bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

23001  III,  1886    |                  azt már láttam a whistben, hogy valaki egy strohmannal játszik,
23002  III,  1886    |                     strohmannal játszik, de hogy valaki három-négy strohmannal
23003  III,  1886    |                ajtajáig, mintha strázsálna, hogy valamit el ne vigyenek.~
23004  III,  1886    |             feltûnik, s nem gyanítja senki, hogy ez a humornak csalóka játéka.~-
23005  III,  1886    |                 most már meg vagyok ijedve, hogy Kassára nem kapunk embert.~-
23006  III,  1886    |                bölcs az isteni gondviselés, hogy úgy felosztja az emberek
23007  III,  1886    |               kuvikok, akik elõre megérzik, hogy halott lesz.~Fenyegetõ arccal
23008  III,  1886    |                 mondá Apponyi - és alkalom, hogy ti megint kegyelmet gyakorolhassatok.~
23009  III,  1886    |                 Széchenyi Pál ellen indult, hogy az állását megingassák a
23010  III,  1886    |                       Nemcsak az a baj hát, hogy póthitelt kér, hanem az
23011  III,  1886    |                 póthitelt kér, hanem az is, hogy õ kéri.~Így lõn, hogy a
23012  III,  1886    |                   is, hogy õ kéri.~Így lõn, hogy a csata mégis elmaradt,
23013  III,  1886    |                   folyosón el sem tagadták, hogy csak a »generális« kedvéért
23014  III,  1886    |                 szeretik Széchenyit.~Hanem, hogy a »generális« mért szereti,
23015  III,  1886    |            Széchenyi elleni ádáz ostromnak, hogy az nemcsak a póthitelt megkapta,
23016  III,  1886    |            országházi szolgák kedvéért van, hogy a gratuláció-adót beszedhessék.
23017  III,  1886    |             melyeket a piacon kiterítettek, hogy a vásárosok odarakhassák
23018  III,  1886    |                     Apponyi gróf és beírta, hogy õ a választási visszaélések
23019  III,  1886    |                   belügyminisztert támadta, hogy az még mostanáig sem függesztette
23020  III,  1886    |                   már senkivel. Alig várta, hogy bevégezze Hodossy.~Péchy
23021  III,  1886    |                   csendes hangon válaszolt, hogy úgy emlékszik, már eddig
23022  III,  1886    |                  Hodossy úgy volt hangolva, hogy õ ma semmivel sem elégszik
23023  III,  1886    |                  meg. (Csak az kellene még, hogy ilyenkor elégedjék meg,
23024  III,  1886    |               illendõ finomsággal. Látszik, hogy egy vezér és egy tiszt áll
23025  III,  1886    |              nagyobb fele.~Végre is kisült, hogy a felállók vannak többen -
23026  III,  1886    |                  fumigálása a parlamentnek, hogy amire az megszabott 50 ezer
23027  III,  1886    |                kibékülni azzal az eszmével, hogy minden dicsõség mulandó
23028  III,  1886    |               különös szatíra az a sorstól, hogy éppen az az államtitkár
23029  III,  1886    |                híressé minden idõkre nézve, hogy szereti, ha emlegetik -
23030  III,  1886    |             vallomás:~- Magam is beismerem, hogy nem jól csináltuk.~Nem szeretek
23031  III,  1886    |              prófétáskodni, de tartok tõle, hogy megjön a harmadik fázis
23032  III,  1886    |            Mindezekbõl pedig az következik, hogy Matlekovits még talán túlélheti
23033  III,  1887    |            telhetõleg udvarias akart lenni, hogy õ érzi magát itt a legnagyobb
23034  III,  1887    |            legnagyobb úrnak.~Ebbõl látható, hogy igen érdekes társaság jött
23035  III,  1887    |                 évet a másik után, anélkül, hogy már egyszer mi magunk ragadnánk
23036  III,  1887    |                     a legszebbet. Meglehet, hogy éppen azt, amelyet bokrétának
23037  III,  1887    |                   hát olyan furcsa mese ez, hogy talán nem is mese.~SZEGED
23038  III,  1887    |                 Athéné«-nek, hanem úgy áll, hogy Szegeden nemcsak a talajt
23039  III,  1887    |                    közvélemény: olyat tett, hogy okvetlenül el kellett volna
23040  III,  1887    |                   tisztikara van Szegednek, hogy megirigyelhetné Budapest
23041  III,  1887    |                csokrot.~A rendõr odanézett, hogy milyen magasan van, aztán
23042  III,  1887    |                   még nem volt menyasszony.~Hogy aztán milyen konfliktus
23043  III,  1887    |                dolga, én csak odáig megyek, hogy ilyen volt a rendõrség.
23044  III,  1887    |                  lopásban excelláltak. Ügy, hogy a publikum rettegett a rendõröktõl.~(
23045  III,  1887    |                   rendõrsége van Szegednek, hogy a tolvajok abszolute meg
23046  III,  1887    |           Egyszerûen csak ki akarom emelni, hogy mióta Szeged európai burokba
23047  III,  1887    |                öltözött, éspedig olyan jól, hogy egy csöppet sem rí le róla,
23048  III,  1887    |             elõttünk fekszik, oly tehetség, hogy számára a fõvárosi írók
23049  III,  1887    |                  könyvet írt. Olyan szépet, hogy bizonyosan ír õ majd még
23050  III,  1887    |                     a szó annyit jelentett, hogy egy õrülten gazdag, civilizálatlan
23051  III,  1887    |                    fölemlíteni, mely méltó, hogy megörökíttessék a krónikák
23052  III,  1887    |                     a csapást.~Elhatározta, hogy megindítja a válópört, de
23053  III,  1887    |             közömbösen. - Beláthatják önök, hogy semmi közöm hozzá. Nem kell
23054  III,  1887    |                     kell semmije. Sajnálom, hogy a gentlemanek hasztalanul
23055  III,  1887    |                    megkér egy öregebb írót, hogy az kérjen azért bocsánatot
23056  III,  1887    |                      még az a bátorság sem, hogy megjelenhessenek. Egy elõszóval
23057  III,  1887    |                     Ah, de minek is mondom, hogy új név, hiszen önök elõtt
23058  III,  1887    |                    Így már jobban megértik, hogy még eddig nem adott ki önálló
23059  III,  1887    |                   tapintatos eljárás tõlem, hogy elárulom, kit fed ezúttal
23060  III,  1887    |                  választotta a férfi nevet, hogy könyve jobbnak láttassék:
23061  III,  1887    |              láttassék: mert csodálatos az, hogy a hölgyeket szívesebben
23062  III,  1887    |              megkapja az olvasót, ha tudja, hogy egy nõ írta.~Mert ebben
