bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                      grey = Comment text

30001  III,  1894    |                   pedig minden ember tudja, hogy amit három hétig nem tud
30002  III,  1894    |                     igaziak.~A második mód, hogy maradjon meg Wekerle Szilágyi
30003  III,  1894    |                     is maradhat.~De tudjuk, hogy lesznek, sõt már vannak
30004  III,  1894    |                 mint hazafias kötelességre, hogy áldozza föl magát a pártért;
30005  III,  1894    |                  szereztem népszerûségemet, hogy feláldozzam hazámnak.« Wekerléért
30006  III,  1894    |                    bankó is csak arra való, hogy fölváltsuk és eléljük, de
30007  III,  1894    |                  eléljük, de kár érte arra, hogy egy rozzant asztal mozgó
30008  III,  1894    |                     alá tegyük, csak azért, hogy az még ideig-óráig föl ne
30009  III,  1894    |                      akik arra üsztökélték, hogy engedje Szilágyit a sorsának,
30010  III,  1894    |                   föláldozni.«~Megengedjük, hogy a helyzet megoldását könnyítené
30011  III,  1894    |              áldozat volna, ha megtenné, de hogy hasznos volna-e, azt nem
30012  III,  1894    |                 intakt Wekerlére mint arra, hogy egy kellemetlen állapot
30013  III,  1894    |                szerint a kerékszeg helyére, hogy a király kocsija tovább
30014  III,  1894    |                     módra, mely az lehetne, hogy maradjon meg Wekerle az
30015  III,  1894    |                     javaslatot.~Nem tudjuk, hogy a korona ilyesmit kívánna.
30016  III,  1894    |                     a többi. Mert meglehet, hogy az ország belenyugodnék
30017  III,  1894    |                  egy negyedik mód is volna, hogy ti. minden maradjon a régiben,
30018  III,  1894    |                   Miért ne mondanók hát el, hogy ez volna Magyarország részére
30019  III,  1894    |              megoldás, de ehhez az kellene, hogy mikor a válság idején Budára
30020  III,  1894    |                    egyszer mutatta már meg, hogy képes önmagát is legyõzni
30021  III,  1894    |                 disputálni. Annyi bizonyos, hogy szokatlan látvány s meg
30022  III,  1894    |              zsibongás tölti el a folyosót! Hogy rajzanak, tolonganak az
30023  III,  1894    |                folyosó, büfé és minden úgy, hogy a képviselõk szinte elvesznek
30024  III,  1894    |                   méltóságos fõrend között, hogy szinte megörülnek, ha egymásra
30025  III,  1894    |                aztán tízen is jelentkeznek, hogy nem szavaznak rá egy-egy
30026  III,  1894    |         miniszterelnök intett a szolgáknak, hogy tegyék le (ez volt az elsõ
30027  III,  1894    |                     Dezsõ szólott, mondván, hogy a mai ülés tárgya koronaõr-választás
30028  III,  1894    |        koronaõr-választás lévén, elrendeli, hogy az érkezett királyi leiratot
30029  III,  1894    |           megkönnyeb­bülésben oszlott szét, hogy a szent korona sorsa miatt
30030  III,  1894    |                    valami a Sándor utcában, hogy lássa, milyen egy halni-menõ
30031  III,  1894    |                  Bíz azon nem látszott meg, hogy halni indul. A kapu elõtt
30032  III,  1894    |                   különböztek a többiektõl, hogy fekete nadrág volt rajtuk,
30033  III,  1894    |                    szinte meg sem látszott, hogy már meg vannak halva. Legelõl
30034  III,  1894    |                   szilárdul el van tökélve, hogy tárcát az új kabinetben
30035  III,  1894    |                 arról ugyis tudja mindenki, hogy az megint ott lesz. Az õ
30036  III,  1894    |                elnökölt s meg kell vallani, hogy ritka szelídséggel. Legyen
30037  III,  1894    |              karzatok türelmetlenül várták, hogy kezdetét vegye: a történelem.
30038  III,  1894    |                     terem levegõjében volt, hogy itt nem elvek, nem pártok
30039  III,  1894    |                     lehetnek megint. Hanem, hogy ezek a miniszterek nem közönséges
30040  III,  1894    |                 Egyszerre olyan csönd lett, hogy szinte Ugron Gábor gondolkozását
30041  III,  1894    |                 percig; de ez is elég volt, hogy az ellenzéket megmozdítsa.~-
30042  III,  1894    |                 körültapogatták a beszédet, hogy hol lehessen belekapaszkodni.
30043  III,  1894    |                     elõre ki volt gondolva, hogy hol kezdjék ki a lemondó
30044  III,  1894    |                 emberei. A lényege az volt, hogy az 1848-as és függetlenségi
30045  III,  1894    |               mondanivalóját; kijelentette, hogy Wekerle nyilatkozatát õ
30046  III,  1894    |                palotába a korona színe elé, hogy ott tanácsot adjon.~De még
30047  III,  1894    |              befejezve. Most látszott csak, hogy mennyi frakciója van a Háznak.
30048  III,  1894    |                    gróf, a púroszok vezére, hogy bukása után elõször tegyen
30049  III,  1895    |               demokrata (amikor eszébe jut, hogy Kossuthné Meszlényi leány
30050  III,  1895    |                        No, csak az kellene, hogy a nagyságos úr fizessen.
30051  III,  1895    |                     olyan igaz, amint élek, hogy itt maradok három napig.~
30052  III,  1895    |                 ember kérdi Lulutól:~- Nos, hogy vannak megelégedve a vendégeid?~
30053  III,  1895    |                    mint klerikálist bántja, hogy lutheránus eretnekeket és
30054  III,  1895    |            Akárhogyan volt is, az bizonyos, hogy e két szobában, melyeket
30055  III,  1895    |                   ment, de nem olyan közel, hogy kézfogásra kerülhetne a
30056  III,  1895    |                 Deák Ferenccel történt meg, hogy a király audiencia közben
30057  III,  1895    |                 végét jelenti.~Természetes, hogy e tanácskozások nagy része
30058  III,  1895    |                 nagy pillanat elõtt Pápayt, hogy kivegye tõle mi hát a király
30059  III,  1895    |                 Khuen-Héderváry hítt össze, hogy a fúzió megcsinálásának
30060  III,  1895    |                   bán! Júniusban nem hitte, hogy a szabadelvû párt haragszik
30061  III,  1895    |                   pedig nem akarta elhinni, hogy a szabadelvû párt szereti,
30062  III,  1895    |                     a két szoba.~Úgy értem, hogy a bútoraival egyetemben,
