Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| Strade bárót, a Helvey Laura szobájának erkélyérõl szökteti
2 I, 1877| palotából. Már hogy t.i. Helvey Laura az öreg Ripari marquis felolvasónéja
3 I, 1877| megvetõleg bánnak vele.~Helvey Laura kisasszony mûvészileg adta
4 I, 1878| szereplését legjobban.~HELVEY LAURA~Érzem, hogy gyöngédtelenséget
5 I, 1878| ármádiából?~*~De Helvey Laura kisasszony maga elég nevezetesség,
6 I, 1878| játszik-e Halmi vagy Helvey Laura? Ha nem, nem nézem meg az
7 I, 1878| ugyanis azt hiszi, hogy Helvey Laura nagy mûvésznõ a színpadon,
8 I, 1878| után van.~Így ûz Helvey Laura játékot a közönséggel még
9 I, 1878| egyes egyéneket, Helvey Laura mûvészi mûködését határozottan
10 I, 1878| iránya veszedelmes.~Helvey Laura döntötte meg azt a jeles
11 I, 1878| tud személyesíteni.~Helvey Laura eszerint egymaga is legalább
12 II, 1892| HELVEY LAURA~Én voltam az, aki egyszer
13 II, 1892| s önök elõtt áll Helvey Laura.~Ennél nagyobb bókot nem
14 II, 1892| folytatásokban láthatja.~*~Helvey Laura már mint színházképezdei
15 II, 1892| el lesznek fogulva Helvey Laura iránt: mert a nõ annyira
16 II, 1897| FŐVÁROSI TÁRCALEVÉL~(Helvey Laura házassága. A Kossuth-Görgei
17 II, 1897| tudják, hogy a szép Helvey Laura férjhez megy, mégpedig Nagy
18 II, 1897| Hanem azért legyen a Helvey Laura házassága szerencsés kivétel.
19 II, 1882| László Mihályné, Helvey Laura, Székely Malv...~- Elég.
20 II, 1882| csinálni.~VI. A kis Réthi Laura~Ha már szóltunk a színészetrõl,
21 II, 1882| szegedi szemmel. A kis Réthi Laura az.~Itt Budapesten még csak
22 II, 1882| ottani habituétõl.~- Réthi Laura - mondá.~- Lehetetlen! Hát
23 II, 1882| tulajdonképpen, hanem Réthi Laura a kedvenc.~- Persze... hogyne!
24 II, 1882| ütni, mire Marianne (Helvey Laura) egy szomszéd kastélyba
25 II, 1883| hagyján, mikor az isteni Laura ül a karzaton. Ki ne merítene
26 II, 1883| logice van, hogy Helvey Laura meg az unalmat jár ide tanulmányozni -
27 II, 1883| hanem csak bódít...~Leróván Laura iránt a magasztalás közadóját (
28 II, 1883| teremszolgának, vezesse be Szokolay Laura szobalányt, minden szem
29 II, 1883| naivan így kezdette:~- Én, Laura esküszöm... (Nagy derültség.)~
30 II, 1883| megmagyarázta neki, hogy a Laura név még nem elég.~- Én,
31 II, 1883| név még nem elég.~- Én, Laura szobaleány esküszöm...~Ez
32 III, 1892| persze azért jólétben, mert Laura leánya, Mocsonyiné gazdag
|