bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

29001  III,  1893    |                     de azt az egyet sejtem, hogy nem olyan ember, akinek
29002  III,  1893    |                   eszembe, szívem - látván, hogy a mi kormányaink mind azt
29003  III,  1893    |               Nemsokára türelmetlen leszel, hogy hol a teppich? Elhozom -
29004  III,  1893    |               afölött van a türelmetlenség, hogy várjuk a teppichet (az egyházjogi
29005  III,  1893    |                    tanácsokat a kormánynak, hogy hagyja abba ezt a »hozom-viszem«
29006  III,  1893    |                  mert aggodalmaim támadtak, hogy mameluk létemre elmondhatom-e.~
29007  III,  1893    |               táblájáról. Azért nem holnap, hogy tovább élvezhessem a nimbuszt,
29008  III,  1893    |                     pletykált a Terka néni, hogy amint te fejezed ki magadat
29009  III,  1893    |                     becsületemre mondom, de hogy egy olyan jámbor, tiszteletre
29010  III,  1893    |                     botrány - megérdemelné, hogy levágjanak valamit a nyelvébõl.~
29011  III,  1893    |               beszédjébe, temiattad, Klári, hogy ha netalán bejutna valamely
29012  III,  1893    |                    beszéd olyan gyengécske, hogy a lapok már nem fogják közölni.
29013  III,  1893    |                  fel. Olyan gyakran beszél, hogy úgyszólván nem is érdemes
29014  III,  1893    |                      Horváth már oda vitte, hogy nem õ interpellálja többé
29015  III,  1893    |                   Mindig csodálkozom Klári, hogy ez a sok ész, sok tudomány
29016  III,  1893    |                     a sok ész, sok tudomány hogy fér meg ebben az incifinci,
29017  III,  1893    |                   incifinci, vézna alakban, hogy nem tudott magának nagyobb
29018  III,  1893    |               lábadtak szemei; boldog volt, hogy öt napi vita után végre
29019  III,  1893    |                   nem vágnak savanyú arcot, hogy zavarjuk), nézelõdhetünk
29020  III,  1893    |               nézelõdhetünk a nõi karzaton.~Hogy ím a karzatról van szó,
29021  III,  1893    |                     van szó, igazán furcsa, hogy alulról, abban a különös
29022  III,  1893    |         adresszáltam - mert szó sincs róla, hogy januárig feljöhessetek...
29023  III,  1893    |                  beszélgettem ma. Õ mondta, hogy a kegyelmes asszony is még
29024  III,  1893    |            hozzátette:~- Reménylem, Menyus, hogy te se hozod fel még a tieidet!~
29025  III,  1893    |                     a hervadozó lombjaival. Hogy szeretnék most én is köztetek
29026  III,  1893    |               csinál. Hát nem furcsa az is, hogy az öregúr egypár év elõtt
29027  III,  1893    |                  dicsérte Wekerle beszédét, hogy milyen jó és mindenki szidta
29028  III,  1893    |                szidta a Hungária pezsgõjét, hogy milyen rossz.~A tegnapi
29029  III,  1893    |                   azt az érvet is felhozta, hogy a Habsburg-Lotharingi família
29030  III,  1893    |                    pártból.~Így tudtuk meg, hogy Visontai Soma esetleg a
29031  III,  1893    |                   tudni, de annyi bizonyos, hogy Visontai visszatért az anyapártba,
29032  III,  1893    |                    aki már közel áll ahhoz, hogy Beöthy Aldzsit is lecsapja
29033  III,  1893    |               Gusztáv mondta fitymálólag:~- Hogy lehet Kempis Tamásból idézni?~-
29034  III,  1893    |                    a kormányon, fejtegette, hogy mi a király (szép tõle,
29035  III,  1893    |                     mi a király (szép tõle, hogy nem a császárt glorifikálta),
29036  III,  1893    |                     egy még nagyobb hahota, hogy szinte a velõ reng tõle
29037  III,  1893    |                   az ellenzéket. Valami az, hogy milyen debatter lett belõle,
29038  III,  1893    |                     debatter lett belõle, s hogy fölvillanyozta hideg, vérszegény
29039  III,  1893    |                    a sátor nélküli vajda -, hogy nemsokára egész Európában
29040  III,  1893    |                 végezte, óriási hatás közt, hogy az eszközök megválasz­tásában
29041  III,  1893    |                     végre egy kifejezésnél, hogy mindez az indulatoskodás,
29042  III,  1893    |                  Kaptam sürgönyödet tegnap, hogy az utolsó ülés lévén, induljak
29043  III,  1893    |               politikai szimat.~Én éreztem, hogy még ma is történik valami.
29044  III,  1893    |                     Wekerle közt váltattak.~Hogy mi volt az eredmény? Ugyanaz,
29045  III,  1893    |                    úgy mutatott meg a Pali, hogy még egyszer megütötte ugyanazon
29046  III,  1893    |                   Ámbár oszt késõbb láttam, hogy egy-két udvarló mégis befért.)
29047  III,  1893    |                 mások gyújtottak, ahelyett, hogy a tüzet, amit õ gyújtott,
29048  III,  1893    |                    a szikrákat a hamu alól, hogy a tisztelt Háznak megmutassa;
29049  III,  1893    |                 Aztán úgy fújt a tûzhelyre, hogy a szürke hamu és a kormos
29050  III,  1893    |                   Higgyél meg, barátocskám, hogy eztet senki se nem tudja
29051  III,  1893    |                  állt fel. Ah, Szilágyi! De hogy nézett ki, lelkem. Sohasem
29052  III,  1893    |               gondolatnak is valami. Tudod, hogy otthon az asztalnál mindig
29053  III,  1893    |                    a kezében legyezõt tart, hogy a juhokat azzal legyezgesse,
29054  III,  1893    |               legyezgesse, hûtse, ahelyett, hogy fölfalná.~Szilágyi mesterileg
29055  III,  1893    |               együtt s aggódva mondogatták, hogy megint kellemetlen telünk
29056  III,  1893    |               melyik, azt bizonyosan tudom, hogy excellenciás, így szólt
29057  III,  1893    |                 kapu alá húz és megkérdezi, hogy nem akarnék-e belügyminiszter
29058  III,  1893    |         meggyõzõdött tegnapi beszédem után, hogy én vagyok a legméltóbb.
29059  III,  1893    |             legméltóbb. Sõt az is használt, hogy Asbóthtal kezet fogtam.~-
29060  III,  1893    |                     elég komoly ember arra, hogy fel ne ültesse Vállyit.~
29061  III,  1893    |                   leginkább a te kedvedért, hogy kegyelmes asszony lehess),
29062  III,  1893    |                     azonnal siettem vissza, hogy már a lakás szûk számomra (
29063  III,  1893    |                    hiba csúszott be (félek, hogy a feleségem valami furcsát
29064  III,  1893    |               elsikkasztotta. (Mit tudta õ, hogy ez a kerületembe kerülhet!)~
29065  III,  1893    |                    semmi; nagyobb dolog az, hogy az ország összes birkái
29066  III,  1893    |                kompromittáltam magam azzal, hogy »a farkas egy legyezõt tart
29067  III,  1893    |          Becsületemre mondom pedig Klárika, hogy vacsora elõtt írtam a levelet,
29068  III,  1893    |                     culpa, de onnan támadt, hogy a célzás Szilágyira vonatkozik,
29069  III,  1893    |                  végül még egyet sajnálok - hogy levelembe becsúszott a belügyminiszteri
29070  III,  1893    |                 Wekerle gúnyos megjegyzése, hogy Apponyi nem adott semmit
