bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

23501  III,  1887    |                    legtöbb hasznát.~Sajnos, hogy nincs hozzá valami különös
23502  III,  1887    |                egyszer azért szidnak össze, hogy minek jöttem ki királlyal,
23503  III,  1887    |                 máskor azért szidnak össze, hogy miért nem jöttem ki királlyal,
23504  III,  1887    |                   majd azért förmednek rám, hogy minek jöttem tarokkal, majd
23505  III,  1887    |                tarokkal. Végre is beláttam, hogy magamnak kell bejárni.~Akkor
23506  III,  1887    |                    azért mordultak ellenem, hogy minek ugrálok be minden
23507  III,  1887    |                   kiváltképpen arra ügyelj, hogy egy sárosinál több sohase
23508  III,  1887    |                      megolvassa, hát látja, hogy csak tizenegy, még egyszer
23509  III,  1887    |               deríteni Móricz Pál a titkot, hogy rosszul van a kártya elosztva (
23510  III,  1887    |                 kövér ujjaival a kártyákat, hogy egyszerre csak kimorzsolja
23511  III,  1887    |                    A T. HÁZBÓL [ápr. 20.]~- Hogy áll a kerületed?~Ez a kérdés
23512  III,  1887    |                  érzés. Azt hiszi az ember, hogy az Operában ül.~Nem is csoda,
23513  III,  1887    |                     választások elõtt.~Lõn, hogy egészen magukra hagyatva
23514  III,  1887    |                nélkül!«~Hát arra jöttek ki, hogy a javaslat majdnem egyhangúlag
23515  III,  1887    |                    még nincs, az attól fél, hogy lesz. Mindenki fél. Nincs
23516  III,  1887    |                   valamelyik ismerõs ajkán, hogy a gyanú ördögeit elõszólítsa. »
23517  III,  1887    |                rajzolói; pedig nyilvánvaló, hogy a redakcionális asztalnál
23518  III,  1887    |                  pótválasztásoknál.~(Hanem, hogy a habaréki mit mond ilyenkor,
23519  III,  1887    |                  nem sikerült kipuhatolnom, hogy azokat ki szereti.)~De ha
23520  III,  1887    |                  minden emberem azt mondta, hogy nem leszek meg... mindenki
23521  III,  1887    |                    minden ember azt mondja, hogy megleszek, tehát mi következik
23522  III,  1887    |                 ebbõl a logika szerint? Az, hogy most nem leszek meg.~(Jó
23523  III,  1887    |                  leszek meg.~(Jó szerencse, hogy ilyen logikus fõ kevés van
23524  III,  1887    |                  magamon is kitapasztaltam, hogy mennyire viszi az embert
23525  III,  1887    |                   hozta:~- Ön olyan biztos, hogy csak gróf Károlyi Sándor
23526  III,  1887    |               szóltam közbe nagy hetykén -, hogy melyikünk gyõzné jobban
23527  III,  1887    |                   már azt újságolta valaki, hogy Ányos Tivadart állítja fel
23528  III,  1887    |                 azzal vigasztalhatja magát, hogy egyedül áll, ha pedig van
23529  III,  1887    |                  ebben meg az a vigasztaló, hogy annak az ellenjelöltnek
23530  III,  1887    |                   volt az elsõ, aki rájött, hogy nincs többé megunt képviselõ.~
23531  III,  1887    |                fruktifikálni az intézményt, hogy egy fõispán esetleg két
23532  III,  1887    |                     van Biasini Domokosnak: hogy Erdély adja Magyarországnak
23533  III,  1887    |                     a jobboldali folyosóra, hogy ott, hol kevesebben hallják,
23534  III,  1887    |               ellenzéki szócsokrot Jókai -, hogy az ember inni se adhasson
23535  III,  1887    |            kinyilatkoztatván a habarékpárt, hogy »non sum paratus«.~Ugyanis
23536  III,  1887    |                   kell józan ésszel hinnie, hogy a mellette balról ülõ Mohay
23537  III,  1887    |                 érkezett be a derék Bartók, hogy meghallhassa Tisza Kálmántól,
23538  III,  1887    |              végtelenül unalmas, elannyira, hogy a pikáns Márkus Ágnes-eset
23539  III,  1887    |               hangon panaszolja a folyosón, hogy a régi jó kerületét átengedte
23540  III,  1887    |                  találja rontani az öregúr, hogy sírva nézhetek utána.~Mosoly
23541  III,  1887    |                  idõt alkalmasnak (az igaz, hogy borult is volt az idõ egy
23542  III,  1887    |                     különösen megemlítendõ, hogy még mameluk soha olyan népszerûségre
23543  III,  1887    |                    hadsereg ellen, mondván, hogy ott özönvíz elõtti, középkori
23544  III,  1887    |                 Imrét bántotta ez a dolog: »Hogy mer az a civil hadi dolgokba
23545  III,  1887    |               szemére lobbantotta Orbánnak, hogy a szabadságharc idején lett
23546  III,  1887    |                kezét.~- Köszönöm Aldzsikám, hogy alkalmat nyújtottál megösmerkedni
23547  III,  1887    |                   kölcsön kérhetnék tõlünk: hogy teremtsen nekik is egy kis
23548  III,  1887    |          ellenzéknek már nincs annyi ideje, hogy kapitánnyá szónokolja Döpfner
23549  III,  1887    |                  röviden elvágta a kérdést, hogy az ország címere sokkal
23550  III,  1887    |                mosollyal a férj. - Õ még... hogy is mondjam azt... kisasszony.~-
23551  III,  1887    |             hümmögve bólint a szép fejével, hogy bizony igaz.~- De hát mért
23552  III,  1887    |                amelybõl mindenki kivehette, hogy ez az utolsó szava volt.~
23553  III,  1887    |                ember azt hinné bánkódással, hogy már-már kivesztek az elvek,
23554  III,  1887    |                     re.~Azt hinné az ember, hogy ezek vissza nem kerülhetnek
23555  III,  1887    |                    vall a hölgyek részérõl, hogy ilyenkor hagyják oda a fõvárost,
23556  III,  1887    |                   férfisorokban!~- Ah nini, hogy megszépült ez a kis boltosné! -
23557  III,  1887    |                amikor villámként híre megy, hogy egy indus ember van itt.~
23558  III,  1887    |                   egy magyar utas vette rá, hogy éjszakára kiszálljon.~-
23559  III,  1887    |                  közlékeny ember, elmondja, hogy Nazredinnek hívják, s több
23560  III,  1887    |                  egy kis varga­betût tévén, hogy Konstantinápolyt s majd
23561  III,  1887    |                     szempontból indulok ki, hogy Domahidy Ferit is okvetlenül
23562  III,  1887    |                   Tehát nem bánta meg, Sir, hogy kiszállott? - kérdék.~-
