kevesebb macska legyen,
19609   II,  1884    |                     beszédet nagy fenékkel, hogy annak emberi számítás szerint
19610   II,  1884    |                     is azzal mulatta magát, hogy komoly német költeményeket
19611   II,  1884    |                  magyarra elmésen - de úgy, hogy aki azokat azután valaha
19612   II,  1884    |                    úgy el tudja palástolni, hogy egy egész életben találgatni
19613   II,  1884    |                   még az a hitök sincs meg, hogy egzisztálásukkal valakinek
19614   II,  1884    |                Csanádynak régi gyengéje az, hogy egész életén át párbajt
19615   II,  1884    |                  elszónoklá:~- Csodálkozom, hogy õfelsége megtûr oly egyéniséget,
19616   II,  1884    |                  meg a másik gyönge oldala, hogy ködös, lidércnyomásos éjeken
19617   II,  1884    |                   székén, mintegy láttatva, hogy minden percben kész felugrani
19618   II,  1884    |               markában készen az aprópénzt, hogy a visszahívásoktól elvegye
19619   II,  1884    |              Tiszának azon tulajdonságáról, hogy noha szónoklatai formailag
19620   II,  1884    |                    levéltárakról unalmasan, hogy szinte olyan kellemetlen
19621   II,  1884    |               szomorú tapasztalatot tettem, hogy Tisza Kálmán még mindig
19622   II,  1884    |                       Micsoda skandalum az, hogy »Orbán Balázs beszédei«
19623   II,  1884    |                   Pulszky. - Nem is tudtam, hogy szigorított fogságra ítéltek.~
19624   II,  1884    |                   terheli a kormányelnököt, hogy Kemény Gábort csak azért
19625   II,  1884    |                 kabinetbe, ne foghassák rá, hogy termet és arc szerint válogatta
19626   II,  1884    |                szutyongatta a Ház sárkánya. Hogy azt mondja, nincs eleget
19627   II,  1884    |                    olyan könnyû dolog az!); hogy a rendjelekkel rosszul bánik,
19628   II,  1884    |               rendjelekkel rosszul bánik, s hogy a múltkor egy királyi rendelet
19629   II,  1884    |                    öregúr büszke volt arra, hogy még sohasem hallották szónoklóban
19630   II,  1884    |                    van, Orczyról is kisült, hogy jó szónok.~Orczy már beszélt
19631   II,  1884    |                    nem emlékezett rá senki, hogy Orczy valaha beszélt volna,
19632   II,  1884    |               eközben egy jó ötlete támadt, hogy azt mondja, vissza kellene
19633   II,  1884    |                   jut errõl Herman Ottónak, hogy a sárkány-rend bizony jó
19634   II,  1884    |                     most is csak arra való, hogy a címbõl az asszonynak is
19635   II,  1884    |                   jut eszébe. Annyiban ti., hogy talán mégis téved abban
19636   II,  1884    |             természetét, de olyan zavartan, hogy abból nem lett okosabb senki.~-
19637   II,  1884    |                   folyosóra.~Tisza belátta, hogy most e hangverseny lecsillapítására
19638   II,  1884    |                    csata lesz, fiúk! Látom. Hogy honnan látom? Tudom én azt
19639   II,  1884    |                   jókedvû-e vagy haragszik, hogy melyik gombra gombolja?
19640   II,  1884    |               németeknek. Mert úgy volt az, hogy mikor egyszer a német meg
19641   II,  1884    |                  megbotránkozva.«~»Hát úgy, hogy mikor önök ezt a sok rendjelt
19642   II,  1884    |                 álláspontját, s kijelentem, hogy az Grünwaldnak csak privát
19643   II,  1884    |                  párt nézetét, s kijelenti, hogy az a te privát nézeted.~
19644   II,  1884    |              kongatta.~Alig is várta Ugron, hogy Tisza bevégezze, nyomban
19645   II,  1884    |           rettenthetlen unokájához:~- Igaz, hogy engem ott megbotoztak, de
19646   II,  1884    |                    az összekötõ lépcsõn át, hogy III. Richárddal felkiáltson: »
19647   II,  1884    |                    Nem adom száz forintért, hogy nem én vagyok most a miniszterelnök -
19648   II,  1884    |              fölkapja a kóbor szót:~- Azért hogy nagy hazafinak neveztem,
19649   II,  1884    |                   kivágta magát, elmondván, hogy õ nem futott el a színházba,
19650   II,  1884    |                    ablakra. És õ azt hiszi, hogy ez természetes.~Még Csanády
19651   II,  1884    |               Csanády is bólintott fejével, hogy ezért már mégsem lehet elítélni
19652   II,  1884    |                   elítélni Tiszát, ámbátor, hogy talán, talán...~De a Csanády
19653   II,  1884    |                   Azt csak a diákok tudják, hogy mi az »alumneum«.~Hát ugyan
19654   II,  1884    |                  használ.~Ugron megmutatta, hogy agilis ember, aki tud erõt
19655   II,  1884    |                     szélsõbalnak az a baja, hogy sok vezére van, s az mind
19656   II,  1884    |             kirohanásokban, mert azt hiszi, hogy sokat kockáztat. Nehezen
19657   II,  1884    |                nimbuszukat (némelyik azzal, hogy már nagyon régóta él), hát
