Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|             leánykát is már három éve ismerem. Még ma is fiatal, mert
 2    I,  1873|              a holtakkal beszélni. Én ismerem õket. Õk is engem. Mi értjük
 3    I,  1878|           meggyõzõdésem, hogy én, aki ismerem a magyar embert lelke legmélyében,
 4    I,  1878|             mélyebb belátású embernek ismerem a kormányelnököt, mintsem
 5    I,  1879|            fölülrõl fújdogáló szellõt ismerem, az egész utasítás olyannak
 6    I,  1879|              kíméld - mondja - én nem ismerem«.~A népszerûség bekocogtat
 7    I,  1880|     játszótársa voltam Neczpálynak, s ismerem õt gyermekkorától, bízvást
 8    I,  1880|             kíméld - mondja -, én nem ismerem.«~A népszerûség bekocogtat
 9   II,  1907|             Önök mindnyájan magyarok, ismerem az önök armálisait, címereit,
10   II,  1915|     asszonyokat nem valami nagyon jól ismerem, azóta megint jogom van
11   II,  1882|        felvidéki faluban.~Hogy honnan ismerem én Hunyák Pált, aki eddig
12   II,  1882|         legközelebbi ismerõseimet sem ismerem már fel hátulról, sötét
13   II,  1882|          elõttem a börze. Titkait nem ismerem, a nem is fogom ismerni
14   II,  1883|              Pedig hát ha õ az, akkor ismerem, mindig látom, hiszen egyike
15   II,  1883|          amiknek minden egyes levelét ismerem. Ezek az emberek, akikkel
16   II,  1883|            Rómer Flórist csak hírébõl ismerem, de az ibrányi templom engem
17   II,  1884|               botjával. - Nem, én nem ismerem el.~- De hát mit csinált,
18   II,  1885|               a nagy talentumokat sem ismerem, az egy Hermant kivéve,
19   II,  1885|           Melyik Kissnek a fia, hátha ismerem a famíliáját.«~Hát még a
20  III,  1886|        készséggel -, de a vízijátékot ismerem, erre tessék jönni egy darabon,
21  III,  1886|           sóhajtok fel, hanem örömmel ismerem be, hogy ismét eltûnt egy
22  III,  1886|                 idegen küszöbre.~- Én ismerem a vallást, kérem alássan.
23  III,  1887|              széles látókörû ember.~- Ismerem Trefort urat a hírébõl.~-
24  III,  1887|          nevek, amiknek viselõjét nem ismerem. Mi ösztönzi a békés polgárnépet,
25  III,  1890|       vacogott.~- Méltóságos uram, én ismerem a viszonyokat, esedezem,
26  III,  1890|              Tudom - mondta az -, jól ismerem. Hatalmas szónok az; sokat
27  III,  1891|               beszélni nevetséges. Én ismerem a viszonyokat közelrõl.
28  III,  1891|               De a hogy a történelmet ismerem, egyetlen egy ilyen nemes
29  III,  1891|             kérek, de nem hihetem. Én ismerem Fejérváryt és tudom, hogy
30  III,  1892|        csakugyan Mikszáth! Nagyon jól ismerem a nevedet, csak az arcod
31  III,  1815|               bizonyítani, hogy én is ismerem magamat.~Nem az érdemeim
32  III,  1896| nyilatkozhatott volna? Én, aki jobban ismerem másolnál, el merem mondani,