Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|       kormány ezzel önmagának ásott sírt.~Mi nem tartjuk azt Deák-párti
 2    I,  1877|             kofának fájt legjobban. Sírt, átkozódott cudarul...~Mert
 3    I,  1877|           virágai koszorúzzák azt a sírt, ahonnan az évezredek óta
 4    I,  1878|          vigyázatlanságból.~A bácsi sírt ilyenkor. Könnyei lefolytak
 5    I,  1878|              fájó boldogsággal.~Úgy sírt, oly keservesen rítt a Rudi
 6    I,  1878|             el õket. Felnyitották a sírt és agyonütötték még egyszer...
 7    I,  1879|      leborult fejjel az asztalra és sírt.~Leültek tanakodni, hihetõleg
 8    I,  1879|             volna, ha a fõispán nem sírt volna velök és jegyet adott
 9    I,  1879|     Megszólalt a hegedû is; sohasem sírt olyan búsan, sohasem gyûrte
10    I,  1879|            moha födi immár az aradi sírt, harmincszor nõtt, ugyannannyiszor
11    I,  1880|          nóta mondja, úgy rítt, úgy sírt kezében a szárazfa, mintha
12    I,  1880|             Szegény jó nagyanyám is sírt már rajta, illõ, hogy az
13   II,  1907|             a kicsinyek kacagtak, õ sírt örömében, s minden jó dolgot
14   II,  1909| ilyesvalamit ingyen írni...~A leány sírt - de a könnyek nem lehettek
15   II,  1920|            nyüzsög, mintha egy nagy sírt ásna valakinek.~Sötéten
16   II,  1881|           nyomban fekvõ beteg lett.~Sírt, rítt a királyfi neje ágya
17   II,  1881|             a helyet, a ravatalt, a sírt...~S amint tovaszáll s nincs
18   II,  1881|           Valaha régen~Megástak egy sírt~Temetőszélen.~Fája elsüppedt,~
19   II,  1882|          furulyasípban is ez a vágy sírt.~S most, hogy le van rázva
20   II,  1882|             leskelõdött. A kisleány sírt. Kezeit hátrakötötték, a
21   II,  1882|           szava elakadt s zokogott, sírt hangosan, keservesen.~- ...
22   II,  1883|          hogy készen lennék. Otthon sírt, elájult a szavaimtól.~-
23  III,  1886|             másik a szavával~Biztos sírt sok mameluknak ás.~Jön Gábor
24  III,  1887|     Konstantinápolyt s majd a szent sírt, Mekkát bejárja s úgy térjen
25  III,  1888|   összerezzent. A csöngettyû élesen sírt fel kezében.~- Tiltakozom,
26  III,  1888|            az ábécét, hogy mindenki sírt rajta. Ugyanakkor aztán
27  III,  1889|           pozsonyi jelenetnél azért sírt a kis II. József, mert az
28  III,  1892|        kénytelen volt fölbontatni a sírt és közszemlére tétetni a
29  III,  1895|          férfi lim-lommá.~Krisztina sírt bánatában a holmija után,
30  III,  1896|     szerepében, mely egyik szemével sírt, a másikkal meg nevetett.