bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

24001  III,  1887    |                  ellenzéki tag tegnapelõtt, hogy mint az elalvó mécsben még
24002  III,  1887    |                felette bosszan­kodott azon, hogy ilyen soká húzódik, s nem
24003  III,  1887    |                    is tisztában volt azzal, hogy Széchenyit igazolják.~Ma
24004  III,  1887    |                 persze elfelejtették azóta, hogy Horváth Gyula hõsies elszántsága
24005  III,  1887    |             leszavazták.~Legfontosabb volt, hogy az eddigi ezer forint védelmi
24006  III,  1887    |                    is úgy volt elkeseredve, hogy a saját szamarát ütötte
24007  III,  1887    |        leszavaztatik.~Nem is azért lép fel, hogy meglegyen. Oh, dehogy. Molecz
24008  III,  1887    |                mindég otthon kell maradnia, hogy a város nagy nevû követeit
24009  III,  1887    |                   alatt már arról álmodott, hogy angyalok röpködnek a Házban
24010  III,  1887    |            rámutatván annak egyik oldalára, hogy olvassa el az is.~Irányi
24011  III,  1887    |             unatkozott, és éppen nem várta, hogy Irányi a »Pikáns Lapok«-
24012  III,  1887    |                okozott. Ki ne nevetne azon, hogy Madarász Józsefet hallani
24013  III,  1887    |                valamit, kedves Náci bátyám. Hogy van Kossuth?~- Jól. Köszönöm.~-
24014  III,  1887    |             élményeit.~- Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr nagyon meg van
24015  III,  1887    |                politikájának helyességérõl. Hogy, azt mondják, ingadozik
24016  III,  1887    |                mondja hévvel. - Annyi igaz, hogy ott járt Somssich a múlt
24017  III,  1887    |           beszélgettek.~- A derék Somssich! Hogy eljut õ szépen mindenüvé!~-
24018  III,  1887    |         közügyeinkben, amit ne tudna. Most, hogy levétettük magunkat...~-
24019  III,  1887    |           fotográfusnál, azt mondja nekem: »hogy vígabban vegye ki magát,
24020  III,  1887    |                  olyan híven van eltalálva, hogy még a dohányszagnak is meg
24021  III,  1887    |                 kérlek, azt kellene tudnia, hogy itt most mindenki diktandó
24022  III,  1887    |                   az isten a megmondhatója, hogy az én tisztelt bátyám milyen
24023  III,  1887    |                    annak az oka - kérdik -, hogy ezelõtt hat esztendõvel
24024  III,  1887    |                    az ellenzéki képviselõk, hogy csak úgy sziporkázott az
24025  III,  1887    |                    felelhetnék a bibliával: hogy bent a paradicsomban az
24026  III,  1887    |             elsõknek, de mondhatnám azt is, hogy hiszen ez már azóta a harmadik
24027  III,  1887    |                    öreg Pulszkyt sújtották, hogy kicserélte a drágaköveket -
24028  III,  1887    |             kicserélte a drágaköveket - hát hogy én is kicseréltem volna
24029  III,  1887    |                     rémíti a kormánypártot, hogy egy iszonyatos interpellációt
24030  III,  1887    |                    egyik orátoruk felzokog: hogy mi lesz az õsi szerszámból,
24031  III,  1887    |                   neki... Nem jut-e eszébe, hogy ez most másnak fog fájni?~
24032  III,  1887    |                  kezdõdik, gondoljátok meg, hogy mindnyájatoknak van feje
24033  III,  1887    |                    a részletes tárgyalás, s hogy olyan kínos ne legyen a
24034  III,  1887    |                    de az õ szíve is vérzik: hogy mit pipázunk már ezután.~
24035  III,  1887    |                folyosónak, senki sem hiszi, hogy a hitvány pletykának csak
24036  III,  1887    |                 Mert neki állott érdekében, hogy az Eötvös interpellációját
24037  III,  1887    |                 tessék engem vádolni azzal, hogy nem oly szellemesek, mint
24038  III,  1887    |                    a karzatra és nézze meg, hogy mit csinálok. Ma fogom megbuktatni
24039  III,  1887    |              jelekbõl észre lehetett venni, hogy lesz »valami«. Mert, mint
24040  III,  1887    |                     gróf Károlyi Istvánnal.~Hogy Károly Gábor ott van, az
24041  III,  1887    |                     az csak azt jelentheti, hogy már megint találtak Eötvösék
24042  III,  1887    |               szavazó, vagy azt jelentheti, hogy Eötvös nagy támadásra készül;
24043  III,  1887    |                  van, no akkor bizonyos az, hogy valami kaszinói csemegét
24044  III,  1887    |                  aztán ki lehetett találni, hogy Eötvös és Fenyvessyé a mai
24045  III,  1887    |                      Az elnök bejelentette, hogy nem jõ be.~Eötvös dühösen
24046  III,  1887    |              szemeimmel), bejegyezte magát, hogy az intendáns-ügyben akar
24047  III,  1887    |                   Ez mégis gyalázat tõle.~- Hogy lemondott?~- Hogy ma mondott
24048  III,  1887    |                   tõle.~- Hogy lemondott?~- Hogy ma mondott le, mielõtt elmondottam
24049  III,  1887    |                     öreg Szilágyi Sándorra, hogy az aranyos kötésekrõl levakargatja
24050  III,  1887    |                 mire a miniszter kijelenti, hogy már vége van, hogy már lemondott.
24051  III,  1887    |               kijelenti, hogy már vége van, hogy már lemondott. És az egész
24052  III,  1887    |                egész világ azt fogja hinni, hogy az én interpellációmnak
24053  III,  1887    |                 szíve mélyébõl sajnálkozva, hogy az ország kincsei el nem
24054  III,  1887    |            leventécske állt ki a sorompóba, hogy a lándzsáját a vén bajvívóval
24055  III,  1887    |                   váltig azon töprenkedett, hogy az õ idei karfioljai voltak-e
24056  III,  1887    |          elvesztette a csatát... Beismerte, hogy õ a gyöngébb. Segítségért
24057  III,  1887    |                Nyomban megmagyarázta tehát, hogy Wekerle igaz alapon beszél,
24058  III,  1887    |                gyõzött.~Orczy kijelentette, hogy az intendáns beadta lemondását