29071  III,  1893    |                   adakozási ívekbõl kitûnt, hogy Apponyi öt forintot adott
29072  III,  1893    |                  igen szép dolog, tekintve, hogy ott olyan szegény emberek
29073  III,  1893    |                  bent mûvészien elrendezve, hogy sokat mutassanak.~A botrányhajhászók,
29074  III,  1893    |                   miniszterelnököt kereste, hogy bemutassa magát neki.~A
29075  III,  1893    |                  lármát csapna az ellenzék, hogy ott antichamrirozik az osztrák
29076  III,  1893    |                     lehettek Gyõrffy elõtt, hogy a Ház a Hieronymi álláspontján
29077  III,  1893    |                  aki felállott s bejelenté, hogy a miniszterelnök a honvéd­
29078  III,  1893    |                   kíván, amiért is felkéri, hogy nyilatkozzék.~Kürt nem volt
29079  III,  1893    |                    Ki tagadhatná ezek után, hogy mégis van gondviselés.)~
29080  III,  1893    |                  nyilatkozatban ösmerte be, hogy a miniszterelnök is megtette
29081  III,  1893    |                azzal a hittel oszlott szét, hogy a téli ülések talpából a
29082  III,  1893    |             Szemrehányó soraidat vettem ma, hogy mióta eljöttem otthonról
29083  III,  1893    |                 életjelt nem adok magamról, hogy hol vagyok, mit csinálok,
29084  III,  1893    |                 mesélgetem az útitársaknak, hogy Apponyi nem adott a honvédszoborra
29085  III,  1893    |                  akkor úgy álltak a dolgok, hogy Apponyi adott öt forintot
29086  III,  1893    |                     a nevezetes fordulatot, hogy az ív, amelyikre Wekerle
29087  III,  1893    |                   Wekerle írt, elveszett, s hogy az én kétszáz forintnyi
29088  III,  1893    |                     márkot venni a levélre, hogy becsapjam a ládába - hát
29089  III,  1893    |          takarékosnak kell lennünk), látom, hogy megint megváltozott a helyzet;
29090  III,  1893    |                  lakat alá tette az íveket, hogy ne tudódjék ki több, s így
29091  III,  1893    |                    az utcákon is beszélték, hogy a király beleegyezett a
29092  III,  1893    |                    a polgári házasságba - s hogy ezt már a Házban is be lehet
29093  III,  1893    |                      olyan játszi humorral, hogy az ember szinte megszerette
29094  III,  1893    |             szerettem volna neked megírni - hogy otthon tõled hallja elõször
29095  III,  1893    |                  bizonyosan azért megy oda, hogy miniszterszagot érez. S
29096  III,  1893    |                    mondtam neked, Klárikám, hogy milyennek tartom én ezt
29097  III,  1893    |              beleszorulva. Muki azt mondja, hogy éppen a csodálatos szúnyog
29098  III,  1893    |                   is lenne a Manci nénéd... Hogy a Manci öreg, fogod ellenvetni.
29099  III,  1893    |                     Hm! Hiszen éppen azért, hogy majdnem a Rákóczi-korból
29100  III,  1893    |               ruhában. De most nem érek rá, hogy róla meséljek neked. A Ház
29101  III,  1893    |                     neked azt az áldozatot, hogy leültem vele.~S képzeld,
29102  III,  1893    |                     nagy festõ, a Ferraris, hogy lerajzolja Jókait. Az öregnek
29103  III,  1893    |                      Nos, vernek, Menyhért? Hogy megy, Menyhért? Ne hagyd
29104  III,  1893    |             államférfi, aki sohase mutatta, hogy valamit tud, azt se akarta
29105  III,  1893    |                      azt se akarta mutatni, hogy valamit nem tud. Ment haza,
29106  III,  1893    |                     még azt se mondta most, hogy: »nono«.~Hanem mi mindnyájan
29107  III,  1893    |                 jött, te mindig azt hitted, hogy pénzt hoz, õ pedig mindig
29108  III,  1893    |                     pedig mindig azt hitte, hogy pénzt fog elvinni.~- Mit
29109  III,  1893    |                     a Lloyd-beli kis Sturm, hogy mi semmit se tudunk, felemelte
29110  III,  1893    |              mondott?~- Futtaki azt mondta, hogy semmi baj sincs.~Ez némileg
29111  III,  1893    |                    kérdés merült fel még:~- Hogy mondta? Milyen szavakkal,
29112  III,  1893    |            szemeimet. Kétszer is felkeltem, hogy levelet írjak neked, Klárikám.
29113  III,  1893    |                 mindkét szárnyát tartotta).~Hogy jó kedvet csináljak Hieronyminak,
29114  III,  1893    |           Egypárszor gyanakodva nézett rám, hogy nem bolondultam-e meg, mire
29115  III,  1893    |                Klárám. S te mégis azt írod, hogy mért nem írok, mért nem
29116  III,  1893    |            bizonytalan - csak egy bizonyos, hogy alig várom, míg itt leszel.~
29117  III,  1893    |                     Most jön a hír Bécsbõl, hogy a holnapi ülésen bejelenti
29118  III,  1893    |                     nem látták).~- Nos hát, hogy megy a sorotok, Károly?
29119  III,  1893    |                     megy a sorotok, Károly? Hogy vagy megelégedve a vezéreddel,
29120  III,  1893    |                 Helfy) például teszi magát, hogy nem olvasta tegnap az esti
29121  III,  1893    |                    veszett a szolgálójával, hogy késõn hozta, aztán maga
29122  III,  1893    |                 szerelmesek azon fogásához, hogy elkezdik a marmancsvirág
29123  III,  1893    |                      s megkérdi Wekerlétõl, hogy mi lesz már azzal a javaslattal,
29124  III,  1893    |                     Mert természetes dolog, hogy ha valakinek felelni valója
29125  III,  1893    |                 kérdeznivalója van... azaz, hogy egy miniszternek mi kérdezni
29126  III,  1893    |                    akinek arra a mondatára, hogy az ország izgatott volt,
29127  III,  1893    |                    hangján röviden felelte, hogy máris jóváhagyta a javaslatot
29128  III,  1893    |                  finom ízlés megsúgta neki, hogy egy ragyogó pompájú kaméliabukétot
29129  III,  1893    |             eltagadta olyanra, amit tudott, hogy nem tudja, most meg már
29130  III,  1893    |                    Már szombaton híre ment, hogy hétfõn csak az okos emberek
29131  III,  1893    |              Természetes, hiszen híre ment, hogy hétfõn az okos emberek beszélnek.~
29132  III,  1893    |                 ülés prelúdiuma is az volt, hogy egy okos ember (Tisza Lajos
29133  III,  1893    |                  megmondta õszintén azt is, hogy ez a mostani béke nem béke (
29134  III,  1893    |               átgyúrni a belügyi helyzetet, hogy mindenkinek imponál. Beszédeiben
29135  III,  1893    |                hallgatók elé reformterveit, hogy még a Molnár Józsiások is
29136  III,  1893    |                   csak okosakat mondhatnak. Hogy melyik okosat melyik okos
29137  III,  1893    |                    Menyus!~A váratlan öröm, hogy itt vagy, annyira megzavart,
29138  III,  1893    |                    vagy, annyira megzavart, hogy rosszul lettem; fejem szédülni
29139  III,  1893    |                    De mit tehetek én arról, hogy olyan vajszívem van, és
29140  III,  1893    |                     olyan vajszívem van, és hogy olyan nagyon szeretlek.~
29141  III,  1893    |            szeretlek.~Csak délután sült ki, hogy álhír volt, hogy nem te
29142  III,  1893    |                   sült ki, hogy álhír volt, hogy nem te voltál, hanem egy