30063  III,  1895    |                   bejövetele« készült.~Kár, hogy nem volt sztenográfus, aki
30064  III,  1895    |                  habár minden ember érezte, hogy »borotvák közt« van; gúnyoros
30065  III,  1895    |                annyira betelt minden vágya, hogy az ellenzék már ismét nem
30066  III,  1895    |                 azért utazik a kontinensre, hogy gazdálkodjék, gyûjtsön.
30067  III,  1895    |                     Te azért beszélsz most, hogy anyagot szerezz - az alatt,
30068  III,  1895    |               államférfiakat, azon a címen, hogy ami szépeket Jókai megálmodott
30069  III,  1895    |                 fixírozták és konstatálták, hogy csakugyan megvan az Androméda.
30070  III,  1895    |            capichonba volt beburkolva, úgy, hogy az arcából alig látszott
30071  III,  1895    |                   jó, ez az igazi. Az igaz, hogy drága volt, harmincöt forinton
30072  III,  1895    |                 csodálom. De elég az hozzá, hogy harmincöt forint volt. Hát ‘
30073  III,  1895    |               megnyugtatni - nem gondolnám, hogy olyan hamar megfáznánk,
30074  III,  1895    |                beszélt, egyre zsörtölõdött, hogy ilyen vékonyan öltöztetem
30075  III,  1895    |                    mondtuk a kastély elõtt, hogy most már itthon vagyunk.~-
30076  III,  1895    |                 Nyilván azon törte a fejét, hogy valahogy helyre kellene
30077  III,  1895    |                 meghajtva a vadász elõtt -, hogy gyönyörû gyermekei vannak
30078  III,  1895    |                   mert olyan hatalmas volt, hogy ráillett a császár név,
30079  III,  1895    |                  mindenkinek, akiket illet, hogy szigorú büntetés terhe alatt
30080  III,  1895    |                  összes kakasok kiirtattak, hogy õexcellenciáját éjjeli álmában
30081  III,  1895    |                    csak »ha«. A valóság az, hogy õ így is erõs és hatalmas
30082  III,  1895    |              hullott hó. Olyan ravasz volt, hogy az ember majdnem azt hihette,
30083  III,  1895    |               bajuszát, haját és szakállát, hogy nagyobb tekintélyt mutasson.~
30084  III,  1895    |               lihegve:~- Megvan már a hely, hogy a macska egye meg. Már ti.
30085  III,  1895    |                  nagy bizalmam a macskában, hogy megeszi azokat, akik nekem
30086  III,  1895    |                 ember tõlük a mennyboltról, hogy hát jól van, legyen a tied:~-
30087  III,  1895    |                    most láss hozzá, fráter, hogy ott valamiképp gyökeret
30088  III,  1895    |                ember?~Végre is ott kezdtem, hogy írtam Bálint császárnak,
30089  III,  1895    |                legyek, mire õ visszafelelt, hogy nemsokára egy nagy névnap
30090  III,  1895    |                    felkeresett a lakásomon, hogy apró útbaigazításokkal lásson
30091  III,  1895    |  szemöldök-hunyorítással se árulja el most, hogy a kerületben föl akar lépni.
30092  III,  1895    |                     Ön csak azért lesz ott, hogy mint afféle író közelrõl
30093  III,  1895    |              nincsenek. Bolond dolog is az, hogy már a füstöt is elfogják
30094  III,  1895    |                     a tûzhelynél fogják el, hogy az egy lyukon menjen ki,
30095  III,  1895    |               kirakták az összes bútorokat, hogy a vendégek beférhessenek.~-
30096  III,  1895    |                 rossz néven - mondogatta -, hogy nem tudtok leülni. Ha a
30097  III,  1895    |                    az volt önkéntelenül is, hogy feléje rohanjak, de egy
30098  III,  1895    |             meresztett rám.) Hiszen láttad, hogy az ágyak odakünt vannak
30099  III,  1895    |                     apródonkint nem érteni, hogy miben áll voltaképpen a
30100  III,  1895    |                    és jegyezd meg magadnak, hogy a nagyságot mindig az arányok
30101  III,  1895    |                    Ijedten hõköltem vissza. Hogy üljek le ezekkel kártyázni?
30102  III,  1895    |              röstelkedve.~- Meg kell lenni. Hogy akarsz ismerkedni az emberekkel,
30103  III,  1895    |             minduntalan elõjött elkiáltani, hogy egy órával megint közelebb
30104  III,  1895    |               kezdve, aki (mert megérdemli, hogy ne legyen: amely) még holtan
30105  III,  1895    |                     Mit akarsz még tudni?~- Hogy a hazamenetelre mikor gondolsz?~-
30106  III,  1895    |                   mondhatok tájékoztatásul, hogy a névnapok itt közönségesen
30107  III,  1895    |                     Ejh, csak nem képzeled, hogy mikor negyednap hazaindulsz,
30108  III,  1895    |                  hánytorgatásban. Hidd meg, hogy nagy mulatság az. S igazi
30109  III,  1895    |                   jószágához jut - föltéve, hogy el nem cserélték és el nem
30110  III,  1895    |                     imént dicsekedtem vele, hogy a palócok még a székelyeknél
30111  III,  1895    |                éltes úr -, mert látszik is, hogy régebben itt vagy már, mint
30112  III,  1895    |                   utódai közt és abból áll, hogy a kun kapitány töltöget
30113  III,  1895    |                    káprázik. Az is feltûnt, hogy az elszámlálhatatlan felköszöntõk
30114  III,  1895    |                    a szomszédomat:~- Mi az, hogy az öreg Császárt nem becsülik
30115  III,  1895    |                   kerítette Bálint császár, hogy elsuhanva mellettem, a fülembe
30116  III,  1895    |                   egy sarokba és arra kért, hogy pártfogoljam a miniszternél
30117  III,  1895    |                    éléskamra is kell. (Már, hogy ezt a lány öregei mondották
30118  III,  1895    |                     eljárt ifjoncra.~- Vagy hogy igen, hékás. Csirke vagy
30119  III,  1895    |                  ahhoz!~Mindezekbõl láttam, hogy jelöltségem lanszírozva
30120  III,  1895    |             barátságos nyílt tekintetekbõl, hogy jól indul a dolog.~Hát biz
30121  III,  1895    |                  Hát biz az úgy indult meg, hogy Bálint császár mindjárt
30122  III,  1895    |                  valami. Vagy azt hiszitek, hogy hiába hozta ide azt a pesti
30123  III,  1895    |                    hallgatták, összenéztek, hogy »ez bizony igaz lehet«.~-
30124  III,  1895    |                    ez bizony igaz lehet«.~- Hogy igaz-e? Tudom. Hogy kitõl
30125  III,  1895    |                         Hogy igaz-e? Tudom. Hogy kitõl tudom? Hátha éppen