24059  III,  1887    |                    vinni maholnap a kutyát, hogy ugasson.~- Mit gondol, meddig
24060  III,  1887    |                  átéli. Néha ugyan megesik, hogy valamelyik párttagja után
24061  III,  1887    |             jellemzõ sajátsága a magyarnak, hogy örökké a gravámeneket keresi,
24062  III,  1887    |                    siet. Hadd lássa a párt, hogy itt van.~Mire az országház
24063  III,  1887    |                hiába. Hadd lássa az ország, hogy itt voltam. Valamit csinálni
24064  III,  1887    |                      A témáról aztán kisül, hogy egészen a légbõl van kapva;
24065  III,  1887    |                Ugron fejet csóvál: »Ej, ej, hogy felültettek azok a becsületes
24066  III,  1887    |                   legalább arra emlékezném, hogy melyik mondta!«~De nem sokáig
24067  III,  1887    |                  saját pártfeleim, anélkül, hogy a mamelukok kiengesztelõdtek
24068  III,  1887    |              rámában. A karzat azt hihette, hogy maga az öreg Kolumbus beszél.~
24069  III,  1887    |             Madarász apa is azt bizonyítja, hogy Amerikában tejben-vajban
24070  III,  1887    |                  többé hiányodat.)~Az igaz, hogy két hangon beszél az »új
24071  III,  1887    |                Micsoda pompás ideái vannak! Hogy azt mondja, az olyan zsidó,
24072  III,  1887    |                  szomorú arccal panaszolja, hogy az ájtatos zarándokok sok
24073  III,  1887    |                    olvasó, kivel van dolga, hogy a vizsgáló bizottság egyik
24074  III,  1887    |                    vagyok.~Magam sem tudom, hogy jutottam bele, mert a mûdolgokhoz
24075  III,  1887    |                 Föltettem azonban magamban, hogy lelkiismeretesen végzem
24076  III,  1887    |                    föltevésbõl indultam ki, hogy nem zörög a haraszt hiába.
24077  III,  1887    |                     kell lenni.~Lehetetlen, hogy csak úgy a semmiért indult
24078  III,  1887    |                  négyszemközt is elõvettem, hogy valami vezérszálat kicsikarhassak
24079  III,  1887    |                   az a mometnum hatott meg, hogy a Zápolyák, Hunyadiak, Báthoriak
24080  III,  1887    |                 dolog. Mindenki azt mondta, hogy valaki mástól hallotta,
24081  III,  1887    |                  valaki is mind azt mondta, hogy szinte mástól értesült.~
24082  III,  1887    |           kötekedett velem Grünwald Béla -, hogy van a dologban valami reális
24083  III,  1887    |                   rá fogadni?~Dühbe jöttem, hogy az én ítélõtehetségemet
24084  III,  1887    |                     bíznak, az annyit tesz, hogy azzal semmi se történjék.
24085  III,  1887    |              hírlap-szerkesztõségbe léptem, hogy egy elburkolt ügyes hirdetést
24086  III,  1887    |         sör-javaslatot oly vékonyka hangon, hogy Thaly, a nagy közbeszóló,
24087  III,  1887    |                     még nem látott. (Lehet, hogy csak a Josipovich hangjában
24088  III,  1887    |                  interpellálván Fejérváryt, hogy miért lett egyszerre nyugdíjazva
24089  III,  1887    |                     mintegy le van fejezve, hogy ily tömeges nyugdíjazásnak
24090  III,  1887    |                 Felhozta azt is panaszképp, hogy honvédtábornok miért nem
24091  III,  1887    |                   nem tréfadolog. Elösmeri, hogy a nyugdíjazott tábornokok
24092  III,  1887    |          Fejérvárynak.~Mert biz az szomorú, hogy a fényes negyvennyolcadiki
24093  III,  1887    |                   férfias, nyílt válaszára. Hogy maguk kérték nyugdíjazásukat?
24094  III,  1887    |                     nekik azt az élvezetet, hogy önkezükkel végezzék ki magukat.
24095  III,  1887    |              magukat. Lehetetlennek tartja, hogy ezek az öreg tábornokok
24096  III,  1887    |                nyugalmazott generális«-okat hogy sajnálja ez az ellenzék -
24097  III,  1887    |                 hangján szólt Fejérváryhoz, hogy mért nem nevezték ki a honvédtábornokok
24098  III,  1887    |                     adatokkal bizonyította, hogy nálunk a katonát a mai hadszolgálat
24099  III,  1887    |               keltett azzal a kimutatással, hogy hadseregünk 267 718 fõnyi
24100  III,  1887    |                     ami persze úgy értendõ, hogy egy katona többször is maródit
24101  III,  1887    |                      A miniszter jól tudja, hogy a tréfa a legjobb fegyver
24102  III,  1887    |                   forgatja. Nem ismerte el, hogy igaz az, amit Bolgár állított
24103  III,  1887    |                     állana, márpedig hiszi, hogy a Monarchia lakossága, de
24104  III,  1887    |                  illeti, Bolgár azt állítá, hogy azon ezredekben legjobb
24105  III,  1887    |                   báró sietett megjegyezni, hogy a territoriális rendszer
24106  III,  1887    |                 rendszer el van fogadva, de hogy minden katona mamájánál
24107  III,  1887    |                    azt felelte a miniszter, hogy Máriássy szolgálati ideje
24108  III,  1887    |                    kitüntetésben részesült, hogy véletlenül nem abban, amit
24109  III,  1887    |                    válasza abban kulminált, hogy sem a központi választmánynak,
24110  III,  1887    |                    mandátum érvényességébe; hogy nem tartja a fölség jogai
24111  III,  1887    |                    a fölség jogai közé azt, hogy egy, a képviselõház által
24112  III,  1887    |                    õfelsé­gének?) És végül, hogy az nem férne össze a tisztességgel,
24113  III,  1887    |                  keményen szorongatott úgy, hogy az másodszor is szót emelt
24114  III,  1887    |                Kálmánt azzal bosszan­totta, hogy nagyon megdicsérte Deák
24115  III,  1887    |                     õ meg azt hangsúlyozta, hogy a Ház megrovást nem fogad
24116  III,  1887    |                nevezetes demokrata organum, hogy mágnás ruhákban, kardosan,
24117  III,  1887    |                    cikkét, melyben megírja, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia
24118  III,  1887    |                       én is. És örül rajta, hogy az öregúr még mindig fiatal,
24119  III,  1887    |                   pártunkra.~Hiszen persze, hogy nem igaz - s így Helfy Ignác
24120  III,  1887    |                  mert az meg teljesen igaz, hogy ezt a nem igazat én mind
24121  III,  1887    |                valamit, kedves Náci bátyám, hogy van Kossuth?~- Jól. Köszönöm.~-
24122  III,  1887    |        hallgatagságba.~- Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr meg van elégedve
24123  III,  1887    |                politikájának helyességérõl. Hogy, azt mondják, ingadozik
24124  III,  1887    |                    írt cikkbõl ki nem érzi, hogy tréfa, az már aztán kemény
24125  III,  1887    |               tisztelt bátyámnak öregednie, hogy már a saját hangját sem
24126  III,  1887    |                     átidomítani másformára, hogy a cáfolatot jó szívvel megtehesse.
24127  III,  1887    |                    módon tartott kis vitát: hogy én abban semmi veszedelmet
24128  III,  1887    |                     a reklám és a dicsõség, hogy olyan figyelemmel hallgatják -
24129  III,  1887    |                     s beleültetni Polónyit, hogy azon ülve hallgassa a részletes
24130  III,  1887    |                    kormány a kölcsönzésben, hogy a miniszter még a hangot
24131  III,  1887    |                    midõn Trefort kijelenté, hogy ami pedig a kezelési hiányokat
24132  III,  1887    |                    kérdé Polónyi szétnézve, hogy ki szólt közbe, de meg nem
24133  III,  1887    |                     culpa« vezeklõ hangján, hogy a Pulszkyakat restaurál­
24134  III,  1887    |                    gyöngéd volt. Elösmerte, hogy a vádaknak az a része, mely
24135  III,  1887    |               Napóleon is abban hibázta el, hogy nem tudta, mikor kell megállani.~
24136  III,  1887    |                     érmeket.~Elég az hozzá, hogy Polónyi e helyen, ahol a
24137  III,  1887    |                    képzõmûvészeti dolgokba. Hogy fognak bámulni Hajdunánáson:
24138  III,  1887    |                  amit tudott és nem tudott, hogy hazafiúi lelkiismeretét
24139  III,  1887    |                     az egyet nem ösmeri el, hogy az ultramontánok csinálták
24140  III,  1888    |                     akartak az író lakában, hogy még nincsenek kiirtva. A
24141  III,  1888    |                 féltek az akasztófáravalók, hogy a regényíró õket is kiszimatoltatja
24142  III,  1888    |                   Mindenféleképpen. Úgy is, hogy unokája született (amihez
24143  III,  1888    |                király és királyné), úgy is, hogy újévkor ismét beszélt a
24144  III,  1888    |                  monarchia nevében, úgy is, hogy a beszédjébõl, míg innen
24145  III,  1888    |                   is lehetségesnek mondják, hogy eladták a nevezetes szót),
24146  III,  1888    |                    érzés lehet a szónoknak, hogy annyi millióval lehet egy-egy
24147  III,  1888    |                     az is tanulságos ebbõl, hogy a béke fehér galambja, milyen
24148  III,  1888    |            színekben röpült Bécs felé (vagy hogy ott változott át varjúnak,
24149  III,  1888    |                jelképe gyanánt.~Nem hihetõ, hogy valaki irigyelje Tiszától
24150  III,  1888    |                valamivel (amibõl kilátszik, hogy Bismarckék nem nyúltak bele
24151  III,  1888    |                     tartani lehet attól is, hogy csak a kezdet volt nehéz,
24152  III,  1888    |                     Hja, a közönség akarja, hogy róluk írjunk.~A közönség
24153  III,  1888    |                újságírók kényszerítenek rá, hogy mindég felõlük olvassunk.~
24154  III,  1888    |                    Nekik kellene ügyelniök, hogy a fák ne nõhessenek az égig,
24155  III,  1888    |        Budapestünket. Igaz, annyira fiatal, hogy még nem is »nagykorú«. Van
24156  III,  1888    |               pillantás, s legott megtudom, hogy Perotti úr az ünnepek alatt
24157  III,  1888    |                 imád,~Bakonynak szép világa~Hogy elfajultál már ma:~Rózsák,
24158  III,  1888    |               szomorú próza jutott eszembe, hogy a Vajda János verseinek
24159  III,  1888    |                 Hanem hát jól van az mégis, hogy közlik az efféle együgyûséget.
24160  III,  1888    |                     legalább azt tudja meg, hogy kik a nem poéták.~Most már
24161  III,  1888    |                  valamelyik kóristanõre. De hogy melyikre - ez az a »vajon
24162  III,  1888    |           Marianne-ra? Az is lehet azonban, hogy a Kukorica Zsuzskát csipkedte
24163  III,  1888    |               selyma ez a mi rovatvezetõnk, hogy most már afelõl kétségbe
24164  III,  1888    |                    aztán ne panaszkodjanak, hogy a színész túl érzékeny.~
24165  III,  1888    |                   ha hétfõn elhitetik vele, hogy õ nagy, hát elhiszi, de
24166  III,  1888    |                     aztán azt mondják róla, hogy csak közepes, hát el nem
24167  III,  1888    |                     természetesnek találná, hogy nekem, aki annyi sok mindenfélét
24168  III,  1888    |               Mindnyájan az újkor nagyurai.~Hogy ez oligarchák kivesztek,
24169  III,  1888    |                     és rendek elhatározták, hogy a megye székhelyét átteszik
24170  III,  1888    |                  lovagolt elõtte - az igaz, hogy nagyon messze nemigen mehetett,
24171  III,  1888    |                    udvar felé vonzódni.~Jó, hogy az efféle nagyurak eltûntek,
24172  III,  1888    |                   még kellemesebb jelenség, hogy a pazar nagyuraknak is kezd
24173  III,  1888    |                   mely úgy volt elkészítve, hogy fekve pipázgathatott benne.
24174  III,  1888    |                     számba esnek már. Jele, hogy ezek a pazarló nagyurak
24175  III,  1888    |                BÁCSI~Vigyázz a kerületedre, hogy hosszú életû légy a földön.~
24176  III,  1888    |                    a mentelmi bizottságtól, hogy kiadják-e ezt vagy amazt
24177  III,  1888    |                    a függetlenségi párttól, hogy úgyszólván az õ hallgatag
24178  III,  1888    |                      az a csodálatos titka, hogy »és«-ek nélkül bírt körmondatokat
24179  III,  1888    |                    lángban égett. Nemhiába, hogy Bocskai Istvántól származtatta
24180  III,  1888    |                     de csak olyan sikerrel, hogy mindenki azzal a hittel
24181  III,  1888    |              héjaszemekkel tekintett körül, hogy megolvassa a fejeket: van-e