29143  III,  1893    |                    is tegyél olyat, szívem, hogy tudtom, hírem nélkül jöjj
29144  III,  1893    |                  vak tyúk is talál szemet), hogy »a varjú is megeszi szorultságból
29145  III,  1893    |                   illeti, eszembe jut róla, hogy a múltkor egy szakajtó üres
29146  III,  1893    |               golyhó. Mert alkalmasok arra, hogy azzal töltsem meg, amivel
29147  III,  1893    |                 között, mindég eszembe jut, hogy Wekerle is ért a tojások
29148  III,  1893    |                     mint a két szemefényét, hogy valahogy ki ne menjenek
29149  III,  1893    |              menjenek a szabadelvû klubból, hogy mindég szem elõtt legyenek,
29150  III,  1893    |               látván mint a határcölöpökön, hogy mekkora darabot haladtunk
29151  III,  1893    |                     rendben van már minden, hogy Csáky miniszter egészen
29152  III,  1893    |                     hiszen csak megérdemli, hogy miniszter legyen; s hogy
29153  III,  1893    |                    hogy miniszter legyen; s hogy megérdemli, az nem elég.
29154  III,  1893    |                    idõben a legfõbb kellék, hogy egy tekintélyes kaszinótagot
29155  III,  1893    |                    méltóztatol konstatálni, hogy nem árt, ha esze van. Azelõtt
29156  III,  1893    |                   jövõ érdekében. (Hidd el, hogy ez jó befektetés.)~Este
29157  III,  1893    |                  nagyteremben tartózkodtam, hogy a miniszterek tekintete
29158  III,  1893    |                  szemeket meresztett rám.~- Hogy jut eszedbe ilyen szamárság?~-
29159  III,  1893    |                      De hidd is meg, Klári, hogy a mi generálisunk nem kutatta,
29160  III,  1893    |                   volt csak a sine qua non, hogy be van-e oltva himlõ ellen?
29161  III,  1893    |                   himlõ ellen? De meglehet, hogy Fabiny még a himlõ ellen
29162  III,  1893    |                terembe, már azt újságolták, hogy Csáky maradása az újabb
29163  III,  1893    |                virrasztani dolgozóasztalán, hogy az ország értelmét tovább
29164  III,  1893    |                    vendégeidnek azt mondod, hogy ez után a sárgarépa után
29165  III,  1893    |                pedig az is képviselõ volt), hogy a földmûvelési büdzséknek
29166  III,  1893    |                   úgy tûnik el, ahogy jött, hogy esztendõ ilyenkorra szokott,
29167  III,  1893    |                 parlamenti körökben hírlik, hogy az új bihari fõispánnak,
29168  III,  1893    |                   tehát a dolog, édes fiam, hogy türelemmel kell bevárnod,
29169  III,  1893    |                 magyarázta a közbeszólását, hogy úgy érti a megbízható szót,
29170  III,  1893    |                     érti a megbízható szót, hogy minden ügyvédet meg lehet
29171  III,  1893    |                 hinni, a Naplót lapozgatva, hogy az 1892-i országgyûlésen
29172  III,  1893    |                újságok napok óta hirdették, hogy ma nyújtja be az igazságügyi-miniszter
29173  III,  1893    |                      az õ lapjában az volt, hogy József fõherceg megcsinálta
29174  III,  1893    |                    mindjárt várni lehetett, hogy nem sokáig marad meg a József
29175  III,  1893    |               Ugront ideges harag fogta el, hogy Apponyi Wekerlét dicséri.
29176  III,  1893    |              kevesellte az eddigi vívmányt, hogy egy percig úgy fordult a
29177  III,  1893    |                     az ellenzéki elmékben - hogy se József fõherceg, se az
29178  III,  1893    |                  egy határozati javaslatot, hogy egy teljes magyar udvarról
29179  III,  1893    |                   Ottó, intett a jegyzõnek, hogy õ is szólni kíván. A mamelukok
29180  III,  1893    |                    a »vívmány«-nak annyira, hogy most talán abban fõttek
29181  III,  1893    |                  fõttek a szélsõbali elmék, hogy József fõherceg sem csinálta,
29182  III,  1893    |                     talán el is felejtette, hogy a foga fáj. Beszédje alatt
29183  III,  1893    |                   annyi volt már a nimbusz, hogy a hatalmas szónok már kezdte
29184  III,  1893    |              tûrhette Herman és felszólalt, hogy a történelmi mozzanat hatása
29185  III,  1893    |                  ekképpen:~- Én nem mondom, hogy van történelmi hatás, se
29186  III,  1893    |                   hatás, se azt nem mondom, hogy nincs, hanem csak azt indítványozom,
29187  III,  1893    |                     minden indoklás nélkül, hogy ma már ne dolgozzunk többet.~
29188  III,  1893    |                    tárcájukat letárgyalják, hogy ott kell hagyniok a helyüket,
29189  III,  1893    |              közönségesen kanapénak hívják) hogy két fél zsemlye közé van
29190  III,  1893    |               szívem facsarodik el, látván, hogy kétszáz, háromszáz munkabíró,
29191  III,  1893    |                    ságba öltözött arcokkal, hogy minél kellemetesebbek legyenek
29192  III,  1893    |                folyosókon)... Borzasztó az, hogy nincs kézirat!~Neki a vita,
29193  III,  1893    |                     nézve. Hidd meg, Klára, hogy úgy van. A király megkapta
29194  III,  1893    |                  házasság is. Félek, Klári, hogy túlságosan sikerül.~Hogy
29195  III,  1893    |                    hogy túlságosan sikerül.~Hogy miért mondom, túlságosan,
29196  III,  1893    |                túlságosan, és miért mondom, hogy félek, ez az én politikám.
29197  III,  1893    |                    neked, hanem esküdj meg, hogy egy léleknek se szólsz.~
29198  III,  1893    |             miniszterek elõtt se titkoltam, hogy reverzálist adtam otthon
29199  III,  1893    |                  papoknak.~Pedig jól tudod, hogy nem adtam, nem is kértek.
29200  III,  1893    |              klubban; abban a hitbe voltam, hogy ez jó, értékes gondolat
29201  III,  1893    |               tartja magát még egy darabig, hogy így, hogy úgy, hogy a kerület
29202  III,  1893    |                  még egy darabig, hogy így, hogy úgy, hogy a kerület nagyon
29203  III,  1893    |                darabig, hogy így, hogy úgy, hogy a kerület nagyon megdrágul
29204  III,  1893    |                   másik húz be egy sarokba, hogy megejtsen. S te reszketsz,
29205  III,  1893    |                     mondom, elhíreszteltem, hogy én is reverzálist adtam
29206  III,  1893    |            biztatott:~- Te, Menyus, hallom, hogy nem tudsz lakást kapni;
29207  III,  1893    |                     vannak. Hidd meg nekem, hogy közelebbi nyilak is vannak
29208  III,  1893    |            tanúsított irántam, s mondhatom, hogy hamis olajbarna szemei vannak. (
29209  III,  1893    |                  szemei vannak. (Nem tudom, hogy ezeknek a nyilait értette-e
29210  III,  1893    |                önnel beszélni«, megígértem, hogy másnap meglátogatom.~Dobogó
29211  III,  1893    |                    esküszöm neked, Klárika, hogy csak a kíváncsiság vitt
29212  III,  1893    |                   csodálkozva vettem észre, hogy egy csomó olvasó és egy
29213  III,  1893    |           erõszakolni. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a mennyei sugallat táborunkba
