Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1877|        Takarodjék a szemem elõl... Nem ültem én kalodában, mint kend!...~
 2    I,  1879|                a folytatása?~Éppen itt ültem ezen a helyen. Mintha csak
 3    I,  1880|                 amikor pedig ment - én ültem mellette.~Ami azt teszi,
 4    I,  1880|                túlsó szögletbe húzódva ültem elmerülve, eszem Borcsa-Marcsa-féle
 5    I,  1880|                A KIS TÖRPE39~Unatkozva ültem odahaza ma délfelé, s a
 6   II,  1882|               Arról a helyrõl, ahol én ültem, nem lehetett ugyan észrevenni
 7   II,  1882|         illetéktelenül ülök itt.~Tûkön ültem, s ideges lettem valahányszor
 8   II,  1883|              fiatal koromban, de mégse ültem félig annyit, mint ez a
 9   II,  1883|                 hogy eddig mindig fent ültem a karzaton. Nem vagyon én
10   II,  1884|         indóháznál, s nyomott lélekkel ültem a kocsin, mely a szállodáig
11   II,  1884|            Bendegúzok közé.~- De régen ültem ezen a tájon! - sóhajtott
12   II,  1884|       illetéktelenül vagyok itt.~Tûkön ültem, megrezzenve valahányszor
13   II,  1885|                   Lássa, én meg annyit ültem már, hogy állni szeretnék.~-
14  III,  1886|             kivételesen a nõi karzaton ültem, elgondolkozva azzal a közömbösséggel,
15  III,  1886|               hazánknak!~Nehány percig ültem ott sóbálvánnyá váltan,
16  III,  1886|                róla. De azért csak ott ültem a szokott helyemen. Megszoktam
17  III,  1886|        szegénység rossz tanácsadó.~Ott ültem tegnap a választmányi konferencián,
18  III,  1886|              nem ebédeltem megint. Ott ültem a díványon, hallottam az
19  III,  1887|                Bach-szisztem alatt ott ültem Josefstadtban.~- No lássa.~
20  III,  1887|      ravaszabbakat nem találsz. Közbül ültem kettõnek a minap. Éppen
21  III,  1888|                pozsonyi dietán már ott ültem volna valahol a kakasülõn,
22  III,  1888|            szapora léptekkel. Merengve ültem a kocsi hátában. Gyorsan
23  III,  1889|                magam is abban a hitben ültem a Jónás Ödön kanonok társam
24  III,  1891|       népszínházban kínálkozott. Mellé ültem, eltökélve, hogy most ki
25  III,  1893|             tíz elõtt pár perccel bent ültem, várva az elsõ szónokot,
26  III,  1893|       félreérts, Klári! A te kedvedért ültem le. Becsületemre mondom.
27  III,  1893|            majd a képen. Pedig elõször ültem le, s akkor is a lakás végett.~
28  III,  1893|               Pongrácz Károly; melléje ültem, s mikor rájött az osztás,
29  III,  1894| meggazdálkodott milliókban, én egyedül ültem a folyosón Szilágyit várva,
30  III,  1894|          megürült közjegyzõségbe. Künn ültem, mondom, egyedül, meglehetõsen
31  III,  1895|          jutottam volna, már akkor ott ültem a székben két mágnás között,
32  III,  1895|                képviselõtársam mellett ültem a hallgatóság közt, mégsem