19658   II,  1884    |                    is, mikor mit mondjanak, hogy rendesen keveset mondanak.~
19659   II,  1884    |                    az kétségbeejtõ helyzet, hogy õk tógában peroráljanak,
19660   II,  1884    |                      Nem kell törõdni vele, hogy »mit ír errõl a Nemzet holnap«?
19661   II,  1884    |                    a parlamentben megtenni.~Hogy úgy odaálljanak a képviselõk,
19662   II,  1884    |              Beksics.~- Sajnálom - mondá -, hogy nem szólalhatok fel. Mert
19663   II,  1884    |                  talán kötelesség föltenni, hogy igazat mondanak a képviselõk
19664   II,  1884    |                    ki bízta meg õket azzal, hogy ilyen szörnyû büntetõ hatalmat
19665   II,  1884    |                     három fórumot állított, hogy háromszor rágják meg: bûnös-e,
19666   II,  1884    |                  különösen a kormánypárton, hogy ezt vagy azt gavallér ember
19667   II,  1884    |                     nem kerül egyébbe, mint hogy semmit se cselekedjék),
19668   II,  1884    |                     szokatlanul élénk volt.~Hogy ím Csatár elhalt, mint a
19669   II,  1884    |                kombinációk.~Mit kell tenni, hogy kell tenni? Talán paktumot
19670   II,  1884    |                     Hanem valaki kitalálta, hogy Csatár ellen talán mégis
19671   II,  1884    |                    a »feszült várakozás«-t, hogy még a fanyar Pauler is elménckedésre
19672   II,  1884    |                    egy szögletbe:~- Intlek, hogy légy résen, kedves jó barátom,
19673   II,  1884    |                  hát napok óta abban fárad, hogy az illetõ kerületet kisüsse,
19674   II,  1884    |               bíróvá neveznek.~S innen van, hogy egy idõ óta annyi képviselõ
19675   II,  1884    |                egyszer Kármán Lajosnak!«~De hogy valamit szóljunk az ülés
19676   II,  1884    |         lefolyásáról is, meg kell említeni, hogy az elsõ szónok Horváth Gyula
19677   II,  1884    |                   találó megjegyzést tette, hogy nagyon szereti hallani a
19678   II,  1884    |                     indult meg.~Csodálatos, hogy a három Pulszky hallgat.
19679   II,  1884    |                   tárcájának.~Híresztelték, hogy Éber Nándor a habarékpárthoz
19680   II,  1884    |              átcsapni.~Kilátásba helyezték, hogy Krausz választását is megsemmisítik.~-
19681   II,  1884    |                     fejét, és fölismer­tem, hogy Pista.~- No, mit akarsz?~-
19682   II,  1884    |                     a képviselõházba.~- Már hogy mennék? Nem szoktam én oda
19683   II,  1884    |                    Csengettem az inasomnak, hogy tisztítsa ki a cipõmet,
19684   II,  1884    |                   diskurálva. Csodálkoztam, hogy ezek is a Házba tartanak.~
19685   II,  1884    |           választónál!...~Egyébiránt lehet, hogy a választóim is itt vannak,
19686   II,  1884    |                     amik mind azt mutatták, hogy négy évnél is többet kellett
19687   II,  1884    |                     csoportok közt, hallom, hogy egy helyütt valami nevezetes
19688   II,  1884    |                 kérdé tõlem Apáthy István. (Hogy megöregedett ez az ember
19689   II,  1884    |                    hat?~Oly nagy az unalom, hogy beszéd közben õ maga kénytelen
19690   II,  1884    |              Istóczy! Hisz el van terjedve, hogy te csak akkor jössz az ülésre,
19691   II,  1884    |                    igaz azonban, beismerem, hogy egy kicsit nehéz volt a
19692   II,  1884    |                       Talán szemrehányásul, hogy »egyéb« is lehetne.)~A szavazatokat
19693   II,  1884    |                     meglátszott az arcukon, hogy mivel ez olyan ünnepélyes
19694   II,  1884    |                   benefíciumot.~Sõt hírlik, hogy valamelyik elõ is hozta.~-
19695   II,  1884    |           kedvezmény volt az nektek tegnap, hogy ti szavaztatok »nem«-mel
19696   II,  1884    |                 amit Kemény Endre mesélget, hogy a Kemény Simon hajdani kabátjából
19697   II,  1884    |              csendjét.~Egyszerre híre ment, hogy a büfébe beszabadult egy
19698   II,  1884    |                     készülne, de nem tudja, hogy hová. Grecsák tüdejére kártékonyan
19699   II,  1884    |            minélfogva meg fogjátok engedni, hogy csak negyvennyolc forintot
19700   II,  1884    |                        Arra kell a két hét, hogy leüljem Vácon. Most ebéd
19701   II,  1884    |                     eresztené ki erõsebbre, hogy szerénynek maradhasson.
19702   II,  1884    |                     engedelmet kérne tõlük, hogy õ is szólhasson a vicinális
19703   II,  1884    |              szerencsés formát tudott adni, hogy az olyannak látszassék,
19704   II,  1884    |               kidolgozva, s kicsillogtatta, hogy erõs ember, éspedig parlamenti
19705   II,  1884    |                        Mindjárt azon kezdi, hogy hazabeszél! Mi lesz ebbõl,
19706   II,  1884    |                     az élete közel tíz éve, hogy nem volt egyéb, folyton