29214  III,  1893    |                  komédiát, mert azt hittem, hogy gyermekeimnek és neked hasznot
29215  III,  1893    |                    csinálok vele.~Reméltem, hogy nagyon rám szorulnak, s
29216  III,  1893    |                    S így lõn, kedves Klára, hogy a javaslatok még a Ház asztalára
29217  III,  1893    |          egyszer-másszor kirakod a karókra, hogy meg ne dohosodjanak.~S íme,
29218  III,  1893    |                leszünk most.~Elõre éreztem, hogy rávesznek, tyúkkal, kaláccsal.
29219  III,  1893    |                    szóval se jut az eszébe, hogy kapacitáljon.~Tegnap már
29220  III,  1893    |                     Hiszen említettem volt, hogy reverzálist adtam a papoknak.~-
29221  III,  1893    |                  Hát aztán?~- Azon tûnõdöm, hogy mit csináljak?~- Ej, uram
29222  III,  1893    |               Egyebet nem üzent?~- De igen. Hogy már nem gyûjt aláírásokat.~
29223  III,  1893    |                     is van. Ki hitte volna, hogy mire a javaslat a Házba
29224  III,  1893    |                    a többség azt határozta, hogy nem visel háborút, (nem
29225  III,  1893    |                    ki (azt is inkább azért, hogy a római szentatya is lásson
29226  III,  1893    |                veszt szavazatokat), mintsem hogy a nem engedéssel az egyházi
29227  III,  1893    |                     nagyobb elõny - de mint hogy a Wekerle-kormány nem az
29228  III,  1893    |                  ugyan reményét fejezte ki, hogy ott is simán mennek keresztül
29229  III,  1893    |                 fõrendiházunk megteszi azt, hogy egyszer esetleg tiltakozik
29230  III,  1893    |                annyi polgári bölcsességgel, hogy a nemzeti akarattal szemben
29231  III,  1893    |                 másodszor is.~Semmi kétség, hogy esztendõ ilyenkorra már
29232  III,  1893    |                  telegrafistától hallottuk, hogy szeretve tisztelt képviselõnk
29233  III,  1893    |                    szeretetreméltó önöktõl, hogy szintén a férjemet várják.~-
29234  III,  1893    |               férjemet várják.~- Gondoltuk, hogy a karácsonyi ünnepeket családja
29235  III,  1893    |            méltóztatott. Jól tudjuk mi azt, hogy a politika az exigenciák
29236  III,  1893    |                tudománya, és azt is tudjuk, hogy a legkiválóbb férfiú is
29237  III,  1893    |                igenis olvastuk tépelõdését, hogy bölcs elhatározását ide
29238  III,  1893    |                     s most jólesik látnunk, hogy idejön nagyságod a földhöz,
29239  III,  1893    |                  hozzá, de nem mint Midasz, hogy valamit súgjon a földnek,
29240  III,  1893    |                  hanem mint Szent Vendelin, hogy valamit kérdezzen a földtõl.
29241  III,  1893    |                     hordott a nyelve alatt, hogy ékesszólóbb legyen, én aranyokat
29242  III,  1893    |             nagyságos asszony is azt hitte, hogy a férje beszél.~Ki ez? Mi
29243  III,  1893    |                  kiszivárgott a tömeg közé, hogy ez Bessenyei Ferenc képviselõ.~-
29244  III,  1893    |                      õt küldi maga helyett, hogy az õ hangján beszéljen.
29245  III,  1893    |                    egy ember! Csak az akár, hogy a különbözõ ábrázatokat
29246  III,  1893    |                    semmi bajom.~- Valld be, hogy sokat éjjeleztél. Hiszen
29247  III,  1893    |                asszony vagy. Te kitaláltad, hogy éjjel is dolgoztunk. Azok
29248  III,  1893    |                 Menyus?~- Hát nem olvastad, hogy megsemmisítettük a hódsági
29249  III,  1893    |                Nincs semmi fontos, csak az, hogy a »Mameluk« orrából kiesett
29250  III,  1893    |                 szólt Katánghy -, bosszant, hogy a Mameluk orrából kiesett
29251  III,  1893    |             dolgokat.~A valutára megjegyzi, hogy semmi aggálya sincs a siker
29252  III,  1893    |              fejével.~- Õ az, õ! Tudtam én, hogy eljön, hogy nem marad ott...
29253  III,  1893    |                      Tudtam én, hogy eljön, hogy nem marad ott... a szigeten...
29254  III,  1893    |                     nélküli apró szemeivel, hogy azt õ jobban tudja.~Mindenki
29255  III,  1893    |                valóban azt hinném magam is, hogy a Napóleon merész lelke
29256  III,  1893    |                   bele. Higgyétek el, urak, hogy rettenetes szerencséje van.
29257  III,  1893    |             udvartartás is! Mernék fogadni, hogy két év múlva ideköltözik
29258  III,  1893    |           ideköltözik az udvar Budára, úgy, hogy vissza se megy többé.~-
29259  III,  1893    |                 homlokát:~- Nem lehetetlen, hogy átmegy a kultuszhoz.~- És
29260  III,  1893    |                  Katánghy - igen jól tudja, hogy a fazekunkban tejföl van.
29261  III,  1893    |                   apátplébános felfortyant, hogy erre nem volt szükség, hogy
29262  III,  1893    |                 hogy erre nem volt szükség, hogy ez a kérdés a hajánál fogva
29263  III,  1893    |                  városunk érdeklõdõ köreit, hogy a szegény medve ráment a
29264  III,  1893    |                Annyit öntött fel a garatra, hogy a szesz meggyulladott a
29265  III,  1893    |                   bokros ismereteit eggyel, hogy ha a Mameluknak, már ti.
29266  III,  1894    |                     maga szopta hát persze, hogy roppant naggyá nõtt.~S még
29267  III,  1894    |                 mutatta hamiskás mosollyal, hogy váltókat ír alá, úgy csinálja
29268  III,  1894    |                     képviselõházi folyosón, hogy gróf Zichy Jenõ egy szobrot
29269  III,  1894    |                 dicséretekbe nem állhattam, hogy közbe ne szóljak:~- No,
29270  III,  1894    |                   Érdekes világot vet arra, hogy Jókai milyen könnyen szokott
29271  III,  1894    |                      megvan az a bohém-vér, hogy szereti a körömégés szagát.
