bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

27001  III,  1891    |                 Évtizedek óta az elsõ eset, hogy valaki olyasmit sikkaszt
27002  III,  1891    |                  kettõ világos.~Elõször az, hogy a nyomtatott beszédben,
27003  III,  1891    |                okozhat.~Másodszor pedig az, hogy a Pesti Hírlap betûit -
27004  III,  1891    |                     egyébként megnyugtatva, hogy Mikszáth Kálmán sokkal jobban
27005  III,  1891    |                 körök is nagyon jól tudják, hogy szabadelvûségünket a szelídítõ »
27006  III,  1891    |                     affelõl is meggyõzõdve, hogy az az értelemzavaró »komma«
27007  III,  1891    |                   fölöslegesebb dolog, mint hogy ebben a kérdésben tovább
27008  III,  1891    |                   Már szinte úgy nézett ki, hogy nem fér hatalmas egyénisége
27009  III,  1891    |                 hazaellenes kurjantást úgy, hogy abból egy mukkanás se hallatszott
27010  III,  1891    |                   ez a Hertelendi!~De mivel hogy csodák nincsenek a világon,
27011  III,  1891    |                   megfejtését.~Azt mondják, hogy volt egy nyitja. Mondják,
27012  III,  1891    |                   volt egy nyitja. Mondják, hogy a hatalmas fõispán nagy
27013  III,  1891    |            praktikával csinálta a dolgokat; hogy amikor valami kabátos rác
27014  III,  1891    |                 ember bajba keveredett úgy, hogy a kriminalitás mezsgyéjét
27015  III,  1891    |                    ennélfogva elhatároztam, hogy megteszem körjegyzõnek.~-
27016  III,  1891    |                  ezek olyan bolondos akták, hogy egyszeribe kijönnek ebbõl
27017  III,  1891    |                 követválasztást.~Valószínû, hogy sok a túlzás is ezekben
27018  III,  1891    |                   állta útját.~Kétségtelen, hogy az érdekes egyéniségû fõispán
27019  III,  1891    |                  fifikát!), de kétségtelen, hogy kormányzati képességének
27020  III,  1891    |                    is sok része volt abban, hogy Torontálban minden csendes.~
27021  III,  1891    |              Sikerrel harcolt, az a fõ. Az, hogy a fegyvernemeket nem válogatta,
27022  III,  1891    |               fegyvernemeket nem válogatta, hogy igazi gyõzelmek helyett
27023  III,  1891    |                    Lehetséges-e az például, hogy jön egy óra, amikot látni
27024  III,  1891    |               emlékszik már arra? Meglehet, hogy aláírtam, de bizonyosan
27025  III,  1891    |                szinte föllélegzik örömében, hogy Vaszary lett a prímás. (
27026  III,  1891    |                       feleltem.~- Olvastam, hogy a torkod fáj.~- A torkom
27027  III,  1891    |                ízzel, olyan jó, mint a vaj, hogy szinte kenyérre lehetne
27028  III,  1891    |                   revidere! - szólt azután, hogy elváltunk.~Talán négy-öt
27029  III,  1891    |                       felelte közömbösen. - Hogy van, hogy?~Bizonyos kedvtelenséggel
27030  III,  1891    |                     közömbösen. - Hogy van, hogy?~Bizonyos kedvtelenséggel
27031  III,  1891    |                     viszonyokból. Elmondta, hogy rosszul esik idegenben élnie.
27032  III,  1891    |                  hibázva - sóhajtott fel -, hogy hová fog ez vezetni, ki
27033  III,  1891    |                köszvényes baját is s kérdé, hogy mit tanácsolnék ellene.~-
27034  III,  1891    |                     szólt csodálkozva. - És hogy kell azt kezelni?~Éppen
27035  III,  1891    |                vidáman integet Vucsetics:~- Hogy érzi magát?~- Fölségesen.
27036  III,  1891    |                futottak meg elõle. Az igaz, hogy õ se.~Ez utolsó találkozáskor
27037  III,  1891    |                    tanúságára az utókornak, hogy semmi se nehéz a világon.~
27038  III,  1891    |                érsekké lehet benne anélkül, hogy megerõltetné magát és hogy
27039  III,  1891    |                  hogy megerõltetné magát és hogy tehetne róla.~KI A VIVÁT?~
27040  III,  1891    |                  szólalt fel a közgyûlésen, hogy »a fák erdõkbe valók, Londonban
27041  III,  1891    |                     az õ közönséges rendje, hogy városban elõször az emberek
27042  III,  1891    |                    többinek.~Aki azt hiszi, hogy túlzott a kép, az ellen
27043  III,  1891    |                     veti fel e sorok írója, hogy ha Magyarországon tud valaki
27044  III,  1891    |                     képére teremtett nevek, hogy az a világon senkit sem
27045  III,  1891    |                     ábrázoltatni gránitból, hogy itt emelkedjék fenn a következõ
27046  III,  1891    |                    Meglesz, de tudnom kell, hogy a leendõ király mit olvasott
27047  III,  1891    |                     Eközben eszembe jutott, hogy nem fogom-e Jókait rossz
27048  III,  1891    |        gazemberekkel népesíti meg könyveit, hogy, ha azokból ösmeri meg a
27049  III,  1891    |                    Hej, Vas Gereben! Persze hogy Vas Gereben volna jó, ha
27050  III,  1891    |                     eközben eszembe jutott, hogy az Abonyi: »A mi nótáink«-
27051  III,  1891    |                  meg a szívemben az a vágy, hogy bárcsak készen lenne már
27052  III,  1891    |                   olvasó személyiség olyan, hogy nem minden alkalmas neki.~-
27053  III,  1891    |                   ez az irodalmi állapot -, hogy a mi íróink inkább a fiatalságnak
27054  III,  1891    |                      A véletlen úgy akarta, hogy nem sok idõ múlva ez eset
27055  III,  1891    |                  király melletti miniszter, hogy a lányainak válogassak össze
27056  III,  1891    |              Bécsben lakván, azt szeretném, hogy legalább lelkük ne nélkülözze
27057  III,  1891    |                    könyvekbõl. Mit éreznek, hogy játszanak, mi dobogtatja
27058  III,  1891    |                könyveket kérek.~Megígértem, hogy összeállítom ezt a lajstromot
27059  III,  1891    |                     van az, kegyelmes uram, hogy a mi íróink inkább az idõsek
27060  III,  1891    |           konzekvenciákat magamra nézve is: hogy kinek írok én, ha se a fiatalságnak,
27061  III,  1891    |                      ha még arra sem valók, hogy a magyar életet meg lehessen
27062  III,  1891    |                    nem kívánom én senkitõl, hogy az én kedvemért változzék