23063  III,  1887    |                  mindenki.~Elösmerem ugyan, hogy bûnös (mert nálunk még a
23064  III,  1887    |                    megyéje válogatja), sõt, hogy semmi se maradjon hátra,
23065  III,  1887    |          legérdekesebbeknek, csak az a kár, hogy már megírta. Mert az ember
23066  III,  1887    |                   hiába olyan az alkotmány, hogy azt néha vérrel kell öntözni,
23067  III,  1887    |                  hódított a kerületekben.~S hogy ment az fokról-fokra. 1867-
23068  III,  1887    |                     visszaküldtek ötezeret, hogy az már el nem fogyott, »
23069  III,  1887    |                     aztán olyan ötlet volt, hogy meg lehet vele maradni akár
23070  III,  1887    |                   szavazzatok ránk!~És lõn, hogy a választók bevételi rubrikájába
23071  III,  1887    |                   mai helyzet szignatúrája. Hogy kimerült-e már e téren a
23072  III,  1887    |                    idén már az történt meg, hogy a vágújhelyi kerületbe zsidó
23073  III,  1887    |                     tiszta jele-e ez annak, hogy semmi sem lehetetlen többé?~
23074  III,  1887    |                 olyan joggal lehet mondani, hogy több mint bizonyos minden.~
23075  III,  1887    |                  mint bizonyos minden.~Kár, hogy még eddig senkinek sem jutott
23076  III,  1887    |                      De viszont megeshetik, hogy Szentendrén simán megy keresztül
23077  III,  1887    |                    küldtek fel a kerületek, hogy azoknak a hiányát nagyon
23078  III,  1887    |            panaszkodik Szathmáry Györgynek, hogy nem érdemes »Wip«-nek lenni,
23079  III,  1887    |                 párt olyan rettenetes nagy, hogy fölösleges összetartani.~
23080  III,  1887    |                 buzdítja a szerkesztõséget, hogy lelkes cikkekben intse meg
23081  III,  1887    |                   küzdenénk az ellen; hanem hogy az ön kedvét meg se szegjük,
23082  III,  1887    |                  ezer forintot. De vigyázz, hogy meg is érje.~- Az én tanácsom
23083  III,  1887    |                  érje.~- Az én tanácsom az, hogy »minden dolognak nézd meg
23084  III,  1887    |                 kereskedõ mentegette magát, hogy õ nem tehet róla, minek
23085  III,  1887    |                hazament, gondolván magában, hogy majd nyomat õ otthon ahelyett
23086  III,  1887    |                 dolog, kiadta rende­letben, hogy a névjegyeire, zsebkendõire,
23087  III,  1887    |                     nézd meg a végét.«~Lõn, hogy abban az országban, ahol
23088  III,  1887    |        Megvesztegették az udvari borbélyát, hogy a legközelebbi borotváláskor
23089  III,  1887    |                    Végre is nem lehetetlen, hogy így lesz az jobb.~De az
23090  III,  1887    |                     életében rosszul esett, hogy a törvénykezés az államnál
23091  III,  1887    |                 történt eleinte az az eset, hogy a törvényszék évi büdzséjébõl,
23092  III,  1887    |                    Bíró Pált, s utasította, hogy a fennmaradt fölösleg hova
23093  III,  1887    |         hatáskörérõl Bíró Pál?~Természetes, hogy a miniszter nem hagyta helyben,
23094  III,  1887    |                  köze ahhoz a miniszternek, hogy õ hova, kinek adja takarékosságának
23095  III,  1887    |               Bizony felfordított világ az, hogy itt nálunk az aggastyánok
23096  III,  1887    |                  szíveket. Mindenki érezte, hogy Tisza Kálmánnak a felesége
23097  III,  1887    |                     mert nyomban kitalálta, hogy az a »Degenfeld« név lehet
23098  III,  1887    |           nagyuraktól, csak egyet nem. Azt, hogy némelykor száz meg száz
23099  III,  1887    |                 Mac-Mahonnal is megtörtént, hogy egy cercle alkalmával azt
23100  III,  1887    |                    másik idegenhez fordult, hogy a sok hétköznapi szólam
23101  III,  1887    |                    vele. (Meglehet azonban, hogy gondolkozási idõt mégis
23102  III,  1887    |                   szólított meg a grófnõ:~- Hogy érzi magát?~A vénasszony,
23103  III,  1887    |                mûvészettel állította elénk, hogy én egész éjszaka nem tudtam
23104  III,  1887    |               elaludni afeletti bánatomban, hogy »istenem, istenem, még ez
23105  III,  1887    |                 Tisza grófnál, megkérve õt, hogy a jelöltséget újból fogadja
23106  III,  1887    |                     borítékra a levélhordó, hogy »címzett nem fogadja el«,
23107  III,  1887    |           egybegyûlt fényes közönség elõtt. Hogy hát milyen is az a kiállítás,
23108  III,  1887    |                  Ott vannak, természetesen, hogy ott vannak a Gyarmathi Zsigmondné
23109  III,  1887    |                    és ott van, természetes, hogy ott van gróf Zichy Jenõ
23110  III,  1887    |               látott ilyet, az úgyis tudja, hogy néz az ki, aki pedig nem
23111  III,  1887    |                      mindjárt azon töpreng, hogy kinek ajándékozza:~- Odaadom
23112  III,  1887    |                   homlokkal.~- A múzeumnak? Hogy az öreg Pulszky háljon rajtok?~-
23113  III,  1887    |                    de majd célzásnak veszi, hogy a rendõrség alszik.~- Igaz,
23114  III,  1887    |                      mely arra van hivatva, hogy az erdélyi iparcikkeknek
23115  III,  1887    |        lehetetlenség az, amiben én fáradok, hogy ti. csak halovány képét
23116  III,  1887    |                  egészen beutazták volna.~S hogy semmi se hiányozzék belõle
23117  III,  1887    |                 mint az erdélyi kerületek: »hogy nem kell magyar­országi
23118  III,  1887    |                  eddig olyan messze feküdt, hogy isten csodája, ha valahára,
23119  III,  1887    |                   szezon elõtt olyan korán, hogy magyar képviselõválasztásokat
23120  III,  1887    |            reggelinél. Mohón kapott rajtam, hogy angolul tudok, s legott
23121  III,  1887    |                   bérházakat épített.~- Hát hogy lehet akkor szemben Busbachhal?~-
23122  III,  1887    |                   elhagyja magát, ahelyett, hogy elvi harcokat vívna meg,
23123  III,  1887    |          ferencvárosiban is az az ügyállás, hogy Tolnay kormánypárti ellen
23124  III,  1887    |                  veszedelmes úton jár; azon hogy teljesen eljátssza a tekintélyét
23125  III,  1887    |                    hagyta hátra a jóslatot, hogy Magyarország nem volt, de