23563  III,  1887    |                    életemben nem hallottam, hogy egy ilyen nevû ország és
23564  III,  1887    |                      bizony, mondom nektek, hogy az emberséges Nazredin nincs
23565  III,  1887    |                     és csodálatos, mint az, hogy Balázs Sándor unta meg az
23566  III,  1887    |                   terve volt pénzhez jutni, hogy mire az egyik dugába dõlt,
23567  III,  1887    |              redõiben? Mit tudjátok ti azt, hogy ez a víg ember, aki folyton
23568  III,  1887    |                  fejet letette, arra mutat, hogy a szétdúlt családi fészek
23569  III,  1887    |               fiatal írók s elhelyezkedtek, hogy úgy mondjam, konszolidálódtak
23570  III,  1887    |                   szigorú kötelezettséggel, hogy minden héten egyszer végigsétáljon
23571  III,  1887    |                  Pedig nem lehetne mondani, hogy improduktív volt. Eleget
23572  III,  1887    |                 írónak csak az az egy baja, hogy túlságosan utánozta Dickenst
23573  III,  1887    |                     De amint nem volt igaz, hogy õ együgyû papucshõs és tõkepénzes,
23574  III,  1887    |                    Domokos.)~Mondom, lehet, hogy a Nándorok szerencsés emberek,
23575  III,  1887    |              emberek, de mondhatnám azt is, hogy szerencsétlen emberek. Mert
23576  III,  1887    |             bonyolódott a nyereménye miatt, hogy egész élete meg van keserítve,
23577  III,  1887    |                Nándor olyan koronát kapott, hogy nem tudom, miképp teszi
23578  III,  1887    |               korona. A feje nélkül. Lehet, hogy a fejére teszi és akkor
23579  III,  1887    |                      Csak egy bizonyos, az, hogy immár elutazott.~Elõször
23580  III,  1887    |                     ebenthali frajjoknak -, hogy ne kelljen a fiamnak Bulgáriában
23581  III,  1887    |                     szakács csak arra való, hogy még egy hétig tartsa féken
23582  III,  1887    |                      és a kupéjába osont.~- Hogy állunk? Mit gondol ön?~-
23583  III,  1887    |                    nézze meg az indóháznál, hogy ott van-e Zichy jenõ vagy
23584  III,  1887    |               mûvészi kör.~Igazán sajnálom, hogy egészségi állapotom miatt
23585  III,  1887    |                    venni, tisztelt olvasók, hogy sehol sem fogadták az írókat
23586  III,  1887    |                     még náluknál is jobban, hogy most mennek oda - és nem
23587  III,  1887    |                     nagyon szerettem volna!~Hogy azonban áttérjek tudósítói
23588  III,  1887    |                    alaptételbõl indulva ki, hogy nagy igazságokat sohasem
23589  III,  1887    |                  utóbb oly lendületet vett, hogy ma már több mint száz villa
23590  III,  1887    |                  jut. Néha olyan kis darab, hogy nem érdemes az ekét beleállítani.~
23591  III,  1887    |             tekintetes Tisza Kálmány úrnak, hogy én mit üzentem.~- Ha valami
23592  III,  1887    |                   Azt üzenem neki instálom, hogy eddig még minden jól van,
23593  III,  1887    |                  azt az egyet meg ne tegye, hogy a matyikuszt ideállítsa
23594  III,  1887    |                  olvastam a régi iratokban, hogy Mária Terézia alatt a székelyek
23595  III,  1887    |                   emiatt és megparancsolta, hogy erõszakkal is rá kell a
23596  III,  1887    |                    lehet az. Lehetetlen az, hogy olyan Zöld Ferenc legyen
23597  III,  1887    |                     sok kárát vallotta.~Jó, hogy a kultúregylet éppen azon
23598  III,  1887    |                     kurzusban: az a remény, hogy a jogász olyan nagy semmi,
23599  III,  1887    |                 testimoniumot kapott arról, hogy a kötényével volt valamikor
23600  III,  1887    |                     annyira felszaporodtak, hogy ma már az egykori professzor
23601  III,  1887    |          belepenészedett abba a felfogásba, hogy az õ csemetéihez minden
23602  III,  1887    |                 közt. Tertium non datur. És hogy csak egy könyv van a világon
23603  III,  1887    |                     magát megadni annyiban, hogy egy kicsit körültekintget,
23604  III,  1887    |                   léptek. S mi történt? Az, hogy mire kitanultak, már akkor
23605  III,  1887    |                     annyira mégse tört meg, hogy a külszínt feladja. Pedig
23606  III,  1887    |                    egyetlen jelszó kellene, hogy vérré váljék, s le volna
23607  III,  1887    |                   ezek már lemondtak arról, hogy a fiaikból »kastélyos« urak
23608  III,  1887    |                fiaik karrierjérõl és arról, hogy az elkopott címer új fényre
23609  III,  1887    |                   címer új fényre derüljön, hogy a szaladó hétszilvafát a
23610  III,  1887    |          megállítsák, de megnyugszik abban, hogy a fiai »írnokságokat« kapjanak,
23611  III,  1887    |                 lába törik el valakinek, de hogy egy egészséges gyereknek
23612  III,  1887    |                   öreg -, magam is belátom, hogy így van, de nem lehet, nem
23613  III,  1887    |                elzárja a fõiskolák ajtaját: hogy micsoda gyalázatos intézkedés
23614  III,  1887    |                elõttem is egy miniszterünk, hogy amikor egy írnoki állomás
23615  III,  1887    |                 kellene e kenyérnek lennie, hogy mindenkinek jusson.~Így
23616  III,  1887    |                 lehet már nagyobb, szükség, hogy az éhesek száma fogyjon
23617  III,  1887    |                lélekemelõ példákat« illeti, hogy itt is, ott is egy-egy szegény
23618  III,  1887    |                    Bocsánat, nyájas olvasó, hogy e komolyan kezdett cikkben
23619  III,  1887    |                    jeleztem kissé a címben, hogy »hiábavaló csevegés«.~Igenis
23620  III,  1887    |               közületek való vagyok, félek, hogy én is odaviszem az agyontömött
23621  III,  1887    |             zsebében azzal az eltökéléssel, hogy mindjárt odaadja a koldusnak,
23622  III,  1887    |                   azt akarnám demonstrálni, hogy a többi püspököknél is vannak
23623  III,  1887    |                kötném a tõle való elválást, hogy egy óráig kerüljek olyan
23624  III,  1887    |            emlékezõtehetségének homokjából. Hogy ült ott az öreg a folyosón,
23625  III,  1887    |                    az egyedüli eszme benne, hogy háttal van fordulva a liberális