27063  III,  1891    |                külföldi irodalomra utaznak, hogy azon meghizlalva a lelküket,
27064  III,  1891    |              másolatokat.~Ezeket szeretném, hogy e cölöpnél álljanak meg
27065  III,  1891    |                  kedvébõl is meghalt volna, hogy tovább álmodhassa a Tisza-korszak
27066  III,  1891    |                    fáj, akik itt maradtunk, hogy õk már nincsenek többé.
27067  III,  1891    |                fakadjunk sírva?~Elmondja-e, hogy vissza nem jöhet onnan többé.~
27068  III,  1891    |                     hitték a literatúrában, hogy ez dac- és védszövetség
27069  III,  1891    |                 nevetséges vád volt ellene, hogy elnyomja a tehetségeket.
27070  III,  1891    |                     Éspedig erõs dongájú.~- Hogy hívják?~- Murai Károly.~(
27071  III,  1891    |                 alatt otthon, tudtára adni, hogy a Teleki-vígjátékokról nem
27072  III,  1891    |                 tudta, mert amint meglátta, hogy a szobájába lépek, az erõs
27073  III,  1891    |                     most utólag kezd fájni, hogy éppen annak kellett lenni
27074  III,  1891    |                   közelebb lépegetek hozzá.~HOGY ÍRJÁK A DARABOKAT~- Csikyrõl -~
27075  III,  1891    |                    A DARABOKAT~- Csikyrõl -~Hogy s hogy nem, fölvetõdött
27076  III,  1891    |               DARABOKAT~- Csikyrõl -~Hogy s hogy nem, fölvetõdött egyszer
27077  III,  1891    |                      Persze nem azért ment, hogy a colonne-ban sorakozzék;
27078  III,  1891    |                  egyebet felelni, mint azt, hogy íróasztalnál.~- És könnyen
27079  III,  1891    |                 csinálja?~Csiky, látva azt, hogy komolyan érdeklõdnek, õszinte
27080  III,  1891    |             íróasztalomhoz. Megmondom neki, hogy milyen zsánerû jellemet
27081  III,  1891    |                 nehezen tudtam beleegyezni, hogy e karcolatok külön kötetben
27082  III,  1891    |                  lecsitít. Hízeleg a tudat, hogy azt mondhatom az illusztris
27083  III,  1891    |                   kaparni.~Gyakran megesik, hogy nagy szónok is ügyetlen
27084  III,  1891    |                 arra sem lehet figyelemmel, hogy oly ülések leírását nyújtsa,
27085  III,  1891    |                    emlékeket akar nyújtani, hogy aki lapozgat benne (legyen
27086  III,  1891    |          meresztettem rá:~- Én a Házba? Hát hogy mehetnék én oda? Aztán hogy
27087  III,  1891    |                 hogy mehetnék én oda? Aztán hogy tudnék én arról írni? Nem
27088  III,  1891    |                     azt az egyet megteszem, hogy az országgyûlés elé írok
27089  III,  1891    |                 világért nem mondták volna, hogy rossz dolgot írtam. Légrády
27090  III,  1891    |                 utcában van az a Ház? Aztán hogy eresztik oda az embert,
27091  III,  1891    |               Károly barátom lett megbízva, hogy jöjjön értem reggel, aztán
27092  III,  1891    |                   oldal, melyik a baloldal, hogy hívják azt a tüskés bajuszú
27093  III,  1891    |                    már valami képes lapban. Hogy elméláztam én ezeken! Érdekelt
27094  III,  1891    |                  éppen aludt. Megkérdeztem, hogy hívják: »Göndöcs Benedek«
27095  III,  1891    |                    s felette csodálkozának, hogy van még valaki, aki Benedek
27096  III,  1891    |                aztán késõbb jutott eszembe, hogy nálunk falun a fürjet tartják
27097  III,  1891    |                    Megfagyott bennem a vér, hogy mi lesz most. Valami borzasztónak
27098  III,  1891    |               megcsörren, szava megcsendül, hogy élõszóval adja át a fõrendek
27099  III,  1891    |                  ide. Éreztem én azt elõre, hogy nagy veszedelem vár itt
27100  III,  1891    |                    ország nem értette meg), hogy bár az ülés nem volt népes,
27101  III,  1891    |                   Mert mégis nehéz elhinni, hogy az ország összes kabátjai
27102  III,  1891    |                bejelentettem a fõszolgának, hogy tegnap ellopták a kabáto­
27103  III,  1891    |                     vágott és megbiztatott, hogy majd tudakozódni és vigyázni
27104  III,  1891    |                    azon vettem magam észre, hogy a kabát már egészen kiment
27105  III,  1891    |              gondoltam késõbb, isten ments, hogy az megkerüljön. Mondtam
27106  III,  1891    |                   Mondtam is a fõszolgának, hogy ne kerestesse, ne nyomoztassa,
27107  III,  1891    |                 Mert hát úgy esett a dolog, hogy éppen a karácsonyi ünnepek
27108  III,  1891    |                   éles elmével találgatták, hogy mit szándékozom most tenni.~
27109  III,  1891    |             szülõapja a karcolatoknak s nem hogy kéziratok tûntek volna el
27110  III,  1891    |                   mondtam én egy szóval is, hogy melyitek a tudós, melytek
27111  III,  1891    |                 elmosolyodott.~- Hm! persze hogy nem mondtad - s egy tudóshoz
27112  III,  1891    |                    fõrendiházi karcolatban, hogy úgy nézett ki Luther-rokkjában,
27113  III,  1891    |                 tettek:~- Mi akar az lenni, hogy evangelikus létedre olyan
27114  III,  1891    |                   ezt?~- Arra - feleltem -, hogy tudom, mi a becsület s ha
27115  III,  1891    |                   Ebbõl láthatja az olvasó, hogy karcolatírói pályám egyáltalán
27116  III,  1891    |        szerkesztõhöz)~Kedves Barátom! Írod, hogy a Petõfi Társaság tagjait
27117  III,  1891    |                 sort, amibõl azt veszem ki, hogy mindössze egy jeles mondat
27118  III,  1891    |                   vagyok én arra?~S aztán - hogy teljesen õszinte legyek -
27119  III,  1891    |              megnyomorít az emlékkönyvével, hogy írjak bele valamit. S én
27120  III,  1891    |                   az ötleted támad egyszer, hogy holt írók Stammbuchokba
27121  III,  1891    |                     arra nehezen jöttök rá.~Hogy ti. ezt az egy mondatot
27122  III,  1891    |                     bennem az a szép vonás, hogy ha már lopok, a leggazdagabb
27123  III,  1891    |                kérlek, írd oda a képem alá, hogy »Az író olyan, mint a havasi
27124  III,  1891    |               dörzsölöd a kezeidet: »De jó, hogy már hazajöttem«.~A karácsony
27125  III,  1891    |                bolond dolog se történt még, hogy az 1891. esztendõbõl valaki