23126  III,  1887    |                 Akadémia hitte el legelõbb, hogy hátha nem lesz.~(Hej pedig,
23127  III,  1887    |                     annyi most már a pénze, hogy anélkül is megélhet - ha
23128  III,  1887    |                    ezúttal felpana­szol­ni, hogy a szépirodalmi írókat, akik
23129  III,  1887    |                    szándékosan mellõzi, úgy­hogy már hosszú évek óta, noha
23130  III,  1887    |               nagyjutalmat.~Mi történt?~Az, hogy tagnak ajánlották Lukács
23131  III,  1887    |                 mûvet. Mi történt vele?~Az, hogy tagnak ajánlották, és meg
23132  III,  1887    |                    Alexander Bernáttal?~Az, hogy tagnak volt ajánlva és meg
23133  III,  1887    |                     azokkal mi történt?~Az, hogy megválasztották õket.~Hát
23134  III,  1887    |                   Önökrõl eddig azt hitték, hogy a vaskalap illeti meg önöket.
23135  III,  1887    |                 nevei és még ismeretleneké, hogy »nini, hát Németh Albertet
23136  III,  1887    |                    igazán el lehet mondani, hogy nyugalmas egy kerület és
23137  III,  1887    |                    nyugalmas egy kerület és hogy mindenkinek több mint bizonyos.~
23138  III,  1887    |                   Ha a jelölt azt vallotta, hogy ellenzéki, hát ellenzéki
23139  III,  1887    |                 kerülete volt õneki mindig, hogy még a jó barátjainak is
23140  III,  1887    |                 Biztos az nekem. Fogadjunk, hogy megválasztanak.~- Sok pénz
23141  III,  1887    |                   hitték, mikor megszólalt, hogy ki akarja õket csúfolni,
23142  III,  1887    |                    Mindjárt akkor jósoltuk, hogy vagy a Ház nem lehet el
23143  III,  1887    |                 látogatták meg a beteget.~- Hogy áll Tolnay a Ferencvárosban? -
23144  III,  1887    |                   attól féltek a választók, hogy kormánypártivá lesz az ember.
23145  III,  1887    |                   akinek annyi a tudománya, hogy még kölcsön is ad belõle
23146  III,  1887    |                   valakinek nem jut eszébe, hogy valamit melyik könyvben
23147  III,  1887    |                   melyik könyvben olvasott, hogy melyik paragrafust hol kell
23148  III,  1887    |                   bizony csak az áll abban, hogy adja be a lemondását.~»Én?
23149  III,  1887    |                Székelyföldre is, de biztos, hogy elõbb-utóbb érezhetõvé válik.«~
23150  III,  1887    |                 minél késõbbre tartogasson, hogy Tisza Kálmán visszavonul
23151  III,  1887    |                   hosszú mandátumot és azt, hogy a haza örökéletû kell hogy
23152  III,  1887    |                  hogy a haza örökéletû kell hogy legyen, mégis valamilyen
23153  III,  1887    |               pártnak az ország s amellett, hogy néha egy-egy kirohanást
23154  III,  1887    |                     ellen, Tisza állandóan, hogy úgy mondjam, faiskolának
23155  III,  1887    |                 álom ott lebeg elõttünk is, hogy még egyszer nagyok, hatalmasok
23156  III,  1887    |                   az álomból is valóság?~De hogy mikor, azt én se tudom,
23157  III,  1887    |                    lett mindig a végük? Az, hogy még szomorúbb korszak következett
23158  III,  1887    |                     Eddig az volt a dolgom, hogy a karzatról figyeltem a
23159  III,  1887    |                   ezentúl az lesz a dolgom, hogy a Házból fogom figyelni
23160  III,  1887    |                  hangulatát, szívdobogását, hogy abból tanuljam a képviselõi
23161  III,  1887    |                    ahhoz még az kell elõbb, hogy Apponyi legyen a miniszterelnök.
23162  III,  1887    |               Nehány barátomat is meghívom, hogy vígabban legyünk. Hányan
23163  III,  1887    |               Hányan is vagyunk itt együtt, hogy valahogy elkerüljük a tizenhármas
23164  III,  1887    |                    kettõt. Mind megígérték, hogy eljönnek az ebédre. Éppen
23165  III,  1887    |               megindult a Hatvan utca felé, hogy már elõbb ott legyen mint
23166  III,  1887    |                    apponyista, amint látta, hogy lekésett a vonatról, befogatta
23167  III,  1887    |                    és felsóhajtott magában, hogy minek is nagy apponyista
23168  III,  1887    |                Grünwald Béla kimenté magát, hogy nem jöhet el.~Denique sehogyse
23169  III,  1887    |                    lehetett megakadályozni, hogy ne tizenhárman ebédeljenek.~
23170  III,  1887    |                    sort annak bizonyságául, hogy a választásoknál semmi sem
23171  III,  1887    |                  trónt a jó Hunyady László, hogy a képviselõi szék is falborult
23172  III,  1887    |                     már Ház és jegyzõi kar, hogy ezentúl senki sem akadékoskodik
23173  III,  1887    |                  nyolc miniszternek a feje, hogy ím elpusztult Olay Szilárd,
23174  III,  1887    |         kifogásolták az öregek és kopaszok, hogy nagyon sok haj jutott be.
23175  III,  1887    |                    habarékpárt arra jutott, hogy most már ki nem tölthet
23176  III,  1887    |                    csapja félre a kalapját, hogy a küzdelemben nemcsak hogy
23177  III,  1887    |                  hogy a küzdelemben nemcsak hogy nem vesztett, hanem a hadizsákmányból
23178  III,  1887    |                 annyira nincsen semmi híja, hogy még a kimaradt Rigó helyét
23179  III,  1887    |                    jogtalanságokról beszél, hogy a vereségét még érthetõbbé
23180  III,  1887    |                kifej tett ármányokat festi, hogy gyõzedelmét még szebb színbe
23181  III,  1887    |                    választási elnök volt õ, hogy a tisztelõi arra biztatták,
23182  III,  1887    |                rangjára nézve ellenpárti.~- Hogy hívják? - kérdi a választási
23183  III,  1887    |                     Nagy János? Itt az áll, hogy Nagy János idõközben meghalt.
23184  III,  1887    |                    barátom vagy. Hát tudod, hogy Nagy János vagyok és hogy
23185  III,  1887    |                   hogy Nagy János vagyok és hogy élek.~- Én most választási
23186  III,  1887    |                véletlen az idén úgy akarta, hogy maga Horváth Mór küzdött
23187  III,  1887    |                   ideig ingott ide-oda úgy, hogy minden voksnak rohamosan