29272  III,  1894    |                 szereti a körömégés szagát. Hogy akkor szeret írni, mikor
29273  III,  1894    |            két-háromszáz sor kész anyaggal, hogy mintegy rákényszerítse magát
29274  III,  1894    |               keresztül« címû regénnyel is, hogy nem írta meg, csak az utolsó
29275  III,  1894    |                    az van kedvesen elõadva, hogy a várúrnak a felesége magtalan
29276  III,  1894    |                Jeruzsálembe a szent sírhoz, hogy ott könyörögjön magának
29277  III,  1894    |                    kedvvel.~Elmondják neki, hogy a kép és a szöveg közt egy
29278  III,  1894    |                 Elfelejtettem neki mondani, hogy miért megy a lovag a szent
29279  III,  1894    |                   földre. Csak azt mondtam, hogy búcsúzik. Ej, ej, kutyaadta!
29280  III,  1894    |                     szerette a gyermekeket, hogy összeszedte a béresek, gazdatisztek
29281  III,  1894    |                    dacára Solon mondásának, hogy halála elõtt senki sem boldog.~
29282  III,  1894    |                    nála. Ez azt jelentette, hogy beszédre készül. Csodálatos
29283  III,  1894    |               beszéde alatt, s mikor látja, hogy pártja (az a bizonyos erdõ)
29284  III,  1894    |                  politikus. Annyira nem az, hogy a lapok politikai rovatát
29285  III,  1894    |              háztartással, semmi gondja rá, hogy a szakácsok mit fõznek,
29286  III,  1894    |                tudomással se látszik bírni, hogy õ Magyarország egyik legnagyobb
29287  III,  1894    |                     reggel kérdeznie tõlem: hogy érzem magam, mit álmodtam?~-
29288  III,  1894    |                      Mit érnék vele? felel. Hogy nyolcszor kelljen elbeszélni
29289  III,  1894    |               szegény édesanyám megengedte, hogy olvassam el a »Török világ
29290  III,  1894    |                ember, aki hamar észreveszi, hogy rászedték.~- Ugyan eredj,
29291  III,  1894    |                   az új ruhát felpróbálják, hogy jó lesz-e?~Hát egyszer csak
29292  III,  1894    |               szakácsnét, az a gyanúm volt, hogy a kéziratomat olvasta.~-
29293  III,  1894    |                 uram, úgy nézzen meg engem, hogy ezelõtt egy bankárnál voltam
29294  III,  1894    |              többiek) s még bizonyosabb az, hogy semmi újat sem tudok róla
29295  III,  1894    |                   íme azt parancsolom neki, hogy helyezze át önöket mindnyájukat
29296  III,  1894    |                     uraim!~Önök jól tudják, hogy õseink milyen hitvány papírra
29297  III,  1894    |                    s éppen nem bizonyítják, hogy ezen Jókai írta volna a
29298  III,  1894    |                   áll is a dolog, bizonyos, hogy nem egy ember írta e mûveket.
29299  III,  1894    |                   az Akadémián is megesett, hogy kiadott egy értekezést,
29300  III,  1894    |                  volt elõállítva. Meglehet, hogy ez akkor szokás lehetett,
29301  III,  1894    |                    is gyanakodni kezdettek, hogy vajon egy ember írhatta-e
29302  III,  1894    |                 Budapesti Szemle« azt írja, hogy rossz regényeket ír, de
29303  III,  1894    |               adatok vannak ebbõl a korból, hogy a magyarok könyviszonyban
29304  III,  1894    |                   svábhegyi szõlõjében. No, hogy az a gyöngédlelkû költõ
29305  III,  1894    |                    amelybõl megállapítható, hogy az egyik szenvedélyes játékos
29306  III,  1894    |                    ebbõl? Bizonyára nem az, hogy két feje volt, mert kétfejû
29307  III,  1894    |                 Hanem inkább az következik, hogy az egész Jókai egy képzelt
29308  III,  1894    |                    élt Seherezádé szultána.~Hogy miképp keletkezhettek hát
29309  III,  1894    |          akadémikusokat akartam kigúnyolni, hogy azok még kétszáz év múlva
29310  III,  1894    |                     arra akartam rámutatni, hogy milyen csodás pályával állunk
29311  III,  1894    |                 nincs ideje. S mégis látta. Hogy van ez? Ki tudja? A pávának
29312  III,  1894    |             Koch-féle bacilus. Kisült róla, hogy nem olyan fekete, mint aminõre
29313  III,  1894    |              fölverte lelkemet a reménység, hogy talán az emberi életet is
29314  III,  1894    |                     nõ.~Bizonyos e szerint, hogy az ember meg van rövidítve,
29315  III,  1894    |                orvosnak kellene megkeresni, hogy hol kallódott el.~Nemigen
29316  III,  1894    |                     fõzik, eszik, hódít, de hogy nem kártékony-e, ahhoz éppenséggel
29317  III,  1894    |                  mint a saját életidejét.~S hogy ez így van, nem puszta föltevés;
29318  III,  1894    |                      mint az orr, fül stb., hogy kitartsanak, ameddig õ.
29319  III,  1894    |                      ameddig õ. Lehetetlen, hogy a teremtés ne hozta volna
29320  III,  1894    |                   ha valamikor úgy cseppen, hogy a tudomány átcsap a koszt
29321  III,  1894    |           erõszakolt: némelyek azt tartják, hogy már úgyis több, mint kellene.~
29322  III,  1894    |                    azt mondják úgy volt az, hogy mikor az isten az embert
29323  III,  1894    |                 elõlépett mert természetes, hogy a szamár volt. A szamár
29324  III,  1894    |                    a fejedet. Ha megígéred, hogy jól szolgálsz és nem követelsz
29325  III,  1894    |                  aztán érzékenyen -, látom, hogy jó és nemes vagy. Csináljuk
29326  III,  1894    |                     alkottalak, majom fiam, hogy az ember, akié az uralkodás,
29327  III,  1894    |                     nagyon; eszébe juttasd, hogy te a rokona vagy. Ezért
29328  III,  1894    |                   Mit kívánsz?~- Ígérd meg, hogy sohase fogsz két lábon járni;
