Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|               is csak úgy dolgozik, ha örökösen rajta függnek a vigyázó
 2    I,  1874|         kiadását valamely kiadónak már örökösen átengedte munkáját, azt
 3    I,  1877|         színeket.~Ezek lebegnek elõtte örökösen... Tekintete, érzéke minden
 4    I,  1878|              alkotta õméltóságát, hogy örökösen két szurony között legyen
 5    I,  1878|                  aztán az egyik kéznek örökösen kinyújtva kell lenni a járók
 6    I,  1878|               egész darabból egy szép, örökösen mosolygó tündérarc hiányzott...
 7    I,  1878|              egy szõke. Az ember szíve örökösen ezekre játszik »pár« és »
 8    I,  1878|        háramlik a mindennapos játék és örökösen változó repertoár mellett
 9    I,  1880|       szenvedélye az utazás. - Utazni, örökösen utazni - lehet-e természetesebb,
10   II,  1881|            hazafiúi tépelõdés szántja, örökösen szántja barázdáit.~Aztán
11   II,  1882|              ábrázata.~- Hát a két pap örökösen arról disputált, hogy mi
12   II,  1882|               a vallás ellen, most hát örökösen ott ülnek a templompadban...
13   II,  1883|               veszi!~Akasztanak... itt örökösen akasztanak.~Bizonyos nyárspolgárias
14   II,  1883|            Arcán sohase látszik semmi. Örökösen egykedvû. Egy csöpp izgatottságot
15   II,  1883|       szabadelvûség. Ezek laktak benne örökösen, s harcolni jöttek, hogyha
16   II,  1883| castellanusoknak.~Vidám gömbölyû alak, örökösen szeretetre méltó mosollyal
17   II,  1883|                hollói. Széll Kálmán az örökösen egyenlõtlenül elgyûrt nadrágjával,
18   II,  1884|       Dolgozott, tervelt, tanácskozott örökösen.~Maga a halál is csak ott
19   II,  1884|            csak átutazóban érzi magát. Örökösen kezeügyében van az útitáska,
20   II,  1885|               kíváncsian. Az asszonyok örökösen mozgó legyezõi az elsõ konstrukciójára
21   II,  1885|               úgy, barátom, hogy nekem örökösen szükségem van egy üres helyre.
22   II,  1885|             darabka a mappán. S azt is örökösen vérrel kellett öntözni.
23   II,  1885|            csak átutazóban érzi magát. Örökösen kezeügyében van az útitáska,
24   II,  1885|              arcú gróf Károlyi Sándor. Örökösen jegyez a ceruzájával valamit (
25  III,  1887|               Gida nem, akinek a szeme örökösen az Eötvös nagy fejére volt
26  III,  1888|          mögött néhány üres pad tátong örökösen és csak az utolsónak van
27  III,  1888|                miközben ájtatos szemei örökösen az ég, és az egyház felé
28  III,  1888|             mint szónok. (Így még majd örökösen homályban talál maradni.)~
29  III,  1890|          emberi elmék mégis fürkésznek örökösen. Nem jobb volna-e, ha a
30  III,  1891|        fõvárosi élet az újságpapírokon örökösen hányt-vetett nevû matadorjaival,
31  III,  1892|               tündér fogja legyezgetni örökösen... Magamat az immunitás
32  III,  1895|              intrikált. Mert változás, örökösen változás kellett volna neki.~-