23626  III,  1887    |             szólottam egy rézkrajcár ellen, hogy õfelségének lenne majoritása.~
23627  III,  1887    |                 fecsegek itt minden másról, hogy voltaképpen el is felejtettem
23628  III,  1887    |                     utolsó éveiben történt, hogy már beleesett pártjába a
23629  III,  1887    |                   mindjárt azt hiszik róla, hogy abból õ valami nagy hasznot
23630  III,  1887    |                  Hát amint benyitok, látom, hogy egy font rostélyos, egy
23631  III,  1887    |                  csak teljes lehetetlenség, hogy a valóságban akadjon ember,
23632  III,  1887    |                lehetséges, ha így haladunk, hogy Jókai nem lesz elég lojális,
23633  III,  1887    |                veszekedni, hát nem állítom, hogy mint színmû valami remek
23634  III,  1887    |                     egész sora. Teringette, hogy tudnak ezek az emberek szeretni,
23635  III,  1887    |                   most és fáj. Azt akarták, hogy annak, aki fegyvert hord,
23636  III,  1887    |                      De nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselõnek
23637  III,  1887    |                  Már ki van adva a parancs, hogy elfogják, ha mozdul, és
23638  III,  1887    |                   BARANGHYNÉ~Nagy fájdalom, hogy a hûség kétfelé szakadt;
23639  III,  1887    |               ösztönzi a békés polgárnépet, hogy fegyvert fogjon? Nem tudom,
23640  III,  1887    |                    amit nem érek el. Lehet, hogy õk jobban tudják. Lehet,
23641  III,  1887    |                    õk jobban tudják. Lehet, hogy szent hitük, meggyõzõdésük,
23642  III,  1887    |      államtudományhoz. De egyet tudok, azt, hogy a katonai eskü, hûség, parola
23643  III,  1887    |                  BARANGHYNÉ~Elhiheted fiam, hogy amiért annyi százezer szívet
23644  III,  1887    |                      RICHARD~Azt megteszem, hogy honfitársamnak sebeket nem
23645  III,  1887    |                 keserû. Nem kényszerítelek, hogy vedd ki belõle a részed.
23646  III,  1887    |                     fényes jutalma meglesz. Hogy minket, hazádat, bátyádat,
23647  III,  1887    |              elbukunk, az az egy vígasztal, hogy a Baranghy-címert, melyet
23648  III,  1887    |              egyetlen fájó részt szívemben. Hogy én tegyem koldussá bátyám
23649  III,  1887    |                 arra nem gondoltam én soha: hogy a hûségnek még jutalma is
23650  III,  1887    |                     mutatványból kilátszik, hogy voltaképpen maga Richárd
23651  III,  1887    |            csakugyan voltak.~Én nem hiszem, hogy abból valami nagy veszedelem
23652  III,  1887    |                    szabad akként rajzolnia, hogy az a másik félre haragudjék?~
23653  III,  1887    |                    még õ akkora nagy ember, hogy a hiba súlya egészen ráessék.
23654  III,  1887    |                 tapintatú Keglevich István, hogy ez a lázító darab elõadassék?~
23655  III,  1887    |                darab nagyon gyenge lenne:~- Hogy adathatta elõ Keglevich,
23656  III,  1887    |                    ide úgy az akadémikusok, hogy ne lássan õket, mit csinálnak.
23657  III,  1887    |                 Csakhogy az a dolog bibéje, hogy itt soha sincs csöndesség.
23658  III,  1887    |                    vonta õket, azt mondták, hogy »coki rendõr, mi kaszinótagok
23659  III,  1887    |             Széchenyi: Biztos vagyok benne, hogy el fogok innen menni.~Deák:
23660  III,  1887    |                     önben, mikor hallottam, hogy idehozzák. Azt hittem, olyan
23661  III,  1887    |              magamat kivenni önnel szemben, hogy rögtön eltávolítanak. De
23662  III,  1887    |                 Csevegjünk egy kicsit róla. Hogy néz ki? Jó karban van?~Deák:
23663  III,  1887    |                 Sapristi, nem hittem volna, hogy az ön hölgyei ilyen súlyosak.
23664  III,  1887    |                 Széchenyi: Az jár eszemben, hogy vajon kire várjunk mi ezután,
23665  III,  1887    |                  poétát. Isten ments attól, hogy itt szavaljon örökkön örökké.
23666  III,  1887    |                szomorítsuk az anyai szívet, hogy olyan monstrum gyereke van.~
23667  III,  1887    |           zsarnokairól írt könyveket, igaz, hogy megvolt a »pókász« cím is,
23668  III,  1887    |                 szegedi mandátum is. S íme, hogy a demokrata halakhoz fordult,
23669  III,  1887    |                      alkalmasabb volt arra, hogy népszerûségét emelje a cívisek
23670  III,  1887    |              Felsõ-Magyarországot járta be, hogy új halászati mûve számára
23671  III,  1887    |                    alkalmas környezet arra, hogy feledtesse a bukást.~Feledni
23672  III,  1887    |                     megértésére tudni kell, hogy Szegeden mintegy háromszáz
23673  III,  1887    |                    Mikor Znióváralján járt, hogy megtekintse az ottani pisztrángtenyészetet,
23674  III,  1887    |                  áldozatot hoz az elveinek, hogy Znióváraljáról Szegedre
23675  III,  1887    |                   tudni, már csak kimondom, hogy meg ne haragudjon, nem az
23676  III,  1887    |              szegény bakter, aki azt hitte, hogy már elvonult a vihar az
23677  III,  1887    |                   Hát azt mondta-e az apja, hogy ha Kossuth Lajos föl nem
23678  III,  1887    |              rettentõ nagy szerencséje van, hogy Kossuth Lajos nem tudta,
23679  III,  1887    |                    Kossuth Lajos nem tudta, hogy maga muszályból fog szavazni.~-
23680  III,  1887    |                   még csak az kellett neki, hogy Kossuth Lajost is ellene
23681  III,  1887    |                    ingereljék. Fogadkozott, hogy õt ugyan többet rá nem szavaztatják
23682  III,  1887    |                 vasutasok közt az a rémhír, hogy jön Herman Ottó, jaj azoknak,
23683  III,  1887    |                       Mégiscsak jobb tudni, hogy nem a szegedi halászok buktattak
23684  III,  1887    |                     a lapokban elmésségnek, hogy valakitõl azt kérdezték: »
23685  III,  1887    |                 égbõl hozzák.~Innen is van, hogy míg a gazdaságnál csak tizenötéves
23686  III,  1887    |                     gyereket is befoghatja, hogy a pegázusnak abrakot adjon.~
23687  III,  1887    |                olyan szomorúan, érzékenyen, hogy néha zokogásba tör ki, s