27126  III,  1891    |                     felszólítva a nemzetet, hogy hagyjon fel boldogtalan
27127  III,  1891    |         gondolkoztak, mikor arról volt szó, hogy a magyar csapatokat Bosznia
27128  III,  1891    |                     volt a Ház napirendjén, hogy a bosnyák-hercegovinai csapattestek
27129  III,  1891    |                  golyóbisok. Ezzel mondták, hogy bizony mi nem eresztünk
27130  III,  1891    |                    cselekedtek. Igaz ugyan, hogy szintén régimódi fegyverekkel
27131  III,  1891    |                vették elõ, anélkül azonban, hogy szikrát adtak volna, amely
27132  III,  1891    |                    Ház oly hamar eldöntött, hogy az idegen csapattesteket
27133  III,  1891    |                     volna, nyugodtan tûrve, hogy a mamelukok - a bosnyák
27134  III,  1891    |                  felállással egyezett bele, hogy a bosnyák-hercegovinai csapatok
27135  III,  1891    |             csapatok bevonuljanak. És félõ, hogy ebben a nõk nagy része nem
27136  III,  1891    |                  úgy szeretik ebédre hívni, hogy Magyarország legyen - az
27137  III,  1891    |                    hírlapoknak ama hírébõl, hogy a tarifa módosítás alá esik,
27138  III,  1891    |                     cáfolata. Kijelentette, hogy bár a tarifa a konjunkturális
27139  III,  1891    |                   hegedûbe való volt, mivel hogy a hegedû szokott sírni,
27140  III,  1891    |                      akik legjobban tudják, hogy milyen rémítõ veszedelem
27141  III,  1891    |                   megterem, az történt meg, hogy egy képviselõjelölttõl,
27142  III,  1891    |                    elsõ hegedûs, kérdezvén, hogy szándékozik-e úgy ebben,
27143  III,  1891    |      belügyminiszter és pedig olyan formán, hogy hasonló visszaélések meggátoltassanak.~
27144  III,  1891    |                égetõ szükség nemigen volt), hogy körülbelül helyesli a kisutca-újhelyi
27145  III,  1891    |                     került a képzelõdésnek, hogy mikor Apponyi jó falatokat
27146  III,  1891    |            falatokat rágott meg, azt hitte, hogy õ is eszik és szinte - nagyokat
27147  III,  1891    |                   képviselõjelölteknek azt, hogy a törvényhozásnak már kész
27148  III,  1891    |                    ti mégis eljöttetek ide, hogy engem meghallgassatok és
27149  III,  1891    |             meghallgassatok és megtudjátok, hogy mi az én véleményem. Hát
27150  III,  1891    |                    Hát az én véleményem az, hogy az elmúlt öt év alatt a
27151  III,  1891    |                     A kormány az oka annak, hogy a rosszul kigondolt, ügyetlenül
27152  III,  1891    |                  Rendõrkapitány: Megtiltom, hogy lázítson.~Apponyi Albert
27153  III,  1891    |            meggyõzõdtetek és ami abból áll, hogy elvonja a szólásszabadságot
27154  III,  1891    |                     de már azt megköveteli, hogy kipanaszkodhassa és kipolitizálja
27155  III,  1891    |                     azt olvasta a lapokból, hogy az Erzsébet-sétatér kopasz
27156  III,  1891    |                   bagoly: vajon sejtette-e, hogy a Ház csiripelõ verebei
27157  III,  1891    |                mentségére kell megjegyezni, hogy nem annyira vérengzési ösztönbõl,
27158  III,  1891    |                akart ijeszteni. Igaz ugyan, hogy õ a kormány nagy ágyúja
27159  III,  1891    |                    a kormány nagy ágyúja és hogy a verebekre ágyúval nem
27160  III,  1891    |                    annyit ígérõleg beszélt, hogy Károlyi Gábor már köszörülte
27161  III,  1891    |                  már köszörülte a torkát, s hogy ennek dacára mégsem szólt
27162  III,  1891    |                      hát a veréb azt hitte, hogy az a cserfa az õ terhe alatt
27163  III,  1891    |                     mert Polónyi azt hiszi, hogy a kir. táblák decentralizálása
27164  III,  1891    |                    föl, és nyilvánvaló lõn, hogy a ragadozónak már egy veréb
27165  III,  1891    |                     felfuvalkodott békáról. Hogy ezzel adja vissza a tromfot.~
27166  III,  1891    |                   Meg kell azonban vallani, hogy Polónyi elég jó ízléssel
27167  III,  1891    |               fogadta el. Ahelyett ugyanis, hogy ezzel a mesével vágott volna
27168  III,  1891    |                    csak azt szeretné tudni, hogy Szilágyi micsoda? A cserfa-e,
27169  III,  1891    |                   Házban, hacsak sejtik is, hogy mi akart lenni.~Mikor már
27170  III,  1891    |                     már mindenki azt hitte, hogy egy botnak csak két vége
27171  III,  1891    |                     még egyet, azt ugyanis, hogy az õ mivolta fölött Polónyi
27172  III,  1891    |                    azzal már tisztában van, hogy - veréb.~Ezzel azután a
27173  III,  1891    |                   Ivor. Kijelentette ugyan, hogy röviden beszél, de azért
27174  III,  1891    |                   az ég. Szinte várták már, hogy a Szilágyi mesélését az
27175  III,  1891    |         személyesítette, s el kell ismerni, hogy még az õ hangja is jólesett
27176  III,  1891    |          dicséretére legyen azonban mondva, hogy sikertelenül.~Ha pedig innen
27177  III,  1891    |                  hátra, hát felemlíthetjük, hogy az ülés legvégén Polónyi
27178  III,  1891    |                 aratva - no meg bizonyítva, hogy a Szilágyi Dezsõ saját külön
27179  III,  1891    |                     egyáltalában nem mutat. Hogy némi hasonlattal éljünk,
27180  III,  1891    |                    vigyázó szemekkel lesve, hogy abban az egyre ömlõ és folyó
27181  III,  1891    |                  akadt, de errõl is kisült, hogy nem igazi pisztráng, hanem
27182  III,  1891    |      nyelvbicsaklásból állott. Így történt, hogy az apró horgásznépség a
27183  III,  1891    |            furfangosan úgy intézi a dolgát, hogy minél kevesebben hallják,
27184  III,  1891    |                    annyira föllelkesítette, hogy Szilágyit »magyar Lustkandelnak«
27185  III,  1891    |               általános volt az érdeklõdés, hogy mi módon gyûri most a miniszter
27186  III,  1891    |                     a gyomrát már elõre is, hogy a lakomában csak foghegyen
27187  III,  1891    |                  nem ért el. Lehet azonban, hogy most még az étvágyát trenírozza
