bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

26001  III,  1890    |                lehetett viszont olyan szûk, hogy ezeknek a bölcsõik itt el
26002  III,  1890    |                    Winkle, míg végre rájön, hogy dacára a feledési fátyolnak,
26003  III,  1890    |                     kezdõ írók voltunk, de, hogy valamikor híres, nevezetes
26004  III,  1890    |                 elõtt volt) olyanok voltak, hogy méltó feltûnést kelthettek
26005  III,  1890    |                  Hírlap munkásai közé állt, hogy abban a szürke zubbonyban
26006  III,  1890    |               lehangoltan. - Nem is tudtam, hogy afféle dilettáns!~A nagy
26007  III,  1890    |                 már-már meg voltunk ijedve, hogy Kiszeláknak növi ki magát,
26008  III,  1890    |                    magát, mert az bizonyos, hogy amihez hozzákezd, abban
26009  III,  1890    |              tarokknál.~Minden azt mutatta, hogy a politikai pályára lép.
26010  III,  1890    |                talentum ebben az országban, hogy akkor is ölben kellene hordozni
26011  III,  1890    |                    kellett volna történnie, hogy megválasszák. Csoda nem
26012  III,  1890    |                pedig a legalkalmasabb arra, hogy egy fiatalember rendszeresen
26013  III,  1890    |                 gettessék abba a helyzetbe, hogy igazán ne lehessen belõle
26014  III,  1890    |                    facsaró volt a sejtelem, hogy hátha ez a fényes tehetségû
26015  III,  1890    |                   fog soha érvényesülhetni. Hogy ez az ország, amelyben nem
26016  III,  1890    |                     összezsugorodik elõtte, hogy abban el ne férjen...~Mi
26017  III,  1890    |               fordult tán az erkölcsi rend, hogy az apák erénye meg lesz
26018  III,  1890    |                   fiaikban...~Egy bizonyos, hogy Szemere Attila ma újra visszatért
26019  III,  1890    |                 bokrétát is arra az örömre, hogy újra eljött ...s ültessük
26020  III,  1890    |                   kérdések között szerepel, hogy az illetõ hova való; a lényegre
26021  III,  1890    |                      majdnem az a fõkérdés, hogy »hol látott napvilágot«?
26022  III,  1890    |              kételkednek azért a nótájában, hogy nem a városligeti fasorban
26023  III,  1890    |                 Nekem egyrészt örömet okoz, hogy ez a könyv éppen Szegedrõl
26024  III,  1890    |                      Egy városnak nem elég, hogy csak paprikája legyen, jobban
26025  III,  1890    |                     legyen, jobban mutatja, hogy igazi város, ha egy kis
26026  III,  1890    |             végeiglen sohase teljesedjék -, hogy Szeged elenyészik a föld
26027  III,  1890    |                    egyik adat azt hirdetné, hogy hetvenezer lakosa volt.~-
26028  III,  1890    |                    másik adat arról szólna, hogy nagy forgalma, élénk kereskedelme
26029  III,  1890    |                 rábukkan a harmadik adatra, hogy tizenöt könyv jelent meg
26030  III,  1890    |                   gróf, s ez elég garancia, hogy a Monarchia egy évi sorsa
26031  III,  1890    |             aggastyán, s nem lehet kívánni, hogy drága egészsége rovására
26032  III,  1890    |                  Kálmánnak annyi dolga van, hogy sohase lesz itt, válasszunk
26033  III,  1890    |                    a nagytehetségû gróffal, hogy vállalja-e? Persze vállalja,
26034  III,  1890    |                    bizottság szája.~- Igaz, hogy tavaly én voltam az elõadó,
26035  III,  1890    |                     A tapintat azt kívánja, hogy egy jelenlévõt sohase szabad
26036  III,  1890    |                   oly régiségeket találtak, hogy azok tanúsága szerint ez
26037  III,  1890    |                   közt szigorúan meghagyta, hogy a szegedi kereskedõknek
26038  III,  1890    |                    szegediek ügyesek abban, hogy a fejedelmek kegyeibe jussanak.
26039  III,  1890    |                     fekvésének köszönhetik, hogy míg más városok véres csaták
26040  III,  1890    |                 lett nagy várossá, olyanná, hogy Bertrandon de la Broquier,
26041  III,  1890    |                  annyi volt a hal Szegeden, hogy sertéseket hízlaltak vele.~
26042  III,  1890    |            nemzetségekkel, anélkül azonban, hogy emiatt kiveszne köztük ama
26043  III,  1890    |                  itt gyûjti kereszteseit. S hogy itt erõs gyökerei lehettek,
26044  III,  1890    |                     azt írja a pápai követ, hogy csizmája sem volt, honnan
26045  III,  1890    |                      melyrõl az a rege élt, hogy itt volt Attila székhelye
26046  III,  1890    |                     véli, az fúrta a fejét, hogy Ibrahim pasának, mikor a
26047  III,  1890    |                 darab jutott, s alig várta, hogy õ is kivegye onnan a maga
26048  III,  1890    |                beütési szándékáról s látva, hogy az ellenállásra nem elég
26049  III,  1890    |                 privilégiumát elveszti úgy, hogy már a legprimitívebb szabadalmai
26050  III,  1890    |                     furganggal segít magán, hogy egy ócska 1200-ból való
26051  III,  1890    |                    pusztíthatták el annyit, hogy a jó anyaföld vissza nem
26052  III,  1890    |                  városnak, amelyik mutassa, hogy ész dolgában mi telik; Debrecené
26053  III,  1890    |                    András. Ehhez járul még, hogy az emberek is hasonlók nemcsak
26054  III,  1890    |                     aminek talán az az oka, hogy a faj itt éppen nem vegyül.
26055  III,  1890    |                   tájban a templomok elõtt, hogy szemlét tartson a kijövõ
26056  III,  1890    |                    a lábszáron, de az igaz, hogy egészen végig, még a sarkat
26057  III,  1890    |                    tud olyan ügyesen járni, hogy le nem csúszik a lábáról,
26058  III,  1890    |                     a szegedi konyha olyan, hogy hálátlanság lenne mellette
26059  III,  1890    |             Takarékosságukra jellemzõ adat, hogy pusztán az alsó-városi népnek (
26060  III,  1890    |             pusztákra. Annyira takarékosak, hogy a szegedi polgár elõtt a
26061  III,  1890    |                    ingrata persona volt is, hogy »lehetetlen elcsapni, mert
26062  III,  1890    |                  példát lehetne fölsorolni, hogy a beköltözött nemes családok