23688  III,  1887    |                     király bácsihoz Bécsbe, hogy az eltört fejû katonájáért
23689  III,  1887    |                    gyermek a fejét rázza:~- Hogy lehetne az dal, mikor németül
23690  III,  1887    |               elérzékenyült és elhatározta, hogy a kis Laciból nagy hazafi
23691  III,  1887    |              Laciból nagy hazafi lészen, és hogy õ fogja felülmúlni Madarász
23692  III,  1887    |                   jól ismeri. Sokan hiszik, hogy a király e kérdéssel Ugron
23693  III,  1887    |                     meg.~- Szavamra mondom, hogy a legislegutolsó. Többet
23694  III,  1887    |                    Szinte megkönnyebbültem, hogy immár örökre megszüntek
23695  III,  1887    |                     hittel mentem el onnan, hogy ez volt az utolsó csúfság,
23696  III,  1887    |                   nyolc vagy tíz sor alatt, hogy mégiscsak valaminek kell
23697  III,  1887    |          lelakatolva magáénak a nevével.~De hogy Deák valaha maga is »elkövette«
23698  III,  1887    |                     csak most sül ki.~Igaz, hogy õ nem a saját nevét írta
23699  III,  1887    |                   azt kívánják az embertõl, hogy legyen esze és tudjon is
23700  III,  1887    |                     embereknek annyi eszük, hogy a két hiba közül azt szerzik
23701  III,  1887    |                    Itt nem ritkán esik meg, hogy komoly nagy emberek is kénytelenek
23702  III,  1887    |                 elmélkedve, nem lehetetlen, hogy szakszerû, komoly bírálatot
23703  III,  1887    |                     hatás miatt eltitkolni, hogy értek hozzá, egyszerû csevegésre
23704  III,  1887    |              velin-papíron. Szinte feltûnõ, hogy nem a tudós szürke színetlen
23705  III,  1887    |               milyen pénzpocsékolás! Aztán, hogy fogják ezt most ütni, szegényt
23706  III,  1887    |                    megírja róla két sorban, hogy megjelent Roszner könyve.
23707  III,  1887    |                    grácia tõle, ha odalöki, hogy »csinos munka«. Ez fölötte
23708  III,  1887    |                    polcán.~Pedig igazán nem hogy ügyes, de felette kiváló
23709  III,  1887    |                 világos és jó magyarsággal, hogy az olvasó szinte belemelegszik,
23710  III,  1887    |                  elkövette azt a renonszot, hogy egynek gondolta a két Pittet,
23711  III,  1887    |                   felette csodálkozik vala, hogy olyan öreg korában is milyen
23712  III,  1887    |                    az lett volna szükséges, hogy a Kováts Gyula munkáját
23713  III,  1887    |                kánonjogi.~S az a nevezetes, hogy amíg más katedrákra többnyire
23714  III,  1887    |                   nevezik ki a professzort, hogy Trefort végiggondolva az
23715  III,  1887    |             fölteszi találomra az egyikrõl, hogy beválik és azt nevezi ki,
23716  III,  1887    |                 Ákossal eközben az történt, hogy megházasodott.~Ez szeget
23717  III,  1887    |                     házasodik, ráfoghatják, hogy bort prédikál, de vizet
23718  III,  1887    |               Timont kárpótolni kell azért, hogy megbukott, Kováts Gyulát
23719  III,  1887    |                     respektálni kell azért, hogy föl se lépett, Rosznernek
23720  III,  1887    |            kárpótolja az a nagy lelki öröm, hogy ilyen három derék legény
23721  III,  1887    |                     lévén szó, természetes, hogy a szereplõk közt kell egy
23722  III,  1887    |               hajadon? (Sõt fogadni mernék, hogy a võlegény is az Avas aljában
23723  III,  1887    |                     most látom megdöbbenve, hogy a levélpapírok elfogytak.~-
23724  III,  1887    |             beszéltünk errõl, de azt látom, hogy Vadnai mégis meggondolta
23725  III,  1887    |                   tudom. De annyi bizonyos, hogy még akkor megvoltak szép
23726  III,  1887    |                     Barosshoz azt a kérést, hogy egy miskolci fiatal hölgyet
23727  III,  1887    |            távírásznõnek.~Elmondta a levél, hogy öt árvát kell a leánynak
23728  III,  1887    |                  Mari kisasszonyt. Mondjuk, hogy így hívják.~Derék hivatalnoknõ
23729  III,  1887    |             könyvében az volt róla megírva, hogy: hadd legyen még boldogabb.~
23730  III,  1887    |                    is abban állapodtak meg, hogy arra való a képviselõ, aki
23731  III,  1887    |             miniszter. - Hát azt hiszed te, hogy én vagyok a miskolci kiházasító
23732  III,  1887    |                adnod, mert úgy áll a dolog, hogy szerencséje akadt, derék,
23733  III,  1887    |                  Hanem azt megmondom aztán, hogy ez legyen az utolsó házasság,
23734  III,  1887    |            származik, biztos lehetsz benne, hogy ez õ: a habitué. Ha hallasz
23735  III,  1887    |                   kritikusok Pártányinétõl? Hogy nincs benne drámai erõ!
23736  III,  1887    |              abszurdum. Annyi abban az erõ, hogy én se mernék kikötni vele,
23737  III,  1887    |                   ajtónyitásra, jut eszébe, hogy mindez neki - savanyú szõlõ.~
23738  III,  1887    |                   felhasználja az alkalmat, hogy keresés közben az egyik
23739  III,  1887    |                 rajta egy terjedelmes dáma. Hogy került alája, a jó ég tudja.~
23740  III,  1887    |                  órahosszat.~S mikor látja, hogy téged már alaposan megkínzott,
23741  III,  1887    |           tizenötéves ártatlanság (föltéve, hogy még nem olvasta Nanát) sok
23742  III,  1887    |                    ily ifjú...~Kétségtelen, hogy a kisasszony hamar meg fogja
23743  III,  1887    |                  kötik a kedves gyermeknek, hogy madame Riverolles-nak mily
23744  III,  1887    |                    vált belõle.~Az is igaz, hogy az ilyen anyák nem viszik
23745  III,  1887    |                   arcáról le lehet olvasni, hogy szívesebben lenne már otthon
23746  III,  1887    |                 orrára a fekete lornyettet, hogy annak mögötte észrevétlen
23747  III,  1887    |                    világon észre nem venné, hogy a jó, a ravasz nagymama
23748  III,  1887    |               népszínházi elõadások alatt), hogy ilyen szunyókálás alkalmával
23749  III,  1887    |                     semmi... azt gondoltam, hogy a Náni a fazekakat tördesi
23750  III,  1887    |                világ minden színházáért, de hogy mégis legyen valami teátrális
