Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1875|             hitele ki van merítve.~A keserûség érzete fog el, ha meggondoljuk,
 2    I,  1875|         arcán. Valami kimondhatatlan keserûség volt abban látni a dicsõség
 3    I,  1878|              volt a tréfa.~Múljék el keserûség nélkül; az õ védelmükre
 4    I,  1878|        egészen megfeledkeznek most a keserûség percében kedvenc csemetéjökrõl,
 5    I,  1880|             kezdi röpiratát a gróf a keserûség érdes és hatásra számított
 6    I,  1880|        elbukott, s nem csoda, ha sok keserûség vegyül hangjába, s teljesen
 7   II,  1885|              a mosolyban gúny is, de keserûség is tengernyi.~
 8   II,  1905|               a gyûlölet, a harag és keserûség annak az alkatrészei. A
 9   II,  1881|            miniszter.~Csak az az egy keserûség ne járna vele: hogy míg
10   II,  1881| megtarthatnának~Ott kályhafűtőnek.~A keserûség és a szemrehányás szól ki
11   II,  1883|       fórumon jajgathasson. Mert sok keserûség belemegy ám a jajgatásba.~
12   II,  1883|      folyosókon, mert a büfében nagy keserûség van. A büfében harcias ellenzéki
13   II,  1883|  fizionómiákat látom, addig mindig a keserûség bolondozik belõlem.~Amit
14   II,  1883|            midõn nyakát meghajtja, a keserûség, mely hangjában van, mikor
15   II,  1885|             s mindenik kipótolhatlan keserûség lenne egyenkint is.~Még
16   II,  1885|         paksamétákat, s ékesen szóló keserûség vonja be barna homlokát,
17   II,  1885|          rabbi, ne legyen meg minden keserûség nélkül.~Imigyen okoskodának:~»
18   II,  1885|             látszik egy kis gunyoros keserûség. Az elnököt két oldalról
19  III,  1886|     öregúrnak (Rácz Athanáznak) nagy keserûség rezegtette hangját, hogy
20  III,  1886|            arcára kiül az a bizonyos keserûség, melyen egy-egy kiböffent
21  III,  1888|             zsebkendõbe kötve, arcán keserûség.~- Hova, hova? - kérdezed.~-
22  III,  1888|           sül el), s talán egy csöpp keserûség sem maradna a szívünkben,
23  III,  1889|         készül. Rettenetes ez.~Fojtó keserûség fogja el:~- Hát érdemes
24  III,  1892|      választották.~Addig azonban sok keserûség mardosta a vén szittya szívét,
25  III,  1892|              sem dicsérte) elfogta a keserûség:~- Nem értem azt az én szabómat.
26  III,  1893|              engedni fog.~Sajátszerû keserûség fogott el s a vér felszökkent
27  III,  1893|             Molnár Antal arcán igazi keserûség festekezik:~- Íme itt van
28  III,  1893|            amire újra elfogta õket a keserûség és a düh. Te azt kérdezted
29  III,  1894|           egy immunitás, mely minden keserûség ellen biztosít. Az õ reményeik
30  III,  1896|              közt meglepi a vezért a keserûség és az a szomorú gondolat:~-
31  III,  1896|  fuvolahangján mélabúsan, nem minden keserûség nélkül Apponyi - az még
32  III,  1896|             hogy a lelke mélyén nagy keserûség lehetett, amit nem volt