30126  III,  1895    |                akarjátok, megmondom nektek, hogy maga Tisza mondta nekem,
30127  III,  1895    |                     de megmondtam Tiszának, hogy abból ugyan semmi se lesz,
30128  III,  1895    |            csoporttól a másikhoz kacsázott, hogy ott is elmondja a maga nézetét,
30129  III,  1895    |                  többször láttam azon este, hogy a mellét egyre veregette
30130  III,  1895    |                     el nem képzeltem volna, hogy milyen ravaszságban.~Természetes,
30131  III,  1895    |                  ravaszságban.~Természetes, hogy rögtön akadtak a kevély
30132  III,  1895    |                   Csak azt szeretném tudni, hogy mi jogon akar itt rendelkezni?~
30133  III,  1895    |                     azt mondom önnek, uram, hogy én azért is õrá szavazok.
30134  III,  1895    |                     szidni Bálint császárt, hogy illetlenül viseli magát.
30135  III,  1895    |                        Nem szégyenli magát, hogy folytonosan szapulja? Bizony
30136  III,  1895    |         javíthatatlan volt. Verte a mellét, hogy õt nem lehet elnémítani:~-
30137  III,  1895    |                 fölpaprikázta az embereket, hogy mire megvirradt, már mindenki
30138  III,  1895    |                segéljen, Bálint császárnak, hogy ez lesz a mi követünk és
30139  III,  1895    |                mögött, amint lehajolt érte, hogy fölvegye, a következõ hadijelentést
30140  III,  1895    |                  elfolyik sehol se mondják, hogy ehol jön ni a nógrádi vagy
30141  III,  1895    |                    úristen õ szent felsége, hogy itt a mi megyénkbõl váljék
30142  III,  1895    |                    illetlenség!~Kevés híja, hogy rögtön ki nem dobták Bálint
30143  III,  1895    |                     vetettem magamat közbe, hogy szabad országban minden
30144  III,  1895    |                  születtél. Megfoghatatlan, hogy mi tetszett meg nekik rajtad
30145  III,  1895    |              teljesen világos volt elõttem, hogy nem én vagyok itt a rokonszenves,
30146  III,  1895    |                       folytatá a fõispán -, hogy biztos a mandátumod, ha
30147  III,  1895    |                      kimerülve, elbágyadva, hogy immár becsesebbnek látszott
30148  III,  1895    |                     s abban állapodtam meg, hogy megszököm. Meglehet mindent
30149  III,  1895    |            asztalokat, kimentem az udvarra, hogy a levegõ megmarjon, felfrissítsen,
30150  III,  1895    |              ábrándosak, mint egy szenté.~- Hogy hínak, fiacskám?~Amint megszólítottam,
30151  III,  1895    |                    és hátul összekötve úgy, hogy az inge nagy darabon látszott
30152  III,  1895    |                     Zsuzsinak.~Körülnéztem, hogy nem hallja-e valaki, amit
30153  III,  1895    |                       Bizony, már sajnálom, hogy nem hármat mondtam.~S annyi
30154  III,  1895    |                  udvarias szavakat kísérte, hogy egy comtesse is megelégedhetett
30155  III,  1895    |                   nem tehetem, pedig tudom, hogy maga itt nagy úr lesz...~-
30156  III,  1895    |                   itt nagy úr lesz...~- Már hogy én leszek nagy úr.~- Hogy
30157  III,  1895    |                   hogy én leszek nagy úr.~- Hogy maga lesz. Megmondták nekem.
30158  III,  1895    |                 leány könnyed pirulással -, hogy egész héten igaz legyen.~-
30159  III,  1895    |                      azt tedd meg legalább, hogy kikeresed estig a bundák
30160  III,  1895    |                 Elég volt ránézni Bálintra, hogy egy kis együgyû furfang
30161  III,  1895    |                  tudnám, akkor nem kellene, hogy keresd. Azazhogy... megállj
30162  III,  1895    |                     pofácskát vágott hozzá, hogy öröm volt ránézni.~- De
30163  III,  1895    |                 Zsuzsika küldött, instálom, hogy valamit parancsolni tetszik.~
30164  III,  1895    |                     a dolog, nem szeretném, hogy sokan tudják. Átadja?~-
30165  III,  1895    |                    Ez annyit fog jelenteni, hogy a kocsi a haranglábnál várja.~
30166  III,  1895    |            Kitanítottam a bundára nézve is, hogy azt a Zsuzsika, aki belsõ
30167  III,  1895    |                   ellenben meg se látszott, hogy már a második éjszaka felé
30168  III,  1895    |                     kártyát, mintha érezné, hogy valami nevezetes fog történni.~
30169  III,  1895    |                  lassan az orrán keresztül, hogy minél tovább ott bolyongjon
30170  III,  1895    |                   miképp is mondjam csak... hogy a jövõ ország­gyûlésre szándékod
30171  III,  1895    |                 pillanatig talán gondoltam, hogy föllépek, ha más nem akad,
30172  III,  1895    |                szemekkel. Bolondos éjszaka, hogy még ezek a szemek se bírnak
30173  III,  1895    |                 Csak a ruhasuhogás jelezte, hogy ott van. S a szoknyasuhogás
30174  III,  1895    |                annyi bûbájt, annyi varázst, hogy fölbizsergett a vérem tõle,
30175  III,  1895    |                démoni vágy rám kényszeríté, hogy átkaroljam a derekát, s
30176  III,  1895    |            megnyílik az ajtó, szinte várom, hogy megnyílik és hopp, belép
30177  III,  1895    |                     és néhány ezer.~Persze, hogy sok év múlt azóta. Semmi
30178  III,  1895    |                     de mit tehetek én róla, hogy sohase voltam még azóta
30179  III,  1895    |                     annyira divatba jöttek, hogy most oda járt a pártból
30180  III,  1895    |                    már legfeljebb arra jók, hogy a képviselõ urak keddi estéken
30181  III,  1895    |                   beszél, ha indikálva van, hogy õ szóljon s ha érzi, hogy
30182  III,  1895    |                   hogy õ szóljon s ha érzi, hogy érvei a kérdés megértését
30183  III,  1895    |                   nélkülözi. Csodálatos az, hogy bár Tisza Kálmánnál jobb
30184  III,  1895    |                 azonban bizonyos, és ez az (hogy én is a Tisza egyik mindenki
30185  III,  1895    |                  lebeg a mi szemeink elõtt.~Hogy is értessem csak meg, mit
30186  III,  1895    |             emberkét, akirõl azt se tudták, hogy él, míg egyszer le nem esett
30187  III,  1895    |           izgatottság az esemény hallatára, hogy Tóth Pál leesett a lóról.