27188  III,  1891    |                  Apponyiék és Polónyi közt.~Hogy ki azon történeti személyiség,
27189  III,  1891    |                     mindegy, de annyi tény, hogy azt most mindenkinek látni
27190  III,  1891    |                    Az ellenzék teszi magát, hogy haragszik, Szilágyi teszi
27191  III,  1891    |            haragszik, Szilágyi teszi magát, hogy mosolyog. Pedig talán az
27192  III,  1891    |                Elmesélvén nagy kordialiter, hogy miként járt vala híres Konstantinápoly
27193  III,  1891    |            városában, túl az óperenciákon s hogy miket tapasztalt jártában,
27194  III,  1891    |                   Hát piláfot evett-e?~Kár, hogy ezt beszédje folyamán föl
27195  III,  1891    |                    így csak azt tudtuk meg, hogy Thaly inkább nyugodnék bele,
27196  III,  1891    |                   gyaurok vitás ügyeiben és hogy szavazatát Polónyinak arra
27197  III,  1891    |              sikereket. Azt tartották róla, hogy sok téglája van, de házat
27198  III,  1891    |                 építeni.~Ma bebizonyította, hogy tud. Gazdag tudását tömören
27199  III,  1891    |                      Mhu!~Ez egy olyan szó, hogy a legüresebb Ház is egy
27200  III,  1891    |                   kiderítettem a valóságot, hogy az utolsó esztergomi prímást
27201  III,  1891    |     interpellációjára megígérte Csáky gróf, hogy a leendõ prímás székhelye
27202  III,  1891    |                     az írót akarja olvasni, hogy mit mond Szilágyiról, hanem
27203  III,  1891    |                     mond Szilágyiról, hanem hogy mit mond maga Szilágyi.~
27204  III,  1891    |                Gyõrffy Gyula beszéde alatt, hogy Szilágyi nincs bent a teremben,
27205  III,  1891    |                     lévén a véderõ-vitából, hogy »a vádlott elõvezetendõ« -
27206  III,  1891    |           házszabályt, mely arra kötelezne, hogy mindig itt legyek?~- De
27207  III,  1891    |                      szervezkedtek eleinte, hogy zajongani fognak. Posztokat
27208  III,  1891    |                  volt ütve az ellenzék úgy, hogy köhögni se mertek, szétnézett
27209  III,  1891    |               szétnézett Szilágyi s látván, hogy nem mozdul többé semmi,
27210  III,  1891    |                     nem mozdul többé semmi, hogy még Kun Miklós is susogva
27211  III,  1891    |                     csattantva el beszédét, hogy felvillanyozza saját pártját,
27212  III,  1891    |                    harapott volna - dacára, hogy ma csak tudományos téren
27213  III,  1891    |                bizonyított. Bár lehetséges, hogy nem úgy akarta mondani.
27214  III,  1891    |                 bácsi nem ülhet itt örökké, hogy a beszédeket magyarra fordítgassa.~
27215  III,  1891    |                szíve mélyén mindenki örült, hogy két ilyen vívóban gyönyörködhetik.~
27216  III,  1891    |                    szerep. Kell-e?~- Persze hogy kell.~- Csakhogy van ám
27217  III,  1891    |                 mégis úgy kell megjátszani, hogy komikus hatást tegyen. Úgy
27218  III,  1891    |                mégis ki kell érezni belõle, hogy tulajdonképpen vén róka.
27219  III,  1891    |                   karzatnak azt kell hinni, hogy magyar hazafi, aki búsul
27220  III,  1891    |                    kezdett valószínû lenni, hogy a »konzuláris bíráskodás«
27221  III,  1891    |                  vártunk s mindig reméltük, hogy elvégre is valaki meg fogja
27222  III,  1891    |                  tenni. Köszönetet érdemel, hogy õ cselekedte.~Rehabilitálta
27223  III,  1891    |                    a nézet volt elterjedve, hogy a Házban lehetetlen olyan
27224  III,  1891    |            helyesebben a görény-kérdésben), hogy helyre üti a csorbát és
27225  III,  1891    |                 kedélyét is felvillanyozza.~Hogy pedig ez az utóbbi jobbra
27226  III,  1891    |                 lekötelezõen viselte magát, hogy ezúttal röviden beszélt)
27227  III,  1891    |                  mikor meghallotta, majdnem hogy kereste a terített asztalt,
27228  III,  1891    |                    végén már szinte várjuk, hogy: »a szíves vendéglátó házigazdát,
27229  III,  1891    |                  teljes volt az illúzió is, hogy amint a Beöthy Ákos vezetése
27230  III,  1891    |                 fölhangzott, szinte vártuk, hogy a prímás intésére és kezdésére
27231  III,  1891    |                zokon venni azt Szilágyinak, hogy a Komjáthy pohárköszöntõje
27232  III,  1891    |             Komjáthynak késõbb azt mondani, hogy »Szilágyi hajlandó elismerni,
27233  III,  1891    |                Szilágyi hajlandó elismerni, hogy van jó órás, jó csizmadia,
27234  III,  1891    |                    sohasem fogja elismerni, hogy kívüle is van okos ember«.~
27235  III,  1891    |                 ember«.~Nem kell azt hinni, hogy a Komjáthy pisztolyával
27236  III,  1891    |                     igazgatója kezdi látni, hogy a népszínmû sem kell, az
27237  III,  1891    |              bohóság sem kell; mikor rájön, hogy Blaháné sem vonz, Hegyi
27238  III,  1891    |               látványossággal.~Így történt, hogy a beszéde elején (amelynek
27239  III,  1891    |                   azt a magyarázatot fûzte, hogy olyan lesz az a pöcsét,
27240  III,  1891    |                  annyira megtette a hatást, hogy Csanády honfi lelke menten
27241  III,  1891    |                pedig föltámadt az irígység, hogy miért nem jutott ez az õ
27242  III,  1891    |                     azt a hitet keltegette, hogy hiába van elõtte két kötet »
27243  III,  1891    |                     Nemzeti szavaló könyv«. Hogy nem lesz az sem szavalás,
27244  III,  1891    |              végighallgat. De egyszer csak, hogy, hogy nem, neki is hûlt
27245  III,  1891    |                      De egyszer csak, hogy, hogy nem, neki is hûlt helye
27246  III,  1891    |      elviselhetetlenné válik. Eszünkbe jut, hogy gyermekkorunkban a Dunába
27247  III,  1891    |                 Imre szóltak, bebizonyítva, hogy az unalmasban is van fokozat.~
27248  III,  1891    |                   elégtétele mégis megvolt, hogy az utolsó szó az övé maradt,
27249  III,  1891    |                    kinyitni. Csak az elnök, hogy a vitát bezárja.~És ezzel
27250  III,  1891    |                   keveseknek jutott eszébe, hogy hiszen még vannak szövetségesek.~
