Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|              idény« közeledõ alakja máris árnyékot vet s a semmittevés láblógázása
 2    I,  1877|               harc elõl elmenekül­hessen, árnyékot vet most a nemzet jövõjére.~
 3    I,  1878|                  a szék, mely a legkisebb árnyékot vetette Tiszára eddig~Az
 4    I,  1878|            azonban, mely a hitvány töknek árnyékot tartott, egyszerre váratlanul
 5    I,  1880|                   izzadunk és keressük az árnyékot. Pedig ez esztendõ éppen
 6    I,  1880|              világot, vagyis inkább igazi árnyékot vet az õ szellemi látkörére.
 7    I,  1880|               fedte be fényével azon nagy árnyékot, melyet az újjáalkotási
 8   II,  1881|             vadóságnak árnyéka.~S ahol az árnyékot látják sokan, ott kell,
 9   II,  1881|         lehetetlen dolgot cselekszünk. Az árnyékot hozzuk napfényre. A nagy
10   II,  1882|                 kell, s melyre most sötét árnyékot vet pillanatnyira az õ fekete
11   II,  1882|                 elmos benneteket, mint az árnyékot, másoknak körvonalai bontakoznak
12   II,  1882|          próbálkozásnak a nyoma vet annyi árnyékot mindenütt - az igazságra.
13   II,  1882|               mintha idevaló ember lenne.~Árnyékot, új színezést, mely a világot
14   II,  1882|                  utoljára marad.~Én is az árnyékot keresem fel legelõbb - a
15   II,  1882|                 csemete veti a legnagyobb árnyékot, az õ levelein játszik a
16   II,  1883|           gyászruhája veti arcára a sötét árnyékot, feje komoran hanyatlik
17   II,  1883|       padlásablakon szürke borulat vetett árnyékot a tanácsterem falaira. S
18   II,  1883|                  többé engem.~Ilyen sötét árnyékot rajzolt bele Szontag Pali
19   II,  1883|                  Pedig ugyancsak tömérdek árnyékot rajzol neki a falra ez az
20   II,  1883|                  tart neki meleget télen, árnyékot nyáron.~Csakhogy egy hibája
21   II,  1883|              elfogja az igazi napfényt, s árnyékot von mindenre, de mindenre,
22   II,  1883|             felirat borongós betûi vetnek árnyékot a piros bársony zsöllyére.
23  III,  1886|              nagyon aláhajlik, a fák nagy árnyékot vetnek. A közeli nádas népessége
24  III,  1886|                látszik, amióta nem vet rá árnyékot Kemény Gábor. A csúfolódók
25  III,  1887|                mégis mennyi embernek tart árnyékot!)~Mikor Gyõry elvégzé beszédét,
26  III,  1890|                 legnagyobb, a legsötétebb árnyékot vetette. Sok idõ kell ahhoz,
27  III,  1893|                  is át, csak éppen akkora árnyékot vethet, amekkora lombja
28  III,  1894|              fölfelé, de lefelé is), hogy árnyékot tartson nekünk.~De még ez
29  III,  1894|                  többé már nem akar, csak árnyékot tartani. Széll Kálmán, mint
30  III,  1895| felhõfoszlányokkal berojtozott ég nem von árnyékot homlokára. Kis fekete selyem
31  III,  1895|                 mintha valami elõtolakodó árnyékot akarna maga elõl elkergetni.~