30188  III,  1895    |              ebédekre, lakodalmakra hítták, hogy elbeszéltessék vele a vendégeknek
30189  III,  1895    |                  ebben a beszélõ országban, hogy valaki jól elmondja a beszédét?
30190  III,  1895    |                  szüreten vagy disznótoron, hogy egy burkus udvari tanácsost
30191  III,  1895    |                 megelõzte kortársait azzal, hogy igazi klub-lakó, aminõk
30192  III,  1895    |               kerületében, de azt is tótul.~Hogy mi vette el kedvét a szónoki
30193  III,  1895    |                  rovatját.~Történt ugyanis, hogy Deák Ferenc az 1872-iki
30194  III,  1895    |              annyira kihozta a flegmájából, hogy visszajövet, mihelyt Deákot
30195  III,  1895    |                   mint a sztrehlói csevice, hogy idegen palackban szállítva
30196  III,  1895    |          savanyúságát.~S õszintén elmondta, hogy a Deák beszédje mennyire
30197  III,  1895    |                   küldeni a Rózer-ebédekre.~Hogy kik azok a Rózerék, fogja
30198  III,  1895    |                     tudtam, természetes is, hogy meg­kérdezze. Éppen azért
30199  III,  1895    |                  Éppen azért vagyok én itt, hogy elmondjam.~Rózerék egyike
30200  III,  1895    |               törzsvendégek arra bíztatták, hogy már most okozati összefüggésbõl
30201  III,  1895    |                   szólhatott magában:~»Ohó! Hogy nektek nem kell a pénz,
30202  III,  1895    |                      Mégis csak szörnyûség, hogy valakinek a felesége kubus
30203  III,  1895    |               juthat. Azt mondom én Kriska, hogy újra üzlethez kell látnunk.~
30204  III,  1895    |                   Annyi pénzük volt így is, hogy nem tudtak vele mit csinálni.
30205  III,  1895    |                    abban ûzött nagy luxust, hogy tartott egy fehér pincsikutyát,
30206  III,  1895    |                    baja nem esett, csak az, hogy az egyik csomagja (egy lakattal
30207  III,  1895    |                 történt a baj, olyanformán, hogy a mázsáló hivatalnok két
30208  III,  1895    |                    a számot.~Elég az hozzá, hogy mikor az asszonyság otthon
30209  III,  1895    |             elpakolva, megrökönyödve látta, hogy azok átváltoztak férfiingekké
30210  III,  1895    |          ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy a harisnyás inas meghagyott
30211  III,  1895    |                 hadd emlékezzék a gazfickó, hogy mit semmisített meg ezen
30212  III,  1895    |                   végignéztek öltözékeiken, hogy nem talál-e rajtuk valami
30213  III,  1895    |                     esett:~- Nem szeretném, hogy úgy járj Krisztina. Mit
30214  III,  1895    |                  Rózer úr egy alkalommal -, hogy szép kocsiban ülünk, hogy
30215  III,  1895    |                   hogy szép kocsiban ülünk, hogy megbámulják a kocsinkat,
30216  III,  1895    |              medicínát.~- Az kellene János, hogy az ismerõseink hozzánk jöjjenek.~-
30217  III,  1895    |                   az öregúr komolyan.~- És, hogy az inas szolgáljon fel az
30218  III,  1895    |                  tehát diner-ket?~- Persze, hogy persze. Adjunk diner-ket,
30219  III,  1895    |                  udvariasak voltak irántam, hogy azt hiszem, eljönnének az
30220  III,  1895    |                amink van! Most jut eszembe, hogy Bibithy Gedeon országgyûlési
30221  III,  1895    |                      Megesik, igaz, ritkán, hogy valami gondosan eltakart
30222  III,  1895    |               látott, hallott és átélt, nem hogy elfelejtene valamit - de
30223  III,  1895    |                    lábon áll, kieszközölte, hogy a híres ebédekre egy munkatársunk
30224  III,  1895    |                   bizony, édes.~Hát persze, hogy a gonosz csont Kozsibrovszky
30225  III,  1895    |             szamarak - ellenben azt hiszik, hogy valami általuk megállapított
30226  III,  1895    |            öltözetjén. Érdekes volna tudni, hogy mit beszélnek - de végre
30227  III,  1895    |             lehetetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen két pajkos fejecskében
30228  III,  1895    |                tegyek a mogyorókkal.~S alig hogy áthalad mellette a tudós
30229  III,  1895    |               vagyok siket.~- És mondd meg, hogy Hiléczy professzor úr küldi.
30230  III,  1895    |                        Hát miképp mondod?~- Hogy Hiléczy professzor úr küldi.~-
30231  III,  1895    |               fontosságú« értekezés tárgya. Hogy milyenek voltak a kövek
30232  III,  1895    |                   elmondani, de azt hiszem, hogy akkorában nem lehettek olyan
30233  III,  1895    |                 inkább, mert eszébe jutott, hogy nagyatyjok, Majornoky Gedeon
30234  III,  1895    |           meresztett Kozsibrovszkyra.~- Hát hogy tudnám én ezt? Értek én
30235  III,  1895    |                     az ilyenekkel?~- Tudom, hogy csak kövekkel foglalkozol,
30236  III,  1895    |                  mégiscsak...~- Mondom már, hogy semmit se hallottam.~- Teringettét,
30237  III,  1895    |            következik, habozott egy percig, hogy az illusztris társaság kisszerûnek,
30238  III,  1895    |                  hajú állat; hagytam tehát, hogy elvégezze azon bizonyos
30239  III,  1895    |                     üzentek?«~»Azt üzenték, hogy õk nem mókusok.«~Nem mókusok?
30240  III,  1895    |                      Hát mondtam én valaha, hogy õk mókusok? Hát mért üzennek
30241  III,  1895    |                    Nem mókusok! Hát persze, hogy nem mókusok. De mért kell
30242  III,  1895    |                   meg nekem, Kozsibrovszky, hogy közel voltam már a megõrüléshez -
30243  III,  1895    |                    sikerült megállapítanom, hogy az egésznek igen egyszerû
30244  III,  1895    |                  egyszerre négyen is.~- Az, hogy meg vannak õrülve a leányok.
30245  III,  1895    |                 Avagy magyarázd hát te meg, hogy miért üzenték volna józan
30246  III,  1895    |                 üzenték volna józan ésszel, hogy õk nem mókusok.~Kozsibrovszky
30247  III,  1895    |          pedagógusok is, a politikusok is), hogy az elemi iskolákban, a nem
30248  III,  1895    |                    kombináció vezeti ebben, hogy a gyermekek ötven százaléka
30249  III,  1895    |                     azon veszi magát észre, hogy a magyar nyelvet teljesen
30250  III,  1895    |       összehozásával megbízott, megígértem, hogy megcsinálom.~- Nem könnyû