27251  III,  1891    |                 Házban.~Nem merem állítani, hogy Hecc úr (mert származására
27252  III,  1891    |                    a nemzeti kaszinónak, se hogy lehetnek ott összeköttetései,
27253  III,  1891    |                ismét visszatér megerõsödve, hogy aztán elaludjék.~Új fejtegetésbe
27254  III,  1891    |                    Így megy ez véges-végig, hogy aztán a legutolján egész
27255  III,  1891    |                    állt fel Szilágyi Dezsõ, hogy még néhány szót szóljon (
27256  III,  1891    |                     jegyzõkkel tanácskozik, hogy kellene a rendet helyreállítani,
27257  III,  1891    |                   karzaton, ez azt jelenti, hogy harapós ülés lesz.~Ha Lukács
27258  III,  1891    |                    azért bocsátottam elõre, hogy konstatálható legyen, hogy
27259  III,  1891    |                  hogy konstatálható legyen, hogy ma a Szilágyi beszédét mutatta
27260  III,  1891    |            valamikor azt írtuk Szilágyiról, hogy »beszédjeirõl nem lehet
27261  III,  1891    |               felhozni e javaslat mellett! »Hogy honnan szedi?« csodálkozott
27262  III,  1891    |                 nélkül. Mikor fölemlítette, hogy a szélsõbaltól választókat
27263  III,  1891    |         félrebillenõ száj kiáltana: »Persze hogy abban sántikálnak!«~S a
27264  III,  1891    |                    felé fordítva, int vele, hogy: »Majd arra is rátérek!«
27265  III,  1891    |                     meg. A szem szétnézett, hogy milyen lett utána a Ház
27266  III,  1891    |                  melynél Polónyi kisütötte, hogy veszélyezteti az államnyelvet.
27267  III,  1891    |                nyelvkérdés támadt sebtiben, hogy a szakácsok is csodálkoznak
27268  III,  1891    |                Olyan módosítványt adott be, hogy a magyar honosságú alperes
27269  III,  1891    |                   az olaj. Megérzett rajta, hogy az általános vita maradék
27270  III,  1891    |                   ezt oly frappánsan tette, hogy egészen elnémult bele az
27271  III,  1891    |                 állításának alaptalanságát, hogy Romániában nincs konzuli
27272  III,  1891    |            Lehetetlen - hüledezett Ugron -, hogy Bukarestben az ott élõ harmincezer
27273  III,  1891    |        módosítvánnyal, de amint észrevette, hogy Szilágyi miniszter nincsen
27274  III,  1891    |                    nincsen bent, kijelenté, hogy Szilágyit minden áron bevárja,
27275  III,  1891    |                   dolgot:~- Azért fizetjük, hogy itt üljön!~Megtalálták,
27276  III,  1891    |               rettenetes arcjátéka mutatja, hogy mindenre figyel. Mint láva,
27277  III,  1891    |              szomszédos miniszter lehajlik, hogy fölvegye.~Majd a tárcájára
27278  III,  1891    |                      Ma se pihenhetett. De, hogy a sorrendet megtartsuk,
27279  III,  1891    |           mondásával, de amikor azt mondta, hogy »itt állok« - már akkor
27280  III,  1891    |                   mellett szállt sorompóba, hogy az ítéletek a »király« nevében
27281  III,  1891    |                   piedesztálját összetörni, hogy éppen az ellenkezõ történik?
27282  III,  1891    |                éppen az ellenkezõ történik? Hogy tekintélye megnõ, szárnya
27283  III,  1891    |                    szürcsölnek fel, mondom, hogy szónoklat közben mi módon
27284  III,  1891    |                 Mert mulatságos látvány az, hogy a kivégzendõ udvariasan
27285  III,  1891    |                   csak egy mondatot tudott, hogy: »Ne félj, Mátyás« s mikor
27286  III,  1891    |                     van az országban. Igaz, hogy idejét múlt, élhetetlen
27287  III,  1891    |                  átmegy vele a szélsõbalra, hogy megmutassa. Vékonyka füzet,
27288  III,  1891    |                épület van lapjain. És mégis hogy elfért a miniszterelnök
27289  III,  1891    |                  füzetet. Csanády elfordul, hogy ne is lássa az átkos papirost,
27290  III,  1891    |            túloldalra. Vérzõ szívvel látja, hogy nem képes ellensúlyozni,
27291  III,  1891    |                  befalazták a fészekbe úgy, hogy az ott pusztult el börtönében.~
27292  III,  1891    |                   sorompóba és azt kívánta, hogy a javaslatot a tárgyalás
27293  III,  1891    |                     és többen kapacitálták, hogy ne beszéljen. Le is törültette
27294  III,  1891    |                Asbóth János szólt. Rámutat, hogy sohasem került még ily érett
27295  III,  1891    |              szájíze szerint való beszédet, hogy Csanády elérzékenyedve kiáltott
27296  III,  1891    |                kiáltott föl:~- Kisül mégis, hogy odaát is van magyar ember!~
27297  III,  1891    |                emelkedett föl a láthatárra, hogy csakhamar bevonja fényével
27298  III,  1891    |                olvastába buzgón elmerülnek, hogy mielõtt elmondanák, még
27299  III,  1891    |                    Vajon mi ütött hozzájuk, hogy egyszerre ily nyíltan hadat
27300  III,  1891    |      nyelvterjesztés oly határt ért már el, hogy a nem magyar nyelvû nemzetiségek
27301  III,  1891    |                    mondja, nagyon sajnálja, hogy a közvetlen elõtte szólók
27302  III,  1891    |                     arról kezdett beszélni, hogy jobban szerette volna, ha
27303  III,  1891    |            kérdéssel hozakodni elõ, mintsem hogy a magyar nyelvnek kelne
27304  III,  1891    |                részlet, amidõn arról szólt, hogy legilletékesebb oldalról
27305  III,  1891    |                    azt a biztosítást vette, hogy az anyakönyvi vezetés kérdésében
27306  III,  1891    |                   mérsékelte annyira magát, hogy a javaslatot általánosságban
27307  III,  1891    |                   nyelv igazait, kimutatta, hogy a javaslat nem ütközik a
27308  III,  1891    |                püspököt, aki azt emlegette, hogy az õ hívei közt aggodalmak
27309  III,  1891    |                     híveinek megmagyarázni, hogy semmi aggodalomra nincs
27310  III,  1891    |                 bizottságban)~Nem szeretem, hogy mindjárt ollózáson kezdjük,
27311  III,  1891    |                  foga régen kihullt. Ideje, hogy kimúljék. Elérte az emberi
27312  III,  1891    |                     határát. (Úgy gondolom, hogy ezt a határt, kilencszáz
27313  III,  1891    |                javaslatot.~Példák mutatják, hogy ez nem célszerû.~Éppen egy