29329  III,  1894    |                   darabig, de aztán ráállt, hogy a kezeit lábaknak fogja
29330  III,  1894    |                 félfüllel az élelmes ember, hogy itt nagyon sok esztendõrõl
29331  III,  1894    |                  szemöldökeivel a varjúnak, hogy csak fogadja el a nagy életkort,
29332  III,  1894    |                     nem mehetvén most haza, hogy öleljelek kedvesem, mert
29333  III,  1894    |                     A fedélrõl jut eszembe, hogy szállást még mindig nem
29334  III,  1894    |                     Beniczky-Bajza Lenkét), hogy az urak illendõ dolgokról
29335  III,  1894    |                    Feri tett híressé azzal, hogy kitûnõen elutánozza. Hiszen
29336  III,  1894    |                    közt, ami onnan látszik, hogy az oláhok megválasztották
29337  III,  1894    |                    az idén rávette kiadóit, hogy engem szólítsanak fel: »
29338  III,  1894    |                  úgyis azt hiszi - mondá -, hogy a Katánghy dolgait én írom
29339  III,  1894    |                  dolgait én írom s viszont, hogy az én dolgaimat õ írja,
29340  III,  1894    |                    Klára. A te eszméd volt, hogy már az ülések megkezdése
29341  III,  1894    |                 hatszor volt nálam Wolfner, hogy vállaljam el az elõszót.
29342  III,  1894    |                    az elõszót. Megtagadtam. Hogy jutok én ahhoz politikus
29343  III,  1894    |                    ahhoz politikus létemre, hogy novellákhoz írjak elõszavakat?
29344  III,  1894    |                 tavalyi elõszóban kimondta, hogy kifogyott a témákból. A
29345  III,  1894    |                  nem teheti bolonddá azzal, hogy mégsem fogyott ki. Önnek
29346  III,  1894    |               Figyelmeztetem, képviselõ úr, hogy eszközök vannak a kezemben
29347  III,  1894    |                 eltûnt. Úgy tetszett nekem, hogy most már egész földünk egy
29348  III,  1894    |                   is. Hiszen kijelentettem, hogy nem írom meg.~Az idegen
29349  III,  1894    |              hallani véltem féleszméletben, hogy Perczel Béni kijön s rámkiált: »
29350  III,  1894    |                     fogod mondani magadban, hogy bizonyosan egész éjjel tarokkoz­
29351  III,  1894    |                   volt. Úgy kellett lennie, hogy Singer-Wolfnerék elhozták
29352  III,  1894    |                    mondom, azt cselekedték.~Hogy mit tett ezután velem a
29353  III,  1894    |                     a kötelességérzet volt, hogy az elõszót meg kell írnom.
29354  III,  1894    |                   csak az járt az eszemben, hogy ötvennégy milliónk van ugyan,
29355  III,  1894    |                    és megfogta a fülemet -, hogy te rám akarnád sózni valami
29356  III,  1894    |                 pereputtyodat közjegyzõnek, hogy azért vársz. No, beszélj
29357  III,  1894    |                    hanem meg akarlak kérni, hogy miután univerzális okos
29358  III,  1894    |          paragrafusból állna a törvényem.~- Hogy szólna az?~- Szamárságot
29359  III,  1894    |                       Azt gondolom, Menyus, hogy te igen ügyes ember vagy.
29360  III,  1894    |                     arra taníttatott volna, hogy egereket fogdoss, hát ma
29361  III,  1894    |               felelte Jókai. Írni tudok, de hogy miért írok, azt nem tudom.~
29362  III,  1894    |              asszonyésszel nem is sejtitek, hogy mi államférfiak milyen egyoldalúak
29363  III,  1894    |               milyen egyoldalúak vagyunk és hogy az az egy oldal is milyen
29364  III,  1894    |                    is milyen oldal de jobb, hogy nem sejtitek. Képzeld csak,
29365  III,  1894    |                 Képzeld csak, nem volt mód, hogy e nagy emberekbõl ki tudtam
29366  III,  1894    |              vasalni egyéb ideát, mint azt, hogy Wekerlétõl kérjek tanácsot: »
29367  III,  1894    |                 körül. Csak az a különbség, hogy a mi kertünkben a világító
29368  III,  1894    |                  vagyok együgyû, kitalálom, hogy te most nevetsz, de nem
29369  III,  1894    |                    nem nevetnél, ha tudnád, hogy kormányozni milyen könnyû,
29370  III,  1894    |                 ember ösztönszerûleg sejti, hogy mi lakik bennem.~- Ah -
29371  III,  1894    |                 végtelenül boldoggá tenném, hogy õt keresem, mintha sohase
29372  III,  1894    |                  érte volna az a szerencse, hogy valaki keresse. Karját karomba
29373  III,  1894    |                vágott.~- Parancsolod talán, hogy én írjam meg helyetted?~
29374  III,  1894    |                      Igazán látszott rajta, hogy édes örömmel ígéri meg.~-
29375  III,  1894    |                állapot, Menyhért. Sajnálom, hogy nem adhatok benne tanácsot.
29376  III,  1894    |                fogod találni, kedves Klára, hogy ezt a tanácsot megfogadtam
29377  III,  1894    |               rejtélyes idegen.~Megmondtam, hogy immár megírom az elõszót,
29378  III,  1894    |            mérgemben a kátét a pulpitushoz, hogy magától nyílott ki nagy
29379  III,  1894    |            restelkedve hagytam el a boltot, hogy hazamenjek, s amint forgatom
29380  III,  1894    |                      tiszteld a te atyádat, hogy hosszú életû légy a földön«,
29381  III,  1894    |                teszi az indokolást. »Ne ölj hogy hosszú életû légy a földön.«
29382  III,  1894    |                kemény koponyád van, Menyus, hogy a kereszténység alaptörvényét
29383  III,  1894    |                     mindig azt hajtogatták, hogy rossz diák vagy, ha most
29384  III,  1894    |                   hatalmas agyvelõdbe.~Huh, hogy fogja ezt irigyelni tõlem
29385  III,  1894    |                   lehet az, ha rossz lenne, hogy senki sem vette volna még
29386  III,  1894    |          parancsolatot: tiszteljed atyádat, hogy hosszú életû légy a földön.~