23188  III,  1887    |                     kedvéért nevezünk így), hogy jöjjön, szavazzon le õ is.~-
23189  III,  1887    |             megrontására a két ellenjelölt, hogy: mi az ördögnek költsünk
23190  III,  1887    |                     csinálnánk magunk közt, hogy egy garast se költünk, hanem
23191  III,  1887    |                    mi következnék be?~- Az, hogy az egyiknek okvetlenül lesz
23192  III,  1887    |              utókeserûségek.~Csak az a kár, hogy a három jelöltes kerületekre
23193  III,  1887    |                    van adva a röpke jelszó, hogy »koplalunk«. E körül forog
23194  III,  1887    |                     valaki egy társaságban, hogy a hírhedt Boulanger, a francia
23195  III,  1887    |                     most nemrég elrendelte, hogy a tábori macskák (mert ott
23196  III,  1887    |                     és tej.~És noha tudjuk, hogy nem kell valami nagyon szigorúan
23197  III,  1887    |                   be határozati javaslatot, hogy a Ház ne fogadja el a költségvetést
23198  III,  1887    |              helyzet lefestésére. Meglehet, hogy ez összefügg a rekedtséggel.
23199  III,  1887    |                   mégis szeretné elhitetni, hogy a nép el van hanyagolva.~
23200  III,  1887    |                    dzsentrire vonatkozólag: hogy abból kellett volna teremteni
23201  III,  1887    |           kontinensen és onnan recsegtette, hogy ma egész Európának reszketnie
23202  III,  1887    |                  meg, õ mindjárt kitalálta, hogy ki az a nem egészen józan
23203  III,  1887    |                     és sietett kijelenteni, hogy azt ne hántsa Herman, mert
23204  III,  1887    |                  künn a folyosón híre ment, hogy Prileszky Tádé szólal föl
23205  III,  1887    |                  szólal föl Herman után, és hogy nagyszabású beszédet fog
23206  III,  1887    |             lehetetlen többé.~Ehhez járult, hogy a pozsonyi képviselõk Szalay
23207  III,  1887    |                        Ösmerem?~- Meglehet, hogy láttad már.~- Hát ki lesz?~-
23208  III,  1887    |                      Hiszen azt úgy vettük, hogy csak negyven év alatt fizetjük
23209  III,  1887    |                    Tiborc.~- A nép kívánja, hogy komolyan vegyük ezt a témát.~-
23210  III,  1887    |               elnöknek kellett közbeszólni, hogy az ilyen dialógokat nem
23211  III,  1887    |                    volna bolondság, t. Ház, hogy a hadügyi kiadásokat szorítsuk
23212  III,  1887    |                 ízben hangsúlyozta az öreg, hogy értsék meg a gyöngébbek.)~
23213  III,  1887    |                annyira a karcolatokba való, hogy egész terjedelmében kellett
23214  III,  1887    |                    ül a karzaton, s látván, hogy az ellenzék milyen szép
23215  III,  1887    |                     van jelen, azon mereng, hogy: »most volna jó elõhozni
23216  III,  1887    |             szélsõbalnak: mert õ jól tudja, hogy az õ beszéde elõidézõje
23217  III,  1887    |            emberiség, se Tisza, se Szapáry, hogy olyan nagyon meg legyen
23218  III,  1887    |                      éljen« is volt. Persze hogy volt. Hiszen e roppant tehetségû
23219  III,  1887    |           nyomtalanul.~Annyira nyomtalanul, hogy minden új beszédénél újra
23220  III,  1887    |                beszélt és elég szépen, kár, hogy ugrált, mint a mókus egyik
23221  III,  1887    |                  senki sem találkozott úgy, hogy ne keresné Hoitsyt. (Ugyan
23222  III,  1887    |                    ami annak a bizonyítéka, hogy Kubiczát várják.~Mert semmi
23223  III,  1887    |                     Mindez biztos jel arra, hogy Kubicza érkezni fog...~Hanem,
23224  III,  1887    |                   feliratkozva (csodálatos, hogy ezt az elnök nem vette észre).~
23225  III,  1887    |              folyosón:~- A kormány úgy áll, hogy az embernek összedugott
23226  III,  1887    |                    Igen, de azt nem mondta, hogy meddig kell az ablaknál
23227  III,  1887    |                     elfoglalja a figyelmet, hogy mintegy a várakozás lüktetése
23228  III,  1887    |             Margittay Gyula arra született, hogy õ legyen a »szellemi janitor«,
23229  III,  1887    |                  özvegy«, akirõl tudva van, hogy szeretne férjhez menni,
23230  III,  1887    |               megdermeszti. A Ház kiérezte, hogy pécskai Gaál Jenõ órák hosszáig
23231  III,  1887    |                      aki bizony megérdemli, hogy Urbanovszky és Szitányi
23232  III,  1887    |               rendben tartja a vármegyéjét, hogy mikor egyszer egy ellenzéki
23233  III,  1887    |               kedélyesség még sincs bennem, hogy én a Gaál Jenõ egész beszédje
23234  III,  1887    |                   Meggondolási idõt kérünk, hogy meghallgassuk-e? - tombolt
23235  III,  1887    |                     igen okosan fejtegette, hogy õ nem kívánja a koplalási
23236  III,  1887    |                elõször érezte a vita alatt, hogy ártatlan.~A T. HÁZBÓL [jan.
23237  III,  1887    |                    érseket, aki azt tartja, hogy a közönségnek csak egy-két
23238  III,  1887    |                 ugyanis azt mondotta volna, hogy ki párton kívül áll, vagy
23239  III,  1887    |                  most már igazán nem tudta, hogy mi õ.~Vállalta volna már
23240  III,  1887    |                volna már akármelyiket, csak hogy egynél maradjon a szónok.~
23241  III,  1887    |                  Bethlen, aki azt tartotta, hogy egy nagyúrnak mindig haragosnak
23242  III,  1887    |                Általában nálunk azt hiszik, hogy a politikusnak száraznak
23243  III,  1887    |                    volt az öreg Bethlennek, hogy a nagyúr mindig haragos
23244  III,  1887    |                     arra jó a miniszterség, hogy az ember külön szobába teheti
23245  III,  1887    |                   kérem a miniszterelnököt, hogy mondjon le.~Nagy hahota
23246  III,  1887    |               úsznak, gondolkodik, töpreng, hogy ne mondjon-e le a géniusz
23247  III,  1887    |                    antiszemiták jól tudják, hogy csak a szélsõbaltól hódíthatnak
23248  III,  1887    |                  öreg Festeticcsel történt, hogy megvette egy gróf Starhembergnek
23249  III,  1887    |                      Azt nem teszem, hanem, hogy valamire használhassam,
23250  III,  1887    |                abban a veszedelemben forog, hogy antiszemita bajuszt ereszt
