Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| olyan tréfa, mely, mint a tükör, a valóságot mutatja.~*~
2 I, 1877| társadalom tükre, - a sajtó.~Ez a tükör mutatja azokat a torzképeket,
3 I, 1878| gyermek.~S ez a mosoly a tükör, melybõl igazi szépségben
4 I, 1879| ahol régebben állott a tükör.~Az õ szívére is csak a
5 I, 1879| még élnek; mindmegannyi tükör, hol a megtört szívek, feldúlt
6 I, 1879| ostromolja, mind megannyi tükör, melyben láthattuk, hogy
7 I, 1879| lapokból összerakott óriási tükör: a piruló mennybolt kacéran
8 I, 1880| rendõrség asztalán.~Megállt a tükör elõtt és sokáig nézte magát
9 I, 1880| arrogancia önnönmagát festi.~A tükör, melyet Bakay tartott oda
10 I, 1880| a darab mégsem velencei tükör, hanem csak cseh üveg: metszette
11 I, 1880| bürokratáival. Ferdén mutató tükör lesz, de mégis hû, mert
12 I, 1880| teremtett állapotok az a tükör, amely õt leghívebben mutatja.
13 I, 1880| rendõrség asztalán.~Megállt a tükör elõtt és sokáig nézte magát
14 I, 1880| jó mikroszkóp és nagyító tükör, a figyelõ tehetség hiányát
15 I, 1880| mikroszkóp meg a nagyító tükör ezen borongós, szomorú napokban
16 II, 1907| zsinórhúzó, kis kefe, kis tükör, hálófõkötõ, gombolyag,
17 II, 1916| tükörrel rézsunt áll egy másik tükör s ez a tükör megint rézsunt
18 II, 1916| áll egy másik tükör s ez a tükör megint rézsunt egy harmadik
19 II, 1881| Igaza van, ha mikor megáll a tükör elõtt, beszédét tanulni,
20 II, 1881| tisztogatja, Boér, Ivánka a tükör elõtt próbát tartanak a
21 II, 1881| ötletnek.~- Paupera! - mondá a tükör felé állva önmagához - te
22 II, 1882| azt Gyõzõ megtanulta a tükör elõtt. Hallani kellett volna
23 II, 1882| lubickoltak s melyet a »Hármas Kis Tükör« is megörökít, s mégis ez
24 II, 1883| vonást«, sokat próbálta a tükör elõtt, de nem ment neki,
25 II, 1883| fog.~Két napig tanulták a tükör elõtt szerepüket úgy Éles,
26 II, 1883| Magyarországon.~E gúnyos tükör tulajdonképpen a tegnapi
27 II, 1883| Értelmes, beretvált emberke, ki tükör nélkül is látja magamagát,
28 II, 1883| kidolgozza beszédeit, s a tükör elõtt tanulja be. Csakis
29 II, 1883| Pauler pedig meg-megáll a tükör elõtt, s magára mosolyog:~-
30 II, 1884| vagyunk, olyannak mutat a tükör.~Ezen én bizony nem sopánkodom,
31 II, 1884| küldenek. Ez megdöbbentõ.~A tükör gonoszul mutogatta vissza
32 III, 1887| óhajtottuk.~A múlt egy jól mutató tükör, s higgyék meg tisztelt
|