Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1873|         szájába egy csomó bagót, amitõl a huszár halottaiból is
 2    I,  1873|         nagyon szomorú mulatság, amitõl belefájdul a közönséges
 3    I,  1874|       szoborra essen tekintetem, amitõl nyomban a »Magyar Újság«
 4    I,  1875|     lehet bírálni, csak jósolni: amitõl szeretünk tartózkodni, mert
 5    I,  1875|      Hiszen úgyse mondhat olyat, amitõl megijednénk.~*~Nagy méreg
 6    I,  1879|   bekövetkezik a legrosszabb is, amitõl a gondviselés óvjon meg
 7    I,  1879|       volt a szörnyû fenyegetés! Amitõl most már a szegény szegedi
 8    I,  1880|     Megtörtént a legborzasztóbb, amitõl mindenki fázott: kisütött
 9    I,  1880|     azonban minden kellék iránt, amitõl a város valódi fölvirágzása,
10   II,  1881|         feljönnék a parlamentbe (amitõl különben isten mentsen meg,
11   II,  1883|          Hunyady László gégéjét, amitõl az egyszerre szólni kívánt.~
12   II,  1883|         éri, abban is azt látja, amitõl fél...~És íme egy nap a
13   II,  1883|    Csatáryt hallotta tarokkozni, amitõl aztán még zavarosabb lett
14   II,  1884|      megáztatta a kék palástját, amitõl a vér megkékült: s ez az
15   II,  1884|    anglikanizmus«-t támadja meg, amitõl Péchy Tamás úgy megijed,
16   II,  1885|        micsoda arkanum lehet az, amitõl a mamelukok nem jönnek el
17   II,  1885|     ország legszerényebb embere, amitõl legjobban óvakodék.~Történt,
18   II,  1885|       egyet-egyet csuklik közbe, amitõl vállig összerezzen az elõadói
19  III,  1886|     olyan témája van õneki most, amitõl ez a sok felületes koca-politikus
20  III,  1886|      soha senki még olyan vígat, amitõl azok a hosszú életunt arcok
21  III,  1886|          nem a német szellem az, amitõl a magyar ifjúság hazafias
22  III,  1887|          csodákat az ezredesnek, amitõl azt majd szétveti a vidámság.~
23  III,  1887|        de semmit az olyan darab, amitõl legalább három zsebkendõt
24  III,  1887| megtalálta.~A MOSÁS~Ez az a szó, amitõl a fõvárosi embert kileli
25  III,  1891|    kerülhet hirtelen a levegõbe, amitõl meginog a kegyelmes úr fundamentuma,
26  III,  1894|   Wekerle, mondott egy olyat is, amitõl egyszerre felhõs lett a
27  III,  1895|  bevonulásban valami színészies, amitõl õ undorodik. Bosszúsan rángatja
28  III,  1895|          de hogy elszólja magát (amitõl pedig már sok miniszter
29  III,  1895|      ellenkezõje történik annak, amitõl fél. Bánffyt legelõbb a
30  III,  1895|         Kálnokyval és Bánffyval, amitõl egy kis ideig megint élnek -
31  III,  1896|         csakugyan bekövetkezett, amitõl tartani lehetett s veszendõbe