23751  III,  1887    |                  azonban megtörténik az is, hogy János becsapja az öreget,
23752  III,  1887    |                    is megtörténik ilyenkor, hogy az ezredes így szól:~- Ejnye
23753  III,  1887    |                    hívó harangok... Be kár, hogy oly hamar vége van a darabnak,
23754  III,  1887    |                   lopták el a levelét - no, hogy nem költött-e a választáson?
23755  III,  1887    |                  hiszi el Herman Ottó.~Azt, hogy ilyen veszélyes idõben belekerül (
23756  III,  1887    |                   fõispánnak, tudatva vele, hogy Szeged megkapja májusra
23757  III,  1887    |                    egyik vágya teljesült. S hogy Szeged megkapta az impozáns
23758  III,  1887    |            Albertrõl el van terjedve a hír, hogy a legjobb fõispán az országban.~
23759  III,  1887    |                fõispánnak, mert azt hiszik, hogy Szegeden szeretik. Szegeden
23760  III,  1887    |                     azért, mert azt hiszik, hogy a kormánykörökben szeretik.~
23761  III,  1887    |                    adós emberrel elhitetni, hogy nekik most tulajdonképpen
23762  III,  1887    |                   lehet megnyugtatni azzal, hogy az országgyûlésen most nem
23763  III,  1887    |                     eset is azt bizonyítja, hogy a szegedi fõispánban ki
23764  III,  1887    |                     ment volna a játék úgy, hogy végül a fõispánnak kellett
23765  III,  1887    |            huszárkapitány vagyok. Sajnálom, hogy ilyen rossz kártyajárást
23766  III,  1887    |               fõispán volt nagy fórban úgy, hogy mire a vonat berobogott
23767  III,  1887    |                   tudta elviselni a lelkén, hogy a gibice sokáig bizonytalanságban
23768  III,  1887    |                  másik városától vették el.~Hogy fogja ezt elviselni a lelkén?
23769  III,  1887    |                 Szabadkát?~Alighanem avval, hogy Szabadka pedig visszakapja -
23770  III,  1887    |                  magadat? Mi történt veled, hogy megint visszajöttél?~Ilyenforma
23771  III,  1887    |                    A ti kedvetekért jöttem, hogy megint összehozzam a pbulikumot.
23772  III,  1887    |                  olyan nagy szakállatok! De hogy is jutott eszetekbe ilyesmi,
23773  III,  1887    |               parádék országában. Eljöttem, hogy megmutassam a régi metódust.~-
23774  III,  1887    |                   Halljuk!~- Mert lássátok, hogy egy forintot ki lehessen
23775  III,  1887    |                     nem produkálnak annyit, hogy mindenik egy könyvet adhasson
23776  III,  1887    |                olvasók nem költenek annyit, hogy minden jóravaló könyv vevõre
23777  III,  1887    |              gondolat, holtakat küldeni el, hogy az élõket ébresztgessék.
23778  III,  1887    |                     Mit vétettem én nektek, hogy minden kihallgatás nélkül
23779  III,  1887    |                tótok kiirtását vette célba, hogy ne bántsa õket, jó faj az,
23780  III,  1887    |                    beismerem a kedvetekért, hogy derék ember vagyok, de a
23781  III,  1887    |                    lehet a tótra ráismerni:~Hogy sárgarépát hord a dohányzacskójában. (
23782  III,  1887    |                 nekem dohányzacskóm sincs.)~Hogy a fürhéces kocsira bal lábbal
23783  III,  1887    |                      azt már nem mondhatom, hogy bal lábam nincs, de a követválasztási
23784  III,  1887    |                    eredménybõl nyilvánvaló, hogy a jobb lábammal léptem fel
23785  III,  1887    |                    fel a fürhéces kocsira.)~Hogy a tarokkpartiban, ahol két
23786  III,  1887    |                    játszottam már tarokkot, hogy megszólítottam-e valaha
23787  III,  1887    |                 alapítjátok a tót voltomat, hogy tótul nem tudok. (A magyaroknál
23788  III,  1887    |               tisztelt barátom Gáll József, hogy oláh vagyok, mert a »Mik« -
23789  III,  1887    |                  köntösben Kisfaludyhoz.~De hogy miért hány-vet engem a világ
23790  III,  1887    |                    azzal szokott fogadni:~- Hogy vagy, te barkó?~Látom már
23791  III,  1887    |                    barkó?~Látom már én azt, hogy engem sehová be nem vesznek.
23792  III,  1887    |               sehová be nem vesznek. Hanem, hogy ti méritek rám, kedves barátim,
23793  III,  1887    |                      ti, akik jól tudjátok, hogy semmiféle eleven nyelvet
23794  III,  1887    |      kompromittáltok az olvasó világ elõtt, hogy tót vagyok, azt már apprehendálom
23795  III,  1887    |                      hadd lássa a publikum, hogy én is dühbe tudok jönni.~
23796  III,  1887    |                    fogadta a cárt, az igaz, hogy nem is eresztették közel
23797  III,  1887    |                   berlini rendõrség is tud, hogy a derék orosz atyuska nem
23798  III,  1887    |                     szepegett. Isten ments, hogy Berlinben történjék valami
23799  III,  1887    |                  érdekében valónak találta, hogy az a lapokban napvilágot
23800  III,  1887    |               magyar belügyminiszteriumhoz, hogy itt õrizzék a világhírû
23801  III,  1887    |                     Isten hozta. Hallottam, hogy ön itt járt, s azért küldtem
23802  III,  1887    |                     Én pedig azt hallottam, hogy ön már el van fáradva. Ebben
23803  III,  1887    |               körben.~Bismarck: Adja isten, hogy ne kelljen felségednek az
23804  III,  1887    |                   meg vagyok róla gyõzõdve, hogy nagyon erõs.~A cár: Mibõl
23805  III,  1887    |                    szeretném csak megtudni, hogy beszélt-e már Beöthy Ákos,
23806  III,  1887    |               beszélt-e már Beöthy Ákos, és hogy mit mondott?~Bismarck: Persze,
23807  III,  1887    |                   Mindenekelõtt kijelentem, hogy protestáns ember vagyok,
23808  III,  1887    |          félórányira, s járatom a Nemzetet, hogy a politikát tudjam s a nagy
23809  III,  1887    |                    nagy krajcáros Journalt, hogy a német nyelvet tanuljam
23810  III,  1887    |                     a hang olyan a cikkben, hogy no most mindjárt kezdetét
23811  III,  1887    |                   ön azt semminek se veszi, hogy ott a pápa egyházi hatalmát
23812  III,  1887    |                   öregúr valamit. Meglehet, hogy az is közte lehetett. Nem