27314  III,  1891    |             újdonságai közt volt olvasható, hogy valahol Aradon egy szellemes
27315  III,  1891    |                    a pocsolya túlsó végére, hogy az a picike cipõit be ne
27316  III,  1891    |                 Irányinak pedig van múltja.~Hogy ki csinálta a következõ
27317  III,  1891    |                persze csak komponálva van), hogy a közigazgatási törvényjavaslat
27318  III,  1891    |                gyanakodva nézett a tudósra, hogy nincsen-e megbolondulva;
27319  III,  1891    |                névjegyét (tartsuk titokban, hogy milyen név volt rajta),
27320  III,  1891    |                    a zajos képviselõházról, hogy egyszer már a csöndes Ház
27321  III,  1891    |                reményeim vannak immár arra, hogy Budapest nevezetességeit
27322  III,  1891    |           inspekciós invalidus biztosított, hogy a kulcsok már két évvel
27323  III,  1891    |                     azzal a megszorítással, hogy csak a készfizetés érvényes.
27324  III,  1891    |                     a kulcsok nem zörögnek, hogy Roschert vagy Bluntschlit
27325  III,  1891    |                      tisztelt képviselõház, hogy az ország összes magánvagyona
27326  III,  1891    |                  Akként rendeli az igazság, hogy mindenki teljesen egyenlõ
27327  III,  1891    |                 dolgozik, mint inkább azon, hogy az ülésterem április 13-
27328  III,  1891    |             Mindazonáltal el lehet mondani, hogy a magyar képviselõház elnöki
27329  III,  1891    |                   ünnepiesen kijelentették, hogy az összes magánvagyon szociális
27330  III,  1891    |                    módon fölosztatik.~Igaz, hogy nem az öreg Péchy Tamás
27331  III,  1891    |                    pénzügyminisztériumban), hogy:~- Hallottátok már?~- Mit?~-
27332  III,  1891    |                   Hallottátok már?~- Mit?~- Hogy az idei költségvetésben
27333  III,  1891    |                    hagyta ott az újságolót, hogy bolondságokat beszél.~*~
27334  III,  1891    |       pénzügyminisztériumból:~- Tudjátok-e, hogy az idei költségvetésben
27335  III,  1891    |                    hagyta ott az újságolót, hogy bolondokat beszél.~Ezen
27336  III,  1891    |                tanulság vonható le. Egy az, hogy mennyire megszilárdultak
27337  III,  1891    |               közvélemény szemében, más az, hogy a magyar optimizmus páratlan
27338  III,  1891    |               nemében.~A harmadik pedig az, hogy a szabadelvû körben csakugyan
27339  III,  1891    |                 villámánál. Az azt hirdeti, hogy rendben van a házatája s
27340  III,  1891    |                szeme is megakad, s felejti, hogy egy óra múlva dühöngenie
27341  III,  1891    |                    ellenzék pénzügyi héjái, hogy lecsapjanak valamely védtelen
27342  III,  1891    |                    van szó. De aztán kisül, hogy ha nem csurran, csöppen.
27343  III,  1891    |                     nem azért van csinálva, hogy bezárva legyen benne valaki,
27344  III,  1891    |                 valaki, hanem ellenkezõleg, hogy ki legyen onnan zárva mindenki.~
27345  III,  1891    |               elmondta bevezetõ beszédében, hogy mennyire ártatlan dolog
27346  III,  1891    |                 parlamentarizmust, mesélte, hogy s mint van ez vagy az az
27347  III,  1891    |                megnyugtatta a közvéleményt, hogy a nyári közigazgatási vita
27348  III,  1891    |                   hálás lehet iránta a Ház, hogy a tevékeny képviselõ idõt
27349  III,  1891    |                fölséges gúnyját oly erõvel, hogy sziporkázó szarkazmusa az
27350  III,  1891    |             kápráztató tûzijáték, de olyan, hogy a leesõ rakéták ráhullanak
27351  III,  1891    |                   Ezek a többiek fölkértek, hogy húzzam ki az ülést, hát
27352  III,  1891    |             beszédje szerint azt sem tudja, hogy az övé-e még), s megelégedetten
27353  III,  1891    |           megelégedetten mutatta a komának, hogy éppen pont kettõ; egy egész
27354  III,  1891    |                választóknak szól.~Elmondta, hogy az õ pártja semmi változáson
27355  III,  1891    |                 csak megfogyott); elmondta, hogy az állami közigazgatást
27356  III,  1891    |                   kapcsolódik ki s anélkül, hogy fölnyitná a szemeit megmordult:~-
27357  III,  1891    |           csillagászok, elõre kiókumlálták, hogy nagy csata lesz. Az üstökös
27358  III,  1891    |                 megjegyzése a beszéd végén, hogy a kormány fél így meggyengülve
27359  III,  1891    |                tegnap adta ki a bulletint: »Hogy a kormány jól érzi magát
27360  III,  1891    |                  kiosont a büfébe (nyilván, hogy egy kis veres borral megszaporítsa
27361  III,  1891    |                   mamelukság vidoran nézte, hogy lapul meg az ellentábor,
27362  III,  1891    |                    lapul meg az ellentábor, hogy konyul le a hõscincér bajsza,
27363  III,  1891    |               konyul le a hõscincér bajsza, hogy változik az Apponyi mosolygó
27364  III,  1891    |                 mosolygó arca halványabbra, hogy dõlnek ki a Kõrösi Sándor
27365  III,  1891    |                  szekerükbe - bebizonyítja, hogy az állami közigazgatás (
27366  III,  1891    |               civakodást a gyermek felett. (Hogy volt hozzá szülõi szíve?)~
27367  III,  1891    |                    Hol vagy Salamon király, hogy dönts?~Salamon király nincs
27368  III,  1891    |                reggel a vitát, s híre járt, hogy Horánszky fogja megtámadni
27369  III,  1891    |                  állítjuk már?), rámutatva, hogy a nemzeti szabadelvû program
27370  III,  1891    |                következett. Õ is beismerte, hogy a holmi egy része Beksicsé.
27371  III,  1891    |                    midõn Szapáry kijelenté, hogy a párt fölveszi a hirdetett
27372  III,  1891    |             melyekre csak rá kellett lépni, hogy nagyot durranjanak... Elsõrendû
27373  III,  1891    |                 többség obstrukciót csinál, hogy kihúzza az idõt, amíg megjõ
27374  III,  1891    |                    férkõzik az ellenséghez, hogy az veszedelemben látja magát
27375  III,  1891    |                   ellenzék feszeng helyén s hogy leplezze kelletlen érzelmeit,