26063  III,  1890    |                 közönség mind azt vallotta, hogy Szegedre való s vám nem
26064  III,  1890    |                  hídon menõtõl, mind eddig, hogy hová való, hanem az lett
26065  III,  1890    |               közmondásos volt.~Csodálatos, hogy dacára az élelmességnek
26066  III,  1890    |                  hajlik. Egész véletlenség, hogy a világhírû haramia, Rózsa
26067  III,  1890    |                   jóslat élt századokon át, hogy fog még abban király lakni...
26068  III,  1890    |                   óta egyszer sem. Látszik, hogy fölhevíteni csak a liberális,
26069  III,  1890    |                    él a legenda a népajkon, hogy régi nagyságát akkor éri
26070  III,  1890    |                    függött. De ez a kártya, hogy egy banális kifejezéssel
26071  III,  1890    |                kívánta látni manifesztálva, hogy mikor egy erõs nemzeti érzésû
26072  III,  1890    |                  feltöltötték a talajt úgy, hogy hasonló árvíz ma már korántsem
26073  III,  1890    |                   jó részben onnan eredtek, hogy a város palotáival aránylag,
26074  III,  1890    |                 tükrös ablakán imitt-amott, hogy a verõfény ellen a Nagy
26075  III,  1890    |                   csak a délibáb használta, hogy játsszék rajtok. E földek,
26076  III,  1890    |            önmagához: »Hej, Sándor, Sándor, hogy keresztül tudott járni az
26077  III,  1890    |                   hangok is emelkedtek már, hogy nem tudni, mi volt ezen
26078  III,  1890    |                  Gedeont.~- Mibõl gyanítod, hogy az jó lesz?~A báró vállat
26079  III,  1890    |                  embereket azért rendeltem, hogy méltóságodat kísérjék, hogy
26080  III,  1890    |                 hogy méltóságodat kísérjék, hogy becses személye biztonságba
26081  III,  1890    |                    én nem azért jöttem ide, hogy önök védelmezzenek engem,
26082  III,  1890    |                  védelmezzenek engem, hanem hogy én védelmezzem önöket. Megértette?~-
26083  III,  1890    |                     Igen.~- Rendelem tehát, hogy azonnal parancsolja el ezeket
26084  III,  1890    |                   fölemlegették maguk közt, hogy azt mondják: valami »kemény
26085  III,  1890    |               unokaöcs fejét:~- Gida, Gida, hogy tudtál olyan bolondot cselekedni,
26086  III,  1890    |                      Ez még sohase történt, hogy a jászkun kapitány szavába
26087  III,  1890    |                   csönd lett.~- Szót kérek, hogy kijelentsem, miszerint írjanak
26088  III,  1890    |                     az egyet követelem meg, hogy amikor ön itt elõttem áll,
26089  III,  1890    |           véghetetlen nagyra és hatalmasra, hogy egy szempillanat alatt némán,
26090  III,  1890    |                 orrával szimatolva tudatta, hogy részt szeretne venni a lakomában.~
26091  III,  1890    |               jószívû öreggel.~Megkérdezte, hogy megy sora. Az öreg elmondta,
26092  III,  1890    |                     sora. Az öreg elmondta, hogy nyugalmazott kishivatalnok,
26093  III,  1890    |                 panaszkodott, zsörtölõdött, hogy drága az élet, istentelenek
26094  III,  1890    |                penzió meg vékony, arra sok, hogy éhen haljon az ember, arra
26095  III,  1890    |                   az ember, arra meg kevés, hogy jóllakjék... eközben pedig
26096  III,  1890    |               legalább el ne sietett volna, hogy megköszönné neki. De már
26097  III,  1890    |            mindennap. Én pedig nem érek rá, hogy naponta ide szaladozzak,
26098  III,  1890    |                     csoda, ha meggondoljuk, hogy a gonosz influenza a tekintetes
26099  III,  1890    |              legkomolyabban figyelmeztetem, hogy menjen valahova meggyógyulni.
26100  III,  1890    |                   maga, doktor, bolondulva, hogy nekem ilyeneket mond? Ilyen
26101  III,  1890    |                 Erre a mellre meri mondani, hogy az gyenge. Semmiféle fajtájának
26102  III,  1890    |             hatalmasat ütött rá az öklével, hogy szinte kongott, mint a hordó:~-
26103  III,  1890    |                    mindegy, én konstatálom, hogy a köhögés nem tetszik, s
26104  III,  1890    |                     s elõre figyelmeztetem, hogy...~- Lárifári, hagyjon nekem
26105  III,  1890    |                    bátyánk, s annak jeléül, hogy errõl a tárgyról egy mukkot
26106  III,  1890    |                    is elmondta aggodalmait, hogy a férje könnyen megkaphatja
26107  III,  1890    |                  saját mellébe. Azt mondja, hogy az a legerõsebb mell Európában.~-
26108  III,  1890    |                      Arról is panaszkodott, hogy néha vért köp.~Dr. Rákóczy
26109  III,  1890    |                elmondta a tekintetes úrnak, hogy aligha baj van: az asszony
26110  III,  1890    |            lemondott a dohányzásról inkább, hogy ne ölje a füstjével, elkísérte
26111  III,  1890    |                       Mert neki köszönheti, hogy meggyógyult.~- Én? Hát mikor
26112  III,  1890    |                 példányképet. Hát illik az, hogy valaki ilyen komédiát ûzzön
26113  III,  1890    |                     igazán olyan melle van, hogy fát lehetne rajta vágni.~[
26114  III,  1890    |                      mely kevély volt arra, hogy szülte. Immár benne pihen,
26115  III,  1890    |                 akadt egyik-másik olyan is, hogy mikor a papírkosárba dobtam -
26116  III,  1890    |                   Rónay Jenõ alispán ellen, hogy így üldözi, amúgy üldözi,
26117  III,  1890    |                  közös megbeszélés alapján, hogy jöjjek azonnal Barsba, s
26118  III,  1890    |                Kedves bátyámuram! Köszönöm, hogy önök rám gondoltak sok bajaik
26119  III,  1890    |                melyekkel annyira jóllaktam, hogy most már nem is nevetek
26120  III,  1890    |                    többé.~Nem is képzeltem, hogy még ezen a téren is lehet
26121  III,  1890    |                valami új, valami szokatlan; hogy jöhet egy levél, amelyik
26122  III,  1890    |                    nemcsak arra kényszerít, hogy közöljem, hanem még arra
26123  III,  1890    |                közöljem, hanem még arra is, hogy írjak róla.~S íme jött.~
26124  III,  1890    |                egyik részrõl az a feltétel, hogy »M-th K-n írja meg a lapban!« (
26125  III,  1890    |                 lapban!« (Az a reménye van, hogy rám jobban hallgatnak a