23813  III,  1887    |                    rettenetes dolog, kérem, hogy a tizenkilencedik században
23814  III,  1887    |              történhetik.~- Miféle ilyesmi? Hogy valaki valamit mond. Hiszen
23815  III,  1887    |                Nevetséges! Emlékezhetik rá, hogy a francia-porosz háború
23816  III,  1887    |                      kedves tisztelendõ úr, hogy ez félig-meddig hangoztatva
23817  III,  1887    |                        És azt vegye, kérem, hogy másfél millió ember írta
23818  III,  1887    |                    ha azt mondták volna ki, hogy ki megy el verekedni a pápai
23819  III,  1887    |                 volna a terembõl.~- Ej, ej, hogy mégis nem tudták lehurrogatni
23820  III,  1887    |                mégis az egésznek az a képe, hogy egy számos tagból álló gyülekezet
23821  III,  1887    |                     a hangulat. Higgye meg, hogy ugyanazon gyülekezettel
23822  III,  1887    |                      kedves tisztelendõ úr, hogy nem lesznek többé vallási
23823  III,  1887    |                       Azt mondtam az elõbb, hogy sohasem lesznek ebben az
23824  III,  1887    |           mérgesítették el. Nem lehetetlen, hogy az újságírók, akik cikk-téma
23825  III,  1887    |                     és annak intenciójáról, hogy közlöm azokat a többi, netalán
23826  III,  1887    |                   Benedeknek ezt az esetet, hogy a fõtisztelendõ úr jóízût
23827  III,  1887    |                   is elaludt, vélte érezni, hogy õ voltaképpen nem ennek
23828  III,  1887    |                    a hozzátartozandósága, s hogy a kezében levõ tárgy akadályozza
23829  III,  1887    |                    odavan.~Az úr emlékezik, hogy éjjel felköltötte a dadát,
23830  III,  1887    |                    dadát, a dada emlékezik, hogy éjjel megszoptatta a gyereket,
23831  III,  1887    |                   Mert bizonyosan ellopták. Hogy miképpen, emberi agy azt
23832  III,  1887    |                      de mégis odavan. Tény, hogy megvolt tegnap, tény, hogy
23833  III,  1887    |                  hogy megvolt tegnap, tény, hogy ma nincs meg.~A rendõrséget
23834  III,  1887    |               bölcsõre mutatva.~- Hadd lám, hogy nincsenek-e onnat valami
23835  III,  1887    |                  Megérezte az a kis jószág, hogy a hatóság keresi.~Nosza
23836  III,  1887    |                 borravalót, mint ma reggel, hogy az elveszett tárgyat olyan
23837  III,  1887    |                   háznál! Ez annyit jelent, hogy minden fölfordult, hogy
23838  III,  1887    |                     hogy minden fölfordult, hogy minden kényelmednek vége
23839  III,  1887    |                   kiment a világon. Örülsz, hogy az elõszobába rakott piszkos
23840  III,  1887    |              végében átmetszések történtek, hogy a publikum járhasson. Csörgõ
23841  III,  1887    |              regéjébe való. (De nem hiszem, hogy annak az elõadatására készülne
23842  III,  1887    |                  felületesen takarítják el, hogy a megfagyott olvadékban
23843  III,  1887    |             Láthatná ezt a fehér világot... Hogy ugrál a csikorgó hidegben,
23844  III,  1887    |                  ugrál a csikorgó hidegben, hogy emelgeti lábát dideregve,
23845  III,  1887    |             pillanatnyira.~Most már hallom, hogy mit kiáltasz:~- Seprõt magyarok,
23846  III,  1887    |                    nyílt kérdésnek hagynám, hogy a havat kell-e elseperni
23847  III,  1887    |                   elég szomorúság az nekik, hogy immár képviselõkbõl Haluska
23848  III,  1887    |                 Dezsõ. Éppen olyan különös, hogy õ kimaradt, mint amilyen
23849  III,  1887    |             kimaradt, mint amilyen különös, hogy Éles bejött.~Szilágyi elbukott,
23850  III,  1887    |                  Nem szép volt a nemzettõl, hogy így bánt el Polónyival,
23851  III,  1887    |                    a nemzetet, mert kisült, hogy az egy államtitkárt is meg
23852  III,  1887    |                   kapus, én azonban hiszem, hogy azért, mert nagyon is ébren
23853  III,  1887    |                     megmondta az öreg Deák, hogy a kisebbség csak nagyobbodik,
23854  III,  1887    |                      ki igazán elmondhatja, hogy mind jobban szilárdul állásában)
23855  III,  1887    |                  együtt?~Utoljára is kisül, hogy nincs vesztes senki, csak
23856  III,  1887    |                  tartja a legérdemesebbnek, hogy »behozzák«.~Éppen e kerületek,
23857  III,  1887    |             menhelyek tartják még függõben, hogy a Ház voltaképpeni képét
23858  III,  1887    |                     arra is kell számítani, hogy valaki meghal azon ideig.~
23859  III,  1887    |                alakok is be találnak jutni, hogy több mint száz új ember
23860  III,  1887    |                     találtuk a Pulszkyakat, hogy mind különbözõ párton ültek.~
23861  III,  1887    |                 Ezúttal pedig úgy találjuk, hogy mind egy párton vannak.~
23862  III,  1887    |              képviselõk ellen azon a címen, hogy nincsenek bent a választási
23863  III,  1887    |                sajátságos mozgás van.~Igaz, hogy az most nem is tréfadolog.
23864  III,  1887    |            bizonyítani, akik peticionálnak, hogy »nem választó« az illetõ
23865  III,  1887    |              képviselõnek kell bizonyítani, hogy õ bizony választó - most
23866  III,  1887    |                  ötlete támadt némelyeknek, hogy: »Uccu, keressünk mi is
23867  III,  1887    |                  azt még sohasem hallottam, hogy mi szelíd emberek valaha
23868  III,  1887    |               kántos is belesülne, ha élne: hogy mit kérnek a hazai írnokok?~
23869  III,  1887    |                  titulust kérnek.~Elõadják, hogy ez a közönséges cím »írnok«
23870  III,  1887    |                    rajtuk egy egész életen. Hogy ezzel a címmel még megházasodni
23871  III,  1887    |                   és utasítsa a minisztert, hogy az õ címük elgyen ezentúl »
23872  III,  1887    |               tisztelt Ház, de látom ebbõl, hogy ez országban, ahol az írnokoknak
23873  III,  1887    |              járnak-kelnek, látszik rajtok, hogy szinte nem bírnak betelni
23874  III,  1887    |                    ide szerényen, félénken, hogy elõbb megtudakolják a tapasztaltabb
23875  III,  1887    |                 hely.~- Szent isten! Ember, hogy kerülhettél olyan messzire?~-