27376  III,  1891    |                   még, tiltakozva az ellen, hogy a szélsõbal a költségvetésnél
27377  III,  1891    |                    szólásra, de csak azért, hogy minden öt percben megkérdje
27378  III,  1891    |                  tett pápaszemet az orrára, hogy legyeket fogdosson. Teljes
27379  III,  1891    |                  amikor azt dörögte feléje, hogy amit tesz, az szédelgés
27380  III,  1891    |               közbebeszélt. (Még szerencse, hogy Károlyi Gábor gróf római
27381  III,  1891    |                rimánkodott a pártbelieknek, hogy ne beszéljenek, mert õ ma
27382  III,  1891    |                   vetette neki tegnapelõtt, hogy õ aulikus. S kicsoda Szilágyi?
27383  III,  1891    |                  vádat dobja oda valakinek, hogy az udvarhoz húz. S most
27384  III,  1891    |                     tisztekkel verekszenek. Hogy dicsekszik vele az öreg
27385  III,  1891    |                     az a két államférfi is, hogy átmelegszik ez emlékeken...~
27386  III,  1891    |                  folytatja az õ krónikáját, hogy küldöz Tisza Kálmán pénzt
27387  III,  1891    |                     megolvassa ezt a vitát, hogy Apponyi ezektõl az osztrák
27388  III,  1891    |                   Az ember azt hitte volna, hogy skarlátköpenyben lép ki
27389  III,  1891    |                  csinál. Kiáltsuk legalább, hogy »rendre!«~- Ejh, hagyjuk
27390  III,  1891    |                   egy verembe...~Csak éppen hogy nem ásított Szilágyi. Bámulatos
27391  III,  1891    |                 halántéka lüktetett. Látta, hogy minden erõlködése hasztalan
27392  III,  1891    |                     újra fölállt. Elmondta, hogy magánbeszélgetéseket nem
27393  III,  1891    |                  kiegészíti egy részlettel; hogy Horánszky ez alkalom­mal
27394  III,  1891    |                    vergõdéssel vallotta be, hogy igaz, õ is ki akart lépni,
27395  III,  1891    |                      Hm! Jó lesz azt tudni, hogy ez a gyanú meg szokott fordulni
27396  III,  1891    |                     aki vonzott.~Hát persze hogy volt. Uzelác, alkotmányos
27397  III,  1891    |         interpellációira.~Alig várta a Ház, hogy átessék a különbözõ jelentéseken
27398  III,  1891    |                 harmadszori fölolvasásokon, hogy aztán fölálljon gróf Szapáry
27399  III,  1891    |                  eljárását, közlé a Házzal, hogy a százados felsõbb hatósága
27400  III,  1891    |        metamorfózison.~Van olyan elégtétel, hogy a büntetett Uzelácnak esik
27401  III,  1891    |                  ranggal.) Van aztán olyan, hogy át se helyezik, hanem csak
27402  III,  1891    |            megdicsérik titokban. Van olyan, hogy nem dicsérik meg, csak elõléptetik
27403  III,  1891    |                      De mégse elég pechben, hogy a hazát lázas örömre hangolja.~
27404  III,  1891    |                    mai, azt hirdette volna, hogy a kardbojt nem elég, hanem
27405  III,  1891    |                õnekik nem esett jól.) Igaz, hogy ennél az elégtételnél mi
27406  III,  1891    |                 virágnyelven annyit jelent, hogy rövid lesz, de bizony az
27407  III,  1891    |                     és dikciózásba tört ki, hogy õnekik semmi dolgoznivalót
27408  III,  1891    |      megakadályozzák, ha pedig munka nincs, hogy õk tétlenségre vannak kárhoztatva...~
27409  III,  1891    |               szétnéz a teremben, s látván, hogy nincs itt Szilágyi Dezsõ,
27410  III,  1891    |                     azt szeretnék megtudni, hogy mikor lesznek a választások.
27411  III,  1891    |         gorombaságot lõ ki a kormány ellen, hogy képtelen a kormányzásra,
27412  III,  1891    |                     vádolja be a kabinetet, hogy csináljon nekik munkarendet.~
27413  III,  1891    |                     magában évelõdék:~- Én, hogy én csináljak munkarendet
27414  III,  1891    |        prímás-dologban.~Csáky kijelentette, hogy a kormánynak nem volt más
27415  III,  1891    |                     is nevezett.~Beösmerte, hogy eleinte Samassa is volt
27416  III,  1891    |                 prímási székhely tárgyában; hogy a prímás a király ittléte
27417  III,  1891    |                    már (vagy még csak itt), hogy aztán átvonuljon az egész
27418  III,  1891    |                    benne valami. Csak éppen hogy a lármás elemek kimaradtak.
27419  III,  1891    |                    is nagy csata dúlt. Alig hogy meglett Fejérváry.~Igen,
27420  III,  1891    |                 írta ezelõtt néhány héttel, hogy a nemzeti párt föllépteti
27421  III,  1891    |                    Tisza helyzete kétes - s hogy indokolja, miért kétes,
27422  III,  1891    |            indokolja, miért kétes, kibökte, hogy Apponyira fog szavazni a
27423  III,  1891    |                része és a papok.~Hát persze hogy a papok. Az igazi nemzeti
27424  III,  1891    |                 ahogy lesz. Annyi bizonyos, hogy rengeteg ijedt és szomorú
27425  III,  1891    |              Fejérváry Géza emelkedett fel, hogy Beöthy Ákosnak feleljen,
27426  III,  1891    |                    hiszen a példa ragadós), hogy valamelyik szerkesztõ megirigyli
27427  III,  1891    |                   jogtaposó zsarnokot, vagy hogy Barosstól irigyli meg valaki
27428  III,  1891    |                   áldozatot. Elég az hozzá, hogy Fejérváry megtalálta a »
27429  III,  1891    |                   azt lehetett volna hinni, hogy ha már a nagy tyúkért (a
27430  III,  1891    |                      nagy griffel, mondván, hogy szabad államban minden embernek
27431  III,  1891    |                    volt megírni közegeinek, hogy a katonák hibás, fegyelem
27432  III,  1891    |                   igen szép ajánlatot tett, hogy ha a »Katonai Lapok« inkriminált
27433  III,  1891    |                    Béni egészen felvidulva, hogy új képviselõ létére már
27434  III,  1891    |                    áll, annyifelé szalad.~*~Hogy e jelenetet megértsük, vissza
27435  III,  1891    |                ütött ehhez a Kégl Gyurihoz, hogy az Apponyi babéraira vágyik?~
27436  III,  1891    |                     vala. El is panaszolta, hogy szívesen hallgatna most
27437  III,  1891    |               tanítótestület felszólította, hogy támogassa az ellenzéki módosításokat.~
27438  III,  1891    |                   egyéb hátra számára, mint hogy »pártállása sérthetetlenségének