29387  III,  1894    |                    ezt úgy kell értelmezni, hogy az író-ember a saját irodalmi
29388  III,  1894    |              elõdeinek a csapásán haladjon, hogy Kemény Zsigmondot, Vas Gerebent
29389  III,  1894    |                   értelme a megjegyzésnek: »hogy hosszú életû légy e földön.«~
29390  III,  1894    |                    gyanú annyira megkapott, hogy izgatottan húztam ki zsebembõl
29391  III,  1894    |        parancsolatot. Szinte kezdtem hinni, hogy nem így szól, hogy csak
29392  III,  1894    |                   hinni, hogy nem így szól, hogy csak esztétikai témát keresgélõ
29393  III,  1894    | félremagyarázhatatlanul megerõsített abban, hogy jól értelmeztem a negyediket.~»
29394  III,  1894    |              viszont megvigasztalt a tudat, hogy a tízparancsolat mégis remek
29395  III,  1894    |                Klára, milyen boldog voltam, hogy végre megtaláltam a széptani
29396  III,  1894    |                  tagja.~Ui. Elõérzetem van, hogy miután a témát szerencsésen
29397  III,  1894    |                 nincs titkom, drága lelkem, hogy örömömben pertu lettem a
29398  III,  1894    |                könnyen szuggerálhatná neki, hogy kit válasszon maga mellé
29399  III,  1894    |                azért nekünk is szerencsénk, hogy az uralkodónk alapjában
29400  III,  1894    |                    nem tetszõ személyeket), hogy nem akarom, s ebben nagy
29401  III,  1894    |            bizonyosan a Pápay fabrikátuma), hogy »eltûnt a király asztaláról«.
29402  III,  1894    |              keresik a régit sehol. Tudják, hogy a cseresznyefa-szekrénybe
29403  III,  1894    |                 nagy aggodalom mutatkozott, hogy az egyházpolitikai javaslatok
29404  III,  1894    |                  jóval elõbb szóljon kérem, hogy még idõm legyen a jobbik
29405  III,  1894    |                 örök bizonysága lesz annak, hogy a mi jó urunk, Ferenc József,
29406  III,  1894    |                lenni.~El sem képzelik önök, hogy milyen dicséret ez egy királyra!~
29407  III,  1894    |                     de bolond dolog ez! Hát hogy kerül ide az újságba János,
29408  III,  1894    |                 egyéb dolgot életében, mint hogy reggelenként szépen megpucoválta
29409  III,  1894    |                   dohogott a lépcsõk ellen, hogy Vas vármegye híres fõispánja,
29410  III,  1894    |          vállalkozott, dokumentálván ezzel, hogy bármely kicsi pozíción is
29411  III,  1894    |                    lássák az unokák unokái, hogy a becsületes szolga éppen
29412  III,  1894    |                    az a bolond szokása.~De, hogy egyáltalában megérkezett,
29413  III,  1894    |                     ötletekkel. Képzelhetõ, hogy ilyen fõispán alatt öröm
29414  III,  1894    |                tréfa! Maga is kezdte hinni, hogy ezek a hektika tünetei,
29415  III,  1894    |                  kaparták be a fejüket úgy, hogy csak a foszlott, fakó tollazatuk
29416  III,  1894    |              szamarai tétovázón álldogálva, hogy melyik lábukkal lépjenek,
29417  III,  1894    |                  mondo­gatták »Isten tudja, hogy lesz, mint lesz«, a Hiób-hírek
29418  III,  1894    |                   se tartják lehetetlennek, hogy a király is reverzálist
29419  III,  1894    |                    a becsületes kaszájával, hogy elvigyen olyan nagy országos
29420  III,  1894    |                    elhelyezkedett a hegyen, hogy közbe kukorékoljon, ha szükség
29421  III,  1894    |                 onnan volt, mert híre járt, hogy az ellenzék akadályokat
29422  III,  1894    |                  lehetett volna elhajítani, hogy újságírói fejet be ne törjön,
29423  III,  1894    |                     fel túl néhány éljen. S hogy több legyen, maga Polónyi
29424  III,  1894    |                 elmondta a szokásos igéket, hogy kéri a javaslatot annak
29425  III,  1894    |                     tûz ember, Ugron Gábor, hogy a mostani ülésszak nem állapíthatja
29426  III,  1894    |              Szilágyi felvilágosítása után, hogy most nem a napirendre tûzésrõl
29427  III,  1894    |                  van szó, hanem csak arról, hogy az osztályok mellõztessenek-e,
29428  III,  1894    |             elõkostoló.~Kijelentette aztán, hogy nyugodt tárgyalást kíván,
29429  III,  1894    |                 volt már kuszálva a kérdés, hogy szinte lehetetlenség volt
29430  III,  1894    |                  milyen elõkostoló volt ez!~Hogy harsogott, zúgott fel egész
29431  III,  1894    |                   kérdé:~- Mi annak az oka, hogy senki se vállalja?~- Katánghytól
29432  III,  1894    |                   Podmaniczky kijelentette, hogy a három megürült helyet
29433  III,  1894    |                    rettenthetetlenségét is, hogy nem fél Katánghytól.~Egyébiránt
29434  III,  1894    |               rokona neki, ezért azt hitte, hogy szélsõbalnak kell lennie.
29435  III,  1894    |                      ezért aztán azt hiszi, hogy feudál-klerikálisnak kell
29436  III,  1894    |                   Éppen a lajbli dilemmája, hogy az inghez tartsa-e magát,
29437  III,  1894    |                 valami az oligarchából, az, hogy mindennap borotválkozik
29438  III,  1894    |              Interpellálni akarja Wekerlét, hogy miután a megfogyott szabadelvû
29439  III,  1894    |                     mikor akarja bevallani, hogy kisebbségbe jutott s mikor
29440  III,  1894    |                  egyebütt; szétment a híre, hogy szombaton szalonna-sütés
29441  III,  1894    |                   alelnökökre, ahol kitûnt, hogy nyolcvanegy szavazat-többsége
29442  III,  1894    |                     interpellálni Wekerlét, hogy mikor szándékozik már bevallani,
29443  III,  1894    |                  szándékozik már bevallani, hogy nincs többsége!~A jámbor