24182  III,  1888    |             ragaszkodott a képviselõséghez, hogy nem termett számára se pénz,
24183  III,  1888    |              hallanak, és kontemplálhatják, hogy mi lett belõlük a haláluk
24184  III,  1888    |                  aki mindenáron azt akarta, hogy a szerkesztõk kiadják a
24185  III,  1888    |           leleményes eszközhöz folyamodott, hogy: meghalt. Megsürgönyözte
24186  III,  1888    |                    is megadatott a sorstól, hogy magát túlélhesse. Egy nagy
24187  III,  1888    |                     Láthatta leplezetlenül, hogy vélekedtek róla kortársai,
24188  III,  1888    |                 embernek jut osztályrészül, hogy ilyen hamisítatlanul lássa
24189  III,  1888    |                 volt. Éppen azt írtuk róla, hogy ez az egyetlen cselekedete,
24190  III,  1888    |                    az neked?~- Az öreg írt, hogy szedjem össze valamennyit,
24191  III,  1888    |                  betûzgeti a pápaszemén át, hogy õ milyen derék ember volt,
24192  III,  1888    |                   ember volt, s milyen kár, hogy meghalt. S dörmögni fogja
24193  III,  1888    |                     annyira tudják már ezt, hogy nincs rá eset a távollétemben,
24194  III,  1888    |                     elutazom egy-két hétre, hogy meghaljon valamelyik. Olyan
24195  III,  1888    |              valamelyik. Olyan bizonyos ez, hogy akinek az életét húzni akarom,
24196  III,  1888    |                     errõl akartam beszélni, hogy a szerkesztõ benyit s ráhunyorít
24197  III,  1888    |                össze, kérlek a nekrológját, hogy készen legyen, s ha késõn
24198  III,  1888    |         hasznavehetetlenné, mert valószínû, hogy az aktualitása elõbb-utóbb
24199  III,  1888    |                       s megeshetik könnyen, hogy e kiadatlan mûveim élnek
24200  III,  1888    |                    ember lehet az a király!~Hogy az Eldorádóba eljuthasson
24201  III,  1888    |                  belép. Csak az isten õrzi, hogy egész önkéntelenül nem zúg
24202  III,  1888    |                    Madarász apó van hátra - hogy a király örömének semmi
24203  III,  1888    |               levelet, mely tudatja velünk, hogy kesztölczi Keszthölczy Miklós
24204  III,  1888    |           Magyarország áldott földje olyan, hogy itt kétszer-háromszor is
24205  III,  1888    |                     után a földre, anélkül, hogy ajkukról egyetlen jajszó
24206  III,  1888    |                tekintet nem azt kérdezte-e, hogy miért nem engedte a gondviselés
24207  III,  1888    |                     eleinte az a híre járt, hogy meghalt, fél esztendõ múlva
24208  III,  1888    |                   megmaradt, épp elég volt, hogy elmezavar címén kibocsássák
24209  III,  1888    |                  írt levelet, mely tudatja, hogy Keszthölczy Miklós úr az
24210  III,  1888    |                  aktuson. Néha úgy tetszik, hogy ezt a szegény földet személyesíti,
24211  III,  1888    |                 annak örülnénk a legjobban, hogy nálunk volt. Éppen nálunk,
24212  III,  1888    |              ebédelni. Az gyakorta megesik, hogy némelyik regényalakját a
24213  III,  1888    |                    közt, milyen csodálatos, hogy most ezek a regényalakok
24214  III,  1888    |               költõ-atyamester: érzi talán, hogy ezt a »szép nap«-ot õ szerezte
24215  III,  1888    |            trónörökös abban a tudatban van, hogy »reggeli«-t adott, õk pedig
24216  III,  1888    |                    abban a tudatban vannak, hogy »ebéd«-et esznek, s mind
24217  III,  1888    |                     István, a zenetudós. És hogy a boroknak is legyen szaktudósa,
24218  III,  1888    |                     királyfi azt feleli rá, hogy neki nagyon tetszik ez a
24219  III,  1888    |                    Hírlap«-on esett az meg, hogy egy alarmhír folytán évekkel
24220  III,  1888    |                   sohasem halnak meg. Igaz, hogy ez már meglehetõs banális
24221  III,  1888    |                    Ghyczyrõl.~Egy bizonyos, hogy nagymértékben élt a közügyeknek,
24222  III,  1888    |                     XIV. Lajosról beszélik, hogy határozatlan volt; ha a
24223  III,  1888    |                     kételyeim olyan nagyok, hogy nem merem teljesen aláírni
24224  III,  1888    |               Visszajöttem, kérlek alássan, hogy talán mégis jobb lesz a
24225  III,  1888    |                    történetírója beismerni, hogy e habozás korántsem nevetséges?~
24226  III,  1888    |            KERESKEDÉSE~Ne higgye az olvasó, hogy hiba történt, hogy a lap
24227  III,  1888    |                  olvasó, hogy hiba történt, hogy a lap legutolsó oldaláról
24228  III,  1888    |                    most mégis rászolgáltak, hogy idekerüljenek.~Régi jó firma
24229  III,  1888    |                   olyan különös természetû, hogy amint kétfelé osztják, egyiknek
24230  III,  1888    |                    volt valami megnyugtató, hogy mind a ketten egyformán
24231  III,  1888    |                   Most már csakugyan látta, hogy hátrányban van. S ez, csakis
24232  III,  1888    |            különféle Molnárok és Sárkányok, hogy micsoda értékes nevet viselnek,
24233  III,  1888    |                    viselnek, de annyi tény, hogy Molnár nem bírt Sárkányt
24234  III,  1888    |                  mért ragaszkodik ön ahhoz, hogy az valódi Sárkány legyen?~
24235  III,  1888    |                     érzékük van néha. Igaz, hogy nagyon néha.~De nem, nem...
24236  III,  1888    |                     ahhoz valami égi motor, hogy mikor a miniszter azt a
24237  III,  1888    |             egyforma nevet választanak úgy, hogy aztán lassankint rájok nem
24238  III,  1888    |                    Tanulság belõle csak az, hogy a valódi Sárkány mégis biztosabb
24239  III,  1888    |               Sárkány, mint a nem valódi, s hogy a miniszter is csinálhat
24240  III,  1888    |               számára, mert akkor bizonyos, hogy valami erénytelen darabot
24241  III,  1888    |                éppen megfordítva azt várná, hogy Apponyi Albert hódol a régi
24242  III,  1888    |                  derék Latkóczira.~Az igaz, hogy szép fiú volt a férjecske.
24243  III,  1888    |                   sokáig húzódott, anélkül, hogy Móric csak meg is mukkant
24244  III,  1888    |               feleség úgy intézte a dolgot, hogy a kérdést is õ tette, a