30251  III,  1895    |                   gyakran törtem a fejemet, hogy miképpen kell a magyarokat
30252  III,  1895    |                    gyerekség megírni. Igaz, hogy éppen a legszükségesebb
30253  III,  1895    |                    is örömest megcsinálnám, hogy használjak vele a fajtámnak.~
30254  III,  1895    |                   az elmémben kiszedegetni, hogy a Matyejnek milyen magyar
30255  III,  1895    |                jobban kezd érdekelni azóta, hogy mit beszélnek egymás közt
30256  III,  1895    |                    közt a nép emberei, mint hogy mit beszélnek a folyosón
30257  III,  1895    |                     meglátszik a kiejtésén, hogy nem magyar anya lökdöste
30258  III,  1895    |                ezrednél szolgált?~Elmondta, hogy a huszároknál volt, többnyire
30259  III,  1895    |                     a nyelvet.~Alig vártam, hogy ismét találkozzam egy ilyen
30260  III,  1895    |              egyetlen eset sem fordult elõ, hogy valaki azt mondta volna:~-
30261  III,  1895    |               kalifával, azt kívánván tõle, hogy a sakktábla minden kockájára
30262  III,  1895    |                   felelte -, te azt hitted, hogy csak úgy le kell szedni
30263  III,  1895    |                 külön kiszedegetni.~Persze, hogy olyan. Töprenkedem, rágom
30264  III,  1895    |                  mondat oly messze van még, hogy a fantázia is elfárad, míg
30265  III,  1895    |                 Ezért támadt az az ötletem, hogy elpanaszolom bajomat e lap
30266  III,  1895    |                közönségnek, abban a hitben, hogy az olvasók közül sokan fognak
30267  III,  1895    |                  Hátha még azt tudta volna, hogy az áldozatok magoktól fognak
30268  III,  1895    |                   kötve és fiákert hozatva, hogy vigye õket oda?~Bizony,
30269  III,  1895    |                     Talán az is hozzájárul, hogy nem mulasztanak el szép
30270  III,  1895    |                szellemet szép társnõibe is. Hogy hány percentre dolgoztak,
30271  III,  1895    |               veszed észre, kegyelmes uram, hogy a gazdag kereskedõk nincsenek
30272  III,  1895    |                  kellenének, õk nem jönnek.~Hogy a közönség ne távozhassék
30273  III,  1895    |                     mind azon panaszkodtak, hogy átlépték büdzséjük kereteit -
30274  III,  1895    |                   frázis. Nem azért mondom, hogy az »utóbbiak«, mintha az
30275  III,  1895    |              történik, a jó isten tudná, de hogy nem Magyarországon van,
30276  III,  1895    |            evangélista tekintélyén is ront, hogy egy ólálkodó ökröt festenek
30277  III,  1895    |                  ökröt festenek mögéje, nem hogy ablakot építsen a magyar
30278  III,  1895    |                   megkeveri, úgy megkeveri, hogy Léni tréfálkozva kiált rá:~-
30279  III,  1895    |                   Most jön a legérdekesebb, hogy hol a tök kétszem?~Elõttük
30280  III,  1895    |                  még csak ott tart a dolog, hogy Hanka a mesterség nyitját
30281  III,  1895    |                     kipattanna a turpisság: hogy a rejtélyes tök kétszem
30282  III,  1895    |                  ostoba! Talán azt mondjam, hogy feleségül megyek hozzád
30283  III,  1895    |                 közönség nem fogja elhinni, hogy a többi novellámat is Sima
30284  III,  1895    |                    a név. Ebbõl is látható, hogy amiért õ rajongott, az nem
30285  III,  1895    |          vígjátékíró azt fejtegette elõtte, hogy a színházi közönségnek méltán
30286  III,  1895    |                  poharat, de eszébe jutott, hogy ez gorombaság volna, és
30287  III,  1895    |              politikai szónoknak készült. S hogy nagy hivatottsága volt erre
30288  III,  1895    |                 Bertalan - megjósolta neki, hogy kiváló politikai szónok
30289  III,  1895    |                   nevezte. Nem az õ hibája, hogy be nem váltotta a hozzá
30290  III,  1895    |                    nyûgébõl a szó, belátta, hogy az õ retorikája kissé elavult
30291  III,  1895    |                    buzdította az ifjúságot, hogy haladjon a maga ösvényén.
30292  III,  1895    |                     még jó étvágyat is kell hogy adjanak. Mert egy miniszternek
30293  III,  1895    |                     még ehhez hozzávesszük, hogy a miniszter napjában háromszor
30294  III,  1895    |                    csak egy kérdés van már, hogy: ki oszt?~Annyira komplett
30295  III,  1895    |                Annyira komplett a társaság, hogy gibicei is vannak - sõt
30296  III,  1895    |                   mintha értene a dologhoz.~Hogy milyen a kártyajárás, ki
30297  III,  1895    |                     konstatálható biztosan: hogy a »csiga«, vagyis a hajó
30298  III,  1895    |                hitte volna e távirat elõtt, hogy az öreg künn ül valahol
30299  III,  1895    |                 mert senki se nem tudhatja, hogy fordulják a dolgok. Jókai
30300  III,  1895    |                   Taddus után készült, vagy hogy Taddus idomult át csodálatosan
30301  III,  1895    |                   az Albert? Azt mondjátok, hogy folyton veszekedés lenne
30302  III,  1895    |                     lenne. Minden jó volna. Hogy ellentétek vannak? Hiszen
30303  III,  1895    |                  udvaron. Kimegyek dühösen, hogy agyon a kutyákat verem.
30304  III,  1895    |                    Sporzon? Hát az történt, hogy mikor a Wodkát áthajítottam,
30305  III,  1895    |                    egymás mellett, anélkül, hogy csak egyet is vakkantottak
30306  III,  1895    |               kedvenc töprenkedési témáját, hogy mi lesz a púroszokkal?~Alakja
30307  III,  1895    |                       vagy mert nem bíznak, hogy elszórt elmeszülötteiket
30308  III,  1895    |                      hallani se akar arról, hogy beszédjeit összegyûjtse.
30309  III,  1895    |                   Imréé is.~De mindegy. Az, hogy Apponyi kiadta beszédeit
30310  III,  1895    |               jobbról).~Hát igen, bevallom, hogy politikai ellenfélhez jutott
30311  III,  1895    |           egyenletes.~Az csak egy fallácia, hogy Apponyi vezeti a pártját,
30312  III,  1895    |                 áramlatok ide-oda, anélkül, hogy õ azt tudná. Éppen az az
30313  III,  1895    |                      abba a tévedésbe esik, hogy az õ vonata megy.~De nem
