Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|           megkopassza fiait, be sem várva míg megtollasodnak, s velök
 2    I,  1877|            boltok környékét, epedve várva, míg kinyitják. Aztán munkájukhoz,
 3    I,  1878|       semmivel. Pihen, mint az ugar várva, mit fognak belevetni vagy,
 4    I,  1879|     berántja fejét hirtelen, be sem várva míg a fõispán azt is átkiáltaná,
 5    I,  1880|        immár elérkeztek a magyarság várva várt napjai, s a birodalom
 6   II,  1921|             hanem mindig sóhajtozva várva a jobb idõket - de vajon
 7   II,  1881|          következõ éj hõsét, Bródyt várva.~A tömegben megpillantván
 8   II,  1881|         ifjú, lányka,~Fű, fa minden várva vár!~ *~Üsd ide, dobd át,
 9   II,  1881|            háztól boldogabb napokat várva - magukra. Nagy fantaszták,
10   II,  1882| kidõlt-bedûlt kastélyuk­ban balekot várva a házhoz. Ezzel nyílik meg
11   II,  1882|            kezében, s megérkezett a várva várt pillanat, mikor a jegyzõ
12   II,  1882|         ácsorog reggel a ház elõtt, várva a kapunyitást, hogy bemehessen.
13   II,  1884|          postás, rám mosolyog, mint várva várt rokon.~S ha olvasom
14   II,  1883|           türelmetlenül a folyosón, várva, kap-e partnert a jövõ télre
15   II,  1885|             menendõ, a füstös lovat várva... már a jegyet is megváltottam,
16   II,  1885|           deputáció csoszogott ott, várva a belügyminisztert.~A gömöri
17   II,  1885|             A TEKINTETES MÁGNÁSOK~A várva várt névsor végre megjelent
18  III,  1886|          belülrõl egy szózat. Itt a várva várt jó alkalom.~Szívja
19  III,  1886|   éhenkórász nemes vagyok, folyvást várva az atyáim emlékéhez méltó
20  III,  1887|     mindjárt ebédelni, csak még azt várva, hogy Péchy Tamás elzengje
21  III,  1888|         pihent félébren, félálomban várva a vészharangszót. Mert üres
22  III,  1889|        tartózkodni kell.~Válaszodat várva, maradtam igaz híved~Visi
23  III,  1890|              elõkerülnek vissza nem várva.~Ezeknek lenne melegágya
24  III,  1891|            nap a szobámban maradtam várva reájuk. Az órák lustán,
25  III,  1892|          alá, türelmetlen léptekkel várva egyik-másik, mikor jõ ki
26  III,  1893|           leláncolva ül a folyosón, várva, hogy a kerület javuljon.
27  III,  1893|             pár perccel bent ültem, várva az elsõ szónokot, Visontai
28  III,  1894|          ültem a folyosón Szilágyit várva, akinél Pali öcsémet akartam
29  III,  1895|          mondat megírásához, be sem várva az esõs délutánt.~Ment is
30  III,  1895|            az ajtónál, a jelenésére várva. Van az efféle bevonulásban