24245  III,  1888    |                   Nincsen egyéb dolga, mint hogy vasárnap az úri misén eljátssza
24246  III,  1888    |                  pedig vissza a pátriájába, hogy részt vegyen a vasárnapi
24247  III,  1888    |                plánumokat szõve, azt hiszi, hogy takarékoskodik!~A RÁK~(Külügyi
24248  III,  1888    |              felelhetné Mackenzie, föltéve, hogy õszinte akar lenni:~- Fölséged
24249  III,  1888    |                      Fölséged azt gondolja, hogy én egy angol doktor vagyok,
24250  III,  1888    |                     forgott.~Nem szükséges, hogy az idõt visszavarázsoljuk (
24251  III,  1888    |                   és még inkább fölösleges, hogy az angol királyné belsõ
24252  III,  1888    |                 Csakhogy attól lehet félni, hogy az ördöngõs Bismarck megtudja,
24253  III,  1888    |                 ördöngõs Bismarck megtudja, hogy rák a trónörökös baja, s
24254  III,  1888    |                 vaskancellár is észrevette, hogy az a »beteg gége« mire jó.
24255  III,  1888    |                    az udvar nevében.~Lehet, hogy instrukcióik is voltak a
24256  III,  1888    |           legrosszabbra ébrednünk, anélkül, hogy a szükséges intézkedéseket
24257  III,  1888    |                     Mackenzie, pedig tudta, hogy rák.~- De bizony rák - erõsködtek
24258  III,  1888    |                  pedig talán nem is tudták, hogy rák-e?~Rák! Nem rák! Ez
24259  III,  1888    |                 vannak-e valjon bolondulva, hogy annyi ideig fel nem ismernek
24260  III,  1888    |                 doktorok orvosi véleményét, hogy a trónörökös baja »rák«.~
24261  III,  1888    |                Valaki felpanaszolta nemrég, hogy ma nem teremnek sem a sajtóban,
24262  III,  1888    |                     a mai kor publicistája, hogy lesz gubóból lepe, majd
24263  III,  1888    |               Várhidy a provinciát, anélkül hogy valami emlékezetes eset
24264  III,  1888    |                    e vidéken úgy alakultak, hogy én és lapom a jövõ vasránaptól
24265  III,  1888    |                  bácsi, azért kérettem ide, hogy egy kis meglepetést akarok
24266  III,  1888    |                    állnak odalent a dolgok, hogy a nagy Hettyey szombaton
24267  III,  1888    |                közösügyeket, s meggyõzõdik, hogy csak azok teszik boldoggá
24268  III,  1888    |               Tisztelt uram. Kilátásom van, hogy az x-i kerületben mérsékelt
24269  III,  1888    |              Figyelmeztesse kérem Várhidyt, hogy a cikkeibe ne sajnáljon
24270  III,  1888    |               Várhidyt sajnálom.~- Miért?~- Hogy elesett az állásától. Csak
24271  III,  1888    |              tanácskozásra, s elhatározták, hogy deputációt küldenek a Tisza
24272  III,  1888    |                Tisza folyóhoz, megkérni õt, hogy a jövõ esztendõben ne öntsön
24273  III,  1888    |                nekünk a vízbõl, ígérje meg, hogy a jövõ esztendõben nem önt
24274  III,  1888    |                     hazaért és elújságolta, hogy a Tisza megígérte, nem önt
24275  III,  1888    |                    azt megígérte-e a Tisza, hogy a fõispánjai se csinálnak
24276  III,  1888    |                     mindig azt tapasztalom, hogy az a másik Tisza is megígér
24277  III,  1888    |                   ígéretét.~...Így történt, hogy az idén a Tisza nem áradt
24278  III,  1888    |                  bizony kiöntöttek. Be kár, hogy az öreg Böhõ Ferenc nem
24279  III,  1888    |                   nézegetõ utassal történt, hogy Szegeden megnézve a börtönöket,
24280  III,  1888    |                   az igazságügy-minisztert, hogy rossz az igazságszolgáltatás,
24281  III,  1888    |                     mellyel az is megesett, hogy az elsõ bírósági ítéletet
24282  III,  1888    |                    címen fellebezett a fél, hogy az elsõ fokú bíró elfelejtette
24283  III,  1888    |               igazságügy-miniszter korából, hogy midõn Wagner László a saját
24284  III,  1888    |                     Nemegyszer történt meg, hogy felolvasás után odalépett
24285  III,  1888    |                elragadtatva lehet beszélni; hogy milyen volt mint elnök,
24286  III,  1888    |                     egyet ki lehet mondani, hogy szerencsés elnök volt, mert
24287  III,  1888    |                színvonalat, amelyen ma áll.~Hogy ki lesz az utóda, máris
24288  III,  1888    |                foglalása szükségessé tette, hogy a jelen kötet jegyzetapparátusában
24289  III,  1888    |         íróasztalához, megírván Fraknóinak, hogy az üresedésben levõ két
24290  III,  1888    |                 érkeztek Schvarcz Gyulához: hogy Tisza ellen nagy az áramlat
24291  III,  1888    |                    a hû mameluk Fraknóihoz; hogy argumentumokkal, kapacitációval
24292  III,  1888    |           megpuhítsa a lázadozót.~- Hallom, hogy ön nincs megelégedve az
24293  III,  1888    |                      bátyám, nem helyesled, hogy Tiszát ajánlottam.~- Ki
24294  III,  1888    |                     nem ajánlod.~- Miért?~- Hogy akkor a Guszti fiam ajánlhatta
24295  III,  1888    |                ugrándozva ment haza: látta, hogy az akadémiai ellenzék nem
24296  III,  1888    |         Kicirkalmazták circumspectus módon, hogy Kállay Bénit egyelõre rendes
24297  III,  1888    |                     történt, ami a mesében, hogy az »igazi farkas«-nak már
24298  III,  1888    |                   kiszámították a mérnökök, hogy csak tíz óra alatt jöhet
24299  III,  1888    |                rázta:~- Én csak azt mondom, hogy bejön, bejön komám, okvetlenül
24300  III,  1888    |                 eszére, akik kiszámították, hogy ekkora vízben, ekkora hullámverés
24301  III,  1888    |                barátomban volt annyi humor, hogy õ is a disputálók közé keveredett,
24302  III,  1888    |                  Noé: azzal a különbséggel, hogy én csak holt állatokat hoztam
24303  III,  1888    |                   dehogy, hát nem látjátok, hogy egy nagy hosszú lánccal
24304  III,  1888    |                    humorral.~De ideje volt, hogy mi a lakásunkra menjünk,
24305  III,  1888    |                   vettem észre az ablakból, hogy a föld elkezd csillogni,
24306  III,  1888    |                    föld elkezd csillogni, s hogy mindig közelebb jön a második
24307  III,  1888    |                     El sem bírtam gondolni, hogy ez mindig egy ház összedõltét
24308  III,  1888    |          rokonszenvére, s bizonysága annak, hogy még a mai reális korban