26126  III,  1890    |                 összes okmányokat. (Persze, hogy ezek is a papírkosáré.)~
26127  III,  1890    |             forintja mégis érdekel annyira, hogy ne vonjam meg a kívánt segédkezet,
26128  III,  1890    |             nyilvánosságra hozni a forrást: hogy hogy lehet nyolcezer forintot
26129  III,  1890    |        nyilvánosságra hozni a forrást: hogy hogy lehet nyolcezer forintot
26130  III,  1890    |                  rászán nyolcezer forintot, hogy vele a pesszimista zsebébõl
26131  III,  1890    |                   fel egyik erdélyi lapban, hogy ki adta Irányinak ezt a
26132  III,  1890    |                    a nevet.~Nem sült ki, de hogy elég találó, kétségtelen.
26133  III,  1890    |                   újságíróról azt hallotta, hogy republikánus.~Hívatja legott
26134  III,  1890    |                  Hát mit csináljak? Persze, hogy elösmerem!~- Nekem az ellenkezõt
26135  III,  1890    |                  Hát mit csináljak? Persze, hogy aláírom!~- Kötelezi magát,
26136  III,  1890    |                  aláírom!~- Kötelezi magát, hogy semmit sem tesz a dinasztia
26137  III,  1890    |                    gravameneket fölsorolni, hogy lángra gyújtja kedvelt Magyarországomat.~
26138  III,  1890    |                     Pápay az »Egyetértés«-t hogy a fekete betûk közt megtalálja
26139  III,  1890    |                    hangon.~- Az a sérelmük, hogy nem hívja meg õket fölséged
26140  III,  1890    |                     nem lesz oly könnyelmû, hogy minket a forradalomba bonyolítson
26141  III,  1890    |                      örök tanúságául annak, hogy miképp nézett ki a »Magyar
26142  III,  1890    |                   az új helyzettel szemben, hogy immár a szélsõbalok is részesülnek
26143  III,  1890    |                      E tapintatos megoldás (hogy a Nemzet errõl írandó entrefiletjét
26144  III,  1890    |                  mindenkinek, akiket illet, hogy az »édes« ott bent lepényt
26145  III,  1890    |                      ha a pázsitra kirakja, hogy legeljenek.~Igazi falusi
26146  III,  1890    |                     fölviszünk a kastélyba, hogy ott lakjék, labdázzon, szamaragoljon
26147  III,  1890    |               felelte:~- Derék gyerek vagy, hogy az apádra gondolsz, de annak
26148  III,  1890    |                     napig sem foghatja fel, hogy a gróf olyan könnyen ideadta,
26149  III,  1890    |                   SZÉLÉN~(Apró útiképek)~I. Hogy fűlik a gép?~Egy kis osztrák
26150  III,  1890    |                    urak - felelte kevélyen, hogy ilyen vendégei vannak. -
26151  III,  1890    |                      És mégis jól jár? Vagy hogy éppen azért jár jól. Szép,
26152  III,  1890    |             tizenkét iskolát kijárni azért, hogy az ember így éljen?... Vajon
26153  III,  1890    |                 elmondhatom neked õszintén, hogy még egyetlenegy szolgabírám
26154  III,  1890    |              halállal.~Én akkor elértettem, hogy mi az. Ez az egy szó csömört
26155  III,  1890    |                   mogul találna dicsekedni, hogy egyik tisztviselõje se múlt
26156  III,  1890    |                   nézve, midõn észrevettem, hogy az egyik három zárra becsukott
26157  III,  1890    |                   már énvelem?~Hát az lesz, hogy vasárnap van, Berlinben
26158  III,  1890    |                 kinyitja... Szó sincs róla, hogy odaérjek a mennyegzõhöz.
26159  III,  1890    |                      Áruljon be a vámõrnek, hogy a másik táskámat sehogysem
26160  III,  1890    |                     szólt az csodálkozva. - Hogy mit mondjak? Vagy ön mondta
26161  III,  1890    |                        Úgy? S azt hiszi ön, hogy ezzel vége? Nagyon csalódik
26162  III,  1890    |                     csak most emeli.~Miért, hogy olyan késõn?~Mert hát hosszú
26163  III,  1890    |                  hát hosszú idõ kell ahhoz, hogy a fa kõvé változzék. Az
26164  III,  1890    |                vetette. Sok idõ kell ahhoz, hogy a bitófából szobor legyen.~
26165  III,  1890    |                   semmit sem az aradi mezõ, hogy e pompás márvány alak a
26166  III,  1890    |               minden fûszál susogta nekünk, hogy mi volt itt valamikor.~Mikor
26167  III,  1890    |            Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ilyesvalamit csakugyan elmondtam
26168  III,  1890    |                 kell adni az illetõ írónak, hogy mire elõadásom az õ tintatartóján
26169  III,  1890    |                  csodálatosan megváltozott (hogy aktuális hasonlattal éljek),
26170  III,  1890    |                       és csak az vigasztal, hogy ti szerkesztõk is elkoptok
26171  III,  1890    |                    jegyeztétek meg nevetve: hogy lehet ilyen pléhgyûrût hordani!
26172  III,  1890    |                    Hát gondoltátok volna-e, hogy arany annak a gyûrûnek a
26173  III,  1890    |                     nem a mi Móricz Pálunk? Hogy lehetséges ez, hogy egy »
26174  III,  1890    |                 Pálunk? Hogy lehetséges ez, hogy egy »miszerinteken« táplálkozó
26175  III,  1890    |                     csodálkoztam már többé, hogy jó a cikk, sem a másodiknál,
26176  III,  1890    |                 akarok, de az órámon látom, hogy még másfél percig nem szabad.~
26177  III,  1890    |                  érdeklõdés a feszültségig: hogy ugyan mi lehet az, amit
26178  III,  1890    |                 üzente általa Tisza Kálmán, hogy õ is eljött volna, ha meghívom,
26179  III,  1890    |             meghívom, de meghagyta Falknak, hogy tíz óra elõtt ne szólaljon,
26180  III,  1890    |        skriblerekben is megvan a kevélység, hogy ne áruljuk el, ha nagyon
26181  III,  1890    |                    valaki (gondolom Jókai), hogy de bizony többet írt az
26182  III,  1890    |                     is összeszidott:~- Mit? Hogy én semmit sem írtam? De
26183  III,  1890    |              Bizonyosan neked is elmondtam, hogy miképp nézhetett ki az a
26184  III,  1890    |                    az...~- Halljuk, uram.~- Hogy szeretem önt, elvárván õszinte
26185  III,  1890    |                         No, ugye emlékszel, hogy elmondtam volt ezt a jó
26186  III,  1890    |                jövõbe nem tudok), felötlik, hogy azok a mi öregapáink nem
26187  III,  1890    |               idegen emberrõl megsejtették, hogy sok pénze van, rögtön megválasztották