23251  III,  1887    |                    antiszemitáktól.~Persze, hogy ez nem esett meg minden
23252  III,  1887    |                    a saját nagy tetteiktõl, hogy tisztes arcán könnyek peregtek
23253  III,  1887    |                     végig.~Mikor felemlíté, hogy ez a párt az egyenlõség
23254  III,  1887    |                 dodonai jósda mondta volna. Hogy mi lehet az? Mért mondta
23255  III,  1887    |                    a vitézlõ rendek kõzött, hogy ki méri össze lándzsáját
23256  III,  1887    |                     nem akarom osztani. Ám, hogy valamit mégis mondjak, hát
23257  III,  1887    |            baranyaiak iránti tekintetekbõl, hogy a költségvetést el nem fogadom...
23258  III,  1887    |                össze. Forrnak az agy velõk, hogy »Mi lesz?«.~Nem a Csernátony
23259  III,  1887    |                 nagyobb a háborúnál), hanem hogy mi lesz a pénzügyminiszteri
23260  III,  1887    |                    és éppen azt magyarázta, hogy takarékoskodni kell mindenben.
23261  III,  1887    |                     Orczy féloldalt hajlik, hogy jobban hallja.~- Például
23262  III,  1887    |                    azt az egyet felejti ki, hogy õ olcsób­ban vállalná a
23263  III,  1887    |             aprólékos voltát, s utalt arra, hogy háromszáz év óta nem volt
23264  III,  1887    |              királyunk, mint a mostani.~Jó, hogy körülbelül egész Ulászlóig
23265  III,  1887    |                  ebben a részletes vitában, hogy az ember elõtt minduntalan
23266  III,  1887    |          országháznak is nekirohant Gulner, hogy hagyjuk abba az építését.
23267  III,  1887    |                    mondom a szerkesztõmnek, hogy hadd írják meg a mai ülésrõl
23268  III,  1887    |                    Kálmán ugyan nem mondja, hogy nem épít: õ meszebb lát,
23269  III,  1887    |               víziói vannak és azt állítja, hogy a gótikus épület cifraságai
23270  III,  1887    |                 figyelmezteti a minisztert, hogy a cifra országház majd fenn
23271  III,  1887    |                     többség. Az tudniillik, hogy az új országház se épül
23272  III,  1887    |                    messze járt a számoktól, hogy nem törült le belõlük semmit.~
23273  III,  1887    |                  most harmadszor esett meg, hogy Európa a magyar parlamentbõl
23274  III,  1887    |               dolgot mégis megtudtunk.~Azt, hogy a helyzet és politikánk
23275  III,  1887    |              politikánk nem változott; azt, hogy Bismarck se változott. (
23276  III,  1887    |                      mint azelõtt.)~És azt, hogy nemsokára összehívják a
23277  III,  1887    |                     a delegációkat.~És azt, hogy a delegációk megint elemelnek
23278  III,  1887    |                    Hiszen egyelõre úgy áll, hogy ezen a pénzen csak egy olajágat
23279  III,  1887    |                    Béke kisasszony! Gyanús, hogy ily pazar toalettben jár.~
23280  III,  1887    |                 búsong.~Gondoltam magamban, hogy a duzzogóktól kell kérdezõsködni:~-
23281  III,  1887    |                   elmegyünk ebédelni.~Igaz, hogy Olay Szilárd beszél... de
23282  III,  1887    |                    amelyik a lóversenyeken. Hogy a csalódás teljes legyen,
23283  III,  1887    |                     inszcenírozni a Házban, hogy zsúfolt közönség van a karzatokon
23284  III,  1887    |                   van - úgymond - gyõzõdve, hogy felszólalása úgysem sokat
23285  III,  1887    |              gunyorosságával Tibád Antal -, hogy a bácskai bakterek dolga
23286  III,  1887    |                     panaszkodjatok ezentúl, hogy nincsen a parlamentnek hatásköre.~
23287  III,  1887    |                     az a szerencsétlensége, hogy õ »mindenben« ott van. Mint
23288  III,  1887    |                    megvan az a szerencséje, hogy a védelmeibõl csinál magának
23289  III,  1887    |          fészkelõdik, fel is áll már félig, hogy õ fog beszélni, de aközben
23290  III,  1887    |                     hû szittya megunta már, hogy mindig mások szerepeljenek,
23291  III,  1887    |                      azon »fikció« alapján, hogy addig összegyûlnek százra.~
23292  III,  1887    |                     folyosókon tanácskozni, hogy nem lenne-e célirányos egy
23293  III,  1887    |                  midõn egyszerre híre ment, hogy Tisza az ülés végén felelni
23294  III,  1887    |                gyorsan lepergõ tételek elé (hogy azt mondja, mi történt azokkal
23295  III,  1887    |          csengettyûi. Tisza Kálmán felállt, hogy feleljen Gyõrynek.~Honnan,
23296  III,  1887    |                   õket valami kelléktárban, hogy aztán a nevezetes alkalmakhoz
23297  III,  1887    |             meglehetõs megnyugtatón felelt, hogy a kecske is jóllakjék, de
23298  III,  1887    |               káposzta tegnap kijelentette, hogy õ bizony meg­marad.)~Elmondta,
23299  III,  1887    |                bizony meg­marad.)~Elmondta, hogy az Operánál az eljárás írásbeli
23300  III,  1887    |                     míg másrészt hiba volt, hogy elutasító végzés helyett
23301  III,  1887    |             kikémlelte a kedvezõ helyzetet, hogy ezen szerencsétlen ügy még
23302  III,  1887    |                    arra fektette a fõsúlyt, hogy miután »nyilvános eljárás«-
23303  III,  1887    |                     már magában hordja azt, hogy abban benne van a vádbeszéd
23304  III,  1887    |            elmeéllel uralkodik a tárgyon, s hogy meg nem hátrál a legfogasabb
23305  III,  1887    |               hozattak, s éppen az történt, hogy indítványozva lett a szóbeli
23306  III,  1887    |                 egészen. Fogadni mernék rá, hogy még találnak neki valami
23307  III,  1887    |                    alperesei és felperesei, hogy gratuláljanak neki az ügyvédek
23308  III,  1887    |             Erdélyben. Sajátságos dolog az, hogy valahányszor a trónörökös
23309  III,  1887    |                    annyi a medve Erdélyben, hogy ezerszámra eszi a marhát.~
23310  III,  1887    |     programbeszédjét.~Orbán annyira szónok, hogy neki a beszéd cél önmagáért.
23311  III,  1887    |                     És annyira pesszimista, hogy emiatt majdnem optimistává
23312  III,  1887    |             beszélsz, Balázs, hiszen látod, hogy kimentek, nem hallgatnak.«~-
