Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1878| általánosan bírja mind a hármat, s Tiszára éppen nem mondható, de mindenesetre
 2    I,  1878|         legkisebb árnyékot vetette Tiszára eddig~Az ezutánról nem lehet
 3    I,  1878|         képtelen dolgokat, s ráfog Tiszára olyan célzatokat, amelyek
 4    I,  1878|     elnöknek ártsanak.~És ráfogják Tiszára, hogy tetteit személyes
 5    I,  1878|      fordul el azoktól, akik, hogy Tiszára ráfoghassák a komédiázást,
 6    I,  1879|    fõispánja, tehát lesz befolyása Tiszára.~S beállt az ostrom. A miniszteri
 7    I,  1879|          azok meg azt hiszik, hogy Tiszára van nagy befolyása.~Ez a
 8    I,  1879|        mennyire haragszik az egyik Tiszára e makacsságért az a másik
 9    I,  1879|      Szeged városa lesz érdemtelen Tiszára, mert Tisza Lajosnak kétszer
10    I,  1879|          alkalmából nagyon ráillik Tiszára az az örök, bár kopott,
11    I,  1879|            köhintett egyet-kettõt, Tiszára sandított a balszemével
12    I,  1880|           Stesseré - természetesen Tiszára -, majd az Aranyé, továbbá
13    I,  1880|         mert azok azt hiszik, hogy Tiszára van nagy befolyása.~Ez a
14    I,  1880|      Szeged városa lesz érdemetlen Tiszára, mert Tisza Lajosnak kétszer
15    I,  1880|            köhintett egyet-kettõt, Tiszára sandított a bal szemével
16   II,  1881|      mindenkor döntõ szokott lenni Tiszára, - Lechner jól ismeri a
17   II,  1882|         beszédének legfontosabb és Tiszára legsújtóbb része az volt,
18   II,  1882|      fináncok!~A jó Szilágyi Dezsõ Tiszára is haragszik ugyan, de még
19   II,  1883|        elnökre figyel, a mamelukok Tiszára, s így lõn, hogy egyszer
20   II,  1883|            terasz van kilátással a Tiszára s kényelmes társalgó helyiségek,
21   II,  1883|     Pulszky azt a rossz szójátékot Tiszára:~»Ha jó volt Gály,~Megállj!«~
22   II,  1883|        Ákos (aki még mindig mérges Tiszára azért, hogy Gábortól bocsánatot
23   II,  1884|     Hatalmas hahota tört ki, midõn Tiszára célozva elszónoklá:~- Csodálkozom,
24  III,  1886|           az a mondása hatott (nem Tiszára, de a miniszteriumra), hogy
25  III,  1888|   Szentkirályi Albert!~- Mikor jut Tiszára a sor?~- Körülbelül egy
26  III,  1888|           szónok jött:~Justh Gyula Tiszára olvasott rá egyet-mást a
27  III,  1889|       miért jutott be?~- Haragszom Tiszára! - mondá zordonan.~- De
28  III,  1890|        pongyola forma emlékeztette Tiszára, s mosolyogva figyelmeztették
29  III,  1895|            a szomszéd kutyájára, a Tiszára. A Tisza visszaugatja a
30  III,  1896|   választanánk a miniszterelnököt, Tiszára szavaznánk, de ha mi választanánk