30314  III,  1895    |                    történnie? Elõvesszük-e, hogy valamit megtanuljunk belõle,
30315  III,  1895    |                  benne? Fölnyissuk-e azért, hogy nyelvi szépségekben gyönyörködjék
30316  III,  1895    |                   de azt a benyomást teszi, hogy Apponyi könyvekbõl tanulta
30317  III,  1895    |               szónokot is fölnyit az ember, hogy beszédeiben a napok története,
30318  III,  1895    |                 bölcsességek, mint a Deáké, hogy a magyar anyák csak egyszer
30319  III,  1895    |             kétszeri újoncozás kérdésénél), hogy a fák nem ereszthetik gyökereiket
30320  III,  1895    |                    uraim - majd kiviláglik, hogy hol van az Apponyi Albert
30321  III,  1895    |                gondoljátok meg mentségemre, hogy én nem vagyok a nõi karzaton,
30322  III,  1895    |                    Ház folyosóján ejtetett, hogy nagyon megszólalt bennem
30323  III,  1895    |                    bizonyítani olvasóimnak, hogy nem olyan nagy, mint gondolják.~
30324  III,  1895    |                 viszont nem is olyan kicsi, hogy az igazat el kelljen róla
30325  III,  1895    |             hallgatni. Apponyi már ott áll, hogy az igazságot megbírja. Mikor
30326  III,  1895    |             megbírja. Mikor arról volt szó, hogy a Kisfaludy Társaság megkoszorúzza
30327  III,  1895    |               Schneider viereckrõl mondták, hogy talán ez a legnagyobb ház
30328  III,  1895    |              teremnek, ki állhat jót azért, hogy nem lenne-e éppen olyan
30329  III,  1895    |               jámbor »ha«. A dolog úgy áll, hogy Apponyival csak egy szónok
30330  III,  1895    |                 egyet nem lehet megtagadni, hogy e beszédek architektúrája
30331  III,  1895    |                oldalát még ki kell emelnem, hogy hangjuk mindenütt parlamentáris
30332  III,  1895    |                 nagy szónokain, úgy hiszem, hogy az Apponyi helye a szónoki
30333  III,  1895    |                persze azzal a különbséggel, hogy Apponyi csak halvány epigon
30334  III,  1895    |                 váltig sugdossák a fülembe, hogy mit is mondott egyszer nekem
30335  III,  1895    |             beszédekrõl.~...Hát azt mondta, hogy a legnagyobb beszédnél is
30336  III,  1895    |                   különbözik a nem íróktól, hogy több elmondani való története
30337  III,  1895    |            dolgokban, csak nem tudja róluk, hogy eredetiek. Igen, úgy kell
30338  III,  1895    |                      úgy kell annak lennie, hogy mindenkinek van egy jó története,
30339  III,  1895    |                    Jókaira kéziratot kérni, hogy így-úgy, ha kicsiny lesz
30340  III,  1895    |                    órás persze azt felelte, hogy a kicsiny órához még több
30341  III,  1895    |                    de egy konstatálva lett, hogy mindenik csak azt szerette
30342  III,  1895    |                   rossz néven, ha bevallom, hogy nekem is van egy ilyen saját
30343  III,  1895    |                    a kilencedik alkalommal, hogy az olvasókról meséljek az
30344  III,  1895    |                  kifogást, inkább ráhagyom, hogy többnyire okos emberek.~
30345  III,  1895    |               Hentaller barátom is, dacára, hogy egy könyvet írván (mintegy
30346  III,  1895    |              emlékszem.~- Látom az arcodon, hogy tudod - szólt idegesen,
30347  III,  1895    |                      Zavarba jöttem, látta, hogy csakugyan tudok valamit,
30348  III,  1895    |                     lehet a cikk, gondolta, hogy nem akarom elmondani.~Végre
30349  III,  1895    |                    pajtások is közbeléptek, hogy ne kínozzam, mert a bizonytalanság
30350  III,  1895    |                   kompánia tehát követelte, hogy beszéljek.~De az én lelkem
30351  III,  1895    |                  embernek ösmertem, tudtam, hogy végtelen dühbe hozza a fátyol
30352  III,  1895    |                 igaz... Hiszen persze... És hogy az a könyv?...~- Egy forint.~-
30353  III,  1895    |                 forint.~- Bizonyosan tudod, hogy egy forint?~- Bizonyosan.~-
30354  III,  1895    |                Kálmán.~Meg voltam gyõzõdve, hogy rossz napja lesz. Megveszi
30355  III,  1895    |                  mondá Zalay félhangosan.~- Hogy mondhatsz kérlek olyat -
30356  III,  1895    |                 szokott lenni. - Nem látod, hogy a Shakespeare alkotása.~-
30357  III,  1895    |                 cikk tartalmát, mert látom, hogy nem igaz. Úgy vagy föltüntetve,
30358  III,  1895    |                    könyv meg nem vételével, hogy ereidben valódi szittya-vér
30359  III,  1895    |                   másé; szomorú tudni róla, hogy azóta is fogy, egyre fogy,
30360  III,  1895    |               támadást. Mert azt hallottam, hogy darázsfészekbe nyúlni és
30361  III,  1895    |                    is szülik a gyerekeiket, hogy a tanügyi bácsik írhassanak
30362  III,  1895    |                    volt. Mondanom sem kell, hogy a tanügyi bácsik rossz tankönyveket
30363  III,  1895    |               tankönyv többnyire úgy támad, hogy a tanügyi bácsi elõvesz
30364  III,  1895    |                 mely jól van megcsinálva, s hogy újnak látszassék, lefordítja
30365  III,  1895    |             merészkedett engem is megkérni, hogy a száz mondatot megírjam.
30366  III,  1895    |                  mondatot megírjam. Tudtam, hogy ebbõl baj lesz, én is megkeserülöm,
30367  III,  1895    |                  Hát igen, azt kell hinnem, hogy egy ilyen tanügyi bácsi
30368  III,  1895    |          kapacitálni.~De miután lehetséges, hogy csak tanügyi bácsi által
30369  III,  1895    |               bácsik fejében, jeléül annak, hogy voltaképpen ez bántja õket.
30370  III,  1895    |             megjegyzést. Az ön kifogása az, hogy ezek a mondatok nem szólnak
30371  III,  1895    |                    úgy vannak kontemplálva, hogy azokat idegen ajkú parasztgyerek
30372  III,  1895    |                     részérõl remélni lehet, hogy a száz mondatnyi nyelvtõkéjét
30373  III,  1895    |                     azon veszi észre magát, hogy tud magyarul.~Nem a tanítók
30374  III,  1895    |                   kifogása a cikkírónak az, hogy e mondatok sem szerkezetre,
30375  III,  1895    |           magyarosak, s azért el sem hiszi, hogy én írtam.~Köszönöm szíves