19707   II,  1884    |                   Már akkor három éve múlt, hogy ott vergõdött, mikor én
19708   II,  1884    |                 szokott dühöngeni, annyira, hogy rá kell húzni a kényszerzubbonyt
19709   II,  1884    |             látszott, s aki nem tudta róla, hogy õrült, bizonyára nem merte
19710   II,  1884    |                     magamnak magyarázni, de hogy Jókai udvari poéta lett,
19711   II,  1884    |                   soha.~Az orvos megmondta, hogy ne bocsátkozzam vele vitatkozásba;
19712   II,  1884    |                       nem érdemes.~Örültem, hogy más irányt adhattam a társalgásnak.
19713   II,  1884    |                  tett, közvetlenül azelõtt, hogy a Lipótmezõre került.~Úti
19714   II,  1884    |                    egyet-mást, és sajnálta, hogy útirajzait be nem fejezhette.~-
19715   II,  1884    |                     barátaimnak, ha vannak, hogy mentsenek meg, áldja meg
19716   II,  1884    |                gondolatot: hátha igaza van, hogy nem õrült, csak ármány áldozata...~
19717   II,  1884    |                    a doktort, midõn láttam, hogy Berzenczey visszarántotta
19718   II,  1884    |                   csúsztatott.~Alig vártam, hogy lemenjünk, és megnézzem,
19719   II,  1884    |                   arról a felséges asszony, hogy a Lipótmezõn van egy bolond,
19720   II,  1884    |                   minden reménysége. Hitte, hogy egyszer mégiscsak megjön
19721   II,  1884    |        függetlensége annyira szívén feküdt, hogy még elméje megháborodásában
19722   II,  1884    |          képzelõdött. Az volt a rögeszméje, hogy Tisza Kálmán politikai sikereit
19723   II,  1884    |                  elméjén közel tíz éve már, hogy a sötétség köde borongott,
19724   II,  1884    |                 kávéházában azzal tûnt fel, hogy ahány nemzetbelivel szóba
19725   II,  1884    |                   ezredes megkérdezte tõle, hogy mily nemzetbõl való? »Magyar!«
19726   II,  1884    |                     megkérte: »Engedje meg, hogy holnap bemutathassam katonáimnak!«
19727   II,  1884    |                     így szólt: »Emlékeztek, hogy a most levert fölkelés alatt
19728   II,  1884    |                     Berzenczey büszke volt, hogy a Prágai (komáromi ezredes)
19729   II,  1885    |                   lehetne kétszer is?~Igaz, hogy ezzel nem lesz jobb.~Az
19730   II,  1885    |                  egy érdeme azonban megvan, hogy megint az történt, amit
19731   II,  1885    |                 érdemeül ró fel Pulszkynak, hogy megint kiábrándultunk egy
19732   II,  1885    |                   pecsenyénél kijelentette, hogy »beszéljünk ezentúl bolondokat«.
19733   II,  1885    |               értette. De azt mégis tudták, hogy a nagyujja Görgeyt jelenti,
19734   II,  1885    |                      fitymálván a dolgokat. Hogy mi az hetven esztendõ? Hetven
19735   II,  1885    |                     aztán igazán kitudódni, hogy csakugyan historikus vagy«.~
19736   II,  1885    |           bankettnek az volt a fõkaraktere, hogy mihelyt valaki beszélni
19737   II,  1885    |            keringett a fejemben egy toaszt, hogy el fogom mondani Pulszkynak
19738   II,  1885    |                     egyik jellemzõ vonását, hogy mi tulajdonképpen az õ cinizmusa.~
19739   II,  1885    |                 cinizmusnak nevezik! Lehet, hogy cinizmus, de nem rossz politika.~
19740   II,  1885    |            jóakaróim, s én esküvel ígértem, hogy egy szót sem szólok.~S íme
19741   II,  1885    |                megjártam most, megesküdtem, hogy nem szólok semmit - s íme
19742   II,  1885    |                      Körülnézek, hát látom, hogy báró Nyáry Jenõ.~Az öreg
19743   II,  1885    |                trónörökösre. Ebbõl látszik, hogy az öreg milyen végtelen
19744   II,  1885    |                     sok elsinkófált birkát, hogy ne kerüljön fel a mennyei
19745   II,  1885    |                     a mennyei rovásra.~Kár, hogy nem idelent lakik a jó Demeter
19746   II,  1885    |                     Hanem az már jó szokás, hogy Demeterkor jár ki a bér:
19747   II,  1885    |                     behozatott az a reform, hogy a Demeter napja most mindszentekre
19748   II,  1885    |               világos dolog ebbõl a képbõl, hogy vásár van Szögedében.~Azaz
19749   II,  1885    |                 tudom, hallották-e kendtek, hogy a Kiczók Marci mellényzsebébõl
19750   II,  1885    |                     már a nagy háztömeget. (Hogy mibõl nõtt itt az a sok
19751   II,  1885    |                   furcsa - feleli a koma -, hogy egy sem akol köztük.) (Nincs
19752   II,  1885    |                     semmi baleset, csak az, hogy a pénzük kevesebb volt,
19753   II,  1885    |               komámuram.«~Mindenen látszik, hogy vásár volt, a bojtár hátul
19754   II,  1885    |             levegõbe (Olyan formájú bot az, hogy tán még a betlehemi pásztoroktól
19755   II,  1885    |                  csak a szamarak nem érzik, hogy mi volt ma, honnan jönnek,