26188  III,  1890    |                     és add ki egy kötetben, hogy ezzel örökidõkre az írói
26189  III,  1890    |                majdan nagy mentséged lehet, hogy egyet meg reciprocitásból
26190  III,  1890    |                 Tarascon« elé írt.~Megírja, hogy nyári utazásai közben milyen
26191  III,  1890    |                  Mert a Tartarin ötlete az, hogy mikor egy irodalmi társaság
26192  III,  1890    |                    az csakugyan ízetlenség, hogy a magyar közélet olyan nemes
26193  III,  1890    |          tarasconiak nem azért tarasconiak, hogy megijednének valamitõl;
26194  III,  1890    |                 ugyanis ezen »választmány«, hogy õk nemcsak az irodalom pártolására
26195  III,  1890    |                   hozzád fordulok, barátom, hogy ez érdekes fölfedezésemet
26196  III,  1890    |                    Hangok emelkednek immár, hogy mit Savoyai Jenõ - legyen
26197  III,  1890    |                  Jenõ...~Kétségtelen ebbõl, hogy Tarascon elköltözött lakosai
26198  III,  1890    |                    õt párizsi utazásodból), hogy Picard úr s mindennemû más
26199  III,  1890    |                 bordában szõtt Tartarintól, hogy éppen olyan helyre hozta
26200  III,  1890    |                    a különbözõ genrek közt, hogy melyikre volna valami talentumom,
26201  III,  1890    |               talentumom, míg végre kisült, hogy az »elõszavakra« vagyok
26202  III,  1890    |                     megfordítva, arra való, hogy az igaz útról térítse el
26203  III,  1890    |                     vagytok, megérdemlitek, hogy helyet kapjatok a szalonok
26204  III,  1890    |                     Singer és Wolfner« cég, hogy itt a negyedik esztendõ,
26205  III,  1890    |                     megírni úgy az elõszót, hogy a novella is benne legyen?
26206  III,  1890    |                  furfangosan megkomponálni, hogy elõszó gyanánt szolgálhasson?
26207  III,  1890    |                   elég vakmerõ azt mondani, hogy ugyanezeket cselekedtem.~-
26208  III,  1890    |                    egy templomi hasonlatot; hogy olyan a magyar irodalom,
26209  III,  1890    |             igazmondás folytán még kisülne, hogy a meglevõ rácok se igazi
26210  III,  1890    |                 kezdet, például ilyesforma: hogy itt az »Almanach«-ban gyûlünk
26211  III,  1890    |                     ami kis termés van, nem hogy abból csupán kóstolót mutatna
26212  III,  1890    |                    mert még kikottyantanám, hogy némelykor már meg sem telt
26213  III,  1890    |                    leplezetlenül mondom el, hogy a magyar irodalom elpusztulóban
26214  III,  1890    |                  sincsen?«~És az a különös, hogy mind a hármuknak igazuk
26215  III,  1890    |                  szokott történni gyakorta, hogy elõször elpusztul a gazda,
26216  III,  1890    |                  nem felejti még egy ideig, hogy mi volt. Egy-egy virág fölpattan
26217  III,  1890    |                 nemzeti politika, ahelyett, hogy emelné az irodalmát, melybõl
26218  III,  1890    |                   rossz, fülledt levegõben, hogy fog az most meghízni ezen
26219  III,  1890    |                     szabad levegõn!«~S íme, hogy összezsugorodott. Ha maholnap
26220  III,  1890    |                asztalmozgatási pletykákban, hogy egy asztal megmozdul, ha
26221  III,  1890    |                    egyet nem tudtam felõle, hogy egyszerre viheti a magasba
26222  III,  1890    |            félfüllel a mi sopánkodásainkat, hogy lehetetlen boldogulni. S
26223  III,  1890    |                     fogunk), de az a tudat, hogy õ boldogulni tudott a tövises
26224  III,  1890    |               újságíró erejét, s az a tény, hogy közülünk olyan férfiak támadnak
26225  III,  1890    |                   jótékonyságot). Ott van - hogy csak az utolsó évekbõl említsünk
26226  III,  1890    |                   lélek és szív kell ahhoz, hogy valaki a mai anyagi korban
26227  III,  1890    |               magyar nemzeti kultúrának is, hogy egy német nyelvû lap kiadója
26228  III,  1890    |                nemzeti küzdelem ez a mienk, hogy az ellentáborból is szállítanak
26229  III,  1890    |                megnõtt belül a redakcióban, hogy a tényleges szerkesztést
26230  III,  1890    |                    népszerûségben majd csak hogy meg nem közelítették a múlt
26231  III,  1890    |                ekkor annyira újságíró volt, hogy nem tudott egyéb lenni.
26232  III,  1890    |                   mesés anyagi eredménnyel, hogy egyik munkatársát tizenkétezer
26233  III,  1890    |                   mert senki se hinné róla, hogy beteges) visszanyeri ruganyosságát,
26234  III,  1890    |                  barátom!~Midõn arra kérsz, hogy néhány szót írjak a »Jó
26235  III,  1890    |                    tollvonás csak az lehet, hogy megköszönjem neked a buzgalmat,
26236  III,  1890    |                 mikor hozzád adtam kosztba, hogy egy évtized múlva ilyen
26237  III,  1890    |                 karrierjéhez.~Hiszen tudod, hogy megy ez Magyarországon.
26238  III,  1890    |               eszembe se jut gyanúba fogni, hogy üzenetet visz... talán éppen
26239  III,  1890    |                    érdekel úgy, mint régen, hogy mit susognak egymás közt.
26240  III,  1890    |                   barátom, jól esik látnom, hogy te miként kezdesz fiatalodni.
26241  III,  1890    |                fiatal vérmesség kell ahhoz, hogy egy szépirodalmi kötetbe
26242  III,  1890    |                    versz be. Nem is hiszem, hogy nem a vén Galandáné boszorkányozott
26243  III,  1890    |                tudom én, a nemes kötekedés, hogy e könyvbõl, melyet te is
26244  III,  1890    |                    Levertél, elösmerem.~Nem hogy kicsinyelni akarnám a könyvet,
26245  III,  1890    |                    terembe. Hiszen az igaz, hogy szegény voltam, szegény
26246  III,  1890    |                   én most mondok, gyerekek, hogy a krumpli (aki hol burgonyára,
26247  III,  1890    |                    amit ezen a képen látok, hogy a Miska száját nyilván megégette (
26248  III,  1890    |                     maga forró burgonyáját, hogy minél elõbb bekebelezhesse.
26249  III,  1890    |                    a száját, illendõ dolog, hogy óvatosabb legyen. S minthogy