24309  III,  1888    |                 akkor már azt fogják hinni, hogy csupa mese, de ma tudjuk,
24310  III,  1888    |                   csupa mese, de ma tudjuk, hogy megtörtént valóság.~Volt
24311  III,  1888    |                  egy istenfélõ apáca.~Igaz, hogy Munck kisasszony fiatalsága
24312  III,  1888    |               dolgot; némelyek azt mondják, hogy a szakítást az öreg Rosen
24313  III,  1888    |                   hõsének szavai igazságát, hogy: »Csak aki egyedül van,
24314  III,  1888    |                királyi atyját. Úgy látszik, hogy atya és fiú közt élénk szóváltásra
24315  III,  1888    |                 Oszkár király kijelentette, hogy soha az õ családjából való
24316  III,  1888    |                   engedélyt kért és kapott, hogy az »Edda« hajóra szállhasson,
24317  III,  1888    |               meglátogatta anyját, s tudta, hogy ügyét pártfogásába fogja
24318  III,  1888    |                    királyné mégis kinyerte, hogy visszahívhassa Munck kisasszonyt
24319  III,  1888    |           találkozásnál ismét kijelentette, hogy sohasem fogja megengedni,
24320  III,  1888    |                   sohasem fogja megengedni, hogy nõül vegye Munck kisasszonyt,
24321  III,  1888    |              királyné, mint némelyek vélik, hogy feledni fog mindent, amit
24322  III,  1888    |                   megtudni. Annyi bizonyos, hogy egy nap egy bizalmas estélyen
24323  III,  1888    |                     szemben, emlékeztetvén, hogy a Bernadotte-ok, akiktõl
24324  III,  1888    |                királyt illeti, úgy látszik, hogy õ is becsülni kezdi jövendõbeli
24325  III,  1888    |               dagadozással fogadták.~- Nos, hogy vagytok? Látom vígan és
24326  III,  1888    |              mindjárt akkor mondtam nektek, hogy nem kell a mérnöki tudománytól
24327  III,  1888    |                    intézõ földi hatalmakat, hogy ellensúlyozzák õket...~-
24328  III,  1888    |                 varrogat. Még oly ártatlan, hogy félretört sarkú cipõkben
24329  III,  1888    |                 kabátkája a könyökén, igaz, hogy alig látszón, ki van szakadva.~
24330  III,  1888    |                 valószínûleg azon mosolyog, hogy milyen nagy élvezet lesz
24331  III,  1888    |              végiglejt a lépcsõkön, s igaz, hogy már megfordulnak az emberek,
24332  III,  1888    |               mellettük.~Az is kétségtelen, hogy nemsokára »fölfedezik«.
24333  III,  1888    |                 tenni bizonyos idõközökben. Hogy olyan sûrûn jár oda, azt
24334  III,  1888    |                      egész valóján látszik, hogy az éjet az atelier-ben töltötte
24335  III,  1888    |                     orra is azt bizonyítja, hogy eközben nagyon közel ért
24336  III,  1888    |              nyelvek pedig azt híresztelik, hogy ez az atelier nem egyéb,
24337  III,  1888    |                   mûködik, és pedig akképp, hogy egy sebesült cipõ van a
24338  III,  1888    |             egyszerre jobbra-balra. Szóval, hogy õ, a mûvész, a fényes szellem,
24339  III,  1888    |                     figyelmeztetni arra is, hogy az elsõ emeletnél van egy
24340  III,  1888    |                     bizonyos lehetsz abban, hogy te egy tisztes polgár, egy
24341  III,  1888    |                    fölött, nem is számítva, hogy kitörheted a lábadat.~Ha
24342  III,  1888    |                    szinte érzi a lépcsõház, hogy valaki hiányzik belõle.~
24343  III,  1888    |           fölrohannak lármásan az emeletre, hogy lehívják a kis pajtást,
24344  III,  1888    |                     megállnak, eszükbe jut, hogy hasztalan hívnák, s lefutnak
24345  III,  1888    |                  lefutnak ismét az udvarra, hogy többé sohase jöjjenek vissza.~
24346  III,  1888    |                    azok fitymálnak valakit, hogy keveset tesz, akik éppen
24347  III,  1888    |              gondolkozzam. De lássuk elõbb, hogy mit ad érte? Mert esetleg
24348  III,  1888    |                    Hiszen csak az a kérdés, hogy mennyi volt annak a szegény
24349  III,  1888    |                 mert bizonyos vagyok benne, hogy az adott legtöbbet.~- Ejnye,
24350  III,  1888    |                  elõtt olvastam a lapokban, hogy Grabovszky Szilárd meghalt.
24351  III,  1888    |              portálni. Annyira polgár volt, hogy még a pazarlás sportjában
24352  III,  1888    |            biztosította magának Grabovszky, hogy a konyhája folyton pezsgett
24353  III,  1888    |                  azon tapasztalatnál fogva, hogy egy szónok százat csinál),
24354  III,  1888    |                       ijedten konstatáljuk, hogy az elsõ beszámoló beszéd
24355  III,  1888    |                     gyakorlati szempontból, hogy egy, legalább két évig pihenjen
24356  III,  1888    |                    hibás, aki nem látja be, hogy minden úgy van jól, ahogy
24357  III,  1888    |                szituáció úgy hozta magával, hogy õ is elejtse a derék franciákat.
24358  III,  1888    |              eddigelé Széchenyi Pál mondta, hogy »lojalitásból maradunk itthon«.~
24359  III,  1888    |                  becsülésre méltó Tiszában, hogy még arra is volt benne bátoság:
24360  III,  1888    |                     arra nem vitte a lelke, hogy a forradalom ünneplését
24361  III,  1888    |            szatiszfakciót.~Sõt a Pulszkyak, hogy úgy mondjam, burleszk õszinteségével
24362  III,  1888    |                    után), de nem olyanokba, hogy mint egy lap írta, azok
24363  III,  1888    |                    jut eszetekbe, gyerekek, hogy ez a közmondás is csak volt,
24364  III,  1888    |                 megvolt az az apró hiúsága, hogy ahol a krónika szerint a
24365  III,  1888    |                    hanem gondoskodnak róla, hogy a lapok közzétegyék, s apró
24366  III,  1888    |                 Trefort, nem értenek ahhoz, hogy kell egy miniszteri állást
24367  III,  1888    |                   Milyen szobát?~- Mondjuk, hogy egy elsõrendût.~A szobalány
24368  III,  1888    |                  Majd csak úgy gazdálkodom, hogy kifizessem valahogy - feleli
24369  III,  1888    |                  még tán Mohai Sándor sem), hogy ki fekszik abban a szerény
24370  III,  1888    |                   árulja el a természetben, hogy »itt van Fabiny Teofil«.~
24371  III,  1888    |                feleli a szolga (tegyük fel, hogy ezt feleli).~- Valami kis
24372  III,  1888    |                     megjelenti az elnöknek: hogy egy örmény is van még a
