Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1880|           vonatkozólag, amin jóízûen elmosolyodott - pedig a mosoly csak nagy
 2    I,  1880|             a ruházkodás szóra, õ is elmosolyodott s hozzá tette:~- S ebbõl
 3   II,  1909|          másnap a cikket s csendesen elmosolyodott...~»Hüm! Egy becsületes
 4   II,  1881|           mesterlegényeknek.~Blaháné elmosolyodott a csípõs szavakon, s így
 5   II,  1881|          leányka átfutván a sorokat, elmosolyodott, hogy milyen geniálisan
 6   II,  1882|          mint Kozarek.«~A fotográfus elmosolyodott.~- Nem kell az ilyeneken
 7   II,  1883|         halthen ist leicht!~A király elmosolyodott. Ez éppen a német közmondás,
 8   II,  1883|          idézett szavakat.«~A konzul elmosolyodott, s ezóta talán nem veszi
 9   II,  1883|             a faluban.~A nagy férfiú elmosolyodott erre, és vállat vont~Igaz
10   II,  1883|          benne olyan szörnyû?~A gróf elmosolyodott.~- Az a szoba, a könyvtár.~
11   II,  1883|          Bandi vezetné!~Jekelfalussy elmosolyodott.~- Hiszen tulajdonképpen -
12   II,  1883|            ha hátrább megy.~Õfelsége elmosolyodott, s a tintacsöppekkel együtt
13   II,  1884|           kis Burkus János szomorúan elmosolyodott, és csak a boglyas fejével
14   II,  1884|             a felsõkabátomnak!~Tisza elmosolyodott a diogenészi kívánságon,
15   II,  1884|            az utolsó tallér.~Szapáry elmosolyodott.~- Tallér, tallér - dünnyögte -,
16   II,  1885|     régészetben mesteremet.~Mindenki elmosolyodott, még maga az öreg is.~-
17   II,  1885|      nyugalommal, határozottan.~Deák elmosolyodott.~- No, ha igaznak tartod,
18   II,  1885|          ülni szeretnék.~Péchy Tamás elmosolyodott.~- Lássa, én meg annyit
19   II,  1885|              ismételve szólni.~Tisza elmosolyodott.~- Jól van, jól. Hát majd
20   II,  1885|               felelte a leány.~Amire elmosolyodott õfelsége, s odaszólt:~-
21   II,  1885| mennykövekkel ecsetelve azt, Kossuth elmosolyodott felette:~- Igazán olyan
22  III,  1887|           gondviselõjük.~A miniszter elmosolyodott a különös kívánságon, minõt
23  III,  1887|             az olvasásába.~Egyszerre elmosolyodott (valahol a közepe felé olvashatott),
24  III,  1888|            Az, hogy nagyúr.~A király elmosolyodott.~- És hogy veje annak a
25  III,  1888|              a kompaktornál.~Kossuth elmosolyodott:~- Hagyja el, kedves gróf.
26  III,  1889|    õexcellenciája?~Némelykor maga is elmosolyodott, vastag bajusza alól, majd
27  III,  1890|           sohase hívatnak.«~A fölség elmosolyodott:~- Nagyon jól van, kedves
28  III,  1890|             a nagy regényíró maga is elmosolyodott.~Ma általában újra a tótok
29  III,  1891|             a clown?~Meszlényi Lajos elmosolyodott.~- Hm! persze hogy nem mondtad -
30  III,  1893|         annyit mondott: »Én vagyok!«~Elmosolyodott, lehajtotta fejét, elhallgatott.~-
31  III,  1893|            Démoszthenészt!«~Katánghy elmosolyodott, s a most keletkezõ éljenzés
32  III,  1895|          Éppen kettõt kérek.~A leány elmosolyodott.~- Bizony, már sajnálom,
33  III,  1896|      rögtönzött beszédei jók.~Bánffy elmosolyodott a közbeszólásra. De azt