26250  III,  1890    |           hálátlanság. Hiszen áll, ami áll, hogy a krumpli nagy jóltevõje
26251  III,  1890    |                     a panasz a Tátra alatt, hogy »beteg a krumpli«, akkor
26252  III,  1890    |                  vesszõ a bombócot. Nemcsak hogy messze megy, de olyan óriás
26253  III,  1890    |                   tudom csodálkoznak rajta, hogy miféle »zöld állatka« lehet
26254  III,  1890    |                    gyerekekrõl továbbra is, hogy el ne unhassák magokat.~
26255  III,  1890    |                volna hozni, mert még kisül, hogy a Jóska bácsi tavaly csodálatosan
26256  III,  1890    |               dohányé.~Nagy kópé a krumpli, hogy még abban is megsegít, ha
26257  III,  1890    |                    jutalom mindezekért?~Az, hogy nagy rõzsetüzeket raktok
26258  III,  1890    |                     az a kis különbség van, hogy akkor az öregek volnának
26259  III,  1890    |                   Tudtam barátom... tudtam, hogy sikkasztanak, azért nem
26260  III,  1890    |                 attól a mocsoktalan Bayard, hogy egy csizmadiainas utána
26261  III,  1890    |                      Nem volt-e lehetséges, hogy I. Napóleont összecsipkedjék
26262  III,  1890    |                  sõt mernék is rá fogadni), hogy ezek az urak, akik most
26263  III,  1890    |                akarná leteríteni a tigrist, hogy rákiált: »Te gonosz tigris,
26264  III,  1890    |                  óta, azzal a különbséggel, hogy néha két elnöki megrovás
26265  III,  1890    |                     különös szerencse érte, hogy kétféle melegben beszélhetett.~
26266  III,  1890    |                     alatt, azon szavaknál, »hogy Tiszát semmi sem védi már,
26267  III,  1890    |                      mint a Mátyás restjei, hogy a szájuk kitátása is nagy
26268  III,  1890    |                   gesztusai úgy tûnnek fel, hogy no most rögtön ökölre rohan
26269  III,  1890    |                hiába kérleli õket az elnök, hogy »a képviselõ úrnak joga
26270  III,  1890    |                   jöttek.~- Hát tudjátok-e, hogy voltaképpen honnan volt
26271  III,  1890    |                    Este olvastam a lapokat, hogy Bolgár Ferenc és Szentiványi
26272  III,  1890    |            politikát. Behunyom a szemeimet, hogy ne lássam se a terem közepén
26273  III,  1890    |              rimánkodik gondolkozó felem -, hogy tud ön gyönyörködni ezeken
26274  III,  1890    |                     Meg ne lássa Wekerle.) »Hogy is volt az azzal a tót spionnal
26275  III,  1890    |                Naláczi János választásakor, hogy ez a Tisza Kálmán...«~De,
26276  III,  1890    |          Megelégszik avval a fenyegetéssel, hogy darabokban tépjük össze
26277  III,  1890    |                     hangokat.~»Hallottátok, hogy mit akarnak ezek? Föloszlatni
26278  III,  1890    |                   mesélte el szónoklatában, hogy meggyõzõdése szerint föl
26279  III,  1890    |                     megfordított. Meglehet, hogy ez csak valami új figura
26280  III,  1890    |                angoloktól tanult.~Elmondta, hogy a véderõvita szép és tárgyilagos
26281  III,  1890    |                   szép és tárgyilagos volt.~Hogy ment volt minden személyeskedéstõl.~
26282  III,  1890    |                   minden személyeskedéstõl.~Hogy magas nívón állott.~Hogy
26283  III,  1890    |                    Hogy magas nívón állott.~Hogy ebben az országban nincs
26284  III,  1890    |                  helyzetbõl a kibontakozás? Hogy kellene az ellenzékkel elbánni?
26285  III,  1890    |                      Még csak az van hátra, hogy az öreg Deákot hülyének
26286  III,  1890    |                   ennek a helyzetnek?~- Az, hogy valóságos parlamenti forradalom.~-
26287  III,  1890    |                        Az igaz.~- No látod, hogy elismered. Hát mégis le
26288  III,  1890    |                   waldecki forradalommal.~- Hogy volt az?~- Nekem maga Waldeck
26289  III,  1890    |               egy-egy ingerült rohama után, hogy: »Istenem, istenem, mi lesz
26290  III,  1890    |                   lesz ebbõl?«~Hát az lesz, hogy délután kettõkor elmennek
26291  III,  1890    |          elõszólítják.~Majd Tisza állt fel, hogy nehány szóval ajánlja a
26292  III,  1890    |                  már eleve úgy volt építve, hogy a beomlás veszélye nem lehetett
26293  III,  1890    |            alapozást egy erõsebb kõparthoz, hogy ahhoz újabb és újabb milliók
26294  III,  1890    |                  Csakugyan csodálatos volt, hogy Herman Ottó nincs jelen
26295  III,  1890    |                  mintha azt mondaná valaki, hogy Péchy Tamás kitért katolikusnak.)~-
26296  III,  1890    |          lenyíratása~Hát úgy esett a dolog, hogy a jeles természettudós a
26297  III,  1890    |                     jegyzetekre, a zsebbõl (hogy a nemzeti géniusznak is
26298  III,  1890    |             szálltak. Eszük ágában se volt, hogy valaki kémleli õket. De
26299  III,  1890    |              Hermannak sem volt eszeágában, hogy õt valaki kémleli.~Pediglen
26300  III,  1890    |                   az urat!~- Amondó vagyok, hogy nagy csapás éri a határunkat.
26301  III,  1890    |                    mit kiabálnak, ahelyett, hogy megmagyarázta volna mi járatban
26302  III,  1890    |                    Addig-addig csalogatták, hogy a jeles tudós végre lejött;
26303  III,  1890    |                      mert az képessé teszi, hogy minden birkózásnál leverje
26304  III,  1890    |                     jó források a folyóson. Hogy szórul szóra így történt-e,
26305  III,  1890    |                 illik most már a legjobban, hogy haja a tudományért hullt
26306  III,  1890    |                  azért utazott a fõvárosba, hogy a hatalom pártfogását megnyerje.
26307  III,  1890    |              napfény üde sugarainál.~Tudom, hogy önök (nyájas olvasók), szeretnék
26308  III,  1890    |             szeretnék hegyrõl-végrõl tudni, hogy mit gondol, mit érez ilyenkor
26309  III,  1890    |               atyafiak«.~Dehát a mamelukhad hogy viselkedik? (Hm, persze
26310  III,  1890    |                     az okos politikusok).~- Hogy gondoltok olyat? A párt
26311  III,  1890    |                     ha nehezen szokják meg, hogy nem Tisza Kálmán lesz a
26312  III,  1890    |                   ambícióm van, megmutatni, hogy milyen közlegény tudok lenni.~