19756   II,  1885    |                bolondját. Meglátszik rajta, hogy jó helyre szegõdött a mai
19757   II,  1885    |                  szegõdött a mai vásáron, s hogy mézeskalács szívet visz
19758   II,  1885    |           csodálkozik a két szamár alattuk, hogy mióta építették erre azt
19759   II,  1885    |                   Jézus! Mégiscsak látszik, hogy zsidó volt!~E kétheti fogság
19760   II,  1885    |               Leleményes a sors, ha büntet, hogy éppen Szalay Imrét éri ilyen
19761   II,  1885    |                    sem tud ellenni anélkül, hogy vagy ne beszéljen, vagy
19762   II,  1885    |                elõszót.~Annyiban maradtunk, hogy Szalay megígérte. S azzal
19763   II,  1885    |                    világon! (Hanem az igaz, hogy azokat elcsukva tartja a
19764   II,  1885    |                 elöljáróbeszéd«, nem az, de hogy a »Fõvárosi Lapok«-ba bekerüljön
19765   II,  1885    |                     Nini, mi történt ezzel, hogy eljött?« Az öregúr volt
19766   II,  1885    |                       Mi történhetett vele, hogy el nem jött?«~Mindég valami
19767   II,  1885    |                olyan szomorú nagy oka, mint hogy most, nincsen itt.~Elvesztettük
19768   II,  1885    |          Elvesztettük õt örökre.~Jól tudom, hogy az íróknak külön kontraktusuk
19769   II,  1885    |                  halál csak annyit jelent., hogy megszûnnek dolgozni, de
19770   II,  1885    |                  könyveikben tovább élnek - hogy meddig, az nem a haláltól
19771   II,  1885    |                 munkájában: »Azt a frázist, hogy kímélettel kell lennünk
19772   II,  1885    |                 tönkreteszi a másik frázis, hogy a holtakról csak jót kell
19773   II,  1885    |                    valódi érdeme volt neki, hogy bízvást elhajíthatom a hamis
19774   II,  1885    |                  virágokat.~Ne mondjuk hát, hogy csillag tûnt le vele az
19775   II,  1885    |                  félrehárítani a töviseket, hogy a szomjasak könnyebben odahajthassanak
19776   II,  1885    |                  azt el, hiszen ember volt! Hogy nem panaszkodott, nem követelt,
19777   II,  1885    |               követelt, az még nem jelenti, hogy nem vágyott rá.~Fiatalkori
19778   II,  1885    |                   darabig, majd eszébe jut, hogy legjobb volna, ha gazdatiszt
19779   II,  1885    |               gazdasági tudományban, rájön, hogy õbelõle sohasem lesz gazda.~
19780   II,  1885    |                     törõdik a holnappal.~De hogy tévedésbe senki se essék,
19781   II,  1885    |                  mellett eldicsekedik vele, hogy valamikor õ is nagy kópé
19782   II,  1885    |                   volt a mi Frankenburgunk, hogy a dzsentri gyereket »jámbor
19783   II,  1885    |               fölött, megérte az a szégyen, hogy kevesellni kezdték imitt-amott..~
19784   II,  1885    |                   prenumerált. (Csodálatos, hogy mégse szívesen prenumerált!)~
19785   II,  1885    |                  mégse volt Magyarországon, hogy Vahot Imrének és a többi
19786   II,  1885    |                 Ebbõl aztán az következett, hogy elkezdtek egymás közt marakodni.~
19787   II,  1885    |              képviselte lapjában. Ki tudja, hogy néznénk ki ma, ha õ nincs?~
19788   II,  1885    |                     róla megírni, mint azt, hogy õ alapította, õ emelte olyan
19789   II,  1885    |                     úgy hívunk magunk közt, hogy Bohémia.~Ennek az országnak
19790   II,  1885    |                országnak az a tulajdonsága, hogy a földje nincs meg sehol,
19791   II,  1885    |                 azóta megnépesíté Bohémiát, hogy a »dolgozatok honoráltatnak«.
19792   II,  1885    |                   díjazás volt biz az csak, hogy jobban beillett volna borravalónak:
19793   II,  1885    |                   nemzetiesebb pályák után (hogy bizony azért kár volt annyit
19794   II,  1885    |                   néha rebellissé aszerint, hogy törekedett.~Mikor pedig
19795   II,  1885    |                   Mikor lett udvari titkár, hogy háromszor nõsült, s csak
19796   II,  1885    |                 volt boldog házasságában, s hogy szíve örökké ifjú, észjárása
19797   II,  1885    |                     olyan két szemet adtak, hogy õ akkor is csak a nyájas
19798   II,  1885    |                  velök.~Hiába is mondanánk, hogy itt és ott, nem minden ütött
19799   II,  1885    |                  egyszer környékezte azzal, hogy Forgách kancellár õt akarta
19800   II,  1885    |                    megtelepedett Sopronban, hogy már most mégiscsak nyugalomba
19801   II,  1885    |                    onnan, míg meg nem élte, hogy magyarul beszéltek.~Mihelyt
19802   II,  1885    |          elhatározta, ki tudja, hányadszor, hogy visszajön Pestre nyugodni.
19803   II,  1885    |                   vannak, s jól esik tudni, hogy itthon vannak. Legalább
19804   II,  1885    |                puhán, megmondjuk fiainknak, hogy sokat köszönhetnek neked!
