Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1870|         óriási géphez, melyben minden halandó lény egy-egy kerék, szög,
 2    I,  1870|          melyek fényétõl megvakulna a halandó ember szeme, s éppen azért
 3    I,  1873|               belefájdul a közönséges halandó feje. Akinek pedig a feje
 4    I,  1873|         amikbe belebolondul a szegény halandó...~A múzsák csókja is valószínûleg
 5    I,  1874|              reformok, javítások felé halandó minisztériumot lehetne összehozni.~
 6    I,  1875|            lesz, és az ő fátyolát egy halandó sem lebbenti fel soha. -
 7    I,  1878|              Finum Rózsi, mint minden halandó, unta magát kissé az örökös
 8    I,  1878|             megint arra sem emlékszik halandó, hogy mind a három Ábrányit
 9    I,  1878|           becsületes ruha, s arra még halandó lélek nem emlékszik, hogy
10    I,  1878|     tudományos ember.~Annak ugyan még halandó ember nem jutott nyomára,
11    I,  1879|          lelket, minélfogva egy olyan halandó bolond emberrel, akit már
12    I,  1879|            isten tehetne igazságot) a halandó ember elméje csak odáig
13    I,  1880|            levélhordók s megannyi más halandó, kiknek szolgálatairól csak
14    I,  1880|               Tallián Béla, azt eddig halandó embernek kisütni nem sikerült,
15    I,  1880|               Hanem véges-végig ritka halandó utazik a nagyság felé ezen
16    I,  1880|               Tallián Béla, azt eddig halandó embernek kisütni nem sikerült,
17    I,  1880|               Hanem véges-végig ritka halandó utazik a nagyság felé ezen
18   II,  1882| miniszterelnökünkön nem fog ki emberi halandó. Mindegy annak, akárhová
19   II,  1882|               ne akarjon gyarló földi halandó okosabb lenni a gondviselésnél!~
20   II,  1883|              be kívülrõl a választott halandó, mint a cirkuszba. Csak
21   II,  1883|            látott itt csak igen ritka halandó.~Töprengek, kérdezõsködöm,
22   II,  1883|               zsinagóga tájékán látta halandó emberi szem utoljára. Az
23   II,  1883|           érdekli. A többi közönséges halandó eljutott már arra a pontra,
24   II,  1884|             el, mint más foglalkozású halandó.~S a szerkesztõségnél még
25   II,  1885|              Gábor a legszerencsésebb halandó a világon.~Elõször: báró~
26   II,  1885|        Györgynek nem volt híre-hamva.~Halandó ember nem akadt olyan, aki
27  III,  1886|              hagyni magunk után, mert halandó az ember, kérem alássan,
28  III,  1886|         elbeszéli maga a levél)~Kevés halandó van abban a szerencsés helyzetben,
29  III,  1888|             György-rend« biceg. Ritka halandó kapja: csak a koronás fõk
30  III,  1891|           rajta.) Egyszerû közönséges halandó volt, sem a foga nem volt
31  III,  1894|              is tud egy kicsit. Ritka halandó csinált Európában ilyen
32  III,  1895|          érzetet költi föl az alantas halandó emberekben, hogy õexcellenciája