26313  III,  1890    |                     tehát egészen bizonyos, hogy a lapok azon elsõ híre,
26314  III,  1890    |                 csak hagyjátok rám.«~Lehet, hogy így lesz jó, s hû pártja,
26315  III,  1890    |                     a hit volt megerõsödve, hogy az új kabinet fennállása
26316  III,  1890    |           konferencia éppen azt bizonyítja, hogy a szabadelvû párt hivatva
26317  III,  1890    |                     lapok, hát természetes, hogy akkor forrongás van. Immár
26318  III,  1890    |                voltaképpen a dolog úgy áll, hogy az új kabinet minden rázkódtatás
26319  III,  1890    |                   kinek megvan az a hibája, hogy tizenöt év alatt nem gondolt
26320  III,  1890    |                     alatt nem gondolt arra, hogy utódot neveljen, az utolsó
26321  III,  1890    |                    Majdnem biztosra vehetõ, hogy a szabadelvû párt teljes
26322  III,  1890    |                    egyszer utoljára (lehet, hogy nem is utoljára). Megemlítésre
26323  III,  1890    |              utoljára). Megemlítésre méltó, hogy a miniszteri székbe tizenöt
26324  III,  1890    |                   nyomott hangulatot szült, hogy a fölség csupán a kabinet
26325  III,  1890    |                  politikai körökben hírlik, hogy Szapáry gróf, midõn a kabinet
26326  III,  1890    |             alaposnak látszik az aggodalom, hogy a Ház jelenlegi ellenzéke
26327  III,  1890    |                     tagja is úgy vélekedik, hogy valóban bensõ viszonya a
26328  III,  1890    |                   kik eltávoznak a színrõl, hogy az új jelenetben ismét elõjöjjenek.
26329  III,  1890    |               kinyitja, becsukja a fiókját, hogy nem felejtett-e el benne
26330  III,  1890    |                     azt készülne jelenteni, hogy holnap lesz a Mária-Valéria
26331  III,  1890    |                     szavait, kérve a Házat, hogy miután a kormány lemondott,
26332  III,  1890    |              ülésnek, de a sors úgy akarta, hogy a zöld asztal hatalmas vitéze
26333  III,  1890    |                    is azzal fogadta Irányi, hogy nem bízik benne, most is
26334  III,  1890    |               ezelõtt tizenöt évvel felelt, hogy ezt személyének egyéni megítélésére
26335  III,  1890    |                    egész Ház kíváncsi volt, hogy ugyan kiket nevezett ki
26336  III,  1890    |                  átható hangon olvasta fel, hogy vitézlõ Tisza Kálmán fölmentetvén,
26337  III,  1890    |                 aratta a legnagyobb hatást, hogy az irány a régi marad.~Az
26338  III,  1890    |                  nyíltsággal jelentette ki, hogy a honossági törvény revízióját
26339  III,  1890    |                Ignác, aki nyilván röstelli, hogy Irányi a múlt pénteki beszédével
26340  III,  1890    |                      Még csak az hiányzott, hogy az ellenzéki vezérek is
26341  III,  1890    |                   alakjait, azt mondhatnók, hogy Irányi elõvonta rozsdás
26342  III,  1890    |                    alá, de sejtetni hagyta, hogy ott van, keze amelyben só
26343  III,  1890    |                    odasiklott a fegyverhez, hogy csörömpöljön harciasan;
26344  III,  1890    |                    pártot.~Szilágyi látván, hogy a csendes bemutatóból most
26345  III,  1890    |                Apponyi beszéde - felelék -, hogy ezentúl se hagyja el azokat
26346  III,  1890    |                 mondása, aki fölem­lítette, hogy »sok az eszkimó és kevés
26347  III,  1890    |                 arról volna szó egyszerûen, hogy mit beszél ilyenkor Hagara
26348  III,  1890    |                      Ha csak azt kutatnánk, hogy mit hallgat el Darányi Ignác,
26349  III,  1890    |                   se kitalálhatatlan titok: hogy éppen õt rendelték az istenek
26350  III,  1890    |                   át Tisza elmenetelével, s hogy helyezkedett el a többség.~
26351  III,  1890    |                 Andrássy Gyuláról beszélik, hogy magyar miniszterelnöksége
26352  III,  1890    |              mamelukokat, kik azt remélték, hogy Tiszával az élén csakhamar
26353  III,  1890    |                    vergõdik nagy hatalomra, hogy minden hatalom, mely tizenöt
26354  III,  1890    |                 vala el titkos szavazattal, hogy ki vegye át a kormányrudat
26355  III,  1890    |              válhatott volna veszedelmessé, hogy a gondolkozók mély tiszteletét
26356  III,  1890    |               kavicsokat tett a nyelve alá, hogy a hebegéstõl elszokjék,
26357  III,  1890    |               közönyösebb. A baj abban van, hogy Tisza nem hagyott maga után
26358  III,  1890    |                pártjával, tervszerûleg úgy, hogy az örökké ötletszerûnek
26359  III,  1890    |                  oly régrõl datálódott már, hogy a párt tagjai közül csak
26360  III,  1890    |                    ahogy senki sem kívánja, hogy az embernek több orra legyen
26361  III,  1890    |           megbeszélés alá jut, kétségtelen, hogy lett volna rá párt, mely
26362  III,  1890    |                 orrot vesz fel programjába.~Hogy a kabinet és a párt miként
26363  III,  1890    |              sikerek ragyognak. Lehetetlen, hogy ilyen markáns, erõtõl duzzadó
26364  III,  1890    |                  koponyákban is kirügyezik, hogy amint így állnak a kabinet
26365  III,  1890    |                  tollazatával.~Természetes, hogy e mindenkit legyûrõ, mindenki
26366  III,  1890    |                   elõtérbe az aggodalmakat, hogy a szabadelvû párt talán
26367  III,  1890    |                    mályvabimbóknak mindegy, hogy ki tûzi õket a gomblyukba;
26368  III,  1890    |               ugyanazon kupéba a cókmókját, hogy õk együtt utaznak, mert
26369  III,  1890    |                     még akkor se hiszik el, hogy végképp meghalhatott és
26370  III,  1890    |                    s itt csak azért vannak, hogy ez a legalkalmasabb hely,
26371  III,  1890    |               várnak már egyebet, csak azt, hogy eljöjjenek majd a temetésükre.
26372  III,  1890    |                    cikkáznak is, azt lesik, hogy lesz-e holnap esõ, mert
26373  III,  1890    |                      akik azért képviselõk, hogy többet írhassanak még egy
26374  III,  1890    |                sorral a vizitkártyájukra, s hogy délelõtt, mikor még a kaszinó
26375  III,  1890    |                   mind a kettõtõl, anélkül, hogy ezzel csak egy vonalnyit