19805   II,  1885    |                   fõúr és hölgy volt jelen, hogy - több is volt eggyel.~Ezernégyszáz
19806   II,  1885    |              Imrérõl az az adoma keringett, hogy a meghívás a váci fogházban
19807   II,  1885    |             õfelsége jelt adott a táncra, s hogy hely legyen a párok számára,
19808   II,  1885    |                    olyan nagy baj, mint az, hogy szivarozni nem lehet. A
19809   II,  1885    |                     fájdalmasan mosolygott, hogy nem érti.~- Hiszen ha csak
19810   II,  1885    |                     versengési történethez, hogy ugyanis ki fogadja újévkor
19811   II,  1885    |                    tehát ennek a neje kell, hogy képviselje a királynét.~
19812   II,  1885    |               Kezdtek megakadni az emberek, hogy melyik legyen hát a kettõ
19813   II,  1885    |            beszéltek napokig egyébrõl, mint hogy miképp fog ez eldõlni: Melyik
19814   II,  1885    |                  Katinka grófnõ.~S így lõn, hogy Katinka grófnõ fogadta õfelsége
19815   II,  1885    |                   gratulációkat.~S így lõn, hogy Andrássy Gyula kiengesztelõdött
19816   II,  1885    |                Tisza iránt, s kijelentette, hogy aki az õ feleségének ilyen
19817   II,  1885    |                  EMBER« ALAKJAI~Föltesszük, hogy az olvasó ismeri »Az arany
19818   II,  1885    |                     hiszen megesik az néha, hogy veszteséggel is jár valami
19819   II,  1885    |              asszonyt~faragott Szathmáryné, hogy maga Jókai is élénken fölkiáltott: »
19820   II,  1885    |                       Jó ízlés a piktortól, hogy kihagyta innen õkelmét.)~
19821   II,  1885    |                  gazember. (Fogadni mernék, hogy az a köpönyeg is lopott
19822   II,  1885    |                     az?~Mindenki tudta már, hogy ez az õ mûterme, mely a
19823   II,  1885    |            szeretett emlegetni minduntalan, hogy belátta mindenki, mekkora
19824   II,  1885    |                   építtessen magának«.~Mit? Hogy õ építtessen? Hát lehet
19825   II,  1885    |           megszületik még az a bátorság is, hogy az atyaistent gyúrja meg
19826   II,  1885    |                     gyúrja meg kõbõl, amint hogy meg is mintázta egy - ízben
19827   II,  1885    |                     mintázta egy - ízben de hogy tulajdon házat építtessen,
19828   II,  1885    |                   volna - mondá a mûvész -, hogy tovább örültem volna neki.«~
19829   II,  1885    |                   ez mutatta benne az erõt, hogy nem kapaszkodott bele, mint
19830   II,  1885    |                    a fészket, kedélyeskedve hogy mit épített az õ madár-kollégája,
19831   II,  1885    |                 mûtermét tréfálózva.) Igaz, hogy lakói kõbõl, anyagból voltak,
19832   II,  1885    |                  dús gesztenyefürtös fejét. Hogy élne õ egyedül? Mikor neki
19833   II,  1885    |                   Mintha azon gondolkodnék, hogy mégis szép lesz, ha az öregúr
19834   II,  1885    |                     fejét csóválta irigyen, hogy milyen jól csinálja a tempót.)~
19835   II,  1885    |                    közönség már azt tartja, hogy kár azt az õ imádságos száját
19836   II,  1885    |             irigyeljük az idegen dallaktól, hogy azokat az õ édes, megvesztegetõ
19837   II,  1885    |              kedvéért), hanem hát az a baj, hogy nincs miben fölhúzni, mert
19838   II,  1885    |                  áldást osztó égi hatalmak, hogy: »Itt van ni, kiadjuk az
19839   II,  1885    |                    ott volt kéznél Blaháné, hogy abba belelehelje mûvészetével
19840   II,  1885    |                   Rózsi«-t is, oly gyakran, hogy arról már képet sem kell
19841   II,  1885    |            bugyelláris«-ból?~Lehetetlen az, hogy ezek csak úgy elmúljanak,
19842   II,  1885    |                boldog csalódásban élhetünk, hogy a népszínmû-irodalom tovább
19843   II,  1885    |                  olyan szakasztott ismerõs, hogy az ember akárhányszor látta
19844   II,  1885    |                     akkor nem vigyázta meg, hogy olyan nagyon szép.~S az
19845   II,  1885    |                    szép.~S az a csodálatos, hogy a nagy hatásnak és a páratlan
19846   II,  1885    |                    elért, mégis az a titka, hogy õ mindig magamagát játssza.~
19847   II,  1885    |                    EMBER~Õszintén bevallom, hogy nekem Bartók Lajos (kirõl
19848   II,  1885    |                     amit én úgy értelmezek, hogy nekem egy kicsit jogom van
19849   II,  1885    |             izgatottan.~- Ugyan mit?~- Azt, hogy ez a mi Bartókunk, az a
19850   II,  1885    |                    szerkeszti.~- Hát persze hogy az. És ön nem tudta?~- Ha
19851   II,  1885    |                hiszem. Lehetetlen az, uram, hogy ez a szelíd úriember gyilkolja
19852   II,  1885    |                      Hiszen olyan ártatlan, hogy a légynek sem árt.~- Hja,
19853   II,  1885    |               mennyire! Ez egy olyan könyv, hogy aki megveszi, meggazdálkodja