24373  III,  1888    |                   milyen ügyben?~- Mondjuk, hogy hivatalos ügyben.~- Jöjjön
24374  III,  1888    |                   mindegy.~- De én kívánom, hogy maradjon - szól ekkor keményebb
24375  III,  1888    |                     hangon.~- Ön elfelejti, hogy kivel beszél - pattan fel
24376  III,  1888    |                     Ön pedig még nem tudja, hogy kivel beszél - riposztíroz
24377  III,  1888    |               bírósági restanciákat illeti, hogy azok is maradnak.~KUKORICASZELELÉS~
24378  III,  1888    |                ánglius ember a kendertilót, hogy milyen egyszerû bolondság
24379  III,  1888    |               kukoricacsövet a késpengéhez, hogy a csutkából is lehámlik
24380  III,  1888    |                    t, te Böske.~- Tömõsdit? Hogy kell azt?~- Hát úgy, hogy
24381  III,  1888    |                   Hogy kell azt?~- Hát úgy, hogy én a liba leszek, te meg
24382  III,  1888    |                Bizony kevesen vannak. Igaz, hogy még kívülök is akadnak demokraták:
24383  III,  1888    |                    talán, tisztelt olvasók, hogy az új babérokra pihenni
24384  III,  1888    |            minisztériumhoz a dokumentumait, hogy a Grünwaldok voltaképpen
24385  III,  1888    |                     már Vajdának is az fáj, hogy neki nem jutott a húszezer
24386  III,  1888    |                    de úgyis mindenki tudja, hogy a kormánypárti képviselõk
24387  III,  1888    |               napjaikat. El tudom képzelni, hogy a jámbor vidékiek milyen
24388  III,  1888    |                  Valamit tehát elárulhatok. Hogy miképpen lesznek szervezve
24389  III,  1888    |                     tévedni, ha azt mondom, hogy az ellenzéki közönséget
24390  III,  1888    |                     és magyarok vagyunk.~De hogy megértessem magamat, szükséges
24391  III,  1888    |                    mindenekelõtt elmondani, hogy amíg a kormánypárton ezer
24392  III,  1888    |                        Azért jöttem hozzád, hogy mondj le a javamra arról
24393  III,  1888    |                        Azért jöttem hozzád, hogy mondj le a javamra arról
24394  III,  1888    |                Európából. Majd találgatták, hogy mi lesz Podmaniczky Frigyesbõl
24395  III,  1888    |              teljesíthetõnek.~Visszaüzente, hogy »nem lehet«, mert nincs
24396  III,  1888    |                 tizenkettedik pálcaütésnél, hogy »elég«, föltápászkodott
24397  III,  1888    |                 esküdtemet is csapassa meg, hogy a hivatalos tekintélyem
24398  III,  1888    |          tekintélyem megmaradjon elõtte, és hogy ki ne beszélhesse.~A kapitányt,
24399  III,  1888    |                 csakugyan valónak bizonyul, hogy némi privát jellegû összeszólalkozás
24400  III,  1888    |             félreverése is oda redukálandó, hogy a sajnálatos incidensnek
24401  III,  1888    |           vecsernyére harangoztak. Halljuk, hogy a Ház holnapi ülésén bizonyos
24402  III,  1888    |                  felelõs közegét:~1.Igaz-e, hogy egy Roller vagy Koller Arnold
24403  III,  1888    |                    Méltóztassék megengedni, hogy az interpelláló képviselõ
24404  III,  1888    |              közlései feküsznek elõttünk, s hogy ezek sokban ellentétesek,
24405  III,  1888    |              tagadni (Úgy van! jobb felõl), hogy mondom addig is, amíg teljesen
24406  III,  1888    |                 nyilatkoz­has­sam, s ez az, hogy ha csakugyan történt jogtalanság
24407  III,  1888    |            hangsúlyoztam hasonló eseteknél, hogy egyes embereknek ténye,
24408  III,  1888    |                     leszálltak fogataikról, hogy vasúton mehessenek fel az
24409  III,  1888    |           panaszkodni a szabadelvû pártnak, hogy Tisza hatalmas egyénisége
24410  III,  1888    |                  egyénisége mindent lenyom, hogy immár az egyes tekintélyes
24411  III,  1888    |                    viszi, mint Bánffy Béla, hogy õ tarthatja az ünnepi beszédet
24412  III,  1888    |                   nem kell-e eszükbe jutni, hogy hiszen ez csak válasz volt
24413  III,  1888    |                   ha éppen tudni akarjátok, hogy már egyszer kedvemre pertu
24414  III,  1888    |                     jut eszébe az embernek, hogy ez az a nap, amikor kedvére
24415  III,  1888    |                  nagy számmal jelentek meg, hogy egy szobába be sem fértek.
24416  III,  1888    |             megbízólevelét. A Ház kimondta, hogy a mandátum megszûnt. Punktum.~
24417  III,  1888    |                Polónyi abban adta az okost: hogy aki nincs igazolva, az még
24418  III,  1888    |                     meg Szabó Lajos; azzal, hogy Polónyi akarta kiadni.~A
24419  III,  1888    |                okozni.~Elõállt hát Beksics, hogy a kormánynak sikerült Uruguay
24420  III,  1888    |                     óta.~Úgy lesz az talán, hogy képzeletben mindent õ végez
24421  III,  1888    |              helyett. Magam is észrevettem, hogy amelyik napon Tisza nagy
24422  III,  1888    |                  fület is megcsalja. Amikor hogy. Mert néha meg a fül csalja
24423  III,  1888    |                    muszkának (egy kis híja, hogy egyszeriben meg nem is verte),
24424  III,  1888    |                      Ej, hol volt az eszem, hogy fölmentettem a fõispáni
24425  III,  1888    |                     szaladgáló ceruzáikkal, hogy leírják-e ezt a vakmerõ
24426  III,  1888    |                   be határozati javaslatot, hogy a Ház ne fogadja el a költségvetést
24427  III,  1888    |                helyzet festésére. Meglehet, hogy ez összefügg a rekedtséggel.
24428  III,  1888    |                       azzal a különbséggel, hogy az idén már nem Helfy volt
24429  III,  1888    |                 rekedt, hanem Horánszky, és hogy az idén nem Horánszkyt vagdalta
24430  III,  1888    |                 Igazán vigasztaló tudat az, hogy vannak képviselõházi ülések,
24431  III,  1888    |                     kísérteni.~S még szebb, hogy egy-egy beszéd ennyire örök
24432  III,  1888    |                    követel­ménye nélkül is, hogy »ami igaz, az örök«.~Amennyiben
24433  III,  1888    |                   az utolsóból.~Igaz ugyan, hogy a flosculusokra éppen ennél
24434  III,  1888    |                   jegyezett, és lehetetlen, hogy Szendrey Gerzsonnak is ne
24435  III,  1888    |               elméjûek ezt arra magyarázni, hogy a parlament süllyed.~Ellenkezõleg.
24436  III,  1888    |                      Jól jellemezte valaki, hogy mikor a derék államférfiú