26376  III,  1890    |                     látja a libera­lizmust, hogy »maradjon meg a vármegye«,
26377  III,  1890    |                    azt az egyet fogadja el, hogy ne a mágnások töltsék be
26378  III,  1890    |                    ez, éppen nem arra való, hogy esetleges ellenfelekkel
26379  III,  1890    |              fölvetette, mit kellene tenni, hogy a párt kompakt maradjon.~
26380  III,  1890    |               hozatott, hanem annyi kisült, hogy a kormány az itt egybegyûltekre
26381  III,  1890    |                     fel, mit kellene tenni, hogy a párt kompakt maradjon.
26382  III,  1890    |               hozatott, hanem annyi kisült, hogy az itt egybe­gyûltekre hallgasson
26383  III,  1890    |                 azzal az okos módosítással, hogy legalább meg is vacsoráztak
26384  III,  1890    |                   leszürheti a megjegyzést, hogy ahol három konzíliumot is
26385  III,  1890    |                 megfigyelõleg ott láthatja, hogy itt a tekintélyeskedés tizenöt
26386  III,  1890    |                    viszketege mutatkozik. S hogy mind a háromszor éppen a
26387  III,  1890    |           választotta köpönyegnek, látszik, hogy ez még mindig erõs posztóból
26388  III,  1890    |                 bízvást kezdheti redukción, hogy elcsapja azt a szegény krampuszt,
26389  III,  1890    |                     támogatja Szapáryt. Az, hogy a többség élettelen és lágymeleg,
26390  III,  1890    |                    pedig nagyon szeretett), hogy a lélek még hálni se járt
26391  III,  1890    |             növelhetné, ha látná a többség, hogy a kormány ilyen eshetõségre
26392  III,  1890    |                     minden kormány tudja, s hogy negyven megbízhatatlan szavazatot
26393  III,  1890    |              eloszlatásának« hínak? Persze, hogy ez olyan krampusz, akivel
26394  III,  1890    |                   nemcsak az a kötelessége, hogy jól kormányozzon (amihez
26395  III,  1890    |                    alakuló táborokat azzal, hogy Debrecen és Nagyvárad is
26396  III,  1890    |                    amelynek meg van ígérve: hogy lesz ugyan fácánpecsenye
26397  III,  1890    |                idõszerû«. (Ami azt jelenti, hogy sokkal idõszerûbb lett volna
26398  III,  1890    |                    után jelentik a jegyzõk, hogy a fekete táblák tiszták,
26399  III,  1890    |                 mint hajdan a sárkányoknak, hogy beszéd közben mindig megeszik
26400  III,  1890    |              lövegeket dobott értök vissza, hogy a kormánypárton is ellebbent
26401  III,  1890    |                     kell állani a porondra, hogy megverjen valakit az elõtte
26402  III,  1890    |              Eperjes mellett szólt, de úgy, hogy a rivális Kassára esett
26403  III,  1890    |                      Többek közt említette, hogy egy nagy múltú államférfiú
26404  III,  1890    |                   tegnapi vitáról, különös, hogy a Ház két leggorombább embere
26405  III,  1890    |                     halkan azt rebesgették, hogy az az államférfi maga Tisza
26406  III,  1890    |                     válaszában úgy találta, hogy annak a névtelen státuszférfinak,
26407  III,  1890    |                  szót kért, s kijelentette, hogy a neki tulajdonított megjegyzést
26408  III,  1890    |             mindkettõt, arra a kifejezésre, hogy a Ház leggorombább tagja,
26409  III,  1890    |             szatírát úgy akarták parírozni, hogy közbekiáltottak: »Melyiket?«.~
26410  III,  1890    |                   vasvesszeje alatt minden, hogy költözködnek ki a lakosok
26411  III,  1890    |                      hajdan virágzó városok hogy kongnak néptelenül, piacaikat
26412  III,  1890    |                    olyan virágzó városokat, hogy szeme, szája állt el az
26413  III,  1890    |                  olyan magas fokán állanak, hogy Bluntschlit könyv nélkül
26414  III,  1890    |                    a jólét olyan általános, hogy a fölösleges zsír és méz
26415  III,  1890    |                   dicsérte el Gyõr városát, hogy valaki közbe kiáltott a
26416  III,  1890    |             Szombathely mellett Gyõr ellen, hogy Szombathelyhez közelebb
26417  III,  1890    |              székhelyéül. Látván Kaas Ivor, hogy az egész vitában erre van
26418  III,  1890    |                    Õróla nem lehet mondani, hogy dicsekedett, sõt azt állította,
26419  III,  1890    |             dicsekedett, sõt azt állította, hogy Nagyváradon van a legtöbb
26420  III,  1890    |                Sopron bõrébe, azt állítván, hogy Sopron azért kapta az osztrák
26421  III,  1890    |           Szerencséje szegény Goda Bélának, hogy Fabiny Teofil nem volt kéznél.
26422  III,  1890    |             elhelyezését indokolta.~Persze, hogy a javaslat e tekintetben
26423  III,  1890    |               tekintetben nem tökéletes, de hogy az lehessen, csak egyetlen
26424  III,  1890    |                     példán, elõre kimondta, hogy szíves fogadtatásra ne számítson. »
26425  III,  1890    |                     vele.«~A Házba, dacára, hogy ott benn már a Homér fénydús
26426  III,  1890    |                    karzaton, mert híre lõn, hogy gróf Károlyi István fog
26427  III,  1890    |                  tájékoztatta a szélsõbalt, hogy ennek a hétnek (mert egy
26428  III,  1890    |                   Szapáry Gyula kifejtette, hogy az Irányi-javaslat nem bír
26429  III,  1890    |            kivándorlás megakadályozására, s hogy akik tíz évig nem járulnak
26430  III,  1890    |                  alatt azt a nyilatkozatot, hogy: »magyar kívánok lenni«.~
26431  III,  1890    |              szélsõbaliak, akik megszokták, hogy odaát a szomszédban az õ
26432  III,  1890    |                  ötlete az volt Károlyinak, hogy híres, el nem mondott beszédjébõl
26433  III,  1890    |                 lehetett, sem elég lojális, hogy valamivel mégis megengesz­
26434  III,  1890    |                   arra lehet következtetni, hogy holnap õ is felszólal.~Még
26435  III,  1890    |           foglalkoztatta az egész folyosót, hogy hajszát tartott Cogordanra.~-
26436  III,  1890    |                  Cogardan úgy lett híressé, hogy Irányi hivatkozott az õ
26437  III,  1890    |                   Tibádot bántotta a dolog, hogy a jó öreg Bluntschli (aki