23313  III,  1887    |               elviselni.~Az eszébe sem jut, hogy hátha õneki nincs elég ereje
23314  III,  1887    |              fogadtak el minden tételt úgy, hogy fél kettõre készen volt
23315  III,  1887    |          állványkája fiókját, jól megnézte, hogy csupa feledékeny­ségbõl
23316  III,  1887    |                  visszahajlott még egyszer, hogy csupa feledékenységbõl nem
23317  III,  1887    |                  elég ideje miniszter arra, hogy megunhatták volna, nem terheli
23318  III,  1887    |                mértékben a létezõ bajokért, hogy joggal megtámadhatták volna,
23319  III,  1887    |              dicsérte.~Hja, ha ez így tart, hogy az ellenzék túllicitál a
23320  III,  1887    |                 mosollyal az ajkán, anélkül hogy csak egy szemrehányó tekintettel
23321  III,  1887    |            tekintettel éreztetné valakivel, hogy mért megy el. Lám Kemény
23322  III,  1887    |                   folyosón Wahrmann meséli, hogy csodálatos a közönség, nem
23323  III,  1887    |             szárnyaival a héja s le-lecsap, hogy a csipogó szürke fickók
23324  III,  1887    |                     alapos mentsége ellene, hogy ez még dicsõségesen uralkodó
23325  III,  1887    |             keresztül leskelõdik a teremõr, hogy mit csinál a miniszter,
23326  III,  1887    |                párthoz. Olyan kályha is az, hogy nem mindenkinek tart meleget.~
23327  III,  1887    |                  szerkesztõ úr, azt a hírt, hogy Budapestet erõsítik, mondhatom,
23328  III,  1887    |                 mert az nem ok nélkül való, hogy Lázár Ádám megdicsért.«~
23329  III,  1887    |               óvatosan oson a ruhatár felé, hogy hazaszökjön. Tisza azt is
23330  III,  1887    |              nyájasságával (föltéve persze, hogy Palinak hívják a mamelukot).~
23331  III,  1887    |                    minden percben offé van, hogy ki beszél odabent és mirõl
23332  III,  1887    |                   addig keresi Csernátonyt, hogy egyszer csak megtalálja,
23333  III,  1887    |                sietve osonnak el mellettök, hogy ne háborítsák õket s ne
23334  III,  1887    |                     nyomná.~Pedig meglehet, hogy nem is beszélnek államtitkokról -
23335  III,  1887    |        belebonyolódtam a folyosó leírásába, hogy tulajdon­képpen nem is annyira
23336  III,  1887    |                     akinek olyan a jó híre, hogy még a miniszteri bürók vastag
23337  III,  1887    |              napvilágra, az már megérdemli, hogy bevegyem a karcolatokba.~
23338  III,  1887    |                     államtitkár annyira új, hogy még nem is államtitkár,
23339  III,  1887    |                    Algernon. Siettek hozzá, hogy üdvözöljék és kritizálják.~
23340  III,  1887    |              kinevezésével inauguráltatott: hogy most már a »munka emberei«
23341  III,  1887    |                     s mégis azt panaszolja, hogy nagyon el van fáradva.~De
23342  III,  1887    |                    szítanák a mérges tüzet, hogy Tisza nem tiszteli a nemzeti
23343  III,  1887    |                     aztán ki áll arról jót, hogy milyenek lesznek a beszédek.~
23344  III,  1887    |                    ez nem ok, tisztelt Ház, hogy a különben célszerû terv
23345  III,  1887    |                   megyékben volt praxisban, hogy a beidézett tanút, ha gyanúsnak
23346  III,  1887    |                  lehetne érni egy csapásra, hogy kritikus esetekben csak
23347  III,  1887    |                   Zimándy azon panaszkodik, hogy a kormányt a zsidók vezetik.
23348  III,  1887    |                 jutni. Az is eszébe jutott, hogy Beksics nem régen ott járt,
23349  III,  1887    |               szóöntõ (ad normam: vízöntõ), hogy most tönkreteszi Beksicset,
23350  III,  1887    |                    miniszter rehabilitálta, hogy akkoriban joga volt úgy
23351  III,  1887    |                   meg vagyok róla gyõzõdve, hogy õ a hazát már akkor is nagyon
23352  III,  1887    |                     a kiállítás kimutatott, hogy van.~Többször ragadta derültségre
23353  III,  1887    |                  hanem igazán élvezte.~Kár, hogy õ is csak arról beszélt,
23354  III,  1887    |                 beszélt, ami nincs, de azt, hogy miképp kellene megteremteni
23355  III,  1887    |                  értette).~- Hát fogadjunk, hogy egyszer sem haragszom meg -
23356  III,  1887    |           szónokokat, elhatározván magában, hogy semmiért sem haragszik meg
23357  III,  1887    |                    egyes részeket, mondván, hogy az ott leírt pazarlás a
23358  III,  1887    |                      nincs annyi lojalitás, hogy a mesebeli királyokra is
23359  III,  1887    |                   is, megvédett, de anélkül hogy megharagudott volna.~És
23360  III,  1887    |             bocsánatot kérve az olvasóktól, hogy annyit idõztem a magam ügyében
23361  III,  1887    |                     mintha mondaná: »Látod, hogy jó kedvem van. Nem én, egy
23362  III,  1887    |                      Elég nagy mulatság az! Hogy forog a világ azokkal is...
23363  III,  1887    |                      Nézem, nézem és látom, hogy az báró Kemény Endre. Képzelet
23364  III,  1887    |                 vetette szemére Trefortnak, hogy nem szokott gratis eljárni
23365  III,  1887    |                 leült. Talán eszébe jutott, hogy õneki nem szabad ma haragudnia.~
23366  III,  1887    |                   Háznak becsületére válik, hogy nemes érzései föllázadtak
23367  III,  1887    |                     Ki ne jönne azon dühbe, hogy egy magyar ember képes csupa
23368  III,  1887    |              rejtéllyel állunk itt szemben.~Hogy jutott oda a függetlenségi
23369  III,  1887    |                 párt vezére, ahol most van?~Hogy ezt megérthessük, fel kell
23370  III,  1887    |               Apródonkint azt kezdte hinni, hogy õ a Wesselényi Miklós utódja.
23371  III,  1887    |                   hát azt gondolta magában, hogy annak a kedvéért ír egy
23372  III,  1887    |                  szentül meg volt gyõzõdve, hogy nagy szerepre van hivatva.~
23373  III,  1887    |                     olyan lassacskán apadt, hogy még kihúzta volna vele egypár
23374  III,  1887    |                     azon vette magát észre, hogy itt is lehunyóban van a
23375  III,  1887    |        lelkiismeretével, át meg átgondolta, hogy mit cselekedjék: habaréki