23876  III,  1887    |                    az olyan kicsinységeken, hogy nem kaptak »jó helyeket«
23877  III,  1887    |                     hõvérûen arról álmodik, hogy három év múlva államtitkár
23878  III,  1887    |                 annyian annyival egyszerre, hogy a következõ tournál megint
23879  III,  1887    |                   Hiába, ahhoz is idõ kell, hogy az ember annyi új arcot
23880  III,  1887    |                Antalt, mint a legidõsebbet, hogy foglalja el az elnöki széket.~
23881  III,  1887    |                   Antal az idén se tagadta, hogy a legöregebb.~Beült az elnöki
23882  III,  1887    |                    duett második strófáját, hogy 1867 óta mindig így volt,
23883  III,  1887    |                 piros, fehér és zöld jelzi, hogy az a magyar király trónusa.~
23884  III,  1887    |                    abból állván a napirend, hogy Benedek Elek korjegyzõ felolvasta
23885  III,  1887    |            mandátumát, ahol mindjárt kisül, hogy csak tréfálódzott a vígkedélyû
23886  III,  1887    |                   vígkedélyû urambátyám, és hogy üsse meg a ragya azt a stemplit,
23887  III,  1887    |                 azért ne tudja meg Wekerle, hogy itt még van egy kis üres
23888  III,  1887    |              belefordul minden levegõbe. De hogy a képviselõ­háznak »külön«
23889  III,  1887    |                belélegzik.~Mondjuk például, hogy Nagy János országos képviselõvé
23890  III,  1887    |                     azt is arra fordította, hogy egyes speciális jogi ágakban
23891  III,  1887    |                       Meg akart nõsülni. De hogy sok idõt ne kelljen pazarolnia
23892  III,  1887    |                     a kezdet kezdete.~Most, hogy megnyílt a Ház a múlt héten,
23893  III,  1887    |                    találgatta a belépõkrõl, hogy kik lehetnek: aki bejött
23894  III,  1887    |                    csak úgy kószálok.~- Hát hogy van az, hogy te most nem
23895  III,  1887    |                kószálok.~- Hát hogy van az, hogy te most nem vagy otthon?
23896  III,  1887    |                    LEVÉL~Azt lehet mondani, hogy szinte kellett ez a levél.
23897  III,  1887    |                 képzelhet az ember anélkül, hogy efféle titkok ne legyenek
23898  III,  1887    |                miért lenne »bizalmas«?~Azt, hogy a kormánypárt is költ, de
23899  III,  1887    |                    a fõispáni óhajt illeti, hogy a kaposvári választás ne
23900  III,  1887    |              Egyetlen nyereség az egészbõl, hogy a felirati vita élénk lesz,
23901  III,  1887    |                felirati vita élénk lesz, és hogy a közönség nagy érdekfeszültséggel
23902  III,  1887    |                   mely végre is esküt tett, hogy igazságosan fog ítélni,
23903  III,  1887    |               sajnos csak az egyik jutott.)~Hogy dõl el hát a kaposvári mandátum
23904  III,  1887    |                   Tamás ugyanis azt meséli, hogy az õ fiatal korában volt
23905  III,  1887    |                  azonban vaktában is látom, hogy legjobb lenne, ha a fõispánok
23906  III,  1887    |                aranyos papír az, nem csoda, hogy annyian törik magukat érte,
23907  III,  1887    |                    temperamentum kevély rá, hogy immár az egész ország színe
23908  III,  1887    |                gyerekek. Csak egy baja van, hogy megszerezni nem nagyon könnyû,
23909  III,  1887    |                   ok nélkül; de tegyül fel, hogy a választók is szeretik
23910  III,  1887    |                dolog a fiatal képviselõnek, hogy hosszú életû lehessen, kettõt
23911  III,  1887    |                    otthon és fenyegetõdzik, hogy csak ezt merje tenni egyik
23912  III,  1887    |                     mindennap korán keljen, hogy a »Budapesti Közlöny«-t
23913  III,  1887    |                     az illetõt táviratilag, hogy az abban a gyanúban legyen
23914  III,  1887    |                    akirõl meg van gyõzõdve, hogy sohasem lesz azzá, s ennek
23915  III,  1887    |                  határozott ígéretét bírom, hogy elsõsorban (s itt következik
23916  III,  1887    |               miniszterhez, s elõadom neki, hogy X aljegyzõt nevezze ki albírónak,
23917  III,  1887    |                 ideje. Hát azt gondolod te, hogy olyan könnyû bírákat kinevezni!
23918  III,  1887    |                  nekem olyan megbízásom is, hogy csapass hát el egyet, Y
23919  III,  1887    |                     kérlek, kegyelmes uram, hogy egyszerre két dologgal rohanlak
23920  III,  1887    |      visszavonulással, mintegy megsajnálva, hogy a szegény miniszter milyen
23921  III,  1887    |                   teremben. Szinte érezzük, hogy ez a temetõ elõszobája.~
23922  III,  1887    |             legalább egy felszólaló akadna, hogy meg legyen mentve a becsület,
23923  III,  1887    |                   legyen mentve a becsület, hogy nyoma legyen a mai tárgyalásnak
23924  III,  1887    |                  Zichy, csak azt mondta el, hogy nem kíván semmit se mondani
23925  III,  1887    |                  egy közbeszúrást javasolt, hogy a pénzügyek javítását »a
23926  III,  1887    |                  ember, aki azt megengedné (hogy valaki, pláne olyan valaki,
23927  III,  1887    |                    minélfogva kijelentette, hogy az eredeti szöveg sokkal
23928  III,  1887    |                     megmondta Zichy Nándor, hogy:~»Minek a sok beszéd, bekövetkezett
23929  III,  1887    |              beszélni kellett volna.~Félek, hogy ahol majd tenni kell, ott
23930  III,  1887    |                  alkalmasin az konfundálja, hogy maga a szerzõ is mameluk
23931  III,  1887    |                   vagyunk mi hála istennek, hogy bízvást megengedhetjük magunknak
23932  III,  1887    |                 asztalfiókjában a színeket, hogy méltón lefesthessem az ádáz
23933  III,  1887    |                       S íme mi történt?~Az, hogy Falk Miksa beült az elõadói
23934  III,  1887    |                  azonban elõre lehet tudni, hogy sohase lesz »kir. tanácsos«.~
23935  III,  1887    |                   kormánypárti arcokat. Oh, hogy csillogtak, vigyorogtak
23936  III,  1887    |                 szét a Ház összes vidékein: hogy ki akar hát szólani.~Senki,
23937  III,  1887    |             miniszteri szék valamennyi.~Sõt hogy semmi híja ne legyen a parlamentarizmusnak,