19854   II,  1885    |                     menetelt. - Nem hiszem, hogy olyan hûvös lenne majd az
19855   II,  1885    |                     Gyõlölöm azt az embert. Hogy néz ki?~- Körülbelül úgy,
19856   II,  1885    |                    meg jól. Fogadni mernék, hogy Bartók nem úgy néz ki!~-
19857   II,  1885    |                világosítja fel a feleségét, hogy Bartók Lajos szerkeszti
19858   II,  1885    |                      Hát mondtam én valaha, hogy nem õ szerkeszti?~- De nem
19859   II,  1885    |               éretlenségekkel foglalkoznék, hogy a Nina, Mina és Karolina
19860   II,  1885    |             harmatos sóhajtások! Mondhatom, hogy eddig nagy embernek tartottam
19861   II,  1885    |                    megvertem egy nádbottal, hogy versíráson kaptam rajta.~
19862   II,  1885    |        párbeszédekbõl megértheti az olvasó, hogy Bartók Lajos tulajdon­képpen
19863   II,  1885    |                tulajdon­képpen két ember, s hogy ez a két ember két különféle
19864   II,  1885    |                  csapott az éles kardjával, hogy két ember esvén el »troppo«
19865   II,  1885    |                  vigyáz minden kis virágra, hogy el ne tapossa, vagy fölmegy
19866   II,  1885    |                     egy tenger van, nemcsak hogy tenger alatti kábel köti
19867   II,  1885    |                   egyre élesebb lett: jele, hogy Bartók igazi tehetség mind
19868   II,  1885    |                  azt tanácsolni jólélekkel, hogy hagyja abba vagy az egyik
19869   II,  1885    |                  nagy ellensége a fúziónak, hogy õ maga is kétfelé vált.~
19870   II,  1885    |                    katonai engedelmességet: hogy követik éjjel-nappal, szárazon
19871   II,  1885    |                     minden kormányelnökkel: hogy a hatalmi széken népszerûtlen
19872   II,  1885    |                    egy kormányelnökkel sem: hogy a saját népszerûtlenségét
19873   II,  1885    |                 mindenki abba a gondolatba, hogy ez már mindig így tart,
19874   II,  1885    |                  milyen! Nem lehet mondani, hogy szép ember (ámbár, ha szavazásra
19875   II,  1885    |                   de azt sem lehet mondani, hogy rút ember. Nincs rajta semmi
19876   II,  1885    |                     különös, de az is igaz, hogy nincs rajta semmi közönséges
19877   II,  1885    |                     hozzá még e képhez azt, hogy szemeit többnyire sötét
19878   II,  1885    |            uralkodni. De így azt sejthetik, hogy a barna szemüveg alatt villámok
19879   II,  1885    |                    Deák, aki elõre belátta, hogy ebbõl nagy kollíziók támadhatnak,
19880   II,  1885    |                   pedig arra fogsz ügyelni, hogy mi Andrássyval össze ne
19881   II,  1885    |                      mondd meg Andrássynak, hogy ezt ne próbálja tenni«,
19882   II,  1885    |                beleegyezésével. Megszokták, hogy Tisza cselekszik mindent,
19883   II,  1885    |                kellett volna látniok ebbõl, hogy nagy ereje van - de õk csak
19884   II,  1885    |                     a tapasztalatra jöttek, hogy õnekik semmi erejök sincs.~
19885   II,  1885    |                Mindinkább megszokták õk is, hogy Tisza gondolkozzék, Tisza
19886   II,  1885    |              másikkal, de mikor észrevette, hogy azok mielõtt nyilatkoznának,
19887   II,  1885    |                     õ véleményét fürkészik, hogy azt adhassák tanácsképpen,
19888   II,  1885    |                      csak szavaz.~Így lett, hogy Tisza ugyan most is folyton
19889   II,  1885    |                 csak azért, amiért a haját, hogy imitt-amott a kopaszságot
19890   II,  1885    |                   fedezze vele.~S így lett, hogy Szontagh Pál a skízt nevezte
19891   II,  1885    |                     fúj, az oly messze van, hogy a generálisnak nem árthat...~
19892   II,  1885    |                 Tiszát sokáig kell ismerni, hogy élvezhesse.«~(Hogy mit értenek
19893   II,  1885    |                 ismerni, hogy élvezhesse.«~(Hogy mit értenek a »sokáig« alatt,
19894   II,  1885    |                    azzal tünteti ki híveit, hogy megszólítja, nagy ritkán
19895   II,  1885    |                   is, és mégis azt hallani, hogy nagyszerûen tud bánni embereivel.~
19896   II,  1885    |                kiterjesztett kar arra való, hogy útközben mint két gép a
19897   II,  1885    |                   meg eddig az az ösztönük, hogy a látszat ellenére is tudják,
19898   II,  1885    |                  volt az már ezerszer írva: hogy ül ott a piros széken, figyelve
19899   II,  1885    |                Annyira vitte a raffinériát, hogy, mert a mi parlamentünkben
19900   II,  1885    |                   oly hangon vannak tartva, hogy õt naturalista politikusnak
19901   II,  1885    |                     mutatja csalhatatlanul, hogy nagyon sokat tanul folytonosan.~
19902   II,  1885    |                     rendõri tudósításokban, hogy »a fogoly X. vagy Y. kapitánysági