29444  III,  1894    |                    már maguk is azt hitték, hogy legfeljebb tizenöt többségre
29445  III,  1894    |                  elbeszéléseibõl, regéibõl, hogy akkor voltak a mamelukok
29446  III,  1894    |                  miniszterek, mikor látták, hogy januári napokon nem csavar
29447  III,  1894    |                  egészségedre. Isten ments, hogy valami bajod legyen!~Hát
29448  III,  1894    |                  fényt szórnak szerte. (Óh, hogy volt hozzá szívük a púroszoknak
29449  III,  1894    |                  amelyik mindig megmutatná, hogy hol vannak, hogy most mit
29450  III,  1894    |                megmutatná, hogy hol vannak, hogy most mit csinálnak szegény
29451  III,  1894    |                  egy jelentõsége mégis van, hogy eddig az ellenzék támaszkodott
29452  III,  1894    |             rávetette volt magát az utcára, hogy úgy nézett ki a kettõ együtt,
29453  III,  1894    |                     azt mesélgeti Szilágyi, hogy este, szürkületben lopva
29454  III,  1894    |             reform-ellenesek számára.~- Na, hogy álltok? kérdé Szapáry László
29455  III,  1894    |                     hiányaik?~- Például az, hogy a tengeren született gyermekekrõl
29456  III,  1894    |                figyelmet: mikor észrevette, hogy a figyelem már lankad, nagy
29457  III,  1894    |                  végig következetes maradt, hogy ahol rés nyílott Szilágyin
29458  III,  1894    |               gyönyörûséget találnak abban, hogy szinte hosszabb referádákkal
29459  III,  1894    |                    elõtt meg szoktak állni, hogy az érkezõ notabilitásokat
29460  III,  1894    |                  bámészkodó csoportok közt, hogy pontos számításba vegyék
29461  III,  1894    |                tagjai felett. Jó szerencse, hogy nem havazik, mert a hógolyók,
29462  III,  1894    |                   logikával tudta kiemelni, hogy a Ház azon ritkán ért sikerek
29463  III,  1894    |                    óra volt. Az volt a hit, hogy Apponyi nem beszél s többen
29464  III,  1894    |                    kíváncsi lehet mindenki, hogy azon helyzetben, ahova õ
29465  III,  1894    |                  kezdhetjük mindég elõlrõl, hogy felállott egy magas, horihorgas
29466  III,  1894    |                kidudorodásokkal a homlokán, hogy a kezében egy ceruza volt
29467  III,  1894    |                    brittek«, néha nem jók), hogy a fakultatív polgári házasság
29468  III,  1894    |        elfeledkezett a tegnapi beszédjérõl, hogy közbekiáltotta:~- Helyes!
29469  III,  1894    |                   Ottót), aki bizonyította, hogy õ már évekkel ezelõtt akarta
29470  III,  1894    |                   ez csak azt bizonyította, hogy milyen ügyes ember. Lesz
29471  III,  1894    |                     tanúja nyilván arra is, hogy nem akarta a kötelezõ polgári
29472  III,  1894    |                    Andrássy szavait idézte, hogy az állam és egyház között
29473  III,  1894    |                    második bástyához nyúlt, hogy ti. a megalkotott törvény
29474  III,  1894    |                 mélybe.~Bánffy Dezsõ örült, hogy közbeléphet.~- Figyelmeztetem
29475  III,  1894    |                  Figyelmeztetem a karzatot, hogy minden tetszésnyilvánítástól
29476  III,  1894    |             összehozni Budapesten.~Mondják, hogy a karzati ifjúság között
29477  III,  1894    |                     mint a szabadelvûséget. Hogy melyiket szeretik kevésbé,
29478  III,  1894    |            nagyságos urak apprehendálnak.~- Hogy mer bennünket a rendõr megszólítani?~-
29479  III,  1894    |                  mûvelt.~- Hiszen éppen az, hogy mért nem mûvelt?~- Az egyszerûen
29480  III,  1894    |                  csak egy van (Isten ments, hogy kettõ is legyen). De azért
29481  III,  1894    |                   vezére, kinek köszönhetõ, hogy a párt nem ugrott egészen
29482  III,  1894    |                    kinyitott sorompókon át, hogy parlamenti szokás szerint
29483  III,  1894    |                  hasznát veheti valamikor), hogy Polónyinak megindult a Justh
29484  III,  1894    |                      Justh kiemelte azt is, hogy jó katolikus, de mégis mellette
29485  III,  1894    |                  amit odavetettek a vitába, hogy a reform-javaslatot lehetetlen
29486  III,  1894    |                     ellenzék felé (mondják, hogy beszéd közben Sághyt nézi,
29487  III,  1894    |                   el tud beszélni, anélkül, hogy egy gesztust csinálna.~Majd
29488  III,  1894    |                  könyök följebb emelésével, hogy: »No, most valami fontos
29489  III,  1894    |                kormánypárt megbizonyosodva, hogy Szilágyi ma nem beszélhet,
29490  III,  1894    |                    annyira elunták magukat, hogy már a Babó beszédje alatt
29491  III,  1894    |               kabinetünknek most az a baja, hogy némely miniszterek mindenkinek
29492  III,  1894    |                  mint a gyermek, megszokta, hogy a »szülei« becézgessék,
29493  III,  1894    |               szfinkszerû arccal hallgatta, hogy paskol bennünket az ellenzék.
29494  III,  1894    |                    úgy vélik a kis emberek, hogy gyümölcsöket hozzon nekünk.~
29495  III,  1894    |                     tõle, még arra is való, hogy az ágai úgy nõjenek (ne
29496  III,  1894    |                     fölfelé, de lefelé is), hogy árnyékot tartson nekünk.~
29497  III,  1894    |                    A nagy fa még arra való, hogy fészket lehessen rakni rajta.~
29498  III,  1894    |              feltételeknek. Annyi bizonyos, hogy a gyümölcsöt most meghozza
29499  III,  1894    |                  Szidták is azelõtt eleget, hogy csak virágozni tud.~*~Titáni
29500  III,  1894    |             véghetetlenül leverõleg hat rá, hogy miért olyan kicsiny õ. Mint