23938  III,  1887    |                 megbabonázta. Elpanaszolta, hogy nincs számbavehetõ befolyásos
23939  III,  1887    |      szerencsétlenség.~Mert vegyük például, hogy egy embernek ostoba arca
23940  III,  1887    |                      Én mindjárt gondoltam, hogy Asbóth János nem felel meg
23941  III,  1887    |                miatt.~Beszédjét úgy kezdte, hogy õ sincs elkészülve.~Pedig
23942  III,  1887    |                 lett volna, ha azzal kezdi, hogy el van készülve - és el
23943  III,  1887    |            gyönyörûen elterveltem magamban, hogy fogom bemutatni az olvasóknak
23944  III,  1887    |                   Most pedig be kell érnem, hogy mint egy hirtelen bevégzõdött
23945  III,  1887    |                szomorodott szívvel jelenti, hogy ötszáz osztrák forintokat
23946  III,  1887    |                    s még õneki áll feljebb, hogy micsoda - hát nem bíznak
23947  III,  1887    |                  szükséges azon a pozíción, hogy nagy kár volna érte.~- Halljuk,
23948  III,  1887    |                 mert akörül forog a kérdés, hogy valódi-e a levél, s mihelyt
23949  III,  1887    |                     eredeti levél megvolna, hogy azzal összehasonlítsam,
23950  III,  1887    |                   onnan kicsalogatni.~Igaz, hogy csak egy ötlet volt. Majdnem
23951  III,  1887    |               kezében.~De hát ki mondhatja, hogy oly fegyver ellen, mely
23952  III,  1887    |                 olyan száraz szokott lenni, hogy szinte bele lehet csiholni.~
23953  III,  1887    |                    milyen vakmerõség is az, hogy egy ember, aki nem ennek
23954  III,  1887    |                   Csak az a különbség volt, hogy most még a cilinderének
23955  III,  1887    |               eszével és mély judíciumával, hogy Leroy-Beaulieu is »helyest«
23956  III,  1887    |                    észrevették átmelegedve, hogy ezt a lovat is csak úgy
23957  III,  1887    |                 egyszerûséggel, elõsorolva, hogy az egyes miniszteriumokban
23958  III,  1887    |                    szemekben, midõn vázolá, hogy a »deficit« mint fog megszûnni.~
23959  III,  1887    |          hárommillióval. Eresszetek! Félek, hogy visszavonja.~De nem vonta
23960  III,  1887    |                    elébbi habaréki ember -, hogy a nagy taktikus ezzel a
23961  III,  1887    |                      Olyan programot adott, hogy három évig lehetetlen a
23962  III,  1887    |                    búsan tûnõdhetnek rajta, hogy a nagy emberek születnek -
23963  III,  1887    |                mióta uralkodó divattá lett, hogy csak egy dologhoz kell érteni.
23964  III,  1887    |                     Az csak úgy lehetséges, hogy Tisza külön titkos rendeletben
23965  III,  1887    |                mogorvaság.~- Tudja-e kérem, hogy állatokat csak egészben
23966  III,  1887    |                    szabály ez?~- Azért van, hogy a mészárosok ne károsodjanak.~-
23967  III,  1887    |                engedhetem - kiáltám, tudva, hogy a sertés több akcist fizet. -
23968  III,  1887    |                     jöttünk a diskurzusban, hogy kár két eleven magyar embernek
23969  III,  1887    |                    is enged, én is engedek, hogy valami dûlõre jussunk.~-
23970  III,  1887    |                  tegnapelõtt történt velem, hogy egypár kiló húst küldettem
23971  III,  1887    |                   nem az az indok vezetett, hogy a haltól nem jár fogyasztási
23972  III,  1887    |                  természetesen kiszagolták, hogy nem hal. Nem volt halszaga.
23973  III,  1887    |                   mérgemet, elmondván neki, hogy miképp jártam s milyen lázító
23974  III,  1887    |                  neki az ügyállást, azt is, hogy hozzá utasítottak, mint
23975  III,  1887    |                     A fogalmazó azt mondta, hogy õ a bírság tizedrészét van
23976  III,  1887    |                 Hátha most mennék el hozzá: hogy engedje el azt az õ tizedrészét -
23977  III,  1887    |                     miniszteri tanácsostól, hogy van-e még sok fokozat fölfelé?~
23978  III,  1887    |                     fölött.~Nem kell hinni, hogy ez valami félelmetes módon
23979  III,  1887    |                    egy is, aki elmondhatná, hogy a választás egy krajcárjába
23980  III,  1887    |                  tárgyalás avval kezdõdött, hogy a Széchenyi-párt ügyvédei
23981  III,  1887    |                   meglepõ eredmény tûnt ki, hogy Széchenyinek a mandátum
23982  III,  1887    |                  Körmendyek avval vádoltak, hogy megvesz­tegették. Nem voltak
23983  III,  1887    |               németládiak avval védekeznek, hogy éppen az õ falujuk csupa
23984  III,  1887    |                  elöljáró pedig azt mondja, hogy tréfáltak, mikor azt hirdették,
23985  III,  1887    |             tréfáltak, mikor azt hirdették, hogy van pénz, »a balpártiak
23986  III,  1887    |                  azt mondta volna Körmendy, hogy »Széchenyinek köszönhetik
23987  III,  1887    |                    napján az esõ s kívánja, hogy mindenkit, aki Széchenyire
23988  III,  1887    |            polgártárs hit alatt bizonyítja, hogy Körmendy egyszerre 60 krajcárt
23989  III,  1887    |                József nevû hazafi bevallja, hogy õt Körmendy megvesztegette -
23990  III,  1887    |                    derék férfiú azt vallja, hogy Körmendy avval térítette
23991  III,  1887    |                  népet Széchenyi pártjáról, hogy Széchenyi Pesten építtetett
23992  III,  1887    |                    forint borravalót adott, hogy az építési költségbõl 600
23993  III,  1887    |               panaszkodik bizonyítványában, hogy õt a balpárt »úgynevezett
23994  III,  1887    |                     vádak fele arról szólt, hogy Körmendy avval fenyegetõdzött:
23995  III,  1887    |                  négyszemközt bevallá neki, hogy õ Somogyból és Szlavónia
23996  III,  1887    |               avatatlan hallgató azt hiszi, hogy rajtuk dõl a választás sorsa,
23997  III,  1887    |                 nélkül abba a hibába estek, hogy túlságos pátoszt használtak.
23998  III,  1887    |                     midõn a fõérve az volt, hogy az ellenzék tanúi érdekelt
23999  III,  1887    |                   annyira feltüzelte magát, hogy az elnök õt is mérsékletre
24000  III,  1887    |                    Preyer úr, ön elfeledte, hogy holnap van halottak napja...