30376  III,  1895    |               vagyok azokkal elégedve. Azt, hogy nem tökéletes magyarságúak,
30377  III,  1895    |                     nyelvet eleibök vinnem, hogy összerakásában és a fogalmak
30378  III,  1895    |               lábbal, kocsival?~Hát persze, hogy ez magyartalan, de könnyû,
30379  III,  1895    |                 lábolni?«~Ne kívánjuk tõle, hogy a nyelv rejtett szépségeibe (
30380  III,  1895    |                   ha kívánjuk se teszi meg. Hogy e fogalom: valamin keresztül
30381  III,  1895    |                   de én nem megyek annyira, hogy elsõ intrádára Arany Jánosokat
30382  III,  1895    |                    hozzáférhetõvé ahelyett, hogy elriasszam õket a magyarizmusokkal.~
30383  III,  1895    |                  azt igyekszik bizonyítani, hogy nem éppen ez a száz mondat
30384  III,  1895    |             bizonyára nem olyan ez a füzet, hogy jobb ne lehetne; végre is
30385  III,  1895    |           ellenfelei haragos kiáltásaikkal, hogy minduntalan figyelmeztessék
30386  III,  1895    |                     ami nem mindegy. Lehet, hogy Széll Kálmán volt az õs
30387  III,  1895    |                telepednek a többiek. Lehet, hogy Falk a vonzerõ, lehet, hogy
30388  III,  1895    |                 hogy Falk a vonzerõ, lehet, hogy Jókai, aki szintén azon
30389  III,  1895    |                 most se szokhatott le róla, hogy írásokat ne hozzon magával.
30390  III,  1895    |                    gänsemarsch is elmaradt, hogy ünnepélyes sorban, feszesen
30391  III,  1895    |               Háztól: »Ne haragudjanak rám, hogy itt ülök. Szívesebben ülnék
30392  III,  1895    |                 Fejérváry, azt hitték róla, hogy soha meg nem bukhat. S most
30393  III,  1895    |                csirkét. (Higgyék meg uraim, hogy ez egy nagyon-nagyon kedvezõ
30394  III,  1895    |                   Kálmán-i vonás volt tõle, hogy egyikét a legfiatalabb képviselõknek
30395  III,  1895    |                     de minden jel odamutat, hogy tudni fog benne tovább lépegetni
30396  III,  1895    |                 kétfejû sasos pecsétet (jó, hogy gyenge a Madarász szeme,
30397  III,  1895    |                 kéziratból és okosan tette, hogy elmaradt. Nem reklamáljuk.
30398  III,  1895    |                     csak abban kötözködött, hogy a miniszterelnök a közös
30399  III,  1895    |                program némely kifejezéseit, hogy azokat híven reprodukálja,
30400  III,  1895    |                   Ez a kis csontocska volt, hogy Bánffy nem a korona és a
30401  III,  1895    |                 kelt sorompóba, fejtegette, hogy a szabadelvû párt nem akcióképes
30402  III,  1895    |                szászokat: s nem helyeselte, hogy ilyen kis csoportok vannak.~-
30403  III,  1895    |                csillapítva, mint ismételve, hogy lassan-lassan kezdett átmelegedni
30404  III,  1895    |                kipirulva:~- Ki hitte volna, hogy ilyen debatter.~*~Folytassam-e
30405  III,  1895    |                aggodalmak, mindenki érezte, hogy van már vezér, aki a mai
30406  III,  1895    |                belsejébe.~Mondanom se kell, hogy az elnökét választotta a
30407  III,  1895    |                 nagy megbotránkozás támadt, hogy gróf Szapáry Gyula, az aranygyapjas-rend
30408  III,  1895    |                Andrássy Tivadar kihirdette, hogy Szilágyi Rezsõ választatott
30409  III,  1895    |           többedmagával rohant Szilágyiért, hogy vegye át a jogart. De Szilágyi
30410  III,  1895    |              elmélkedni azon a furcsaságon, hogy éppen az ország legnagyobb
30411  III,  1895    |                    mintegy reciprocitásból, hogy akit annyi esztendõn mindenki
30412  III,  1895    |                     arra való Perczel Béni, hogy visszagörbítse okosra, amit
30413  III,  1895    |                 hirtelen, mint Csaba vezér, hogy szétüssön az ellenség között.~
30414  III,  1895    |                     int belülrõl a háznagy, hogy az alelnök választásának
30415  III,  1895    |                     már megint haloványabb, hogy meg kell fogóznia a pulpitusban.~
30416  III,  1895    |                   áll, míg az egész Ház ül, hogy azután mindig ülve maradjon,
30417  III,  1895    |                   próbáltak vele kezdeni:~- Hogy lesz, mint lesz, kegyelmes
30418  III,  1895    |                   simán, szépszerével ment, hogy öröm volt elnézni. A mogorva
30419  III,  1895    |                     zavarba hozta Asbóthot, hogy orátori ruganyosságát teljesen
30420  III,  1895    |                      mintha csak azt várná, hogy mikor gyullad meg, és miként
30421  III,  1895    |                   ki, ami csõ, kakas rajta, hogy az valódi csõ és valódi
30422  III,  1895    |                 valódi csõ és valódi kakas, hogy egy fegyver, amely lõni
30423  III,  1895    |                Bánffyt, míg a végén kisült, hogy csak egy szivarvágó.~Ilyenforma
30424  III,  1895    |                   Nemsokára rájön a király, hogy hibát tett, mivel hitt az
30425  III,  1895    |              bajvívóra, siratja, siratja, s hogy ím kitudódik az életben
30426  III,  1895    |                    Döfjetek kérlek oldalba, hogy nem‑e álmodom ezeket?~De
30427  III,  1895    |                   emelte, s úgy emelte oda, hogy a vesztõhelyrõl mind a két
30428  III,  1895    |                 fölvette, s úgy emelte oda, hogy komolyan fölötte álljon.~
30429  III,  1895    |                    komolyan fölötte álljon.~Hogy ez lehetséges, igazán senki
30430  III,  1895    |                   már csak úgy szerepelhet, hogy esetleg megbotlik, elcsúszik
30431  III,  1895    |                történhetik fontosabb dolog, hogy ne az legyen az elsõ kérdés:~-
30432  III,  1895    |                  uralkodik, oly rendkívüli, hogy szinte megdöbbentõ. Mintha
30433  III,  1895    |               verebek nem egészen bolondok, hogy a macska szájába repüljenek.~
30434  III,  1895    |                     vita olyan semmitmondó; hogy a közvélemény nem azt kérdezi:
30435  III,  1895    |                Házban? Hanem azt kérdezi:~- Hogy elnökölt ma Szilágyi?~Jól
30436  III,  1895    |                   azt akarják tudni, hanem, hogy kit taposott le. - Mert
30437  III,  1895    |                    Mert azt szeretnék róla, hogy mint a sárkány, két embert
