Rész,  Esztendo/Fejezet

 1  III,  1887|    aztán egyéb nem is volt. Még Wekerlét is otthon hagyta. (Ez a
 2  III,  1887|       ha nekik úgy tetszik, még Wekerlét is otthon hagyják.~MIBŐL
 3  III,  1887|    nehezedett a Házra. Mindenki Wekerlét nézte, csak Rohonczy Gida
 4  III,  1888|         hát a helyzet.~De azért Wekerlét mégis megcsípik az ellenzékiek:~-
 5  III,  1888|  Mindjárt délután elküldöm vele Wekerlét a zálogházba, s törlesztünk
 6  III,  1892|          csak a legfiatalabbat, Wekerlét gázolta le az orosz nátha.~
 7  III,  1892|     kinevezte miniszterelnöknek Wekerlét.~Wekerle meghívta kabinetjébe,
 8  III,  1892|      utcán a tömeg megéljenezte Wekerlét, Barosst, Apponyit.~AZ ELNÖKVÁLASZTÁS~
 9  III,  1892|    hangoztatni, hol Csákyt, hol Wekerlét.~Bánffy fel s alá járkálva
10  III,  1892|       Tisza Kálmánt óhajtja, ki Wekerlét. Ez a Széll Kálmán híve,
11  III,  1892|  helyzet ura«.~S íme, csakugyan Wekerlét bízta meg a király a kabinetalakítással.
12  III,  1892|        esztendõ múlt el csak, s Wekerlét mint Magyarország miniszterelnökét
13  III,  1892|        és gyûlöletet gerjeszt s Wekerlét, aki birkózásban leteperi
14  III,  1892|      szemekben a tetszés fénye.~Wekerlét nem lágyította el a furulyaszó.
15  III,  1892|   valamit. A KrajtsikKobek-párt Wekerlét védi, a Wekerle-párt ellen.
16  III,  1892|    olyan debatternek mutatta be Wekerlét, minõ még magyar miniszterelnöki
17  III,  1893|    kezének ment neki, vagdalván Wekerlét.~Színekben, fordulatokban
18  III,  1893|        kíváncsi, és fölkerestem Wekerlét, ki a peronoszpóra kiirtásáról
19  III,  1893|        a párt a klubba, s mikor Wekerlét éljenezték, õ áthárítá szerényen:~-
20  III,  1893|    harag fogta el, hogy Apponyi Wekerlét dicséri. Nem ért ez az ember
21  III,  1893|       az angolok?~- Hát õt... a Wekerlét... a Napóleont. De elõjött.~-
22  III,  1894|      Lulu? Interpellálni akarja Wekerlét, hogy miután a megfogyott
23  III,  1894|   tessék most már interpellálni Wekerlét, hogy mikor szándékozik
24  III,  1894|       Széll Kálmánt, éljenezték Wekerlét, nem éljenezték Apponyit,
25  III,  1894| püspökök körülvették a mosolygó Wekerlét és a mogorva Szilágyit,
26  III,  1894|         király meg nem szólítja Wekerlét. Mire ismét megfújatnak
27  III,  1894|        cercle és akkor már csak Wekerlét szólítja meg a király. Az
28  III,  1894|       szabadelvû párt mindössze Wekerlét szorította.~Hogy igaz-e
29  III,  1894|       lehetne következtetni, ha Wekerlét ismernõk, de Wekerlét mi
30  III,  1894|        ha Wekerlét ismernõk, de Wekerlét mi nem ismerjük. Két éve
31  III,  1894|         hanem sajnálná mindenki Wekerlét, a lángeszû államférfit,
32  III,  1895|    Fejérváryt, hol Bánffyt, hol Wekerlét.~A meghívottak jöttek-mentek