Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|          csak a lépre került madár végsõ szárnyvergõdése.~25. sz.,
 2    I,  1874|         végre megállapodik annál a végsõ pontnál, ahol nem megállapodnia,
 3    I,  1875|       királyi kinevezés útján és a végsõ harmadrésze a tudomány és
 4    I,  1877|            De mindamellett, hogy a végsõ pillanat is itt van, ha
 5    I,  1878|          ne maradjon fenn, egész a végsõ határokig ment buzgalmában:~-
 6    I,  1879|      szívélyes bizalmasságban élt.~Végsõ éveiben szûk anyagi viszonyai
 7    I,  1879|        jelképét, úgy mi is szívünk végsõ reményképességével tekintünk
 8    I,  1879|          hogy ha az innét kijelölt végsõ védvonalaink szerencsétlenségbe
 9    I,  1879|          anyáról, ki fuldokolva is végsõ kétségbeeséssel magasra
10    I,  1880|        emelése, jövedelmi források végsõ kiaknázása mellett apaszthatlanul,
11    I,  1880|       forint.~Hanem ez korántsem a végsõ még a folyó évi költségvetésnek.
12    I,  1880|        pedig szerfölött szomorúak; végsõ erõfeszítésbe került, hogy
13   II,  1881|       vagyunk. Egy elenyészõ rovat végsõ sorait írjuk, mert »a régi
14   II,  1882|            Dernyõn tesznek még egy végsõ kísérletet Lászlót Olgának
15   II,  1882|           a harmadik felvonás szép végsõ jelenetét hatásosan emelte
16   II,  1883|            azt a beszédet, melynek végsõ szavaiért Gábor urat szégyenkezés
17   II,  1883|           el van késziilve még egy végsõ ostromra a gyermek szíve
18   II,  1885|             S amint leül, a beszéd végsõ akkordjaival egyszerre szétfoszlik
19  III,  1886|    hallottam az érsektõl e télen:~»Végsõ napjaimat a mölki kolostorban
20  III,  1886| szétmetszettek, beleimet kivették, végsõ óhajom az volt:~»A borítékomat
21  III,  1887|    behozzák«.~Éppen e kerületek, e végsõ menhelyek tartják még függõben,
22  III,  1888|   teleszkópon.~Orbán Balázs volt a végsõ szónok. Nagy haraggal bömbölt
23  III,  1889|           tartó beszédjét, melynek végsõ részében a valutarendezés
24  III,  1890|            Ez az ötven év, melynek végsõ napját irodalmi ünnepnappá
25  III,  1890|          se használt neki) még egy végsõ eszközhöz nyúlt, elkezdi
26  III,  1892|       talán bélátfúródás, mûtét és végsõ kimerülés.~Majd tovább szövõdtek
27  III,  1892|      ökleit, a levegõt fenyegetve.~Végsõ reményképpen bepillantott
28  III,  1892|     gangosan még egyszer, hogy egy végsõ komputust csináljon. Összeolvasta
29  III,  1892|    bizonyára a legigazabb. De ez a végsõ atout. Ez a végelgyengülés.
30  III,  1893|            Gyárfás meg se mukkant.~Végsõ kétségbeesésében a gróf
31  III,  1896|          és innen is az emberi kor végsõ határától. Úgy látszik,