Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| nyilatkozik részletesen. De reméljük, hogy erõs akarat s egy
2 I, 1874| melynek most híjával vannak. Reméljük, hogy a magyar munkásoknak
3 I, 1874| találsz« - akárki tartozik is.~Reméljük, hogy a képviselõház nagyon
4 I, 1874| tehát nem ürült meg, mert reméljük, hogy sokszor, még igen
5 I, 1874| jólétét lehetőleg biztosítani.~Reméljük, hogy a »Magyar Néplap«
6 I, 1875| állta meg helyét eddig, s reméljük, megállja ezután is.~De
7 I, 1875| kiszorult Svarcz Gyula. Reméljük azonban, hogy még mind a
8 I, 1877| barátságos kéz« nagyon gyanús.~Reméljük, hogy akad a képviselõk
9 I, 1878| tartalmát.~De ehhez a hithez is, reméljük, (reméljük, mondom Andrássy
10 I, 1878| a hithez is, reméljük, (reméljük, mondom Andrássy gr. érdekében,
11 I, 1879| vonatkozó törvényjavaslatokat. Reméljük, hogy olvsóink azok tartalmáról
12 I, 1879| föl a királyi biztos[t].~Reméljük azonban, hogy Tisza Lajos,
13 I, 1879| minden polgár tisztában van. Reméljük, hogy a külföldi szakértõk
14 I, 1880| kezdet mindenütt nehéz, s reméljük, hogy lesz folytatása is, -
15 I, 1880| lesznek nevetségessé. - Reméljük is, hogy egészen csendesen
16 I, 1880| bilincselé. Szívbõl óhajtjuk és reméljük azonban, hogy rosszulléte
17 I, 1880| egyelõre Dalmátországba utazik. Reméljük a hazai színmûvészet érdekében,
18 I, 1880| állami kormány gyámolítását: reméljük, hogy nemes célunk elérhetésében
19 I, 1880| is segélendnek bennünket: reméljük, hogy úgy a magas kormány,
20 I, 1880| közgyûlés fölterjesztésére. De reméljük, hogy legalább részben tekintetbe
21 I, 1880| nemével áll szemben, de bizton reméljük, hogy a »bihari pontok emberének«
22 I, 1880| egyetembe[n] testesülne meg.~Reméljük, hogy Mátyás utódja a magyar
23 II, 1883| róla ma. Híre, neve, mely reméljük mindig nagyobbodóban lesz,
24 II, 1881| hamisítatlan pokrócot. Reméljük, hogy e levél olvastára
25 II, 1884| tanult, gondolkozó és - reméljük - megállapodott ítéletû
26 III, 1886| méhcsípéstõl halni készül.~Reméljük azonban, hogy a báró elmenetele
27 III, 1891| parlamentárizmus érdekében reméljük, csakugyan utoljára.)~Elsõnek
28 III, 1892| hadonászva a kardjaikkal. Reméljük, hogy a kedélyek országszerte
29 III, 1894| jól beüt (úgy, ahogy mi reméljük) csendes, nyugalmas csatája
30 III, 1895| szabadelvû pártot még egyszer (reméljük, hogy utoljára) fölvillanyozta
|