23376  III,  1887    |                 most meséli egy csoportnak, hogy mikor a cár elolvasta a »
23377  III,  1887    |           karszékében. De azt nem tudhatni, hogy azért-e, mert elájult, vagy
23378  III,  1887    |                     a tisztképzõ tanfolyam? Hogy lesz, mint lesz? Mennyibe
23379  III,  1887    |                     nem lehet megkövetelni, hogy csináltassanak.~- De akkor
23380  III,  1887    |                némileg csodálkozva kérdi:~- Hogy mi kell neked, nem jól értettem.
23381  III,  1887    |                elmosolyodva, eszébe jutván, hogy a »Budapesti Közlöny« reggeli
23382  III,  1887    |           dicsekedett a tegnapi beszédében, hogy õ milyen jól tanult diák
23383  III,  1887    |                 diák korában és hozzátette, hogy a fiai is mind jól tanultak.~-
23384  III,  1887    |                    sorompók elé idéztetett, hogy aztán egy esztendeig megint
23385  III,  1887    |              eszméje támadt, azt mondta el; hogy jó volna egy gazdasági fakultást
23386  III,  1887    |                 Neki is támadt egy eszméje: hogy jó volna, ha az egyetemi
23387  III,  1887    |                   megdicsérte Dobránszkyt. (Hogy mi mindenre akad még vállalkozó
23388  III,  1887    |              szabadelvû párt, de valószínû, hogy csak rövid idõre.~Sorba
23389  III,  1887    |             Krisztus urunk megmondta ugyan, hogy aki kardot ránt, kard által
23390  III,  1887    |                  már nyilván õ sem gondolt, hogy aki kard által vesz el,
23391  III,  1887    |                   gondolhatta volna azt el, hogy Dobránszky, kinek a leleplezések
23392  III,  1887    |               katedrához:~- Kegyelmes uram, hogy engedheted?~- Hát mit csináljak?~-
23393  III,  1887    |                     mit csináljak?~- Látom, hogy igazságtalan vagy. Mindig
23394  III,  1887    |                   ülés végére, nógatták is, hogy szóljon, kiabálták a nevét,
23395  III,  1887    |                     mutogatta a jobb kezét, hogy nincsen az ujján a híres
23396  III,  1887    |                     akik kíváncsian lesték, hogy a mennyezet alatt nem ül-e
23397  III,  1887    |              hadnagy Beöthy Algernon azzal, hogy nem jött el az ülésre.~Azután
23398  III,  1887    |                villogó szemekkel mondta el, hogy a trónnak és a hazának megszavaznak
23399  III,  1887    |               hazának megszavaznak mindent, hogy jogaikért harcolni akarnak
23400  III,  1887    |                    nagy magyar ember lehet, hogy így felvillanyozta az egész
23401  III,  1887    |                    emelkedett és szép volt, hogy még tán Beöthy Ákosnak is
23402  III,  1887    |                 volna ma, azaz kettõt: Azt, hogy hadnagy Szemnecz ne beszélt
23403  III,  1887    |                   ne beszélt volna.~És azt, hogy a cár vagy legalább Katkov,
23404  III,  1887    |                     az a szerencsétlensége, hogy a Házban még most is idegen.
23405  III,  1887    |                   és az ember nem hiszi el, hogy õ komolyan mondja azokat
23406  III,  1887    |                    kemény, borsos dolgokat: hogy ezen kormány alatt nem lehetséges
23407  III,  1887    |                     egyéb - úgymond -, mint hogy Fabinyt Tisza ellen izgatta.~
23408  III,  1887    |               gyûlésen. Olyan unalmas volt, hogy két elnök kellett hozzá
23409  III,  1887    |                     kell ám venni a dolgot, hogy amint a Tisza vállaira nehezedik
23410  III,  1887    |                   szól egy erdélyi ember -, hogy lett az öregúr elõször képviselõ?~-
23411  III,  1887    |                    elõször képviselõ?~- Hát hogy lett?~- Úgy, hogy meglátott
23412  III,  1887    |                       Hát hogy lett?~- Úgy, hogy meglátott a kolozsvári piacon
23413  III,  1887    |                    a gyergyói székelyeknek, hogy van õnekik itt Kolozsvárott
23414  III,  1887    |               fuvarost, attól is megüzente, hogy van ám a gyergyóiaknak egy
23415  III,  1887    |                     akirõl csak azt tudták, hogy nagy barátja a gyergyói
23416  III,  1887    |                    is, másik is elbeszélte, hogy látta, találkozott, beszélt
23417  III,  1887    |              elöntötte az egész széket úgy, hogy mikor Boér bácsi megjelent
23418  III,  1887    |                  megnyugtatni a társaságot, hogy semmit sem mulasztottak
23419  III,  1887    |                    a kultuszügyi büdzsénél, hogy »az országban nem pártolják
23420  III,  1887    |           képtelenség.«~Ez olyan vicc volt, hogy ha Shakespeare mondta volna
23421  III,  1887    |                  elõször.~Eltekintve attól, hogy péntek van (s az köztudomásúlag
23422  III,  1887    |                    tárgy olyannak látszott, hogy csütörtöki napon is kedvét
23423  III,  1887    |                     lehetett volna jósolni, hogy kemény ostromnak néz elébe
23424  III,  1887    |                   gróf Széchenyi Pál.~Igaz, hogy nem lett volna igazságos,
23425  III,  1887    |            Kálnokyhoz érkezett biztos hírt, hogy a szilisztriai lázadók csakugyan
23426  III,  1887    |                     csakugyan leverettek, s hogy megint a régensség a helyzet
23427  III,  1887    |                 jelenté ki abbeli reményét, hogy ez a miniszter utolsó ténykedése
23428  III,  1887    |                   is megtette a múlt héten, hogy a délelõtti ülést délutánra
23429  III,  1887    |                belépõkre.~El is határoztam, hogy errõl az ülésrõl sem írok
23430  III,  1887    |                 kapom a leveleket vidékrõl, hogy mi lett a karcolatokból?~
23431  III,  1887    |              képviselõjüket, Inkey Lászlót, hogy legalább a karcolatokban
23432  III,  1887    |          Kolozsvárról abban interpellálnak, hogy mért nem csipkedem meg már
23433  III,  1887    |                  Kornél, Gromon Dezsõ és - (hogy könnyû szívvel tehesse a
23434  III,  1887    |                   és határozott is anélkül, hogy határozatképes lett volna.~
23435  III,  1887    |                    abban volt eddig kiváló, hogy százig tudott olvasni.~A
23436  III,  1887    |                    elterjedt a népies rege, hogy a muszka cár egy zsák mákot
23437  III,  1887    |                     szemébe ment a paprika, hogy még most is könnyezik tõle.~