27439  III,  1891    |              nevezetû gazdag hollandit.«~De hogy mit keres a hollandus a
27440  III,  1891    |                   egész Házat és bevallván, hogy influenzája van, amivel
27441  III,  1891    |                  kaptam a szerkesztõségtõl, hogy üljek le a telefon mellé
27442  III,  1891    |                     az után kérdezõsködnek, hogy az Ugron-Fejérváty-párbajnak
27443  III,  1891    |                    adjam meg azt a választ, hogy pisztoly után karddal vívtak
27444  III,  1891    |                 kapott. Tegyem pedig utána, hogy mindkettõ szivarozik és
27445  III,  1891    |              mókázzanak, hanem mondják meg, hogy melyiket temetik.~- Nem
27446  III,  1891    |               basszus. Kiérzik a hangjából, hogy elégedetlen a kormánnyal.~-
27447  III,  1891    |                  doktorok Ugron életérõl?~- Hogy mondtak volna! Nincs semmi
27448  III,  1891    |                ismerem Fejérváryt és tudom, hogy nem kompromittálja magát.
27449  III,  1891    |                magát. Egy ember, aki tudja, hogy mit várnak tõle, nem habozik.~
27450  III,  1891    |                sincs.~- Csakugyan? Fogadom, hogy nem tesznek bolonddá többször.~...
27451  III,  1891    |                     a nemzeti katasztrófát, hogy az amerikai sertés már megjelent
27452  III,  1891    |                    s csak azután vallja be, hogy a javaslatokat elfogadja.~
27453  III,  1891    |                   vacsorált a Palkovicsban, hogy ma valósággal kétségbeesett
27454  III,  1891    |                állapotján. (Mert tudnivaló, hogy akárhányszor tartja nálunk
27455  III,  1891    |                Ábrányinak azt veti szemére, hogy õ germanizál.~- Hiszen õ
27456  III,  1891    |                   egy miniszter beszédérõl, hogy az sok »blõszét«adott.~Pajkos
27457  III,  1891    |                      Egyébiránt azt hiszik, hogy az új választásokon nem
27458  III,  1891    |                    végén azon panaszkodtak, hogy komoly munkát nem lehet
27459  III,  1891    |                 persze csak a jobboldalon), hogy komoly reformmunkát nem
27460  III,  1891    |                     ország... Ki látta azt, hogy feloszlassák a Házat, az -
27461  III,  1891    |                   azzal árulja el izgalmát, hogy nagy tömegben önti el padjait.~
27462  III,  1891    |                  szemfedõt s arcán látszik, hogy tetszik neki a túlsó oldal
27463  III,  1891    |             Megmondtam az uraknak a nyáron, hogy aki utoljára nevet, az nevet
27464  III,  1891    |                  nevet, az nevet legjobban. Hogy tetszik a mi izzadásunk
27465  III,  1891    |                    elején kinyilatkoztatta, hogy az országgyûlés feloszlatása
27466  III,  1891    |                ennyi borzalom nem is tudom, hogy férhet el!~- Nem elég, hogy
27467  III,  1891    |                 hogy férhet el!~- Nem elég, hogy a kisdedeket tönkre tették -
27468  III,  1891    |                 azonnal sejtheti az olvasó, hogy a Károlyi Gábor száján szaladt
27469  III,  1891    |              ugyanis nyelvesebb pártbeliek, hogy a napokban megint nagy perduellio
27470  III,  1891    |                üdvözli a Ház feloszlatását, hogy egyet üssön Szapáryn. Szerinte
27471  III,  1891    |               azoknak, akik azt állították, hogy a választási mozgalmak nem
27472  III,  1891    |                     megragadta az alkalmat, hogy megzendítse ez utolsó napon
27473  III,  1891    |                     kortesutakon!)~Tagadja, hogy a Ház hangulata a komoly
27474  III,  1891    |               mondott el, azzal fejezte be, hogy nyáron erõ lett volna a
27475  III,  1891    |                 neki! Láttam! Ráparancsolt, hogy zárja be a vitát!~Ugron
27476  III,  1891    |           megfosztottak. Akkor elámítottak, hogy most tehetem meg!~- Nem
27477  III,  1891    |                   örömtõl ne fosszanak meg, hogy indítványomat még ez országgyûlésen
27478  III,  1891    |         konsziderátorjára«.~Szapáry említi, hogy Kaas hamarabb kezdte a belvárosban
27479  III,  1891    |                     válaszolt, de csak úgy, hogy még Horánszky is szükségesnek
27480  III,  1891    |                  mert a vita be volt zárva.~Hogy tehát megtudhassuk, mit
27481  III,  1891    |               szavak úgy kezdenek alakulni, hogy egyszerre parittyakövek
27482  III,  1891    |                rosszul lett.~- Hálistennek, hogy épp most nevezték ki Korányit.
27483  III,  1891    |                    részlet volt hátra s az, hogy Szapáry bejelentse az országgyûlés
27484  III,  1891    |                 utána, de az is csak azért, hogy a fõrendek újévi gratulációját
27485  III,  1892    |        státusférfiak úgy vannak elhelyezve, hogy elbukásuk kizártnak tekinthetõ.
27486  III,  1892    |               teremnek ilyenkor. Egy ilyen, hogy Komjáthy Béla a sógora,
27487  III,  1892    |                  képviselõház folyosóján.~- Hogy állasz a kerületben, sógor?~-
27488  III,  1892    |                    Hát azért is megmutatom, hogy megbuktatlak.~- No, azt
27489  III,  1892    |                   fõrendiház közt, csak az, hogy itt a fiatal grófok, ott
27490  III,  1892    |                 mint az a szomorú jelenség, hogy a kerületekben gyakran a
27491  III,  1892    |                  miss, kérje meg a mamáját, hogy az kérje meg a vendégeket,
27492  III,  1892    |                     kérje meg a vendégeket, hogy azok kérjenek föl engem,
27493  III,  1892    |                    azok kérjenek föl engem, hogy énekeljek«.~De ez még semmi.
27494  III,  1892    |      szabadságharcosok« kitalálták ezalatt, hogy per prokúra is lehet programbeszédet
27495  III,  1892    |              középkorban megbíztak valakit, hogy helyettük házasodjék meg,
27496  III,  1892    |                     õsi motívumból jött rá, hogy más által tartasson a saját
27497  III,  1892    |                   egy ugrás, s ott leszünk, hogy a lusta jelölt egyszerûen
27498  III,  1892    |                  megfogadja Eötvös Károlyt, hogy menjen le helyette s tartson
27499  III,  1892    |               eshetnék ki a kezébõl s most, hogy nincs kezében a gyeplõ,
27500  III,  1892    |                  gyeplõ, semmi sem mutatja, hogy valaha nála volt.~Ül csendesen