19903   II,  1885    |               keresztkérdésnek? Lehetséges, hogy a megyei praxist: balról »
19904   II,  1885    |                kriminális eljárásnál.~Igaz, hogy a felsõ bíróságok, kivált
19905   II,  1885    |                    percsomóban.~Az történt, hogy egy felsõ-magyarországi
19906   II,  1885    |                  benne az a bolond ambíció, hogy õ a »császár embere« volt;
19907   II,  1885    |                 bajban, most már úgy dukál, hogy a császár tegyen szatiszfakciót
19908   II,  1885    |                  igazságügyminisztériumnak, hogy vizsgálja meg ezt a panaszt.~
19909   II,  1885    |                  minisztérium meggyõzõdött, hogy itt eltussoló ítéletet hoztak.~
19910   II,  1885    |                     õ is hozzájárult ahhoz, hogy az egész akta örök nyugalomra
19911   II,  1885    |              semmiért.~(Az brutalitás volt, hogy az ügyésznek menni kellett,
19912   II,  1885    |                     kellett, de semmi volt, hogy egy ártatlan embert halálra
19913   II,  1885    |               foglalko­zásának köszönhette, hogy Székács József, maga is
19914   II,  1885    |                  késõbb az a kitüntetés is, hogy a Kisfaludy Társaság tagjai
19915   II,  1885    |                   mely mintegy megköveteli, hogy papja a celebritások közül
19916   II,  1885    |            szerencse jutott osztályrészeü1, hogy õ maga is boldog maradhatott.
19917   II,  1885    |                    másokat soha, csak most, hogy meghalt.~Már a múlt nyáron
19918   II,  1885    |                 Szívbaja van - mondták. Oh, hogy éppen ez a szív okozott
19919   II,  1885    |                    kevesen vagyunk mi írók, hogy igazán nem csoda, ha hamar
19920   II,  1885    |                    S valóban nagy ritkaság, hogy írók írót szeressenek. Hogy
19921   II,  1885    |                 hogy írók írót szeressenek. Hogy mi ennek az oka, nem akarom
19922   II,  1885    |                 ülésein az elbeszéléseimet, hogy mikor az õ elõadásában hallottam
19923   II,  1885    |                hangját minden alkalommal. S hogy tudott õ olvasni! Egész
19924   II,  1885    |                   üldözni az ilyesfélékkel, hogy rendszeres kémekkel kell
19925   II,  1885    |                    elvállalt, õ járt utána, hogy hol van hát már az a teher?
19926   II,  1885    |                 gyűlésünk oly közel áll mán~Hogy beköszönt szaporán - hallod
19927   II,  1885    |                     is meg voltam gyõzõdve, hogy haszontalanság. (Az angol
19928   II,  1885    |               ijedten.~- Hát természetesen, hogy fel kell olvasni.~- De hisz
19929   II,  1885    |             megbízni. A pályázatban az van, hogy három bíráló dönt, tehát
19930   II,  1885    |             eltalálhatja a legjobbat... Oh, hogy egyitek sem volt soha a
19931   II,  1885    |                     Én rimánkodásra fogtam, hogy eresszenek engem haza, én
19932   II,  1885    |                     érdemlem meg a sorstól, hogy ilyen bûnhõdés érjen.~-
19933   II,  1885    |                  olyan odaadással olvasott, hogy észre sem vette szendergésemet.~
19934   II,  1885    |                  után. Gyõry a fejét rázta, hogy nincs még vége.~- Nem, nem -
19935   II,  1885    |                     mit csinálnak már most, hogy az apjuk meghalt?~Elõvette
19936   II,  1885    |                  gondolhattam még én akkor, hogy õ ugyanezzel, olyan hamar
19937   II,  1885    |                formáján, a delikát idomain, hogy asszonyok építették.~Mindjárt
19938   II,  1885    |                   férfit.~Itt igazán érzik, hogy õk vannak. Ez a ház egészen
19939   II,  1885    |                    rajta, még azt gondolná, hogy a Bornemissza Annák, Lorántffy
19940   II,  1885    |           politikába.~Most már azt mondják, hogy a politika nem való az asszonyoknak.
19941   II,  1885    |               olyanok is, akik azt mondják, hogy a közügyek sem valók az
19942   II,  1885    |          tanácskoznak itt a hölgyek?~Arról, hogy miképp neveljék a leányaikat.~
19943   II,  1885    |                  jól tudja azt Veres Pálné, hogy valamint elégedetlen elemekkel
19944   II,  1885    |                    megilletné az intézetet, hogy tanítónõi okleveleket adhasson. (
19945   II,  1885    |              fejbólintás jelzi imitt-amott, hogy egyetértenek az elõtte szólóval.~
19946   II,  1885    |                     szót, s szépen kifejti, hogy maradjon a dolog a régiben,
19947   II,  1885    |                  mert íme ez az elsõ nyoma, hogy itt is lehetséges a pártképzõdés.
19948   II,  1885    |              deputáció elõtt.~Semmi kétség, hogy megadja nekik a tanítónõi
19949   II,  1885    |               miniszter nem adhat. A jogot, hogy azt mondhassák: »A mi múltunk,
19950   II,  1885    |                     hazafiat­lanság lenne - hogy arra már nem elég a karcolat,
19951   II,  1885    |                   egy dolog hiányzott neki, hogy egészen naggyá váljék; az,