23438  III,  1887    |                megjelentek a Ludoviceumban, hogy kiválogassák magoknak a
23439  III,  1887    |                    egy másik katona. - Mert hogy a muszka császár keresztkomája
23440  III,  1887    |                     vetõdik a jövõ árnyéka, hogy nem az »elsõ magyar népfölkelõk«
23441  III,  1887    |                   egymást, csak lehetséges, hogy ezt morogta, de az is lehetséges,
23442  III,  1887    |               morogta, de az is lehetséges, hogy egészen mást mormogott.~
23443  III,  1887    |               ritkán találkoztak egymással, hogy szinte megragadják az alkalmat
23444  III,  1887    |           választások a legkedvencebb téma. Hogy lesz, mint lesz? Ki marad,
23445  III,  1887    |              emlékszik, hát akkor tudhatja, hogy mikor elkezdtük a mozgalmat,
23446  III,  1887    |                  érdekes jelölt úr belátja, hogy ha késõbb kezdi a korteskedést,
23447  III,  1887    |                   fel nemrég a kerületében, hogy reméli, nem lesz ellenjelöltje,
23448  III,  1887    |                     meghökkenve.~- Mert hát hogy válasszon az ember egybõl?~
23449  III,  1887    |                   kvietált. (Elõre látható, hogy e tizenkét huszárból kevesen
23450  III,  1887    |              álláspontjához, s azt állítja, hogy a himlõoltás semmit sem
23451  III,  1887    |               bizonyosan azt fogja mondani, hogy a himlõ nem is betegség.~
23452  III,  1887    |                    okosan beszélt. Elmondá, hogy az õ gyermekei (a kedves
23453  III,  1887    |               himlõt. Amibõl az következik, hogy a beoltás nagy különbséget
23454  III,  1887    |            különbséget tesz. Igaz ellenben, hogy némely gyermekek nincsenek
23455  III,  1887    |               himlõt. Amibõl az következik, hogy a beoltás nem tesz semmi
23456  III,  1887    |                  szántóföldön tapasztaljuk, hogy bizonyos vetemény után a
23457  III,  1887    |                  Annyira elöregedett a Ház, hogy már úgyszólván csak egy
23458  III,  1887    |                    állhatta meg Tisza gróf, hogy meg ne jegyezze:~- Madarász
23459  III,  1887    |                 kifejezni a szellemes gróf, hogy a vasúti kérdésekben annyira
23460  III,  1887    |                  beszélhet ok nélkül senki, hogy még Madarásznak is kell
23461  III,  1887    |                     hangja és elõadása van, hogy a mai kis felszólalás is
23462  III,  1887    |                        Úgy történt a dolog, hogy mert ott nagy antiszemita
23463  III,  1887    |                   kevesebbrõl van szó, mint hogy annyi évi háborúzás után
23464  III,  1887    |                   is történt, jeléül annak, hogy íme Bismarck nélkül is lehet
23465  III,  1887    |                     csak húsvét elõtt, mert hogy mikor oszlik fel végképp
23466  III,  1887    |                igazán az osztrákoktól függ, hogy meglesz-e velük a közgazdasági
23467  III,  1887    |             meglehetõsen kijött a divatból, hogy a kormánypárti képviselõk
23468  III,  1887    |                  Sárbogárdra vonatkozó.~Hát hogy valamit hazavihessen az
23469  III,  1887    |                     Trefort kijelenti neki, hogy a református egyházak joggal
23470  III,  1887    |                 miniszter kedvezõ válaszán, hogy a felét tudomásul vette (
23471  III,  1887    |                   tudomásul vette (az igaz, hogy csuklott egyet közbe, amikor
23472  III,  1887    |                    amikor ezt kimondta), de hogy a hazaszeretetnek is elég
23473  III,  1887    |                   tudomásul.~És az is igaz, hogy a miniszter válasza elsõ
23474  III,  1887    |                  nem is kellett válogatnia, hogy melyik felét vegye tudomásul.~
23475  III,  1887    |                   választóinál korteskedni, hogy ad nekik valamit (azt már
23476  III,  1887    |                ember kitalálta), hanem úgy, hogy elvesz tõlük valamit.~Nevezetesen
23477  III,  1887    |                     akarná tõlük elvétetni, hogy a zsidók ki ne foszthassák
23478  III,  1887    |                  Fabiny annyira kemény dió, hogy õtõle soha senki sem fog
23479  III,  1887    |             Egyelõre csak annyit mondhatok, hogy a kérdést tanulmányozni
23480  III,  1887    |                   Ha õ anélkül interpellál, hogy tanulmányozná a kérdést,
23481  III,  1887    |                 Megelégedett arcán látszik, hogy minden dolga rendben van,
23482  III,  1887    |                   minden dolga rendben van, hogy jól reggelizett, hogy a
23483  III,  1887    |                  van, hogy jól reggelizett, hogy a csizmája nem szorítja
23484  III,  1887    |                    csizmája nem szorítja és hogy a kedves gyermekeit (akiket
23485  III,  1887    |               rosszat... a bajusza az igaz, hogy öklelõre áll, de édes istenem,
23486  III,  1887    |                    akadályozására és ígéri, hogy ezentúl is szigorú gátló
23487  III,  1887    |                   öreg és kezdé a zsidókon, hogy hát nemcsak az a baj, ha
23488  III,  1887    |                     az még a nagyobbik baj, hogy a zsidók meg bevándorolnak.
23489  III,  1887    |                    kedves kis tanítványaim, hogy van egy rettenetes nagy
23490  III,  1887    |                 regélõ a csodálatos lapról, hogy az ember szinte odaképzelte,
23491  III,  1887    |                   ember szinte odaképzelte, hogy a felelõs szerkesztõje nyilván
23492  III,  1887    |                 címû lap a világon.~Láttuk, hogy a gonosz redakcionális szellemek
23493  III,  1887    |             kitömöttnek tartott Grévy urat, hogy tûnik el a kardcsörtetõ
23494  III,  1887    |                    ki az ördög hitte volna, hogy õ ma kötekedni akar. S milyen
23495  III,  1887    |                dolgot.~Egész Párizsig ment, hogy onnan kényelmesen a háta
23496  III,  1887    |                    a Nendtvich ama vádjára, hogy Falk felséges asszonyunkat
23497  III,  1887    |               felülállónak érzi magát azon, hogy személyes bosszút álljon
23498  III,  1887    |               ebédelni, csak még azt várva, hogy Péchy Tamás elzengje a »
23499  III,  1887    |         egyetlenegyszer sem a klubot. Igaz, hogy ez a házi szentély, amelynek
23500  III,  1887    |                   vetettem magamat. Láttam, hogy minden tudomány közül ennek