Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|             a szív fenekérõl fakadó könny pótolja azt.~E sírokban
 2    I,  1877|    morzsányi mosoly, mint két liter könny.~A búbánatos szerelem dalnoka,
 3    I,  1877|        szakán, ha jég a föld,~Meleg könny nem engeszteli;~S lángnyelvet
 4    I,  1877|             koszorú gyanánt...~Ez a könny, mely beszivárog a rögökön
 5    I,  1877|          sztereotip szakácsné, igaz könny a szemében...~Vajon jut-e
 6    I,  1877|                Kicsordul szemébõl a könny... már meleg könny... a
 7    I,  1877|       szemébõl a könny... már meleg könny... a hála megfakasztott
 8    I,  1877|         villámütésre minden arcon a könny, egyszerre fölvillan minden
 9    I,  1878|             a sírokat végigjárja, a könny forrása kiapad, mire a térdek
10    I,  1878|          kérés, sem fenyegetés, sem könny... akkor a legutolsó alkotmányos
11    I,  1879|           férfi nem egyéb, mint egy könny, egy sóhaj, ahol pedig keserûvé
12    I,  1879| szemrehányás«, míg az a kétszázados könny megszûnik keserû lenni a
13    I,  1879|          miénk«.~Mindig kicsordul a könny szemembõl, mikor meghallgatom
14    I,  1879|       távozik innen üres szívvel.~A könny, melyet szerencsétlenségünk
15    I,  1879|          Genfbõl, hanem átszökött a könny egyik szembõl a másikba,
16    I,  1879|         ragyogó szemeiben csillámló könny kedvéért, sem nem ámíttatja
17    I,  1879|             irodalom bajnokait. Ami könny megmaradt, azt õnekik szántuk.
18    I,  1880|          van, mert mit is keresne a könny e helyen, hol az örök mosoly
19    I,  1880|         volt, ígéretnek nevezték, a könny és biztató szó nem volt
20    I,  1880|          szó nem volt hiába.~Mert e könny elsõ csöppje lett a jóság
21    I,  1880|              S az a szem, melybõl e könny csordult, még folyton ébren
22    I,  1880|            a király könnye.~...Az a könny, amelyért áldja meg az isten
23   II,  1881|             igaz volt a levél, hogy könny gyûlt a választmány szemébe,
24   II,  1883|      odanézett a csomagokra, mindig könny gyûlt apró kékes szemeibe.~
25   II,  1882|       boldogan, mert a mosoly is, a könny is megérdemelt, tehát százszorosan
26   II,  1883|             maradt. Mikor elváltak, könny volt a szemeikben. Mindenik
27   II,  1883|      prédikációkat. Lesz krokodilus könny elég, lesz ravasz bánat
28   II,  1884|           tajték dûlt a szájából, a könny a szemébõl. Zárkája kõfalát
29   II,  1884|        áldja meg õket az Isten.~Egy könny lopta magát megtörött fényû,
30  III,  1889|         embereket, s ha minden igaz könny csakúgy el nem száradna
31  III,  1891|           szomorú volt és szemeiben könny csillámlott. A szomszéd
32  III,  1895|       Kemény akár a kõ; még az igaz könny se váj rajta.« (Gutta non