24437  III,  1888    |                      Az ember el sem hinné, hogy még itthon van az öregúr.~
24438  III,  1888    |                     meg a kellõ pillanatot, hogy így szólt volna:~- Eredj
24439  III,  1888    |                  mamelukok között.~Istenem, hogy forog... nono, nem õ - hanem
24440  III,  1888    |                   fõispánok! Mit jelenthet, hogy oly csapatosan vannak! Csak
24441  III,  1888    |                     nem azért jöttek talán, hogy élõben hallják az Orbán
24442  III,  1888    |                     önök, tisztelt olvasók, hogy a Ház patkójának a külsõ
24443  III,  1888    |                  szeszélyesen összeolvaszt, hogy a Péchy hosszúkás feje úgy
24444  III,  1888    |                   elõ a szász gravámeneket, hogy némelyeket tévútra visz,
24445  III,  1888    |               hangzott:~- A kormány az oka, hogy nem szaporodik a szász faj.~
24446  III,  1888    |                    szoknyákról jut eszembe, hogy ezek is két válfajban voltak
24447  III,  1888    |                 miért gyülekeztek össze, de hogy a hölgyek miért jöttek nagy
24448  III,  1888    |                emberek rég törik a fejüket, hogy mi kedvezõbb: hallani õt,
24449  III,  1888    |                 habarékpárt meg van ijedve, hogy hátha mégis ki találják
24450  III,  1888    |              ürességnek; neki úgy látszott, hogy egy népes gyülekezet hallgatja.~
24451  III,  1888    |                    amint odanéznek, látják, hogy az egész beszéd oda van
24452  III,  1888    |                      Hát az volt - mondá -, hogy Éles a holt választóinak
24453  III,  1888    |                    sem lehetett egyéb, mint hogy a csontkezeiket verték össze
24454  III,  1888    |                   így.~És csakugyan kisült, hogy nem az Éles Henrik egyik
24455  III,  1888    |                    közé emelkedett.~Dacára, hogy egy óráig vette igénybe
24456  III,  1888    |                     maradnak.~Hanem baj az, hogy ilyenkor aztán nincs egyetlen
24457  III,  1888    |                      örülök neki. Szeretem, hogy egy ilyen nagy emberünk
24458  III,  1888    |                     kénytelenek szónokolni, hogy mért fogyaszt a kormány
24459  III,  1888    |                  elejérõl. S alig van ülés, hogy ne õket ütnék. Sõt a Schvarcz
24460  III,  1888    |                beszéde olyan anyagból volt, hogy körös-körül megfestette
24461  III,  1888    |                     a divatból teljesen.~De hogy még ér valamit, a mostani
24462  III,  1888    |                   azt vallotta szemérmesen, hogy szereti. Az ellenkezõt nem
24463  III,  1888    |                 vesékbe látunk, jól tudjuk, hogy a tisztelt szónokok kivétel
24464  III,  1888    |                    egyszerûen konstatáljuk, hogy a mai ülés is Schvarcz Gyulával
24465  III,  1888    |                  vannak begöngyölgetve úgy, hogy szinte nehéz õket kihámozni.~
24466  III,  1888    |               részben a maradékaink.~- Kár, hogy ez a Horváth Gyula nem tanult -
24467  III,  1888    |                      s én megörültem rajta, hogy a Horváth Gyula feletti
24468  III,  1888    |                   Gyula, de meglehet az is, hogy Beöthy Algernon mondta:~-
24469  III,  1888    |                   még véka alatt van.~Igaz, hogy Miklós Gyula már beszélt (
24470  III,  1888    |                     beszélt (de csak azért, hogy a szegény »generális«-nak
24471  III,  1888    |                  csináljon), és az is igaz, hogy jó szónok lesz belõle, ha
24472  III,  1888    |                      Azt sem lehet tagadni, hogy a habarékpárt erõs hadügyi
24473  III,  1888    |                     mi az ártalmasabb? Az-e hogy Jellinek szidott? Az-e,
24474  III,  1888    |                     Jellinek szidott? Az-e, hogy Fenyvessy védelmez?~Aztán
24475  III,  1888    |                    is felhozza gravámennek, hogy olyan színészek vannak ott
24476  III,  1888    |                     úgy írták be a Naplóba, hogy »halljuk«.)~Erre aztán,
24477  III,  1888    |         Elõhozakodott hát õ is a régiekkel, hogy volt, mint volt azelõtt. (
24478  III,  1888    |                    ökröt áldoztak fel. Hát, hogy minek mindig valakit bemártani,
24479  III,  1888    |                  gyermek­korában az oláhok, hogy meglett korában a szittya
24480  III,  1888    |      felszerszámozott harci paripa, s nézi, hogy ott van-e »Perl öcsém« a
24481  III,  1888    |                levén szó, könnyû kitalálni, hogy a somogyi ügy volt szõnyegen.
24482  III,  1888    |                    elterjedve a folyosókon, hogy a szélsõbali szónokok egyike
24483  III,  1888    |              illette a fõispáni levél.~- De hogy van az a levél? - hangzott
24484  III,  1888    |                 aztán szétnézett, s látván, hogy sem átmelegíteni, sem megharagítani
24485  III,  1888    |            megharagítani nem tud senkit, és hogy üresek a karzatok és a képviselõi
24486  III,  1888    |                legalább elhitette a Házzal, hogy kimutatta), miszerint a
24487  III,  1888    |                  ismeretlen nevek jelezték, hogy minden hely valakié. Izgatottan
24488  III,  1888    |             nyugtalanul révedezett ide-oda, hogy honnan jöhet a veszély.
24489  III,  1888    |                 közt. Az idegen észrevette, hogy róla van szó, a fürkészõ
24490  III,  1888    |           Szabolcsot, s hit alatt vallotta, hogy nem az.~A kíváncsi fürkészõk
24491  III,  1888    |                        No, most már biztos, hogy nem jó járatban levõ ember.~-
24492  III,  1888    |                    megindult a tanácskozás, hogy egy idegen tévedt a Házba (
24493  III,  1888    |                  most eltávolítani, de úgy, hogy feltûnés ne legyen.~- Én
24494  III,  1888    |               legyen.~- Én úgy eltávolítom, hogy õ maga se veszi észre.~-
24495  III,  1888    |                       Mit akar?~- Bocsánat, hogy is kezdjem csak, melyik
24496  III,  1888    |                       És azt tudja-e kérem, hogy a tanácsteremben csak a
24497  III,  1888    |         Természetesen.~- De azt tudja-e ön, hogy a tanácsteremben volt?~-
24498  III,  1888    |               beszaladt a terembe a hírrel, hogy az idegen úr képviselõnek
24499  III,  1888    |              képviselõnek állítja magát, és hogy Sprinczer Jánosnak hívják.~-
24500  III,  1888    |                   elnök fiókjában.~Mármost, hogy kellene segíteni a dolgon?~