26438  III,  1890    |                    vállat vont, de anélkül, hogy a nyaka méltóságos merevségébõl
26439  III,  1890    |                  amelyben a neve elõfordul, hogy könyvet írt a honosságról.~»
26440  III,  1890    |                    rest a kedélyes siculus, hogy a könyvtárnokokat (Coxot
26441  III,  1890    |                lajstromokat, s végül kisül, hogy csakugyan van Cogordan.
26442  III,  1890    |                     honossági vita végéig - hogy elcsukja a tisztelt Ház
26443  III,  1890    |         kérdezõsködve az egészsége iránt:~- Hogy érzed magadat?~- Elég jól
26444  III,  1890    |                 kiváló szónokok oly ritkák, hogy Tisza többnyire a folyosón
26445  III,  1890    |           kivándorlásáról szólott, mondván, hogy azok is többnyire visszatérnek,
26446  III,  1890    |           gyanúsítás sem vette ki sodrából, hogy õ tót, folytatá beszédét
26447  III,  1890    |              suhannak ezek el a vita alatt, hogy csak a legközelebbi padsornak
26448  III,  1890    |                    92-ben majd megmutatjuk, hogy lesz a kormánypárt -...
26449  III,  1890    |                   beszéd ez!... Elég rossz, hogy meghozták... Akkor is rossz
26450  III,  1890    |        õszinteséggel fejté ki álláspontját, hogy az ellenzék kezébõl minden
26451  III,  1890    |                     lóversenyeket, mondván, hogy azok árán minden évben sok
26452  III,  1890    |                    Veresnek arra a vádjára, hogy Kossuthot kizárják a honpolgárságból,
26453  III,  1890    |                követett el hosszú pályáján, hogy a saját ábrándjait lakat
26454  III,  1890    |                     gyengeséget tanúsított, hogy a saját fia dicsõségét nem
26455  III,  1890    |           megpróbálták a »segédkezést« úgy, hogy a »véderõi zaj« siket, tompa
26456  III,  1890    |               dörmögte magában az öregúr -, hogy én magam zavarom a tanácskozást.«)~
26457  III,  1890    |                szétfutottak katedra mellõl, hogy az intelemhez képest a helyeikrõl
26458  III,  1890    |                     oly elementáris erõvel, hogy szinte a Ház falai rengtek
26459  III,  1890    |                 odabent?~Hát éppen az volt, hogy Károlyi Gábor, az ellenzék
26460  III,  1890    |               életemben büszke leszek arra, hogy õ konspirált, akkor, midõn
26461  III,  1890    |       méltatlankodott hangosan: »Látom már, hogy csakugyan vágyik a miniszteri
26462  III,  1890    |                       isten látja lelkemet, hogy veletek érzek. Ne okoskodjatok,
26463  III,  1890    |                 szeretnék. Hiszen tudjátok, hogy veletek voltam a „nagy”
26464  III,  1890    |               Legújabb változata a vitának, hogy Dárdai Sándor fekszik a
26465  III,  1890    |                 tanulsággal gazdagodik meg, hogy könnyebb a javaslatokat
26466  III,  1890    |                 volt az öreg, ne adj isten, hogy csak egy megjegyzést is
26467  III,  1890    |                   tölcséreket, egész addig: hogy »a vita folytatása holnapra
26468  III,  1890    |                     az ülés végén: »Ej, ej, hogy megnõtt azóta ez a Polónyi
26469  III,  1890    |                Ezekrõl nem lehet elmondani, hogy ahova lépnek ott nem terem
26470  III,  1890    |                 Károlyi Gábor ma felállott, hogy attól a tábornok úrtól (
26471  III,  1890    |                amint aztán õ is felszólalt, hogy õ 1848-ben még Grácban ült
26472  III,  1890    |                   arra szemelte ki a fátum, hogy Károlyi Gábor generálisokat
26473  III,  1890    |                    Hát még mikor azt látta, hogy Pongrácz csakhamar elõkeríti
26474  III,  1890    |                 szerette volna kipuhatolni, hogy miféle halállal akarja a
26475  III,  1890    |                    az olyan jó ember kérem, hogy bizonyosan csak tévútra
26476  III,  1890    |                       csodálkozott Sturm.~- Hogy a pokolba ne haragudjam,
26477  III,  1890    |                 asszonyok elõtt! Tudja meg, hogy és 33-ban születtem és nem
26478  III,  1890    |                    tanulsággal.~Az elsõ az, hogy a nyugalmazott tábornokok
26479  III,  1890    |                   tábornokok.~A második az, hogy a képviselõk annyira el
26480  III,  1890    |                  törvényhozási munkájukban, hogy még a saját életrajzukat
26481  III,  1890    |                   átolvasni.~A harmadik az, hogy a nyomtatott betû sem szentírás.~
26482  III,  1890    |                   Rákóczi fiá«-t, ahelyett, hogy most itt a pörkölõ melegben
26483  III,  1890    |                    mikor a köpût megrázzák, hogy hamarább kijöjjön a raj.~
26484  III,  1890    |                  Hivatkozik Molnár Antalra, hogy miként informálta õ Kossuthot.
26485  III,  1890    |                 akik úgy alkották egyrészt, hogy semmivel se legyen megelégedve,
26486  III,  1890    |             unalmasan. Azt a képet nyújtva, hogy valaki mennyi ideig tud
26487  III,  1890    |              garasos szivart színi anélkül, hogy a hamuja elcseppenjen.~Nekifordult
26488  III,  1890    |                    is (hát persze, persze), hogy mekkora nagyot tévedett.
26489  III,  1890    |                     az öregúr póza mutatja, hogy most nagy effektust vár:~-
26490  III,  1890    |                    õ tévedése abból állott, hogy hitt a bécsi udvarnak és
26491  III,  1890    |             talpaival Apponyit »letiporta«, hogy azelõtt rászavazott a Boda
26492  III,  1890    |              felállott s elmondta õszintén, hogy milyen betegségben múlt
26493  III,  1890    |                    a saját felelõsségére, s hogy jött aztán a Kossuth levele,
26494  III,  1890    |        õszinteséggel, olyan nyílt modorban, hogy még az ellenzék se haragudott
26495  III,  1890    |               helyeken olyan figyelem volt, hogy, mint az elnök mondá a csendet
26496  III,  1890    |            ellenzéket; Irányit arra indítá, hogy egy idézett szélsõbali lappal
26497  III,  1890    |                     mégse vitte rá a lelke, hogy a vita legvégén még egyszer
26498  III,  1890    |         izgatottsággal várták az eldöntést, hogy kinek a kezébe jut hát az
26499  III,  1890    |       Megszámíttatván a szavazatok, kitûnt, hogy 80 »nem« szavazattal szemben »
26500  III,  1890    |                   jelzõjének jogosultságát, hogy Kossuthot per »nagy hazánkfia«