30438  III,  1895    |                    mert már nem elég nekik, hogy csak a jelent és a jövõt
30439  III,  1895    |            ráreccsentett volna Petur bánra, hogy »ne szamárkodj, öreg«, és
30440  III,  1895    |                 érezni:~- Majd meglássátok, hogy még egyszer õ lesz a miniszterelnök.~
30441  III,  1895    |                    Tamással vagy Ghyczyvel, hogy nem kapnak-e aranyeret?
30442  III,  1895    |                    Most szó van e kettõrõl, hogy e széken szerzi meg Szilágyi
30443  III,  1895    |                  aranyeret. Az is meglehet, hogy mind a kettõt.~Annyi bizonyos,
30444  III,  1895    |                     kettõt.~Annyi bizonyos, hogy ami a miniszterelnökséget
30445  III,  1895    |                    arra dolgozott Szilágyi, hogy meg ne szerezze, most nem
30446  III,  1895    |             aranyérre nézve merem állítani, hogy nem vágyik rá.~S éppen ezért
30447  III,  1895    |                     kimerülten, megizzadva, hogy csurom csap, kilenc óra
30448  III,  1895    |                     leginkább az a szokása, hogy beleköt valakibe, csipkedi,
30449  III,  1895    |                    nagy, vaskos csizmáiban, hogy sohase lépi át ezt a vonalat.~
30450  III,  1895    |               legfontosabb dolgai volnának, hogy hova kellene tenni a Bánffy
30451  III,  1895    |            valóságos gyönyörérzet fogja el, hogy ülhet. Ami másnak fáradságot
30452  III,  1895    |                    Szinte látszik az arcán, hogy végtelenül élvez: elméje
30453  III,  1895    |                 villogva kémleli a tájékot, hogy valami kifogásolni valót
30454  III,  1895    |                  isten.~Az ember azt hinné, hogy egy millió katonája áll
30455  III,  1895    |                      hol szerzõ arról szól, hogy Szilágyinak nemcsak a jelent
30456  III,  1895    |                   ott ez esetre.«~Nagy kár, hogy e kimaradt részletek megcsonkították
30457  III,  1895    |                fõztek, és gyakran láthatta, hogy a nagy fazekak, vaskos kondérok
30458  III,  1895    |                  nincs abban semmi különös, hogy Wekerle ott ül Bobula János
30459  III,  1895    |                  mellett a szélsõjobbon, és hogy ott vegyül el a többi közönséges
30460  III,  1895    |              katedrára! Az se utolsó dolog, hogy az öreg Tisza nap-nap után
30461  III,  1895    |                  siet...~Bánja is a folyam, hogy most már a nagy kõ van alul
30462  III,  1895    |                  tehát nem a Bánffy hibája, hogy az események nem másképp
30463  III,  1895    |                    másképp jöttek.~Õelõtte, hogy a tisztelt olvasó teljes
30464  III,  1895    |                     Szent György terére és, hogy a szimmetriát ne rontsák,
30465  III,  1895    |                  tisztelt közönség. Igaz-e, hogy eltaláltam?~Én mindamellett
30466  III,  1895    |                méltóztassanak belenyugodni, hogy a mai kormány ilyen, annál
30467  III,  1895    |                     az a két álláspont van, hogy úgy is lehet: miszerint
30468  III,  1895    |                    vagy pedig lehet úgy is, hogy elõbb lesz miniszter, és
30469  III,  1895    |                   még csak azt jegyzem meg, hogy amit a nagy emberek elrontottak,
30470  III,  1895    |                kicsinyekké tenni. Ki tudja, hogy igazán kicsinyek-e? Nem
30471  III,  1895    |                   tette. Gondolta-e valaki, hogy egy nemzeti vezéralak rejlik
30472  III,  1895    |                  szerepeltek a közkeletben, hogy csak közönséges rézgarasok
30473  III,  1895    |               együtt kialudtak, elmúltak.~S hogy az érem másik oldalára is
30474  III,  1895    |             jártodban-keltedben megszoktad, hogy áhítattal iszod meg a lõrét,
30475  III,  1895    |                      kérlek, egy kicsit.~És hogy addig se únd magadat, engedd
30476  III,  1895    |                    únd magadat, engedd meg, hogy a kabinet új embereit sorra
30477  III,  1895    |                     László pénzügyminiszter~Hogy mit csináltak azon a lucskos
30478  III,  1895    |                     kéziratot megkapták, és hogy általában mit érez ilyenkor
30479  III,  1895    |                   egyet bizonyosnak tartok, hogy ezen a nevezetes napon egyik
30480  III,  1895    |              indulva ki, joggal föltehetem, hogy Lukács László is benyitott
30481  III,  1895    |                ebben a morgásban azonfelül, hogy híven kifejezte az akkori
30482  III,  1895    |                     jó pénzügyminiszternek.~Hogy lett Lukács László pénzügyminiszter?
30483  III,  1895    |                   ember azt szerette volna, hogy úgy nézzen ki, mint Beöthy
30484  III,  1895    |                      Azt senki se gondolta, hogy abban a növekedõ homlokú
30485  III,  1895    |                   Lászlóval? Ki találgatná, hogy a kõember belsejében tûz
30486  III,  1895    |               belsejében tûz lehet belül, s hogy a hideg szenvtelen arc alatt
30487  III,  1895    |                  kacag õ a szíve mélyén. És hogy talán éppen akkor kacag,
30488  III,  1895    |          szomszédokhoz. Szükségét nem érzi, hogy megszólaljon, és talán nem
30489  III,  1895    |                    a ruha se úgy áll rajta, hogy ez valaha miniszter lehessen!~
30490  III,  1895    |                     Tisza sasszeme kellett, hogy fölfedezze. Tisza volt az
30491  III,  1895    |             képzelni egy minisztert úgy is, hogy ne legyen a lábán lakkcipõ,
30492  III,  1895    |                 legyen a lábán lakkcipõ, és hogy ne álljon mindig pózban.~
30493  III,  1895    |                        Azt én jobban tudom, hogy értesz-e.~Tanácsos lett,
30494  III,  1895    |  pénzügyminisztériumot példás rendben, úgy, hogy midõn beütött a válság,
30495  III,  1895    |                     Valóságosan könyörgött, hogy hagyják meg csak államtitkárnak,
30496  III,  1895    |                        Végre megnyugtatták, hogy ebben az állásban nem is
30497  III,  1895    |                 hagyta az államkincstárban, hogy azzal is több legyen. Miniszter
30498  III,  1895    |                 rajta. Mégis német a német, hogy meg bírta szólaltatni!~Nem
30499  III,  1895    |                  bankot.~Fogadni mernék rá, hogy megcsinálja.~AZ ÚJ MINISZTEREK~
30500  III,  1895    |           elhagyogatni itt-ott az ékezetet, hogy ne látszassanak külön családnak.~