19952   II,  1885    |                  egészen naggyá váljék; az, hogy megbukjon az Akadémiában.~
19953   II,  1885    |              disszonáns hangok imitt-amott, hogy úgy, amúgy szerencse, protekció,
19954   II,  1885    |               osztálynak az a tulajdonsága, hogy nem válogatós. De ezt okosan
19955   II,  1885    |                   kénytelen volt bevallani, hogy a jobbakat Öreg János másokkal
19956   II,  1885    |                      Senki sem kételkedett, hogy meg lesz választva. Hiszen
19957   II,  1885    |                 azért ajánlotta taktikából, hogy az látszassék, miszerint
19958   II,  1885    |                     golyókat, s íme kitûnt, hogy 39 szavazat közül csak 24-
19959   II,  1885    |                  nem úgy volt, mint hajdan, hogy a Dunáról negyvenezer torok
19960   II,  1885    |                 dolgozni, legott kitudódik, hogy amazok örökké csak pihentek.~
19961   II,  1885    |               KIRAKAT~(Kiállítási karcolat)~Hogy a budapesti kiállitás nem
19962   II,  1885    |                   Ezek a székek arra valók, hogy az emberek ott leülhessenek
19963   II,  1885    |                    de annak lehet köszönni, hogy a kiállítás divatba jött,
19964   II,  1885    |                   jön a látnivaló.~De ez is hogy kezdõdött?~A kiállítás elsõ
19965   II,  1885    |                    a dzsentri asszonyok is, hogy mi a »sikk«. Ok is ott maradtak
19966   II,  1885    |         biztosította, mert õ hozta divatba, hogy a kiállítást úgyszólván
19967   II,  1885    |         arisztokrácia sokszor jót is. Igaz, hogy tudtán kívül. Mert tudva
19968   II,  1885    |               kiállításon. S ez olyan szám, hogy a bécsi világkiállításon
19969   II,  1885    |                   az iparosok panaszkodnak, hogy semmit sem bírnak eladni.~
19970   II,  1885    |                     a kiragasztott cédulát, hogy ez meg ez a tárgy eladatott,
19971   II,  1885    |          szempontból kutatgattam szanaszét: hogy ki mit vett meg?~De alig
19972   II,  1885    |           Matlekovics szobrát (alkalmasint, hogy ott ne legyen).~A legtöbb
19973   II,  1885    |                    meg nagy fejcsóválással, hogy »hát nini, a bába hol maradt
19974   II,  1885    |                    MINT MAGYAR ÍRÓ~Mondják, hogy mikor a királyfi kicsiny
19975   II,  1885    |                    is abban állapodtak meg, hogy az legnehezebb mesterség,
19976   II,  1885    |                  arra a határozatra jutott, hogy író lesz.~Jól választott;
19977   II,  1885    |                választott, mert úgy illett, hogy a jobb mesterségeket meghagyja
19978   II,  1885    |                    eddig sem volt ritkaság, hogy fejedelmek könyveket írtak (
19979   II,  1885    |             egyike-másika szükségét érezte, hogy egy-egy lírai verssel adjon
19980   II,  1885    |                      ami igazán méltó volt, hogy egy királyfi álljon élére.~
19981   II,  1885    |                     készül, nem maradt úgy, hogy a fejedelem kezdeményezése
19982   II,  1885    |                 belekezd - s ebbõl látszik, hogy egykor nagy királyt várhatunk
19983   II,  1885    |                    hitte volna el õfelsége, hogy öreg korára ilyen dologba
19984   II,  1885    |                       Mikor Jókai elmondja, hogy ilyen és olyan könyvet írunk,
19985   II,  1885    |                   végre megjött az idõpont, hogy hozzá kellett látni a munkához,
19986   II,  1885    |                    tudós arra kérte Jókait, hogy hagyja el õt a tizedik esztendõre,
19987   II,  1885    |                  olyan nagyon meggondolnak, hogy utoljára is a fejökben szárad
19988   II,  1885    |                     Fogadni lehetett volna, hogy a munkából nem lesz semmi,
19989   II,  1885    |                 arra lehet bízvást fogadni, hogy tíz évre már ott fog állni
19990   II,  1885    |             beszélek... azt akarom mondani, hogy teljes példányokban kapható
19991   II,  1885    |               fényes elõjel a jövõre nézve, hogy a fejedelem a szellemi kultúrát
19992   II,  1885    |                    volt egy titkos vágyunk, hogy a királyfi csak németül
19993   II,  1885    |               királyfiról el lehet mondani, hogy kiváló lenne köztünk, ha
19994   II,  1885    |                holló jelentkezett.~Anélkül, hogy sokat teketóriáztak volna,
19995   II,  1885    |                  után abban a reménységben, hogy az ordas komámnak majd kedve
19996   II,  1885    |             eltûntek, midõn látnom kellett, hogy õkelme, valószínûleg éjjeli
19997   II,  1885    |                  haladt tova a gyep szélén, hogy aztán az erdõben eltûnjék
19998   II,  1885    |                   bizony azt lehetne hinni, hogy ezt valami debreceni ember
19999   II,  1885    |                    mûvésznõ, aki azt hiszi, hogy igazságtalanság történt
20000   II,  1885    |                  mindenrõl, csak arról nem, hogy kinek van hát igaza: Parlaghy